Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

( 6 III SZÖ T954. fanius iľv Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának házások megmaradjanak az 1954. év színvonalán. Ez azt jelenti, hogy a beruházások, ban igen következetesen kell érvényesítenünk a takarékosság elvét. A beruházások tervezé. sében és megvalósításában felmerülő fogyatékosságok a múltban súlyos károkat és veszteségeket okoztak azáltal, hogy az építkezéseket felaprózták, hogy a megkezdett építkezések hosszú időre jelentős anyagi öszszegeket kötöttek le, hogy a beruházási építkezéseket megfelelő tervezési felkészültség •nélkül hajtották végre és hogy néha a szóbanforgó beruházásra tulajdonképpen szűk. ség sem volt. A beruházási építkezések fentebb említett és egyéb fogyatékosságait már gyakran bíráltuk és legfőbb ideje, hogy határozottan végezzünk velük. Ahhoz, hogy lényegesen megjavítsuk beruházási építkezéseink minőségét, hogy biztosítsuk a beruházásokra fordított összegek minél hatásosabb és takarékosabb felhasználását, jól kidolgozott reális beruházási tervre van szükségünk. Ezért nem tűrhetjük többé, hogy a beruházási építkezések tervébe félvállról vett, vagy felemás adatokat közöljenek az építkezés egész költségigényéről. Szerfölött megfontoltan kell eljárni a tervteljesités becs. lésénél és a folyamatban lévő építkezések állapotának megállapításánál, hogy a szükséges költségeket helyesen irányozhassuk elő. Végül nem engedhetjük meg, hogy olyan beruházási akciókat javasoljanak, amelyek jelentőségét nem tisztázták megfelelően és amelyek tervrajzait, költségvetéseit nem készítették elő részletesen. Az új termelési létesítmények beruházási javaslataival kapcsolatban gondosan számba kell vennünk mindenekelőtt azt, vájjon nem érhetünk-e el a meglévő berendezések jobb kihasználásával, esetleg helyreállításával a beruházás révén javasolt hatással azonos eredményt. A beruházási javaslatoknál ügyelni kell a lehető legnagyobb takarékosságra. A termelési berendezésekkel kapcsolatban gondosan számba kell venni a rentábilis számításokat és szükség lesz arra is, hogy e számítások módszerét a gazdálkodás szocialista elveinek tekintetbevételével elmélyítsük. Meg kell jegyezni, hogy a gazdaságosság elve a beruházási építkezésekben nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy az épületeket megfosztjuk művészi jellegüktől. Nagy gondot kell fordítani az építkezések architektonikái oldalára és építészeinktől megkívánjuk, hogy a gazdaságosság elvének teljes tiszteletbentartásával fordítsanak figyelmet a tervbevett építkezések megfelelő művészi megoldására is. A beruházási építkezések gazdaságosságának szempontjából óriási jelentősége van annak, hogy csökkentjük az építő, és a gépipar önköltségeit. Jelenleg az a helyzet, hogy az építkezések és a bonyolult gépi berendezések költségeit csak igen nyers mutatószámokban tartják nyüván — amennyiben egyáltalában figyelembe veszik őket — és nem törekszenek konkréten az önköltségek osökkentésére. Beruházási építkezéseink éppen ezért igen költségesek, szerfölött megterhelik nemzeti jövedelmünket és a jövőbeli üzemi költségeket is. Az építőiparnak le kell vonnia a kö. vetkeztetéseket az eddigi fejlődésből, konkréten kell hozzáfognia ennek az oly komoly ós fontos kérdésnek a megoldásához és évről évre biztosítania kell az -önköltségek csök., kentését. A dolgozók életszínvonalának emelésére irányuló politikánk különösen nagy súlyt he. lyez termelésünk gazdaságossá tételére. Világos, hogy minél nagyobb megtakarításokat érünk el a termelésben és az építkezéseken, annál gyorsabban biztosíthatjuk a fogyasztás emelkedését. Meg kell azonban állapítanunk, hogy noha ez az elv elméletben talán minden egyes gazdasági dolgozó előtt világos, a gyakorlatban távolról sem tartják be mindnyájan. Ez évben az egész ipar önköltségeit 2.3 százalékkal kell csökkenteni, az 1955. évre szóló irányelvek további 3 százalékos önköltségcsökkentést vesznek tervbe. A kitűzött feladatokat legalsó határértéknek kell tekinteni és az egyes gazdasági ágakban működő dolgozóinknak biztosítaniok kell teljesítésüket. E feladatok valóraváltására megvan minden feltételünk. Sőt, nem kevés az olyan iparág, amely megfelelő igyekezet mellett további megtakarításokat érhet el. A

z önköltség összegezett mutatószám, amely a vállalatok egész munkájának minőségét jellemzi, összegében pedig rámutat népgazdaságunk, nevezetesen ipari termelésünk munkájának minőségére. Az önköltségek színvonala megmutatja, milyen gazdaságosan használjuk ki a nyersanyagokat, segédanya. gokat, gyártási berendezéseket, rámutat továbbá a munka termelékenységének, a munkaidő kihasználásának fokára, valamint arra, hogy milyen mértékben foglalnak teret a termelésben az új technika és az új munkamód. szerek. Az önköltségek színvonala egyben megbízható mutatószáma a munka szervezésének is és visszatükrözi a termelési folyamatban tapasztalható minden fogyatékosságot, zavart és rendetlenséget. Az önköltségek mutatószámainak gondos elemzésével és a kitűzött feladatok szorgos teljesítésével tehát nemcsak az illető vállalat pénzügyi kérdéseit/ oldjuk meg, hanem biztosítjuk szervezési és műszaki színvonalának emelését is. Sajnos, mégis nem kevés az olyan vezető dolgozó, üzemi igazgató, sőt főosztályvezető, aki közömbös, figyelmetlen a gazdaságosság mutatószámai iránt, vagy csak formálisan törődik velük. Úgy vélem, a párt nem tűrheti tovább az efféle magatartást, mert a termelés gazdaságossá tételében kitűzött feladatok teljesítése múlhatatlan feltétele annak, hogy tovább haladjunk előre a szocializmushoz. Az egész párt, minden pártszervezet tekintse a maga ügyének a terme, lés gazdaságosabbá tételéhek feladatát. Nevezetesen a következe kérdésekre kell figyelmet fordítanunk: A bérköltségek csökkentése érdekében gondosan kell figyelni a munkatermelékenység s az átlagbérek és fizetések emelkedése közti kölcsönös viszonyt és minden munkahelyen biztosítani kell a helyes arány betartását. A prémiumrendszer szolgáljon a személyi költségek csökkentésére, vagy pedig vezessen kimutatható és ellenőrizhető megtakarításokra más költségtételekben, pl. anyagmegtakarításra. Mindenütt, ahol az csak lehetséges, nemcsak a vezető dolgozókat, hanem a művezetőket és a munkásokat is anyagilag érdekeltekké kell tennünk a megtakarítások elérésében. Az anyagi költségek leszállítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a. legfontosabb nyersanyagok és tüzelőanyagok fogyasztására nemcsak bevezessék a progreszszív fogyasztási normákat, hanem hogy ezek a normák valóban az anyagmegtakarítás biztosításának eszközeivé is váljanak. Ez azt jelenti, hogy a munkások és a művezetők ismerjék a normákat, ellenőrizhessék saját fogyasztásukat és ösztönözzék őket az anyagmegtakarításra. Ha valamelyik üzemben túllépik a fogyasztási normákat, azonnal meg kell vizsgálni ennek ekait és rendet kell teremteni. A selejtokozta veszteségek csökkentése érdekében következetesen életbe kell léptetni a párt és a kormány határozatát a technológiai fegyelemről és gondoskodni kell arról, hogy egyetlen üzemben se szegjék meg a selejfgyártás elleni előírásokat. A selejtokozta veszteségek 1953-ban meghaladták az egy milliárd koronát, ebből csak a gépipari minisztériumra 669 millió korona jutott. 1954. elséí negyedévében e veszteségek összege 249 millió korona volt, ebből a gépipari minisztérium hatáskörében 148 millió. Nincs komoly akadálya annak, hogy ezeket a veszteségeket, amelyek oly komoly kárt okoznak dolgozó népünknek, lényegesen ne csökkentsük és a legkisebb mértékre ne szállítsuk le.A rezsi- és egyéb nem produktív költségek csökkentése érdekében különösen szigorúan kell felülvizsgálni a költségkeret túllépésének minden esetét és meg kell büntetni minden visszaélést. Nagy figyelmet keli fordítani a nem ipari tevékenység költ> ségeire, amelyek szüntelenül emelkednek és amelyeket mindezideig nem tartunk nyilván és nem ellenőrizzünk megfelelően. Nem elég az, hogy általában számontartjuk az önköltségeket, hanem külön-külön figyelemmel kell követni minden egyes költségtételt és biztosítani kell, hogy minden egyes költségtételben teljesítsék a tervet. Nem elég az, hogy az önköltség mutatószámait csak az egész iparág vagy az egész vállalat viszonylatában tartjuk nyilván, hanem minden egyes üzemben, lehetőleg minden egyes részlegen utána kell járnunk, hogyan teljesítik az önköltségek tervét. Minden egyes üzemben biztosítani kell, hogy teljesítsék az önköltségek tervét és nem szabad tűrni, hogy a rosszul dolgozó üzemek veszteségeiket a jól dolgozó gyárak rovására egyenlítsék ki. Ebben az értelemben kell megszervezni az alsóbbfokú szerveknek a felsőbbek által történő cselekvőképes ellenőrzését. Nem olyan ellenőrzést akarunk, amely csak a hibákat állapítja meg, azt is jelentős késéssel, hanem olyan ellenőrzést, amely idejében közbelép és orvosolja a bajokat. A további önköltségcsökkentés tartalékainak feltárásában és a dolgozók mozgósításában fontos szerepet játszik a vállalaton belüli hozraszcsot szélesebbkörű alkalmazása üzemeinkben, építkezéseinken és állami gazdaságainkban. A vállalaton belüli hozraszcsot, amely a gépi berendezés, a nyersanyag, az üzemanyag, a villanyáram kihasználásának és a teljesítményeknek tudományosan . megindokolt műszaki és gazdasági normáin alapul, lényegesen hozzájárulhat a vállalat és ezzel az egész népgazdaság rentabilitásának fokozásához. Amint azt a Tatrasvit-üzem példája bizonyítja, a hozraszcsot alapján sikeresen megszervezhetjük és kifejleszthetjük a dolgozók körében a személyes megtakarítási számlák mozgalmát, felkelthetjük kezdeményezésüket és szocialista munkaversennyel hozzájárulhatunk a jobb gazdasági mutatószámok eléréséhez. A gazdaságosság elvének következetesebb érvényrejuttatásában fontos szerep jut az állami banknak. Koronán alapuló ellenőrzés hivatott idejében jelezni nemcsak azt, hogy nem teljesítik a gazdasági mutatószámokat, hanem azt is, ,hogy miért nem teljesitik. A megállapított hibák alapján következetesen törekedni kell kiküszöbölésükre. Ha a gazdasági szakaszon dolgozó kommunisták megértik, hogy miről is van szó, ha vállalataink és üzemeink a gazdasági kérdések mélyére hatolnak, úgy kétségtelen, hogy sikerrel teljesítjük feladatainkat a termelés és az áruforgalom gazdaságossabbátételében.: Elvtársak", / ezek gazdasági építő-munkánk legfőbb elvei a legközelebbi években. Ezek azok az irányelvek, amelyeknek javaslatát megítélés és jóváhagyás céljából a kongresszus elé terjesztettük és amelyek kötelező erővel bírnak majd az egész pártra, minden állami és gazdasági szervre. Egész pártunk, a városi és falusi dolgozók széles tömegei helyesléssel és lelkesedéssel fogadták a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi két-három évben való lényeges emeléséről szóló irányelveket, amelyeket nyilvános megvitatásra terjesztettünk elő, valamint az 1955. évi állami terv kidolgozásának irányelveit, amelyeket a párton belül vitattunk meg. Ezt bizonyítják azok a hozzászólások, amelyeket a párt Központi Bizottsága kapott. A pártszervezetek és egyes dolgozók naponta számos javaslatot és kötelezettségvállalást küldtek, amelyekben kifejezésre juttatják igyekezetüket, hogy hozzájáruljanak az országépítés problémáinak megoldásához és az irányelvek kitűzte feladatok teljesítéséhez. A Köziponti Bizottság a mai napig 25.260 hozzászólást kapott. A mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítására vonatkozó irányelvekkel kapcsolatban a legtöbb figyelmet azokra a kérdésekre fordítják, amelyek a mezőgazdaságnak munkaerőkkel való megerősítésével, az állattenyésztés és a takarmánytermesztés fejlesztésével a mezőgazdaság gépesítésével és a gépállomások feladataival, továbbá a növénytermesztés fejlesztésével, a szántóés termőföld kibővítésével. és teljes kihasználásával, valamint a mezőgazdasági munka tervezésének és irányításának megjavításával foglalkoznak. „ A Központi Bizottságnak megküldött hozzászólások túlnyomó részben konkrétek. Sok hozzászólás építő szellemben bírálja a minisztériumok, főosztályok, vállalatok és üzemek munkájának eddigi fogyatékosságait. Az 1955. évi terv kidolgozásával kapcsolatos megjegyzésekben és javaslatokban rámutatnak főleg annak szükségére, hogy felülről lefelé megjavítsuk népgazdaságunkban a vezetést és a tervezést. A hozzászólások jelentős része figyelmeztet a norm'ánfelüli készletek felszámolásánál elkövetett hibákra, a vállalatok közti együttműködésben, a beruházási építkezéseken, a tervrajzok kidolgozásában és a helyi nyersanyagforrások kihasználásában tapasztalható fogyatékosságokra. A dolgozók azt követelik, hogy javítsuk meg a kitűzött feladatok teljesítésének ellenőrzését. s / Nagy visszhangja kelt az irányelveknek a termelő és fogyasztási szövetkezetek dolgozói körében, akik helyesléssel fogadják a rájuk háruló fokozott feladatokat. A beérkezett valamennyi hozzászólást a javasoló-bizottság dolgozza fel. A legfontosabbakat közvetlenül az irányelvekbe iktatják; a továbbiakat jellegük szerint a minisztériumokhoz, kerületi és járási pártbizottságokhoz továbbítják, hogy a bennük foglalt javaslatok az illető szervek munkájának megjavítására vezethessenek. Igy teljesen kihasználjuk a dolgozóknak a X. kongresszus előtt megnyilvánult kezdeményezését. Valamennyi hozzászólás alapvető közös vonása, hogy elvben helyesli az irányelvek javaslatát. Ez arról tanúskodik, hogy a párt és a 'kormány az irányelvek javaslatában a dolgozók kívánságaiból és szükségleteiből eredő fő feladatokat oldja meg. Az irányelvek szükségessé teszik népgazdaságunkban az erők hatalmas arányú mozgósítását. Ezt a mozgosítást reálisan megindokolják azok a nagy lehetőségek, amelyeket f' népi demokratikus rendszer gazdasági rendje biztosít. Népünk lelkes és önfeláldozó munkáját egyre jobRan kell irányítani és megszervezni, hogy mindezeket a lehetőségeket kihasználjuk, hogy a feladatokat idejében teljesítsük és túlteljesítsük. E tekintetben döntő jelentősége van az állami és gazdasági apparátusnak. Pártunk 1952. decemberében megtartott országos konferenciáján Gottwald elvtárs kijelentette: „Habozás nélkül kimondom, hogy gazdasági vezetésünk minőségének kérdése sarkalatos problémáink egyike.?' Az országos konferencia' óta pártunk nagy figyelmet fordított az állami apparátus kiépitésére és átépítésére a szocialista országépítés szükségleteinek megfelelően. Az a h amelyet az új szocialista módszerek éi /ényrejuttatásáért vívünk az állami apparátus irányító munkájában a gfezdaság szakaszán, ma a pártszerveknek és az e szakaszon dolgozó valamennyi kommunistának döntő feladata. Elsősorban gondoskodnuk kell arról, hogy a megoldásra váró kérdésekben cselekvőképes, gyors és felelős döntéseket hozzanak. Az (irányító szerveknek az a feladata, hogy előre lássanak, de nem lehet mindent előre látni és az élet gyakran új tényeket vet fel. Gazdasági életünk ilyen esetben nem várhat addig, amíg az új tényeket „hivatalosan tudomásul veszik, határidőt tűznek ki számukra, interminiszteriálisan véleményezik őket, majd újabb határidőt szabnak és végül döntésre terjesztik elő." Igy nem lehet kezelni a komoly kérdéseket, nem lehet megoldani a termelési tervek, az anyagbiztosítás problémáit. A nyílt és sürgős kérdések, amelyek hosszú ideig megoldatlanul maradnak, az üzemskben és a vállalatokban aláássák az irányító szervek tekintélyét. Alaposan a mélyére kell néznünk minden huzavonának, amely gátolja a fontos ügyek elintézését és amely nagy rákfenéje, károkozója népgazdaságunknak. Annak, hogy e kérdésekben mielőbb és helyesen dönthessünk, az az előfeltétele, hogy mélyrehatóan és konkréten ismerjük a tényeket és világosan lássuk magunk előtt a kitűzött célt. Lenin ezt tanítja: „A rátermett nemzetg'azdász üres tézisek helyett figyelmét arra összpontosítja, hogy megismerje a szükséges adatokat, számokat és tényeket, előre elemzi gyakorlati tapasztalatainkat és azt mondja: a hiba ott van, Így vagy úgy kell orvosolni. A derék adminisztrátor e felismerés alapján indítványozza, vagy maga is végrehajtja a személyek áthelyezését, a hatáskör megváltoztatását, az apparátus átszervezését, stb.'í Minálunk most arról van szó, hogy a felelős helyeken ilyen rátermett adminisztrátoraink legyenek. A tényeket a felelős dolgozók elsősorban úgy ismerik meg, ha mindennapos, közvetlen kapcsolatban állnak a termeléssel. Az irányító szerveknek nemcsak papirosról, hanem a maguk tapasztalataiból kell ismerniök az üzemek viszonyait. A helyes és gyors döntés megköveteli azt is, hogy az irányító apparátus dolgozói nagyfokú politikai és szakismeretekkel rendelkezzenek. A gyors döntés nem jelent rögtönzést. Ezért ma már nem elégedhetünk meg „általános" irányítással, ma már a vezető dolgozónak alaposan, ismernie keld munkaszakaszának problémáit. Az állami apparátus dolgozóinak szüntelenül gyarapitaniok kell szakképzettségüket. Ez az az út, amelyen kiküszöböljük irányító szerveink munkájából a huzavonát, a lelketlen bürokráciát, a felelőtlenséget, a tanácstalanságot és a rögtönzést. A döntések meggyorsításának további alapvető feltétele, hogy a vezető "tényezők részéről következetesen nagyobb felelősséget várjunk el. A miniszterek, a megbízottak, ezek helyettesei, a főosztályok vezetői és más vezető dolgozók kötelesek személyesen, kézzelfogható és ellenőrizhető utasításokkal biztosítani ^ döntések előkészítését. Nem engedhetik meg, hogy a fontos döntések előkészítése hosszas ellenőrizhetetlen levelezés, papírháború tárgya legyen. A vezető felelős azért, hogy apró-cseprő minisztériumközi torzsalkodások miatt az ügy ne szenvedjen halasztást. Védenie kell a maga szakaszának érdekeit, harcolnia kell azért, hogy a maga szakaszán megteremtsék a feladatok teljesítésének előfeltételeit. De elsősorban az egész népgazdaság érdekeit kell szem előtt tartania és ezeket az érdekeket kell érvényre juttatnia a szűk látókörű szakmai érdekekkel szemben. A személyes felelősség elvével összeegyezhctetlen