Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-28 / 182. szám, szerda

1954. július 28 III SZ0 Sas Andor: Egy kiváló materialista bölcselő kapcsolata a marxizmussal Ludwig Feuerbaqh 0804-1872) Ludwig Feuerbach, a német materialista bölcsész születésének 150. évfordulója (1954. július 28) a szocializmust építő dolgozók egyetemes világnézeti álláspontjára és problémáira eszméitető emléknap. Feuerbach az a bátor gondolkodó, aki a XIX. század negyvenes éveinek első felében ösztönző hatással volt a dialektikus materializmus világnézetének kialakítására, két lángelme, Marx és Engels szellemi műhelyében, ahol annak a korszakalkotó filozófiának pillérei készültek, amely nemcsak elmélet, hanem az emberiség szabadsága és boldogulása szempontjából példátlan alkotóerő, amely nem csupán a világ ma. gyarázatát, hanem — hogy Marx Feuerbachról szóló téziseinek nagyhírű 11. pontját idézzük — a világ megváltoztatását vállalja feladatul. A szóbanforgó két pillér: 1. a dialektikus fejlődés törvénye, 2. a természet és a társadalom megismerésének megdönthetetlen érvényű materialista alapvetése. „A dialektikus módszer — irja Sztálin „Anarchizmus, vagy szocializmus" című tanulmányában — Hegeltől ered, a materialista elmélet viszont Feuerbach materializmusának továbbfejlesztése.'

1 Hogyan történt ez a továbbfejlesztés? Mi ragadta meg Marxot és Engelst Feuerbach tanításaiban, mit fogadtak el és mit utasítottak el belőlük? A 23 éves Marx és a 21 eszten. dős Engels 1841-ben kézhez kapták Feuerbachnak akkor megjelent müvét, a „Kereszténység lényege" cí. müt. „E könyv felszabadító hatását — írja 45 évvel később Engels „Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása"-ban csak az tudja elképzelni, aki azt maga is átélte. A lelkesedés általános volt; pillanatnyilag mindnyájan Feuerbach követői voltunk." Marx — bizonyos kritikai fenntartásokkal, lelkesen üdvözölte Feuerbach állásfoglalását. A feltörekvő német polgárság ideológusai az ifjú hegeliánusok, a feudális önkény és osztályuralom elleni harcukat a protestáns vallási szenteskedök elleni támadással kezdték. Egyikük — Dávid Friedrich Strauss — Jézus életéről irt müvében (1835) azt fejtegette, hogy iz újszövetségi csodás történetek lem mások, mint az ó-keresztények íözött képződött mondák: vele szemben Bruno Bauer szerzőiket az ívangélistákban kereste. E vallástörténeti vitába beleszólt Feuerbach elvi oldalról, s leszögez;e, hogy valamennyi vallás istenségei és csodái az ember saját lényéíek kivetítődései a vallásos képzeet segítségével. Sőt tovább ment, Hegel rendszerének „abszolút esznéjét", mely kiagyalója szerint ilóbb létezett, mint a világ, s mely inmagától való elidegenedés útján íozta létre a természetet, a világeremtő istenségről szóló hit álcá:ott maradványának bélyegezte, "euerbach tehát elvetette a gondolcodás, a szellem, a tudat elsődlegességét tanító idealizmust is, s neghirdette, hogy egyedül a termé;zet létezik, ennek tartozéka, ternéke az ember, rajta kívül vagy 'elette semmi nincs. Nemcsak a középkor követelte a ilozófiától, hogy az egyházi dognák igazolója. s a hittudomány cseédje — ancillatheologiae — legyen, lanem az új kor idealista rendsze•ei, így a hegeli bölcselet sem tu. iott, mint rendszer, megszabadulni :ttől a vallási kötöttségtől és alá•endeltségtöl. A természetet és az imbert másodlagos helyre leszorító dealista tanítás nem munkálhatta i haladást, hanem megalkudott az:al a vakhitü osztályállammal, ímely ellenőrizte az egyetemek fiozófiai katedráiról hirdetett elvecet, s a professzorok többségét ráizorította, hogy formulákat találjalak az ortodox tanok korszerüsíté. lére, a vallásos gondolkodás logikailag téves képzeteinek és leheteten következtetéseinek modern mez)e való öltöztetésére. Mindezt felismerte és hirdette Feuerbach. ,,A materializmus számomra — írta — az emberi lényeg és tudás épületének alapja". Mivel Feuerbachnál arról is említés esik, hogy az ember a világ mindenható urának képzeleti alakjában mindenható földi urainak tulajdonságait is belevetítette, az istenfogalom bírálata könnyen szövődhetett például a porosz király és más német egyeduralkodók republikánus szellemű politikai kritikájával. Csodálni való-e, hogy Feuerbachot, mint egyetemi tanárt nem tűrték meg az udvari asztalosmesterek által simára gyalult és minden botránykövül szolgáló egyenetlenségtől lecsiszolt katedrák mellett? Életének második felét — hosszú évtizedeket — vidéki magányban töltötte, s felszabadító eszmeiségü pályakezdésének részint a német viszonyok kicsinyessége, részint a politikai szerepléstől való kispolgári idegenkedés miatt, nincs felfelé íve. lő folytatása. Feuerbach valláskritikája és materializmusa a feudális intézmények és ideológiai hagyományok ellen forduló német polgárság harcos korának terméke volt; természetszerű tehát, hogy a tőkés imperializmus idején ilyen felszabadító erejű tanításokat, mint a reakcióssá vált nagypolgári osztályérdekeibe ütközőket, a hivatalos tudomány vagy meghamisított s e meghamisított formában cáfolt, vagy egyszerűen elhallgatott. Forradalmi változások, nak kellett gazdasági, politikai és kulturális téren végbemenniök, hogy Feuerbach filozófiai munkái és valláskritikai müvei magyar fordításban megjelenhettek, elsöízben 19*51ben és 1953-ban. Ezeknek ismerete és tanulmányozása nagy szolgálatot tese a szocialista népnevelésnek, mert a babona, a vakhit és a vallásos előítéletek elleni küzdelmet kiváló eszmei fegyverekkel látják el, . másfelől elmé. lyítik a marxizmus megértését. Engels „le nem rótt becsületbeli adósságnak" tekintette, hogy egy klasszikus alkotásban, mely filozófiai problémák kristályos tisztaságú megvilágításával a maga nemében páratlanul áll, elismerje azt a befolyást, amelyet Marxra és őreá, szellemi forrongásuk éveiben „valamennyi Hegel utáni filozófus közül leginkább Feuerbach gyakorolt". 1854-ben írt közös munkájukban, a „Szent család"-ban — az ifjúhegelisták ködös és népellenes idealiz. musával szemben — Feuerbachra hivatkoznak, aki világnézetének középpontjában holmi „abszolút szellem" vagy „végtelen öntudat" helyett magát az „embert" állította. De Marx és Engels nem érik be Feuerbach elvont emberfogalmával, hanem tisztázni kezdik a valóságos ember történelmi fejlődését, s az ember küldetésének teljesítését a proletariátustól várják, mely egy aktusban: felszabadítja magát és a polgári társadalom embertelen létfeltételeit megszünteti. További közös lépést tesznek Marx és Engels az 1845/46.ban készült „Német ideológiá"-ban, melynek kiemelkedő fejezete a „Feuerbach" címet viseli és a materialista filo. zófusnál mutatkozó idealisztikus csökevényeket bírálva, a marxista történetfelfogás fő elveit fogalmazza meg. A termelőerők fejlődése által meghatározott társadalmi fejlődés menetében a kommunizmus elkövetkezése objektív szükségszerűség. Feuerbach ugyan kommunistának nevezte magát, de aZi, ő szemlélődésnél megmaradó materializmusával a német ideológia geniális szerzői szembeállítják a „gyakorlati" materializmust, mely a kommunis. ták forradalmi tevékenységében testesül meg. Mindent összevéve elmondható, hogy Feuerbach materializmusa volt az a próbakő, mellyel való súrlódás közben a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségének két nagy felismerője tudásuk és emberiessé, gük nemes acéljával kivillantották a dialektikus materializmus szikráját, hogy a szikrán világosságot gyújtsanak, s ennek fényében erők szerveződjenek olyan társadalmi együttélés és emberi boldogulás megvalósítása számára, aminőt az emberiségnek osztályuralom és osztályelnyomatás által megbélyegzett múltja nem ismert. Feuerbach materialista ismerettanát, meg nem alkuvó valláskritikai és a szocializmus irányába mu. tató társadalomtudományi nézeteit legszemléletesebben a tollat kitűnő, en forgató filozófus maga kommentálta, s ezért álljon itt müveiből néhány jellegzetes, minden magyarázgatásnál többet mondó idézet: „A gondolkodás igaz viszonya a léthez — irja Feuerbach 1842.ben a filózófia reformjáról szóló előzetes téziseiben — csak ez: a lét alany, a gondolkodás állítmány. A gondolkodás a létből van, de a lét nem a gondolkodásból. A lét önmagából és önmaga által van — a lét csak lét által van adva — a létnek önmagában van az alapja, mert csak a lét: értelem, ész, szükségszerűség, igazság, egyszóval minden együttvéve. — A lét van, mert nem-lét nem lét, azaz semmi, képtelenség." „Nem azért különbözöm a rajtam kívül levő dolgoktól és lényektől, mert megkülönböztetem magamat, hanem azért különböztetem meg magamat, mert fizikailag, testileg valósággal különböző vagyok. A tudat feltételezi a létet: a tudat csak tudatos lét, csak a létező, mint tudott, mint képzelt létező." Feuerbach kifejező erejű stílusának példái a következő aforizmák:. „A semmiből való teremtésnek, vagy a világot semmiből teremtő lénynek abszolút képtelenségéből a mi filozófusaink „abszolút szellemet" csináltak." A vallásos képzetek és a hozzájuk idomuló filozófia fonákul tükrözi tehát a valóságot. „Hegel a világot konstruáló ál. lásponton van, én a világot létezőnek feltevő és mint létező megismerni akaró álláspontot foglalok el; ő felülről megy lefelé, én alulról felfelé megyek. Hegel az embert fejetetejére állítja, én a geológián nyugvó talpára állítom". Hozzátehetjük ehhez, hogy Marx nem elégedett meg a pusztán természettudományos alappal, hanem a társadalom termelő munkájának betonalapján állította talpra az embert az általa teremtett tudományos világnézet terén éppúgy, mint a kommunista társadalmat építő gyakorlat számára. Filozófiai füzeteiben idézi Lenin Feuerbachnak egy nyilatkozatát, melyben szerinte fellelhető a törté, nelmi materializmus csírája — te. gyük hozzá: eltekintve egy-két polgári szemléletre való fordulattól: „Vessünk egy pillantást a történelemre! Hol kezdődik egy új korszak a történelemben ? Mindenütt csak ott, ahol egy nemzet, vagy egy osztály kizárólagos önzésével szemben egy elnyomott tömeg vagy többség érvényesiti jogo» önzését, ahol emberosztályok, vagy egész nemze. tek, győzedelmeskedve egy patrícius kisebbség elbizakodott önhittségén, a proletariátus megvetett homályából a történeti híresség fényébe lépnek. Igy jut majd, s kell, hogy jusson az emberiség most elnyomott többségének önzése is a maga jogához, s új történelmi korszakot alapoz meg. Nem a műveltség, a szellem nemességének megszüntetéséről van szó. Nem! Csak arról, hogy ne néhányan tartozzanak a nemességhez, mind a többi pedig plebs legyen, hanem mindenkinek kell — legalább is kell — művelődnie; nem a tulajdon megszüntetéséről van szó, ó nem, csak arról, hogy ne csak néhánynak legyen tulajdona, mind a többinek pedig sem. mije, hanem mindenkinek legyen j tulajdona". Ha a marxi tisztánlátáshoz mér- ; ve hiányokat mutat is ez a fejtegetés, ahhoz eleget mond, hogy Feuerbach gondolkodását célkitűzéseinél fogva a szocialista kultúra által megbecsült becses haladó hagyományokhoz számítsuk. Ázsia kultúrájának előretörése a filmfesztiválon Két hektár föld Két esztendővel ezelőtt a VII. Nemzetközi Filmfesztivál nagy eseménye a kínai film diadalmas előtörése volt. Idén a kínaiak mellett a japán filmművészet lepett meg két lenyűgöző erejű alkotásával, köztük különösen a „Hirosima gyermekei" rendített meg és adott hírt arról, hogy a japán filmművészet legjobbjai ráléptek a jobbért harcoló művészet útjára. A japán film nagy sikere mellett még egy nagy győzelemről, az indiai film bátor előtöréséről kell számot adnunk. A „Két hektár föld" című indiai filmet már a tavasszal Cannesben megtartott filmfesztivál is magasra értékelte és díjjal jutalmazta. Karlové Varyban ez a siker megismétlődött és tanúk szerint, akik Cannesban jelen voltak a bemutatón, a Két hektár föld mondanivalója itt még mélyebben ragadta meg a nézőket. Az indiai film, amely megérdemelten kapta a Szocialista haladásért folytatott harc diját, nem vádol és nem ítél puszta szavakkal, még kevésbbé véd. Filmszerűen, a film nyelvén tényeket közöl és ezek a tények azok, amelyek ítéletként hangzanak, a bűnös rendet elmarasztalják. A két hektár földjén kis családjával nyomorúságosan tengődő Szambhu pénzzel tartozik a gazdag földbirtokosnak. A nagy szárazság verte Szambhut ebbe az adósságba, de most, hogy a bőven hulló eső újra megtermékenyítette földjét, előáll a földesúr és az adósság azonnali megfizetését követeli. Gyárat akar építeni, szüksége van Szambhu kis foldecskéjére, amely a birtokával határos. A bíróság, ahová Szambhu védelemért fordul, úgy ítélkezik, hogy a két hektár a földesúré, ha Szambhu három hónapon belül nem fizeti meg adósságát. Szambhu Kalkuttába megy abban a hitben, hogy ott munkájával pénzt kereshet. De a milliós város kegyetlen az ilyen védtelen, tolvajoknak kiszolgáltatott egyszerű falusi emberhez, aki csak testi erejét bocsáthatja áruba. Hosszú keresgélés után végre riksahúzóként kis keresethez' juthat, tízesztendős kisfia pedig aki titokban követte a városba, cipőtisztítóként segít édesapjának összerakni annánként — az indiai nép garasaiként — az adósságot. Az otthonmaradt asszony aggodalmában, hogy jiosszú ideig hír nélkül maradt, követi övéit és a városban egy bandita karmai közé kerül. Az utolsó pillanatban azonban, mielőtt a bandita kifoszthatná, sikerül elmenekülnie és menekülés közben egy autó elgázolja. A baleset nem halálos és a véletlen összehozza férjével, akit szintén baleset ért. Gyógyulásuk után gyermekükkel együtt visszatérnek a faluba, ahol már épül a gyár. A család ismét együtt van, de az életet jelentő földtől megfosztotta őket a gazdagok profitéhessége. A filmben felvetett probléma, a földjén bizonytalanul élő parasztság problémája nemcsak Indiát, hanem az összes gyarmati országokat jel-, lemzi. Egy-két száraz esztendő elég ahhoz, hogy milliókat éhinség fenyegessen: Ez ad a film eszméi mondanivalójának különösebb jelentőséget. Az indiai film nagysága és művészi ereje abból adódik, hogy nem akar mindent belegyömöszölni egy, darabba, ugyanabba a filmbe. „Az élet egy szektorának intenzív áb-; rázolása többet ad, mint az egész élet, vagy az élet minél nagyobb darabjának extenzív ábrázolása.; Amiben minden benne van, vagy, minden benne akar lenni, abban rendszerint semmi sincs igazári benne." Révai Józsefnek, a Magyar Színház- és Filmművészeti Szöveti ség II. konferenciáján 1951-beri mondott fenti szavai kitűnően alkalmazhatók erre az elragadó indiai fűmre. Nem zsúfolja az eseményeket, beéri egyetlen problémának felvetésével. Egyszerűségével, emberábrázolásának mélységével a legnagyobb magyar fűmre a „Talpalatnyi föld"-re emlékeztet, végső kicsengésében pedig a „Biciklitolvajok"-ra. A felnőttek játéka mellett külön ki kell emelnünk Szambhu kisfiának és társainak játékát. Az egyik cipőpucoló rajong az amerikai gangszterfilmekért, lelke mélyén mégis romlatlan, megsegíti kis társát, akiben nem lát konkurrenciát, nem loki el magától kis ládikájával együtt, ahogy ezt nem egy nyugati filmben láthattuk. Ilyen emberséges mag mutatkozik egy másik fiatalban is, akit a nyomor már a fertőbe taszított, tolvajjá lett. Szeretet;, embertmegváltó szeretet él ezekben a páriákban, a gyerekekben, a felnőttekben egyaránt. Szambhuban kivált hatalmas ez a szeretet, amely, őserővel köti az életadó földhöz, minden jónak és szépnek forrásához. Föld nélkül gyökértelen pária, akit a vihar elsodorhat, ezért tűr és szenved, ezért éhezik és húzza sebesülten is a riksát éjtszakákon át'.' Szeretet fűzi az asszonyhoz, ez köti gyerekéhez és oly mély becsületérzés él benne, hogy inkább éhenhalna, semhogy a lopott pénz árán szerzett ételhez nyúlna. Becsület, tisztesség, szeretet — ezek a mély és nemes emberi tulajdonságok adják meg az egész film alaphangját, amely szinte dalszerűen vonul mindvégig és bármilyen reménytelennek tűnnek is a befe-! jező képek, a film nem hangol le, hanem felemel végső kicsengésében. Mert azt mondja, hogy ahol ilyen jellemű emberek törik a földet, ahol ennyi szeretet él minden nyomorúság között is a szívekben, ahol ennyi a tisztesség, a becsületesség és emberi méltóság, ott már el van hintve a jobb jövő magja és csak szántóvetőkre vár a feladat, hogy / mélyszántással elvégezzék a lélek ébresztésének, az ember öntudatra érésének munkáját,. Befejezőül elmondhatjuk, hogy ahol olyan művészi alkotások születnek, mint a Két hektár föld, ott megindult ez a mélyszántás és közeli a páriák öntudatra ébredésének ideje. Szambhu, a hindu paraszt elindult már ezen az úton és vele együtt milliók menetelnek. -7 „ft-Egri Viktor A kínai népi felszabadító hadsereg ének- és táncegyüttesének tagjait szívélyesen üdvözlik a bratislavai pályaudvaron. *