Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-25 / 154. szám, péntek

1954. június 29

. i u

i s m 529 A genfi értekezleten az indokínai háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény ellenőrzéséről tárgyaltak A kilenc küldöttség' június 22-i zárt ülésén az indokínai háborús akciók megszüntetéséről *szóló egyezmény teljesítésének ellenőrzéséről tárgyaltak. Az értekezlet figyelmének középpontjában azok a javaslatok állottak, amelyeket a szovjet küldöttség Június 14-én és 16.án terjesztett elő. Ezek a javaslatok világosan meghatározzák egyrészt a két hadviselő fél képviselőiből álló vegyesbizottság, másrészt a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek teljesítése felett létesítendő semleges ellenőrző bizottság összetételét, funkcióit és teljhatalmát, valamint a kezes országok kötelességeit is. A Kínai Népköztársaság küldöttsége rámutatott, hogy a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek betartása a két fél jóakaratától függ és ezért a kétoldali vegyes bizottságnak kell a felelősséget viselnie az egyezmény betartásáért. A Kínai Népköztársaság küldöttsége kijelentette, hogy a semleges államok nemzetközi bizottsága funkcióinak egyforma mértékben kell vonatkozniuk mind a három indokínai államra, tekintetbe véve ezen államokban lévő különleges feltételeket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője hangsúlyozta, hogy a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek teljesítése ellenőrzésénél a fő feladatta vegyes bizottságra hárul, mert mind két fél fő felelősséget visel az egyezmények teljesítéséért. Az USA képviselője megismételte előző javaslatait. Az angol képviselő kijelentette, hogy a szovjet javaslatok gondosan és részletesen vannak kidolgozva, de állítólag több olyan tézist tartalmaznak, amelyeknek gyakorlati megvalósítása nehézségekbe ütközik. A francia képviselő rámutatott a háborús akció beszüntetéséről szóló egyezmény feltételei ellenőrzése kérdésének összetettségére és abban az értelemben nyilatkozott, hogy célszerű volna áttanulmányozni a bizottság összetételének és teljhatalmának kérdését e küldöttségek nemhivatalos véleménycseréje után. A szovjet küldöttség képviselője hangsúlyozta, hogy a semleges államok összetételére tett szovjet javaslatok lehetővé teszik egyezmény elérését. Ezeket a javaslatokat több küldöttség támogatta. Rámutatott annak a javaslatnak elfogadhatatlanságára, amely szerint az indokínai háborús akció megszüntetéséről szóló egyezmény ellenőrzésével az ENSz-t bízzák meg. Hangsúlyozta, hogy az egyezmény feltételeinek teljesítéséért a fő felelősséget a két hadvezető félnek kell viselnie. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a két hadviselő fél őszintén óhajtja a békét. Ez a közös törekvés a si. ker biztosítéka lehet. A világ közvéleménye tiltakozik a Guatemala elleni támadás miatt Amint a Reuter hírügynökség jelenti, az urugayi képviselőház határozatot hagyott jóvá, amellyel szolidaritását fejezi ki Guatemala kormányának. A határozatban, melyet elküldtek a délamerikai országok valamennyi parlamentjéhez, a következőket mondják: „A Guatemala elleni támadás összeesküvés a béke ellen Amerikában és a szabad nemzetek önrendelkezési jogának megsértése.

3 A kubai diákok szövetsége Arbenzet, a Guatemalai Köztársaság elnökét, díszelnökévé választotta. Az ecuadori diákok szövetsége is szolidaritását fejezte ki Guatemala népével és kormányával. Az egész argentin közvélemény nyel együtt a Guatemala fegyveres megtámadása ellen tiltakoznak az argentin főiskolások is. Június 21-én a buenosairesi egyetem hallgatói tiltakozó gyűlést tartottak a guatemalai agresszió ellen. Felvonultak a város utcáin, hangoztatták a guatemalai nép iránti szolidaritásukat és az agresszió azonnali beszüntetését követelték. Az amerikai diákszövetség tagjainak — 14.000 latinamerikai származású diáknak nevében, akik argentin főiskolákon tanulnak, élesen tiltakozott Guatemala megtámadása ellen és az agresszió megszüntetését követelte. Az Associated Press hírügynöksége jelenti, hogy a sandiagoi (Chile) diákok és munkások köveket dobtak az „El Mercurio" című lap szerkesztőségének ablakaiba, amely igyekezett kiforgatni a Szovjetunió állásfoglalását a biztonsági tanácsnak a guatemalai kérdésről szólüP ülésén. A guayaquilei (Ecuador) egyetem hallgatói gyűlést tartottak Guatemala védelmére. Panamai diákok csoportja az egyetem sportterén kitűzte a guatemala zászlót és kijelentette, hogy ezt a zászlót mindaddig kitűzve tartják, míg nem szüntetik meg a Guatemala elleni támadást. A római békevédők számos küldöttsége meglátogatta a guatemalai követséget és az olasz főváros lakosainak szolidaritását tolmácsolta a guatemalai nép iránt. Torino, Milánó, Genova, Pádua, Velence, Bologna, Firenze, Nápoly. Bari és Palermo különböző üzemeiben és vállalataiban tiltakozó határozatokat hoztak Guatemala megtámadása ellen. Guatemala követeleli, hogy az ENSz intézkedéseket hozzon az agresszió ellen Az Egyesült Nemzetek Szervezetének titkársága közzétette Toriellonak, a guatemalai külügyminiszternek követelését, amelyben agresszív akciók tovább folynak. Toriello követelte, hogy a biztonsági tanács tegyen meg minden elkerülhetetlenül stükséges intézkeHonduras és Nicaragua kormányainál a zsoldos erőknek nyújtott segítség megszüntetése érdekében' amelyek részt vesznek a Guatemarámutat, hogy a Guatemala elleni I dést és „használja fel tekintélyét l la elleni támadásban. A guatemalai események háttere A Guatemala ellen Indított fegyveres támadás, melyet az USA monopolistái szerveztek meg, csak az utolsó epizódusa annak a sok véres intervenciónak, melyeket az USA a középamerikai államokban a múltban megvalósított. Az USA már 1903-ban megvetette az alapjait Hondurasban az United Fruit Company nagy amerikai monopol-társaságnak. 1909—lö'12-es években Nicaraguaban interveniált az USA a Brown.testvérek nemzetközi bankcég érdekében. 1914-ben Mexikóban beavatkoztak az amerikai imperialisták annak érdekében, hogy a mexikói olajmezőket az északamerikai monopóliumok részé, re biztosítsák. A legnagyobb szerepet a középamerikai államokban az United Fruit Company játszotta, mely 1939-ben nagyarányú területe, ket vásárolt fel Közép-Amerika államaiban. Ennek a társaságnak 100 nagy óceánjáró hajója és kb. 3000 kilométer hosszú vasútvonala volt, és egészen 1944-ig ez a társaság volt Guatemala tényleges ura. A társaságnál 210.000 munkás volt alkalmazva, akiknek nagyrésze éhbérért dolgozott az ültetvényeken. Ez a társaság tartotta kezében a vasutakat, a nagyobb kikötőket, és a telefonszolgálatot. Ilyen fajta társaságok érdekében az USA igen gyakran interveniált fegyveres erőkkel Közép-Amerika államaiban. Ha egy kössépamerikaí államelnök hosszabb ideig akart állásában megmaradni, úgy feltétlenül szükséges volt, hogy jó viszonyban legyen az United Fruit Company vezetőivel, illetve az USA helybeli képviselőjével. Közép-Amerika, de különösen Guatemala, El Salvador, Nicaragua és Honduras diktátorai — híven kiszolgálták az USA monopolistáit. A legszélsőségesebb diktátor Guatemala elnöke, Ubico volt — akit azonban 1944-ben a guatemalai nép szabad, ságakarata megbuktatott. Mikor 1944-ben a nép megdöntette Ubico elnök reakciós kormányát, Areval, az új elnök haladó pártja vette át a kormányt. Az 1950-es választások a népi erők további nagy győzelmét jelentették és a haladó pártok 56 mandátumból 60-et megkaptak. Ekkor választották a mostani elnököt, Ar. benzet, aki élvezi a guatemalai nép túlnyomó többségének bizalmát. A guatemalai kormány demokratikus polgári kormány és 3 pártból áll, a Forradalmi Pártból, a Nemzeti Megújhódás és a Forradalmi Akció pártjából. Mind a három polgári párt és nem állnak marxista alapon. A kormányt továbbá támo. gatja a Munkáspárt is, mely marxista jellegű. A kormány tehát nem kommunista, mint azt az amerikai imperialisták állítják. A Guatemalával szomszédos Hondurasban és El Salvadorban azonban brutális katonai diktatúra uralkodik, alárendelve az USA imperialistáinak. Éppen ezek az államok tették lehetővé, hogy területükön megszervezhették és megindíthatták a mostani imperialista támadást a guatemalai demokratikus kormány ellen. Az amerikai imperialisták 1944. óta már 30 ízben kíséreltek meg puccsot a haladó guatemalai kormányok eilen, melyekkel meg akarták dönteni a haladó kormányt. Mindezek a puccsok azonban sikertelenek maradtak, mert a guatemalai nép egy emberként áll haladó kormánya mögött. Ez év januárjában a guatemalai kormány leleplezett egy inváziós tervet, melyet a szomszédos Nicaragua és Honduras kormányai terveztek ellene. Ezek az intervenciós tervek Studernek, amerikai ezredesnek a vezetésével készültek, aki a Nicaraguai United Fruit Company alkalmazottja és szoros kapcsolatban áll Nicaragua elnökével, Somozával. A januárban leleplezett tervek nagyon hasonlóak azokhoz az akciókhoz, amelyeket most indítottak Guatemala ellen. A földreform megvalósításával 1952-ben az United Fruit Company elvesztette guatemalai birtokait és a föld a rajta dolgozó parasztok kezébe került. Ettől az időtől indul meg az USA propagandahadjárata Guatemala ellen. Guatemala népe soha sem fordult volna haladó kormánya ellen, mert tudja, hogy csak a haladó kormány tudja biztosítani a jobb jövőt. Hősiesen küzd az or. szágba benyomuló kalandorok ellen és el van tökélve, hogy az intervenciós bandákat kikergeti hazája területéről. Guatemala küzdelme nagy vissz, hangot keltett egész Latin.Amerikában és sok államban nagy tömegek demonstráltak az USA legújabb agressziója ellen. Az uruguayi parlament megszavazott egy felhívást, amelyben élesen elítéli az USA agresszióját és szimpátiáját fejezi ki a guatemalai nép és kormánya iránt. Latin-Amerika munkásságá nak szakszervezeti szövetsége felhív t

a összes tagjait, nyújtsanak se gélyt Guatemala küzdő népének. Guatemala hősies harca szimbó lum a délamerikai államok részére, mert megmutatja ezeknek az álla. moknak — melyek nagyrészt az USA gazdasági és katonai uralma alatt állanak — hogyan kell harcolni, hogyan kell a szabadságért küzdeni. P. L. A koreai háború tanulsága 1954. június 25-én van négy éve annak, hogy az amerikai imperialisták a báb Li-Szin-Man segítségével agresszióba kezdtek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az USA uralkodó körei véres intervenciós háborút indítottak a koreai nép ellen őrült világuralmi terveik megvalósítására. Le akarták igázni Korea szabadságszerető népét, hatalmukba akarták keríteni Észak-Korea óriási természeti gazdagságát és területét, ugródeszkául akarták felhasználni újabb agressziók céljaira az ázsiai szárazföldön, főleg a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ellen. A háború megindításának nem kevésbbé fontos oka volt az amerikai monopóliumoknak az a törekvése, hogy a fegyverkezési ipar új megrendeléseivel fenntartsák az amerikai gazdaság konjunktúráját, amely feltartóztathatatlanul ha lad a válság felé, és hogy maximális nyereségeket biztosítsanak maguknak. Amikor az US^. megindította koreai háborúját, azt hitte, hogy nagy technikai és anyagi túlsúlyával könnyű győzelmet arat a harctéren. A hős koreai nép azonban Munkapártjától lelkesítve a kínai nép legjobb fiainak — a kínai népi önkénteseknek segítségével nemcsak visszaverte az ellenség támadásait, hanem pusztító csapásokat is mért rá. Súlyos harcok után a front végül megállt a 38. szélességi körön. A koreai nép a dicső kínai önkéntesekkel együtt az intervenciósokkal vívott súlyos háborúban hallatlan hősiességet tanúsított. Ebben az igazságos harcban az egész haladó emberiség teljesen a kis koreai nemzet oldalán állott, amely bátran védelmezte szabadságát. Az amerikai imperialisták és liszinmanista segítőtársaik koreai kalandjukban megsemmisítő vereséget szenvedtek. A világ közvéleményének nyomására, amely egyre erélyesebben követelte a koreai háború megszüntetését, és saját népének egyre növekedő nyomására az USA már 1951 júniusában kénytelen volt tárgyalásokat kezdeni a koreai fegyverszünet megkötésére. Az amerikai imperialisták azonban ezeket a — Szovjetunió kezdeményezéséből megkezdett béketárgyalásokat minden lehető módon, állandóan késleltették és végül megszakították, hogy igy megakadályozzák a koreai háború megszüntetését. Az utolsó pillanatig helyi offenzivákkal igyekeztek fordulatot elérni a katonai helyzetben és a kezdeményezést magukhoz ragadni a háborúban. Csupán a néphadseregtől elszenvedett nagy vereségeik után 1953 elején újították fel a fegyverszünetről szóló tárgyalásokat. A sokáig húzódó tárgyalásokat a koreai-kínai fél jóakaratának következtében végül siker koronázta. Az egész haladó emberiség és elsősorban a koreai nép nagy örömmel üdvözölte a koreai fegyverszünet megkötését 1953 július 27-én. A koreai háború a világ imperialista erőinek és elsősorban az amerikai imperialistáknak nagy vereségével végződött. Az amerikai fegyveres erők a három évig tartó koreai háborúban több katonát vesztettek, mint amennyit az USA az egész második világháború alatt. Az USA tekintélye az ázsiai nemzetek szemében komolyan megrendült. A koreai nép és a kínai népi önkéntesek megvédelmezték a távolkeleti békét és megsemmisítő csapásokat mértek az agresszorra. Ez a koreai nép hősies harcának legnagyobb érdeme. Ismét bebizonyosodott az egész világ előtt, hogy nincs a világon olyan erő, amely megtörhetné annak a népnek ellenállását, amely már egyszer kivívta szabadságát és függetlenségi jogát védelmezi. A koreai fegyverszünet megkötésével tehát reális lehetőség nyílt arra, hogy a fegyverszünet tartós békévé változzék. Azonban ismét világosan megmutatkozott, hogy az amerikai imperialisták nem hajlandók tárgyalások útián megoldani a Távoi-Keletnek ezt az égető kérdését és igy hozzájárulni az ázsiai béke és biztonság biztosításához. Az USA uralkodó körei, amelyek kénytelenek voltak beleegyezni a koreai fegyverszünet megkötésébe, 1953 júniusától kezdve minden erőfeszítést megtettek, hogy veszélyeztessék a fegyverszünet szilárdságát és megakadályozzák a koreai kérdés békés megoldását. A háború tűzfészkét az USA Koreából Indokínába helyezte át. a koreai kérdésben meghiúsítja a megegyezés elérését és továbbra is fenn akarja tartani Koreában a feszültséget. Az USA uralkodó körei DélKoreát meg akarják tartani mint támaszpontot az ázsiai szárazföld ellen irányuló esetleges agresszió számára és mint a liszinmani provokációk állandó tűzfészkét. Ezért az USA önkényesen és egyoldalúan megszakította a mult év decemberében a koreai politikai értekezletről szóló tárgyalásokat és állandóan minden eszközzel és minden módon a megegyezés meghiúsítására törekszik. Az utóbbi idők fejleményei nagy nyugtalanságot váltanak ki a világ valamennyi békeszerető embereiben. Ezért nagy elégtétellel fogadták ez év februárjában a berlini értekezlet nyilatkozatát, amelybem bejelentették, hogy ez év április 26 ra összehívják a genfi értekezletet a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Anglia, Franciaország, USA és más érdekelt államok részvételével a koreai kérdés békés megoldására. E tanácskozásoknak óriási jelentőségű ténye az, hogy első ízben vesz részt rajtuk a Kínai Népköztársaság, amelynek részvétele nélkül nem lehet megoldást elérni semilyen fontos, a Távol-Keletet érintő kérdésben. A koreai kérdésről szóló genfi értekezlet folyamán ismét megmutatkozott a sürgető kérdéssel kapcsolatos kétféle állásfoglalás. Az amerikai küldöttség a koreai agresszióban részvevő küldöttségeivel együtt azzal a szándékkal érkezett Genfbe, hogy megakadályozzon bármilyen megegyezést is a koreai kérdésben. Ezzel szemben a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségei minden erőfeszítést megtettek, hogy megegyezést érjenek el és így a koreai fegyverszünet tartós békévé váljék. Ebből a célból a béketábor küldöttségei a konstruktív javaslatok egész sorát nyújtották be, amelyeket Molotov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője június 5-én összefoglalt és tekintettel azokra a kérdésekre, amelyekben megegyezést értek el, öt pontból álló új javaslatot terjesztett elő. Ez a javaslat teljesen megfelel a koreai nép nemzeti érdekeinek és ezért nemcsak a koreai nép, hanem az egész világ közvéleményének teljes támogatására talál. A kapitalista küldöttségek azonban a koreai kérdés megoldására tett reális javaslatokat elutasították anélkül, hogy saját észszerű javaslataikat benyújtották volna.; Az USA uralkodó körei nagy nyomást gyakoroltak csatlósaikra és nagy sietséggel ez év június 15-én megszakították a Koreáról szóló genfi tárgyalásokat. Az egész világ közvéleménye előtt az USA uralkodó körei leplezetlenül úgy állanak most, mint a genfi értekezlet Koreáról szóló sikertelenségének okozói. Ismét bebizonyosodott, hogy az USA nem óhajtja békés tárgyalások útján elérni a távolkeleti égető kérdések megoldását és ezzel a nemzetközi feszültség enyhítését. A koreai nép csalatkozott abban a várakozásában, hogy a genfi értekezlet meghozza hazája egyesítését. Azonban a genfi értekezlet sikertelensége ellenére sem szűnik meg egy pillanatra sem harcolni a szabad, egységes és demokratikus koreai állam megalakításáért. Népünk őszintén iirül mindazoknak a sikereknek, amelyeket a koreai nép hazája újjáépítésében elért. Épp úgy, mint a háború alatt, a csehszlovák nép ma is testvéri módon segíti a koreai népet, mert jól tudja, hogy a bátor koreai emberek a mi hazánk boldog életéért és békés munkájáért is harcoltak. M. Petrovskí