Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-19 / 149. szám, szombat

500 «II

S

Z

0 1954. június '17. Két amerikai ügynök vallomása az amerikai hírszerzők Szovjetunió ellem aknamunkájáról Az „Izvesztyija" június 15-i szórna közli Petrov „Önként jelentkeztek" cimü cikkét. Petrov a következőket írja: A szovjet államvédelmi szervek, nél nemrég jelentkeztek N. Jakuta és M. Kudrjavcev amerikai ügynökök és vallomást tettek az amerikai hírszerzők Szovjetunió el lén i aknamunkájáról. A két kém története újabb fényt derít aa amerikai hírszerző szolgálat bűnös módszereire. E hírszerző szolgálat az úgynevezett „áttelepült személyek" soraiból, toborozza ügynökeit. A Nyugat-Németországban létesített különleges ^isko. Iákban diverziós tevékenységre képezi ki, majd titkon átdobja őket szovjet területre. N. Jakuta és M. Kudrjavcev elmondották, hogyan és milyen céllal történik mindez. Az út, amely Jakutát az amerk kai kémek soraiba vezette, azzal a gyávasággal kezdődött, amelyet a hitleri hadsereg elleni harcok során tanúsított. Ennek kövekeztében esett fogságba Jakuta és hazája ellenségeinek kiszolgálójává vált, amíg azután a győzelmes Szovjet Hadsereg csapásai nyomán a hozzá hasonlókkal együtt Németország nyugati határaira került, ahol másodízben vált — ezúttal az amerikai csapatok — „foglyává". Jakuta visszaemlékszik, hogy az amerikai „felszabadítók" mindany. 1 partján lévő magányos villában három amerikaival találkoztak. Köztük N. Holliday, álnéven Igor Szergejevics. Az amerikaiak gondosan ellen, őrizték az odairányltottak nyilvántartási adatait. Azután az amerikai lőtéren eltőemyőugró és lőpróbákat végeztettek velük. Végül Jakuta és három társa a Münchenhez közeli Tegernsee partján levő Bad-Wiessee fürdőhely villájába került. Jakuta ott „Paul"-lá változott és az a fiatal ember, akivel a továbbiakban együtt kellett működnie, a Bob álnevet kapta. Ez volt Kudrjavcev. Az ö története rövidebb mint Jakutáé, Kudrjavcev alig töltötte be 14. évét, amikor szülőhelyét ideiglenesen megszállták a hitleristák. Míg a bátor szovjet fiatalok a gyűlölt ellenség elleni harc útját választót, ták, a gyengejellemü Kudrjavcev a fasiszta propaganda hatása alá került és a megszállók kiszolgálójává vált. Ezen a sikamlós úton csaknem ugyanazokon a szakaszokon ment keresztül mint idősebb cinkostársa, Jakuta — „Paul". Nap-nap után verték belé az amerikai felderítők alapvető „tanait": gyűlölni és megsemmisíteni, meggyilkolni és felrobbantani mindent, ami szovjet. Bármilyen ei#s is volt ennek a rendszeres átgyúrásnak a befolyása, bármennyire törekedtek is ezt a fiatalembert a Szovjetunió tudanyiukat -I' oroszokat, franciákat I to

s ellenségévé nevelni Kudrjavcev _ . nam ao-v ííhan o-nn nn ltr rwi rwTT arnn hollandokat, belgákat, lengyeleket — mint az állatokat, botokkal teherautókra kergették; nyitott szögesdróttal körülvett karámokban étlen-szomjan tartották. Mindez azért történt, hogy az embereket a végső kétségbeesésbe kergessék, amikor már bármilyen kivezető út menekülésnek látszik. Jakuta ebben a helyzetben elfogadta egy Münchenből érkezett segédmunkás-toborzó ajánlatát. Ekkor került Mojszejev, Szomov és más orosz fehér, emigráns vállalkozók bandájába, akik az amerikaiak számára német repülőtereket állítottak helyre. Jakuta így vált fokozatosan hadifogolyból „áttelepült személlyé", vagyis olyan emberré, akinek nincs hazája, nincsenek jogai, nics védelmezője. Rövid idő múlva Jakuta a fehéremigrans Boldirev kezei közé került, aki „eleven árut" szállít DélAmerikába és Afrikába. Jakuta Afrikába került. A szovjet emberek aligha tudják elképzelni — mondja Jakuta — mit' jelent ilyen helyzetbe kerülni, mit jelent azt érezni, hogy nincs védelmező, nincs pártfogó, nincs mögötted egy ország, amelynek a tekintélye véd, amelynek képviselőihez mehetsz. A marokkói kényszermunka — ahol dolgoztak és meghaltak az „áttelepült személyek" — olyan vállalkozás volt, amelynek főrészvényese az 1917.ben Oroszországból Párizsba menekült Bjeloszelszkij herceg volt. Bjeloszelszkij üzlettársai és segítői Fedcsenko, Brjuno és más fehéremigránsok voltak. Itt Marokkóban megkezdték az „áttelepült személyek" szovjetellenes átnevelését. Olyan gondolatokat vertek beléjük, hogy az, aki aktívan részt vesz a Szovjetunió elleni harcban, számíthat arra, hogy kikerülhet az emberek közé". Megjelent a színen Bajdalakov, az egyik fehéremigráns „szövetség" elnöke. Bajdalakov honfitársai szenvedéseivel együttérző orosz embernek tüntetve fel magát, rábeszélte az „áttelepülteket", hogy utazzanak Nyugat-Németországba, ott egy különleges iskola van. ahol az „áttelepült személyek" mindent megtanulhatnak, ami hazatérésükhöz szükséges. Jakuta egyike volt azoknak, akiknek „rábeszélése" nem igényelt különösebb fáradságot. Az erkölcsi, leg lezüllött, leitatott Jakuta beleegyezett, hogy a Bajdalakov vezetése alatt álló szervezet nyugatnémetországi kémiskolájába utazik. Németország fe'é menet Párizsban időzött és itt Sztolipin, az egykori cári miniszter fehéremigráns fiának vezetésével „politikai csiszolást" kapott. A kémiskola, — mint Jakuta közölte — Majna-Frankfurttól 20 kilométerre Bnd.Homburg fürdőhelyen van. „A Szovjetunió tanulmányozására alakult intézet';, cégére alatt tevékenykedő kémisktíla most a Friedrich Kaiser Allee 57—59. szám alatt működik, azelőtt pedig Linburgban működött. Az iskola előadói kara fehéremigránsokból és árulókból áll Amikor az „iskola" tanfolyama befejeződött, Jakutát más „növendékekkel" együtt München külvárosába vittéfc. O^t a Starnbergersee nem egy ízben gondolkodott azon, hogy mi is történik. E kételkedés oka az a kevés hir volt, amelyet azoktól az emberektől tudott meg, akik az otthoniakkal leveleztek és néha sikerült meghallgatnia a szovjet rádióadásokat a hazai életről. „Meggyőződéssel mondhatom — mondja Kudrjavcev — hogy az „áttelepültek" közül sokan örömmel hazatérnének, ha nem rémítgették volna őket rendszeresen azokkal az amerikai koholmányokkal, hogy mi vár a Szovjetunióban a hazatértekre." Mindezek ellenére Kudrjavcev — „Bob", Jakuta — „Paul"-hoz hasonlóan kifogástalanul tanult a bad-wiesseei „magasfokú" amerikai kémiskolában. Itt a

z oktatást már nem csupán Borisz Boriszovics Martino, az iskola „orosz" vezetője és más fehéremigránsok, hanem amerikaiak is vezették, akik nem titkolták? hogy az Egyesült Államok hírszolgálatához tartoznak. Az amerikai hírszerzők egyik legfőbb gondja az, hogy biztosítékot kapjanak: a szovjet területre átdobott kém balsikere esetén nem fedi fel az amerikai hírszerzéshez fűződő kapcsolatait. E cél érdekében igyekeztek meggyőzni a „tanulókat", hogy amennyiben hűtlenné válnak amerikai gazdáikhoz, a kivégzéstől még a szovjet hatóság, nál való önkéntes jelentkezés sem mentheti meg őket. A Szovjetunióba küldött ügynököknek legszigorúbb kötelességévé teszik, hogy végső esetben csak annyit áruljanak el, hogy fehéremigráns szervezetek ügynökei. Miután elvégezték Bad-Wiesseeben az amerikai kémiskolát, ismét ellenőrző próbára mentek. Levizsgáztatták őket a rádióállomások, a rejtjel, a titkosírás helyes alkalmozásából, a fegyverek használatából, térkép, és vázlatolvasásból. Így telt el két hét. Utána Holliday kapitány gépkocsiba ültette és az amerikai csapatok müncheni kaszárnyájának katonai raktárába vitte őket. Amíg egy „Paul" nevű amerikai hadnagy ellenőrzése alatt megtörtént a repülőgépről való kiugráshoz szükséges felszerelés utolsó ellenőrzése, gondosan összeállitották a térképekből, fegyverekből, patronokból, rádióállomásból, Codeokból (rejtjelkulcs) és szovjet pénzkötegekből álló poggyászt. Minden holmiból eltüntettek mindenféle jelzést, ami elárulhatná azok amerikai eredetét. Végül aranypénzeket varrtak öltözékükbe és Holliday kapitány megadta utolsó utasításait. Ezek között az utasítások között szerepelt: balsiker esetén a szovjet földön semilyen körülmények között ne ismer jék be, hogy az amerikai hírszerzéshez tartoznak. Holliday azt a ..baráti" tanácsot adta. hogy a balsiker súlyos következményei elkerülésének legjobb eszköze az öngyilkosság. ,,Paul"-nak és ,,Bob"-nak pillanatok alatt ölő méreggel telt kis ampullákat adott. .. Ezeket az ampullákat Holliday 'Utasítására ingük gallérjába varrták. A gallér szélét kellett csak megharapni ahhoz, hogy azonnal beálljon a halál. Elkövetkezett a Münchenből való távozás órája. A görögországi Szalonikiig való út volt a repülés első szakasza. Harold Irving Fiöler őr. nagynak — „Vologvá''-nak az amerikai felderítő szolgálat munkatársának és még egy amerikai őrnagynak kíséretében Szalonikiben Jakuta „Paul"-t és Kudrjavcev „Bob"-t egy négymotoros — mindenféle felség, jel nélkül — bombázó repülögépoe ültették. A repülőgép igen magasan, kivilágítás nélkül haladt. Kigyulladt a jelzőfény: készülni az ugrásra. Mindketten felvették a felszerelést, utoljára vizsgálták meg a pogygyászt és az ajtóhoz álltak. A pilótafülkéből kilépő amerikai kinyitotta az ajtó rekeszét. A háta mö. gött egy másik amerikai állt és gyanakodva nézett a kémekre. Kudrjavcev .elsőnek ugrott a repülőgépről a fekete mélységbe. Jakuta habozott, mire az amerikai repülőtiszt erősen meglökte és így elvesztve egyensúlyát, kiesett a repülőgépből. Attól a pillanattól kezdve, hogy: Jakuta és Kudrjavcev szovjet földre kerültek, egészen az államvédelmi szerveknél való jelentkezésükig saját beismerésük szerint érezték, hogy nem képesek behatolni a szovjet tömegek közé, hogy lelepleződ, nek. Ez a leleplezéstől és felismerés, tői való félelem egyik helyről a másikra kergette őket. Kibírhatatlanná vált egyedül lenni a szovjet földön. Mindgyakrabban ötlött fel bennük az a gondolat, hogy jobb lenne, ha felismernék őket, minthogy farkasok módjára kóboroljanak Jakuta és Kudrjavcev gondolatai mindgyakrabban tértek viszsza a rég elhagyott hazai helyek felé. Mindgyakrabban gondolkoztak saját sorsukon és kezdték megérte, ni, hogy az amerikaiak a szovjet emberek és önmaguk ellenségévé tették őket. Mindgyakrabban felötlött emlékezetükben az egykori cári ügyészek és tábornokok alakja, Holliday alakja „baráti ajándékával", a halálos mérget tartalmazó ampullával. Nem beszéltek egymás, sal, és mégis teljesen egyértelmüleg cselekedtek, halogatták a „Miszter Tony"-nak szóló rádióadásukat. Most már nem tudják pontosan megmondani, hogyan kezdődött közöttük az első ilyen beszélgetés, de végül megegyeztek: elássák az egész felszerelést és felhasználják a náluk levő hamis iratokat, hogy munkához juthassanak. Senki sem fogja tudni a multjukat, pénzük van, dolgozhatnak. Minél többet gondolkozott azonban Jakuta és-Kudrjavcev e tervek fö. lött, annál világosabbá vált előttük, hogy a titoknak azzal a terhével, amely a vállaikra nehezedik, soha sem tudnak majd egyenesen az őket körülvevő szovjet emberek I szemébe nézni, soha sem érezhetik magukat a Szovjetunió egyenjogú polgárainak. Amikor pedig ez világossá vált számukra, jelentkeztek a szovjet államvédelmi szerveknél. Ott leadták felszerelésüket, közölték a címeket, ahová a rejtjeles kémjelentéseket kellett küldeniök (Belgium-Liege, Adriáén, de Vitte utca 11., Jules Boussard; Norvégia Alvik Hardanger, FMB P. Kasztronij, Berlin, Zehlendorf, Vollzogenstrasse 15, Kahn und Schurmann, GmbH). Részletesein Beszéltek az amerikai hírszerzőktől kapott feladataikról: Moszkva egyik kerületében megtelepedve fel kell szerelniök a rádióadót, az ipari és katonai objektu, mokról való tájékoztatás érdekében kém. és diverziós tevékenységre ügynököket kell toborozniok. Névtelen levelekkel le kell járatni a Szovjetunió közismert embereit, a pártás társadalmi funkcionáriusokat, szovjet dolgozókat; meg keli ölni szovjet embereket és el kell venni igazolványaikat, közölni az amerikai felderítő központtal, hogy milyen igazolványok szükségesek más, a Szovjetunióba átdobott ügynökök számára. A rádió-irányítóállomás segítségével segíteni kell az amerikai repülőgépeket a kémek további ledobásában és háború esetén segíteni kell az ellenséges repülőgépeket a szovjet objektumok bombázásában. N. Jakuta és N. Kudrjavcev megtagadták az amerikai felderítés adta feladatok teljesítését és önként jelentkeztek: „Nem semmisítették meg őket", mint ahogy az amerikai felderítés ijesztgette őket, ha. nem minden lehetőséget megkaptak, hogy szabadon éljenek és dolgozzanak szülőföldjükön. Most mindketten nagy hazájuk fiainak érzik ma Angol—amerikai ellentétek a genfi konferencia folyamán Eden angol külügyminiszter néhány nappal ezelőtt Genfből Londonba utazott, hogy az angol kormány ülésén beszámoljon a genfi konferencia menetéről. Genfbe való visszatérése előtt kijelentette egy londoni sajtókonferencián az újságíróknak, hogy tu. datában van annak, hogy milyen fontos és komoly feladat előtt áll és milyen súlyos helyzet állana elö, ha nem sikerülne a genfi konferencián megegyezésre jutná. Szükséges, mondotta, — hogy az indokínai konfliktus minél előbb véget érjen és hogy a megegyezés mindkét fél részére elfogadható legyen. A legfontosabb tény az, hogy most már mindkét fél katonai vezetősége egymással érintkezésbe lépett.. Edennek az a megjegyzése, hogy a hfeíyzet súlyos, eléggé jellemzi azt a félelmet, mely ma a brit diplomáciát uralja. Mint nemrégiben irta a londoni „Sunday Times", a genfi konferencia kudarca Anglia részére katasztrofális következményekkel járna, mivelhogy akkor az USA kormánya nyugati szövetségeseit belekénysze. rítené egy új, a koreaihoz hasonló konfliktusba, mely minden valószínűség szerint hamarosan egy általános ázsiai háborúvá, illetve rövid időn belül világháborúvá fejlődhetne. Az újság szerint Anglia politikája abban áll, hogy Nagy-Britannia részvétele az indokínai háborúban sem atonailag, sem politikailag nem iehetséges és hogy sem stratégiai, sem morális szempontból a nyugati hatalmak nem tarthatják Indokinát megszállva anélkül, hogy ne vesztenék el teljesen az ázsiai országok támogatását. Ma már világos, hogy éppen ez az álláspont képviseli a mai brit politikát és közvéleményt. Ehhez még hozzájárul a brit közvéleménynek az a követelése is, hogy a brit ál. lamközösség államaival és különösen Indiával, Angliának szorosan együtt kell működni. Világos, hogy Anglia el akarja kerülni azt a lehetőséget, hogy választania kelljen Üj-Delhi, azaz India és Washington között. Minden jel azonban arra mutat, hogy ez a választás már meg is történt és ez irányítja az angol politikáit Genfben. fippen az az angol kormány ki-, vánsága. hogy az USA elismerje ezt a tényt, azaz a megváltozott esetleges amerikai tervek ellen a vétójoghoz folyamodni. A „Times" beismeri, hogy az angol vétó szükségessé vált az USA ellen, mivelhogy az USA kormánya az utolsó időben több olyan meggondolatlan lépést tett, amelyekkel az angol kormány nem tud egyetérteni. Az USA-nak nem szabad azt gondolni — írja a „Times", — hogy az amerikaiak azt tehetnek, amit akarnak, anélkül, hogy a másik oldalról ne jönne az akcióra egy reakció. Van olyan pillanat, hogy a reakciókat előre lehet látni. Továbbá a „Times" hozzáfűzi, hogy nagyon fontos a brit politika számára a fentemlített, úgynevezett stratégiai vétón kívül, a politikai vétó, azaz, hogy nemcsak katonai, hanem politikai téren is joga van az angol kormánynak az USA bizonyos lépései ellen vétót emelni. Anglia részére szükséges, hogy megtartsa szövetségeseit és barátait. Ez különösen fennáll Indiával szemben és az angol kormány nagyon jól tudja hogy nem lehetséges tartós, békés kibontakozás Ázsiában, melyet nem támogatnának az önálló ázsiai államok politikai téren, melyeket India erősen befolyásol. Az a tény, hogy Anglia részvételét az indokínai konfliktusban ma maga az angol kormány kizártnak tartja, nem jelenti azt, hogy London nyugodtan várhatja, hogy mikor újul meg az amerikai nyomás, hogy Angliát belesodorják egy újabb, súlyos katonai kalandba. Egy másik angol visszautasítás az USA-val szemben súlyos konzekvenciákat vonna maga után az angol-amerikai viszonyban és jelenleg úgy látszik, hogy közeledik a pillanat, hogy Washington újra nagy nyomást fog kifejteni az in. dokínai háborúban való részvételt illetően. Londonban aggodalommal figyelik a washingtoni híreket, melyek szerint az amerikaiak e genfi konferenciát rövidesen be akarják fejezni. Egyidőben ultimátumot ktíldenének a Vietnami Demokratikus Köztársasághoz és ugyanakkor Eisenhower kérné a kongresszus hozzájárulását, hogy az USA interveniálhasson Indokínában katonai erejével, abban az esetben, ha ezt az USA kormánya szükségesnek látná. Az angol közvélemény azt reméli, hogy a brit diplomáciának, mely helyzetet, anélkül, hogy szükséges csak részben helyesli a francia és volija az egész angol-amerikai vi_ a

z amerikai álláspontot az indokiszonyt uj elbírálásnak alávetni. liai korea

) kérdésben, végül si. Az angol konzervatív „Times" kerül meggyőzni az USA korrnáegy cikkében szintén foglalkozik az nyát arról, hogy a brit delegáció angol-amerikai viszonnyal és felel álláspontja annyira realisztikus. Dulles azon kijelentésére mely hogy ez a politika alapját képezszerint az USA kormánya nem te- j heti egy megegyezésnek, úgy, hogy heti függővé saját akcióját attól, i a genfi konferencia sikeresen fejehogy az angoloknak joguk van sa- ! ződhessen be. ját politikájukat érvényesíteni és | L. P. A Szovjetunió pénzügyminisztériumának közleménye a kölcsönjegyzésről A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését szolgáló 1954. évi állami kölcsönt, amelyet 16 milliárd rubel értékben bocsátottak ki, június 14-én estig 17.492,031.000 rubel értékben jegyeztek le. A Szovjetunió pénzügyminisztériuma rendeletet adott ki, hogy 1954. június 16-tól mindenütt szüntessék be a további kölcsönjegyzést. Francia repülőgépek sorozatosan megsértik az egyiptomi átrepülési tilalmat Az AFP jelenti: Az Al Tahrir cimű félhivatalos folyóirat közlése szerint az Indokfnába lőszert szállító francia repülőgépek naponta leszállnak a Szuezi-csatorna övezetében lévő brit katonai támaszponton. A lap megállapítja, hogy ez felháborító megsértése az egyiptomi kormány határozatának, amely megtiltotta, hogy az Indckínába tartó katonai repülőgépek leszálljanak, vagy akár átrepüljenek egyiptomi területen. Az olasz vas- és fémmunkások újabb sztrájkra készülnek Az olasz vas- és fémmunkásoknak a CGIL-hez tartozó szakszervezete június 22-re 24 órás általános országos sztrájkot jelentett gukat. Igyekeznek dolgozni a szov- b bérek emeIéséért és a g á

r_ íet nep iavara. amelv visszavezette • őket saját soraiba abból a pusztu- iparosok és a szakadár szakszerlásból, ahol még sok szerencsétlen vezeti szövetségek között létrejött .áttelepült személy" az amerikai . , . ,, , , . ,' imperialisták és bűnös elgondolásaik j csalar

d megegyezes ellen folyo harc áldozata. I keretében. Ennek a harcnak keretében újabb 24 órás sztrájkot tartottak Livorno éj Pisa ipari dolgozói. A római fa- és üvegipari dolgozók, s tarantói hajóépítők, valamint Nuoro és 3 hasonló nevű megye ipari dolgozói szintén sztrájkoltak .Szerdán az olasz főváros közlekedési alkalmazottai sztrájkoltak.