Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-29 / 210. szám, vasárnap

\ 1954. augwsaíüs 29. (IISZ0 A Lengyel Népköztársaság kormányának jegyzéke a Francia Köztársasághoz a szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése ügyében Varsóból jelentik, hogy 1954. augusztus 25-én Stanislaw Gajewski, a Lengyel Népköztársaság párizsi nagykövete, a Francia Köztársaság külügyminiszterének az alábbi tartalmú jegyzéket nyújtotta át: „A Lengyel Népköztársaság kor. xnánya már több ízben fordult a Németországgal szomszédos hatalmakhoz és országokhoz, különösképpen pedig Franciaországhoz és utalt arra a békét fenyegető veszélyre, amely a német militarizmus felújításából származna. Az ez irányú kísérletek napjainkban az úgynevezett „európai védelmi közösség" alakjában jelentkeznek. Az „európai védelmi közösség" elkerülhetetlenül a hitlerista tábornokok vezette Wehrmacht feltámasztásához vezet, elősegíti Nyugat-Németországban a támadó szellemű és imperialista jellegű elemek megerősödését és arra irányul, hogy ez az ország Nyugat-Európában a legnagyobb katonai túlerővel rendelkező hatalommá váljék. Senki előtt sem titok, hogy a bonni kormánykörök és azok az erők, amelyek őket támogatják, nem azért fejtenek ki erőfeszítést az „európai védelmi közösség" megteremtésére, hogy az védelmi jellegű legyen, hanem kizárólag arra igyekeznek, hogy a lehető leggyorsabban hozzáláthassanak Európa leigázását célzó terveik megvalósításához. Ezek a körök terveikben — amint arról NyugatNémetországban a politikai és kato. nai tényezők nyilvános felszólalásai tanúskodnak — nyíltan beszélnek Lengyelország nyugati területeinek elszakításáŕól. Nyíltan . beszélnek céljaikról és terveikről, és nem lehet senkinek a legkisebb kételye sem ezek támadó jellegéről, amennyiben Németország szomszédairól, elsősorban Lehgyelországról és Franciaországról van szó. A tények józan mérlegelésének fényében összeomlik az „európai védelmi közösség" állítólagos védelmi jellege, miután azokat az országokat, amelyeket ebbe a szövetségbe belekényszerítenek, nem fenyegeti semilyen oldal: ról sem veszély, kivéve azt az egy tényleges és rettenetes veszélyt, amelyet a revánsvágyó militarista és hitlerista elemek törekszenek felidézni Nyugat-Németországban. Ilyen körülmények között Len. gyelország és Franciaország kormányainak olyan lépéseket kell ten. niök, amelyek megállítanák az eseményeknek ezt a veszélyes fejlődését és amelyek megerősítenék mindkét nemzet biztonságát. Ezért tehát Lengyelország és Franciaország biztonságának megerősítése, valamint egész Európa biztonságának érdekében a Lengyel Népköztársaság kormánya szövetségi és kölcsönös segélynyújtásról szóló szerződés megkötését ajánlja a Francia Köztársaság kormánya, nak és azt, hogy ebben az ügyben minél hamarabb részletes tárgyalásokat kezdjenek. A szövetségi és kölcsönös segélynyújtási' szerződés megkötése Lengyelország és Franciaország között hozzájárulás volna az egész Európára kiterjedő kollektív biztonsági rendszerhez, amelynek alapelveit a Szovjetunió kormányának 1954. február hó 10-i ajánlata, valamint 1954. július hó 24.Í jegyzéke lefektetett. A lengyel-francia szövetségi és köL csönös segélynyújtási szerződés — amellett, hogy megerősítené a kollektív biztonságot Európában — megfelelne az általános biztonsági rendszer alapelveinek, valamint az Egyesült Nemzetek alapokmánya alapvető gondolatainak is. Amikor a Lengyel Népköztársa, ság kormánya ezt a javaslatot előterjeszti, szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az „európai védelmi közösség", — bármilyen formában is valósuljon meg, mindenképpen új "Wehrmacht keletkezésére, a nyugatnémet államinak a legtámadóbb szellemű revánsvágyó hitlerista elemek által való teljes gazdasági, politikai, katonai és közéleti uralására vezet, ne. Azt jelentené, hogy ezek az ele. mek Nyugat-Európában teljes he. gemóniára tennének szert és hogy az államok, amelyek ennek a „közösségnek" tagjaivá lesznek, elvesztik rendelkezési szabadságukat, és ez az út végeredményben új világháborúhoz vezetne. Ebből az a veszély származhatik, hogy Franciaországot ennek az úgynevezett „európai védelmi közösségnek" a szervezői nemzeti érdekeivel ellentétes útra, a Ke. let-Európa országai ellen folytatan. dó háború útjára vezetnék. Ezzel szemben a Szovjetunió kormánya által javasolt, s Európa kollektív biztonságát szolgáló össz. európai szerződés biztosítaná valamennyi európai ország biztonságát, békéjét és függetlenségét, tekintet nélkül társadalmi berendezésére. A kollektív biztonságról szóló szerződés megkönnyítené a német kérdés megoldását, a német nemzet szuverenitásának és egységének vissza, állítását békés és demokratikus elvek alapján. Ugyanakkor ez a szerződés valamennyi nemzetnek az állandóság és a biztonság érzetét adná és azt a lehetőséget, hogy tá. madástól való félelem vagy- a szuverén állam ügyeibe való bármilyen beavatkozás veszélye nélkül minden erejét a békés építés szolgálatába állítsa. Azt, hogy lehetséges az egyes államok közötti viszonylatban felmerülő nehézségeket, a fontos nemzetközi problémákat folyamatosan megoldani, bizonyítják a genfi tárgyalások, ahol sikerült megoldani a hosszú évek óta tartó fájdalmas politikai és katonai viszályt olyan időben, amikor a harctereken még folyt a vér. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásában Franciaország és a Szovjetunió képviselői döntő módon részt vettek. A német kérdés békés úton való megoldása olyan dolog, amelynek látható jelentősége van mind Lengyelország, mind pedig Franciaország nemzeti léte szempontjából. Senki előtt sem titok, hogy most nagymértékben Franciaország döntésétől függ az Európa biztonságát szolgáló helyes út megválasztása. Franciaország állásfoglalása megakadályozhatja a revánsvágyó Wehrmacht feltámasztását mind az „európai védelmi közösség", mind pedig minden más formában. Amikor Lengyelország ebben az ügyben felemeli hangját, át van hatva a Franciaország iránt érzett barátságtól és mindkét nemzet biztonsága iránti gondoskodástól*, Lengyelország hivatkozik a sok százéves dicső kultúrhagyományokra, amelyek a két országot összekapcsolják, a lengyel és francia katonák fegyverbarátságára az első világháború folyamán, a német megszállók ellen súlyos harcokban kiontott vérre, amit lengyel katonák ontottak Franciaországban, valamint az 1938—40, években és a második világháború francia ellenállási mozgalmának sok tízezer lengyel harcosára. Lengyelország felemeli hangját ebben a komoly történelmi pillanatban, hogy a testvéri francia nemzetnek emlékezetébe idézze mindkét nemzet szörnyű sorsát, amelyet az elmúlt háborúban ugyanazok az erők idéztek elő, amelyeknek újjászületését és újra hatalomra kerülését, az „európai védelmi közösség" lehetővé tenné. A történelem azt bizonyltja, hogy Franciaország biztonsága, függetlensége és nagyhatalmi állása Lengyelország legéletbevágóbb érdeke, úgyanúgy, amint Lengyelország függetlensége és megerősödése érdeke Franciaországnak. Éppen ezért jelentős feladatot teljesíthet a szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amely új szálakkal kötné össze a lengyel és francia nemzetet. A Lengyel Népköztársaság kormánya azt ajánlja, hogy ebben a szerződésben mindkét fél kötelezze magát a következőkre: a) nem vesz részt olyan koalícióban, s nem köt olyan szerződést, amely a két fél egyike ellen irányulna; b) kölcsönös tanácskozásokat folytat minden egyes esetben, amikor az a veszély fenyeget, hogy a szerződő felek egyikét a német militarizmus revánstvágyó erői megtámadják; c) kölcsönösen támogatják egymást az európai kollektív biztonság megvalósítására irányuló erőfeszítésben és a német kérdés békés megoldása tekintetében; d) haladéktalanul megadnak minden segítséget annak a félnek, amelyet német hadsereg támad meg; e) a két ország közötti baráti kapcsolatok megerősítése céljából fejlesztik a gazdasági és kulturális együttműködést; f) a szerződésből származó kötelezettségeket az Egyesült Nemzetek alapokmányának szellemében teljesítik. A Lengyel Népköztársaság által ajánlott szerződés megkötése megerősíti a Franciaországot Lengyelországgal összekötő szálakat, megerősíti a Francia Köztársaság és Lengyelország biztonságát és így hozzájárul egész Európa biztonságának megvalósításához." Ellentétek a délkeletázsiai konferencia részvevői között Mint ismeretes, az Egyesült Államok szeptember elején értekezletet hívtak össze a Fülöp-szigetek fővárosába, Manillába, amelyen támadó jellegű délkeletázsiai katonai szövetséget akarnak összekovácsolni. Arra akarják rábírni az értekezleten részvevő államokat, hogy azok amerikai támadás esetén közvetlen és •utomatikus katonai akciókba kezdjenek- A másik két nagy .ázsiai állam", Franciaország és Anglia, ezt a kötelezettséget ,,önkéntes részvételre" akarják mérsékelni. Anglia azonkívül többek között azt is ki akarja kötni, hogy Taivan szigetet, — amely közismerten kínai terület és azt Csangkaj-sekék amerikai védelem mellet csak bitorolják — vegyék k a délkeletázsiai katonai tömb hatóterületéből- Ugyancsak ellentétek vannak az Egyesült Államok és Anglia között a szervezet parancsnokságának elhelyezése tekintetében is. Nagy-Britannia Szingapúrt ajánlja, az Egyesült Államok a Fülöp-szigetek mellett kardoskodnakA Reuter-ügynökség jelenti Wellingtonból, hogy az újzélandi külügyminiszter a parlamentben kijelentette, hogy kormánya ,,nem hajlandó a manillai konferencia ügyében semilyen elhamarkodott lépésre". A Francé Press azt jelenti Karacsiból (Pakisztán fővárosa), hogy Mohamed Ali, a kormány elnöke kijelentette, hogy Pakisztán még nem döntött, csatlakozik-e a délkeletázsiai katonai szövetséghez. A diplomáciai körök kijelentése szerint Pakisztán attól fél, hogy teljesen elszigetelődik ebben a kérdésben, miután az öt colombói állam közül Pakisztán az egyetlen, amely hajlandóságot mutatott a részvételre. Fagadás Moszkvában a Nemzetközi Diákszövetség tiszteletére A Szovjet Ifjúsági Antifasiszta Bizottság augusztus 27-én fogadást rendezett a Nemzetközi Diákszövetség tanácsának részvevői számára. A fogadáson hetvenkét ország diákszervezetének Kiküldöttéi vettek részt A vend'"4eket a szovjet fiatalság nevében Ra

;~ Ablovov üdvözölte. A Nemzetköz! Diákszövetség vezértitkára, Jiri Pelikán megköszönte a tanács nevében azt a szíves fogadtatást, gondoskodást és figyelmességet, amelyben a világ legkülönfélébb "államai ifjúságának kiküldöttei a Szovjetunióban részesültek. A fogadás után, amely igen barátságos légkörben zajlott le, nagy hang-^ versenyt rendeztek. Az európai védelmi közösség parlamenti vitája előtt „európai védelmi közösséget'

5 és azt „sárnak" nevezte, amelyben Franciaországot, védelmének ürügye alatt meg akarják fullasztani.'' De Gaulle hangsúlyozta, hogy „a nemzeti ellenállás súlya alatt összeomlik az az összeesküvés, amelynek egyetlen célja Franciaországot függetlenségétől megfosztani, elvenni tőle hadseregét és elszakítani tőle olyan területeket, amelyek az anyaország folytatását képezik a tengeren túl". A „Francé Soir'i című lap Vincent Auriolnak, a volt köztársasági elnöknek a cikkét hozza, aki többek között a következőt írja: „Most bebizonyult, hogy ebben a hazug védelmi közösségben Franciaországra bűnös nyomást akart kifejteni az öt szövetséges, aminek az lett volna az eredménye, hogy Fraciaország legsajátabb nemzeti érdekeit sem tudta volna megvédeni." Szombaton kezdték meg a francia nemzetgyűlésben az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés ratifikációs vitáját. A politikai feszültség a vita megkezdése előtt óráról-órára nőtt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a francia kormány nem hajlandó nyomást gyakorolni a képviselőkre és nem fenyeget sem kormányválsággal, sem pedig a bizalmi kérdés felvetésével, az „európai védelmi közösség" híveinek izgalma tetőfokra hágott. A Bourbon-palotában a „közösség" hiveinek vezérkara titkos gyűlésre jött össze, amelyen részt vettek többek között Róbert Schuman, Pierre Henri Teitgen, Ro bert Lecour, Garard Jaquet, Pierre Metayer, Paul Reynaud és mások. A parlament folyósóin úgy hírlik, hogy az európai hadsereg hivei — mint utolsó fegyverhez — a vita elhalasztásához akarnak folyamodni, miután már maguk sem hisznek a szerződés jóváhagyásában. A „Le Monde" című lap nyiltan meg is írja, hogy a szerződés védelmezői a vita elhalasztását fogják követelni, sőt még kormányválság felidézésétől sem riadnak vissza. A jobboldali szerződéspárti Chupin képviselő határozati javaslatot terjesztett elő a vita elhalasztására, amig „pontosabb értesüléseket nem szereznek". Mindezek a színfalak mögötti mesterkedések összefüggnek a külföldről jövő nyomással, amelynek egyetlen célja a szerződések jóváhagyásának kikényszerítése. Ezekben a Franciaország szempontjából oly jelentős napokban az egész országból hangok hallatszanak az európai hadsereg felállítása ellen. Tizennégy neves közéleti személyiség, közöttük a francia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, Edouard Herriot, valamint Weygand tábornok nyilatkozatot adtak ki az „európai védelmi közösség" ellen. A francia Unió folyó hó 27-én megtartott gyűlésén — ez a szerv az anyaországnak, a tengerentúli gyarmatoknak és társországokban közös tanácsadó testülete — száz szavazattal hatvannyolc ellen határozatot fogadott el, amelyben elitéli az „európai védelmi közösség" megvalósítását. A gyűlés szószólója, Berteau képviselő kijelentette, hogy a közösség céljai és jellege „veszélyeztetik a Francia Unió morális és anyagi egységét és teljességét",Guíllant képviselő a védelmi bizottság nevében azt ajánlotta, hogy a szerződést ne hagyják jová, miután ez veszélyeztetné a Francia Unió haderejének egységét. De Gaulle tábornok legújabb nyilatkozatában újra elítélte az Ä londoni rádió kommentátora is azon a véleményen van, hogy nem lehet többé az „európai védelmi köizösség^ ratifikálásának elérésében reménykedni. A Manchester Guardian hangoztatja, hogy „a nyugati szövetségeseknek új javaslatot kellene előterjeszteniük Franciaország megnyugtatására". A Yorkshire Post rámutat arra, hogy Fraciaország azért utasítja el az „európai védelmi közösséget", mert „nem engedheti át haderői felett a teljes ellenőrzést és fenn kívánja tartani azt a jogot, hogy visszaléphessen az „európai védelmi közösségtől1' A newyoríki rádió sem titkolja, hogy az „európai védelmi közösségi francia ratifikálásának ügye rosszul áll. Jellemző az amerikai politikai körök hangulatára az a cikk, amelyet a Newyork Times washingtoni tudósítója írt. A lap nyiltan kifejti, hogy „a brüsszeli értekezlet kudarca következtében válság állott be a francia-amerikai kapcsolatokban. A válság — írja az amerikai lap — Washingtonnak az Indokínával kapcsola-. tos francia politika miatti csalódása után olyan gyorsan követike-. zett be, hogy az amerikai fővárosban a kormányhivatalnokok egy hatalmas csoportja most már nyíltan kijelenti, hogy az Egyesült Államok többé nem építheti eürópai politikáját Franciaországra.*' A Newyork Herald Tribúne megállapítja, hogy ma már seki sem álmodozik csodáról, amely megmentheti az „európai védelmi közösséget.'í Adenauer hajlandó feláldozni Németország egységét az újrafelfegyverzéséért A brüsszeli konferencián Adenauer újra bebizonyította, hogy sokkal fontosabbnak tartja Nyugat-Németország támadójellegű újrafelfegyvérzését, mint egész Németország egyesítését. A „Newsweek" című amerikai lap közli, hogy a brüsszeli értekezleten Adenauer Mendes-France francia miniszterelnöknek felajánlotta Németország tartós kettészakítását, amennyiben Franciaország hajlandó ratifikálni az „európai védelmi közösségről" szóló szerződést. Adenauer kijelentette, hogy belenyugszik Németország kettészakításába, amennyiben annak nyugati részét erős nyugati táborba veszik fel. A ,,Newsweek" című amerikai lap ebben az összefüggésben Németország újraegyesítését „súlyos veszélynek'

1 minősíti és aggodalmát fejezi ki a német nép egyre erősödő mozgalmáért az ország egyesítésére. Dr. Johnnak és Schmidt-Wittmack képviselőnek a Német Demokratikus Köztársaságba való eltávozása után NyugatNémetországot sem lehet többé „megbízhatónak

5' tekinteni, miután Nyugat-Németország vezető politikai személyiségeinek megbízhatósága ezekután kétessé vált. Letartóztatták a Német Kommunista Párt vezető funkcionáriusait Adenauer rendőrsége pénteken, augusztus 27-én letartóztatta Németország Kommunista Pártja három vezető funkcionáriusát, Fritz Rischt, Jupp Angenfortot és Kari Zemkét. A nevezetteket csak nemrég engedték ki a börtönből, ahol azt a büntetést töltötték ki, amit Németország egyesítésére irányuló törekvéseik miatt kaptak. Németország Kommunista Pártja ebből az alkalomból felhívást intézett a német néphez. Közölték, hogy a rendőrség azért tartóztatta le a három funkcionáriust, mert a Karlsruheban törvényellenesen elítélt másik három kommunista, Oskar Neumann, Kari Dickel és Emil Bechtel nem kezdték meg büntetésüket. A Német Kommunista Párt kiáltványa tiltakozik túszok törvénytelen őrizetbevétele ellen és felhívja a német közvéleményt, hogy ne tűrje Adenauer államapparátusának terrorista fellépését azok ellen, akiknek egytelen bűnük, hogy a békéért és Németország egységééit harcolnak. t