Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)
1954-07-22 / 176. szám, csütörtök
Wszf f. m- ^ Rákóczi hadnagya, a hazafiság filmje Egy napon került bemutatásra a franciák „Három testőr" című. Alexander Dumas regénye alapján készült filmje és a „Rákóczi hadnagya", a magyar filmművészet legfrissebb alkotása. Történelmi témákról lévén szó, önként kínálkozik alkalom az összehasonlításra. A francia film romantikus elemekkel teli története a XVII. század királyi udvarába és verekedő, párbajra kész testőri világába vezet, amelyből vajmi keveset tudunk meg a népről, legfeljebb annyit, hogy cselédeskedett és az urak kedvteléseit szolgálta* A konfliktus a királynő nyakéke körül forog, amelyet szeretőjének, Buckingham hercegnek ajándékoz és ezt a nyakéket kell d'Aríagnannak és a három testőrnek hihetetlen leleménynyel és kalandok közt Londonból visszahoznia, hogy a királynő az udvari bálon hordhassa, és női becsületén folt ne essék. Minden lovagiasság, bravúr és kardforgatás, amelynek számos emberélet az ára, itt csak arra szolgál, hogy az erkölcs látszata megmaradjon, az udvar folytathassa játékait és in"trikáit. Csajknem egy évszázaddal később, 1708-ban játszódik le a „Rákóczi hadnagya" című film története. Ez is át és át van szőve romantikus elemekkel, ám benne nem lovagi virtuskodásról, holmi királyi nyakék visszaszerzéséről van szó, hanem a kizsarolt, elnyomott nép harcáról Rákóczi zászlaja alatt, a jotobágykínzó földesurak és legfőbb védelmezőjük, a császár ellen. Hősei nem lovagok, hanem három jobbágy, Bornemissza János kuruc közlegény, annak szerelmese, Bíró Anna és Fekete Miska szegénylegény. Rettenthetetlen, tiszta és mindhalálig hűséges hősök ők és körülöttük a Rákóczi zászlaja alá sietők mind a nép fiai. akik a nagyságos 'ejedelemtől várják a szabadságot, a felszabadulást a labancok, a Habsburg-zsoldosok rablásai és a földesurak korbácsa és börtöne alól. Hiteles epizód a film történetének alapja. Beniczky Gáspár, Rákóczi Ferenc szekretáriusa jegyezte:* fel naplójában Bornemissza János sztrázsamester történetét, aki tizennegyedmagával mélyen az ellenséges vonalak mögött portyaútján foglyul ejtette Starhemberg grófot, a császári hadak fővezérét és vele együtt zsákmányként megszerezte az egész császári hadipénztárt is. Ebből a szerény magból virágoztatta ki Barabás Tibor, a film írója, a legendának beillő hősi történetet Bornemissza János vitézségéről és Bíró Anna jobbágylány iránt érzett olthatatlan szerelméről. Ez a hiteles kis mesemag bontakoztatja ki Vak Bottyán generális csatáit és ad számot a fejedelem igazságszeretetéről, emberi méltóságáról és nagyságáról. A romantikus keret mintha csak arra kellene, hogy életre keltse a kuruckor pátoszát és beszéljen a nép hazaszeretetéről, a népek összefogásáról Rákóczi nagy szabadságmozgalmában. Bornemissza János kuruc közlegény portyázás közben szülőfalujába ér és kétesztendei távollét után viszontlátja szerelmét. Búcsúzáskor a legény egy libertásos rézgarast ad a lánynak, hogy küldje el neki Nyitrára, ha „köll már a vitézség.'-' Vak Bottyán generális strázsamesterré teszi Jánost a vitéz portyázásért, amelyért parancsnoka, Inczédi ezredeskapitány börtönnel sújtaná. Jánost újabb hőstette, Starhemberg generális fogságbaejtése után a fejedelem hadnaggyá nevezi ki. Barabás továbbfejleszti a mesét, Bornemissza János. Rákóczi hadnagya megkérj generálisát, hogy begyen a násznagya. Igen ám, de a mennyasszony a labancoktól megszállt földön él. Vak Bottyánnak tehát, aki elfogadja a násZnagyi tisztséget, előbb ki kell vernie a labancokat a menyasszony falujából. íme, a nép kívánsága szól bele a mese hangján a fegyvertényekbe, a nép kívánsága irányítja a haditerveket, de aztán a nép az, amely haláltmegvető bátorsággal küzd azért, hogy elnyomóitól megszabaduljon, hogy hazája földjéről kiűzze az idegen hódítókat és békességben élhessen. A nép hősi magatartásának erőforrása az otthonnak, a haza földjének szeretete, a szabadság olthatatlan vágya és Bornemissza János esetében a hűséges, tiszta szerelem is, amely ezzel a hazaszeretettel egy szívből fakad és vele összeölelkezik. A mi földünkön, a Nyitra és a Vág közében vívják meg harcaikat Vak Bottyán kurucai a labanc hadaik ellen és a mese egy pozsenykörnyékí falun, Réthén kezdődik és ott is fejeződik be. Barabás Tibor, a film írója elmondja, hogy nem véletlenül választotta ezt a tájat a fordulatos történet színhelyéül. Azt akarja példázni vele, hogy a császári zsarnokság és a labanc rablás ellen itt ugyanúgy lázadozott a nép, mint mindenütt másutt az országban. Rákóczi zászlaja alatt ott küzdöttek egy sorban a magyar nép fiai a szlovák erdők és hegyek bátorszívű legényeivel, — akik a Jánošík legényeK apjai lehettek — és ott harcoltak Kárpátalja ukrán favágói és a román parasztok is. A szlovák nép segítő barátságát példázzák a vágparti halászok, aikik Bornemisszát és társait megmentik az üldöző labanc sereg elől. (Kár, hogy csak a ruha jelzi ezeknek az áldozatot vállaló csónakosoknak szlovák mivoltát, egy-két szlovák szó, egy szlovák hívás ezt a jelenetet jobban kiemelhette és így a testvériséget minden néző előtt világosabban példázhatta volna. Barabás Tibor művészi munkája, a forgatókönyv forró üteme, a jellemrajzok színessége, a párbeszédek archaikus szépsége és tisztasága, általában az egész történet hangulata magával ragadta Bán Frigyest, a rendezőt, akinek sikerült megteremtenie a harcok izgalmas légkörét és teljében kihoznia a film nemzeti jellegét is. A tájak megválasztásában is szerencsés a film, noha a film Nyitrája nem a mi Nyitránik és a Vágót is más folyó helyettesíti. Kifogást elsősorban a film egyes képeinek eltúlzott, sokszor kemény képei ellen emelhetünk. A kuruc vitézek ruhái pedig túlságosan színpadszerűek, díszes öltözékük lerontja népi jellegüket, hiszen tudjuk, hogy nem egy mezítlábas támadt fegyverrel a kezében a labancra. Vak Bottyán íróilag kitűnően megformált, színészileg remekül megjátszott, emberséges, a néppel együttérző. mert a népből fakadt alakja mellett a Bornemissza Jánost alakító fiatal Bitskei Tibor, • Vass Éva, Bíró Anna es Zenthe Ferenc a hősi halált haló Fekete Miska szerepében olyanok voltak, amilyeneknek a nép szereti hőseit látni, egyszerűek, forrószívűek, tettben és érzelemben nemesek és ez a legnagyobb elismerés, ami átélt játékukat illetheti. Az árulók sorában a Suhajdát játszó Raksányi Gellért és Egri István Pichler ezredese marad elevenebben a néző emlékezetében. Nem kétséges, hogy a „Rákóczi hadnagya" jelentős eredrňénye a magyar filmművészetnek és ezzel a magyar szocialista kultúrának is. A feszt'vál közönsége szívesen és azzal a tisztelettel fogadta a filmet, amely az éberségre, hazafiságra nevelő művészi alkotásoknak kijár. Bizonyos, hogy nálunk különösen ifjúságunkat fogja mélyen megragadni és bátorságra, hűségre, igazi Hazaszeretetre nevelni. Egri Viktor. Képek 0 fesztiválon bemutatott filmekből A napokban emlékeztünk meg Anton Pavlovics Csehov, az elbeszélés és a novella nagy orosz mestere halálának ötvenedik évfordulójáról. Az író „Ványa bácsi" című darabjának bemutatója a bratislavai Nemzeti Színházban az évforduló ünnepségeinek kimagasló eseménye volt. A „Ványa bácsi", amelynek a szerző szerényen „Vidéki jelenetek" alcímet adta, felháborodott tiltakozás az önkényuralmi cári rendszernek, a nemzetek nagy börtönének mindent felőrlő gépezete, fojtogató, egyre jobban szorító bilincseinek nyomása ellen. Csehov egy vidéki értelmiségi család életét mutatja be. Két embertípus között kitörő, gyilkos erejűvé váló ellenségeskedésben a kora orosz társadalmában lefolyó megmozdulásokat, az elhallgattatott orosz kisemberben, az elnyomottban szunnyadó szabadságvágy és igazságérzet, jogkövetelés felébredését fejezi ki. Az egyik embertípusnak, a negatívnak Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakov, egy nyugalmazott tanár a megtestesítője; egy önző, lélektelen, emellett felfuvalkodott „szappanbuborék tudós", aki mások vagyonából és gondolataiból él. Vele szemben áll Ványa bácsi, azaz Ivan Petrovics Vojnyickij, a becsületes érzésű, szerény, a szülőföld rögét végtelenül szerető, az ősi talajhoz mindhalálig ragaszkodó orosz kisember. Szerebrjakov első felesége után rokona, sógora Vojnyickijnak, aki a tanár első házasságából származó lányával, S?ofia Alekszandrovnával éjt nappá téve gürcöl; megvonják a falatot szájuktól, maguk kaszálnak, aratnak mint a parasztok, csakhogy minél többet takaríthassanak meg a tanulmányait végző Szerebrjakovnak. Huszonöt év múlva, midőn a köszvénytől gyötört Szerebrjakov otthagyja tanszékét és nyugalomban vonul, Ványa bácsi ráébred, hogy ez a lelketlen ember, aki még családi környezetében is egyeduralmat vezetett be, tulajdonképpen csak üres „szappanbuborék", 25 évig csak mások irodalmi nézeteit szajkózta, de semmi egyénit, maradandót nem alkotott. Ez a felismerés a kétségbeesés szélére taszítja Ványa bácsit, aki most rádöbben arra, hogy fiatal éveit, munkaerejét hiába áldozta fe'. Végül még az apák földjét is ki akarja húzni lába alól a lelketlen Szerebrjakov, aki megunva a falusi életet, városba kíván költözni és a pénzt ehhez a vagyon eladásával, elkótyavetyélésével akarja megszerezni. Ványa bácsi látja, hogy sógora, akire azért áldozott mindent, hogy boldogulhasson a tudományos pályán, hírnevet szerezzen családjának, egy üres, semmirekellő fráter, aki aggkoráig csak heréskedett a nyakukon. Csehov darabjának hőseitől nem hallunk hangzatos szavakat a szabadságról, az igazságosságról. Egyszerű, mindennapi, szürke kisemberek feltörő tiltakozása és haragja, igazs(ágkövetelése az a darabban kibontakozó erő, amely végül is kell, hogy elősegítse a korhadt, korrupt, gyökereiben igazságtalan rendszer összeomlását. Ványa bácsi esetében, akinek a hivalkodó, úri naplopókra kellett robotolnia, hogy biztositsa kényelmes életüket, Csehov a kizsákmányolt orosz népet, az elnyomottakat ábrázolta, akiket végül is kijátszottságuk tudata szent gyűlölettel tölt el a szerebrjakovokkal szemben és forradalmi cselekedetekre ösztönöz. Ványa bácsi alakját Ctibor Filčík személyesítette meg, aki játékával elérte, hogy a néző mélyen együttérzett a megcsalt kisemberrel. Sámuel Adamčík Szerebrjakovja az undor, a megvetés érzését váltja ki a letűnt úri társadalomnak Szerebrjakovval hasonszőrű, körmönfont piócáival szemben. Eva Kristinová kedves szerepet játszott: Szonyát (Szófia Alekszandrovnát) alakította, aki Ványa bácsi mellett a darab másik rokonszenves alakja, pozitív hőse, aki nem süllyed el családi környezetének erkölcsi fertőjében. Olga Sýkorová Jeleňa Andrejevnának, ennek a hisztérikus, „agyonúnt", mindenkitől, még önmagától is undorodó dámának szerepét alakította. Asztrov orvos szerepét az államdíjas Gustáv Valach játszotta. A „Ványa bácsi" bemutatója a Nemzeti Színházban, húsz év óta az első Csehov-bemutató és emeli az idei Csehov-ünnepségek fényét. Lörincz László ,Tengeri halászok" A SZLOVÁK SZÉPIRODALMI KIADÓVÁLLALAT a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulója alkalmából kiadja L. Ilečko festőművész gazdag illusztrációjá. ban Peter Jilemnický nemzeti bűvész „Krónika" című könyvét, amely megörökíti a szlovák történelem ezen dicső időszakát. AZ ÁLLAMI POLITIKAI KÖNYVKIADÓ a CsKP történelmi című japán filmből. intézete szerkesztésében kiadta „Az 1920. évi decemberi sztrájkokra vonatkozó okmánygyüjtemény"-t. A SZLOVÁK SZÉPIRODALMI KIADÓVÁLLALAT kiadásában megjelent Mikszáth Kálmán „Különös házasság" című regénye. A GALÁiVTAI járási fogyasztási szövetkezet alkalmazottai négy napja 22 brigádmunkással segítenek a štefánikovoi EFSz-nek n cséplésnél. „Fehér rénszarvas*' című finn filmből.
