Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

1954. iúnius 14. UISZÚ 3 Csehszlovákia Kommunista Pártja X, kongresszusa V Viliam Široký elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának Elvárjuk, hogy a többi minisztérium, ame­lyeknek a megfelelő szakembereket rendel­kezésre kell bocsátaniok, minden szempont­ból a mezőgazdaság kezére jár majd. A mezőgazdasági termelés további fejlő­désében döntő szerepe jut a gép- és traktor­állomásoknak. A gépállomások fontos esz­köz a munkásosztály kezében, amely segíti a parasztságot, hogy áttérjen a mezőgazda­sági termelés fejlettebb, szocialista formái­ra és gyarapítsa műszaki színvonalát. Alap­vető feladatuk minden szempontból bizto­sítani valamennyi termény hozamát az EFSz-ekben és az egyéni parasztgazdasá­gokban. Gép- és traktorállomásaink alapvető fo­gyatékossága, hogy még mindig nem ren­delkeznek a szükséges gépi felszerelésekkel, elsősorban munkagépekkel és az állatte­nyésztés gépesítését szolgáló berendezések­kel. Ezért az irányelvek azzal számolnak, hogy a traktorok számát a duplájára emel­jük, a hernyótalpas traktorokét három és félszeresére, a gabonakombájnok számát a hatszorosára, a répakbmbájnokét húszszoro­sára és a lenkombájnoként hatszorosára nö­veljük. Lényegesen kiszélesítjük a gépesí­tett munkák méretét nemcsak a gabona­termesztésnél, hanem a hüvelyesek sorközi kapálásánál, a cukorrépa és a burgonya kiszántásánál, valamint az állattenyésztés­ben is. A gépállomások fontos feladata, hogy ki­használják ezeket a gépeket és biztosítsák a mezőgazdasági munkák messzemenő gé­pesítését. Ahhoz azonban, hogy a gépállomá­sok eleget tegyenek e feladatuknak, lénye­gesen meg kell javitaniok munkájukat. A gépállomások munkájában tapasztalható fo­gyatékosságok egyik fő oka az, hogy nem rendelkeznek megfelelő szakképzett káder­rel. Emellett a gépállomások magasabbfokú technikája föltételezi nemcsak azt, hogy tö­kéletesebb gépekkel szereljék fel az állomá­sokat, hanem hogy szakképzett szervezö­és agronómuskádereket is kapjanak. Véget kell vetni a traktorosok ide-oda vándorlásá­nak is és a gépállomások számára állandó szakképzett kádereket kell biztosítani. Ezért a rövid ideig tartó tanfolyamok helyett ki kell épiteni a gépkezelök nevelését szolgáló tanintézetek kiterjedt hálózatát. A gépállomá­soknak olyan traktorosokra van szükségük, akik nemcsak a traktorok, kombájnok és egyéb gépek vezetéséhez értenek, hanem ah­hoz ls, hegy megfelelően karbantartsák a gépeket, és elvégezzék a kisebb javításokat is. 1955-ig a gépállomások számára 300 főis­kolai végzettségű agronómust, 140 gépész­mérnököt, 3100 felsőbb és alsóbb szakisko­lai képzettségű agronómust és 650 mérnöki­műszaki dolgozót kell megnyerni. Ezenkívül a gépállomások számára 1957-ig további 27 ezer dolgozót kell megnyerni az iparból és a népgazdaság többi ágazatából. Ezzel hat­hatós segítséget nyujtunk mezőgazdaságunk, nak. Elvárjuk, hogy üzemeink dolgozói, mű­szaki értelmiségünk a maguk kebeléből a gépállomásokon végzendő felelősségteljes munkára a legjobb és legfejlettebb dolgozó­kat küldik majd, akik biztosítják, hogy a gépállomások becsületesen teljesítsék a me. zőgazdasági termelésben reájuk háruló fel­adatokat A gépállomásoknak különös figyelmet kell fOrdítanlok a gépjavítások és a karbantartás megszervezésére. Példás rendet kell terem­tent a pótalkatrészek tekintetében és teljes mértékben biztosítani kell gyártásukat. Gépállomásaink fő feladata jelenleg az, hogy biztosítsák a föld rendes megművelését és ezzel lényegesen hozzájáruljanak vala. mennyi mezőgazdasági termény hozamának növeléséhez. Ezért meg kell javítani a gép­állomások agronómus-szolgálatát és felelőssé kell tenni minden agronómiai intézkedés vég. rohkjtás&ért. 1955 folyamán valamennyi gép­állomáson állandó szolgálatot kell létesíteni az istállógépek felszerelésére és karbantar­tására. Ott, ahol nem biztosították & szövet, kezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok számára a kovácsmunkát, kovácsmühelye. ket kell létesíteni a munkagépek karbantar­tására, valamint a kovács és patkolókovács­munkák elvégzésére. Elő kell készíteni a gép­állomásokat arra is, hogy belátható időn be­lül felelősségei vállalhassanak az egységes földmüvesszövetkezetek közös állatállomá­nyának gondozásáért és hasznosságának fo­kozásáért. Tekintettel a gépállomások döntő jelentő­ségére a mezőgazdasági termelés további fo­kozásában, a gépipari minisztériumtól meg kell követelni," hogy a gépek szállításait ki­vétel nélkül az előírt határidőre és az előírt minőségben hajtsa végre. Megfelelő figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági gépek tökéle­tesítésére is és ezzel kapcsolatban számba kell venni elsősorban azokat a munkákat, amelyek a legtöbb emberi fáradságot és ro­botot igénylik. Elsősorban arról van szó, hogy messzemenően gépesítsék a kapásnövé­nyek megművelését és az állattenyésztésben a különböző munkafolyamatokat. A mezőgazdasági termelés feladatainak biztosítására a mezőgazdasági szerveknek jelentős beruházási eszközöket bocsátunk rendelkezésére. A mezőgazdasági szervek előtt az a feladat áll, hogy a beruházási te­vékenységben tapasztalható nagy hiányossá­gokat minél • előbb megszüntessék és biztosít­sák a beruházási eszközök kihasználását a mezőgazdaság szükségleteit szolgáló üzemi épületek, szociális és kulturális berendezések, valamint lakások építésére. Mindenekelőtt biztositanunk kell, hogy az egyes épületfaj­tákra célszerű és olcsó típusterveket dolgoz, zunk ki, melyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy minél nagyobb mértékben kihasználjuk a helyi forrásokból nyert építőanyagokat és lehetővé teszik az állattenyésztés munkafo­lyamatainak gépesítését. Nagy figyelmet kell fordítani az épületek elhelyezésére, hogy cél­szerűen nitgoldjuk faluépítésünk feladatait is. A beruházási építkezés feladatainak tel­jesítése fontos előfeltétele a határvidék be­telepítésének, valamint annak, hogy szakem­bereket és munkaerőket nyerjünk meg a me. zögazdaság számára, az állattenyésztés fej­lesztésére. Ugyancsak nagy feladatok hárulnak a me­zőgazdasági kutatómunkára ls. Egységes földművesszövetkezeteink és állami gazdasá­gaink mindezideig csak kevés hasznát veszik a kutatóintézetek segítségének. Nem törek­szünk eléggé az elért eredmények általános elterjesztésére, nem fordítunk elég gondot az egyes vidékek természetadta viszonyainak megfelelő növényfajták meghonosítására, nem visszük át eléggé a gyakorlatba a nö­vényi kártevők és állati kórokozók elleni harc hatásos módszereit. A propagációs és kutatóügyi főosztály sem teljesíti fontos feladatát. Ezért sok esetben a kutatómunka még elszigetelt a gyakorlat­tól. Legfőbb ideje, hogy végetvessünk ennek az elszigeteltségnek. Kutatóállomásaink szo­ros együttműködése a gyakorlati munkában fontos tényező lehet és lesz is mezőgazdasági termelésünk további fejlesztésében. A begyűjtési normák és begyűjtési árak szabályozásával a mult évben, továbbá az ál. lami felvásárlás számára megállapított ma­gasabb árakkal és egyéb intézkedésekkel, ne­vezetesen a parasztok feleslegének szabad piacrahozatalával emeltük a szövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok anyagi érdekeltségét a termelés fokozásában. Minél nagyobb lesz a termelés és a munka terme­lékenysége, annál nagyobb lesz a szövetke­zetek és az egyénileg gazdálkodók jövedel­me is. A mezőgazdasági termelés gyarapítá­sára irányuló igyetozet ennek következtében kibővíti az árucseret a falu és a város kö. bürokratikus módszereitől, százszázalékosan meg kell értenie szerepének politikai jelen­tőségét. Különösen gondosan kell eljárni a vágómarha árának megállapításánál, a ga­bona és mlás termékek osztályozásánál, hogy a mezőgazdasági termelőket jóminőségű me­zőgazdasági termékek beadására ösztönözzék. A begyűjtési dolgozók a parasztok szemé, ben a népi demokratikus államot képviselik. Munkájuk teljes mértékben biztosítsa eljárá­suk igazságosságát és vezesse rá a szövet­kezeteket és az egyénileg gazdálkodó parasz­tokat az állami beadás lelkiismeretes telje­sítésére, lássanak benne hazafias kötelessé­get, amelynek teljesítésével biztosítják a dol­gozók ellátását A mezőgazdasági termelés fejlesztésében nagy felelősség hárul az állami gazdaságok dolgozóira. Az állami gazdaságok bizonyos eredményeket értek, el a gabonatermesztés­ben, valamint a nemesített vetőmag termesz­tésében, de komolyan lemaradnak a burgo­nya és az ipari növények termesztésében, kü. lönösen pedig az állattenyésztésben. Van né­hány állami gazdaságaink, amelyek e téren is figyelemreméltó eredményeket értek el. Például megemlítjük a szenei állami gazdag ságot, amely a következő átlagos hektárho­zamokat érte el: búzában 32.64 mázsa, ta­vaszi árpában 31.88 mázsa; a sertéshús ter­melési tervét 101 százalékra teljesítette és egy fejőstehénnél 3255.8 liter átlagos évi tej­hozamot ért el. Mi azonban arra törekszünk, hogy minden állami gazdaság Ilyen magas mutatószámokkal dicsekedhessék, hektárho­zamokban és az állatok hasznosságában egyaránt. Az állami gazdaságok munkájának nagy fogyatékossága az, hogy nincs általános fej­lesztési tervük, vagyis nincs világos távlatuk, amely szerint a munkát megszerveznék és a gazdaságot kiépítenék. El kell érnünk, hogy minden állami gazdaság előtt világosan áll­jon a cél és aszerint dolgozza ki általános fejlesztési tervét néhány évre előre. 'Az állami gazdaságok jelenlegfi fogyaté­kos állapotának komoly oka az, hogy ala­csony az állami és munkafegyelem színvona­la és óriásiak a hiányok a tervezésben és a vezetésben. Az állami gazdaságok a mező­gazdasági termelés leghaladóbb szocialista formájaként rendelkezzenek jó, alaposan át. gondolt szervezettel, érjenek el fejlett szak­szerű és műszaki színvonalat és lépjenek szo­ros együttműködésbe a tudományos kutató­intézetekkel. Az irányelvek óriási anyagi eszközöket irányoznak elő az állami gazdaságok kiépíté­sére, üzemi épületek, kultúrális, szociális be­rendezések létesítésére és lakásépítésre. Az állami gazdaságokat minél tökéletesebben fel kell szerelni gépi berendezésekkel. Elvárjuk, hogy a párt és a kormány gondoskodására az állami gazdaságok dolgozói azzal vála­szolnak, hogy szorgalmat és fáradságot nem kímélve a kívánt színvonalra emelik az ál. lami gazdaságokat és a mezőgazdasági ter­melés mintaüzemeivé fejlesztik őket. zött és megszilárdítja a munkásosztály po­litikai szövetségét a dolgozó parasztsággal. Meg vagyunk győződve róla, hogy igye­kezetünk, amellyel lényegesen növelni akar­juk a mezőgazdasági termelést, teljes meg­értésre talál nemcsak a szövetkezeti tagok, nál, hanem az egyénileg. gazdálkodó kis- és i február 15-i állapot szerint összesen a ter. Falusi politikánk központi problémája az EFSz-ek további fejlődésének biztosítása. Az egységes földmüvesszövetkezetek az 1954. középparasztoknál is. Hisz a népi demokrati, kus állam érdekei teljesen megfelelnek az ö személyes érdekeiknek ls. A termelés gya­rapodásával növekszik jövedelmük és ezzel biztosítják jobb, módosabb életüket. A kö­telező beadások normáinak leszállítása jelen­tős lehetőséget nyújt arra, hogy feleslegei­ket eladják aa állami begyüjtőszerveknek, vagy áruba bocsássak a szabadpiacon. Min­den előfeltételük megvan ahhoz, hogy fo­kozzák a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát. Az államtól olcsó beruházási hitelt kapnak. Hathatós segítséget nyujtunk nekik vetőmag és ültetmény, műtrágya szál. lításával, valamint a gép- és traktorállomá­sok szolgálatainak biztosításával. A párt és a kormány gondoskodása a me­zőgazdasági termelés fejlesztéséről további bizonyítéka annak, mily életes jelentőségű a munkásosztálynak a kis- és középparasztok­kal fennálló szövetsége. Parasztjaink a mun­kásosztállyal harcos szövetségben megszaba­dultak a nagybirtokosoktól, a kapitalista üzérektől és a bankok uzsorájától. A mun­kásosztállyal harcos szövetségben 1948 feb­ruárjában megvédték jogaikat és meghiúsí­tották a kapitalisták, bankárok és nagybir­tokosok uralmának visszatérését. Testvéri együttműködésben a munkásosztállyal fej­lesztik a mezőgazdasági termelést, fokozzák jólétüket és egyben hozzájárulnak a dolgo­zók ellátásának megjavításához. Ebből a szempontból nagyjelentőségű a begyűjtési gépezet jó és lelkiismeretes mun. kája. A begyűjtési gépezetnek teljesen meg kell szabadulnia a munka adminisztratív és möterület közel 33 százalékán gazdálkodnak. Ezek az EFSz-ek állami gazdaságokkal és a gépállomásokkal együtt a szocialista falu felépítésének fontos alapját alkotják. Az EFSz-ek jelentős fejlődése az utóbbi évek­ben azt mutatja, hogy a kis. és középparasz­tok nagy része teljesem megértette, hogy a szocialista szövetkezett nagytermelés útja he­lyes és előnyős út. Ezt bizonyítják azok az eredmények ls, amelyeket EFSz-ekben elér­tek azoknak a nagy fogyatékosságoknak el­lenére is, amelyek e téren a munkában ta­pasztalhatók. Ezt elsősorban a termelési eredmények ta­núsítják. Sok az olyan EFSz. amely az egyénileg gazdálkodó parasztoknál sokkal jobb hektárhozamokat, állattenyésztési ered­ményeket ért el. A račeticeí (kadaň járás) EFSz pl. búzában 28.2 mázsa, cukorrépában 301 mázsa hektárhozamot ért el. Még jobb eredményeket mutat fel a pfíkazi (Olomouc járás) EFSz, búzában 30.6 mázsás, cukorré­pában 308 mázsás hektárhozammai. A rače. ticei EFSz-ben egy anyasertéstöl átlag 10.2 malacot neveltek fel. Hlinený Üjezdec-ben az EFSz még ennél is jobb eredményt ért el — anyasertésenként 10.6 malaccal. Hasonló jó eredményekkel dicsekedhetik sok más EFSz is. E szövetkezetek tagjainak jelentősen gya­rapodott a jövedelme és ez meggyőzte őket arról, hogy mennyire előnyös a szövetkezeti társasgazdálkodás. A račeticei szövetkezeti tagok munkaegységenként 29.26 koronát, a pfíkazi szövetkezeti tagok 31.57 koronát értek el. A szövetkezetek java részének tagjai ta­valy már nagyobb jövedelmet értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. 1953-ban a szövetkezetek egynegyed része 16 koroná­nál többet fizetett ki munkaegységenként Igaz, akad még bőven szövetkezet, amely rosszul gazdálkodik, amelynek termelési eredményei éppen ezért gyöngék, s ahol a munkaegységenkénti juttatás alacsony. En. nek okát nemcsak a sok szövetkezetnél két­ségtelenül megtalálható kezdeti nehézségek­ben kell keresni, hanem azokban a komoly fogyatékosságokban is, amelyek ezen a mun­kaszakaszon felmerülnek és amelyeket már nem egyszer komolyan megbíráltunk. A leg­komolyabb fogyatékosság az, hogy a járási és kerületi mezőgazdasági szervek munkájéU nak alacsony színvonala következtében a szövetkezeteknek nem nyújtottak elegendő szervezési és szakszerű támogatást. Különö­sen nagyok a fogyatékosságok az EFSz-ek­ben az állattenyésztés terén. Ennek fő okát abban kell látnunk, hogy a szövetkezetek jelentős része nem biztosított elegendő meny­nyiségü takarmányt a közös állatállomány részére, még akkor sem, ha a takarmány be­gyűjtése kielégítő volt mivel nem voltak képesek megakadályozni a takarmány elfe­csérlését és szétlopkodását. Komoly hibákat követtek el egyes szöveÖtezetek az állatte­nyésztés megszervezésében, valamint a fejők, etetők és állatgondozók díjazásában is. Az EFSz-ek megalakításánál helyenként komolyan megsértették pártunk politikáját és az önkéntesség elvét. Az olyan szövetke­zeti tagoktól, akik nem voltak meggyőződve a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és he­lyességéről, érthetően nem várhattuk, hogy jól fognak gazdálkodni a közös szövetkezeti vagyonnal. A szövetkezetek megalakításánál és a ve­zetésben felbukkant hibákat és fogyatékos­ságokat tavaly a reakoiós elemek, főleg a kulákok, akik közül sokan befurakodtak a szövetkezetekbe, a nemzetközi reakció támo­gatásával arra igyekeztek felhasználni, hogy aláássák a szövetkezeti mozgalmat. Szövetkezeteink általában véve visszaver, ték a rohamot. A kulák oknak és rendsze­rünk más ellenségeinek nem sikerült megren­díteniük a szövetkezeteket. Bebizonyosodott hogy a szocializmusnak a falvakon szilárd és elpusztíthatatlan alapjai vannak. A sző. vetkezeti tagok tevékenyen felléptek szövet­kezetük védelmére. A tavalyi események igazolták, hogy a kulák szocialista országépltésünk esküdt el­lensége és az is marad. A kulákokkal szem­ben ébereknek kell lennünk, nem engedhet, jtlk meg, hogy meghiúsítsák a mezőgazda­sági termelés gyarapítására Irányuló igyeke­zetünket, vagy hogy szabotálják a terme, lést a maguk gazdaságában és ne teljesítsék beadási kötelezettségüket. A kulákok ellen folytatott politikai küzdelem legfontosabb feladata, hogy elszigeteljük őket a kis- és középparasztoktól, a középparasztokat hűsé­ges szövetségesül nyerjük meg és nagy fi­gyelmet fordítsunk a középparasztok türel­mes meggyőzésére. A szeptember 15-i kormánynyilatkozat alapján kiadós támogatást nyujtottunk szö­vetkezeteinknek, amely jelentősen hozzája, rult megszüárdításukhoz. Ezt tanúsítja az a tény, hogy a szövetkezetek egy hektárnyi termőföldre cső pénzbeli Jövedelme 1953-ban több mint 30 százalékkal volt nagyobb, mint 1952-ben. Ezt bizonyítja továbbá az 4 tény, hogy 1953-ban a szövetkezeti tagok munka, egységeikre a cseh országrészekben az EFSz-ektöl külön pénzbeli támogatás nélkül több, mint 50 százalékkal nagyobb összeget kaptak kifizetve, mint 1952-ben. Az 1954. évi termelési és pénzügyi tervek bizonyítják, hogy a szövetkezetek javarésze rendelkezik minden feltétellel, hogy ez évben gazdasági és pénzügyi tekintetben tovább erősödjék. A szövetkezeti tagok túlnyomó többsége he­lyesen értékeli azt a nagy támogatást, ame. lyet az államtól kapnak és minden erővel igyekeznek fokozni a termelést és ezzel biz. tosítani a dolgozók jobb ellátását, valamint szövetkezetük nagyfokú jövedelmezőségét. Az EFSz-ek fejlődése ezért teljes mérték­ben igazolja parasztpolitikánk helyességét, az EFSz-ek minden szempontból való támo­gatását, célszerűségét, ami a mezögazdasá. gi termelés lényeges fokozása biztosításának legfőbb útja. Meg vagyunk győződve róla, hogy az eredmények, amelyeket EFSz-eink elérnek, meggyőzik a még egyénileg gazdál­kodó kis- és középparasztokat, hogy a ma­guk jóléte szempontjából is helyesen dön­tenek, ha belépnek a szövetkezetbe. Tovább­ra is minden erővel rajta leszünk, hogy poli. tikailag, gazdaságilag és pénzügyileg meg­szilárdítsuk az EFSz-eket, mint a mezőgaz­dasági termelés további lényeges gyarapítá­sának, a szövetkezeti mozgalom további fej­lesztésének biztos alapját. Arra törekszünk, hogy kiszélesítsük a z EFSz-ek tagjainak so-

Next

/
Oldalképek
Tartalom