Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-29 / 183. szám, csütörtök

1954. július 29 U J S I® 3 Boldog jövő elé néznek a vajkaiak Befejezéshez közeledik az aratás a kassakörnyéki szövetkezetekben is A kassai kerületben a leg­több helyen szombaton és va­sárnap érte el tetőfokát az az erőfeszítés, amely a szövetkeze­tekben az aratás gyors befeje­zésére irányult. A megjavult időjárás is hozzájárult ahhoz, hogy a kerület déli járásaiban az aratást vasárnapra néhány helyen be is fejezték. Az első kicsépelt gabonával már elin­dultak a traktorok a termény­begyűjtő központok felé. • KENYHECEN fokozódtak az utóbbi napok erőfeszítései az aratás gyors befejezése érdekében. Két nappal ezelőtt még csak 6 hektáron, a rákövetkező napon már 11, majd 14 hektáron végeztek a kaszások. Szombaton a kaszások közé álltak a hazaérkezett üzemi munkások is s így huszonnégyre szaporodott a számuk. „Vasárnap délre a szövet­kezeti földek learatva állanak Keny­Jiecen" — mondja büszkén a szö­vetkezet elnöke, Osabala András. Jól dolgoznak a traktorosok, Szil­vássy Imre traktora, üzemzavar nél­kül arat az egész idő alatt. A jövő esztendőben vetésterületük 200 hektárral bővül azzal, hogy a Hernád árterületét szabályozzák. A Hernád szabályozásával a többi fo. lyammenti községek vetésterülete is nagyobb lesz. Így például Migléc határa 350 hektárral bővül. Ezek a dústalajú földek kukoricában jelen­tenek majd nagy terméshozamot a szövetkezeteknek. Kenyhec és Migléc dolgozói nem mulasztják el, hogy mezőgazdasági ismereteiket ne gyarapítsák. Ezeket a községeket évek óta látogatja Winkler elvtárs Kassáról, aki gon­doskodik a dolgozók ideológiai és szakmabeli fejlődéséről. Ugyancsak ellátogat ide a patronátus üzem in­struktora, Lengyel István elvtárs, az Autórenovából. Nevezettek gyakran jönnek mezőgazdasági szakemberek társaságában, akik hosszan elbe­szélgetnek a szövetkezet kérdéseiről a tagokkal és ismeretterjesztő elő­adásokat tartanak. Mi tört A utóbuszunk Nagyidára ér, majd letér a szepsi felé vezető útról é§ délnek vesz irányt. Egy óra alatt Kassáról Alsóláncra ér az ember. Széles, egyenes út vezet íz alvégi megállótól a faluba, ľl- SG pdlanatra szembeötlik C sok takaros, virággal befutott új ház. Csaknem mindegyiket most építet­ték, vagy nemrégen tatarozták. . Az ég borult, esőre áll az idő. Déli egy óra van. A falu csöndes, embert nem igen látni. Egy-két öregasszony megy át az úton, haj­lott derékkal, két kislányka jön íci a bolttíúl kézenfogva. Csend van, csak a határban arató gépek bú­gása hallik. A falu népe kint van a határban. Aratnak. Kiszélesedik az út, bent va­gyunk a falu szívében. Jobbkéz felöl hosszú félkörben vannak az állami birtok hatalmas gazdasági épületei, szemben a templom, a raktárhelyiségnek berendezett kastély, odább az iskola s még egy templom. Azután néhány ház jobb- és balfelöl és már vége is a falunak. Kis falu Alsólánc, 340 lakosa van. Az állami birtokon kívül 500 hektáron gazdálkodott a falu népe, de már két éve eltűntek a mezs­gyék a táblák között. Dolgos, munkaszeretö nép lakja a falut. Nem csoda, ha a szövetkezet meg­alakulása után mindjárt az első év eredményes volt; a beadás, a munkaegység összege, a természet­beni járulék — minden sikerült. Szitás Ferenc elnök megelégedés­sel beszél arról, hogy volt a ta­gok között olyan is, aki 40 mázsa terményt kapott jutalmul. Ma a szövetkezet fennállásának második évében is folyik a mun­ka, zúgnak a traktorok a földe­ken. Egymás után érkeznek a lét­rás szekerek, a csűrök elé megra­kodva takarmánnyal. De a tava­lyi év ótar mégis történt valami MIGLÉCEN a hétvégi munkatem­pó egyre fokozódott. A szövetkezet a kenyheciekkel versenyez az első­ségért. Mindkét falu beveti minden tartalékát, hogy előbb végezzen az aratással. Az aratógépek Migléoen szünet nélkül dolgoztak reggel 4 órától este 10-ig. Fedor István és Mikó Ferenc traktorosok az erősen megdőlt gabonát az egy irányban végzett vágás ellenére szép ered­ménnyel végezték. Az aratógépek száma szombatra megkétszereződött, de a kaszásoké is. Az állatok gondozását ezekben a napokban az asszonyok és gyerme­kek vették át. A férfiak mindnyájan az aratásnál és cséplésnél dolgoz­nak. Sertésgondozók, tehenészek, a juhász, a raktárkezelő, a csősz — most kaszálnak, csépelnek. A kaszá­sok között van Puzder András is. 73 éves ugyan, de olyan rendet vág, mint a többiek. Derekas munkát Is végeztek ezek a kaszások, 36 hek­táron vágták le a megdőlt gabonát két és félnap alatt. Kovács István, a helyi nemzeti bizottság elnöke ügyel rá, hogy a gépek munkájában üzemzavar ne legyen. Szakember ő, mechanikus. Pénteken hat ízben ja­vított az aratógépeken. Szombaton délelőtt már a cséplést is elkezdték a migléciek. Miglécen 750 hektáron gazdálko­dik a szövetkezet. A jó gazdálkodás jó jövedelmet biztosít a szövetke­zet dolgozóinak. A 260 juh gyapja például 120.000.— koronát jövedel­mezett. * SZINÁN, a kassai járás egyik legnagyobb szövetkezetében az ara­tás tetemes részét a kombájn és a kévekötő aratógépek végzik. A na­pi teljesítmény kb. ötven hektár. A párt helyi szervezetének közbelépé­sére 8 kévekötőgép helyett ma már 13 gép arat Szinán. A nagykiterje­désű szinai határ méreteivel még mindig nincs arányban az aratógé­pek száma. Vasárnap hozzáfogtak a csépléshez is. Csabala István elnök kijelentette, hogy a szinai szövet­kezet e héten befejezi az aratási munkálatokat. ént Alsólá Alsóláncon. Az idén tízegynéhá­nyan jelentették be kilépésüket a szövetkezetből. Mi történt itten? Mi az indítóoka ennek a kilépés­nek? EJ ste van, elpihen a falu né­pe. Ilyenkor beszélgetésre is jut az időből. Együtt vannak a szom­szédok, a szövetkezeti tagok és a kilépni szándékozók. Szó-szót kö­vet, vélemények hangzanak el. A beszédből lassan kihámozódik a szövetkezet belső élete, megrajzo­lódnak az emberi jellemek. A ki­mondott szavak súlya rávilágít a dolgokra, felfedi a homályt, ráta­pint a bajok gyökerére. A szövetkezet nem egészen két­éves megalakulása óta építkezé­sekbe fogott. Lakások, sertésistál­lók állanak befejezés előtt. Jól jö­vedelmez a búza, a krumpli, jól hoz a bükköny és a lánci cseresz­nye. Nagy kertészet, szép marha­és sertésállomány, dolgos kezek munkája: a szövetkezetiek jólété­nek minden alapfeltétele megvan, hol van hát a hiba? Abban, hogy olyan intézkedé­sek történnek a szövetkezet veze­tősége részéről, amelyeket nem beszéltek meg előzetesen a tagság­gal. Ezek a „felülről" érkező pa­rancsok emlékeztetnek a kastély urainak a múltban kiadott paran­csaira. A vezetőség határoz, de a tagság véleményére nem kíván­csi, velük ritkán érintkezik. A ha­talmi szóval elhangzott parancsok a bizalmatlanság érzését hintik el a szövetkezet dolgozói között. A kölcsönös bizalmatlanság je­gyében született a tagok háztáji gazdálkodásának nem kielégítő helyzete, az állattartás körül fel­merült kérdések rendezetlensége. A szövetkezeti vagyon, a termény, a takarmány és az állatállomány részére még nincsenek meg a szükséges gazdasági épületek, minden háztáji csűrökben és istál­lókban van elhelyezve. Az ellen­A NAGYIDAI szövetkezetben is befejezés előtt áll az aratás. Nem­sokára készek a búza aratásával, hátra van még a zab. A kombájnos aratás, annak ellenére, hogy a gé­pekkel nem voltak meg a kellő ta­pasztalatok, ezúttal is jól bevált. A mezőgazdaságban a gépek nemcsak az emberi munka könnyebbségét je­lentik, hanem az aratás idejének lé­nyeges megrövidítését is. S a gépi aratásnak éppen ez az utóbbi előnye mutatkozott meg az idei aratásban. A kedvező időjárás minden órájának kihasználása a szövetkezetek nagy nyeresége volt s ez a gépek gyors munkájának volt köszönhető. • SACAN 80 százalékban végezték el az aratási munkálatokat. Spi­sák Lajos, a traktorosok legjobbja reggel 5-töl este 9-ig arat. A sa­caiak hálával adóznak az állam­vasúti munkaerötartalékok-szakis­kolájának, amely növendékeit mun­kabrigádba küldte az aratáshoz. Ezek a 16—19 éves tanulók kiváló szakembereknek bizonyultak. Mind a gépek kezelésében, mind a szö­vetkezeti építésben nagyszerűen megállták helyüket. Közöttük Szén­czy és Panöák a legjobbak. • Az aratás gyors és eredményes befejezését a gépek munkáján kí­vül a munka megszervezése dön­tötte el. A célszerűség elvét, az emberek és gépek észszerű elosz­tását mindig a helyi viszonyok és előfeltételek szabják meg. És ha már erről beszélünk, nem lehet megemlítés nélkül hagyni azt a sok áldozatos kezdeményező ak­ciót, amelyeknek most szemtanúja az ember. A szövetkezeti dolgo­zóknak ez a lépten-nyomon meg­nyilvánuló kezdeményező képes­sége, amely minden akadályozta­tásban megtalálta a kivezető utat — egyik titka az idei aratás ered­ményeinek. neon? őrzés hiánya, a gyanúsítgatások sorozatát váltja ki. A munkaegy­ségek megítélése és nyilvántartá­sa, a dolgoknak a „Ha nem tet­szik, lépj ki!" elintézése, a közös­ségi élet csáknem teljes hiánya — mindez alapjában ingatta meg a szövetkezeti életet Alsóláncon. Szívügyének tekinti a tagok­nak mindegyike a szövetkezet ügyét. Megelégedettnek szeretné látni mindenki a falut. De hiány­zik itt valami Alsóláncon, valami, aminek hiánya minden rossznak a kiindulópontja: a népnevelési munka. Itt nem olvasnak az em­berek, nem látni csak néhol egy­egy újságot, könyvet nem lapoz­nak, nem tanulnak, a faluban nin­csenek ismeretterjesztő előadások, de még beszélgetések a néppel is csak nagyritkán. A tömegszerve­zetek nem működnek, a Csemadok nincs megszervezve, kultúrélet nincs ta faluban. Azt a lemaradottságot, ami Al­sóláncon van, sürgősen be kell hozni. A járási szerveknek foglal­kozniok kell a falu és a szövet­kezet hiányosságaival. Meg kell teremteni a tagok között a köl­csönös bizalmat és a kollektív szellemet. Gondoskodni kell a rendszeres felvilágosító munkáról és a nevelésről. Az egészségügyi intézkedések, a falu csatornázása nem halasztható tovább. A tífusz­gyanús megbetegedések figyel­meztető jel! A helyi nemzeti bi­zottság tegyen többet a falu szo­cialista építéséért. Ne érje olyan kritika, hogy mulasztást követett el a falu villamosításában, a nap­közi (ttthon létesítésében. Köves­sen el mindent, hogy a közösségi szellem minél előbb megszilárdul­jon, tartson beszélgetést a néppel, aktivizáljon mindenkit azoknak a feladatoknak elvégzésére, amelyek a falu szebb és boldogabb jövőjé­nek megteremtésében reájuk vár­nák. Mészáros Gyula A vajkai szövetkezet irodája előtt állunk. A legelőről csendes kolomp­szóval térnek haza a tehenek, a fa­lu utcáját megtölti az állatok bő. gése, a hajtők kiabálása. Az embe­rek hazatérnek a mezőről, fárad­tan, de boldogan az elvégzett napi munka után. A férfiak vállán ka­sza, lassú lépésben mennek; az asz­szonyok előre sietnek, hogy elké­szítsék a vacsorát. Békés, boldog falusi kép. Horosz János raktárossal beszél­getünk az iroda előtt a falu életéről, a földművesek új, megváltozott sor­sáról és arról, hogy jó a termés. Vajka egész kis falu; 600 lélek­nél több lakosa nincs. Messze esik a kerületi központtól, villanyvilágí­tás is csak a közeljövőben lesz á faluban. De biztosan meglesz és egy nap felgyúl a fény, és a kis házak ablakaiban megjelennek a boldog­aroú dolgozók, akiknek hosszú évti­zedeken keresztül ilyen jótétemény­ben nem lehetett részük, mert ezt is csak a népi demokrácia hozza meg számukra. — Nézzen körül ebben a faluban — kezdte Horosz János elvtárs. — Itt mindenütt cserép tetős házakat lát, s ez talán az idegennek fel sem tűnik. De ha úgy ismerné a falut, A nyárasdi állami gazdaság dol­gozóinak az idén 152 hektár aratm­valóval kellett megbirkózniok. Az aratási terv szerint a 152 hektár­ról nyolc nap alatt kellett volna be­takarítamok a termést. E munka elvégzéséhez két kévekötőgép állt rendelkezésükre. A tervezett idő­tartamot azonban egy nappal sike­rült lerövidíteniük. Hogyan történ­hetett ez, amikor az időjárás nem volt a legkedvezőbb az aratásra? A siker titka abban rejlik, hogy a gépek egy pillanatig sem álltak azért, hogy a hanyag javítás követ­keztében felmondták volna a szol­gálatot. A gazdaság vezetőjének szavai szerint úgy dolgozott mind a két gép, mint az óra. Ezen felül az aratáshoz a marokrakóaratógépeket is igénybe vették. Ahol a gabona­féléket kévekötő vagy marokrakó­géppel nem tudták aratni, ott segí­tett • a kézikasza. Ilyen terület is bőven akadt, de a gazdaság dolgo­zói mindent elkövettek, hogy a terv megvalósuljon. Az aratással egyidő­ben elvégezték a tarlóhántást is. Alighogy ráborult a sötétség a ró­naságra, kigyúltak a traktorok lám­pái. Egész éjjel dübörgött a hernyó­talpas traktor, s utána feketére változott a tarló. Ahol még pár nappal ezelőtt dúskalászú, arany­sárga búzát ringatott a szél, már szépen elsimított barna vetőágyban csírázik a másodvetés. A cséplőgépek is felbúgtak az ál­lami gazdaságban. Omlik az acélos búza a zsákokba. Bizony, van dol­guk a zsákolóknak. Ozswald Fri­gyes intéző megállapítása szerint átlagosan 28 mázsás hektárhozamot ernek el. Ha az ember végigjárja a gazda­ság határait, akarata ellenére is ar­ra gondol, hogy jó gazdák ezek a dolgozók. Szeretik a munkát, s be­csületesen elvégzik azt. Álljunk meg egy pillanatra a gazdaság cu­korrépája mellett. Levelei haragos­zöldek. Ha az ember beleáll, bizony térden felül érnek a kövér levelek. Ozswald Frigyes büszkén beszél arról, hogy a jó munkáért gazda­gon fizet a föld. Tavasszal bőven kapott ez a föld istállótrágyát és műtrágyát is. A kapálást sem saj­nálták tőle. Még a tavaszi munkák kezdetén széjjel osztották az összes kapálni­"alót megművelésre. A gazdaság vezetősége szerződést kötött a dol­gozókkal, hogy aki a tervezett mennyiségen felül termel cukorré­pát, pótjutalmazásban részesül. A pótjutalmazás bevezetésének meg is mutatkozott az eredménye, mint én, akkor emlékezne arra, ami­kor ebben a faluban csupa szalma, tetős kunyhó állt, és még gondolni sem mertünk arra, hogy ilyen jól megépített házakban lakhatunk majd. Az utóbbi évek folyamán a falu dolgozó parasztjai sokkal jobb mód­ban élnek, mint azelőtt. Ma minden házban szép, új berendezést talál­hatunk, a dolgozók jó ruhákban jár­nak, és igen sok házban van telepes rádiókészülék. A falu minden dolgozójának jár a párt magyarnyelvű napilapja, az Űj Szó, és ebből értesülnek a bel­és külpolitikai eseményekről. De so­kan látogatják a falu könyvtárát is. A fiatalok pedig a CsISz-ben állan­dóan tanulnak, képezik magukat. Ez a falu már nem a régi elma­radt, kifosztott és álomba merült falu többé, hanem itt a dolgozók már büszkén felemelt fővel járnak, mert tudják, hogy itt minden az övök és minden értük történik. Horosz János büszkén tekintett végig a falu utcáján, ahol a piros­tetős házak kéményeiből vígan szállt a vacsora füstje az ég felé. Igen, ez a falu már az átalakult szocia­lista falu képét mutatja. — Még csak júliusban vagyunk — folytatja tovább az intéző, de már egykilós, egy kiló húsz dekás ré­páink vannak. — Az idén átlagosan 400 mázsás hektárhozamot akarunk betakarí­tani — mondja". A cukorrépával szemben 11 hek­táron kövér kukorica hajlong a szélben. Levelei úgy susognak, mint a dunaparti fűzesek. Ha kö­zelebbről nézi az ember, érdekes dolgot vehet észre. Ozswald Frigyes azonnal észreveszi, s kitalálja a ki nem mondott kérdést. Fekete baju­sza alatt mosoly bujkál. Jókedvűen válaszol. — Erről a 11 hektár kukorica­földről az idén legkevesebb 2.200 mázsa takarmányrépát takarítunk be. Az ember szeme a kukoricasorok között sorakozó takarmányrépán akad meg. Úgy látszik, ezek az em­berek jól kihasználják a földet. Még a kukorica közötti sorokat sem hagyják kihasználatlanul. A tava­szon takarmányrépával ültették be a sorközöket. Meg is nőtt szépen. Ozswald Frigyes tovább folytatja. — Ahogy mondtam, hektáronként 200 mázsa takarmányrépát várunk a kukoricaföldekről. Ezen felül ku­koricából is elérjük a 75 mázsás hektárhozamot. Kétszeres így a ha­szon — fejezi be rievetve mondani­valóját. A gazdaság dolgozóinak szorgal­mas munkája nyomán a nyárasdi gazdaság mintagazdasággá változott. Az állattenyésztésben is példát mu­tatnak nemcsak a szövetkezetnek, hanem még a nagymegyeri igazga­tósághoz tartozó többi gazdaságok­nak is. A tejhozam náluk az év ele­jétől átlagosan 10—11 liter között mozog. Ez a szép eredmény máshol is elérhető, csak nagyobb súlyt kell fektetni a takarmányalap biztosítá­sára. A nyárasdiak a jövőben sem szűkölködnek takarmányban. Az első kaszálást az idén is veszteség nélkül (betakarították. Most örül­nek, hogy 35 mázsás átlagos hoza­mot értek el a száraztakarmányból. Mindezek az eredmények azon­ban nem születnek maguktól. Az adott feltételekhez szükséges még a dolgozok szorgalma, kezdeményezé­se is. A nyárasdiak eddigi sikerei­nek titka abban rejlik, hogy a dol­gozók érdekeltek a termelés növe­lésében. Ha többet termeljek, több' lesz a jövedelmük is, rftivél a gaz­daságban bevezették a terven felüli termékek után a pótjutalmazást. Sz. I. N égy százm ázsás cukorrépatermésre számítanak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom