Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)
1954-08-26 / 207. szám, csütörtök
4 UJSZO 1954. augusztus 26. „iVem nézhettem tovább" K ét napig egyénileg gazdálkodó volt. Úgy értve, hogy beadta kilépését a szövetkezetbe és két nap múlva meggondolta a dolgot. Igy mondta el beszélgetésünk közben Medvén Boros elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára. Hogy miért? Azt nem tudta megmagyarázni. Jobb lesz, ha beszélnek vele, talán ő maga elmondja kilépésének okát. Jó, lelkusmeretes, becsületes tag, j, ért mindenhez, hisz jó gazda hírében állt mindig a faluban. Csodálkoztunk is, hogy a 14 kilépő között volt. Négyen aztán úgy mentek a szövetkezeti irodába, hogy tekintsék semmisnek kérelmüket, s köztük volt ő is. Ebéd után nyitunk be a kiskapun Rasztgyörgy Istvánékhoz. Ötvenév körüli, középmagas, vékonytestű, gyorsmozgású, nyírott bajuszú ember fogad bennünket az udvaron. — Mi járatba jöttek? — Szeretnénk egy kicsit elbeszélgetni magával, István bácsi. — Szívesen. Dél van, futja az időből. Körültekintek az udvaron. Házat javítanak, a szomszédék építkeznek. A háziasszony, aki közben odajött hozzám, mintha észrevette volna, hogy éppen az építőkre gondolok, csendesen megjegyzi. — Mi is építkezünk, folyton építkezünk. Mert úgy van, hogy a fiamnak is kell lakás, a vömnek is. Nem lakhatunk egymás hegyén-hátán annyian. — Hát ha futja miből, csak építsenek — mondom. — Abban nincs éppen hiány — feleli az asszony — csakhát más nagyobb baj van itt. Cserepet rendelhetnének az urak, vagy az elvtársak, nem tudom, hogyan mondjam, no. Mert mindenünk megvan az építkezéshez, a pénzünkből is futja, csakhát mégsem rakhatunk cserép helyett pénzt a tetőre — veszi tréfára a dolgot. A házigazda is közbeszól, úgylátszik megakarja erősíteni az aszszony állítását. — A világért sem tudunk cserepet beszerezni. Erre a házra is — mutat a rozoga tetőre — 600—700 cserép kellene, mert becsurog az eső. — Kis szünet után hozzáteszi. — Az elvtársat ugyan még nem ismerem, azt sem tudom honnan jött, mégis bátorkodom megkérni, járjon el az ügyünkben, hogy fedőcserepet kaphassunk. Nem kis nehézségek ezek, boszszantják az embereket. Építkeznének, építkeznek is a szövetkezeti tagok, elkészül a ház, de fedőcserép nincs. _ Mivel megkértek, hogy járjunk el az ügyükben, hát ezúton kérdezzük az illetékesektől, mi az akadálya annak, hogy a medveiek nem kapnak fedőcserepet? A rövid ismerkedés után kimentünk a falutól egy kőhajításnyira lévő sertésistállóhoz, ahol Rasztgyörgy István megmutatta birodalmát. Leültünk az építkezéshez készített hosszú gerendára, s beszédbe elegyedünk a sertések gondozójával. — Hogy miért Is léptem ki és miért jöttem két nap múlva viszsza? - ismétli a kérdésünket. — Mindjárt elmondom. Fejére tolja kalapját, megsimítja sörtebajuszát, egy kicsit gondolkodik, aztán elkezdi: — Megmondom úgy, ahogy van. Nincs nekem más bajom a szövetkezettel, mert mindenem megvan. a jövőm is biztosítva, csak &z, hogy nagy itt a rendetlenség. S mi tagadás, azt is megmondom őszintén, ha mindenki egyformán és jól dolgozna, jobb sorunk is lehetne. A múltkor nagyon elfutott a méreg. Az ember szívesen dolgozik, mert látja munkája értelmét. Nem szégyellem azt _is megmondani, hogy itt a disznók melletti munkámat sokra tartom. Nem öndicséret, de úgy van. Vigyázok ezekre az állatokra. Úgy ápolgatom őket, mint abban az időben, amikor még jómagam t is gazdálkodtam. Mert mindig ažt gondolom, hogy én annak idején az állatokból tudtam a legtöbb pénzt árulni- Most is az állattenyésztés legyen a szövetkezeti gazdálkodás alapja. Nagyot sóhajt, majd továbbfűzi a szót: — Ha mindenki igy gondolkozna: az egész környéken a mi szövetkezetünk volna a legjobb. — Hol akkor a baj? — Hol? Baj van itt elég. Majdnem több mint a jó. Sajnos, elvtárs, így kell nyilatkoznom, pedig nem szép dolog, ha az ember így beszél a szövetkezetéről. De most legalább megmondom mindazt, ami a szívemet nyomja, s amit hiába tort, mert tudta, hogy a gép megkönnyíti az ember munkáját. De amikor belépett, nem gondolta még, hogy a valamikori jó gazdák is hanyagokká és a közös vagyon pocsékolóivá válnak. Mert úgy van az valahogy most Medvén, hogy sem irányítás, sem munkaszervezés, se semmi. A munkafegyelem is gyenge lábon áll. Az elnök ideges, mert minden az ő vállára nehezedik. Így aztán, ha a tagok hozzászólnak a gyűlésen a dolgokhoz, csak bifegbufog, mint a borsórosta. No meg a falu csupa sógor-koma rokonság, így hát ahelyett, hogy bírálnák, s megbüntetnék a hanyagokat, ezt az elvet vallják: „Ne szólj száfh, Rasztgyörgy István kedvenc állataival. mondtam el már szántalanszcxr a gyűléseken. — Elszorul az ember szíve, ha megnézi a teheneket. Higyje, el sírni tudnék. Olyan soványak, hogy kalapot akaszthatnék a csípőjükre. Rosszul gazdálkodnak a takarmánnyal, szórják, pazarolják. Nincs közös lóistálló sem. Házhoz adjuk ki az abrakot. Van, aki a lovaknak adja, de van sok oJyan, aki a háztáji hízóját tömi veleMegáll az ember esze. Ács fiamtól kölcsönkérték a lds „Szlávia" motorját. Használták a tehenészetben, a szecskavágáshoz és darálót is hajtottak vele, persze javítani nem javították. így hát tönkrement. Most senki sem törődik vele. Kérdem, ki rontotta el? A fiam nem használta. S ha emiatt az ülésen szólok, kinevetnek. Pedig hányszor gondoltam már arra, hogy sokkal jobb lenne a közösben, ha a vezetőség meghallgatná mindenkinek a véleményét. Dí ha ezt mondom, akkor meg okoskodónak bélyegeznek- Ezért fogott el a düh akkor, mc-rt úgy gondoltam, hogy ezt tovább nem nézhetem. Elvégre az enyém is a szövetkezet és akkor jogom van beleszólni a dologba. S azt gondoltam magamban, ha napjában csak egyszer lakom jól, akkor sem maradok tovább a szövetkezetben. Kis szünet tart, majd — mintha szégyelné magát, lassan folytatja: — De rájöttem, és a jobbik eszem úgy diktálta, hogy eredj vissza a szövetkezetbe. Azzal nem segítesz sem magadon, sem a szövetkezeten, ha kilépsz. No, meg most is azt gondolom, hogy jobban tettem, hogy visszamentem, mert nincs annál nehezebb, mint valamit újra kezdeni. És ha baj van, tenni kell róla, hogy megszűnjön. A. hogyan elnéztem ennek az embernek a munkától kérges tenyerét, gondterhelt arcát, ráncos homlokát, nem kételkedtem szavaiban. Elhittem — amit későbbi beszélgetésünk során elmondott, hogy volt kubikus, napszámos a Horthy-rezsim alatt, dolgozott 32 filléres órabérért, hogy sokat gürcölt egész életében, míg megszerezte a négy hektár árát. Akkor sem volt könnyű a kezdet. Apósától félhektárt, apjától egy hektár földet kapott. Amikor megalakult a szövetkezet, úgy érezte, neki is ott a helye. A szövetkezetben a mezőgazdasági munkák gépekkel végezhetők. Annak idején ezért segítette a fiát, hogy megvehesse a „Szlávia" monem fáj fejem". Természetesen ezért nemcsak a hanyagokat nem éri bántódás a szövetkezetben, de még a kulákok is megbújhatnak a vezetőségben. A helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet tud a dolgokról. Csak hát ők sem akarnak ártani senkinek. Bajcsi András, a helyi nemzeti bizottság elnöke eléggé erélyes, öntudatos ember. Boros István, a titkár pedig éppen az ellenkezője, gyengeszívű és így beszél a kulákokrói: „Hisz jól dolgoznak, nem szabotálnak, akkor miért ne maradhatnának a szövetkezetben". Pedig nagyon jól tudja, hogy Horváth Ignác kuláknak semmi keresnivalója az ellenőrző bizottságban. Arról is tud, hogy az Új Szó már több ízben bírálta emiatt a helyi nemzeti bizottságot, de azóta is mindig úgy táncolnak a szövetkezeti tagok, ahogy a kulákok muzsikálnak. Mindezt látják a szövetkezet becsületes tagjai is és tudják, hogy Horváth Ignác a cséplés idején egész hét alatt csak egyszer ment munkába. Hát ez mi, ha nem szabotálás? A sok-sok pazarlásból, a nemtörődömségből fakadt az is, hogy a tagság jórésze nem tekinti a közös gazdaságot magáénak és inkább a háztáji gazdaságban látja jövedelmének főforrását. Természetes, hogy kapáláskor azután mindig első a háztáji kukorica, vagy az etetésnél, csak aztán kap a „szövetkezet lova" abrakot, ha már a háztáji hízó jóllakott. Igy van aztán, hogy egyes tagok a szövetkezet mellett úgyszólván egyénileg gazdálkodnak. Idősb Bognár Istvánnak csak ezért van félévig 72 munkaegysége. Van egy lova, földje van haszonbérbe és „isten megáldja" a szövetkezetet. Jó vagy te arra, hogy szociális juttatásokat kapjak. Hát így néz ki a^ medvei szövetkezet szénája. S zerencsére azonban vannak olyan talpig emberek Medvén, akik jó összefogással kikormányozzák majd az örvényből a szövetkezetet. Nagy munka vár elsősorban a falu kommunistáira és a helyi nemzeti bizottságra. Rájuk vár elsősorban az a feladat, hogy jó szóval felvilágosítsák a tagokat: a jólét forrása, a boldog jövő a közös vagyonban, a közös gazdálkodásban van és a háztáji gazdálkodást ne tekintsék a jövedelem fő forrásának, mert ez csak kiegészítője a szövetkezetben kapott jutalmazásnak. Arról is meg kell győzni a togokat, hogy ne tűrjék soraikban a kulákokat, s különösen ne hagyják magukat olyanokkal ellenőriztetni, akik azt szeretnék, hogy az örvény elsodorja a medvei szövetkezetet. Méry Ferenc. Fogadás a Román Népköztársaság moszkvai nagykövetségén Románia Szovjet Hadsereg által való felszabadításának 10. évfordulója alkalmából Ion Rab ( ) a Román Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete fogadást rendezett. A fogadáson részt vettek: N. A. Bulganyiti, L. M. Kaganovics elvtársak és a párt, a szovjet állam, a fegyveres erők többi neves képviselői. M. A Jasznov, a moszkvai szovjet végrehajtó bizottságának elnöke s mások. A vendégek között voltak továbbá a népi demokratikus állaS mok moszkvai nagykövetei és követei, valamint Svédország, az OSA, Ausztria, Olaszország, Belgium, Afganisztán, Dánia stb. s más országok diplomáciai képviselői. Mendes-France és Churchill tanácskozása Mendes-France francia miniszterelnök a brüsszeli tanácskozás befejezése után hétfőn Londonba utazott hogy ott Churchill brit miniszterelnökkel tárgyaljon. Mint a hírügynökségi jelentések hangoztatják, Eden külügyminiszter megszakította Ausztriában töltött szabadságát és hazautazott, hogy szintén részt vegyen a két miniszterelnök tanácskozásán. A francia-angol eszmecserére Chartwellben, Winston Churchill villájában került sor. A chartwelli tárgyalások után hivatalos közleményt hoztak nyilvánosságra, amely csak általánosságokat mond. Az „AFP" közlése szerint a hivatalos közlemény szövege a következő: „A Francia Köztársaság miniszterelnöke Franciaország londoni nagykövetének és Philippe Baudetnak kíséretében ma Chartwellben az angol miniszterelnöknél villásreggelizett. A megbeszélésen jelen voltak Eden és a brit külügyminisztérium képviselői. Általános vitát folytattak a brüsszeli értekezlet utáni helyzetről. A miniszterek egyetértettek abban, hogy fontos a nyugati szabad nemzetek egységének megőrzése és abban, hogy evégett mielőbb gyakorlati intézkedéseket kell tenni." Az „AFP" közli azt is, hogy Churchill Mendes-France búcsúztatásakor kijelentette a francia miniszterelnöknek: „Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítségéve legyek!" Mint az „AFP" egyik washingtoni tudósítója értesül, az amerikai főváros félJiiv»atalos köreiben „igen nagy fontosságot tulajdonítanak Mendes-France és Churchill hétfői találkozójának. A külügyminisztérium szóvivője erről annyit mondott, — hangzik az ,,AFP" jelentésében — hogy Washington néhány nap óta a legszorosabb kapcsolatot tartja a brit kormánnyal." A londoni rádió jelenti, hogy Mendes-France Londonból közvetlenül a normandiai tengerpartra utazik, ahol jelentést tesz az ott üdülő Coty köztársasági elnöknek. Keddre Párizsba minisztertanácsot hívtak egybe. A francia nemzetgyűlés három bizottságának ülését — e bizottságok előtt kiván oeszámolni Mendes-France brüszszeli tanácskozásairól — szerdára I halasztották el. Adenauer a brüsszeli értekezlet utáni helyzetről Adenauer bonni kancellár, miután Brüsszelből visszaérkezett, hétfőn délelőtt fogadta a nyugatnémet koalíciós pártok vezetőit és kormányának több tagját. Adenauer ez alkalommal beszámolt a brüsszeli értekezlet lefolyásáról és vázolta a tárgyalások kudarcának várható politikai következményeit. A kancellár politikai barátai és munkatársai előtt kijelentette: nem sok reális reményt fűz ahhoz, hogy a francia nemzetgyűlés Brüsszel után ratifikálná a párizsi egyezményt. Adenauer ugyanakkor azt a feltevését igyekszik elhitetni a közvéleménnyel, hogy a nyugateurópai integrációs politika a brüsszeli kudarc ellenére sem szenvedett végleges hajótörést. Adenauer közölte, hogy a párizsi szerződés várható bukása után azt követeli majd a nyugati megszálló hatalmaktól, hogy az „európai védelmi közösségi" szerződéstől függetlenül léptessék életbe a bonni egyezményt, amely „szuverenitást" biztosítana Nyugat-Németországnak és lehetővé tenné számára önálló haderejének létrehozását. Adenauer azt állította, hogy Mendes-France vasárnap a brüszszeli értekezlet befolyása után megígérte neki: a francia kormány Bonnak ezt a kívánságát „jóindulatúan fogja mérlegelni". Schmidt-Wittmack távozása riadalmat keltett Bonnban Schmidt-Wittmacknak, a nyugatnémet kereszténydemokrata unió képviselőjének áttérése az NDK-ba nagy iradalmat keltett Bonnban- Az akkor még Brüsszelben tartózkodó Adenauért táviratilag értesítették Wittmack lépéséről. A hír bombaként hatott az értekezlet kudarcának légkörében. Adenauer kereszténydemokrata uniójának elnöksége Hamburgban rendkívüli ülésen tárgyalta Schmidt-Wittmack képviselő áttérését az NDK-ba. Schmidt ugyanis az unió elnöke volt. Kedden összehívták a kereszténydemokrata unió parlamenti frakciójának ülését, hogy tárgyalja meg az egész esetet. Az „európai védelmi közösség" ügyével foglalkozó képviselőházi bizottság is összeül a közeljövőben. Schmidt-Wittmack ennek a bizottságnak is tagja volt. A nyugatnémet sajtó nagy figyelmet szentel Schmidt-Wittmack képviselő elhatározásának. A „Frankfurter Allgemeine" azt írja, hogy dr. John és most Schmidt-Wittmack képviselő esete „jelképesek, mert bizonyítják, hogy a szövetségi köztársaság elveszti a beléje helyezett bizalmat": A „Frankfurter Abendpost" megjegyzi, hogy előreláthatóan nem Schmidt-Wittmack az utolsó, aki hátat fordított Nyugat-Németországnak és kijelenti, hogy dr. John leleplezései után minden bizonnyal további nyugatnémet politikusok áttérése várható az NDK-ba. A „Neue Rheinzeitung" SchmidtWittmack esetét vészjelnek tekinti és megjegyzi, hogy „valami bűzlik az államban, mert képviselői lengő zászlókkal térnek át a másik táborba." A német dolgozók szolidaritása a sztrajkolókkal A Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének elnöksége felhívással fordult a német dolgozókhoz és rámutatott a dolgozó lakosság és a sztrájkolok szolidaritásának fontosságára. A felhívás kiemeli a német munkásosztály évszázados küzdelmét a konszernek ellen, és felhívja Nyugat-Németország munkásságát, hogy állandóan szélesítse e küzdelem frontját és vegye fel a kajjcsoíatot a sztrájkolókat megsegíteni készülő NDK-beli szervezetekkel. A felhívás a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóit felhívja, hogy még jobban terjesszék a nyugatnémet sztrájkolók megsegítésére irányuló szolidaritás-mozgalmat és még jobban segítsék a sztrájkolókat pénz és egyéb anyagi adományokkal. Két magdeburgi üzem alkalmazottai eddig már összesen 6500 márkát gyűjtöttek a szolidaritási alapra és ezenkívül élelmiszereket juttattak a sztrájkolóknak. Az_-WDK fémmunkásainak szakszervezete 15.000 márkát adományozott a sztrájkoló nyugatnémet fémmunkásoknak.
