Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-17 / 147. szám, csütörtök

1954. június 17. UJSZ0 11 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Jindrich Uher elvtárs felszólalása A mezőgazdasági termelés jelenlegi állapo­ta és annak szüksége, hogy mezőgazdaságunk átépítése folyamán teljesítsük a párt által szá­munkra kitűzött feladatokat, arra indít, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a szervezési kérdéseknek. Az a feladat, hogy a legköze­lebb? két-három évben elérjük a mezőgazda­sági termelés sokoldalú és rohamos fejlődését, előtérbe helyezi a mezőgazdasági termelés tervezésének és irányításának kérdését, vala­mint' a mezőgazdasági igazgatás valamennyi láncszeme munkájának a földmüvelésügyi minisztériumtól kezdve egészen a helyi nem. zeti bizottságokig átható megjavítását. A mezőgazdasági igazgatás valamennyi szerve munkamódszereinek megszervezése alapvető kérdéseit megvilágítani és helyesen megoldani é s munkájukat olyan megfelelő színvonalra emelni, amely az adott feladatok fontosságának és bonyolultságának meg-f elei: ez az egyik legfontosabb tényező, amely jelentős mértékben döntő a ip'irtunk ál­tal kitűzött célok elérésére. A mezőgazdaság munkájának és irányítása módszereinek eddigi megszervezésében a leg­nagyobb hiányosság az, hogy gyakran és túlnyomó részt adminisztratív módon fognak a kérdések megoldásához és a feladatok tel­jesítéséhez. A mezőgazdasági igazgatás szer­veinek dolgozóit még nem hatotta át megfe­lelő mértékben az a tudat, hogy a mezőgaz­dasági termelés irányításának egész rendsze­rét egy célnak kell alárendelni, biztosítani a mezőgazdasági termelés fejlődését, a dolgo. zók anyagi és kulturális színvonala emelésé­nek sikeres megvalósítása érdekében. A népgazdaság fejlesztését, a népi demo­kratikus államban a párt és a kormány úgy irányítják, hogy az megfeleljen a szocializ­mus közgazdasági alaptörvénye követelmé­nyeinek. Egész népgazdaságunk sikeres fejlő­dése e törvény követelményeivel való össz­hangban, javára válik az összes dolgozó pa­rasztoknak ég szövetkezeti tagoknak is. Ezért természetes, hogy a népi demokrati­kus állam a parasztokkal és a szövetkezeti tagokkal szemben határozott követelményeket t í nászt, irányítja termelésüket az állami terv útján, fontos feladatokat jelöl ki számukra és megköveteli tőlük a kötelező beadások pontcs teljesítését. Ezek az elvek le vannak rögzítve az EFSz­ek mintaalapszabályzatában is, amelynek el­fogadásával a szövetkezetek kötelezik magu­kat, hogy ..gazdaságukat az egész évi terme­lési terv alagján vezetik, amelyet az állami gazdasági terv által megszabott feladatok alapján dolgoznak ki és pontosan teljesítik az állam iránti kötelességeiket és kötele­zettségeiket." Az állam érdekeinek egybekapcsolása a parasztok és a szövetkezeti tagok érdekeivel, a parasztok és a szövetkezeti tagok széles­körű kezdeményezésének kifejlesztése alapján a növényi és állattenyésztési termelésben egyik fő elve a mezőgazdaság népi demokratikus állam által való irányításának. E vezérelv, nek kell megfelelnie a mezőgazdasági terme­lés tervesésének is. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a me­zőgazdasági termelési tervek összeállításának eddigi módszere túlságosan központosított, hogy nem ad lehetőséget az egyes kerületek és járások lehetőségeinek teljes kihasználá­sára és fékezi a helyi szervek kezdeményezé­sét a termelés fokozásában. Ez a központosí­tás többek között megnyilvánul az állami terv központilag meghatározott mutatóinaik aránytalanul nagy számában is. amely mu­tatókat azután szétirják egészen az egyes parasztokra is. Ennek következtében a kerü­leti. járási és főleg a helyi nemzeti bizott. Ságoknak, valamint a parasztoknak és szö­vetkezeti^^Ämak kevés lehetőségük nyílik széleskörű kezdeményezés kifejtésére a helyi tartalékok feltárásánál. Ezért az irányelvek­re tett javaslat itt arról is beszél, hogy „lé­nyegesen korlátozni kell a mezőgazdaság fej­lesztése állami tervének központilag meghá. tározott mutatóinak számát és a jövőben csupán az alapmutató számokat kell megha­tározni". Azonban tudatosítani kell, hogy a központilag meghatározott mutatók számá­nak korlátozását nem a központi, kerületi és járási tervező szervek munkájának megköny. nyítése érdekében tettük, hanem elsősorban azért, hogy lehetővé tegyük a parasztok és a szövetkezeti tagok lehető legszélesebbkörü kezdeményezésének kifejlesztését a helyi vi­szonyok kihasználásában a mezőgazdasági termelés fokozására. A mutatók számának ezt a korlátozását oly módon kell elvégezni, hogy az államnak továbbra is teljes lehetősége nyíljék a terv által meghatározni a mezőgazdasági termelés terjedelmét és hogy a tervező szerveknek továbbra is lehetővé váljék a takarmány­mérlegek kidolgozása és így a mezőgazdasá­gi termelés két alapvető ágazata — a növé­nyi termelés és az állattenyésztési termelés — közötti összhang biztosítása. Szükséges egyúttal, hogy főleg a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági igazgatás dolgozói tudatosítsák, hogy az állami terv mutatószámainak korlátozása nem arra irá­nyul, hogy a helyi tartalékok feltárásánál csökkentsék kezdeményezésüket. Ez a korlátozás nem arra irányul, hogy a földalapok lehető legjobb kihasználásáért, termékek helyes várakoztatásáért, a haladó módszerek lehető legszélesebbkörü bevezeté­séért, az összes takarmányforrások lehető legnagyobb kihasználásáért és általában a mezőgazdasági termelés fokozásáért való fe. lelösségüket csökkentse, hanem ellenkezőleg, arra irányul, hogy ezt a felelősségüket fo­kozza. A parasztok, szövetkezeti tagok és nemzeti bizottságok kezdeményezésének támogatását és fejlesztését a tervek kidolgozásában azonban nem magyarázhatjuk úgy, hogy kedvük sze­rint leszállíthatják a növényi és állattenyész­tési termelésben az állami terv által kitűzött alapvető feladatokat. Ellekezőleg, a parasz­tok, a szövetkezeti tagok és a nemzeti bizott­ságok kezdeményezését annak érdekében kell fejleszteni, hogy a lehető legjobban kihasz­nálják a helyi viszonyokat a mezőgazdasági termelés fokozására. v Ügy vélem, -fcogy mezőgazdaságunk nép­gazdasági feladatainak teljesítéséhez elég lesz, ha az egyénileg gazdálkodó parasztok, nak az állami terv által csak a megnevezett feladatokat határozzák meg az alapvető fon­tosságú növények vetési területeiben és a gazdasági állatok állományában. Ezáltal lehe­tővé tesszük, hogy minden egyénileg gazdál­kodó paraszt a vetésforgót gazdaságának termelési feltételeivel összhangban végezze úgy, hogy a lehető legtöbbet termelhessen és hogy teljesíthesse állami beadási kötelezett­ségeit. Ugyancsak szükséges lesz azon muta­tószámok korlátozása, amelyekben a járási nemzeti bizottságok az állami tervet az egyes egvsé?e s földmüvesszövetkezetekre elosztják. A tervezés megjavítása érdekében egyúttal szükséges, hogy kiküszöböljük az eddigi álla. potot, amikor is a tervek kidolgozása a me­zőgazdasági igazgatóságokon és szakosztályo­kon csupán a tervezők feladata volt. A ter­vezők feladata, hogy irányítsák és egybe­hangolják a terv javaslata összeállításának munkáit és biztosítsák az egyes részek kö­zötti helyes mérleg-összefüggéseket. Az álla­mi ten.- feladatainak helyes szétosztása és a hektárhozamok, valamint az állatok hasznos­sága helyes tervezését azonban nem végez­hetik egyedül az agronómusok és a zootech. nikusok. Ehhez az kell. hogy a járási nemzeti bi­zottság agronómusai és zooteehnikusai jól ismerjék az egyes községek és az egyes EFSz-ek termelési feltételeit, hogy megtanul­janak mélyen behatolni gazdasági viszonyaik­ba és hogy necsak az állami terv feladatait tudják helyesen elosztani, hanem az agro­technikai és zootechnikai intézkedések egész rendszerét is, amelyet minden egyes EFSz­ben meg kell tenni a tervfeladatok elérésére. Fz annyit jelent, hogy az agronomusoknak és zootechnikusoknak vezetniök kell a propa­gáció tervének kidolgozását, amely lényegé­ben a haladó módszereknek az EFSz_ek gya­korlati munkájába való bevezetésére szolgáló intézkedések rendszere. Az egyes községek és EFSz-ek természeti és gazdasági feltételeinek ismerete a terme­lési feladatok helyes elosztásának nélkülöz­hetetlen előfeltétele. Nem tűrhetjük továbbá azt az állapotot, hogy a járások az állami terv által megál­lapított összes terményeket a. helyi viszonyok figyelembevétele nélkül sablonosan osszák szét valamennyi községire, EFSz-re és vala­mennyi egyénileg gazdálkodó parasztgazda­ság számára. A terv gépies, sablonos szét. írása helyett a körzetekre való felosztás módszerét kell alkalmazni. Ez annyit jelent, hogy az elmúlt évek tapasztalatai, valamint a parasztok és szövetkezeti tagok termelési és tenyésztési hagyományainak ismerete alapján kell az egész járás valamennyi köz­ségét és EFSz-ét néhány csoportra osztani, amelyekben megközelítően egyformák a ter­mészeti és gazdasági feltételek és az egy-s növények vetési területeit a községek és EFSz-ek azon csoportjaiban kell összpontosí­tani, amelyekben termelésük számára a leg­előnyösebbek a feltételek. A parasztok és a szövetkezeti tagok eddig jogosan panaszkodtak a mezőgazdasági ter­melés késői szétírására. ami lehetetlenné tette a földek idején való és rendes élőké, szítését az egyes termények vetése alá. F hiányosság kiküszöböléséhez az első lépéseket már idén meg kell tennünk. A jövő években biztosítani kell, hogy a következő évi mező­gazdasági termelési tervet már augusztusban és szeptemberben irják szét. Az állami terv feladatainak helyes elosztá­sa megköveteli, hogy a mezőgazdasági igaz­gatóságok és szakosztályok valamennyi szak­dolgozójának állandó áttekintése legyen a mezőgazdasági termelés fejlesztése állami ter­vének teljesítéséről. Ezt a z áttekintést azon­ban csupán a községekben és az egységes földmüvesszövetkezetekben megbízhatóan ve­zetett elsődleges termelési nyilvántartás alap. ján, valamint az idejében végzett hivatalos kimutatások alapján lehet elnyelni. A mezőgazdasági termelés fejlesztése leg­fontosabb mutatóiról idejében adott kimuta­tások és a kimutatások alapján készített tervteljesítési elemzések felbecsülhetetlen se­gítséget nyújtanak nemcsak a mezőgazdasá­gi termelés operatív irányításában, hanem a tervek kidolgozásában is. A tökéletes nyilvántartási rendszer beveze­tése főleg a földek nyilvántartásában, az ál­lami tervfeladatok szektorok közötti átvite­lének nyilvántartásában és a kimutatások, nak, valamint a mezőgazdasági statisztiká­nak vezetésében, tehát előfeltételét jelenti a mezőgazdasági termelés operatív irányításá­nak és egyben előfeltétele a mezőgazdasági termelés fejlesztési terve helyes összeállítá­sának is. Az állami terv feladatainak teljesítése és mezőgazdaságunk szocialista átépítésének biztosítása elsősorban azt jelenti, hogy szö­vetkezeti gazdaságaink ezreit gazdasági virágzáshoz kell segítenünk, s mindennapi fáradhatatlan, konkrét szak- és szervezési segítséggel az átlagos vagy elmaradott szö­vetkezeteket az élenjáró szövetkezetek szín. vonalára kell emelnünk. Ez annyit jelent, hogy ki kell fejlesztenünk az állami gazda­ságok okonomiáját és fáradhatatlan minden­napi munkával a szocialista mezőgazdasági nagytermelés példaképeivé kell kiépíteni őket. Továbbá ezzel egyidejűleg segítenünk kell az egyénileg gazdálkodó parasztokat is terme­lésük emelésében, amennyire ezt gazdálkodá­suk kistermelői jellege megengedi. Nem kö­zömbös számunkra, hogy a kis- és középpa. rasztok sikeresen vagy sikertelenül gazdál­kodnak-e. Amellett azonban, hogy termelé­süknek segitságet nyújtunk, reánk hárul az a politikai feladat is, hogy megnyerjük őket a szövetkezeti gazdálkodás számára, rávezes­sük őket a szocialista szövetkezeti nagyter­melés előnyeinek felismerésére és annak el. határozására, hogy áttérnek erre a termelés­re. Világos, hogy a nagy és összetett politi­kai, szervezési és termelési feladatok elvég­zésével a mezőgazdasági igazgatás szervei soha nem készülnének el bürokratikus és adminisztratív munkamódszerekkel, valamint akkor, ha elnéző álláspontot foglalnának el a mezőgazdasági dolgozók politikai és szak­mabeli képzettségének hiányosságaival szem­ben. A pártszervek és szervezetek, a mező­gazdasági termelés valamennyi szakaszán dolgozó kommunistának kötelessége harcolni mindennemű engedékenység ellen és a kérdé­sek megoldásánál a feladatok teljesítésé­nek csak formális elintézése ellen. Harcolniuk kell a mezőgazdasági igazgatás szakaszán dol­gozóknak a politikai és szakmai képzettség színvonalával szemben megnyilvánuló közöm­bösség és felületesség ellen. Elsősorban a kommunistáknak kell arra törekedniök, hogy a mezőgazdasági termelés szakaszán a kérdések és feladatok konkrét, élő, tárgyi és mozgósító megoldását és telje­sítését érjék el. A mezőgazdasági szakasz dolgozói figyelmének előterében és napi gon­doskodásának első helyén most az egységes földműves szövetkezeteknek nyújtandó szak­mabeli és politikai magasszínvonalú segítség­nek kell állnia. Ezt a segítséget egybe kell kapcsolniuk a kis. és középparasztoknak nyújtandó segítséggel, a termelés fokozása iránti törekvésükben és egybe kell kapcsol, niuk a kollektív gazdaság számára való meg­nyerésükre irányuló politikai munkával. Leplezetlenül meg keli mondanunk, hogy a kérdések megoldásának és a feladatok tel­jesítésének többé-kevésbbé formális, büro­kratikus és gépies megoldása gyakran jelle­mezte a kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági ügyosztályainak munkáját. Nem akarom itt vizsgálni,, ezt az állapotot milyen mértékben okozta az, hogy a felada­tokat a mezőgazdasági igazgatás magasabb szervei áthárították az alacsonyabb szervek, re. Voltak azonban más komoly hiányossá­gok is a mezőgazdasági ügyosztályok munká­jában. Gyakran nem törődnek azzal, hogy a mezőgazdasági termelés egyes ágazatai­nak fejlesztése, a mezőgazdasági terme­lés tervezése, a gép- és traktorállomások technikájának maximális, célszerű és gaz- í daságos kihasználása, a mezőgazdasági tudo. ! mány és kutatásnak a gyakorlattal való ösz. I szekaposolása, az EFSz-ek termelésének és munkájának megszervezése, beruházása és felépítésük, műtrágyával idejéban való és arányos ellátása, a munkaverseny kifejlesz­tése és a káderek oktatása egymásra kölcsö­nösen ható elemek, egészében elválaszthatat­lanul összefüggenek és végül befolyásolják az egész mezőgazdasági termelés eredményeit. A mezőgazdasági ügyosztályokban burjánzott az egyes osztályok reszortszerüsége, amely szorosan a reszortfeladatokra és azok elszi­getelt megoldására irányult. Nem mondhatjuk azt, hogy a kerületekben és járásokban nem állt volna rendelkezésre elegendő eszköz és elég dolgozó ahhoz, hogy előre segítsenek bennünket a szocialista me­zőgazdaság építésének útján. Ide tartoznak a gép. és traktorállomísok, az agroprojekt, a vetési- meg ültetménytermelő vállalatok, a mezőgazdasági ellátás vállalatai, a kutató­intézetek, a mezőgazdasági építkezési üzemek, az összes fokozatú mezőgazdasági iskolák és egyéb alárendelt szervezetek. Arról van szó, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok gon­doskodjanak mindezen részösszetevők szoros és egybehangolt együttműködéséről és hoz­zájáruljanak ahhoz, hogy rendesen teljesít­hessék funkciójukat a mezőgazdasági terv termelése fejlesztése érdekében. A földmüvelésügyi minisztérium a bürokra. tikus centralizmus elemeinek kiküszöbölésé­re törekszik, amely ahhoz vezetett, hogy a kérdések megoldását fontosságukra és sür­gősségükre való tekintet nélkül a miniszté­riumba összpontosították. Ez gyakran kése­delmet okozott a központi és sürgős kérdések megoldásában is, felesleges gyámkodást jelen, tett az alacsonyabb szervek felett, kezdemé. nyezésüket korlátozta és aránytalanul nagy papiros.hivataloskodást okozott, amely túl­terhelte mind a minisztériumot, mind az ala­csonyabb szerveket. Ennek helyrehozására még sokkal többet kell tennünk, hogy a központi irányítás el­vei, amelyeknek alapjain népi demokratikus rendszerünk szervei ki vannak építve, egyre behatóbban és mélyebben, egészen a minisz­térium munkájáig hatoljanak. El kell érnünk, hogy a minisztérium vezető és egyéb dolgo­zói helyesen megértsék és észszerűen alkal­mazzák a központi irányítás elvét az alacso­nyabb szerveknek, a mezőgazdasági igazga­tóságok és a nemzeti bizottságok ügyosztá­lyai-tanácsai kettős alárendeltségének elve alapján. Ez a helyes út a dolgozó parasztság é s a gép- és traktorállomások, állami gazda­ságok, kutató intézetek és egyéb állami me­zőgazdasági szervezetek dolgozói aktivitásá­nak és alkotó kezdeményezésének kifejlesz­téséhez és érvényesítéséhez a kerületekben és a járásokban, a termelési feladatok meg­oldásánál és a szocialista társadalom építé­sénél. Ezen elvek érvényesítése végezetül a mi­nisztérium és a mezőgazdasági igazgatás ke­rületi és járási szerveinek még szorosabb kapcsolatához vezet, anélkül, hogy e szer­veket körlevelekkel árasztanák el. Hozzájá­rul a kérdéseknek az egyes kerületek és já. rások viszonyai és szükségletei konkrét é^ pontos ismerete alapján való megoldásához. Azok a nagyméretű és felelősségteljes fel­adatok, amelyeket a mezőgazdasági terme­lésben a legközelebbi két-három évben kell megoldanunk és teljesítenünk, azt a sürgős feladatot állítják elénk, hogy átgondoljuk és erélyesen megvalósítsuk az új munkamód­szereket. Szükséges, hogy a munkamegszervezés és a nemzeti bizottságok munkamódszerei új formáiban, valamint a mezőgazdasági igaz­gatóságok és ügyosztályok munkamegszer­vezésének és munkamódszereinek új formái, ban a következő alapvető gondolatok jussi­nak világosan kifejezésre: A nemzeti bizottságok legszorosabb kapcso­lata a dolgozó parasztság tömegeivel, vala­mint a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok és egyéb mezőgazdasági szerve­zetek dolgozóival, a mezőgazdasági termelés fejlesztése állami terveinek biztosításánál, a párt és a kormány irányelveinek megvalósí­tásánál, az egységes földmüvesszövetkezetek megszilárdításánál és fejlesztésénél kell, hogy a nemzeti bizottságok munkájának tartós és jellegzetes .ismérve legyen. A nemzeti bi­zottságok állandó mezőgazdasági albizottsá­gainak és a bevált szövetkezeti tagok, a gép­és traktorállomások, az állami gazdaságok dolgozói, kutató munkások, a mezőgazdasági iskolák tanítói és az egyénileg gazdálkodó parasztok aktíváinak jó munkája, kell, hogy a nemzeti bizottságok munkájának ragyogó példájává és új munkamódszerének kifejező­jévé váljon. A nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági igazgatóságok szoros és tartós együttműkö­dése, a mezőgazdasági albizottságok tagjaival f

Next

/
Oldalképek
Tartalom