Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-19 / 149. szám, szombat

1954. iűniu

s 19. U J SZO 3 A genfi értekezlet illése K genfi értekezleten szerdán zárt ülésen folytatta a kilenc küldöttség až indokínai kérdés és ezen belül Khmer és Patet Lao problémájának megvitatását. Az ülésen Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere javasolta, hogy Khmerben és Patet Laoban ugyanakkor szüntessék be a hadműveleteket, mint Vietnamban. A Kínai Népköztársaság küldöttségének javaslata értelmében a két fél katonai képviselőinek Genfben és a harcok színhelyén haladéktalanul meg kell kezdeniök a tárgyalásokat a Khmerben és Patet Laoban életbeléptetendő fegyverszünet kérdéseiről. A Kínai Népköztársaság küldöttsége a továbbiakban javasolta, hogy a fegyverszüneti egyezmény intézkedjék afelől, hogy Khmerbe és Patet Laoba ne lehessen sem szárazföldi, sem vízi, sem légi úton csapatokat és fegyvert szállítani. A rendfenntartó célokra beszerezhető fegyverek mennyiségében külön kell megállapodni. A Kínai' Népköztársaság javaslata értelmében Khmerben és Patet Laoban ugyanaz a semleges ellenőrző bizottság ellenőrizné a fegyverszüneti egyezmény betartását, mint Vietnamban. A javaslat értelmében az egyezmény aláírása után mindkét fél Khmerben és Patet Laoban is szabadonbocsátja a hadifoglyokat és az internált polgári személyeket. Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere javasolta: A béke megszilárdítása megköveteli, hogy az Indokínára vonatkozó politikai kérdéseket is rendezzék a genfi értekezleten, figyelembevéve Vietnam, Khmer és Patet Lao szuverenitásának és nemzeti függetlenségének érdekeit. Az egységes vietnami kormány megalakítása céljából Fam Van Dong javasolta, hogy a fegyverszüneti egyezmény megkötése után egész Vietnam területén minél előbb tartsanak szabad választásokat titkos szavazás alapján. A választás előfeltételeinek megteremtésére Vietnam területéről ki kell vonni valamennyi külföldi csapatot. A választások végrehajtását ugyanannak a nemzetközi bizottságnak kell ellenőriznie, amely a fegyverszüneti feltételek betartását ellenőrzi. Fam Van Dong a továbbiakban javasolta, hogy Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között építsék ki a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, mégpedig a teljes egyenlőség alapján. Fam Van Dong kijelentette, hogy egyéb felmerülő politikai kérdéseket később kell majd rendezni. Egyes nyugati küldöttségek képviselői kijelentették, hogy a Kínai Népköztársaság javaslatainak bizonyos pontjait elfogadhatónak tekintik és azért azokat behatóan tanulmányozni fogják. A politikai kérdések megtárgyalásától a nyugati küldöttségek változatlanul vonakodtak. A szerdai zárt ülésen Molotov szovjet külügyminiszter is új javaslatot tett a semleges államok képviselőiből álló, a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére hivatott nemzetközi bizottság összetételére vonatkozólag. A Szovjetunió küldöttsége javasolta, hogy a semleges ellenőrző bizottságba Öt állam: India, Lengyelország, Csehszlovákia, Pakisztán és Indonézia képviselőit válasszák be. A bizottság elnöke India képviselője lenne. Molotov szovjet külügyminiszter ezenkívül egy alternatív javaslatot terjesztett elő. Eszerint a nemzetközi ellenőrző bizottságban csupán három állam, mégpedig India, Lengyelország és Indonézia (illetve Indonézia helyett bármely más ázsiai állam) képviselője foglaljon helyet. A szovjet küldöttség vezetője kijelentette: az a nyugati kívánság, hogy a két harcoló fél katonai képviselőiből álló vegyesbizottságokat a semleges ellenőrző bizottság fennhatósága alá helyezzék, a szovjet küldöttség számára elfogadhatatlan. A genfi értekezlet legközelebb pénteken délután újabb zárt ülésen foglalkozott az indokínai béke helyreállításával kapcsolatos kérdésekkel. A moszkvai „Pravda" tudósítója a genfi értekezletről A moszkvai „Pravda" közli genfi különtudósítójának I. Lisevszkij nek cikkét. A cikk az indokínai kérdésről szóló genfi tárgyalások lefolyását kommentálja. Többek között a következőket írja: Június 14-én és 16-án Genfben az indokínai béke helyreállításának kérdéséről tárgyaló kilenc küldöttség zárt üléseket tartott. Amint ismeretes, a tárgyaláson érintették mind a három indokínai országo*, — Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát. A közvélemény fő figyelme most azokra a javaslatokra összpontosul, amelyeket ezeken az üléseken a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Kölztársaságok nyújtottak be. Ezek a javaslatok alapul szolgálhatnak az indokínai béke helyreállítására. Az események további menete most attól függ, hogy a genfi értekezlet többi részvevői milyen jóakaratot mutatnak. I. Lisevszkij továbbá elemzi a demokratikus országok küldöttségei által benyújtott javaslatok lényegét és hangsúlyozza, hogy a sajtó ezeket a javaslatokat nagyon fontosaknak tartja és az a véleménye, hogy hozzájárulnak a genfi értekezlet sikeréhez. Feltűnő azonban, hogy az amerikai propaganda továbbra is megmérgezni igyekszik a genfi értekezlet légkörét. Az utóbbi időben az amerikai sajtó egyre gyakrabban folyamodik hazug hírek terjesztéséhez, ami arról tanúskodik, hogy az USA bizonyos körei mindenféle provokációs módszereket alkalmaznak, hogy meghiúsítsák a békeegyezmény elérését Indokínában. Az amerikai diplomáciának és propagandának az a törekvése, hógy minden áron meghiúsítsák az indokínai béke helyreállítását és amennyiben lehetséges ne engedjék, hogy az értekezlet pozitív határozatokat hozzon a tárgyalás alatt levő kérdésekben, már régen ismeretes és Genfben nyíltan beszélnek erről. Az amerikíai küldöttség azonban, amely a konferencia sikerének meghiúsítására törekszik, a felelősséget ezért a demokratikus országokra igyekszik hárítani. A nyugati nagyhatalmaknak a felelősség alól való kibújásra irányuló kísérleteinek hiábavalósága teljesen nyilvánvaló, mert az egész világ tudja, hogy a demokratikus tábor országai sikeresen harcolnak az indokínai béke helyreállításáért. A demokratikus országoknak a genfi értekezleten tett konstruktív javaslatai minden lehetőséget megadnak az indokínaí kérdés megoldására. Végezetül I. Lisevszkij a következőket írja A szovjet küldöttség és a többi demokratikus országok küldöttségei nem egyszer bebizonyították őszinte igyekezetüket, hogy a genfi értekezleten elfogadható megoldást találjanak, hogv Indokínában helyreálljon a béke. Azok a javaslatok, amelyeket a demokratikus országok küldöttségei június 14. és 16-án terjesztettek elő, újabb bizonyítékát adják e törekvésnek. A magyar országgyűlés űj ülésszaka Június 15-én délelőtt megkezdte munkáját a magyar országgyűlés új ülésszaka. Az ülésszakot Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bemutatta az Elnöki Tanács titkárának jelentését az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta végzett működéséről. A jelentést az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután Olth Károly pénzügyminiszter benyújtotta az 1954. évi állami költségvetést, a költségvetésről szóló törvényjavaslatot, valamint az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést. Erdélyi Ferenc igazságügyminiszter a büntetőnerrendtartásról, a polgári perrendtartásról, valamint a belkereskedelmi és külkereskedelmi minisztériumok felállításáról szóló törvényjavaslatokat nyújtotta be. Az első napirendi ponttal kapcsolatban az 1953. évi állami költségvetés teljesítéséről és az 1954. évi költségvetés jóváhagyásáról szóló beszámolójában Olth Károly pénzügyminiszter kijelentette, hogy a Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésébon kifejezésre jut a párt és a kormány politikájának fő irányvonala a szocializmus alapjainak épitése és ezzel párhuzamosan a nép anyagi és kulturális színvonalának emelése. A költségvetés előirányzatai a népgazdaság fejlesztésére, a dolgozók anyagi szociális és kulturális szükségleteinek fokozottabb kielégítésére, a honvédelemre és az állami igazgatás feladataira fordítandó összegek új arányai teljes mértékben kapcsolódnak azokhoz a feladatokhoz, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa tűzött a magyar dolgozó nép elé. Az új költségvetési javaslat a bevételi összegeket 49.684 millió forintban és a kiadásokat 47,891 millió forintban állapitja meg, vagyis a bevételek 1793 millió forinttal haladják meg a kiadásokat. Az Összkiadások 60 százaléka a népgazdaság fejlesztését, 21 százaléka a szociális és kulturális szükségleteket és 11 százaléka az ország védelmét szolgálja. Bidault váratlanul visszaérkezett Genfbe Szerdán délután — senkitől sem I várva — váratlanul megérkezett Bidault. Az ideiglenes francia külügyminiszter próbálja menterti, ami mentnető. Értve ezen azt, hogy Franciaországnak is helyet biztosítson a washingtoni tanácskozáson. Ezekben a francia körökben ugyanis a iegfőbb csalódást az okozta, hogy róluk, az ő háborújukról .van szó, ennek során bukott meg a kormány, bukott meg Bidault Amerika-politikája — s íme, most kisemmizik őket, Amerika és Anglia a hátuk mögött valamire ké- t szülnek. < A „Le Monde" című lap keserűhangú vezércikket szentel annak a kérdésnek, hogy Franciaország nélkül fognak tárgyalni Washingtonban Indokináról és az európai védelmi közösségről — a Franciaországot mindenkinél jobban érintő két kérdésről. Bidault tehát azt is vállalta, hogy visszajön, párizsi hírek szerint azt is vállalná, hogy Mendes-Frances esetleges kudarca után ő alakítson kormányt. Állítólag most azon buzgólkodik, hogy az indokínai kérdésről tovább tanácskozzanak Genfben. A hírek szerint Bidault csak egy napra jött Genfbe. Űj dollármilliók kémkedésre Amint Róbert Allen-nak, a New York Post-ban közölt cikkéből kitűnik, az amerikai hatóságok kérték a kongresszust, hogy az új költ' ségvetési évben, amely június 1-én kezdődik, 100 millió dollárt irányozzon elő a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni felforgató tevékenység kiterjesztésére, Kormányválság Franciaországban Á moszkvai „Pravda" június 17-i számában „Kormányválság Franciaországban" cím alatt közli G. Rasszadinnak, párizsi különtudósítójának kommentárját. A cikk a következőket írja: „A kormányválság Franciaországban továbbra is fennáll. Amint már jelentettük, a Francia Köztársaság elnöke Pierre Mendes-France radikális szocialistát nevezte ki a miniszterelnöki hivatal jelöltjévé. A francia lapok jelentik, hogy Mendes-France-t 1932-ben választották meg első ízben képviselőnek. 1938-ban pénzügyminiszterhelyettes volt Léon Blum kormányában és 1944—45-ben de Gaulle kormányában nemzetgazdasági miniszter volt. Mendes-France később az ENSz gazdasági és szociális tanácsában a francia küldöttséget vezette. Most a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke. Mendes-France nem egyszer az indokínai kérdésről való béketárgyalás mellett foglalt állást. Az utolsó parlamenti vita alkalmával bírálta Bidault állásfoglalását a genfi értekezleten az amerikaiaknak az indokinai háborúba való beavatkozása ellen, valamint az indokínai béke helyreállítása mellett foglalt álláspontját és követelte Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői között a közvetlen kapcsolatok felvételét. „Európai hadseregről" és a német kérdésről Mendes-France mindeddig nem tett határozott nyilatkozatot. Az utóbbi napokban a miniszterelnöki hivatal jelöltje magasrangú francia tisztekkel, politikusokkal és francia diplomáciai körökkel tárgyalt. Mendes-Francenak a sajtó képviselői előtt tett kijelentései szerint e megbeszélések folyamán különös figyelmet szentel az indokínai kérdés katonai és diplomáciai szempontjainak. Mendes-France hangsúlyozta, hogy főleg az indokínai probléma lesz programmnyilat-> kozatának középpontja. Párizsban megjegyzik, hogy Mendes-Francenek a miniszterelnöki hivatalba való jelölése komoly, nyugtalanságot keltett az USA uralkodó köreiben. Az Associated Press amerikai hírügynökség június 14én azt jelentette: „Az USA vezető tényezői nyilván abban bíznak, hogy Mendes-Francenak nem sikerül francia miniszterelnökké válnia. A hivatalos képviselők többsége úgy véli, hogy Mendes-Francenak azon nyilvános kijelentése, hogy gyors megegyezést akar az indokínai béke kérdésében, meghiúsítaná a szövetségesek bármilyen intervenciójának kilátását Indokínában. Itt megmutatkozik, hogy mi nyugtalanítja az USA agresszív köreit. A más országok belügyeibe való beavatkozásra irányuló politikájukban oly messzire mennek, hogy diktálják a francia nemzetgyűlésnek, hogy kit nevezzen ki miniszterelnökévé. Amint ismeretes, a Laniel-kormány kénytelen volt lemondását' beadni azért, mert a parlament, tekintettel a francia közvéleményre, bizalmatlánságát fejezte ki a kormánynak. A közvélemény Laniel kormányának politikáját olyan politikának minősítette, amely megkárosítja az ország nemzeti érdekeit és a béke ügyét. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó, Franciaország legnagyobb szakszervezeti szövetségének — Francia Általános Szakszervezeti Szövetségnek — nyilatkozata a kormányválságról. Azok, akik a háború és a nyomor politikájának első áldozatai, elvárják — mondja a nyilatkozat — hogy a kormányválság nem végződik csupán a személyek vagy csoportok felcserélésével. A munkásosztály olyan változtatásokat követel, amelyek lehetővé tennék számára az előző kormányok által okozott nehézségek legyőzését." A francia nemzetgyűlés ülése Pierre Mendes-France, aki elfogadta a köztársasági elnök, új kormány alakítására tett megbízását, június 17-én a nemzetgyűlésben kormánynyilatkozatot tett, amelynek alapján a nemzetgyűlés őt megerősíti a minisztertanács elnökének hivatalában. Pierre Mendes-France a radikális szocialista párt azon tényezői közé tartozik, akik ellenzik az indokínai háború folytatását. Már másodszor igyekszik kormányt alakítani: egy évvel ezelőtt szintén kormánynyilatkozatot tett, amelyben az indokínai háború megszüntetése mellett foglalt állást. Akkor azonban a nemzetgyűlés nem erősítette meg meghatalmazását, mert összesen 311 szavazatot kapott a szükséges 314 szavazat helyett. Június 17-i kormánynyilatkozatának alapvető pontja ismét az indokíhai háború megszüntetése. Mendes-France felkérte a nemzetgyűlést, hogy négy heti határidőt adjon neki és kijelentette, hogy a kormány kötelezettséget vállal, hogy július 20-ig eléri az indokínai háború megszüntetését. Hozzátette, hogy ha addig nem érnek el kielégítő megoldást, akkor kormánya lemond. Mendes-France rámutatott, hogy Franciaországnak érdeke az indokínai konfliktus békés megoldása és hogy az illetékes katonai és diplomáciai szakértőkkel folytatott megbeszélései megerősítik az ilyen békés megoldás lehetőségét. Mendes-France hangsúlyozta, hogy a békére való törekvés az egész nemzet közös ügye. Mendes-France végül kijelentette, hogy „az Indokínában lévő francia expedíciós hadtest biztonságára és erejének megőrzésére" akar törekedni. Mendes-Francenak az Indokínáról szóló nyilatkozatát tapssal fogadták. Ami az „Európai védelmi közösségre $ irányuló terveket illeti", Mendes-France e tervekkel kapcsolatban nem foglalt el világos álláspontot, csak azt ismerte el, hogy ezek a tervek Franciaországban mély szakadást okoztak. MendesFrance kijelentette, hogy kormánya „a különféle szempontok konfrontációjával és azok egymáshoz közelítésével" óhajt foglalkozni. Rámutatott, hogy a kormány a legközelebbi időben a parlament elé javaslatokat terjeszt, amelyek lehetővé teszik számára határozat elfogadását az „európai védelmi közösség" kérdésében. Hozzátette, hogy a kormány kötelezi magát, hogy e javaslatokat még a parlamenti szünet előtt benyújtja. Mendes-France gazdasági programmjáról kijelentette, hogy „az új kormánynak az lesz a célja, hogy biztosítsa az életfeltételek megjavítását és. az ország gazdasági függetlenségének felújitását." A konkrét gazdasági intézkedések programmját a kormány július 20-ig benyújtja. Az északafrikai helyzettel kapcsolatban MendesFrance kijelentette, hogy Franciaországnak teljesítenie kell az észak, afrikai országok lakosságának tett ígéreteit. Mendes Francé végezetül a következőket mondotta: „A nemzetgyűlés ma a kormány első négyheti tevékenységére kért bizalmat. Ez a tevékenység első célom megvalósítására — az indokinai háború megszüntetésére fog irányulni." Mendes-France beszéde utáirí a nemzetgyűlés ülését félbeszakították. Csou En-laj külügyminiszter látogatást tett Edennél Genfből jelenti az Uj Kína hírügynökség: Csou En-laj, a Kinai Népköztársaság külügyminisztere felkereste A. Eden angol külügyminisztert és ötvenperces beszélgetést folytatott vele. Csou En-laj kíséretében volí Csang Ven-tien külügyminiszterhelyettes.