Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-28 / 182. szám, szerda

4 U J SZÖ 1954. .július 2£ Az egész világon nagy visszhangot keltett a szovjet .kormánynyilatkozat és jegyzék Ho Sí Minh elvtárs felhívása a vietnami néphez, a hadsereghez, és a káderekhez Ho Si Minh elnök július 22-én a vietnami, laoszi és kambodzsai el­lenségeskedések megszüntetésére yonatkozó egyezmény aláírása al­kalmából felhívást intézett a viet­nami néphez, a hadsereghez és a káderekhez. A „Vietnami Tájékoz­tató Iroda" közli a felhívás teljes szövegét: — A genfi értekezlet befejező­dött. Nagy diplomáciai győzelmet arattunk. A kormány nevében a következő felhívással -fordulok valamennyi honfitársamhoz, minden harcoshoz és a káderekhez: I. Áz elmúlt nyolc-kilenc évben né­pünk, hadseregünk, kádSreink és a kormány szoros egységben szenve­dett a békéért, az egység, a függet­lenség és a demokrácia ügyéért, le­küzdötte a nehézségeket, elszántan harcolt és győzelmeket aratott. A mostani alkalomból a kormány ne­vében szívélyesen üdvözlöm min­den honfitársamat, a harcosokat és a kádereket északon és délen. Mély elismeréssel hajlok meg azoknak a harcosoknak és honfitársaknak emléke előtt, akik hősiesen felál­dozták életüket a hazáért. Jókíván­ságaimat küldöm a sebesült és be­teg harcosoknak. Nagy győzelmeink annak is kö­szönhetők, hogy az igazságos ügyért folyó harcunkban támogattak a baráti országok népei, Franciaor­szág népe és a békeszerető emberek az egész világon. Hála ezeknek a győzelmeknek és azoknak az erőfeszítéseknek, ame­lyeket a Szovjetunió küldöttei tet­tek a berlini értekezleten, megkez­dődhettek Genfben a tárgyalások kormányunk és a francia kormány között. A genfi értekezleten pedig hála a mi küldöttségünk küzdel­mének és a Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság küldöttsége támogatásának, újabb nagy győzel­met arattunk: a francia kormány elismerte hazánk függetlenségét, szuverenitását, egységét és területi sérthetetlenségét, beleegyezett, hogy kivonja a francia fegyveres erőket országunkból, stb.­Mostantól kezdve azért kell har­colnunk, hogy megszilárdítsuk a békét, megvalósítsuk az egységet, elérjük a függetlenséget és az egész országban megteremtsük a demo­kráciát. II. A béke megvalósítására első lé­pésként meg kell szüntetni az el­lenségeskedést a két fél fegyveres erői között. A gazdasági és szociális tanács gazdasági oizottsága, hétfőn, július 26-án megkezdte a nemzetközi ke­reskedelemben felmerült akadályok kiküszöbölése kérdésének tárgyalá­sát. A gazdasági és szociális tanács teljes ülésén két határozatot ter­jesztettek elő az említett kérdéssel kapcsolatban. Az egyik határoza­tot a Szovjetunió terjesztette elő, és ajánlja egy széleskörű nemzet­iközi értekezlet összehívását a kor­mányképviselők és szakemberek részvételével, Ez az értekezlet a nemzetiközi kereskedelem fejlesz­tésével foglalkozna. A másik ha­tározatot a brit küldöttség terjesz­tette elő, és ajánlja, hogy az ENSz főtitikáife dolgozza ki e kérdés meg­oldásának alapjait, és hogy a gaz­dasági és szociális tanács csak a 20. ülésén foglalkozzék az említett kérdéssel. A vitában felszólalt L. Novák csehszlovák küldött, aki megjegyezte,, hogy a csehszlovák küldöttség a gazdasági és szociális tanács teljes ülésén már kijelen­tette: örömmel fogadja a Szovjet­unió küldöttségének a nemzetközi kereskedelemben fennálló akadá­lyoOckiküszöböilése kérdésének meg­tárgyalására és a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok fejlesztését eflő­segítő eszközökre tett javaslatát. A Szovjetunió küldöttsége által előterjesztett határozat tervezete helyesen rámutat arra, hogy a n.em­A fegyverszünet végrehajtásához a két fél fegyveres erőit két külön­álló övezetbe kell átcsoportosítani, vagyis ki kell igazítani az egyes felek fegyveres erői által megszállt terület határait. A katonai demarkációs vonal megvonása ideiglenes és átmeneti intézkedés a fegyverszünet végre­hajtása, a béke helyreállítása érde­kében, hogy lehetővé váljék a nem­zeti egységnek általános választás útján történő megteremtése. A de­markációs vonal semmiképpen sem jelent politikai vagy területi határt. A fegyverszünet ideje alatt a mi fegyveres erőink Észak-Vietnam­ban, a Francia Unió erői Dél-Viet­namban csoportosulnak. Ez azt je­lenti, hogy bizonyos övezetek cse­réjére kerül sor. Egy sor olyan helység, amely most francia kézen van, felszabadul és oda a mi csapa­taink kerülnek. Más felszabadult területeken viszont ismét francia erők fognak ideiglenesen állomá­sozni, m'ilőtt visszatérnek Francia­országba. Ez szükséges intézkedés. De Észak-, Közép- és Dél-Vietnsm szerves része területünknek, orszá­gunk egészen bizonyosan egyesülni fog és nem kétséges, hogy honfi­társaink mindnyájan fel fognak szabadulni. Délvietnami honfitársaink voltak az elsők a hazafias háború megkez­désében és nagyon öntudatosak. Bízom benne, hogy az egész ország érdekeit a helyi érdekek elé fogják helyezni, a tartós érdekeket a pil­lanatnyiak elé. Éppen ezért egész népünkkel vállvetve fognak töre­kedni a béke megszilárdítására, az egység megvalósítására, az ország függetlenségének és a demokráciá­nak biztositására. A Vietnami Mun­kapárt, a kormány és én magam is mindig figyelemmel kísértük déli honfitársaink küzdelmét és bízunk abban, hogy sikert fognak aratni. III. Á béke megszilárdításáért, az egység megvalósításáért, a függet­lenség és a demokrácia eléréséért is hosszú és kemény harcot kell vívni. A győzelemhez az kell, hogy az egész nép, az összes harcosok és káderek Északtól Délig fokozott szolidaritásban, a gondolkodás és a tett teljes egységében cselekedje­nek. Elszánt elhatározásunk, hogy hí­ven végrehajtjuk azokat a feltéte­leket, amelyekben a francia kor­mánnyal megegyeztünk és ugyan­zetközi kereskedelem normális fej­lesztése és a nemzetközi kereske­delem bővítését eddig gátló aka­dályok kiküszöbölése elősegítheti az államok kölcsönös kapcsolatá­nak megjavulását és a nemzetközi feszültség enyhülését — jelentette ki a csehszlovák küldött. Az utób­bi évek gazdasági fejlődése meg­mutatta, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben az USA nyomására foly­tatott megkülönböztető politika nem jelentette a megkülönböztető poli­tikát folytató országok gazdaságá­nak sikeres fejlődését. Ellenkező­leg, ez a politika kedvezőtlenül befolyásolta ezeknek a nyugat­európai országoknak és azoknak az országoknak gazdaságát, amelyek régebben kölcsönös gazdasági szük­ségleteikre épülő rendszeres, ha­gyományos kapcsolatokat tartottak fenn a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. A csehszlovák küldött rámuta­tott arra, hogy a legutóbbi évek­ben egyetlen olyan ország sem volt, amelynek nem kellett volna tilta­koznia valamely alkalommal az USa egyoldalú irányzatú kereskedelmi politikája ellen, vagy más megfe­lelő ellenintézkedéseket tenni. A gazdasági tények mások, mint amelyeket a politikai megkülönböz­tetés, az Embargo, a nemzetközi egyezmények egyoldalú felbontásá­akkor 'követeljük a francia kor­mánytól, hogy ugyanilyen híven tartsa be ő is ezeket a feltételeket. Arra kell törekednünk, hogy megszilárdítsuk a békét és ezért éberen kell figyelnünk a béke sza­botálóinak mesterkedéseire. Küzdenünk kell azért, hogy az egész országban megtartsák az ál­talános és szabad választásokat, amelyek a nemzeti egység meg­valósítására fognak vezetni. Törekednünk kell arra, hogy minden téren helyreállítsuk és ki­építsek, megszilárdítsuk és kifej­lesszük erőinket, hogy biztosíthas­suk hazánk teljes függetlenségét. Szociális reformokat kell végre­hajtanunk, hogy megjavítsuk né­pünk életviszonyait és megteremt­sük az igazi demokráciát. Szorosabbá tesszük testvérisé­günket Laosz és "" mbodzsa népé­vel. Megszilárdítjuk a nagy barátsá­got Vietnam és a Szovjetunió kö­zött, nagy barátságunkat a Kínai Népköztársasággal és más baráti országokkal. Megerősítjük szolida­ritásunkat a francia néppel, az ázsiai népekkel és a világ minden népével a béke megóvása érdeké­ben. IV. Szeretettel felhívom az egész né­pet, a hadsereg minden tagját és az összes kádereket, hogy pontosan tartsák be a párt és a kormány politikáját, küzdjenek a béke meg­szilárdításáért, a z egység megvaló­sításáért, a demokrácia és a füg­getlenség eléréséért. Nyomatékosan kérek mindenkit, aki őszintén szereti hazáját, — te­kintet nélkül társadalmi osztályá­ra, vallásos meggyőződésére, poli­tikai állásfoglalására, tekintet nél­kül arra, melyik fél oldalán állt eddig — hogy egymással őszintén együttműködve, a nemzet és a haza javáért dolgozzék, küzdjön a bé­kéért, az egységért, a függetlensé­gért és a demokráciáért. Ha nemzetünk egységes, ha egész népünk egyemberként fog össze, kétségtelenül mienk lesz a győze­lem. Éljen a béke, Vietnam egysége, függetlensége és demokráciája! 1954. július 22. Ho Si Minh Vietnami Demokratikus Köztár­saság elnöke. nak és megszegésének kitalálói sze­retnének felmutatni. Ez abban a határozott változás­ban érezhető, amely egyrészt az egyes kapitalista országok kölcsö­nös kereskedelmi kapcsolatainak, másrészt a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kölcsönös kereskedelme kapcsolatainak fejlő­désében az 1953—1954. években állott be. A csehszlovák küldött ezzel kap­csolatban rámutatott arra, hogy a Szovjetunió határozati javaslatá­nak, a brit határozati javaslathoz viszonyítva, elsősorban az az elő­nye, hogy a nemzetközi kereske­delem fejlesztésére irányuló kon­krét és gyakorlati tanácsokat tar­talmaz. Ha a gazdasági és szociális ta­nács elfogadja a szovjet javaslatot,­— mondotta befejezésül a csehszlo­vák küldött — ez nagy mértékben hozzájárul a jelenlegi nemzetközi fejlődés szempontjából valamennyi ország, az ENSz tagállamai és nem tagállamai számára is, e gazdasági és politikai téren életfontossággal bíró kérdés megoldásához. A cseh­szlovák küldött meggyőződésének adott kifejezést, hogy a gazdasági és szociális tanács a jövőben sem hagyja figyelmen kívül ezt a kér­dést. és továbbra is olyan figyel­met fog szentelni a kérdésnek, mint a jelenlegi ülésen. A tárgyalt kér­dés vitája július 27-én folytatódott. A július 24-i pé-rizsi lapok közöl, ték a szovjet kormánynak a genfi értekezlettel kapcsolatos nyilatkoza­tát. A. lapközlemények címükben hangsúlyozzák a szovjet kormány­nak ^zt a meggyőződését, hogy a genfi értekezlet eredménye kedvező feltételeket teremt más, megoldat­lan nemzetközi kérdések rendezésé­re. A lapok többsége csupán a szov­jet kormánynyilatkozat szövegének közlésére szorítkozik, de nem fűz hozzá hírmagyarázatot. A 1 Aurore hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió milyen nagy jelentő­séget tulajdonit a német kérdés megoldásának. Á lap továbbá utal arra, hogy Washingtonban és Lon­donban „nem fogadták lelkesedéssel" a szovjet kormány nyilatkozatát. A július 25­i párizsi lapok vezető helyen közlik a szovjet kormány jegyzékének tartalmát. A lapok el­sősorban a szovjet jegyzéknek azzal a részével foglalkoznak, amely sze­rint az értekezleten részt vehet minden európai állam, valamint az Egyesült Államok, s kívánatos a Kínai Népköztársaság megfigyelő­jének jelenléte. Az angol sajtó figyelmének kö­zéppontjában is a szovjet kormány javaslatai állnak. A lapok aláhúzzák a nyilatkozat, nak azt a részét, amely szerint a genfi értekezlet eredménye „alátá­masztja a szovjet kormány azon meggyőződését, hogy jelenleg nincs olyan vitás nemzetközi kérdés, ame­lyet ne lehetne megoldani tárgyalá­sok és megegyezések útján." A Reynolds News vasárnapi szá­mában a szovjet jegyzéket magya­rázva a többi között a következő­ket írja: „Most az oroszok új tár. gyalásokat javasolnak Nyugat-Euró­pának és az Egyesült Államoknak, Európa kérdéseiről. Azt mondjuk: fogadjuk el ezt a meghívást! Genf új reményeket ébresztett, erősítsük meg ezt a reményt, találkozzunk az oroszokkal a kompromisszum szel­lemében, amely békét hozott Indokí­nának". Az osztrák lapok ismertetik a szovjet kormányjegyzék tartalmát, s hangsúlyozzák, hogry a javasolt értekezletnek az osztrák kérdést is meg kell vitatnia. • A szovjet kormánynak az a jegy­zéke, amelyben a nyugati hatalmak kormányait felszólítja, hogy hívja­nak össze tanácskozást az európai kollektív biztonsági rendszer kérdé­sében, nagy érdeklődést váltott ki a nyugati politikai körökben és a világ közvéleményében. Állítólag Eden már is bizalmas beszélgetést folytatott Ghurchillel, amelynek eredményeképpen elhatá­rozták, hogy összehívják az angol minisztertanácsot. A minisztertanács ülése hétfőn és kedden lesz, A szov­jet jegyzék első fordítását már szombaton este átadták Edennek, Az indokínai fegyverszünetről aláírt- genfi egyezmény után az amerikai körök fokozzák törek­vésüket, hogy Taivant támpontul használják fel a Kína ellen irá­nyuló agresszió kiterjesztésére. Eisenhower amerikai elnök az indokínai fegyverszünet hírének közzététele napján egy washing­toni sajtóértekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok „kölcsö­nös védelmi egyezményről tárgyal," Csang Kai-sek-banditákkal. Rankin, az USA nagykövete egy nappal azelőtt, hogy az Eisenho­werrel tartott megbeszélése után elhagyta a Fehér Házat, kijelen­tette: az említett egyezményről folyó tárgyalásokat Washington­ban és Taipehben tartják meg. Ezt a hírt Jeh, Csang Kai-sek „külügyminisztere" is megerősitette. Washingtoni katonai tényezők Taivant az Egyesült Államok csen. desóceáni agresszív tervei „fontos láncszemének" minősítették. Az amerikai képviselőház külügyi bi­zottsága kiemelte Taivan fontos­ságát Kínának Japántól egészen a aki hétvégi pihenését Winston Ohur­chillnél töltötte. Eden vasárnap tár­gyalt Churchillel a szovjet jegyzék­ről, s ezután határozták el a mi­nisztertanács összehívását. Az angol külügyminisztérium szó­vivője kijelentette, hogy a szovjet jegyzéket az angol kormány figyel­mesen tanulmányozza. Ugyanakkor az angol sajtó erősen bírálja az amerikai politikát és az olyan la­pok is, mint az Economist, „gyer­mekesnek és ostobának" minősítik. • A Szovjetunió újabb diplomáciai kezdeményezése, az európai államok értekezletének az általános európai kollektív biztonsági rendszer meg­teremtése érdekében történt össze­hívása az egész olasz sajtó figyel­mének központi tárgyát képezi. Az „Avanti" a következőket írja cikkében: „Várható volt a Szovjet­unió kezdeményezése, amelynek folytatnia kell a genfi értekezlet pozitív eredményeit. Ez a kezdemé­nyezés mindjárt komoly formákat öl­tött és kell, hogy visszhangot vált­son ki világszerte, különösen Euró­pában." • Egyes burzsoá- lapok elégedetlen­ségüknek adnak kifejezést, főleg az­zal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió újabb békekezdeményezése kedvezőt­lenül hathat a már meglévő, vagy az amerikaiak által tervezett ka­tonai tömbökre. A „Messagiero" kijelenti, hogy az amerikai kormány javasolni akarja szövetségeseinek az orosz javaslat elvetését... A há­rom kormány között azonban, viszá­lyok keletkezhetnek, amelyek fokoz­hatnák Amerika egyre nagyobb mé­reteket öltő politikai és diplomáciai elszigetelődését. * A szovjet kormánynak az európai kollektív biztonság kérdésével kap­csolatban előterjesztett jegyzéke nagy érdeklődést váltott ki az egész belga nyilvánosságban. A belga rá­dió hírmagyarázója szerint a szov­jet jegyzék a nap legfőbb tárgya. A „Drapeaux Rouge" „A Szovjet­unió európai kérdésekről tárgyaló, az érdekelt államoknak lehető leg­nagyobb részvételével tartandó új értekezlet összehívását javasolja a három nyugati nagyhatalomnak" címmel közölte a jegyzéket. A „Soir" közli a jegyzék részle­tes kivonatát és kiemeli a jegyzék­nek azt a részét, amelyben az áll, hogy „az Indokínáról július 21-én Genfben már aláírt egyezmény to­vábbi bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi kapcsolatok rendezésé­re, a legfontosabb ázsiai és nemzet­közi problémák megoldására irányu­ló törekvés eredménnyel járt". A lap kiemeli a jegyzéknek ama ré­szét, amelyben rámutat az előkészü­letben levő „európai védelmi közös­ség" agresszív jellegére és a német militarizmus feltámasztásának ve­szélyére. Fülöp-szigetekig terjedő körülzá­rásában. Taipehi jelentés szerint az AFP sajtóügynökség közölte: a Csang Kai-sek-banditák kijelen­tették, hogy az indokínai fegyver­szünet megkötése után az USA­nak egyre inkább Taivanra és Dél­Koreára kell támaszkodnia straté­giai védelmének építésében. Csang Kai-sek körei azt állítot­ták, hogy „a koreai háború befeje­zése után megkétszerezték a kato­nai segélynyújtást", és hogy az in­dokínai fegyverszünet „fokozott! katonai segítséget" jelent a Csang Kai-sek-banditák hadseregének, és „szilárdabb biztosítékokat" remél­nek az Egyesült Államoktól. Tai­van kínai terület elfoglalásának az USA és Csang Kai-sek között úgy-, nevezett kétoldalú egyezmény alap­ján való törvényesítésére és ily módon Taivannak az amerikai ag­resszió tartós támponjává való építésére irányuló amerikai terv felháborodott tiltakozást váltott ki a kínai nép körében, Ázsia ösz­szes békeszerető embereiben és vi­lágszerte. A gazdasági és szociális tanács ülése Az USA fokozottan törekszik Taivan szigetét a Kínai Népköztársaság ellen irányuló haditámaszpontként felhasználni 4 f

Next

/
Oldalképek
Tartalom