Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-14 / 144. szám, hétfő

WISZ0 1954. "június Ž4m Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának lelő anyagi érdekük a termelés fokozásához, nevezetesen olyan termények esetében, amelyek a legfontosabbak. Komoly hibákat követtek el a begyűjtési szervek is, amelyek adminisztratív módszereikkel elégedtek meg és nem szerveztek meg a begyűjtést a termelési kérdéseknek megfelelően. A javasolt irányelvek szerint most arról van szó, hogy 1957-ig a hektáťhozamokat búzánál legalább 12 százalékkal, rozsnál 10 százalékkal, burgonyánál 15 százalókkal, cukorrépánál 18 százalékkal, repcénél 30 százalékkal, lennél 29 százalékkal és komlónál 34 százalékkal emeljük. A hústermelést 1953-hoz képest 26 százalékkal kell emelni, ebből a sertéshúsét és zsírét 51 százalékkal, a tejtermelést pedig 31 százalékkal. Az utat és a módszereket, amelyek révén a legközelebbi két-három évben lényegesen fokozni akarjuk mezőgazdasági termelésünket, megmutatják az irányelvek, amelyeket pártunk Központi Bizottságának elnöksége széleskörű megvitatásra terjesztett elő. A kitűzött feladatok teljesítése semmiesetre sem lesz könnyű. Megköveteli, hogy nemcsak a mezőgazdasági dolgozók összpontosítsák igyekezetüket és javítsák meg lényegesen munkájukat, hanem föltételezi az egész párt, valamennyi nemzetgazdasági ág, az egész dolgozó nép segítségét is. Szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak az említett termelési feladatok megoldásáról van szó, hanem arról is, hogy megteremtsük a mezőgazdasági termelés szüntelen gyarapodásának szilárd és megbízható előfeltételeit, népgazdaságunk fejlődése és a dolgozók jóléte szükségleteinek megfelelően Ma kedvező feltételek mellett látunk hozzá a feladat megoldásához, mert az ötéves terv sikeres teljesítésével megteremtettük a mezőgazdasági termelés fellendülésének szükséges anyagi feltételeit. Ezenfelül elegendő tapasztalatot szereztünk, hogy rendszeresen és sikeresen oldhassuk meg a mezőgazdaság bonyolult kérdéseit. Most arról lesz szó, hogy erélyesen, hathatósan és következetesen harcoljunk a mezőgazdaságunkban tapasztalható fogyatékosságok és nehézségek ellen. Arról lesz szó. hogy e harcnak megnyerjük a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok legszélesebb tömegéit és elérjük azt, hogy ők is tevékenyen küzdjenek a nagy hektárhozamokért, az állatállomány nagyfokú hasznosságáért. Engedjék meg, hogy részletesebbein foglalkozzam mezőgazdasági termelésünk néhány problémájával. A mezőgazdasági termelés gyarapítása érdekében lényegesen fokoznunk kell a hektár, hozamokat azáltal, hogy a legmesszebmenöen alkalmazzuk a haladó agrotechnikát, jobban kihasználjuk az istállótrágyát és több műtrágyát juttatunk mezőgazdaságunknak. A parasztok és szövetkezeti tagok széles tömegei, különösen a gabonatermesztésnél már meggyőződtek róla, mekkora jelentősége van a haladó agrotechnika felhasználásának. Hála a keresztsoros és sürüsoros vetés széleskörű alkalmazásának, valamint a földnek traktorok által való jobb megművelésének, hála annak a törekvésnek, hogy igyekeztek betartani az agrotechnikai határidőket, a gabonanemüek hektárhozamai — amint már említettem — a háború előtti helyzethez képest emelkedtek. Emellett a gabonanemüek. nél sem alkalmazzák még távolról sem a mindenütt bevált és kipróbált módszereket, sőt néha kezdetleges hibákat követnek el. Sokkal rosszabb azonban a helyzet az agrotechnika szempontjából a burgonya, cukorrépa. tengeri, len és más növények termeszté. sénél. Szégyenünkre be kell ismernünk, hogy ezekben a terményekben a háború előttinél kisebb hektárhozamokat értünk el. Mentségünkre semmiképpen sem akarunk hivatkozni a munkaerőhiányra, vagy más „objektív" okokra. Egy olyan fontos terménynél, amilyen a cukorrépa, a prosenicei mozgalom keretében 600 —700 mázsás hozamokat értünk el hektáronként. A hiba abban rejlik, hogy a pro. senicei mozgalom csak igen szűk körben érvényesült és mindez ideig igen kevés történt lényeges elterjesztésére, noha kétségtelen, hogy alkalmazásának, felhasználásinak feltételei mindenütt adva vannak, ahol cukorré. pát termesztenek. Igen elhanyagoltuk a burgonyatermesztést, noha ennek az értékes növénynek óriási a jelentősége nemcsak dolgozóink élelmezésében, hanem értékes takarmányként és ipari nyersanyagként is. Burgonyánál csakúgy, mint kukoricánál csupán jelentéktelen mértékben alkalmazzák a négyzetes fészkesvetés módszerét, noha segítségével lényegesen fokozhatjuk a növényápolás munkák gépesítését és a hektárhozarnokat. Már az idén biztositanunk kell, hogy mindezeknél a terményeknél jövőre teljes mérték, ben érvényesüljenek az agrotechnikai rendszabályok. Cukorrépa, len és más ipari növények alá már az idén ősszel gondosan elö kell készíteni a talajt, ki kell választani a megfelelő földeket és megtenni minden szervezési intézkedést a tervbevett hozamok elérésére. Sok terménynél a hektárhozamok növelésének komoly akadálya, hogy nem biztosították a jó minőségű vetőmagot és nogy a ve. í£ maggal való gazdálkodásban súlyos szervezési hiányok tapasztalhatók NAz egyes kerületek számára nem termesztették ki a legalkalmasabb fajtákat. Ezen a téren a kutatómunka komolyan hátramaradt, A legsúlyosabb fogyatékosságok a rétitakarmányok és ipari növények szakaszán tapasztalhatók. A földművelésügyi minisztériumtól elvárjuk, hogy már a legrövidebb időn belül minden növényfajtában gondoskodik a megfelelő jó minőségű és hazai termesztésű vetőmagokról. A mezőgazdasági termelés tov'ábbi gyarapodása érdekében meg kell javítanunk a talajt, fokoznunk kell termőképességét. Ezt a célt szolgálja az istállótrágya, valamint a tőzegből, különböző ipari hulladékokból, stb. elö. állított komposzt és humusztrágyák. Különösen hangsúlyozni kell a mésztartalmú anyagok jelentőségét, elsősorban a rétek és legelők talajának megjavításában. Az istállótrágya és a trágyáié helyes gondozásának nagy nemzetgazdasági jelentősége nyilvánva ló abból, hogy hozzávetőleges Becslések sze rint félmillió tonna tiszta nitrogén állítható elő belőle. Ha az istállótrágya jobb gondozásával a nitrogénveszteséget legalább 20 százalékkal csökkentjük, úgy ez kb. 100 ezer tonna tiszta nitrogént jelent, vagyis közel kétszerannyit,' amennyi nitrogént az 1953ban kiutalt műtrágyák tartalmaztak. Ezért az istállótrágya jobb gondozása, valamint komposzt-telepek létesítése mezőgazdaságunk komoly és fontos feladata. Ez elsősorban az állami gazdaságokra és az EFSz-ekre vonatkozik. Ha nem fordítunk nagyobb gondot a talajra, nem javítjuk meg összetételét, úgy nem vehetjük megfelelő hasznát a műtrágyáknak és az agrotechnikai intézkedések, nek sem. A talaj termőképességének és egyben a takarmánytermesztés fokozásának szem. pontjából igen fontos, hogy helyesen alkalmazzuk és viszonyaikra alkalmazzuk a füves vetésforgó rendszerét, a szovjet agro. technika legújabb eredményei alapján. Továbbá sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a műtrágyák helyes- adagolására, tekintetbe véve a talaj összetételét, az előző terményeket, valamint a csapadék mennyiségét. Ebből a szempontból a földmüvelésügyi minisztériumnak és a mezőgazdasági kutatóintézeteknek sokkal hathatósabb segítsé. get kell nyujtaniok parasztjainknak, szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak. Az állattenyésztésben nem gondolunk a szarvasmarhaállomány nagyobbmérvü gyarapítására. Arról van szó azonban, hogy kibövítsük a takarmányalapot és a kibővített takarmányalapon lényegesen megjavítsuk az állattenyésztés minőségét és' ezzel fokozzuk az állatállomány hasznosságát. A takarmányalap kibővítésével a takarmánygabona és takarmánynövények hektárhozamainak fokozása mellett nagy lehetőségek rejlenek a rétek és legelök jobb gondozásában, hisz ezek hozama mindez ideig tűrhetetlenül alacsony, továbbá a széna, a szalma gondos betakarításában, a másodnövények és silótakarmányok termesztésében, a takarmányveszteségek ellen folytatott hathatósabb harcban. Ezen a téren a mezőgazdasági szervektől már az idén hatásos és erélyes intézkedéseket várunk. Az állattenyésztés színvonalának emelésében döntő szerepet játszik majd az, hogyan fogunk gazdálkodni a takarmányokkal. A takarmányhiány és a rossz takarmánygaz. dálkodás következtében sokhelyütt nem alkalmazhatták a haladó takarmányozási módszert. A takarmányok rendszertelen szállítása következtében az etetőket nem tehettük teljes mértékben érdekeltekké a hasznosság magas mutatószámának elérésében, a takarmányokat nem használhattuk ki észszerűen és túlságosan nagy volt a fogyasztás. Különösen súlyos hibákat tapasztalhatunk ezen a téren a szocialista szektorban, az állami gazdaságokban és az egységes földművesszövetkezetekben. Arra kell törekednünk, hogy az állami gazdaságok és egységes földmüvesszövetkezetek gondoskodjanak saját takarmányalapjukról, megfelelő tartalé. kokkal és hogy a hizlalás különleges feladataira központi alapokból juttassanak takarmányokat, mégpedig zavartalanul, megfelelő összetételben. így kell biztosítanunk, hogy a közös tenyészetekben és hizlaldákban ér. vényesítsék az etetés haladó módszereit és hogy az etetőket, fejőket és állatgondozókat teljes mértékben érdekeltekké tegyük az elért eredményekben. Állattenyésztésünk további komoly fogyatékossága, mégpedig elsősorban a szocialista szektorban, a fiatal állatok elhullása. A borjak és malacok elhullásának nagy arányszáma különösen Szlovákiában komolyan gátolja az állattenyésztés fellendülését. A mezőgazdasági szervek, az állami gazdaságok dolgozói és a szövetkezeti tagok tekintsék egyik legkomolyabb feladatuknak, hogy végetvessenek ennek az állapotnak és minden állatfajtában biztosítsák a tervbevett szaporulatot. Nagy jelentőséget kell tulajdonitanunk annak a feladatnak, hogy megszervezzük a sertéshizlalók, fejők és marhagondozók oktatását és öntudatos harcosokká neveljük őket az állattállomány nagy hasznosságának biztosításáért. "A felszabadulás óta jelentősen csökkent a termőföld nagysága. Ez azt bizonyítja, hogy nem fordítottunk elég gondot a földre, amely a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszköze. Könnyelműen tűrték, hogy parlagon hagyják, nem müvelik meg a termőföldet és ennek az az eredménye, hogy évről, évre csökkent a szántók és termőföldek terjedelme és nagy területek ugaron maradtak. Ezért alapvetően meg kell változnia magatartásunknak a termőföldet illetően. A nép élelmezésének biztosítása megköveteli, hogy minden hektár földet megműveljünk, ugyan, akkor azonban be kell tartanunk a kormány határozatát a mezőgazdasági termelésről és begyűjtésről különösen a beadási kedvezmények tekintetében. Az a fel. adat, hogy 1957-ig a megművelt földterületet legalább 200 ezer hektárral nagyobbítsuk. Lényegesen meg kell javítanunk a rétek és legelők kihasználását azáltal, hogy rendesen gondozzuk őket és állandóan gondot fordítunk hozamaik növelésére. Az a feladat, hogy ily nagy területet termővé tegyünk, csak akkor teljesíthető sikerrel, ha a nemzeti bizottságok gondosan osztályozzák a földet, ha biztosítják a traki torral való megművelést és gondoskodnak a föld gazdájáról is. Már a tavaszi, munkák idején megállapíthattuk az első sikereket, amelyek az eddig megmüveletlen, parlagon heverő föld termővétételében mutatkoztak, különösen a pilzeni kerületben. De ezek a szórványos eredmények távolról sem elégíthetnek ki bennünket. Ez évben még tíz és tízezer hektárt kell előkészíteni a vetés alá. A legrövidebb időn belül példát rendet kell teremtenünk a nyilvántartásban, hogy a jövőben ne következhessék be a termőterület indokolatlan összezsugorodása. Ne legyen olyan helyi nemzeti bizottság, amelynek ne volna pontos áttekintése a szántó, és termőföldekről, valamint az egyes növények vetésterületéről. A eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a talajjavító munkálatokra, vala. mint a föld újból termövétételére. Ezért biztosítani kell a talajjavító munkálatok rendes és ésszerű megszervezését, mégpedig mind az állami terv, mind az EFSz-ek feladatainak keretében, hogy e munkálatokat minél célszerűbben, kis költséggel és a legnagyobb eredménnyel hajthassanak végre. A szántók kiszélesítésére irányuló igyeke. zet nem kisebbítheti a megművelt földre fordított gondot. Közismert tény, hogy a föld terület egy része, amelyet megműveltként tartanak nyilván, de amelynek nics állandó gazdája, a gondatlan munka következtében csak jelentéktelen termést hoz. Meg kell ol. dánunk mind a két feladatot: maximálisan fokozni a megművelt földek hektárhozamait és ugyanakkor biztositani az ugaron heverő földek minél gondosabb megművelését. 1954—1957-ben a mezőgazdaság részére 320.000 munkaerőt kell szerezni, elsősorban az ifjúság soraiból. Meg kell teremteni e feladat teljesítésének minden előfeltételét. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ifjúság azért hagyta el a falut, mert egyrészt ipari munkára toborozták, másrészt azonban a fiatalok önként is elköltöztek a falvakból, mert ifjúságunk jelentékeny része tévesen és helytelenül a mezőgazdasági munkát kisebb értékűnek tekintette, és a rossz munkaterme, lékenység következtében a rosszul gazdálkodó EFSz-ekben a jövedelmek is alacsonyak voltak. Ha munkaerőket akarunk biztosítani mezőgazdaságunk számára és a fiatalokat meg akarjuk tartani a falun, úgy egyben gondoskodnunk kell arról is, hogy a mezőgazdaságban a munka vonzó legyen, hogy különösén az állami gazdaságokban és a gépállomásokon megfelelő szociális feltételeket teremtsünk és biztosítsuk a gazdag kul. turális élet előfeltételeit. A kapitalizmus idején egyre jobban elmélyült az ellentét a vteros és falu között. A szocialista rend egyik jellemző vonása, hogy fokozatosan megszünteti a város és a falu közötti lényeges különbséget. Ideje már, hogy végetvessünk a falusi életről és a mezőgazdasági munkáról táplált helytelen elképzeléseknek. Ez nemcsak agitáció kérdése, ez gyakorlati kérdés is. Arról van szó, hogy ifjúságunk saját tapasztalatai alapján meggyőződjék arról, hogy a mezőgazdaságban is megtalálja a jómód és a kultúrált élet minden feltételét. Kívánatos, hogy a mezőgazdasági termelésbe, az EFSz-ekbe, különösen az olyan szövetkézetekbe, ahol ma érezhető a munkaerőhiány, visszatérjenek azok a dolgozók, akik az üzemekben vállaltak munkát, különösen akkor, ha még mindig falun laknak. Mezőgazdasági termelésünk szempontjából fontos tartalékot jelentenek az asszonyok, akik sok EFSz-ben igen aktívan dolgoznak és sikeresen segítenek a termelés fokozásában és gazdaságosabbá tételében. Az aszszonyok helyzetében falun is nagy fordulat áll bé annak következtében, hogy a mezőgazdaság fejlődése a szövetkezeti formák felé az egyidejű gépesítéssel együtt megszabadítja őket az eddigi robottól és megkönnyíti nehéz munkájukat. EFSz-eink és egész népgazdaságunk szempontjából azonban nagy kár lenne, ha asszonyaink nem kapcsolódnának be teljes mértékben a szövetkezetek munkájába. Különösen fontos, hogy biztosítsuk a határvidékek betelepítéséhez és az egész ottani föld megműveléséhez szükséges munkaerőket. Egyes elvtársak a határvidéken ezzel szemben azzal érvelnek, hogy'a munkaerőhiány következtében nem lesznek képesek eredményesen megművelni minden parlagon heverő földet. Ezért bizonyos fenntartással fogadják e feladatot. Bizonyos, hogy munkaerők nélkül nem biztosítható az egész termőterület intenzív megművelése, sőt a termőterület kibővítése. Éppen ezért most arról van sžó, hogy a határvidéki telepítés számára olyan dolgozókat nyerjünk meg, akik lelkesen és szeretettel művelik majd a földet, tekintet nélkül a kezdeti nehézségekre. A határvidéken működő elvtársaktól függ majd, hogy a párt és a kormány segítségével megteremtsék e dolgozók megnyerésének és megtartásának minden szervezési, anyagi, valamint társadalmi és kulturális előföltételét. Elsőrendű hazafias feladat ez. Ha mindnyájan megértjük a határvidék betelepítéséhek gazdasági^ és politikai jelentőségét és fontosságát, ha széleskörű hazafias mozgalmat indítunk e feladat teljesítése érdekében, úgy nem lehet kétség afelől, hogy határvidékünket sikeresen betelepitjük és e területeken is biztosítjuk a gazdasági és kulturális élet nagyszerű fellendülését. A munkásosztály öntudatos tagjaihoz, a kis- és középparasztokhoz, öntudatos és derék fiatalságunkhoz fordulunk és elsősorban a kommunistákat hivjuk fel, kapcsolódjanak be ebbe a nagyfontosságú akcióba. Sürgősen orvosolni kell a hibákat és a jelenlegi áldatlan viszonyokat a szakképzett káderek tekintetében is. Nagyon is érezzük az agronómusok, zootechnikusok és állatorvosok hiányát. A legkevesebb belőlük ott van, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk: a falusi munkában, az EFSzekben és az állami gazdaságokban. Még kedvezőtlenebb a helyzet a főiskolai képzettségű káderek tekintetében. A földművelésügyi minisztérium nem folytatott rendszeres, átgondolt káderpolitikát és nem biztosította a szakképzett káderek nevelését. Emellett mindnyájunknak világosan kell látnunk, hogy e káderek nélkül nem oldhatjuk meg a mezőgazdaságban előttünk álló feladatokat, amelyek szorosan összefüggnek a haladó agrotechnikai és zootechnikai elvek széleskörű alkalmazásával. Nem várhatunk addig, amíg a szak- és főiskolák felnevelik a szükséges számú szakembereket. Ezért messzemenő akciót kell indítanunk, hogy a szakembereket a népgazdaság más ágazataiból a mezőgazdaságba helyezzük át. Elvárjuk, hogy a párt felhívása teljesen helyeslésre talál mindazoknál, "akik szaktudásukkal ma hozzájárulhatnak a legfontosabb feladat teljesítéséhez, a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. A szakemberek áthelyezésének gyors és eredményes lebonyolítása nagy követelményeket támaszt a földművelésügyi minisztérium és a nemzeti bizottságok szervező munkájával szemben. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jövő évi terméseredményekről az idén ősszel kell már döntenünk. Ezért e feladatot minél gyorsabban és cselekvőképesen kell megoldani.