Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-25 / 234. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. szeptember 25. szombat 30 fillér VII. évfolyam, 234. szám A mai számban: A terv túlteljesítéséért, a jó minőségért és a gazdaságos munkáért versenyeznek a Műzsír-üzem dolgozói (2- old.) G.M.Puskinnak, a Szovjetunió németországi főbiztosának levele Conanthoz, az USA főbiztosához (3. old.) Csínom Palkó a kassai Nemzeti Színházban (4 old.) A galántai járás EFSz-einek konferenciájáról (5. old.) Az I. Országos Spartakiád választmányának ülése (6- ol

d-) Középtechnikai káderek nevelése Iparunk nagyarányú fejlődése megköveteli, hogy fiatalságunkból sok új szakembert neveljünk. A felsőipari iskolák fontos szerepet töltenek be ezen a téren, mert középtechnikai káderek ezreit nevelik üzemeinknek, gyárainknak. Felsőipariskoláink színvonalát nagymértékben a tanítók szaktudása, politikai fejlettsége határozza meg. A szakmai ismeretek tanítását főképpen a munkában már bevált mérnökök és technikusok végzik, kik új munkabeosztásukban tanárokká képezik magukat. Újabb és újabb felsőipariskolák létesítésével azonban a szaktanárokban még komoly hiányaink vannak. Ha vannak is megfelelő szakemberek, mérnökök, vagy technikusok, kik készségesen vállalnák a tanári hivatást, üzemük vezetősége részéről ellentmondással találkoznak. Ipari üzemeink a szakemberekhez görcsösen ragaszkodnak és nem veszik figyelembe azt, hogy némi áldozattal hozzájárulhatnak üzemeink jövendőbeli mestereinek és technikusaink tökéletesebb képesítéséhez. Jelenleg az iskolaügyi megbízotti hivataltól 17 mérnök kéri felvételét felsőipariskolai tanárnak. Szükség volna rájuk, de munkahelyükről több esetben üzemi sovinizmus folytán nem engedik el őket. Igy például Ferenczy mérnök, a zólyomi Stavoprojekt dolgozója már három éve kéri üzeme vezetőségét, hogy engedjék el tanárnak a Klement Gottwaldról elnevezett losonci építészeti felsőipariskola magyar tagozatához. Hihetetlen, hogy a zólyomi Stavoprojekt vezetősége három év alatt nem tudott eleget tenni Ferenczy mérnök és a felsőipariskola kérelmének. A középtechnikai káderek tanításánál a szakoktatáson kívül nagy figyelmet kell fordítanunk a munkához való újfajta viszony megteremtésére a tanulók körében. Arra kell nevelnünk őket, hogy megbecsüljék a közös szocialista vagyont, fegyelmezettek legyenek és a szakmai tudás mellett politikailag is fejlődjenek. Csak így biztosíthatjuk, hogy idővel munkásaink jó tanítóivá és a munka jó szerzőive válnak. Az iskola és a szülők nevelési módszereinek egyesítése terén fontos szerepet töltenek be felső-ipariskoláinkban is a szülői értekezletek, melyek fő feladata, 'hogy szilárdítsák a tanulókban a szülők és az iskola kölcsönös autoritását. A szülői testületek különösen jól működnek a bratislavai felsőipariskolában és még jobban a zólyomi gépipari iskolán, ahol a rendszeres szülői értekezleteken több mint 400 szülő vesz részt. A szülői testület számos esetben szaktanácsokat is ad a tanítóknak, mivel a szülők között sok olyan elvtárs és elvtársnő van, kik üzemeinkben mint példás dolgozók szerepelnek. A szülői testületeken kívül nagy segítséget jelent iskoláinknak a helyi tanácsadó testület. Ezek által kapcsolatokat szerez az iskola a gyakorlati élettel. A helyi tanácsadó testületek által tanulóink az üzemekből tanulási segédeszközökként gépeket kapnak. A tanácsadó testület azonkívül gondoskodik arról, hogy újítók és példás dolgozók előadást tartsanak a tanulóknak munkában szerzett tapasztalataikról. Számos esetben a tanulók gyárainkban, üzemeinkben látogatják meg az újítókat és a példás dolgozókat. A Selmecbányái bányaipariskola harmadik osztályának tanulói az év elején két hétig tartózkodtak a handlovai bányában. Az iskola igazgatója, Dinter elvtárs annak idején a következőket írta handlovai útjukról: „Az első két napot elméleti oktatásnak szántuk. Előadásokkal, filmek és külszíni berendezések bemutatásával megismertettük a tanulókkal a biztonsági szabályokat, az új munkamódszereket, a munkafeltételeket és a harmadik napon terv szerint munkahelyekre osztottuk szét őket. A munkahelyeken szerzett tapasztalatokat azután a tanulók közös megbeszéléseken vitatták meg. Az elvégzett munkáért a tanulók a handlovai szénbányák igazgatóságától nemcsak dicséretet, hanem 5.000 korona jutalmat is kaptak. Ezt az összeget aztán a prágai és kladnói revírben végzett tanulmányi útra használták fel." A gyakorlati tanításnak szoros összefüggésben kell lennie az elméleti oktatással. A tanulókat jól fel kell fegyverezni szakismeretekkel úgy, hogy a jövőben ők is taníthassák üzemeink dolgozóit. Hogy a magyar ipariskolai hallgatók is eleget tegyenek majd ennek egykor a munkahelyeiken, feltétlenül szükséges, hogy tanulják a szlovák nyelvet. Mint középtechnikai káderek az életben irányítani fogják majd úgy a szlovák, mint a magyar dolgozók munkáját. Ezért szükséges, hogy mind a két vonalon tökéletesítsék nyelvismereteiket. Különösen a szakkifejezések elsajátítására vonatkozik ez. Hisz milyen kellemetlenül érinti a magyar mestert, ha részlege számára nem tud anyagot vagy szerszámot rendelni, mert nem érteti meg magát illetékes helyen. Komoly gondot okoz még a tankönyvek kérdése. Ipariskoláink nagyobbrészt 2—6 speciális szakra oszlanak, ami azt jelenti, hogy minden szaknak másféle tankönyvekre volna szüksége. A nehézségek legfőképpen olyankor adódnak elő, mikor egynéhány ember számára kellene tankönyvet kiadni. Ilyen esetben a tanítók segíthetnek az előadások, vagy a tanítási segédeszközök sokszorosításával. Fáradalmas munkát igényel ez a tanítóktól, de egészen biztosan meglátszik majd a tanulók értékelésénél. Ez pedig minden tanár érdeke, már annál is inkább, mert a nevelők munkáját és egyben a CsISz iskolai szervezetének tevékenységét is a tanulók előmenetele, fegyelmezettsége és politikai fejlettsége szerint bíráljuk. Ezért a tanítóknak és a CsISz iskolai szervezeteknek oda kell hatniok, hogy a tanulók előmenetele állandóan javuljon, de ne történjék ez a tanulók ismeretével szemben támasztott szigorú követelmények rovására. A középtechnikai káderek nevelése fontos követelmény, különösképpen azért, mert szakképzett mestereink és technikusaink könynyítik dolgozóink munkáját és egyben segítik a munka termelékenységének fokozását és a terv teljesítését. Az ipariskoláinkban ezért oly feltételeket igyekszünk teremteni, hogy a követelményeknek megfelelően ifjúságunkból olyan mesterek és technikusok kerüljenek bányáinkba, ipari vállalatainkba, akik segíteni tudják szocialista iparunk tökéletes felépítését. A Megbízottak Testületének határozata a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások központi választóbizottságának megalakításáról A Megbízottak Testülete a választási törvény 13. §-a értelmében megszervezte a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások központi választóbizottságát. Ez a bizottság a nemzetgyűlési, választásokról szóló 1954 május 26-án kelt törvény 14. §-a értelmében Szlovákiában a nemzetgyűlési választások szlovák választóbizottsága tisztségét is viselni fogja. A Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága javaslatára a Megbízottak Testülete a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások központi választóbizottságába a következő dolgozókat nevezte ki: elnök: Jozef Rybansky. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának dolgozója. alelnök: Jozef L i e t a v e c, belügyi megbízott, titkár: dr. Štefan R a i s, a Megbízottak Testülete elnökségi irodájának dolgozója, tagok: Michal K i m 1 í k, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkára. dr. Pavol H a 1 a b r i n, a Szlovák Megújhodás Pártja elnökségének tagja, Michal Zápotocký, a bratislavai kerületi nemzeti bizottság alelnöke, Helena Strnadová, a bratislavai Béke-üzem a „Szocialista építésben elért érdemekért" érdemrendel kitüntetett munkásnője, P a t h ó Károly, a Csemadok központi bizottságának titkára, Ondrej Mojžiš, a szlovákiai fogyasztási szövetkezetek szövetsége központi bizottságának elnöke. Vladimír Cech. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának dolgozója, Ján Lanko, a Bratislava-Vinohrad! EFSz zootechnikusa, Ervin Belák, tiszt, a „Dukla" folyóirat főszerkesztője, Ivan L i t v a j, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szlovákiai központi bizottságának titkára, Vincent B o h u š, a Szabadságpárt központi bizottságának alelnöke, Albert Martine c, a bratislavai Kablo-üzem dolgozója, Juraj M i n č i č, az Ukrán Dolgozók Kulturális Társasága központi bizottságának titkára, Karol S t e f a n, a Békevédők Szlovákiai Bizottságának vezető titkára, Ctibor Štítnický, a Szlovák írók Szövetségének titkára, dr. Ľudovít K n e p p o mérnök, a bratislavai műszaki főiskola tanára, Richard Nejezchleb, a Sokol önkéntes sportszervezet szlovákiai központi bizottságának elnöke, Michal Bošanský, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottságának titkára, Emilia Takáčová, a bratislavai Stollwerck-üzem munkásnője, Teodor Korbačka, a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának dolgozója. Egyházkarcsán lesz mivel etetni télen a jószágot Bokros István, az egyházkarcsai szövetkezet elnöke a szövetkezet irodájának ablakából nézi a sötétszürke felhőket, a hulló falevelek röpködését.- Rajta kívül még hárman vannak az irodában. Ott van a szövetkezet agronómusa is, a nagybajúszú, komolytekintetű Hervadt Lajos is. — Ez az eső jó is, meg nem is, — fordult az elnökhöz az agronómus. — A vetésre jó, de nem siIázhatunk. Pedig hát volna bőven tennivaló. — Ne bosszankodj Pista, holnap is megvirrad — bíztatja az agronómust. — Nem vagyunk lemaradva semilyen munkával. Különösen a silózással nem. Hisz több mint 800 köbméter silónk van. Az egyházkarcsai szövetkezet vezetősége okulva az elmúlt évek tapasztalataiból, az idén különösen nagy súlyt fektet a bőséges takarmányalap biztosítására. Szerintük a szövetkezeti gazdálkodás is csak úgy lehet eredményes, a tagok csak úgy lehetnek jómódúak, ha gazdag állatállománnyal rendelkeznek. Az állattenyésztés fokozatos bővítése a sikeres gazdálkodás alapja. A szövetkezetnek ebből van a legnagyobb bevétele. Ahhoz pedig, hogy a szövetkezet jól jövedelmező állatállománnyal is rendelkezzék, bőséges és jóminőségű takarmányra van szükség. Ezt azonban az egyházkarcsaiak még a mult évben nem vették eléggé figyelembe. A silózásra sem helyeztek kellő súlyt. Három hónapon keresztül már csak szalmát tudtak etetni az állatokkal. A kevósbbé értékes takarmányféléket, mint pl. a kukoricaszárat ahelyett, hogy silózás útján értékes takarmánnyá tették volna, ahogy kivágták, úgy tették az állatok elé. Természetes, így nem nagy hasznát vették a kukoricaszárnak. Később ezt maguk a szövetkezeti tagok is látták, tudták, hogy hibát követtek el akkor, amikor a kukoricaszárat nem silózták le. No, eső után már késő a köpönyeg — tartja a közmondás. A szövetkezeti tagok is mire ráeszméltek a mulasztásra, már késő volt. A mult évi tapasztalatból kiindulva — mint ahogy már említettük is — az idén kimondottan nagy súlyt helyeznek a szükséges takarmányalap biztosítására. Még az év elején elhatározták, hogy ezer köbméter silótakarmányt készítenek. A terv megvalósítása azonban nem volt olyan egyszerű, mintahogy azt az ember az első látásra gondolná. Elvetették a 60 hektár silózásra szánt csalamádét, meg is nőtt szépen, csak az volt a baj, hogy a szövetkezetnek egyáltalán nem volt silógödre. Két héttel ezelőtt összeült a szövetkezet vezetősége. Meghányták-vetették a dolgot. Elhatározták, hogy ha nincs is modern silógödrük, olyanba silóznak, amilyent saját maguk is tudnak készíteni. Hozzá is láttak a tagok ennek az elkészítéséhez. Ma már három hatalmas piramisszerű földrakást találhatunk az egyházkarcsai határban. Az egyik ilyen silógödörben pl. 12 vagon csalamádé van elföldelve. A silógödröket a csalamádéföldeken készítik, hogy ne kelljen messzire hordani a levágott zöld kórót. A silózásnál 12—13 ember dolgozik. Egy fűkaszálóval vágják az embermagasságú keveréket, mert hát valóban keverék. Kukorica, cirok, szójabab keverék. A kukoricaszárakon 15—20 cm-es kalászok vannak. Olyan silótakarmány lesz ebből, hogy az állatok még az ujjukat is megnyalnák utána, természetesen, ha volna nekik. A lekaszált csalamádét nyomban a silógödrökhöz szállítják., Ott már várja a szecskavágó, amely összemetéli és befújja a gödörbe. Előfordul azonban olyan eset is, hogy egyes helyeken a csalamádé már túl öreg. Ilyenkor természetesen már nem olyan nedvdús, mint amikor még haragoszöld. Az elnök szavai szerint, száradó állapotban nem a legalkalmasabb a silózásra. Az ilyen csalamádéhoz sót kevernek, hogy nedvességi fokát emeljék. Több szövetkezetben csak azért húzódoznak a silózástól, mert nincsen betonból készült silógödrük. Egyházkarcsán sincs, mégsem féltek a silózástól, sőt elhatározták, hogy jóval többet silóznak, mint amennyit a terv előír. Az év elején még úgy tervezték, hogy min-, den darab marhára 40 mázsa silótakarmányt készítenek. Most azonban ezt az elhatározásukat megváltoztatták: minden egyes darab állatra 60 mázsa silótakarmányt akarnak biztosítani. A. szövetkezet lassan végez már a napraforgó betakarításával is. Jól halad náluk ez a munka is, mert munkájukban segít a kombájn. A szövetkezet tagjai maguk sem akarták elhinni, hogy napraforgót kombájnnal is lehet szedni. Most azonban meggyőződtek arról, hogy a kombájn minden téren a legjobb segítőtársa a szövetkezeti tagoknak. A napraforgót is szépen learatja és ki is csépeli. A tagoknak csak a szárításra van gondjuk. A kicsépelt napraforgó tányérokat pedig összegyűjtik és besillózzák a cukorrépaszeletekkel és a marharépalevelekkel. A napokban a kukorica törését is megkezdik. A szövetkezetnek 95 hektár kukoricája van. Az idén egy szál kórót sem hagynak silózás nélkül Igy lesz mit etetni az idén az állatokkal. Szarka Istvár