Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

1 :>54. június 14. UISZCf 7 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa V Viliam Široký elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának az, hogy kitérjen a döntés elől, a felelőssé' get különféle bizottságokra, tanácsadó-szervekre, vagy felsőbb szervekre hárítgassa. Az irányító munka alapvető problémája a hozott határozatok ellenőrzése. Az igazi, operatív ellenőrzés azonban sok szakaszon még mindig nem vert gyökeret. Még mindig nem vált magától értetődő szokássá az, hogy határozottan és keményen követeljük meg a felsőbb szervek kitűzte utasítások és feladatok végrehajtását. A vezetőnek, az irányítónak meg kell oldania azt a kérdést is, hogyan biztosítják a határozat teljesítését és hogyan szervezik meg végrehajtását. Mthden határozat csak írott malaszt marad, ha szervezésileg nem biztosítják végrehajtását. 'Ä jól megszervezett ellenőrzés nem állhat csupán a megállapított tények nyilvántartásából, hanem eszközül kell szolgálnia a feladatok teljesítésére. Érvényre kell juttatnunk azt az elvet, hogy a vezető dolgozók nemcsak az idejekorán végrehajtott ellenőrzéséért felelősek, hanem a feladat tel. jesítéséért is. A párt és a kormány kitűzte feladatok jelentsenek harci parancsot az állami apparátusban dolgozó minden párttag számára és nem elegendő, hogy ezzel a paranccsal csupán egyetértenek, hanem azt .törhetetlen erővel, kezdeményezően valóra is kell váltaniok. Az állami apparátus munkájának megjavításában nagy jelentőségű az alulról jövő bírálat és az önbírálat, mint a csökevények és hibák leleplezésének és megszüntetésének, az újért, a régi ellen vívott diadalmas harcnak egy fontos formája. A bírálat és önbírálat kifejlesztéséhez meg kell teremteni a kedvező feltételeket is. Ezek a feltételek nincsenek meg ott, ahol ugyan elhangzik a bírálat, de nem válaszolnak rá tárgyilagosan, ahol a bíráló megjegyzések a pusztába kiáltott szavak maradnak. Ez is a bírálat elnyomásának egyik formája. Csak ott, ahol a bíráló megjegyzéseket gondosan figyelembe veszik és gondoskodnak az orvoslásról, ahol tehát a dolgozók a maguk szemével látják a bírálatszülte eredményeket, csakis ott számíthatunk arra, hogy a munka megjavításának e fontos eszköze teljes mértékben érvényesül. Ugyanez vonatkozik a dolgozók panaszaira és hozzászólásaira is, amelyeket a közönség köréből kapnak a járási és kerületi nemzeti bizottságok, valamint a központi hivatalok. Igaz, az esetek javarészében nem marad el a válasz a dolgozók leveleire. Sajnos azonban, a levelek tartalmát gyakran nem vizsgálják gondosan felül és a válasz csupán formális. Állami apparátusunk dolgozói előtt az a feladat áll, hogy fejlesszék a bírálat és önbírálat színvonalát -és segítségével emeljék az egész állami apparátus munkájának színvonalát. 1954-re és 1955-re a párt és a kormány gazdasági életünk fő feladataiként kitűzi a mezőgazdasági termelés fejlesztését, a nyersanyag-, tüzelőanyag- és energetikai alap további kibővítését, a közlekedésügy munkájának megjavítását, a dolgozók bőséges ellátását jóminőségű áruval, a szolgáltatások megjavítását és a gazdaságosság elvének következetes érvényesítését. Egész népgazdaságunk erőit e fő feladatok sikeres megoldására kell összpontosítani. E feladatok biztosítása nem csupán az illetékes minisztériumok ügye és nem is lehet az. Az állami apparátus valamennyi szakaszán működő dolgozó tekintse a maga feladatának e fő feladatokat és a maga szakaszán a legnagyobb mértékben járuljon hozzá sikeres teljesítésükhöz. Az állami apparátus munkáját gazdasági életünk irányításában csak a párt vezetésével, a pártszervezetek hathatós támogatásával javíthatjuk meg és mélyíthetjük el. A párt szervei és szervezetei elé feladatul kell kitűzni, hogy az eddiginél sokkal inkább foglalkozzanak az állami és gazdasági apparátusban dolgozó kommunisták munkájával, munkájuknak kérdéseivel, azzal, hogyan dolgoznak a kommunisták gazdasági szakaszon a szocializmus építésének biztosításánál. Végül lényegesen meg kell javítani a kádermunka színvonalát, a dolgozókat politikai és szakmai képzettségük, valamint a munkájukban valóban elért eredményeik alapján kell kiemelni és felelős helyekre állítani. A gazdasági építőmunka e feladatainak biztosításánál nagy jelentősége lesz az újonnan megválasztott nemzeti bizottságok munkájának. A nemzeti bizottságok váltják, valóra a munkások szövetségét a parasztokkal és a dolgozó értelmiséggel. Az államhatalom szerveiként hivatottak biztosítani a maguk hatáskörében a párt és a kormány politikáját, gazdasági és kulturális országépítésünk valamennyi szakaszán kezdeményezően kifejteni azokat a feladatokat, amelyeket pártunk jelen kongresszusán tűz ki. A kormány, a minisztériumok, a megbízotti hivatalok és a nemzeti bizottságok feladata, hogy sürgősen megszervezzék a nemzeti bizottságok tanácsainak szakosztályait és igazgatási osztályait. A nemzeti bizottságok dolga lesz, hogy következetesen ellenőrizzék, hogyan teljesítik a tanácsok, a szakosztályok és az igazgatási osztályok az alapvető feladatokat. A nemzeti bizottságok és végrehajtó szerveik a gazdasági és kulturális élet egyes szakaszain egybekapcsolják a gyors, cselekvőképes és szakszerű döntést és irányítást a mindennapi politikai munkával, amely arra irányul, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeit bevonja az állam igazgatásába. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozottan rá kell mutatni a nemzeti bizottságok állandó albizottságainak szerepére. Ezek az albizottságok alkossák a nemzeti bizottságok munkájának fontos láncszemét. Az állandó albizottságok munkáját a nemzeti bizottságok keretében elsődleges helyre kell állítani. Az új nemzeti bizottságokból száműzni kell a bürokráciát, a huzavonát, a hivataloskodó munkamódszereket és a céltudatos, cselekvőképes politikai, gazdasági és szervezési munka fórumává kell tenni őket. A szükséges legkisebb mértékre kell csökkenteni a határozatok, körlevelek, irányelvek számát és közvetlen kapcsolattal kell biztosítani a fontos feladatok teljesítését. Minden szakaszon konkrétan ki kell tűzni a nemzeti bizottságok nagy feladatait, pontosan meg kell állapítani felelősségüket és illetékességüket a minisztériumok „általános irányításáról és döntéséről" át kell térni a konkrét és kezdeményező döntésekre a helyzet és a helyi viszonyok alapján, az országos érdekek tiszteíetbentartásával. Az irányelvek javaslatát azzal a meggyőződéssel terjesztjük a kongresszus elé, hogy nemcsak szükségleteinknek, hanem lehetőségeinknek is megfelelnek. A népgazdaság további sikeres féjlődése érdekében kitűzött nagy feladatok teljesítésének biztosítéka — pártunk. Ezért szükséges, hogy kongresszusunk a leghatározottabban figyelmeztesse az egész pártot, hogy a szocializmus építésének jelenlegi szakasza bonyolult problémák elé állít bennünket, amelyek megoldása attól függ, hogy a dolgozókat teljes sikerrel mozgósítsuk a fogyatékosságok elleni harcra. Az igyekezetnek, amelyet a feladatok teljesítésére kifejtünk, arányban kell állnia az elérendő feladatokkal. A mezőgazdaságban bonyolult viszonyok közepette meg akarjuk vetni a növénytermesztés és az állattenyésztés lényeges fejlesztésének tartós alapjait. Ez azt jelenti, hogy nagy hektárhozamokat kell elérnünk nemcsak néhány jó egységes földművesszövetkezetben és állami gazdaságban, hanem a szövetkezetek és gazdaságok nagy részében is fokoznunk kell a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát az egyéni parasztgazdaságok zömében is. Meg akarjuk teremteni a tüzelőanyag-, érc- és energetikai alap lényeges kibővítésének előfeltételeit, ami megköveteli számos műszaki és szervezési kérdés megoldását, valamint az erők és anyagi eszközök jelentős összpontosítását. Lényegesen emelni akarjuk a fogyasztási cikkek termelésének színvonalát, meg akarjuk javítani a minőséget, ki akarjuk bővíteni a választékot, ugyanakkor azonban jelentős eredményekre törekszünk a termelés gazdaságossabbá tételében is. Mindez nagy követelményeket támaszt valamennyi dolgozónkkal, minden állami és pártszervünkkel szemben. Ezzel kapcsolatban meg kell értenünk, mégpedig igen alaposan megértenünk, hogy amikor hozzáfogunk e feladatok megoldásához, munkánkban még igen sok a komoly szervezési hiba és hogy nehezen oldhatnánk meg népgazdaságunk fontos fejlődési problémáit, ha nem törekednénk naponta arra, hogy szervezési munkánkat a politikai feladatok színvonalára emeljük. Arról van szó tehát, hogyan tudunk majd harcolni a hiányok és nehézségek ellen, milyen sikerrel tudjuk megszüntetni őket. Még sok az olyan állami, gazdasági és pártszerv, amely formális, gyakran passzív álláspontot foglal el a párt és a kormány kitűzte feladatokkal szemben. A feladatok teljesítésére irányuló erélyes és kitartó igyekezet helyett meghátrálnak az elkerülhetetlen nehézségek és fogyatékosságok láttán és gyakran megelégszenek azzal, hogy a felelősséget másra háríthatják. Nem kevés az olyan pártfunkcionárius és vezető gazdasági dolgozó, aki engedékeny álláspontot foglal el nemcsak a hiányokkal, a feladatok teljes, vagy részleges nemteljesítésével szemben, hanem gyakran ugyanilyen engedékeny az állami és a munkafegyelem durva megsértésének eseteivel szemben is. Ha valóban előre akarunk haladni, mindenütt véget kell vetnünk a fogyatékosságokkal szemben megnyilvánuló engedékenységnek. Ahhoz tehát, hogy biztosítsuk szocialista országépítésünk további sikeres fejlődését, elsősorban latba kell vetnünk pártunk egész hatalmas mozgosító erejét. A párt a szocialista országépítés lelke és szervezője. Elsősorban tőle, áz ö munkájától . függ, vájjon legyözzük-e és hogyan küszöböljük ki az egyes szakaszokon tapasztalható fogyatékosságokat. i Pártunk feladata biztosítani, hogy népi de. j mokratikus államunk egyre sikeresebben teljesítse gazdasági-szervező és kulturális nevelő funkcióját. A pártnak naponta kell gondoskodnia azoknak a kommunistáknak a szakmai és politikai fejlődéséről, akikre fontos feladatokat bíztak az állami és gazdasági apparátusban, fejlett felelősségtudatra kell nevelnie őket a rájuk bizott munkáért, igé. nyességre magukkal és másokkal szemben. A kommunistáktól meg kell követelni, hogy hathatós intézkedéseket foganatosítsanak a bürokratikus irodai munkamódszerek ellen és rendszeresen ellenőrizni kell, hogyan teljesítik a rlájuk bízott feladatokat. A párt a kommunistákat arra vezeti, hogy minden szakaszon szívósan harcoljanak a műszaki, tudományos haladásért," ami a termelőerők gyarapodásának egyik alapvető feltétele. A párt a dolgozók széles tömegeit öntudatos viszonyra neveli a munkához és a szocialista tulajdonhoz. A párt a szocialista országépitést azzal biztosítja, hogy mozgósítja és megszervezi a tömegek kezdeményezését. Még nagyobb mértékben, mint eddig, kell a munkások, szö. vetkezeti tagok, kis- és középparasztok, műszaki dolgozók, a dolgozó értelmiség minden tagja alkotó segítségére és támogatására támaszkodnunk. Az eredményes nemzeti bizott sági választások, a X. kongresszus, tiszteletére tett számos szocialista kötelezettségvállalás, a nagyszerű eredmények, amelyekkel az üzemekben, a szántóföldeken, a kutatóin, tézetekben üdvözölték a dolgozók kongreszszusunkat, meggyőző bizonyítékai annak, hogy pártunk a dolgozó nép legszélesebb rétegeinek bizalmát élvezi. Dolgozó népünk jól tudja, hogy minden gazdagság, minden kincs, amelyet munkájával teremt, az ő javát szolgálja és ezért tevékenyen segíteni akar gazdasági és kulturális orsságépítésünk feladatainak megoldásában. Ezért fejleszti ki egyre nagyobb mértékben alkotó kezdeményezését. Ez a kezdeményezés a munkatér, melékenység emelésének, az ipari és mezőgazdasági termelés további fejlesztésének kimeríthetetlen forrása. A párt előtt az a feladat áll, hogy főleg a forradalmi szakszervezeti mozgalom révén messzebbmenően és merészebben fejlessze ki a szocialista munkaversenyt, megszüntesse formális jellegét és azokra a fő feladatokra irányítsa, amelyeket kongresszusunkon kitűzünk. Sok vezető dolgozónk hibája, hogy a napi problémák megoldásában, konkrét munkájában nem veszi tekintetbe, nem kelti fel a dolgozók támogatását és kezdeményezését. Ezért gyakran tanácstalanul áll a nehézségekkel és fogyaté. kosságokkal szemben. A dolgozóknak világosan meg kell magyarázni, mi a párt és a kormány intézkedéseinek értelme. Nyiltan kell előttük beszélnünk a nehézségekről, ame. lyekkel munkánk során találkozunk és ha így teszünk, akkor a legnehezebb problémákat is megoldjuk. Merészen kell kifejleszteni a szocialista munkaversenyt a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében, a kitűzött feladatok teljesítésébe be kell vonni a szövetkezeti tagoknak, a kis- és középparasztoknak, a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozóinak, a mezőgazdasági szervek dolgozóinak legszélesebb tömegeit. A párttól, mindnyájunktól függ, hogy sikeresen megoldjuk a feladatokat. Nem elég egyetérteni a kongresszus és más pártszervek határozataival. A kommunistákat aszerint ítéljük meg, hogyan váltják valóra a párt határozatait és irányelveit, hogyan harcolnak a nehézségek és akadályok ellen, hogyan győzik le ezeket az akadályékat. Büszke öntudattal tölt el bennünket az a tény, hogy olyan feladatokat tüzünk ki, amelyek a dolgozók anyagi és kulturális színvonala emelkedésének, államunk ereje és szilárdsága gyarapodásának további távlatait nyitják meg előttünk. A szocializmus építésében történelmi jelentőségű óriási sikereket értünk el. E sikerek alkotója hős dolgozó népünk, amely a párt vezetésével megmutatta, hogy hazánk soha nem látott gazdasági és kulturális felvi. rágzását tudja biztosítani. Üj távlatok nyílnak meg előttünk, további szüntelen előrehaladásunknak, a nép gazdasági és kulturális színvonala emelésének, népi demokratikus államunk ereje és hatalma gyarapításának fényes távlatai. Ezért rendíthetetlen biztonsággal haladunk tovább előre, drága kommunista pártunk vezetésével, a szocializmus további győzelmei felé. Éljen hős dolgozó népünk, virágzó népi demokratikus hazánk teremtője és építője! Éljen a munkásosztály megbonthatatlan szövetsége a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel! Éljen Csehszlovákia. Kommunista Pártja! Éljen nemzeteinknek és a Szovjetunió népeinek örök testvéri barátsága! Á kongresszus június 12 - i délutáni és június 13 - i d él e S ő tf i ülése A CsKP X. kongresszusának szombat délelőtti ülése a vitával folytatódott. M. Kormaník elvtárs (eperjesi kerület), arról beszélt, hogyan küszöbölik ki a varranói járásban és az egész eperjesi kerületben azokat a hiányosságokat, amelyeket a kerületi pártszervezet az egységes földművesszövetkezetek építésében elkövetett. Červinka elvtárs (gottwaldovi kerület) vitafelszólalásában a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés legközelebbi két-három éven belül való növelésének lényeges emelésére vonatkozó irányelvei tervezetével foglalkozott. Rámutatott, milyen nagy lehetőségék és feltételek vannak a gottwaldovi kerületben a szántóföldek több mint 7.000 hektárral való növelésére. „Azt akarjuk, — mondotta — hogy a meglevő szántóterület és mezőgazdasági terület hektárhozamainak állandó növelése mellett, kerületünkben főleg a szántóterület további bővítésével hozzájáruljunk államunk mezőgazdasági termelésének növeléséhez". Ezután vendégek jelennek meg a szónoki emelvényen. A Csehszlovák Szocialista Párt nevében dr. E. šlechta mérnök, miniszter, a párt elnöke, a Csehszlovák Néppárt nevében, dr. J. Plojhar miniszter, a párt elnöke üdvözölte a kongresszust. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának megbízásából Lu Cson-son üdvözli a X. kongresszust. A küldöttek zajos tapssal és éljenzéssel fogadják. Mindnyájan felállnak és éljeneznek: „Éljen a népi Kína!" Üdvözlőbeszéde végén, midőn még nagyobb sikereket kívánt Csehszlovákia Kommunista Pártjának a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelmében, a kongreszszus részvevői éltetik a népi Kínát. A kongresszus küldöttei szívélyesen üdvözlik Edward Ochab elvtársat, a lengyel küldöttség vezetőjét. Figyelemmel meghallgatták a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét. A küldöttek felállással üdvözölték a testvéri lengyel népet és drága pártját. Paul Wandelnek, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága küldöttsége vezetőjének üdvözlőbeszéde és az a lelkesedés, amellyel az üdvözlőbeszédét fogadták, kifejezte népünk és a Német Demokratikus Köztársaság népe között kibontakozó új kapcsolatokat. A külföldi küldöttségek üdvözlőbeszédeivel a délelőtti ülés végetért. A CsKP X. kongresszusának szombat délutáni ülése a vitával folytatódott. Az elnöklő Zdenék Fierlinger elvtárs átadja a szót Jaroslav Širmer elvtársnak, a jihlavai kerület^ küldöttének, aki vitafelszólalásában konkrét példákon rámutatott arra, hogyan értek el jó eredményeket a kollektivitás elvének helyes érvényesítésével és az aktívával végzett munkával a pártmunkában és a gazdasági feladatok teljesítésében. Utána Jaroslav Rous elvtárs (plzeni kerület) szólalt fel. Jifi Hendrych a mezőgazdasági termelés fejlődéséről és az EFSz-ek megszilárdításáról beszélt. Josef Svrček (gottwaldovi kerület) vitafelszólalásában rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek hiányosságokat okoznak iparunk tervezésében és rámutatott a termelési programmok gyakori megváltoztatására.