Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-22 / 176. szám, csütörtök

1954. július 22 \ yjSEö 7 JAROSLAV H A ŠEK: A beckói klastromban Van már annak vagy négy éve, hogy megismertem a beckói klástrom urait. Kellemes modorú ferences barátok voltak, igen jól éreztem magam a körükben. De hadd mondjak el mindent sorjában. A vágmenti Beckóba úgy kerültem el, hogy az egykori kúnok maradékait nyomoztam az ottani lakosság között. Hogy ennek tulajdonképpen mi is volt a célja, őszintén megvallva, magam se tudom, mert az egészben csak anynyi volt az igazság, hogy ezzel az ürüggyel kocoglattam be a klastromba, egyszóval tehát jól becsaptam a nagytiszteletű apáturat. Bezörgettem a kolostor kapuján és a portás barát kezébe nyomtam a névjegyemet. A névjegy hátlapján ez állott: „A kúnok ügyében fordulok tisztelendőségedhez, akiknek a maradékait keresem a Vág völgyében." És egy sorral lejjebb ez a kérés szerénykedek: „Szállásért esedezem és tisztelendőséged engedélyéért, hogy kutathassak a kolostor irattárában." A kapus fráter tüstént beinvitált az ámbitusra és sietett Özséb apáthoz, hogy bejelentse neki a tudós látogatót. Pár perc se telt bele, máris jött Özséb apátúr. Kezet nyújtott és elfogódottan kijelentette, hogy a kánokról bizony semmit sem tud. Tudása tehát nagyjában egyenlő volt az enyémmel, de a kolostor irattárát illetőleg megjegyezte, hogy rendelkezésemre áll minden irománya és hogy adiig tanyázhatok a :\astromban, ameddig nekem tetszik. Aztán karonfogva bevezetett a refektóriuníba, ahol a szentéletű szerzetes urak éppen sakkoztak. Sorjában bemutatott a barátoknak, majd Liberát páter gondjaira bízott, aki elkísért a szobámba. Parádés szoba volt, nagyszerű kilátás nyílott belőle a Vág-völgyére. Liberát atya kitárta az ablakot és egy széles mozdulattal, bekanyarítván az egész környéket meghirdette: — Ez mind a miénk! Magam is körülnéztem, messzibe nyúló termő tánaságot láttam, amelyen hullámosan ringott az aranyos kalász, zöld lucernásokat, kéklő fenyveseket és mindez, a távoli láthatárig, a beckói ferencesbarátoké volt. Liberát atya azután beszélt az isten áldásáról, szeme izzott a lelkesedéstől, arca fénylett a zsírtól. Meghívott magához, a szobájába, az ablakpárkányon rózsa meg bazsalikom illatozott. A szekrényből kivett egy doboz szardiniát, felbontotta, a szomszédos tékából. pedig egy konyakos üveget halászott elő. Egy ideig ittunk, szivaroztunk és mindennapi dolgokról csevegtünk, az árvízről, amelyet hiába vártak és amelyet buzgó imádságukkal űztek el, az áldást hozó nyárról, a termésről, a mindenható isten jóságáról, aki megsokszorozza a kalászban a szemeket, a réten a füvet, meg a herét. Majd fölvezetett a klasťrom tornyába és egy épületcsoportra mutatva odalent, elmagyarázta, hogy az ott a klastrom majorsága, ahol Vagy négyszáz szarvasmarhát, háromszáz hízót gondoznak és hogy a majorságok mellett még baromfitenuéfzeiük is van. Egy darabbal odébb van a juhkarám, benne négyszáz birka, egy kissé távolabb, az erdő felé pedig egy külön majorban fácánt tenyésztenek. . A erdőkben nyolc kerülőjük és két erdészük van a derék barátoknak. A vadnak se szeri, se száma. Akad közte őz, dámvad, szarvas, meg apróvad, nyúl, fogoly és vaddisznókban sincs hiány. Miután mindezt szemléltetően elmagyarázta, a derék Liberát atya összekulcsolta hasán a két kezét és felsóhajtott: — Nagy az isten könyörületességet Közben már kerestek, mert megkezdődött a vacsora. A refektóriumban a hosszú asztal mellett tizenketten ültünk. Mialatt felállva imádkoztunk, kérve az istent, hogy végtelen kegyelmében ajándékozzon meg jóétvággyal, a fráterek már hozták is a teli tálakat. Dicsőség a beckói barátok konyhájának! A mindenható úristen szerencsésen igazgatja a szakács fráterek kezét és végtelen jóságában tyúklevest tétetett elénk, finomra vágott zúzával és mellehúsával. A leves után egy pohárka madeirát csurgattunk le a torkunkon és már előttünk is volt a következő fogás: gesztenyével töltött fácán. Isten irgalma még nagyobb lett, amikor sült fiatal libát tálaltak zöld salátával. Szent öröm ragyogott a jámbor barátok szeméből és amikor megjelent az asztalon a vajban sült pisztráng, ismét rövid fohásszal mondtunk köszönetet a jóságos úristennek. A pisztrángok igen ízletesek voltak. Megértettük isten végtelen kegyelmét, aki mindezeket az ínyencfalatokat csak azért teremtette, hogy a beckói ferencesek jól élhessenek. Isten rendelte a bort is. De micsoda jó bort teremtett a beckói klastromnak! Olyan nagyszerű volt ez a bor, hogy nem győztünk. eleget inni, nem győztünk eleget tölteni belőle. így teltek az órák baráti beszélgetésben, bodoran terjengett a teremben a kék szivarfüst és az apátúr tanulságos történeteket mesélt. Ekkor már a konyakot hozták. Finomabbat még sohasem ittam. Trencsén felett pedig megvirradt az új nap. ^ . Az ördögbe is! Semmi kedvem sem volt aludni. Amikor a szentéletű atyák végét vetették a vacsorának és visszavonultak pehelypárnás celláikba, én kiléptem a kolostor kapuján, hogy sétáljak egyet a mezőn. A réteken már javában dolqoztak. A hajnali pirkadatban füvet kaszáltak a kolostori marháknak. Az erdő szélén egy öregember kalapálta a kaszáját. Rámköszöntött: — Adjisten jó egészséget! — Hát hogy megy a dolga, bátyó? — kérdeztem válaszképpen. — Isten bűnömül ne vegye, bizony nem jól — válaszolta az öreg. — Hogy is mehetne jól, — tette hozzá nagybúsan — egész nap robotolok a nagyságos kolostori uraknak és az urak húsz krajcárt fizetnek napszámra, még kosztot se adnak, mert azt mondják, spórolni kell a pápának. Nagybuzgón keresztet vetett és tovább kopácsolta a csorba kaszát. A Vág völgyében csendesen felszállt a hajnali köd, a beckói klastromban tizenkét ferencrendi szerzetes horkolva, kórusban köszöntötte a reggelt. Fordította: Tóth Tibor Harcoljunk a bürokratizmus ellen Megjutalmazták a legjobb dolgozókat Július 16-ári, a második negyedévi terv teljesítésének értékelése után a bratislavai Stavokombinát dolgozói ünnepélyes gyűlésen vettek részt. Az üzem vezetó'sége nevében Siva üzemi igazgató és Nedved elvtárs, az üzemi bizottság elnöke a vállalat legjobb dolgozóinak a jutalmakat osztották ki. A legjobb dolgozók rádiókat, kerékpárokat, öltönyöket és más árucikkeket kaptak összesen 20.000 korona értékben. Az építővállala' dolgozói további jó munkával és s munkaverseny további fejlesztésével igyekeznek a jövőben is. kiváló teljesítményeket elérni a terv teljesítésében. Oros Lajos. n. (L. T.) Bürokratikusnak mondható az az ügyintézési módszer is, mely a kérdések érdemi elintézése helyett formálisan mindent eladminisztrál. Hányszor előfordul nálunk, beleértve magukat a megbízotti hivatalokat is, hogy össze-vissza küldözgetik az egyes ügyeket. Az ügyfél néha hónapokig, néha évekig várakozik, s ügye még sincsen elintézve. Ennek részint a kényelemszeretet és hanyagság az oka, részint a szakismeret hiánya. Igy fordulhatott aztán elő, hogy pl. a szabinovi járási nemzeti bizottság három év alatt volt képes befejezni a kisajátítási eljárást az Imuna nemzeti vállalat építése érdekében. A zsolnai KNB egészségügyi osztálya szintén nem intézett el vagy 40 még 1953-ban keltezett .panaszt. Az ilyen hosszú huza-vona a polgárokat rászoktatta azután arra, hogy az illetékes hivatalok nemtörődömsége miatt egyenesen a köztársasági elnök irodájához fordultak, méghozzá apró-cseprő ügyekben. A hivatalok bürokratizmusa igy arra szoktatja az embereket, hogy az illetékes hivatalok mellőzésével mindjárt a felsőbb fórumokhoz forduljanak. A nemzeti bizottságokról szóló törvény ugyan megszabta, hogy a polgárok kérelmeit, panaszait bizonyos záros határidőn belül el kell intézni. A törvény egymaga azonban ezt nem biztosíthatja. Kell, hogy a hivatalok dolgozói is jól fontolják meg, mielőtt útnak indítják az iratokat, hogy ez vájjon szükséges-e és nem lehetne.e az ügyet mindjárt az első fokon elintézni. Ha az ügy elintézését valami késlelteti, erről értesítsék az ügyfelet. Szepsib&n például egy dolgozó csakugyan megunhatta a várakozást, mivel a belügyi megbizotti hivatal 1946 óta nem értesítette őt állampolgársági kérvényének elinté•j zéséről. — • A helyszínen váló ellenőrzés szín. tén gyakran formálissá, bürokratikussá válik. Bizonyára csak felüle- j tes, bürokratikus ellenőrzésről le- j het szó, ha a mezőgazdasági ügyosztály dolgozója egy nap alatt többszáz km-t utazva, 650 beteg sertést „felülvizsgált". A mezőgazdasági ellenőrző közegek felületességének ugyan más, mélyrehatóbb i okai is vannak, melyekről Pancíŕ elvtárs emlékezett meg a X. kongresszuson elhangzott felszólalásában. A mezőgazdasági szakembereknek számuknál fogva gyakra* nincs is lehetőségük hozzá, hogy az ellenőrzéssel behatóbban foglalkozzanak. A felületesség másik oka az, hogy ezeket a dolgozókat elárasztják a központi hivatalokból, statisztikai hivatalokból, kerületi és járási szervektől különféle jelentésekkel, nyilvántartásokkal. Ilyen helyzet mellett csak „kutyafuttában" végezhetnek ellenőrzést. Ezen úgy lehetne segíteni, ha a mezőgazdasági szakemberek nem az irodákban ülnének és irányelvek, kimutatások szerkesztésén törnék a fejüket, hanem ha idejük nagyrészét a munkahelyen, a traktorállomáson, az állami birtokon, az EFSzben töltenék. A mezőgazdasági el. lenőrzés munkája megjavul, ha megszűnik a papírháború s ha több mezőgazdasági szakembert képezünk ki. Gyakorta halljuk azt is, hogy az oktatók ugyan megjelennek a községekben, mihelyt azonban aláíratták „útiparancsukat", már is eltűnnek a helyszínről. Vagy ha mégis ottmaradnak, akkor elmondják, hogy a párt és a kormány határozata értelmében fel kell emelni a mezőgazdaság, az állattenyésztés színvonalát, beszélnek „általában" a termelésről, „általában" a kultúr, színvonal emelkedéséről, de nem magyarázzák meg, nem oktatják a helyi nemzeti bizottság dolgozóit, hogy hogyan hajtsák végre konkréten ezeket az utasításokat, hogyan fogjanak hozzá megvalósításukhoz. A felsőbb államigazgatási szervek mellett megszervezett oktató testületeknek azonban az a hivatásuk, hogy a tömegszervezői munka keretében gyakorlati segítséget nyújtsanak a párt- a kormányés a felsőbb szervek határozatai, nak keresztülvitelében. A bürokratizmus az egészségrügyi gondozás terén is előfordul. Ez nyüvánvalóvá vált a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatok országos vitája alkalmával. Egyes helyeken a kórházak és egyéb gyógyintézetek orvosaitól kötelezettségvállalásokat kérnek, hogy bizonyos időn belül meghatározott számú beteget fognak kezelni. Ha az orvos ezt a kötelezettségvállalását teljesíteni akarja, kénytelen néha felületes gyógykezelésre szorítkoz. ni, Helyes ugyan megtervezni azt, hogy . a kórházba évente körülbelül hány személy kerülhet kezelésre, de ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy a tervnek bürokratikus, gépies betartása miatt a dolgozók károsodjanak. A bürokratizmus e szakaszon még abban a formájában is jelenkezik, hogy az egészségügyi dolgozók fölényesen viselkednek a betegekkel szemben. Az egészségügyi szolgálat könnyen megszabadulhat e hiányoktól, ha tudatosítja, hogy az emberről való gondoskodás egyik legfőbb feladatunk. A párt és a kormány irányvonalának a legfőbb állami célkitűzéseknek megnemértése szintén bürokratizmust szül. A paragrafusokhoz való gépies ragaszkodás, azoknak lélektelen alkalmazása nemcsak a párt irányvonalával, hanem gyakran a józan ésszel is ellenkezik. Felemlítünk ezzel kapcsolatban néhány példát. A medzilaborcei kórház inspekciós szolgálata nem akart mentőautót küldeni s két napig vitatkoztak telefonon a mentőautót hívó féllel, hogy vállalja-e a felelősséget, ha a mentőautónak „baja" történik a községbe vezető rossz úton. Néhány felvásárló a kassai kerület Blažice közságében oly gépiesen hajtotta végre a párt és a kormány multévi mezőgazdasági határozatait, hogy még a 30 kg-os malacokat is felvásárolták, ami persze aZ állattenyésztés fejlesztésének rovására ment. Hasonlóképpen takarékossági szempontból beszüntették Kassán a diétás éttermet, holott ez nincs és nem is lehet összhangban kormányunk szeptemberi nyilatko. zatával. Ezért minden intézkedés komoly megfontolást igényel, őrizkedni kell az elhamarkodásoktól, a túlzásoktól, az előírások lélektelen alkalmazásától. A bürokratizmus mindenhová befészkeli magát, így pl. az elosztásba is. A terv össze, állításánál gyakran nem veszik figyelembe a valódi szükségletet, keresletet, a helyi viszonyokat. Helyenként az üzleteket oly áruk átvételére kényszerítik, amilyeneket nem rendeltek s amelyekre senki sem reflektál. Igy pl. egyes községekbe a múltban rengeteg savanyúkáposztát küldtek, holott a községekben mindenkinek volt otthon készített savanyúkáposztája. A szepsi járás X. ügyosztálya pedig arra kényszerítette a községi üzleteket, hogy 50 mázsa almát átvegyenek, holott ez almatermő vidék. Egyes helyeken tehát felhalmozódik az áru, sőt megromlik, másutt pedig hiány mutatkozik benne. Nem a disztribúció bürokratizmusae az. ami a nagykaposi járás Stretavka községében előfordult, hogy az üzletnek 1000 db. lóvakarót kellett átvennie, holott a községben mindössze 20 ló van. Vagy minek nevezhető az olyan eset, amikor az, egyes községekbe, ahol villanyvilágítás már úgyis van, sokkal' több petróleumot küldtek, mint oda, ahol a villanyvilágítás még ninosen bevezetve? Ezen úgy lehet segíteni, hogy a disztribúció tervét a helyi viszonyoknak és a keresletnek megfelelően állítják össze. Ne ragaszkodja. nak mereven a tervhez, ha a termésviszonyok mások, vagy ha a kereslet-kínálat megváltozott. Az ellátásban fel kell számolni a túlzott központosítást, — mondotta Široký elvtárs a X. kongresszuson mondott beszédében, rugalmasabbnak és kezdeményezőbbnek kell lenni. A mezőgazdasági igazgatásban megnyilvánuló bürokratizmus nagyon sok kár okozója. Ez a bürokratizmus oly formában jelentkezett, hogy a felsőbb mezőgazdasági szervek, beleértve magát a földművelésügyi minisztériumot is, mindenben gyámkodtak a helyi szervek felett s így megbénították kez. deményezésüket. Az alsóbb szerveket a rendeletek, körlevelek tömegével árasztották el. Sok helyen elrendelték a rizs, dohány, stb. ter. melését, amihez nem voltak meg sem a talaj-, sem az éghajlati feltételek. Az ilyen „irányítás" nemcsak meg. bénítja az alsóbb szervek kezdeményezését, de el is szoktatja őket attól, hogy munkájukban a dolgozó parasztok, traktorállomások, állami gazdaságok dolgozóinak segítségére támaszkodjanak. Ez a bürokratizmus, amely tehát a túlzott központosításból ered — egyik oka annak, hogy a mezőgazdasági termelés nem indult a kívánt mértékben fejlődésnek. A mezőgazdaságban mutatkozó bürokratizmus ellen folyó harc eszközeire rámutatott Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa is. Melyek ezek az eszközök? — Elsősorban is meg kell szüntetni a túlzott központosítást E központosítás megszüntetésében az alsóbb szervek ia segédkezhetnek, mégpedig azzal, hogy rámutatnak a helytelen intéz, kedésekre, figyelmeztetik a felsőbb hatóságokat oly kérdésekre, melyek helyi elbírálást igényelnek. Teret kell biztosítani a kettős alárendeltség elvének, vagyis annak, hogy az alsóbb szervek mezőgazdasági ügyekben saját közvetlen felsőbb szerveiknek is legyenek alárendelve és a központi irányítás csak e szer. veken keresztül történjék. Ha betartjuk a kettős alárendeltség elvét, ha harcolunk a túlzott, a bürokratikus központosítás ellen, akkor az adott viszonyok szerint irányíthatjuk a mezőgazdaságot, nem pedig rendeletek, előírások, kérdőívek és nyilvántartások áradatával. Másrészt az alsóbb mezőgazdasági szervek se várjanak mindent a felsőbb szervektől, haiiem maguk is legyenek kezdeményezők, szilárdítsák meg a dolgozókkal való kapcsolataikat, minél több aktivistát kapcsoljanak be munkájukba. Igyekezni kell, hogy a mezőgazdasági' igazgatás súlypontja a járási és a helyi NB.on legyen. Az egységes földmüvesszövetkezetek is garmadával kapják a kü. lönféle utasításokat, s ezek az utasítások gyakran nem egyeznek a helyi viszonyokkal. Ez érthető is, mert nem egyformák a talaj és az éghajlati viszonyok. Ezért bürokratikusnak mondhatók azok az intézkedések, melyek mindent általánosítanak és nem veszik figyelembe a helyi viszonyokat. Az EFSz-eknél még jobban kell érvényesülnie a helyi irányításnak. A,, felvásárló szervek bürokratiz. musárói sok panasz hangzott el a NB-ról szóló törvényjavaslatok or. szágos vitája alkalmával. Ez nagyrészt a helytelen munkamódszerekben nyilvánult meg. A meggyőzés helyett gyakran túlkapásokat alkalmaztak. A parasztság mégkárosodásához vezetett például az is, —ahogy Novotný elvtárs említette pástunk X. kongresszusán — hogy az átadott állatok minőségét nagyon alacsonyra becsülték. Nem igyekeztek eléggé a helyi viszonyok meg. ismerésére, s a múltban gyakran felvásárolták még a vetőmagot is, vagy a takarmányt, aminek követ, keztében az állattenyésztés nem fejlődhetett kellőképpen. Az ilyen munkamódszerek lazították a munkás-paraszt szövetséget. Természetesen vannak más körülmények is, melyek a felvásárlók jó munkáját akadályozzák. Igy pl. a mezőgazdasági termékek minősítési táblázatának bonyolultsága. E táb. lázat szerint 130 beszámíthatásl és l ' értékelési lehetőség van csak a. húsnál. Nem csoda azután, ha egyrészt sem a parasztok, sem a felvásárlók nem ismerik ki magukat benne. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy szakemberek segítségével átdolgoznák az egész táblázatot, azt leegyszerűsítenék, hogy mindenki számára érthetővé váljék. Ezáltal megszilárdulna a bizalom a felvásárlók és a népi igazgatás iránt. A felvásárló szervek munkájának megjavításához azonban hozzá kell járulniuk a nemzeti bizottságoknak is a jó'politikai tömegmunka és a meggyőzés segítségével.