Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-06 / 137. szám, vasárnap

A genfi értekezlet tárgyalásai íól értesült genfi körök hírei alapján a kilenc küldöttség június 4-i zárt ülésén, amelyen az indokí nai béke helyreállításáról tárgyal­tak, ismét a semleges és vegyes bizottságokról volt szó, amelyek ellenőrzik az indokínai fegyverszü­neti feltételek teljesítését. A vitá­ban felszólalt a kambodzsai kül­dött, aki a fő súlyt „a vietnami csapatok" Khmerből való visszavo­nására helyezte. A következő felszólaló A. Eden külügyminiszter, a brit küldöttség vezetője, beszédében beismerte, hogy szükséges a vegyes bizottsá­gok megalakítása. Nézete szerint a vegyes bizottságok vitás kérdé­seit nemzetközi bizottságoknak kell megoldaniuk. Eden emlékeztetett arra, hogy Csu En-laj, a kínai kül­döttség vezetője, valamint Fam Van Dong, a vietnami küldöttség vezetője azt óhajtották, hogy a ve­gyes és a nemzetközi semleges bi­zottságok koordinálják tevékeny­ségüket, ne legyenek egymásnak alárendelve. Eden nézete szerint ez az megoldás nem elegendő. Eden rámutatott Csu En-laj azon javas­latának fontosságára, amely sze­rint a nemzetközi bizottságok tevé­kenységükért a genfi értekezlet részvevőinek felelősek és ezért javasolta, hogy alakítsanak az in­dokínai kérdésről tárgyaló genfi értekezlet részvevőinek képviselői­ből egy állandó kezességi szervet. A vitában felszólalt V. M. Molo­tov, a Szovjetunió külügyminisz­tere is, aki rámutatott a szovjet küldöttségnek arra a javaslatára, hogy a nemzetközi semleges bizott­ság Csehszlovákia, Lengyelország, India és Pakisztán képviselőiből alakuljon meg. Némelyik nyugati küldöttség igyekezett azt állítani, hogy Csehszlovákia és Lengyelor­szág nem lehet semleges. V. M. Molotov azt mondotta, hogy ez tel­jesen tarthatatlan érv, és ha kitar­tanak ezen álláspontok mellett, akkor nem lehetnek semlegesek más államok sem, olyanok ame­lyekben tőkés rendszer uralkodik. Ezzel a kapcsolatban Molotov rá­mutatott a nemzetközi bíróságra, amelyben különböző jogi rendszerű államok vannak képviselve. Néhány javaslattal kapcsolatban, amelyek szerint az indokinai fegy­verszünet feltételei teljesítésének ellenőrzését az ENSz bizottságai végezzék, Molotov megjegyezte, hogy az ENSz-nek nincs semilyen kapcsolata a genfi értekezlettel Az ENSz-nek nincs joga ilyen ellen­őrzésre, mert nincsen benne kép­viselve az 500 milliós kínai nép, a legnagyobb ázsiai hntalcm és nin­csenek benne képviselve* más ál ­lamok sem. amelyek részt vesznek a genfi értekezleten. Ami a két indokínai hadviselő fél vegyes bizottságait illeti, néme ­lyik küldöttség úgy véli, hogy eze­ket a bizottságokat alá kell rendel­nünk a semleges bizottságoknak. V. M. Molotov ezzel kapcsolatban rá­mutatott arra, hogy az ügy érde­kében áll, hogy mindkét, küldött­ség egybehangolja tevékenységét, szükséges azonban, hogy ne függ­jenek egymástól. Molotov továbbá megjegyezte, hogy a genfi értekezlet előtt az a leiadat áll, hogy helyreállítsa a bé­két egész Indokínában és ezért szükséges, hogy mind a vegyes, mind pedig a nemzetközi semleges bizottságok egész Indokína terüle­tén, ne pedig csak Vietnamban működjenek, ahogy azt némelyik küldöttség javasolta. G. Bidault francia külügyminisz­ter beszédében elismerte a vegyes és semleges bizottságok fontossá­gát az indokinai fegyverszüneti feltételek betartásának biztosítása szempontjából. Bedell Smith, az amerikai kül­döttség vezetője azonosította ma­gát Eden javaslatával, amely sze­rint a semleges bizottság tagjai „pártatlan országokból" valók le­gyenek. A nyert értesülések alap­ján azonban arról nem beszélt, hogy az amerikai küldöttség né­zete szerint mely országok pártat­lanok. A 'íenfi értekezlet június 4-i ülé­sén elhatározták, hogy június 5-én nyílt ülést tartanak a koreai kér­désről. Hétfőn, június 7-én a ko­reai kérdésről első izben fognak zárt ülésen tárgyalni. Kedden, június 8-án a külügyminiszterek íenfi értekezlete az indokínai béke helyreállításának kérdéseiről nyílt ülésen fog ismét tárgya.'ni. Franciaország Kommunista Pártjának XiSI. kongresszusa Franciaország Kommunista Párt­jának XIII. kongresszusán, Jacques Duclos a Központi Bizottság titkára Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottságának tevékenysé­géről és a franciaországi politikai helyzetről szóló beszámolójában hangsúlyozta, hogy Franciaország Kommunista Pártja becsülettel tel­jesiti feladatait a háború, a nyomor és a reakció politikája ellen folyta­tott harcban. Jacques Duclos vázolta a Mar­shall-terv óta az ,.európai hadsere­gig" eltelt események fejlődését és rámutatott, hogy a z USA kormá­nyának az a célja, hogy felújítsa a német militarizmust az „európai védelmi közösség" zászlaja alatt. A francia gazdaságban mutatko­zó mély válság jelei okozták, hogy Franciaország ipari termelése ma termelési kapacitásának csak 70 százalékát, éri el. jóllehet ebből 15— 20 százalék katonai termelésre esik. Franciaországban az ipari termelés az utolsó 25 év alatt egyáltalán nem növekedett. Duclos elvtárs továbbá rámutatott, hogy a francia kommunistáknak a nemzeti függetlenségért, a békéért, a kenyérért és szabadságért folyta­tott haroában elsö helyen áll a bonni és párizsi háborús szerződés ratifikálása elleni harc, mert ezek a szerződések előkészítik az úgyne­vezet „európai védelmi közösség" megteremtését. A francia kommunisták harcolni fognak, hogy ismét teljes egészében teljesítsék az 1944. évi francia-szov­jet szövetségi és kölcsönös segély­nyújtási szerződést, mert ez Fran. ciaország nemzeti függetlenségének fontos előfeltétele. Duclos elvtárs továbbá harcra hívta fel a kommu­nistákat a Kínai Népköztársaság elismeréséért és emlékeztetett arra, hogy a dolgozók harcát fokozni és kiszélesíteni kell az indokínai hábo­rú mielőbbi befejezéséért. Jacques Duclos továbbá kijelen­tette, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi években egyre fokozódik a francia burzsoázia kommunista el­lenes kampánya és a kormány re­presazálios politikája, a kommunis­ta párt megszilárdította befolyását és tekintélyét a dolgozó tömegek előtt. Duclos továbbá a párt munkájá­ról beszélt a tömegszervezetekben és szakszervezetekben és felhívta a kommunistákat, hogy minden téren fokozzák ideológiai, elméleti színvo­nalukat és tanulmányozzák a marxi­lenini elméletet. Beszéde végén a következőket mondotta: „Életünk büszkesége és értelme, hogy Franciaország Kommunista Pártjának aktivistái vagyunk, amely meg van győződve a szocializmus végső győzelméről, a munkásosztály akciós egységéért és a nemzeti, va­lamint demokratikus erők egyesíté­séért harcol, hogy győzzön a nem­zeti függetlenség, a béke és a népek közötti megértés politikája." Az NDK kormányának tiltakozása Adenauerék terrorcselekményei miatt A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya a következő til­takozó nyilatkozatot hozta nyilvá­nosságra: „Az elmúlt napokban a bonni belügyminisztérium, valamint a bajor, hesseni, alsó-szászországi, schlesw ;gholsteini, stb. tartományi kormányok közvetlen utasítására számtalan övezetközí utast — kü­lönösen nyugatnémet fiatalokat — érvényes irataik ellenére erőszak­kal megakadályozták abban, hogy tovább utazzanak a Német Demo­kratikus Köztársaságba és Berlin­be. Mind a demarkációs vonalon, mind a nyugatnémet szövetségi köztár­saság mögöttes részeiben teljes erővel mozgósították a határvé­delmet, a bűnügyi rendőrséget, a vámőrséget és más szervezete­ket és terrort gyakorolnak.az öve­zetközi utasokkal szemben. Ez a terror elsősorban a német ifjúság pünkösdi találkozójának részvevői ellen irányul. Sok saar­vidéki lakost — aki Berlinbe akart utazni — Stuttgartban le­szállítottak a vonatró' Számos hamburgi nem tudott Berlinbe utazni. Hasonló hallatlan eljárá­sokról adtak hírt a szövetségi köztársaság más helységeiből is A demarkációs vonalak átjáróinál a szövetségi határvédelem erősza­koskodik a szövetségi köztársaság polgáraival. számos övezetközi utasra puskatus: al támadnak, letar­tóztatják és véresre verik azokat, akik bátorságot vesznek maguk­nak, hogy felvilágosítást kérjenek ezeknek az intézkedéseknek értel­méről. A nyugatnémet területen, az övezetközi határ mentén rendőr­terror uralkodik. Az NDK hatósá­gi szerveinek megállapításaiból ki­derült, hogy a szövetségi köztár­saság hatóságainak eme terrorcse­lekményei alkotórészei az övezet­közi forgalom korlátozására és le­hetetlennétételére irányuló rend­szeres intézkedéseknek. Az NDK vasútügyi minisztériu­ma 1954. május 20-án levelet inté­zett a szövetségi vasútakhoz és ebben javaslatokat tett az övezet­közi közlekedés kibővítésére és megkönnyítésére, valamint az öve­zetközi vonatpárok számának nö­velésére. A szövetségi hatóságok erre a levélre nem válaszoltak. Bonnban ezenkívül törvényja­vaslatot készítenek elő, amely a bonni és a párizsi szerződés meg­valósulása esetén megtiltja az úgy­nevezett badkötelezettek számára, hogy látogatást tegyenek Berlin­ben és a Német emokratikus Köz­társaságban és e rendelkezés meg­szegőit súlyosan megbünteti A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya megállapítja, hogy az övezetközi szabad forgalom kor­látozására. vagy megakadályozásá­ra irányuló ilyen kísérletek a meg­felelő nemzetközi és belnémet egyezmények világos megszegését jelentik. Ezek a zaklatások és terrorin­tézkedések közvetlenül a német nemzet egységtörekvései ellen irá­nyulnak és meg akarják akadá­lyozni, hogy németek németekkel beszéljenek. Ez közvetlen megva­lósítása annak a politikának, ame­lyet Adenauer pártjának legutób­bi kongresszusán a ,,gát alkodás" politikájának nevezett. Az NDK kormánya legélesebben tiltakozik a demokratikus polgárjogok ilyen jogellenes korlátozása, a német nemzet egysége ellen intézett, a békét veszélyeztető támadás, va­lamint a német polgárokkal szem­beni szervezett embervadászat és terror ellen. Az NDK kormánya azt kívánja, hogy haladéktalanul érvénytele­nítsék a szövetségi köztársaság­nak ezt a jogellenes intézkedéseit és a Német Demokratikus Köztár­saság, valamint a szövetségi köz­társaság illetékes szervei között tárgyalásokat kezdjenek az öve­zetközi forgalom minden kérdésé­nek szabályozásáról. A Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya semilyen körülmények között sem tűri, hogy az „európai védel­mi közösség" és a különszerződés megvalósítása érdekében kimé­lyítsék a szakadékot Németország két része között. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya - felelősnek érzi magát Németország újraegyesülé­séért és minden német demokra­tikus jogainak megóvásáért. En­nek érdekében továbbra is arra törekszik hogy megkönnyítse az övezetközi forgalmat." A tiltakozást a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya ne­vében Heinrich Rau miniszterel­nökhelyettes írta alá. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyilatkozata Az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártjának országos bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy az Eisenhower­kormány politikája Guatemalával szemben veszélyezteti a nyugati fél­teke békéjét. A nyilatkozat, amelyet William Z. Foster, Elizabeth Gurley Flynn és Pettis Perry irt alá, a többi kö. zött leszögezi: Eisenhower és Dulles, miután ku­darcot vallott azokban a törekvései­ben, hogy „felszabadítsa" Indokínát az indokínaiaktól, most megkísérli, hogy „felszabadítsa" Guatemalát a guatemalaiaktól. Ök, akik azt az elvet vallják, hogy „az ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen", most összeszűrték a levet Nicaragua, Honduras és a Do­minikai Köztársaság fasisztabarát kormányával, hogy rábírják a latin­amerikaiakat. harcoljanak a latin­amerikaiak ellen, indítsanak fegyve­res támadást a demokratikus Gua­temala ellen és polgárháborút rob. bantsanak ki. Mindez annak a „szent keresztes háborúnak" pésze, amelynek célja, hogy olcsó munka, erőkhöz jussanak és biztosítsák a „United Fruit Company" amerikai milliárdos vállalat uralmát. Az a kísérletük, hogy Guatemalát tegyék felelőssé a szomszédos Hon­duras banánültetvényei 50.000 dol­gozójának sztrájkjáért, bizonyítja, hogy a „nemzetközi kommunizmus" elleni védekezésről hangoztatott szó­lamok csupán a nagytőkések profit­ja védelmének álcázását szolgálják. A nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyozza: Az Egyesült Államok katonai szer­ződést kötött Nicaraguával és Hon­durasszal, és az előbbi washingtoni parancsra megszakította a diplomá. ciai kapcsolatokat Guatemalával. A Pentagon légiúton fegyvereket szállít Nicaruagának és Honduras­nak, fegyvereket, amelyeket egy­i aránt fel lehet használni Nicaragua és Honduras dolgozói ellen és ugyan­akkor Guatemala ellen is. Ezek a módszerek Hitler módsze­reire emlékeztetnek. Céljuk, hogy Guatemala védtelenül maradjon, mialatt Somoza, Nicaragua diktá­tora, az Egyesült Államok irányítá­sával légi, tengeri és szárazföldi úton támadást tervez Guatemala ellen. A továbbiakban a következőket szögezi le a nyilatkozat: Amig nem késő, megálljt kell ki­áltani a gyarmati leigázás politiku, jának, a nemzetközi nicoarthyzmus­nalt és a háborúnak. Guatemala népe szabad akar maradni, azért harcol, hogy emeljék a béreket, szétosszák a földeket a farmerek között és hogy felszabadítsa hazáját az idegen ,befolyás alól. Mögötte áll a latinamerikai népek túlnyomó többsége, a népek, amelye­ket az Eisenhower—Dulles-féle ka­lózpolitika egyre inkább Amerika ellen fordít. Országunk minden dolgozójának rá kell bírnia szakszervezetét, tilta­kozzék az amerikai milliomosok kormányának azon kísérlete ellen, hogy a guatemalai népre ismét rá­kényszeritsék a fasiszta, szakszer­vezetellenes kormányt. Minden de. mokratikus gondolkodású és béke­szerető amerikai késedelem nélkül tiltakozzék Eisenhower elnöknél és követelje: „El a kezeket Guatema­lától!" Emelje fel szavát azért, hogy szűnjön meg a Wall Streetnek a la­tinamerikai népekkel szemben foly­tatott politikája. Országszerte ren­rezzünk tiltakozó gyűléseket, hogy távoltarthassuk a háborút a nyugati féltekétől — hangsúlyozza befejezé­sül a nyilatkozat. Az amerikai United Fruit Company munkásainak sztrájkja Hondurasban Hondurasban az United Fruit Company amerikai társaság 50.000 munkása sztrájkot jelentelt be, kö­vetelve a munkabérek emelését, szakszervezetek szervezésének jo­gát és más követeléseik teljesíté­sét. Az United Press hírügynökség jelenti, hogy a hondurasi kormány a sztrájk vezetőinek letartóztatá­sával akarja meghiúsítani a sztráj­kot. A letartóztatottak között van Cesar Augusto Coto, a központi sztrájkbizottság titkára, Ruben Portillo és Modesto Rubio. a tit­kár két helyettese, valamint Ma- nuel Sierre, (La Lima város) a sztrájk egyik központja képvise­lője. Az amerikai monopóliumok ér­dekeit védelmező hondurasi kor­mány minden megtorló intézkedése ellenére azonban a munkások áll­hatatosan védelmezik követelései­ket. A sztrájk tovább tart. Részvétnyilvánítások Martin Andersen Nexő halála alkalmából Szemjonov elvtárs részvétlevele V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió rendkívüli és mégha talmazott nagykövete a Német Demokrati­kus Köztársaságban a következő részvétlevelet küldte Johanna An­dersen Nexő asszonynak: „Drága Elvtársnő! Engedje meg, hogy férje, a mi drága és felejt­hetetlen Martin Andersen Nexő barátunk elhunyta — a mindnyá­junk számára fájdalmas veszteség — alkalmából mély részvétemet fejezzem ki. Martin Andersen Nexő fennkölt alakja, csodálatos, lelkes munkával teli élete, minden idők népei szá­mára mint az emberiség legma­gasabb eszményei önzetlen szolgá­latának példaképe marad emlé­kezetben. Szemjonov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete". A VOKSz részvétnyilvánítása A Nemzetiközi Kulturális kapcso­latokat ápoló szovjet szervezet ve­zetősége táviratot intézett Jörgen Jörgensen professzorhoz, a Dán­Szov.iet Társaság elnökéhez, amely­ben mélységes részvétét fejezi ki Martin Andersen Nexőnek, a dán né.p kiváló fiának, a társaság meg­alapítójának halála alkalmából. A szovjet emberek szívében — mond­ja a távirat — örökké élni fog kedves barátunk ragyogó emléke. A Magyar Országos Béketanács részvéttávirata A Magyar Országos Béketanács a következő táviratot küldte a Dán Béketanácsnak: „Drága Barátaink! Mély fájda­lommal és megrendüléssel érte­sültünk Martin Andersen Nexő, a Béke-Világtanács tagja, a dán iro­dalom büszkesége elhunytáról. Ha­lála nemcsak a dán nép hatalmas vesztesége, amely nagy fiát gyá­szolja benne, hanem a világ min­den haladó emberéé is; mindazo­ké, akiknek drágák a kultúra és a béke értékei. Együttérzésünket és részvétünket küldjük a dán bé­keharcosoknak. Martin Andersen Nexő életműve és békeharcn mindig ragyogó példa lesz élői­tünk a népünk és az emberiség boldog jövőjéért vívott küzde ­münkben." Kettészakadt az olasz monarchista párt Az olasz jobboldali monarchista párt kettészakadt, s a párt egyik vezetője, Lauro, az ismert millio­mos kilépett a pártból és új pártot alapított. Az új párt neve népi rm ­narchista párt. Lauro disszidáln a előtt tárgyalást folytatott De Ga.­perivel és Scelbával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom