Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

1954 június 12. MJfľgO fejlődését. Ezt a célt fogja teljes mértékben szolgálni a beruházási tevékenység is. Az állami beruházások elsősorban a mező­gazdasági termelés fokozását, a nyersanyag és energetikai alap kiszélesítését és a lakás­építő tevékenység fokozását fogják szolgálni. Emellett a gazdasági szervek s valamennyi dolgozó fokozott figyelemben kell részesítse a tökéletesebb karbantartást és a meglévő törzsalapok kihasználását a nemzetgazdaság valamennyi ágában, különösképpen azonban az iparban, közlekedésben és az építészet­ben. Tökéletesebb technológiai eljárások beve­zetése, a gépesítés fokozása, a munka terme­lékenységének növelése és az önköltség je­lentős csökkentése révén meg kell terem­tenünk az előfeltételeket arra, hogy az 1955. év folyamán — az 1954. évre tervezett szín­vonallal szemben — az ipari termelés tér­fogata legalább 9 százalékkal növekedjék. A termelő eszközök és a közszükségleti cikkek termelésének üteme körülbelül egyenlő lesz. A szántóföldek és a mezőgazdasági terüle­tek kiterjesztése és teljes kihasználása, a mezőgazdaság további gépesítése, a mezőgaz­dasági termelés tervezésének és irányításá­nak javítása, annak munkaerőkkel és szak­dolgozókkal való ellátása lehetővé teszik, hogy két-három esztendő leforgása alatt növénytermelésünk egész értéke 19.2 száza­lékkal, az állati termékek termelése pedig 39.4 százalékkal haladja meg az 1953. évben elért színvonalat. Ezen intézkedések alapján megteremtjük annak az előfeltételeit, hogy a lakosság életszínvonalának emelkedése érdekében fo­kozódjon a kiskereskedelmi forgalom, hogy kiszélesüljenek, jobbakká váljanak és meg­gyorsuljanak a lakosságnak nyújtott szol­gáltatások, hogy biztosítsuk a lakások és családi házak további építését és hogy to­vább javuljon a társadalmi szükségletek ki­elégítése. 1956-ban megkezdjük a második ötéves tervet. A második ötéves terv már teljesen összhangban fog állani a Szovjetunió és a népi demokratikus államok terveivel. Szoros együttműködés alapján, kölcsönös előnyök nyújtása mellett lehetővé válik, hogy mun­kánk eredményei még jobban érvényesülje­nek hazánk további erősödésében, a nép élet­színvonala emelésének még gyorsabb üte­mében, valamint a világbéke további jneg­szilárditásában. Második ötéves tervünk si­keres megkezdésének biztosítása szempont­jából az 1954-es és az 1955-ös év a döntő. X. kongresszusunk ezért foglalkozik oly beha­tóan az egész népgazdaság fejlesztésére és külön a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló tervjavaslatokkal és ezért kell mindent meg­tennünk, ami erőnkből kitelik, hogy az 1954. és az 1955. évi terveket az utolsó betűig teljesítsük. Mezőgazdaság Csehszlovákia Kommaaista Párra Központ! Bfzatls&gánsk beszámolja emeléséhez és ezáltal a dolgozó parasztság és az egész nép életszínvonalának emelésé­hez is. Ugyancsak teljesen megerősíti a IX. pártkongresszus által kitűzött fő irányvonal helyességét is. A földművesszövetkezetek 1953-ban a bú­zánál hektáronként átlagosan 1.5 m/ázsával, árpánál 1.8 mázsával nagyobb termést ér­tek el, mint az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok. A közös gazdálkodlást végző föld­művesszövetkezetekben az egy dolgozóra eső termelés az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokkal szemben a búzánál, árpánál és cukorrépánál több mint háromszorosan na­gyobb. Emelkedik' a szövetkezeti tagok jö­vedelme is. Semmi sem téríti el többé a kis- és kö­zépparasztokat a megkezdett útról. Pórul járna az, aki a jól gazdálkodó szövetkezet­ben a szövetkezeti tagokkal el akarná hi­tetni, hogy jobb volna számukra, ha a jól működő szövetkezetből visszatérnének ap­ró földecskéikre, ahol nehezen fordul meg a traktor. Parasztjaink tudnak gondolkoz­ni. Nem cserélnék fel a jó szövetkezetet a kapitalista viszonyokkal, amikor a földbir­tokosok és kulákok kizsákmányolták őket; Ezt bizonyítja az osztályellenségnek a szövetkezetek szétzúzására irányuló kísér­letei visszaverése is. A szövetkezetek ellen­álltak a kulákok és népi demokratikus rendszerünk ellenségei támadásainak, és a szövetkezeti tagok a párt és a kormány se­gítségével, szoros szövetségben a munkás­osztállyal tovább szilárdítják és fejlesztik" gazdálkodásukat. Nem lehet azonban emellett elleplezni, hogy a jó és nagyon jó szövetkezetek mel­lett vannak olyan szövetkezeteink is, ahol rosszul gazdálkodnak és nem érnek el ki­elégítő eredményeket. Ez azért van, mert már megalakításuknál nem vették mindis tekintetbe a helyi, gazdasági és politikai vi, szonyokat, és nem teremtették meg ai egyes szövetkezetek sikeres működésének előfeltételeit. A szövetkezetek szervezésénél számos esetben kiforgatták és megkerülték' a párt helyes irányvonalát. Ez elsősorban a szövetkezetek számbeli növelésére irányu­ló hajszában nyilvánult meg. A kis- és kö­zépparasztok mindénnapos türelmes és szemléltető meggyőzése helyett gyakran kü­lönböző káros adminisztratív intézkedéseket és nyomást alkalmaztak. Más esetekben az a törekvés, hogy a szövetkezetek számát minél jobban növeljék, ahhoz vezetett, hogy a szövetkezetekbe felvették a kulákokat is. A már megalakított szövetkezetek további fejlődésére nem fordítottak megfelelő gon­dot. Ebből származnak azon nehézségek fő okai, amelyek egyes földművesszövetkeze­tekben keletkeztek. Elvtársainknak tudatosítaniuk kell, hogy a földművesszövetkezetekbe olyan parasztok lépnek be, akiknek nincs tapasztalatuk a mezőgazdasági nagytermelés szervezésében és irányításában. Éppen ezért sokkal na­gyobb politikai és szakmabeli segítségre van szükségük. Szövetkezeteinkben számos nehézség to­vábbi oka nem utolsó sorban az volt, hogy néhány helyen nem gondoltak arra, hogy a szocializmus építésében elért sikerekkel együtt növekedik és erősödik az osztály­ellenség ellenállása is. Nem egyszer meg­történt, hogy a falusi pártfunkcionáriusok —* fz' ' A IX. pártkongresszus után megkezdtük a szocializmus alapjainak építését mezőgaz­daságunkban. Mi volt a helyzet a IX. kon­gresszus idején falvainkon? Túlsúlyban volt a szétaprózott és alacsony termelékenységű mezőgazdasági kisüzem. A szocialista szek­tort csupán az állami gazdaságok alkották, az 1949-ben fennálló 35 egységes földműves­szövetkezet valóban csak az első fecskék voltak. A IX. kongresszus óta eltelt időszakban falvaink arculata lényegesen megváltozott. A párt vezetésével, a munkásosztály hatha­tós támogatásával megkezdték a dolgozó parasztok az egységes földmüvesszövetkeze­tek építését. Már több százezer kis- és kö­zépparaszt egyesítette gazdaságát. A közös növényi- és állattenyésztési termelést végző szövetkezetek már a falvaknak közel 47 szá­zalékában gazdálkodnak és a szántóföldek 33 százalékát művelik meg. ,A földműves­szövetkezetek és állami gazdaságok a mező­gazdasági földek összterületének teljes 43 százalékán gazdálkodnak. A mezőgazdaság fejlesztéséhez és különösen a földmüves­szč etkezetek fejlesztéséhez hathatósan hoz­zájárul a 256 gép- és traktorállomás mű­ködése. Megteremtettük a szocialista fejlődés, a magastermelékenységű mezőgazdasági ter­melés alapjait. Az egységes föld^művesszö­vetkezetek növekedésével, az állami gazda­ságok megszilárdításával, a gép- és traktor­állomások fejlesztésével jelentősen megerő­södött és falvainkon mély gyökereket eresz­tett a szocialista mezőgazdasági szektor. Az egész mezőgazdasági termelés fejlő­désének alapját és előfeltételét a mezőgaz­dasági növényi termelés növekedése képezi. Az ötéves tervben a növényi termelés brutto értéke 12.4 százalékkal emelkedett. Ez első­sorban a fő mezőgazdasági növények hek- l tárhozamainak emelése következtében tör­tént. A gabonaféléknél a hektárhozamok át­lagosan 21 százalékkal, a burgonyánál 13 százalékkal emelkedtek. A bevetett területek kibővítésével emelkedett az ipari növények termelése is, megnövekedett a cukorrépa, az olajosnövények. — len, kender, komló és dohánytermelés is. Évről évre egyre több zöldség és gyümölcs kerül dolgozóink asz­talára. Nagyobb hektárhozamokat főként a ga­bonaféléknél érnek el a földmüvesszövet­kezetek és az állami gazdaságok. Az egy­séges földművesszövetkezetek 1953-ban a búza össztermelésnek 44,4 százalékát, a rozs^rmelés 37,6 százalékát, az árpaterme­lés 44,2 százalékát, a zabtermelés 39,2 szá­zalékát. a burgonyatermelés 34,4 százalékát, a cukorrépatermelés 46,6 százalékát adták Az állami gazdaságokon 1953-ban, az 1949­es- évhez viszonyítva a búza átlagos hektár­hozama 19,8 mázsáról 23,3 mázsára, a rozs­nál 17.5 mázsáról 19,4 mázsára, az árpánál 18,3 mázsáról 22,3 mázsára, zabnál 14,8 mázsáról 18,3 mázáára emelkedett. A hektárhozamok emeléséhez hozzájárult a bevált szovjet tapasztalatok és a mező­gazdasági 'tudomány eredményeinek al­kalmazása. Éppen a nagy, szocialista szö­vetkezeti és állami gazdaságokban van meg minden előfeltétel a gazdálkodás új, haladó módszereinek alkalmazására. Ennek ellenére nem értük el sem a ter­melés tervezett növelését, sem pedig a ter­vezett hektárhozamokat A növényi terme­lés fokozása azonban elsőrendű kérdés, amelyre fokozott figyelmet kell fordítani. E kérdés megoldása szorosan összefügg ťz állattenyésztési termelés fejlesztésével, különösen ami a megfelelő takarmányala­pok biztosítását illeti. Sikerült emelnünk az állattenyésztési ter­melést is, ami elsősorban a mezőgazdasági állatállomány növekedésében nyilvánult meg­A gazdasági állatok száma az 1948-as év­vel szemben a szarvasmarhánál 11 százalék­kal emelkedett. A sertések és juhok szá­ma jelentősen meghaladta a háború előttit. A mezőgazdaság szocialista szektorában az állatok összes számából 38 százalék a szarvasmarha és 51 százalék a sertés. A földművesszövetkezetek közös tenyésztésé­ben tö'bb mint 900.000 szarvasmarha van közös istállókban. A közösen nevelt sertések száma az 1952. évi 805.000-ről 1953-ban 970.000-re emelkedett. Az anya­sertések összszámából a szövetkezetek kö­zös tenyészeteiben 30.1 százalék van. Annak ellenére, hogy a megszállás után szétdúlt gazdaság maradt ránk, és 1947-ben nagy szárazság volt s így az állatállomány jelentősen csökkent, a vágóállatok húster­melésében 1948 óta a szarvasmarhánál 45 százalékos, a borjúknál 133 százalékos, és a piacra kerülő malacoknál 202 százalékos növekedést értünk el. A tejtermelés az öt­éves terv folyamán 26 százalékkal növe­kedett. Igy az állattenyésztési termelés részaránya az utolsó öt év alatt mezőgazda­ságunk bruttótermelésének 40 százalékára emelkedett. Az állattenyésztési termelésben is bebizonyosodik, hogy a szövetkezetek kö­zösistállóiban és az állami gazdaságokon nagyobb haszonhozam érhető el. 1953-ban a dolgozók ellátására a szövetkezetek közös­istállóiban több mint 430 millió liter tejet termeltek. A szövetkezetekben termelt pia­ci tojások száma 100 millió darabot tett ki. Ám az állattenyésztési termelésben és kü­lönösen a gazdasági állatok hasznosságában elmaradtunk a tervfeladatok teljesítésében. Ezt jelentős mértékben az elégtelen takar­mányalap okozza. Természetes, hogy az ilyen állapot komoly hiányokat okoz la­kosságunk élelmiszerellátásában és ezért ebbe nem nyughatunk bele. Nagyjában véve ezeket az alapvető ered­ményeket értük el a mezőgazdaság terén az elmúlt időszakban. Mezőgazdaságunk jellege lényegesen meg­változott. A szocialista mezőgazdasági szek­tor — az. állami gazdaságok és elsősorban az egységes földművesszövetkezetek — meg­erősödött és elsőrendű szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Szö­vetkezeteink elért eredményei világosan bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás fö­lényét és előnyeit a mezőgazdasági kister­melés felett. Mire kell azonban ügyelnünk és mit kell teljes mélységében tudatosítanunk? Azt, hogy mezőgazdaságunk fejlődése állandóan elmarad. Ez természetesen kedvezőtlenül befolyásolja és akadályozza a dolgozók élet­színvonalának még gyorsabb növelését. A nép életszínvonala emelésének biztosí­tása egész pártunktól megkövetelte, hogy rendszeresen foglalkozzék a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Azonban az ipari és mezőgazdasági termelés közötti aránytalan­ság tovább mélyül. Ez a tény arról tanús­kodik, hogy a problémák megoldásának és a hiányosságok kiküszöbölésének még nem szenteltünk elég figyelmet. Ez komoly ál­lapot, amelynek minden áron meg kell vál­toznia. Miben rejlenek mezőgazdaságunk elmara­dásának fő okai? Elsősorban abban, hogy nem használtunk ki minden lehetőséget a mezőgazdasági termelés fokozására. A me­zőgazdaság feladatát az elmúlt években nem értékelték kellőképpen. Hibák fordultak elő a tervezésben és a mezőgazdaság irá­nyitásában. A földművesszövetkezeteket gyakran gépiesen és bürokratikusán irányí­tották és vezették és ez nem okozhat mást, csak kárt. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére nem fordítottunk kellő gondot. Mondhatjuk, hogy ezeket a komoly kérdéseket gyakran lebecsülték, kezdve fentről, az állami terv­hivataltól és a földművelésügyi miniszté­riumtól, le egészen a kerületekig és a já­rásokig. Kevés gondot szenteltek a földek­nek és a földek megművelésének; nem gon­doskodtunk megfelelően a gépesítésről, va­lamint a tervfeladatok beruházási és anyagi biztosításáról. Megfeledkeztünk a termelés biztosításáról nemcsak a szocialista mező­gazdasági szektorban, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztoknál is, akik az összes szántóföldeknek még több mint a felén gaz­dálkodnak. Úgyszintén a munkaerők kér­dését sem oldottuk meg a mezőgazdaság te­rén. A mezőgazdasági termelés elmaradásának másik komoly oka az volt, hogy nem jár­tunk el következetesen a kitűzött feladatok teljesítésénél úgy, ahogy azt elsősorban az ötéves terv meghatározta. A mezőgazdaság fejlesztésének biztosítása érdekében az alapvető fontosságú párt- és kormányhatá­rozatok egész sorát hoztuk. Komoly hiá­nyosság, hogy nem sikerült e határozatokat következetesen megvalósítani. Ezt sok eset­ben az állami és pártszervek, a kerületi, já­rási és helyi szervezetek munkája hiányos­ságainak kell tulajdonítanunk. Bár bizo­nyos eredményeket elértünk, mégsem si­került a mezőgazdasági termelést a megfe­lelő színvonalra emelnünk. A párt és a kormány erélyes intézkedé­sekhez folyamodott, hogy mezőgazdaságunk lényeges fejlesztéséhez minden előfeltételt megteremtsen. A mezőgazdasági termelés emelése érdekében egyre hathatósabb tá­mogatást és segítséget nyujtanpk a föld­művesszövetkezeteknek és a dolgozó pa­rasztoknak. Az 1953 szeptemberi kormány­nyilatkozattal és főként a párt központi bi­zottsága 1953 decemberi határozatával ki­tűzték a termelés rendszeres növelése biz­tosításának fő feladatait a földművesszö­vetkezetek, az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó parasztok számára, hogy a mezőgazdaság termelékenységét és jövedelmezőségét fokozzák. Ezen intézkedé­sek az 1954. évi mezőgazdasági termelési terv teljesítéséért folytatott harc révén va­lósulnak meg. Ez a terv csökkenti az eddi­gi aránytalanságokat és reális termelési fel­adatokat tűz ki. A termelési feladatok meg­felelnek az 1953-as év színvonalának, emel­lett az intézkedések egész sora segíti e felada­tok teljesítését és túlteljesítését. Ezek az intézkedések a határmenti járások mező­gazdasági termelésének biztosítására, a me­zőgazdaság anyagi ellátottságának megja­vítására, főként pedig a gépesítés és a be­ruházási tevékenység fokozására irányul­nak. Olyan intézkedéseket hozunk, amelyek egyrészt megteremtik az állattenyésztési termelés fejlesztésének előfeltételeit a ta­karmánytermelés biztosítása mellett, más­részt emelik a szövetkezeti tagok, a dolgo­zó parasztok, a gép- és traktorállomások, valamint az állami gazdaságok dolgozóinak anyagi érdekeltségét. Lényegesen kibővült az agrotechnikai, zootechnikai és állatorvosi szolgálat, kiépült az inszeminációs állomások terjedelmeis há­lózata. Emelkedett a műtrágyafizállítás a mezőgazdaság részére. A földművesek szá­mára nagy előnyt jelentett a mezőgazdasági termékek begyűjtési árainak emelése és az ipari árucikkek árainak jelentős leszállítá­sa. Nem kevésbbé fontos a további intézke­dések egész sora: a beadási normák csök­kentése, a földművesszövetkezeteiknek és az egyénilei gazdálkodóknak nyújtott hitel. Mindez a mezőgazdaság felvirágoztatására, a szövetkezeti tagok és parasztok lehető legnagyobb fokú érdekeltségének felkelté­sére irányul, hogy többet termeljenek. Azt, hogy mezőgazdaságunk jó úton ha­lad, számos egységes földművesszövetkezet és állami gazdaság ió munkaeredménye és gazdálkodása mutatja. Falvainkon a föld­művesszövetkezetek ezrei épültek ki, ame­lyek bebizonyították a szocialista kollektív nagyüzemi termelés előnyeit a szétaprózott kistermelés felett. A jól gazdálkodó szövet­kezetek eredményei, amelyek mindenki szá­mára kézzel foghatóak és szemmel látha­tóak, a legszemléltetőbb példái annak, hogy a szövetkezetek jelentik az egyedüli helyes utat a mezőgazdasági termelés rendszeres csak Ízért, hogy békességük legyen, csök­kentették éberségüket és megalkuvók vol­tak a kulákokkal szemben. Számos ku­lák furakodott be a szövetkezeteikbe. Ter­mészetes, hogy a kulákok azzal a céllal léptek a szövetkezetbe, hogy azt megká­rosítsák és belülről bomlasszák. Az eddig előforduló hiányosságainkat nem leplezzük, de tudjuk, hogy a hiányosságok elsősorban az embereikiben vannak és ezért az emberektől függ, politikai munkánktól és az egész párt tevékenységétől függ, hogy a hibákat helyrehozzuk és kiküszöböljük. Erre megvan az erőnk és lehetőségünk, és ezért ezt meg is tesszük. A szövetkezeti gazdálkodás gondolatának már megnyertük a kis- és középparasztok jelentős részét. A jól gazdálkodó, erős és szilárd szövetkezetekben a dolgozó parasz­tok jobban kezdenek élni, mint azelőtt él­tek. A földművesszövetkezetekben a jó pro­pagátorok és szervezők ezrei nőttek fel. akiket mint egyénileg gazdálkodó parasz­tokat senki sem ismert, de akiket most, mint a szövetkezetek dolgozóit és funkcio­náriusait az egész ország ismeri és be­csüli. Munkájukkal kiváló eredményeket érnek el. A Martin állami birtok koátani gazdaságán dolgozó Josef Holienčik sertés­ápoló 25 anyasertést gondoz. Egy anya­disznótól évente átlag 18, 15,2 kg-os ma­lacot nevel fél. A trenčéni járásban levő adamovcei szövetkezetben dolgozó munka­érdemrenddel kitüntetett Anna Fiiipová a malacoknál napi 1,10 kg-os súlygyarapodást ért el. A plasi járásban levő královicei gép­államáson dolgozó Álojz Scheiner traktoros-

Next

/
Oldalképek
Tartalom