Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

6 y J szo 1954 június 12. Csehszlovákia Kemimista Pártfa Központi Bizottságának beszámolója folytattuk legnagyobb kohómüvünk építését. Nagy sikernek számít, hogy országunkban bevezettük az alumínium gyártását. A ko. hóipar fejlődését fékezi azonban a nyersanyagalap fejlődésének, a hazai ércek feldőld gozását és az érclelőhelyek gyarapítását szolgáló berendezések építésének lemaradása. Teljes egészében bebizonyosodott, hogy ha. zánk gazdag számos értékes nyersanyagban. A kapitalizmus idején ezek a tüzelőanyag., érc- és más értékes ásványi készletek vagy feltáratlanul maradtak, vagy pedig a munkások robotja a kapitalisták véres sápját gyarapította. Mi azonban országunk gazdagságát teljes egészében a nép javára akarjuk kihasználni. Ezért lényegesen meg kell javítani a fôľôtcni kutatómunkát és jelentősen kell fokozni a fejtést. A vegyiipar bevezette a legfontosabb gyógyszerfajták termelését; kibővítette a szintétikus üzemanyagok és mürostos fonalak gyártását és elsajátította az új tüzelő, anyagfajták előállításának technológiáját. Mezőgazdaságunk szükségletei mögött lemaradt a műtrágyatermelés, amelyet a közeli években lényegesín növelni kell. A

z építőipar színvonala 1953-ban közel 130 százalékkal multa felül az 1948. évi állapotot. Néhány nagy duzzasztómüvet, sok üzemet, száz és százkilométernyi vasútvonalat, számos hidat és más nagy építészeti alkotást hoztunk létre, a tatarozó munkálatok mellett. Ezerszámra épültek lakásegységek. Noha az elsö ötéves terv során erőfeszítéseink elsősorban a nehézipar felépítésére összpontosultak, gyors ütemben gyarapodott a könnyűipar termelése is. Az ötéves terv folyamán a könnyűipar minden ágazatában növekedett a termelés. A könnyű- és élelmiszeripar munkásainak és dolgozóinak érdeme, hogy fogyasztóinkat bŐJéges választékban láthattuk el árucikkekkel. A mezőgazdasági termelés lemaradása azonban azt okozta, hogy az élelmiszeripar nem teljesíthette minden feladatát és hogy egyes gyártmányok nem kerülnek piacra olyan mennyiségben, ahogyan azt terveztük. Szlovákiában az ipari termelés egyharmadrésznyivel gyorsabban növekedett, mint a cseh országrészekben. Szlovákiában az ipari termelés rohamos gyarapodását azért érhettük el, mert a cseh országrészek munkásosztálya hatalmas mértékben kifejlesztette a termelést és elegendő termelőeszközt gyártott a szlovákiai ipari termelés szaporításira. Az összes állami beruházás 26.7 százaléka Szlovákiára jutott, 125 új ipari üzemet építettünk fel ott és 109 további nagyobb üzemet bővítettünk ki. Szlovákiában a nehézipar térfogata 1953-ban több mint meghétszereződött 19'37-hez képest. A cseh országrészek fejlett munkásosztálya és dolgozó értelmisége segítséget nyújtott a szakképzett káderek nevelésében. Szlovákiában a munkásosztály kitartó munkájával 68 százalékkal gyarapította a barnaszén termelését, több mint 80 százalékkal a villanyáramét, 30 százalékkal az acélét, 87 százalékkal a hengereltvasét és 370 százalékkal a gépipar termelését. Az egy lakos, ra eső bruttó ipari termelés 13 százalékkal multa felül a cseh országrészek 1937. évi ipari termelésének színvonai'át. .Jelentős mértékben megszilárdult a csehszlovákiai gazdaság egysége., Szlovákia iparának ma nem csekély része van Csehszlovákia ipari termelésének gyarapodásában és a cseh ország?észek iparálioz hasonlóan egyre jobbat, egyre többet termel, hogy kielégítse az egész köztársaság lakosságának igényeit. Az ötéves terv során alapjában megváltozott iparunk és egész népgazdaságunk képe. Messze felülmultuk a háború előtti termelés színvonalát. Népgazdaságunkból azonban ennek ellenére sem küszöböltünk ki minden aránytalanságot, amelyek a kapitalista Csehszlovákiától maradtak ránk örökbe és amelyek országépítésünk folyamán jöttek létre azért, mert nem fordítottunk elég figyelmet a népgazdaság arányos tervszerű fejlesztésének törvénye által támasztott követelményekre. A kapitalista Csehszlovákia nyersanyagalapia igen szűkreszabott volt. Uj bányák építésével, a régiek helyrehozásával, új villanytelepek üzembehelyezésével, a meglévő üzemek termelőképességének fokozásával elértük, hogy az ötéves terv végén háromszorannyi villanyáramot termeltünk, mint 1937-ben, a kőszén bányászata 22 százalékkal, a barnaszén és lignit fejtése 91 százalékkal növekedett. A tüzelőanyag és energetikai alap azonban gyarapodása ellenére sem elégíti ki teljes mértékben népgazdaságunk és a lakosság növekvő igényeit. Az iparban tapasztalható aránytalanságok fékezik népgazdaságunk további fejlődését és a nép életszínvonalának emelkedését. Ezért erőinket és a rendelkezésre álló eszközöket arra kell összpontosítanunk, hogy minél előbb kibővítsük tüzelőanyag-, nyersanyag- és energetikai alapunkat. Ez természetesen nagy követelményeket támaszt a termelés tervezésével, megszervezésével és irányításával szemben, tehát az ipar, az építőipar és a közlekedés vezető és más dolgozóival szemben. Népünk egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése érdekében biztosítanunk kell a termelés arányos, szüntelen és gyors fejlődését a legfejlettebb technika alapján. Ahhoz, hogy sikerrel oldjuk meg az ezzel összefüggő feladatokat, teljesítenünk kell az állami tervet. A terv teljesítése ez idén azonban nem egészen kielégítő. Az egyik oldalon néhány jó eredményt látunk. Különösen nagyra kell értékelnünk bányászaink munkáját és erőfeszítését. Az elmúlt hónapokban sikerrel teljesítették a tervet és a fejtés emelkedett. Lendületükből nem szabad engedniük. A bányászok nem tűrhetik a terv lemaradását, ellenkezőleg, tovább kell fejleszteni a szénfejtést. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a kohászatban, a gépiparban, az élelmiszeriparban, valamint az erdő- és faipari minisztérium keretében nem teljesítik a termelés tervét. Valamennyi minisztérium üzemeibén roszszabbul teljesítik az ^árutermelés tervét, mint a bruttótermelés értékének tervét. Egyes fontos árucikkek nem jutnak el idejében iparunkhoz, külföldi rendelőinkhez és fogyasztóinkhoz. Egyes árufajták termelési tervét nem teljesítik, ennek következtében a fogyasztási cikkek tervszerű választéka szegényebb lesz és a fogyasztók nem vásárolhatják meg azt, amit be akarnak szerezni. Egész termelésünk zavartalan menete és a jó közellátás megkövetelik, hogy a tervet egyenletesen teljesítsék, minden hónonban, minden nap és minden mutatóértékben Minden figyelmünket, minden erünket azoknak a tartalékoknak a feltárására kell fordítanunk, amelyek biztosítják e fontos követelmény teljesítését. < Az utóbbi időkben a gazdasági- és szakszervezetek kevesebb gondot fordítanak a munkamulasztás és a munkaerőhullámzás elleni harcra. A gépipari minisztérium szakaszán 1953-ban az indokolatlan munkamulasztás annyi volt. hogy felért 6000 munkás egészévi munkájával. Noha 1952höz képest bizonyos javulás észlelhető, a helyzet még mindig igen komoly. Az építőiparban a helyzet még rosszabbodott is. A munkamulasztás és a munkaerőhullámzás pótolhatatlan károkat okoz, ami abban mutatkozik meg, hogy nem használják ki a gépeket és egyéb berendezéseket, — fékezi _a termelés, a munkatermelékenység gyors növekedését, növeli az önköltségeket és csökkenti az életszínvonal gyors emelkedésének lehetőségeit. A termelés szüntelen gyarapodásának és a népgazdaság fejlődésének döntő előfeltétele a munkatermelékenység emelkedése. A munka termelékenysége az ötéves terv folyamán az iparban 60 százalékkal, az építőiparban 52 százalékkal gyarapodott. Ahhoz, hogy biztosítsuk a munkatermelékenység további állandó növekedését és a termékek jobb minőségét, jobban ki kell használnunk a gépeket, berendezéseket és készleteket, meg kell javítanunk a termelés tervezését, előkészítését és megszervezését. E téren a legfontosabb szerepet a végzett munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elvének helyes alkalmazása és az egyenlősdi minden megnyilvánulásának kiküszöbölése játssza. A munka termelékenységének további fejlődésével szorosan összefügg a termelési folyamatok gépesítésének és automatizálásának tervszerű és az eddiginél sokkal messzemenőbb bevezetése. Ezzel szoros kapcsolatban áll az a feladat, hogy az üzemek általános jellegéről áttérjünk a célszerű szakosításra. E feladatok sikeres teljesítéséhez teljes áttekintést kell szereznünk az egyes üzemek kapacitásáról és ennnek alapján meg kell állapítanunk, milyen irányban haladjon további fejlődésük- Az egyes üzemeket ki kell építeni és el kell látni a szükséges gépekkel és berendezésekkel, hogy mindegyikük szerves egészet alkosson, amely képes végrehajtani az egyes árucikkek vagy alkatrészek termelésének lezárt gyártási ciklusát. Az a tény, hogy egyes üzemeinkben hiányzik vagy kihasználatlanul marad a termelési kapacitás egy része, ,a tervezés ben tapasztalható hibákkal együtt arra vezet, hogy a szükséges és célszerű együttműködés mellett széleskörű, ellenőrizhetetlen további együttműködés burjánzik el. Ez gyakran megzavarja a tervteljesítést, megdrágítja a gyártást és feleslegesen terheli a közlekedést. A munkatermelékenység emelése, a termelés olcsóbbátétele megköveteli, hogy sokgyorsabban hajtsuk végre a gépek és berendezések részeinek, alkatrészeinek normalizálását és standardizálását és egységesítését. Építőmunkánk sikereiben nem kis része van a gazdasá'g és kultúra fejlesztése szocialista tervezésének, amely az első ötéves terv során, különösen pedig a pártnak és a kormánynak az új tervezési módszerek bevezetéséről szóló határozata Után nagy lépést tett meg előre. Ennek ellenére nyíltan meg kell mondanunk, hogy a népgazdaság tervezése és irányítása elmaradt a szocializmus . építésének óriási lendülete mögött és ma nem felel meg népgazdaságunk színvonalának. A népgazdasági terveknek és mutatóértékeik rendszerének minél pontosabbaknak, egyszerűbbeknek kell lenniök, ugyanakkor azonban hű képet kell adniok az egyes népgazdasági ágazatok és az egyes kerületek kölcsönös összefüggéséiről. Emellett több lehetőséget kell nyujtaniok arra is, hogy a helyi nyersanyagforrásokon felépülő termelés bevezetésében jobban érvényesülhessen a kezdeményezés, mégpedig iparban és mezőgazdaságban egyaránt. Sokkal nagyobb mértékben kell számba vennünk és kihasználnunk a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés minden lehetőségét. A tervezés színvonala emelésének feladata megköveteli, hogy elsősorban az Állami Tervhivatal javítsa meg munkáját. Az Állami Tervhivatal szervezetét el kell mélyíteni, mleg kell javítani irányító tevékenységét, hogy munkájából kiküszöböljük a kapkodást. A népgazdasági problémák feldolgozása, az állami tervek kidolgozása történjék valóban tudományos színvonalon. Az Állami Tervhivatal szerezzen tökéletes áttekintést a népgazdaság egyes ágazatainak helyzetéről és lehetőségeiről. Jobban együtt kell működnie a minisztériumokkal, az Állami Statisztikai Hivatallal és sokkal nagyobb mértékben ki kell. használnia az egyes kerületekben működő tervezési szervek tapasztalatait és javaslatait. A tervezés színvonalának megjavítása természetesen nem csupán az Állami Tervhivatal ügye. Az egyes minisztériumoknak az eddiginél sokkal jobban és pontosabban kell tisztázniok kölcsönös követelményeiket és kifejezni őket a tervekben. Ki kell küszöbölni az egészségtelen szakosság megnyilvánulásait. Az egyes ágazatok közötti együttműködést nemcsak az egyes minisztériumok szükségleteinek szempontjából, hanem elsősorban^az egész népgazdaság szükségleteinek szempontjából kell végrehajtani. A tervezéssel szorosan összefügg a dolgozók mindennapos törekvése, hogy valóra váltsák a tervet, feltárják a tartalékokat és megteremtsék az összes feladat teljesítésének és túlteljesítésének előfeltételeit. A dolgozók sikeres mozgósítása kezdettől fogva feltételezi, hogy a tervet idejében és összefogőan irják szét az üzemekre. Ezen a téren is sok még a javítani való. Az egyes iparágak és üzemek gazdasági tevékenységének és magának a tervezésnek a megjavítása megköveteli, hogy rendszeresen és l^pzagmentesen ellenőrizzük a terv teljesítését. Az ellenőrzés fő feladata, hogy a tervteljesítés során kiküszöbölje a nehézségeket és akadályokat, feltárja a segédforrásokat és tartalékokat, rögzítse és elterjessze az élenjáró üzemek és dolgozók tapasztalatait. A tervezésnek, valamint a tervteljesítés ellenőrzésének megbízható statisztikai adatokra van szüksége. Az elmúlt években elmélyült a statisztikai kutatás. A statisztikusok azonban ne hagyják figyelmen kivül azokat a bíráló hangokat, amelyek rámutatnak a különböző jelentések .és kimutatások fölöslegesen nagy számára. Felül kell vizsgálniok a kimutatások és jelentések célszerűségét, egyszerűsíteniök kell őket, csökkenteni a számukat és nagyobb figyelmet kell fordítaniok arra, hogy a jelentések szavahihetőbbek legyenek és alaposan elemezzék adataikat, arrfinek alapján gyakorlati és hathatós intézkedéseket javasolhatnak majd. Népgazdaságunk irányítása Népgazdaságunk irányítása a párt és a kormány politikai-gazdasági irányelvein alapszik és a nagy tömegek cselekvő hozzájárulásával történik. A gyakorlatban azonban a párt és a kormány irányelveit gyakran nem tartják be. Nem merítenek ki minden lehetőséget és nem találnak meg minden utat abból a célból, hogy gazdasági életünk irányításában a dolgozók legszélesebb rétegei részt vegyenek. Nem hívják össze a termelési aktívákat, nem tartják meg a termelési tanácskozásokat, sőt még a párt- és szakszervezeti gyűléseket sem használják ki teljesen abból a célból, hogy a dolgozók elmondhassák a termelés hiányosságait illető kritikájukat és felhozhassák javaslataikat a termelés megjavítására. A helyes irányítást akadályozza az állami fegyelem be nem tartása, a párt és a kormány határozatainak nem teljesítése, a miniszterek és más felelős helyek utasításainak mellőzése. Demokratikus vezetésnek nevezik sok helyen a kollektív döntést akkor is, amikor egyetlen vezetőnek a határozatára, az ö személyi felelősségére volna szűkség. Sok vezető dolgozó ugyanis elhanyagolja szak- és politikai ismereteinek elmélyítését. Ha felelős döntés problémája előtt áll, ingadozik és a felelősséget inkább valaki inasra hárítja. Az ilyen — bocsánat a kifejezésért — „döntés és irányítás" gazdasági életünknek nagy átka. A minisztériumoktól egészen az üzemekig legjobban az elburjánzott illetékesség-keresés okoz károkat, amely aláássa az irányítás operatív jellegét. Minden egyes végrehajtó szervnek nem egy, hanem egész sereg alárendeltje yan, legkülönböző szempontok szerint. Még mindig nem értettük meg, hogy a minisztériumok, főosztályok és a vállalatok különböző szerveinek nincsen joga parancsokat adni az alsó szerveknek. Az a feladatuk, hogy feldolgozzák az illetőségükkel összefüggő kérdéseket és hogy előkészítsék azt az anyagot, amelynek alapján a felelős vezetők személyesen kiadják utasításaikat. A felelős vezetők feladata azután, hogy elkerüljék a vállalatok elárasztását mindenféle levéllel és irányelvekkel. A helytelen gyakorlat eredménye, hogy például a yitkovicei Klement Gottwald-vasművekneik folyó év április 28-án a minisztériumból 113 levelet küldtek és hogy a kohászati üzemek főosztálya havonta átlag 4500 levelet intéz vállalataihoz és üzemeihez. Gazdaságunknak jóformán valamennyi ágában még mindig állandó jelenség, hogy az irányelvek és az utasítások, amelyeket az egyes vállalatok kapnak, egymásnak ellentmondanak. Ez annak a bizonyítéka, hogy a minisztérium nincsen jól irányítva, hogy a minisztérium egyes alakulatainak munkáját nem fogja össze egy egységes elv, hogy hiányzik az egységes irányítás. Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk egyes nagyobb vállalatoknál is. Minden egyes vezető szervnek, a minisztertől kezdve a főosztályok és vállalatok igazgatóin keresztül egészen az üzemek vezetőiig és mesterekig, világos utasításokat kell kiadniok a személyes felelősség meghatározása és a végrehajtás határidejének megadása mellett. Nem elegendő, ha az alárendelt szerveknek az utasításokat kizárólag irásbelileg adjuk meg. Arra kell törekednünk, hogy személyes kapcsolatokon alapuló együttműködés létesüljön a magasabb és az alárendelt szervek munkájában. Ez az elv megkívánja, hogy a minisztériumok és a főosztályok dolgozói hosszabb időt töltsenek az üzemekben, mint eddig, hogy ne csak tényeket állapítsanak meg, hanem, hogy a vállalatoknak tényleg segítségére legyenek. A miniszterek felelősségérzettel bíró, tapasztalt, a vállalatok tárgyi adottságait és helyzetét ismerő embereket küldjenek ki, akiknek az a feladatuk, hogy mindaddig segítségére legyenek a vállalatnak, amíg a szóbanforgó kérdés nincsen teljesen megoldva. A termelés óriási fejlődése, annak komplikált mivolta és magas technikája különösképpen megkívánják, hogy az irányítás konkrét és operatív legyen. Pártunk vezetése alatt ötéves tervünk folyamán a dolgozók millióinak szívós munkája eredményképpen óriási értékeket teremtettünk. Iparunk, egész nemzetgazdaságunk ma sokkal magasabb műszaki színvonalon van, mint öt évvel ezelőtt. Fejlett munkásosztállyal, tehetséges műszaki káderekkel rendelkezünk. Fő feladatuk, hogy elsajátítsák és tovább fejlesszék az új technikát, amit az ötéves terv folyamán teremtettünk meg, feladktuk, hogy a legteljesebb mértékben kihasználják gyárainkat és berendezéseinket,. — a régieket'és az újakat egyaránt — nemzeteink boldog életének további építése számára. Á Központi Bizottság a X. kongresszus elé terjeszti megtárgyalás céljából az 1955. évre szóló és a népgazdaság fejlesztésének állami terve összeállítására vonatkozó irányelvek javaslatát, továbbá a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi két-három évben végrehajtandó alapvető fokozása irányelveire vonatkozó javaslatát. Az 1954. esztendő állami tervéhez hasonlóan az előterjesztett javaslatok is az iparban, valamint az ipar és a mezőgazdaság között fennálló aránytalanságok megszüntetését célozzák, azt, hogy" a további években lehetővé tegyük népgazdaságunk egyenletes