Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-29 / 237. szám, szerda

1954. szeptember 29

. ||| %"ZQ A szovjet-amerikai atom tárgyalások okmányanyaga mind a szovjet kormány javaslatának, mind,pedig az Egyesült Államok kormánya javaslatának megvizsgálásával. Végezetül a szovjet kormány tudni szeretné az Egyesült Államok kormányának arravonatkozó véleményét,' vájjon nem tartja-e célszerűnek, hogy mindazokat az (Folytatás a 6. oldalról) okmányokat, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Államok kormánya az atomprobémával kapcsola' tos tárgyalások során kicserélt, nyilvánosságra hozzák mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok sajtójában, hogy a közvélemény tájékozva legyen e tárgyalások tartalmáról. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban számításba veszi azt a körülményt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások során a sajtóban olyan közlemények jelentek meg, amelyek a feiek álláspontjára vonatkozó egyes kérdéseket nem világítanak meg pontosan. XIH. Ch. Bohlen szeptember 23-i levele A. A. Gromikóhoz Kedves Gromiko úr, van szerencsém hivatkozni arra az emlékiratra, amelyet szeptember 22-én nyújtott át nekem és közölni önnel, hogy az Egyesült Államok kormánya nyilvánosságra kívánja húzni mindazokat az okmányokat, amelyeket a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya az Amerikai Egyesült Államok elnökének 1953. december 8-i, az atomenergia békés célokra való nemzetközi felhasználásáról szóló javaslatával kapcsolatban váltott. Őszinte híve: Charles E. Bohlei), amerikai nagykövet. Az atomproblémáva! kapcsolatos szovjet-amerikai tárgyalásokról A moszkvai „Pravda" vezércikke A „Pravda^* szeptember 26-i vezércikkében a következőket írja: A „Pravda" szeptember 26-i száma közli azokat az okmányokat, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányai juttattak el egymáshoz az atomproblémával foglalliozó szovjet-amerikai tárgyalások során. Mint ismeretes, a szovjet kormány, következetesen kitartva békeszerető politikája mellett, több íziben javasolta az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hogy kössenek nemzetközi egyezményt az atomfegyver, a hidrogénfegyver és a többi tömegpusztító fegyver feltétlen eltiltásáról, a hagyományos fegyverzet lényeges csökkentéséről és e megállapodásnak végrehajtása fölötti hathatós ellenőrzés megteremtéséről. Amikor a szovjet kormány ezeket a javaslatokat előterjesztette, abból indult ki, hogy azok megfelelnek a fegyverkezési hajsza beszüntetésére irányuló és a népek által mind erélyesebben hangoztatott követeléseknek, kiindult továbbá abból, hogy halaszthatatlan intézkedésekkel meg kell szabadítani az emberiséget egy pusztító atomháború borzalmaitól. A július 9-i keltezésű amerikai emlékiratában foglalt állítás ellenére nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok kormánya akadályozta meg mindez ideig hogy valamennyi szuverén és egyenjogú állam számára elfogadható feltételek mellett megkössék az említett egyezményeket. Annak a körülménynek azonban, hogy mindez ideig nem sikerült elérni ilyen egyezményeket, nem szabad csökkentenie azon erőfeszítések jelentőségét, amelyek célja az elengedhetetlenül szükséges megállapodása elérése az érdekelt hatalmak között. Ezértjelentette ki a szovjet kormány annak idején, hogy kész részt venni bizalmas vagy diplomáciai tárgyalásokban Eisenhower elifök 1953. december 8-i javaslatáról, amely az atomerő békés rendeltetésű nemzetközi felhasználására vonatkozott. Megjegyezve, hogy e javaslat megvalósítása, amelynek éneimében a megfelelő államok saját készleteikből bizonyos mennyiségű atomnyersanyagot bocsátanának a nemzetközi szerv rendelkezésére békés felhasználásra, nem mozdíthatja elő a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a szovjet kormá.ny újabb erőfeszítést tett, hogy megtalálja a kivezető utat az előállott helyzetből. A tárgyalások során ajánlotta, vizsgálják meg egyidejűleg a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy az ^egyezményben részvevő államok a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvéstől vezérelve vállalják magukra azt az ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak atomfegyvert, hidrogéníegyvert és egyéb tömegpusztító fegyvereket. A szovjet kormánv hangsúlyozta. hogy az e kérdéssel kapcsolatos nemzetközi megállapodás létrejötte fontos lépés lenne afelé, .'""" i hogy teljesen kivonják az államok fegyverzete közül az atom-, a hidrogénfegyvert és a többi tömegpusztító fegyvert, egyben szigorú nemzetközi ellenőrzést teremtenének, amely biztosítaná az atomerő háborús célokra való használatát eltiltó egyezmény végrehajtását. A ma közölt okmányok azonban azt mutatják, hogy az Egyesült Államok kormánya elutasító álk láspontra helyezkedett a Szovjetuniónak ezzel a javaslatával szemben is. Az Egyesült Államok kormánya — mint az az okmányokból kitűnik — egészen gyenge érvekkei próbálta igazolni elutasító álláspontját, például olyan hivatkozással, hogy nincs biztosítéka arranézve, vájjon az államok tényleg végrehajtják-e az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásáról való feltétlen lemondást tartalmazó egyezményeket. A kérdés ilyetén felvetése esetén azonban kétségek támaszthatók bármely nemzetközi szerződéssel szemben! A közzétett okmányok arról tanúskodnak, hogy a szovjet-amerikai tárgyalások jelenlegi szakaszában még számos lényeges kérdésben nem sikerült összeegyeztetni a felek álláspontját. A tárgyalások folyamán a szovjet kormány kitartott és továbbra is kitart olyan nemzetközi egyezmények szükségessége mellett, amelyek biztosítanák, hogy nem engedik meg az atomerő háborús célokra való alkalmazását, s amelyek az atomerőnek csupán békés szükségletekre, az emberiség javára való felhasználását tennék lehetővé. Mint ismeretes, a sz-v/jet tudomány kimagasló sikereket ért cl az atomerő békés célokra való felhasználásáért folytatott harcban. A Szovjetunióban már működik a világ első atomerőt hasznosító áramfejlesztőtelepe. Köztudomású másfelől, hogy az Egyesült Államok kormánya szintén kijelenti, miszerint az atomerő békés felhasználásának előmozdítására törekszik. Minthogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontja öszszeé'gyeztetésének e kérdésben igen fontos jelentősége van az atomerő békés felhasználását célzó nemzetközi megállapodás létrehozása szempontjából, a szovjet kormány kívánatosnak tartja, hogy mindkét kormány további erőfeszítéseket tegyen a felek álláspontjának közelítése végett. A felek -álláspontja összeegyeztetésének lehetőségeit nem lehet kimerítettnek tekinteni. A szovjet kormány szeptember 22-i emlékiratában felhívta az Egyesült Államok kormányának figyelmét néhány fontos elvre, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni az atomerő békés felhasználása terén létrehozandó nemzetközi együttműködés kérdésének megvizsgálásakor. Az ilyen irányú nemzetközi együttműködés lényeges előfeltétele, hogy semmiféle ilyen egyezménynek nem szabad privilegizált helyzetet biztosítania valamely országnak, vagy az országok valamely csoportjának, aminek következtében ez az ország, vagy az országoknak ez a csoportja rákényszerítheíné saját akaratát máí» államokra. Az államok között megteremtett *Kgfeltlő megegyezés alap.ái) létrehozott bármilyen nemzetközi szerv csakis abban az esetben töltheti be feladatát, ha illetékességét — amely elég széles lesz ahhoz, hogy hatékonyan eleget tehessen a reá ruházott feladatoknak — nem fogják más államok biztonságának rovására felhasználni. Ez á nemzetközi szerv csak abban az esetben fog megfelelni rendeltetésének, ha illetékessége és feladatai, valamint egész gyakorlati tevékenysége összhangban lesz az ENSz-alapokmány általánosan elismert elveivel. A szovjet kormány osztja az Egyesült Államok kormányának azt a véleményét, hogy a megfelelő nemzetközi szerv tegyen jelentéseket tevékenységéről a biztonsági tanácsnak és a közgyűlésnek. Magától értetődő dolog, hogy valahányszor ezzel kapcsolatban egyes államok biztonságát érintő kérdések fognak felvetődni, a megfelelő döntéseket éppen a biztonsági tanácsnak kell meghoznia illetékességének megfelelően, mint olyan szervnek, amely legfőképpen felelős a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért. Fzen elvek időszerűsége teljesen nyilvánvaló, ha emlékezünk arra, hogy az utóbbi időben az amerikai sajtó hasábjain számos közlemény jelent meg az Egyesült Államok uralkodó köreinek arról a szándékáról, hogy bizonyos „atom-poolt" akarnak létrehozni, amely, mint az amerikai lapok írják, sajátos „atom-Marshall-terv" lenne és nem tartoznék az Egyesült Nemzetek Szervezetének ellenőrzése alá. Hightower, az „AP" amerikai hírügynökség szemleírója e „pool" létrehozásának terveit érintve, nemrég azt irta, hogy „ez a szerv az ENSz keretein kívül fog működni, különben munkáját akadályozhatnák (?!) a kommunisták manőverei". Felesleges arról beszélni, hogy az ilyesféle tervek korántsem mozdíthatják elő az atomerő béké: felhasználása problémájának megoldását. Amint a szeptember 22-i emlékirat rámutat, a „szovjet kormány tudomásul véve az Egyesült Államok kormányának ázt a kijelentését, hogy bármikor kész felújítani az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos tárgyalásokat, a maga részéről kijelenti, hogy kész folytatni ezeket a tárgyalásokat mind a szovjet kormány javaslatának, mind az Egyesült Államok kormánya javaslatának megvitatására". E nyilatkozat világánál szükségképpen meglepetést okoz az a tény, hogy Lodge, az Egyésült Államok képviselője az ENSz-közgyűlés főbizottságának szeptember 24-i ülésén azt hangoztatta,, hogy a Szovjetunió nem hajlandó részt venni az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi szerv létrehozásának tervében. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője erre az alaptalan kijelentésre válaszolva jogosan jegyezte meg, hogy Lodgenak az a kijelentése, miszerint a Szovjetunió megtagadta az együttműködést a nemzetközi atomszerv létrehozása kérdésében, nem felel meg a valóságnak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között az atomprobléma tárgyában lezajlott megbeszélésekkel kapcsolatos összes okmányok nyilvánosságra hozását a szovjet kormány javasolta szeptember 22én, hogy a közvélemény tájékozód, va legyen a tárgyalásokról. Egyszersmind rámutatott arra, hogy a tárgyalásokra vonatkozó diplomáciai levélváltás közzétételét szükségessé teszi az a körülmény, hogy a sajtóban napvilágot láttak olyan jelentések, amelyek pontatlanul világították meg a felek álláspontját. Köztudomású többek között, hogy néhány amerikai lap az amerikai közvélemény félrevezetése céljából többízben megpróbálta eltorzítani a Szovjetuniónak az atomerő kérdésében elfoglalt álláspontját. Az okmányok nyilvánosságrahozása véget vethet mindennemű pontatlanságnak e fontos kérdés megvilágításában, amely kérdés nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok, hanem a világ valamennyi népének érdekeit érinti. X világ békéjéért és biztonságáért fáradhatatlanul küzdő Szovjetunió mindig védelmezte és védelmezi az atomprobléma olyan megoldását, amely elháríthatná az atomháború veszélyét és jelentős lehetőségeket nyitna meg az atomerő nem pusztító, hanem építő rendeltetésű, az emberiség haladását szolgáló felhasználása előtt. Atílee beszéde egy scarboraughi gyűlésen Attlee munkáspárti vezér szeptember 26-án Scarboroughban a munkáspárt évzáró értekezletének előestéjén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az emberiség el akarja kerülni a harmadik világháborút, fontos a kjilönböző szociális rendszerű országok együttműködése. Attlee beszédében kizárólag a Szovjetunióban és a Kínai Népköztársaságban közelmúltban tett útjával foglalkozott. Attlee válaszolt azoknak bírálatára, akik azt állították, hogy ezt az utat nem kellett volna megtenni. Attlee kijelentette: „Fontosnak tartottuk, hogy felvegyük a kapcsolatokat az összesen több mint 800 millió lakosú országokkal. Milyen lehet a tartós béke reménye, ha ezeket az embereket elválasztják a nyugati világitól? Sohasem számítottam arra, hogy Oroszország urait meggyőzhetjük arról, hogy a mi szabad szociáldemokráciánk jobb, mint az ö totalitarizmusuk, éppúgy, mint ahogy ők sem tudtak bennünket meggyőzni. Az, amit el tudtunk érni — az emberek meggyőzése az együttélés lehetőségéről, még akkor is, ha nézeteltérések merülnek fel. Aki ezzel nem ért egyet, szemmel láthatóan a harmadik világháború szekerét tolja. Mindaz, amit Moszkvában láttunk, meggyőzött bennünket az együttélés lehetőségéről. Az orosz népnek nincs oka arra, hogy veszekedjék velünk, éppúgy, mint nekünk sincs semmi" okunk a veszekedésre". Attlee nem egysžer bírálőan nyilatkozott a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság rendszeréről, azonban mindig kiemelte a békés együttélés szükségességét. A nagyszámú hallgatóság lelkes tapssal fogadta Attlee ama szavait, hogy az ENSz a különböző ideológiát valló országok egyesítésére alakult. Tapsban törtek ki, midőn Attlee kijelentette: „Téves nézet, hogy a Kínai Népköztársaság sohasem vehető fel az ENSz-be azért, mert kommunista. Az a nézetünk, hogy a kínai kormánynak most el kell foglalnia helyét az ENSz-ben. A koreai háború idején voltak okok e kérdés elhalasztására! Most azonban, midőn a hadicselekmények befejeződtek, eljött az idő, hogy a Kínai Népköztársaságot meghívják az ENSz-be. Megengedhetetlen, hogy ezt a helyet a kínai nép számot nem tevő kisebbsége foglalja el." Attlee kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaságnak joga van Formózára (Taivanra). Tapssal fogadták továbbá Attlee kijelentését: „Most szorgalmaznunk kell annak megtárgyalását, hogyan kerüljük el a harmadik világháborút. S2ilárd meggyőződésem, hogy az általános lefegyverzés útján kell haladnunk. Ezt pedig a különböző ideológiai nézeteket valló nemzetek közötti tárgyalás nélkül nem tudjuk elérni". A német egység bizottságának levele a német kérdés békés megoldására alakult nyugat-német társasághoz Az ADN sajtóiroda jelentése szerint a német egység bizottsága levelet küldött a német kérdés békés megoldására- alakult nyugat-német táisaság nak. A levélben felszólítja Nyugat-Németország politikai, tényezőit, hogy vonják le a megfelelő következtetéseket az EVK csődjéből és küzdjenek a németek közti megegyezés politikájának megvalósításáért és Németország egyesítéséért. A levél hangsúlyozza, hogy a német nép követeli: vessék el a felfegyverzésnek és Németország nyugati része katonai egyezményekbe való bevonásának sorsdöntő útját. Ezek a katonai egyezmények Németország és Európa kettészakítottságának megtartására irányulnak. A német egység bizottsága megállapítja, hogy Adenauer bonni kancellár a nép akarata ellenére elutasítja Németország egyesítésének politikáját és ehelyett arra kéri a megszálló hivatalokat, hogy csapataikat bizonyos időre hagyják Nyugat-Németországban. Senki sem térhet napirendre a Németország egyesítése ellen irányuló intézkedések fölött — áll a levélben. Egyetlen német sem helyeselheti, hogy a német kérdés békés megoldására alakult .nyugat-német társaság a mai napig hallgat és figyelmen kívül hagy az össznémet tárgyalásokra tett minden javaslatot. Ez Németország kettészakítottságának politikáját szolgálja. Németország egységének bizottsága felhívja a nyugat-német politikusok figyelmét az NDK népi kamarájának javaslataira, melyeket az nemrégen a bonni parlamentnek küldött. E javaslatok alapján bármikor tárgyalhatnak a németek közötti megegyezés kérdéséről. / A levélben továbbá az áll, hogy a nyugat-német lakosság túlnyomó többsége, sőt a bonni koalíciós pártok széles körei új politikát követelnek. Jelenleg, hangsúlyozza a bizottság, a német nemzeti politika célja Németország mindkét részének közös harca a német kérdésben folytatott négyhatalmi tárgyalások újrafelvételéért és a különféle katonai egyezmények felszámolásáért. A kollektív biztonsági rendszer, amely minden európai országot magába foglalna, biztosítja \ Németország egységét és az európai békét. A levél végén hangsúlyozzák, hogy míg Adenauer Londonban titkos tárgyalásokat folytat, melyekkel Nyugat-Németország újrafelfegyverzése miatt fel akarja áldozni a német nép egyesülési jogát, sok német azt kívánja, hogy a német nép vegye kezébe életfontosságú kérdései megoldásáfnak ügyét. A laoszi helyzet Vientiaeni jelentés szerint az utóbbi időben Laoszban feszült politikai helyzet uralkodik. Laosz fővárosában, Vientianeban ismeretlen tettesek szeptember 18-án meggyilkolták Ku Vuravong laoszi honvédelmi minisztert. Ezután Phui Szananikone miniszterelnökhelyettes, aki egyidejűleg a kül- és belügyminiszteri tisztséget is ellátta, beadta lemondását. A laoszi politikai helyzet kiéleződése nyilvánvalóan kedvez azoknak a külföldi köröknek, amelyek kísérleteket tesznek a genfi értekezlet ama határozatai megvalósításának meghiúsítására, amelyek az indokínai országokban a hadicselekmények megszüntetésére vonatkoznak. )