Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-13 / 169. szám, kedd

1954 július 15 UJSZ0 Kerüljük a felesleges idegen szavakat Sokat írtak már és írnak ma is az idegen szavak használatáról. El­fogadott elv, hagy ebben a kérdés­ben főként a nyelvszokás dönt, de a nyelvész sem nézheti passzívan a nyelv fejlődését és alakulását. Van­nak jövevényszavaink, amelyeket kiirtani már úgysem tudunk, egy­részt azért, mert az évszázados használat folytán már magyarnak érezzük őket, sőt némelyik bizo­nyos átalakulason is keresztülment s igazodott a magyar nyelv hang­rendjéhez. Másrészt azért, mert nem találunk az illető fogalomra megfelelő magyar kifejezést. Eze­ket a szavakat felesleges és célsze­rűtlen dolog lenne üldözni. Né­melyik néha-néha kiesik a haszná­latból ezek közül is, ha maga a fogalom eltűnik, vagy az idők fo­lyamán megfelelőbb magyar kifeje­zést találnak rá. Más a helyzet azonban az idegen szavak használatával. Idegen szavak alatt azokat az idegenből vett ki­fejezéseket értjük, amelyeket nyelvérzékünk még ma is idege­neknek érez. Maga az átvétel ter­mészetes folyamat, hiszen nem élünk elszigetelten a világban, ha­nem szoros kapcsolatban más nem­zetekkel. Ha egy-egy jelehtős új fogalom jön létre valahol, azt át­veszik más nemzetek is. Természe­tesen nem biztos, hogy mindjárt találnak is rá megfelelő kifejezést az illető nyelvben, s igy kénytele­nek az idegenből átvett nevet hasz­nálni. Ha valóbari nincs magyar meg­felelője egy idegenből átvett foga­lomnak, akkor az idegen név hasz­nálata jogos és üldözése célszerűt­len, sőt észszerűtlen. Viszont nagyon sok olyan új fo­galom kerül nyelvünkbe idegen ki­fejezéssel, amelyre lenne megfelelő magyar szavunk is. Ilyenkor a nyelvészek feladata, de minden magyar kötelessége is, hogy irtsák ezeket a vadhajtásokat. Most nem az a célom, hogy a kü­lönféle idegen hatásokat felsorol­jam, és bíráljam a különféle idegen szavak használatának jogosultságát. A szlovák nyelvnek a csehszlová­kiai magyarság nyelvére tett hatá­sával szeretnék röviden foglalkozni. Még közelebbről: a szlovák szavak­nak a magyar nyelvben való hasz­nálatával. Mindennapi beszédünk­ben használunk olyan szlovák ki­fejezéseket is, amelyeknek üldözése helytelen lenne. Ilyenek az egyes i nevek, mint például az újságok ne­vei: Pravda, Práca, Roháč, stb. Vagy nevetséges lenne valakinek azt mondani, hogy bystrica helyett „Besztercét" szívjon, ugyanígy nem mondhatunk lipa, slavia, stb. he­lyett sem mást. Az autótípusokat kifejező szavak sem helyettesíthe­tők magyar szavakkal; a tatraplan, tatra, minor kocsik eredeti nevü­kön használatosak. A Skodát szin­tén nem fordíthatjuk itt „Kár"-ra. Ami az üzlettípusok kérdését il­leti, itt nagyon nehéz dönteni. Ha a szó értelme szempontjából néz­zük a dolgot, Magyarországon is egész sor, csaknem érthetetlen rö­vidítésekből összerakott üzletne­vet használnak. (Közért, Tejért stb.) Hasonló a helyzet itt az Ode­vával, Obuvával, Vesnával és más üzletekkel. Ezek úgyis változnak és eltűnnek a használatból, mint ahogy eltűnt a Zelovoc, és helyette az érthetőbb Zelenina-ovocie fel­iratot látjuk. Aki azelőtt a Zelovoc­ba ment vásárolni, ma inkább megy a zöldségkereskedésbe, mint a Ze­lenina-ovocie-be. Ugyanez a hely­zet a Mäsnával is, ami helyett Mäso-udeniny lett. A rövidebb Mäsnát még könnyebb volt magyar ragokkal ellátni és használni, mint a kéttagú Mäso-udeniny-t. így újra inkább a hentesüzletbe men­nek a vásárlók. Nagyon sok szlovák szót haszná­lunk azonban olyan fogalmakra is, amelyekre van külön magyar ki­fejezésünk, vagy pedig az illető szlovák szó egyszerűen magyarra forditható. Sokan bírálják fordítóinkat (na­gyon helyesen), hogy fordításuk a sajtóban nem magyaros, érezni le­het rajta a szlovák szöveg hatását. S vájjon gondolkozunk-e azon, hogy állunk a mindennapi beszéd­del? Pedig sokkal nagyobb a baj ezen a téren. Sajtónk nyelve egyre inkább javul, viszont a mindennapi beszéd nagyon sokszor aeinte nevet­séges keveréknyelven folyik. Sok­kal gyakrabban fordulnak hivatalos ügyekben a Miestny národný vý­borhoz, vagy MNV-hez, mint a helyi nemzeti bizottsághoz, vagy HNB-hez. Itt legtöbbször a titkár helyett a tajomník intézi el ügyes ­bajos dolgaikat. Hasonló a helyzet az Okresný národný výborral (ONV-vei), és a Krajský národný výborral (KNV)-vel),holott nyugod­tan használhatnák a járási nemzeti bizottság (JNB), illetve a kerületi nemzeti bizottság (KNB) kifeje­zést. A megbízotti hivatal helyett a povereníctvora mennek s a meg­bízott helyett egyenesen a povere­níkhoz. de a vrátnicán (kapusszo­ba) a vrátnik (kapus, portás), azt mondja, hogy még nem érkezett meg, mert schodzán (gyűlésen) van. A norma sem magyar szó ugyan, de elfogadott, mivel megfelelő ma­gyar kifejezésünk nincs erre a fo­galomra. Munkásaink mégis szíve­sebben dolgoznak úkolra, mint nor­mára. A normázó helyett az ukolár állapítja meg teljesitményük he­lyett a výkonjukat. Inkább a stav­bán dolgoznak, mint az építkezésen és sokkal előnyösebb, ha a závodná kuchyňán étkeznek az üzemi kony­ha helyett. Itt jól felszerelt jedále­ňek várják őket, nem éttermek vagy étkezőhelyiségek A národný podnik keretébe tartoznak, nem a nemzeti vállalatéba. A nagyobb vállalatoknál učtáreňek vannak számvevőség vagy könyvelési osz­tály helyett. Itt a kimutatások he­lyett výkazok alapján vyúčtoválják (számítják ki) a munkabért. A munkások több smenában dolgoz­nak műszak helyett. Jelentős al­kalmakra záväzokot adnak és nem kötelezettségvállalást tesznek. Az üzemek helyett závodokban folyik erősen a súťaž (verseny). A mun­kában kiválóak úderníkok, és nem élmunkások lesznek. Az üzem ügyeit a závodná rada intézi az üzemi tanács helyett. A munkások üzemi gyűlések helyett plenárká­kon vesznek részt. Az üzemre a stráž vigyáz, nem az őrség. Nagy felelősség nyugszik azon a stráž­níkon (őrön), akinek službája van (szolgálatiban van). Földműveseink is inkább a JRD­ben dolgoznak (Jednotné roľnícke družstvo), mint az EFSz-ben (egy­séges földművesszövetkezetben). Az EFSz-nek predsedája van elnöke helyett, és gyakrabban beszélnek az účtovníkról, mint a- könyvelő­ről. Nem csoportokban, hanem skupinákban dolgoznak; ezeket skupinárok, nem pedig csoportve­zetők irányítják. Munkájukkal munkaegységek helyett pracovná jednotkákat szereznek. Akik az állami birtok helyett a štátný ma jetokon dolgoznak, azok nem az intézőt, hanem a správcát emlegetik. Az internátusi gondno­kok vagy gondnoknők szintén mint správcák vagy správkyňák szere­pelnek. Felettük a riaditeľ, és nem az igazgató áll. Az egészségügy terén is sok az irtani való a felesleges idegen sza­vak használata terén. Sokan szíve.­sebben beszélnek zdravotný ústav­ról, mint egészségügyi intézetről. Az odborný lekárhoz mennek szak­orvos helyett, az osztályokat mint oddelenieket emlegetik, és az ápolónőkről mint sestrákról (nő­vérekről) beszélnek. Az orvos be­utaló helyett poukazt ad a beteg­nek, hogy felvegyék a kórházba. A betegeket nem mentőautó, hanem sanitka szállítja be. Hasonló állapot uralkodik az élelmezés terén is. Bár a virsli szó sem dicsekedhet tősgyökeres ma­gyar származásával, nálunk nagyon ritkán halljuk, inkább a csehszár­mazású párky a divatos. De az is csak úgy jó, ha van hozzá horčica (mustár) is. Akinek jólesik, előtte megiszik egy-két pohár slivovicát (szilvapálinkát), esetleg vinovicát (borpárlatot), utána már a mali­novka (málnaszörp) is megjárja. De nem megvetendő egy jó šlahačka sem tejszínhab helyett. Akiknek pedig gyengébb a gyomruk, azok sucharyt esznek kétszersült helyett. A főzést nem a szakácsok és sza­kácsnők végzik, hanem nagyon gýakrar; ' á kuchárok vagy kuchár­kák. A villanyfőzőket is gyakran becézik varičoknak. AZ ÚJ SZÓ POSTÁJÁBÓL A Nemzetközi Szövetkezeti Nap Pereden Nézzük most meg a kereskedelem nyelvét! Itt is találunk seperni va­lót. Szerencsére a prídel (jegyre ki­utalt áru) eltűnt a jegyrendszerrel együtt. Ezzel együtt feledésbe ment a body (ruha-pontok), valamint a poukážka (utalvány) is. De az üz­letvezető helyét még mindig a ve­dúci foglalja el, s a kiszolgálást predavačok és predavačkák végzik elárusítók helyett. Az üzlet vagy bolt szavakat nagyon könnyű ki­mondani, ezért egyesek inkább a predajňát használják. A pénztárból pokladňa, a pénztárosból pokladník vagy pokladníčka lett. A hivatalok, irodák sem mente­sek e keveréknyelvtől. A hivatal­főnökök vagy irodavezetők rend­szerint mint prednosták szerepel­nek. A hivatalnokok úradníkok, a hivatalnoknők úradníčkák. A bé­lyegzés helyett inkább razítkovál­nak, névsor helyett soznamot ké­szítenek, tervezés helyett pedig mégcsak nem is plánolnak, hanem egyfenesen plánoválnak. így a ter­vezőből is plánovač lesz. A mesačný plat (havi fizetés) mellett výkon­nostnét is kapnak teljesítményi pótlék helyett. Ha valaki szabadsá­got vesz ki, dovolenkára, tanfolyam helyett pedig školeniére megy. A hirdetményből gyakran lesz vy­hláška, s a javaslatból návrh. Egye­sek nem is javasolnak, hanem na­vrhoválnak. A városháza vagy ta­nácsháza szót nem is nagyon hall­juk, csak a radnicát. Ragadjunk ki néhány példát a diákéletből is! Nem akarok foglal­kozni azzal a sok latin szóval, ame­lyet szlovákos végződésekkel hasz­nálnak diákjaink és mások is, mert erről már volt szó egy cikkben, amelyik nem régen jelent meg az Új Szó hasábjain. Ha csupán azokat az eredeti szlovák szavakat akar­nánk összegyűjteni, amelyeket di­ákjaink a magyar beszédbe kever­ve használnak, arra kevés lenne talán egy egész újság is. Azt hiszem, a legkevertebb nyelv a szlovák is­kolákban tanuló magyar diákok nyelve. Ritkán fordul elő, hogy a tantárgyak neveit magyarul halljuk tőlük. Az egyik „A Csehszlovák Köztársaság Alkotmánya" helyett „Ústava ČSR"-t tanul, a másik „Dejiny ČSR"-bôl vizsgázik „A Csehszlovák Köztársaság történel­me" helyett. A kisebb diákok zeme­písből felelnek, nem földrajzból, slovenčinából írnak dolgozatot, nem szlovák nyelvből. Známkára felel­nek, és nem jegyre, a tanárok a sborovňáfcan tartózkodnak órán kí­vül, nem a tanári szobában. Az igaz­gatói hivatal riaditelňaként szere­pel, s az iskolai altisztből školník lesz, esetleg školnícka. A különféle köröket krúžok néven emelegetik, az ének- és zenekarok súborokká változnak nyelvükben. Az egyetemeken rendszerint prednášateľok adnak elő, nem elő­adók, s a hallgatók jegyzet helyett poznámkat csinálnak. Gyakorlatok helyett cvičeniékre járnak, s ezek­ből a félévek végén beszámításként zápočetet kapnak. A telocvikárok, illetve tornászok nyelve meg külön fejezetét érde­melne ebből a szempontból. Mele­gítő ruha helyett általános haszná­latnak örvend a tepláky. Torna­cipő helyett trampkyt viselnek s tornanadrág helyett trenírkát. Mér­kőzések helyett zápasokkal van tele az életük. Azt hiszem ebből elég is lesz ennyi, ahhoz, hogy rádöbbenjünk, mennyi felesleges szlovák szót használunk beszédünkben, pedig ez csak egy kis része a mi felesleges „szókincsünknek". Az ilyen jellegű szóátvételre nincs szükségünk, hi­szen mindegyik helyett van nem is egy, szép magyar kifejezésünk, így csak nyelvünk tisztaságának ártunk vele. Fordítsunk több gondot minden napi beszédünkre, akkor ezeket a hibákat elkerüljük. Anyanyelvünk tisztaságának védelme nemcsak egyesek feladata, hanem mindnyá­junk kötelessége. Ma pedig, a nemzeti kultúra ápo lásának korában különösen nagy gondot kell fordítanunk nyelvünk tisztaságára, mert a tiszta nemzeti kultúra alapja a tiszta nemzeti nyelv. Jakab István A korareggeli órákban vidám ze­ne ébresztette a p eredi dolgozókat a Nemzetközi Szövetkezeti Nap megünneplésére. Ezen a napon ha­sonlóképpen az egész világon sok­millió szövetkezeti tag és dolgozó ünnepelt. Összegyűltek a peredi dolgozók, hogy szilárdítsák a béke. tábort, elmélyítsék a baráti' kap­csolatokat a többi nemzetekkel és kifejezzék szolidaritásukat a többi testvéri dolgozók iránt. Pastéta József elvtárs, a járási gazdasági ügyosztály vezetőjének és Pospiš elvtárs, az OSSD elnöké­nek a X. kongresszusról szóló be­számolóját a szövetkezeti dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták. PospiS elvtárs rámutatott a szövetkezeti mozgalom eddig elért sikereire és a felmerült hibákra. Kihangsúlyoz­ta, hogy fogyasztási szövetkezeteink széleskörű tevékenysége csak ak­kor lesz sikeres, ha minden munka­szakaszon tervszerűen dolgoznak és alapos meggyőző és nevelőmunka segítségével fogják irányítani te­vékenységüket, A Nemzetközi Szövetkezeti Nap ünnepe alkalmából a járási gazda­sági ügyosztály vezetője, az EFSz dolgotóit eredményes és szorgal­mas munkájukért jutalomban ré­szesítette. Veleg Mihály és Urban­osek István sertésápolók, továbbá Majba Gyula, akiik a termelőcsoport­ban dolgoznak Pereden, Vágó Gyu­la, a zsigárdi növénytermelő csoport legkiválóbb dolgozója, Vágó Gyula traktoros kiváló teljesítményükért kapták ezt az elismerést. Ez a ju­talom további sikerekre fogja ösz­tönözni nemcsak a mezőgazdasági dolgozókat, de a többi szövetkezeti .tagokat is. Az ünnepségen kultúrműsorral szerepelt a Csemadok zsigárdi he­lyi csoportja, továbbá a CsSzBSz he­lyi szervezete, valamint a zsigárdi és peredi iskolák tanulói. Meg kell még emlékeznünk a pe­redi Fogyasztási Szövetkezet dol­gozóiról, akik Pék elvtárs vezetésé­vel mindent megtettek, hogy az ün­neplők jól érezzék magukat. Nem volt hiány frissítőkben, ipari és háztartási árucikkekkel is el volt látva a piac. A dolgozók mindent /vásárolhattak, amire szükségük volt és közben kultúrszámokkal szórakoztatták őket. Szövetkezeti dolgozóink ezzel is bizonyságát adtak békevágyuknak és hogy erkölcsi segítséget kíván­nak nyújtani azoknak, akik még ma kíméletlen kizsákmányolás alatt élnek és akik élethalálharcot vív­nak hazájuk függetlenségéért és szabadságukért. Cvach Gyula, OSSD kul. prop. előadó, Sellye Nagymegyeren is sikeresen ünnepelték a Szövetkezeti Napot A szövetkezeti mozgalom nemzet­közi jelentőségének jegyében folyt le a nagymegyeri járásban a Nem­zetközi Szövetkezeti Nap. Nagymegyeren, a járási székhe­lyen, akadémia volt, amelyen Kar­dián elvtárs, az SSSD képviselője, méltatta a Nemzetközi Szövetke­zeti Nap jelentőségét és utána sike. rült kultúrprogramm következett. Ennek keretében a JNB és a CsISz alistáli helyi szervezetének kultúr­csoportja lépett fel. Négy helyen, mégpedig Alistál, Nemesócsa, Ekecs és Balony közsé­gekben ünnepelték még a Nemzet­közi Szövetkezeti Napot. A járás fo­gyasztási szövetkezetei gazdag áru­kiállítást rendeztek. Az EFSz.ek pedig mezőgazdasági termékeiket és mintaállataikat mutatták be. Minden egyes helyen az OSSD kép­viselői ünnepi beszédet tartottak, felszólaltak még az EFSz-ek, a HNBés a Nőbizottságok képviselői. Annak ellenére, hogy az aratási munkák gyors befejezése érdeké­ben a vasárnap is munkanapnak volt hirdetve, a falu dolgozói tekin­télyes része a délutáni órákban végighallgatta a beszámolókat és nagy örömmel fogadta a kultúr­műsort. Alistálon a CsISz helyi csoportja nagy sikerrel adta elő az „Üveg­tánc"-ot é3 a nyárasdi helyi cso. port orosz táncokkal szerepelt. A többi községben hasonlóképpen a CsISz helyi csoportjai és a nemzeti iskolák kultúrcsoportjai járultak hozzá az ünnep színvonalának emeléséhez . A Nemzetközi Szövetkezeti Nap eredménye abban mutatkozik, hogy még szorosabb kapcsolatot terem­tett a fogyasztási szövetkezetek és a termelőszövetkezetek között. Kopper M„ az OSSD igazgatója, Nagymegyer Ipolyság szórakozik Nagyot fordult a sors kereke. Ta­pasztalhatod ezt lépten-nyomon, mindenütt, ahol megelégedett, vi­dám dolgozó emberekkel találkozol. Még az olyan kisvárosban is, mint Ipolyság, érzed az új idők ütőeré­nek egyre erőteljesebb lüktetését. Ma a dolgozók élete összehason­líthatatlanul teljesebb, sokrétűbb, tarkább és kiegyensúlyozottabb, mint a kapitalista időkben volt. Munka után jut idő, és mód is van a szórakozásra. A dolgozók igényei ezen a téren is egyre növekednek, s ez a szórakozás egyre felszaba­dultabbá, gondtalanabbá, örömte­libbé „válik. A nyár beköszöntésével mégj óbban megnövekedett a szóra­kozás utáni vágy, s ma lehetősé­günk van a jólvégzett munka után még egy olyan kis város dolgozói­nak is kellemesen szórakozni, mint Ipolyság. Nézzünk szét Ipolyságon egy de­rűs, nyári vasárnapon, hogyan szó­rakozik a város népe. A vasútállo­máson azoknak a kirándulóknak a sokasága fogad, akik a vasárnapot a városon kívül, a közeli híressé vált Gyügv-fürdőn akarják tölteni. Gyügy kedvenc kirándulóhelye a vizet, napfényt, levegőt, egészséges nyári szórakozást kedvelő Ipolysá­giaknak. A városba érve, vidám sokaságba vegyülünk. A főtéren folyik a vá­sár. A fogyasztási szövetkezetek járási vezetősége rendezett vásárt a Nem-etközi Szövetkezeti Nap al­kalmiból- Az emberek csoportokba verődve álldogálnak a sátrak előtt, fontolgatják, mit is vásároljanak, milyen „vásárfiával" lepjék meg hozzátartozóikat. Egyre többen tá­"voznak csomagokkal megrakodva, mosolyogva, előre örülve az aján­dék okozta meglepetésnek. A távolból vidám muzteika hang­foszlányait sodorja felém a langyos nyári szellő. A hang után eljutunk a városban letelepedett Vidám Parkhoz. Repül a körhinta, vidá. man szárnyal a gondtalan gyer­mekkacaj. A céllövöldében el-eldör­dül a puska. Itt a Vidám Parkban főként a fiatalság talál szórakozást. A Kálvária alatt vidám fiatalok csoportjával találkozunk. Ök a tu­risztika nemes sportjának hívei. Ne­héz hátizsákjaikkal, könnyű nyári öltözetben a közeli olvári erdőbe tartanak. Nem sokáig nézünk utá­nuk, mert a nem messze kanyargó Ipoly partján a fürdőzők zajos cso­portja vonja magára figyelmünket. Tarka fürdőruhás fiatal lányok si­valkodó csapata üldöz a vízben egy lomhán úszó, hatalmas, gumi tek­nősbékát. Távolabb csónakok sikla­nak tova, a nap sugarait aranylón, visszatükröző víz felszínén. Igen mozgalmas, kedves, fiatalos vidám­ságot sziporkázó ez az elénk táru­ló nyári kép. Estefelé elnéptelenedik az Ipoly partja. A fürdőzök otthonaikba sietnek. Ha végigmegyünk az ut­cán, minden házból a rádió hangja hallatszik. Ismét a mult jut eszünk­be, a mostoha kapitalista mult, amikor nem rádió, de még^csak ke­nyér sem volt minden dolgozó asz­talán. Sági Tóth Tibor l

Next

/
Oldalképek
Tartalom