Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-17 / 147. szám, csütörtök

i UISZ0 19

54. 'június "ľ?". Csehszlovákia Kommunista Pártja X, kongresszusa és a legjobb és legtapasztaltabb dolgozók aktíváival lehetővé teszi a fontos feladatok, valamint a párt és a kormány irányvonalai kidolgozását és biztosítását, a kérdések részletes pontos ismerete, valamint a jó gazdák tapasztalatainak kihasználása, alapján, lehetővé teszi a problematikába való behatolást Ss hozzájárul a feladatok gyors és jó. minőségű teljesítéséhez és megvalósításához. A termelési feladatok operatív biztosításának súlypontját a járási nemzeti bizottságokba, azok földművelésügyi szakosztályaiba és a helyi nemzeti bizottságokba kell összpontosítani. A nemzeti bizottságokat és azok végrehajtó szerveit közelebb kell hozni a mezőgazdasági termeléshez, a termelés és a munkamegszervezés konkrét problémáihoz. Fontos, hogy kiküszöböljük a mezőgazdasági igazgatóságok és szakosztályok egyes osztályai között lévő szakadékokat és véget vessünk a feladatok szorosan reszortszerű, elszigetelt megoldásának és teljesítésének. A mezőgazdasági termelés egyes ágazatai oszthatatlan egészet alkotnak és ezért termelési feladataikat nem lehet sem elszigetelten tervezni, eem pedig biztosítani. A mezőgazdasági igazgatóságok agrono. musainak ée zoo technikusainak egy pillanatra sem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy a mezőgazdasági termelés irányítása már a tervezéssel kezdődik. Feladatuk tehát a tervezésben való aktív részvétel. Rossz munkát végezne az a zootec.hnikus, akit nem érdekelne a gazdaság takarmánytermelése és aki nem ismerné e szakasz helyzetét és nem gondoskodna a rétek és legelők hozamainak emeléséről. Rosszul dolgozna az az agronomus, akit nem érdekelne, hogy a gép- és traktorállomás hogyan teljesíti a teljesítménytervet, ha nem érdeklődne a traktorállomás munkájának minősége iránt. A mezőgazdasági igazgatás munkája nem volna jól megszervezve, ha a haladó termelési és munkamódszerek, valamint az elért eredmények propagálását csupán a me. zőgazdasági propagáció dolgozóira hagyná és ha az összes szakdolgozók mindennapi munkájukban nem gondoskodnának a bevált haladó módszereknek a termelésben és az EFSz-ek gazdálkodásában való legszélesebbkörű érvényesítéséről és bevezetéséről. Ugyancsak szükséges, hogy az egységes földmű vesszövetkezetck szocialista munkaversenyéröl való gondoskodás, a verseny eredményeinek értékelése és népszerűsítése ne legyen csupán az egységes földmüvesszövetkezetek ügyeit intéző osztályok dolga, hanem az agronomusok és zooteohnikusok mindennapi gondoskodásának tárgya és hogy ezek a dolgozók is gondoskodjanak arról, hogy a szövetkezetek tagjaikat iskoláztatásra küldjék a mezőgazdasági iskolákba és t^píolyamokba. A bürokratikus munkamódszerek kiküszöbölésére irányuló törekvésnek másrészt nem szabad rendetlenséghez vezetnie az igazgatás, ban, sem közömbösséghez a nyilvántartás és a számszerű kimutatások jelentősége iránt, sem pedig a kerület, járás, egységes földmüvesszövetkezet vagy az egyes községek helyzete pontos, konkrét ismeretének alábeosüléséhez. A számbeli áttekintések, jelentések é3 beszámolók jelentősége nemcsak abban áll, hogy a magasabb szerveknek a termelés irányításában szolgálatot tesznek hanem abban is, *hogy a mezőgazdasági igazgatóságok a jelentéseket operatív intézkedések megvalósításához használják fel. A*számbeli kimutatások és jelentések a szakdolgozóknak jelzik a helyzetet és az a feladatuk, hogy gyors beavatkozásra és megoldásra, gyors és konkrét segítségre indítsák eket. A feladatok teljesítésének és az állami fegyelemnek a szocialista törvényesség betartásának ellenőrzése, minden jól és helyesen szervezett munka oszthatatlan részét képezi. A népi demokratikus állam törvényei ismereteinek elsajátítására és a szocialista törvényességnek. mint az állam szocialista alapjai megszilárdítása hatásos eszközének betartására a mezőgazdasági igazgatóság munkájának minden szakaszán, állandó és gondos figyelmet kell szentelni. Soha sem felejthetjük el, hogy a mezőgazdasági termelés irányítása és a szocialista mezőgazdaság építése nem hivataloskcdás, hanem a termelés fokozására irányuló törekvés támogatása és a munkások, valamint a kis- és középparasztok szövetségének szilárdítása. Emellett elkerülhetetlenül szükséges az éberség a kulákokkal szemben és következetesen gondoskodni kell arról, hogy a kulákok teljesítsék termelési feladataikat. Azokat a feladatokat, amelyeket pártunk tűz ki elénk, sikeresen fogjuk teljesíteni, ha a pártszervek és szervezetek segíteni fogják a nemzeti bizottságok dolgozóit abban, hogy tárgyilagosan forradalmi lendülettel és harciassággal dolgozzanak, ha arra vezetik őket, hogy munkájukat a szigorú szervezettség és a feladatok teljesítésének következetes ellenőrzése hassa át, ha arra vezetik őket, hogy ne lankadjanak a bürokratizmus jelenségei ellen folytatott harcban és hogy éberek legyenek az osztályellenséggel szemben. J. Pelnár elvtárs felszólalása Plzeni kerületünk a köztársaság gazdaságilag fontos kerületei közé tartozik, mégpedig mind ipari, nevezetesen gépipari termelés, mind pedig mezőgazdasági termelés szempontjából. Kerületünk ipari üzemei az ötéves terv feladatait bruttótermelésünkben 101.9 százalékra teljesítették. Csak a plzeni V. I. Lenin-művek az ötéves terv során háromszorosára növelték termelésük keretét. A munka termelékenysége 95 százalékkal, a bérek összege 52 százalékkal növekedett. De még sokkal jobb eredményeket is elérhettünk volna, ha értettünk volna ahhoz, hogy határozottabban feltárjuk a tartalékokat, következetesebben harcoljunk a szigorú gazdaságosság rendszeréért, merészebben szálljunk szembe a nehézségekkel. Egyes fogyatékosságok okait azonban a központi szervekben kell keresnünk. Vegyük például a tervezést. Számos fontos üzemben a tervet azért nem teljesítettük, mert nem láthattuk tisztán a tervfeladatokat, nem ismertük a rendeléseket, és nem biztosították gyártmányaink piacát. A minisztériumok és a főosztályok elkésve bontják fel a tervet vállalatokra és üzemekre. E tekintetben a legjobban a gépipari minisztérium marad el. A strašicei TOSművek és a nyrany-i gépgyár mindmáig nem tudja, mit fog ^gyártani a második félévben. A holoubkovi TOS-gyárban az év elején nem tudtak munkát adni 80 embernek és a minisztérium főosztályán azt mondták az üzem képviselőinek, hogy ők maguk találjanak részükre munkát. Nem tisztázták a V. I. Lenin-művek feladatainak tervét se. A rossz tervezés következtében sokáig késett az ejpovicei ércbánya és ércpörkölő építése is. A rossz tervezés példája mészégetőink helyzete is. Eddig termelésünk mészben nem tudta fedezni a mezőgazdaság szükségletét és a többi fogyasztást. EZ é\£ első negyedében kerületünkben a szénraktárak 326 tonna meszet kaptak, a kereslet kielégítésére azonban legalább 2000 tonnára lett volna szükség. A második negyedévben a kereslet megkétszereződött. A mezőgazdaságot ellátó vállalat 5274 tonna meszet kapott, noha a szükséglet legalább háromszor apnyit tett ki. A tervezés megjavítása érdekében a minisztériumoknak szorosabb kapcsolatot kell fenntartaniok a vállalatokkal és üzemekkel és jobban kell ismerniök problémáikat, hogy mindenütt, ahol szükséges, operatívan beavatkozhassanak. Ezért szükség lesz arra, hogy a kohászati és ércbányászati minisztérium dolgozói gyakrabban látogassanak el Ejpovicébe, hogy megbeszéljék és a helyszínen megismerjék a problémákat és megfelelően megoldhassák őket, hisz országos jelentőségű üzemről van szó. Iparunkban, különösen a kohászatban és gépiparban valóságos csapás a selejt nagy arányszáma. A technológiai fegyelem megszilárdítására irányuló igyekezetünkben jó eredményeket értünk el a V. I. Leninművek fémöntődéjében, amely májusban a selejt arányszámát 2.7 százalékra szorította le, ami a tavalyi színvonalnak kb. fele. Emelett hangsúlyozni kell, hogy az öntöde javarészt különleges gyártmányokat állít elő. A selejtgyártás elleni harcban sokat segítene, ha megfelelően módosítanák a gépipari minisztérium bérezési irányelveit az időveszteségekkel (úgynevezett gépállásokkal) és selejtekkel kapcsolatban. AZ eddigi irányelvek nem eléggé mozgósító jellegűek. Kétségtelenül helyes, ha nem fizetünk bért a -selejtért, másrészt azonban értékelni és jutalmazni kellene azoknak törekvéseit, akik a selejtet a legkisebb mértékre csökkentik. Ezért azt ajánljuk, hogy a gépipari minisztérium vizsgálja felül, hogyan váltak be az említett irányelveit és esetleg egészítse ki őket úgy, hogy jobban és hathatósabban segítsék elő a selejtelleni harcot. Kerületünk egyik bonyolult kérdése a beruházási építkezések problémája. A köztársaságban az utolsó helyek egyikét foglaljuk el nemcsak iskolák, hanem egészségügyi intézmények építése tekintetében is. Kevés az orvos is, akiknek számát a kórházi ágyak eddigi száma szerint állapítják meg, noha éppen a kórházak elégtelenségére való tekintettel az egészségügyi minisztériumnak több orvost és más egészségügyi személyzetet kellene kerületünkbe irányítania. Amennyiben vannak engedélyezett építkezéseink, egyelőre még nem tudjuk biztosítani idejében való befejezésüket. Miben keressük ennek okát? Abban, hogy roszszul teljesítik a kormánynak és a központi Bizottságnak építőiparunkról hozott határozatait. Még mindig előfordul, hogy ugyanazok az építkezések, amelyek az építőipar negyedévi vagy évi tervében szerepelnek, ugyanabban az időben egyben a tervezőiroda munkatervében is megtalálhatók, tehát a tervezés nem rendelkezik megfelelő időelőnnyel, nem készítik el idejében a tervrajzokat és elmulasztják az anyag megrendelésének határidejét. Ami a munkaerőket illeti, építőiparunkból kétezer ember hiányzik, ebből csak az elpovicei építkezéseken hétszáz. Tudjuk, hogy ennek a kérdésnek sokkal nagyobb gondot kell szentelnünk. A felelős minisztériumoknak szorosabban együtt kell működniök a kerületi szervekkel a munkaerők kérdéseinek megoldásában. Üzemeinkben el kell érnünk a nők foglalkoztatottságának az állami tervben megszabott arányszámát, hogy ilymódon a férfiakat nemcsak az építőipar, hanem más fontos gazdasági ágazatok számára is felszabadítsuk. Plzeni kerületünk április elején megfogadta, hogy 1286 hektár parlagon heverő földet művel meg az összesen 5806 hektárból ,ami az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat előtt kerületünkben parlagon hevert. A mezőgazdasági üzemek ezt a fogadalmat valóra váltották és ezenkívül további 381 hektár parlagon heverő és utólag számbavett földet művelték meg. Ezt a sikert azért értük el, mert a párt valamennyi járási bizottsága és falusi szervezete, valamint az új nemzeti bizottságok a maguk ügyévé tették, a parlagon heveró föld termővétételét. Tudjuk, ezzel még nem oldottuk meg teljesen a termó'föld kérdését. Különösen határvidéki járásainkban kevéssé használjuk ki a földet, elsősorban azért, mert ott a föld problémája összefügg a munkaerő kérdésé -el. A határvidék betelepítése azonban nem halad olyan gyorsan előre, amint azt kezdetben hittük. Különösen lassan folyik az új telepeseknek szánt lakóházak tatarozása. Az idén összesen 550 házat kell rendbehoznunk. Június 7-ig 88 házat kitataroztak, további épületeken még dolgoznak. A V. I. Lenin-művekben akciót indítottunk az alkalmazottak között, hogy önkéntes munkabrigádokkal segítsenek a házak tatarozásában Stribro vidékén. Más üzemek dolgozói is bekapcsolódnak a munkába. Tachov vidékén a CsISz brigádosai 30 családiházat hoztak rendbe és munkájukkal hamarosan elkészülnek. Kerületünkbe május 31-ig összesen 301 telepes érkezett, ebből 47 a gépállomásokra, 204 az állami gazdaságokba, 50 az EFSzekbe. Az új telepesek zöme derék dolgozó, tetszik nekik az új környezet és jelentősen megerősítik mezőgazdaságunkat. A határvidékre azonban olyan embereket is küldtek, akik többet ártanak, mint használnak. Kralupy járásból került hozzánk Václav Janovec, akit 1948-ban két és féléves börtönbüntetésre ítéltek és akit a česká lipai népbíróság a nemzeti vagyon meglopása miatt köröz. Prágából küldték a határvidékre Josef Prokornyt, akit előzőleg már néhányszor megbüntettek lopás miatt és akit kevéssel megérkezte után ismét rajtakaptunk lopáson. Prágából került hozzánk František Pŕibyl, aki notórikus alkoholista. Az említett és még más további példák is arról tanúskodnak, hogy -a nemzeti bizottságok nem mindig választják ki eléggé gondosan a határvidékre küldendő embereket. Határvidékünkön fontos szerepei játszanak az állami gazdaságok. A kerületi bizottság pártirodája már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen fő irányokban fejlesszük kerületünkben az állami gazdaságok termelését. Mindez ideig azonban nem sikerült összhangba hoznunk a mezőgazdasági termelés e fő irányvonalait a beruházási építkezésekkel. Pl. Klatovy vidékén, Veseliben, az egyik állami gazdaságban új juhkarámokat építettek, noha a birtokon kedvezőbb feltételei vannak a marhatenyésztésnek és a juhtenyésztés csak kiegészítő termelési ágként jöhet tekintetbe. Erre azért hívjuk fel a figyelmet, nehogy más kerületekben is hasonló hibák forduljanak elő. Nagy gondot fordítunk a határvidék betelepítésére az állami gazdaságok és az EFSz-ek szakaszán, de nem szabad megfeledkeznünk az erdőgazdaságról sem, amelynek ugyancsak szüksége van új munkaerőkre. Határvidékünkön az erdők kérdése igen komoly probléma. A fafeldolgozó ipar igyekszik kitermelni a tervbevett famenynyiséget, tekintet nélkül arra, hogy megvannak-e hozzá a szükséges előfeltételek. Kitermelik a belföldi erdőket és a határvidéken az egészséges fákat, noha ezer és ezer köbméterszámra hever a vihardöntötte fa mindenfelé és tízezer hektárnyi területeket fertőzött meg a faszú. Kerületünkben évről évre jelentősen túllépjük a fakitermelés tervét és az idén már az 1959. évre tervbevett kvótát merítjük ki. Ez komoly következményekkel jár a vízgazdaság szempontjából is, és ezért foglalkozni kell az erdők problémájával. Világos előttünk, hogy az egyéni kistermelés viszonyai között nem valósíthatnánk meg a mezőgazdasági termelés jelentős fejlesztését és hogy e feladat teljesítése attál függ, hogyan erősítjük és gyarapítjuk falvainkon a szövetkezeti gazdálkodást. A IX. pártkongresszus irányelvei valóraváltásánál mi is hibákat követtünk el a plzeni kerületben az egységes földművesszövetkezetek megalakításánál. Azt hajszoltuk, hogy minél több szövetkezetet alakítsunk meg és szem elől tévesztettük a legfőbb követelményt: az újonnan létesült szövetkezetek minőségét, életképességé', biztosításukat szervezési, káder- és politikai szempontból. Jelenleg 608 III. és IV. típusú egységes földművesszövetkezetünk van, amelyek jó úton haladnak „előre a jobb gazdálkodás felé. Áprilisban és májusban már egyszer sem fordult elő, hogy valaki kilépett volna az EFSz-ből, ellenkezőleg, néhány új tag jelentkezett. Kerületünkben egyes szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó parasztok a párt legutóbbi irányelveit a mezőgazdasági politika terén úgy értelmezték, hogy azok visszavonulást, meghátrálást jelentenek a szövetkezetek építésében. Az efféle hangulatokat a párttagok soraiból is ki kell küszöbölnünk. Ezt meg is tesszük. Munkánk jelenleg arra irányul, hogy a falvakon megerősítsük a vezető kádereket. 1953—1954 telén ínternátusi tanfolyamokon sikerült kiképeznünk számos elnököt, » agronómust, könyvelőt, zootechnikust és más szövetkezeti funkcionáriust. Közel 3500 szövetkezeti tag, vagyis a tagság 15 százaléka látogatta a szövetkezeti munkaiskolákat. Ez ugyan még nem sok, de mégis az első lépéseket jelenti a szövetkezetek vezetésének megjavításához, amivel biztosítjuk a munka jobb megszervezését és ennek révén a mezőgazdasági termelés jobb eredményeit. A meglévő földművesszövetkezetek jobb gazdálkodása arra ösztönzi majd a még egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy ők is a közös gazdálkodás mellett döntsenek. Ezért a meglévő egységes földművesszövetkeZetek megszilárdításával és tagságúk kiszélesítésével párhuzamosan arra törekszünk majd, hogy szorgalmazzuk az új szövetkezetek megalakítását mindenütt, ahol meg lesznek hozzá a kedvező előfeltételek. Tudjuk, a gazdasági és kulturális országépítés új feladatai, amelyeket e történelmi jelentőségű kongresszuson tűzünk ki, megkövetelik, hogy a párt minden erejét megfeszítve törekedjék megvalósításukra. Mi plzeni kerületben minden erőnket e nagy mű szolgálatába állítjuk, hogy teljessé tegyük szeretett, gyönyörű hazánkban a szocializmus győzelmét. V