Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-29 / 183. szám, csütörtök

^ U1SZ0 1954 július 29 AZ ÚJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Rozsnyói diákok a Majláth-kastélyban Egy borongós délelőttön megérkeztünk a királyheimeci állomásra. Mi, a rozsnyói magyar pedagógiai iskola növendékei fiúk és lányok, nem nyaralni, és nem kirándulásra jöttünk ide, hanem egyhónapos önkéntes brigádmunkát vállaltunk a perbenyíkí állami birtokon. Segíteni akarunk az aratásnál a cséplésnél és a többi mezei munkálatoknál. Szép vidékre jöttünk. Amerre a szem ellát, aranykalászos, érett búzatáblák terülnek el. Messzi a távolban hegyek látszanak, amelyeket halványkék körvonalak érzékeltetnek. Közülünk többeknek, akik a síkságot kedvelik, már a vonat ablakából kitekintve, nagyon tetszett ez a táj Az állami birtok vezetői és munkásai szívélyesen fogadtak bennünket. A perbenyiki 11 éves iskolában szállásoltak el, amely a felszabadulás előtt Majlátih gróf kastélya volt, aki az itt dolgozó munkások kizsákmányolója volt és kor látlak ura a birtoknak. Ebben a szép kastélyban lakunk, amelyet gyönyörű park vesz körül, gondozott sportpályákkal. Közülünk többen aggódtak, hogy vájjon lesz-e megfc-'elő helyünk, ez a gondunk azonban eltűnt Az iskola igazgatója, egy rádiót kölcsönözött nekünk és így munka után kellemes szórakozásra is van alkalmunk. Főcélunk azonban nem a jó lakás és a szórakozási lehetőség, hanem a munka. Azért jöttünk ide, Hogy segítsünk a mezőgazdasági munkákban. Másnap megkezdtük a munkát. Igaz, hogy egyeseknek szokatlan volt, mert hiszen városban élnek és ritkán kerülnek falura. Segítségükre voltunk <zeknék, hogy a kezdet nehézségein átessenek. Ez sikerült is. Az első napon aratni mentünk, majd a repce és az őszi árpa csépléséhez. fogtunk, amelyet sikeresen befejeztünk. Az aratás és a cséplés idejében való befejezéséért a királyhelmeci járás állami birtokai versenyben állnak. Ezért mi. brigádosok. úgy igyekszünk dolgotzni, hogy a mi birtokunk is jó helyezést kapjon a versenyben. Minden percet kihasználunk, hogy mielőbb befejezhessük a munkát. Munkánkért szép jutalomban is részesültünk. Az első héten átlag 190 koronát kaptunk. Nagyon örülünk, hogy eljöttünk, mert így is a szocializmus és a béke ügyét szolgáljuk. Szórakozásban sincs hiányunk. Az állami birtoknak szép könyvtára van és így tovább készülhetünk a Púčik-jelvény megszerzésére. Iskolánk további 22 tanulója a kistárkányi állami birtokon dolgozik, akikkel közösen .kultúrműsorral egybekötött mulatságot rendeztünk, melyre a CsISz helyi szervezetét is meghívtuk. Felvettük a kapcsolatot a CsISz-tagokkal és az a tervünk, hogy rövidesen a helyi fiatalokkal közösen egy vitaestet rendezünk. Szép ez a nyár. Vidáman és gyorsan múlik a nyári szünidő a Bodrogköz <?gyik falujában — a perbenyiki kastélyban. Sípos Béla, Perbenyík. Áruházat kapott Ipolyhídvég Ipolyhídvég laikosai kettős ünnepet ünnepeltek: szövetkezeti áruházat nyitottak meg és ezt összekapcsolták a Nemzetközi Szövetkezeti Napról való megemlékezéssel. A falu dolgozói az egységes töldművesszövetkezet gabonabetakarításánál önkéntes brigádban vettek részt és így az ünnepélyt a délutáni órákban tartották a kultúrotthonban. A beszámoló után a 8 éves magyar iskola növendékei kultúrprogrammot adtak. A községben lévő III. típusú EFSz minden tagja eljött és egyaránt örültek mind az EFSz-ben, mint a Fogyasztási Szövetkezetben elért sikeres munkáknak. Az ünnepség után az áruházhoz vonultak a részvevők, amelyet a Fogyasztási Szövetkezet alelnöke, Varga elvtársnö meleg szavakkal nyitott meg. Ezután megkezdődött a nagyvásár. Az örömteli napot táncmulatság fejezte be. ahol boldogan szórakoztak a falu dolgozói. Az ipolysági járásban ezzel a negyedik szövetkezeti áruházat nyitották meg. Mé:; három áruház van tervbe véve és a járási Fogyasztási Szövetkezet vezetősége mindent el fog követni, hogy ezeket is mielőbb átadják a dolgozóknak. Hronec L., Ipolyság. I álasz olvasóink kérdéseire Lapunk folyó hó 22-i számában, a fenti rovatban a szociális járadékok és segélyek tárgyában több rövid cikket közöltünk, amelyekben téves, illetve pontatlan adatok fordultak elő. A bratislavai Szlovák Nyugdíjbiztosító Hivatal közlései nyomán az alábbiakban igazítjuk helyre az egyes cikkekben előfordult téves adatokat. „A 65 ÉVEN FELÜLI NYUGDÍJASOKNAK, AGGKORI, ROKKANT ÉS SZOCIÁLIS SEGÉLYT ÉLVEZŐKNEK" CÍMŰ CIKKHEZ: Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az alkalmazotti viszonyból származó kereset következtében beálló járadékcsökkentés kizárólag a rokkantsági, aggkori és özvegyi járadékok élvezőire vonatkozik. A rokkantsági, aggkori, vagy özvegyi járadékok esetleges csökkentését — 1951. évi VII. 1-i hatállyal — a 49/1951. Zb. számú kormányrendelet rendezi, éspedig a fentemiitett egyes járadékokra vonatkozólag külön-külön. Mások az előírások a rokkantsági járadék és ismét mások az aggkori, illetve özvegyi járadékok esetében. De mindezen járadékok tekintetében van egy közös intézkedés, éspedig az, hogy munkából származó jövedelem esetében nem kerülhet sor a járadékok csökkentésére abban az esetben, ha a járadékélvező túllépte 65. életévét. A szóbanforgó cikk nem emlékezik meg a 65. évet be nem töltött keresettel bíró járadékélvezőkről. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy ezeknél a keresettel bíró rokkantsági, aggkori vagy özvegyi járadékot élvező személyeknél a járadék és a kereset együttes összege nem haladhatja meg az évi 10.800 Kčs-t vagyis a havi 900 Kčs összeget. Ami a szociális segélyt illeti, arra egyáltalán nem lehet alkalmazni a 49/1951 Zb. számú kormányrendelet intézkedéseit a segélynek munkából eredő kereset esetében való csökkentése tekintetében. Szociális segélyt ugyanis az egyéni viszonyok tekintetbevételével azoknak a munkaképtelen, vagy 65 évnél idősebb egyéneknek folyósítanak, akik rokkantságuk vagy idős koruk miatt nem tudják magukat eltartani s akik ezért a köz- vagy a magánjótékonyság támogatására volnának utalva. A szociális segély folyósításánál — egyéb feltételek mellett — minden egyes esetben megvizsgálják a kérvényező gazdasági rászorultságát az állami ellátásra. Amennyiben azután a szociális segély élvezése folyamán a segélyélvező gazdasági viszonyai megváltoznak, ha például munkából eredő keresethez jut, akkor újra megvizsgálják az állami ellátásra való rászorultságát, és az eset körűimé- í nyeinek megfelelően, amennyiben az állami ellátásra való rászorultság feltételei már nem állanak fenn, a szociális segélyt csökkenthetik, esetleg teljesen be is szüntethetik. Meg kell azonban jegyezni, hogy bizonyos minimális kereset nem lehet akadálya a szociális segély egyidejű kifizetésének. „MILYEN ESETBEN VONJÁK MEG A SZOCIÁLIS JÁRULÉKOT" CÍMŰ CIKKHEZ. Ez a cikk azt állította, hogy amennyiben a rokkantsági, aggkori, katonai járadék, vagy szociális segély élvezőjének olyan hozzátartozója van, aki biztosítani tudja ellátását, akkor a Szlovák Nyugdíjbiztosító Hivatal csökkentheti, vagy teljesen meg is szüntetheti a segély kifizetését. Ez helytelen állítás, mivel az egyes előbb felsorolt járadékra és segélyekre vonatkozólag — ami a járadék összegét és az igény tartamát illeti, — különböző előírások vannak érvényben. Emellett meg kell különböztetni azt is, hogy rendes járadékbiztosításból származó törvényes igényről van-e szó, vagypedig a segély kifizetése szabad mérlegelés alapján történik. A rendes járadékbiztosításból származó törvényes igény esetében, valamint a hadikárosultak ellátásáról szóló törvény alapján folyósított járadékoknál, (a szülői katonai segély kivételével), — amelyeknél az igénynek nem az állami ellátásra való rászorultság az előfeltétele — az a körülmény, hogy valamelyik hozzátartozó esetleg biztosítani tudja a segélyélvező eltartását, nincs semilyen hatással a segély további folyósítására. Ezen a címen tehát a felsorolt ellátottaknál nem kerülhet sor a segély csökkentésére, vagy annak -megszüntetésére. A többi segélyélvezőknél, akiknél az igénymegállapítás egyik feltétele az állami ellátásra való rászorultság, — mint például a szociális segély, vagy a szülői katonai segély esetében — természetesen sor kerülhet az igény felülvizsgálására, abban az esetben, ha a segélyélvező gazdasági viszonyaiban időközben változás állott be. • „MIKOR ESEDÉKES A NYUGDÍJ, VAGY MÁS SZOCIÁLIS JÁRULÉK" CÍMŰ CIKKHEZ. Ahhoz, hogy járadékbiztosítás alapján igény álljon be járadékkifizetésre, bizonyos feltételek teljesítése szükséges. Megkülönböztetünk egyrészt általános, a balesetbiztosítási járadék és a szociális segély kivételével minden másfajta járadék és segély kifizetéséhez szükséges feltételeket, — másrészt különleges feltételeket, amelyeknek jelenlétét sz egyes j jradéknemek külön megkívánják. A balesetbiztosítási járadék és szociális segély kivételével valamennyi többi járadék és segély kifizetésének általános feltétele, hogy a biztosítottnál meglegyen az igény alapfeltétele, vagyis az, liogy az igény keletkezése, illetve az igénylő halálának beállta előtt eltelt utolsó öl esztendőben a biztosított legalább négy éven át (1460 napig) biztosítva legyen. Emellett azonban nem szükséges, hogy a biztosítás szaka(Jltlanul fennálljon. Az az aránylag szigorú feltétel, hogy az eltelt ót utolsó évben négy évig biztosítási viszony álljon fenn, lényegesen enyhül azzal, hogy amennyiben a biztosított legalább egy évet töltött biztosításban, biztosítási időnek számítanak az úgynevezett pótidőszakok is. Ilyennek számít a szakma kitanulásával, vagy tanulmányokkal, katonai szolgálattal eltöltött idő, a véletlen munkanélküliség, betegségi segély élvezésének ideje munkaképtelenség esetén, segély élvezetében eltöltött idő és hasonlók. Az alapfeltételt teljesíti az a biztosított is, aki összesen legalább tíz évig volt biztosítási viszonyban, amennyiben az első biztosítás megvalósulásának napjától a járadékigény támasztásának napjáig eltelt időt legalább négyötöd részben biztosítási viszonyban töltötte el. Ugyancsak teljesítettnek tekintendő az alapfeltétel abban az esetben is, ha a biztosított rokkantsága, vagy halálp munkabaleset következtében állott be. Az említett általános feltétel (az igény alapfeltétele) mellett a törvény megkívánja, — amint azt már említettük — hogy az egyes járadékokra való igény keletkezésénél további, úgynevezett különleges feltételek is teljesítve legyenek. Ezek a feltételek a járadékok minden egyes fajtájára vonatkozóan különbözők és így sokféleségük és terjedelmességük miatt azokat nem sorolhatjuk fel. E tekintetben csupán a nemzeti biztositásról szóló 99/1948 Zb. számú törvény 62—89 paragrafusaira utalunk. A CsKP alapszabályzat

án a k módosításai A kollektív vezetés — a pártmunka irányításának vezérelve Pártunk országos konferenciája 1952-ben fogadta el az új alapszabályzatot. a párt belső törvényét. Országépítő munkánk során mind nagyobb feladatok állnak valamenynyi munkaszakasz dolgozói, elsősorban a kommunisták előtt. Éppen ez tükröződik vissza az új alapszabályzatban, amely fokozott követelményeket állit Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjai elé. Az azóta eltelt időszakban pártunk valamennyi szervének, szervezetének és tagjának figy.elme arra irányult, hogy az alapszabályzat a gyakorlati pártéletben és munkában érvényesüljön. Természetes, hogy ilyen nagyjelentőségű és mélyreható cselekvési eszközt nem lehetett máról holnapra maradéktalanul a gyakorlatba átültetni. Bár az alapszabályzat minden egyes kommunista számára kötelező törvény, életes életté változtatásához elsősorban az szükséges, hogy világosan értsük és betartását kötelességünknek tartsuk. Ez pedig főleg a párttagság öntudatosságától, elméleti felkészültségétől és nem utolsó sorban önkéntes, céltudatos fegyelmezettségétől függ. Ezért kellett felvennünk a harcot alapszabályzatunk következetes érvényesítéséért és ma is harcolnunk kell az olyan kényelemszerető. fékező nézetek ellen, mintha az alapszabályzat elfogadásának i ténye már egymagában döntő forduí latot hozna pártunk életébe, tovább | pedig, „lesz, ahogy lesz. majd csak j idővel vérünkké válik". Ha az ilyen j nézeteket hagynánk elburjánzani, az alapszabályzat többé-kevésbbé csak papír maradna. Éppen pártunk céltudatos munkájának köszönhető, hogy ma már azt mondhatjuk: az alapszabályzat a pártélet hatalmas mozgósító erejévé vált. De ennek ellenére sem szabad lankadni az alapszabályzat . érvényesítéséért folyó harcunkban, annál is inkább, mivel pártunk tagjai között még vannak olyanok, akik éppen a fentemlített „kényelemszeretetből" nem fordítanak még arra sem gondot, hogy behatóan megismerjék pártunk belső törvényét. Miből ered ez a „kényelemszeretet" ? Elsősorban olyan elvtársaknál figyelhetjük ezt meg, akiknek nincs Ínyükre a szigorú szervezési rend. akik nem igen tudnak beleilleszkedni a kollektív munkába, életbe. s akik képtelenek öntudatos fegyelemre, nehezen szánják rá magukat arra, hogy egyéni érdekeiket alárendeljék a párt érdekeinek. Pártunk az alapszabályzat értelmében liarci szövetség. Harci szövetség pedig csak a szervezés szigorú elveinek betartása mellett képzelhető el. Sztálin ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „...a pártnak, amely a harcoló proletariátus vezei tését tűzte ki célul, nem egyesek j i'életlen halmazának, hanem tömöi rített, központosított szervezetnek 1 kell lennie, hogy egységes terv szerint lehessen munkáját irányítani." Az alapszabályzat betartásáért, a „kényelmes" nézetek ellen folytatott harc fontos fordulópontja volt pártunk X. kongresszusa, amelynek egyrészt egész tárgyalása, anyaga, másrészt pedig az öt elfogadott alapszabályzati módosítás a párt további tömörítését, szilárdítását vonja maga után. Természetesen ennek is az a feltétele, hogy a kongresszus által kitűzött irányelvek gyakorlati pártmunkánk minden szakaszán érvényesüljenek. Cikkünkben az alapszabályzat módosításával akarunk foglalkozni. Az első jóváhagyott módosítás, amely alapszabályzatunk részét alkotja, így hangzik: „A pártonbelüli demokrácia elválaszthatatlan része a kollektív vej zetés. A kollektív vezetés valamenyI nyi pártszerv és szervezet muflkájá| nak és döntéseinek legfőbb elve, a : Központi Bizottságtól kezdve egészen az alapszervezetig. A kollektivitás elvének érvényesítése a legfőbb biztosítéka az elfogadott határozatok helyességének és biztosítja a párttagok tömegeinek széleskörű kezdeményezését. A kollektivitás elve azonban semmiképpen sem csök- I lelőssége. Nézzük csak meg közekenti a személyes felelősséget. A j személyi kultusz nem egyeztethető össze a marxista-leninista páfrt alapelveivel." i lebbről ezt a kérdést a párt alapszervezetei munkájának tükrében, Ebből a szakaszból láthatjuk, hogy a kollektív vezetés mellőzésével a pártonbelüli demokrácia sarkalatos elvét szegnők meg. Mit jelent a pártonbelüli demokrácia? Egyrészt azt, hogy a párt szerveit alulról felfelé választják, hogy a pártmunka során felmerült kérdése' ket jogában áll minden párttagnak szabadon és tárgyszerűen megvitatnia. Az érem másik oldala pedig az, hogy minden párttagnak törvényként, tudatos fegyelemmel el kell fogadnia a többség határozatát és teljesíteni kell azt. Tehát ahogy az ügy megtárgyalása után megszületik a többség véleményét tükröző határozat, megszűnik a vita, a kisebbség alárendeli magát e határozatnak és aktiv végrehajtójává válik. Csak így lehet egységes a párt, csak így lehet leszá molni a pártellenes elemek bármiféle frakcióé kísérleteivel. Ezért kell a pártmunka minden j szakaszán, az eddiginél jobban, a ! kollektív vezetés elve alapján dön! teni minden kérdésben. Ez teszi • ugyanis lehetetlenné azt, hogy a ! választott pártszervek döntése, a szabad és tárgyilagos vita helyett az önkényeskedés, a diktátoroskodás diadalmaskodjon. Tisztán kell látnunk azt, hogy a kollektív vezei tés másik, ellentétes 'pólusa a személyi kultusz, de ugyanakkor azt : is, hogy a kollektív vezetéssel össz-j hangban áll. annak kiegészítője az I egyes funkcionáriusok személyes felnivel elsősorban ezen a szakaszon szegik meg leggyakrabban a kollektív vezetés elvét. Az első ezzel kapcsolatos hiba, amely sok alapszervezetnél észlelhető, az, hogy a pártbizottság nem dolgozik pontos terv alapján. Az elvtársak azt hangoztatják, hogy állandóan új, előre nem látható kérdések merülnek fel, és ezért a tervet úgysem lehet betartani, tehát felesleges. Misem helytelenebb az ilyen felfogásnál. Természetes, hogy a két-három hónapra előre kidolgozott terv nem maradhat változatlan. De senki sem állítja azt, hogy az ilyen tervet gépiesen kell teljesíteni, tekintet nélkül a körülményekre. Másrészt viszont a pártbizottságnak vannak olyan állandó jellegű feladatai, amelyekkel rendszeresen foglalkoznia kell. Hogy csak néhányat említsünk: a tagjelöltek nevelésének kérdése, a tömegszervezetekkel való foglalkozás, az agitációs munka, a pártiskolázás kérdése, stb. Mit eredményez a tervszerűtlen munka? A gyakorlatban többnyire azt, hogy a pártbizottság programmjával a tagok csak a gyűlés kezdetén ismerkednek meg, amikor az elnök felolvassa ezt a hevenyészve odavetett, meg nem fontolt, felesleges kérdésekkel foglalkozó, a fontosabbakat pedig mellőző „tárgysorozatot '. Nem ritka jelenség azután az, hogy a pártbizottság elnöke elképedését fejezi ki afölött, hogy a vitában a pártbizottság tagjai nem szólnak hozzá a kérdéshez, „passzívak". S nem csoda, hogy ilyen esetekben & /