Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-16 / 146. szám, szerda

4 m sm 1954. június 16. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Karol Bacílek elvtárs felszólalása Felszólalásomban Novotný elvtárs beszámolójának azzal a részével akarok foglalkozni, amelyben megemlékezett Szlovákia iparosításáról és szólott a szlovák burzsoánacionalizmusról. Csehszlovákia Kommunista Pártja a cseh és szlovák burzsoázia ellen vívott harcban á szlovák nemzet elismerésének és egyenjogúsításának kérdését már a megalakulása utáni első években felvette programmjába. A kapitalista reakció ellen vívott együttes harcban kovácsolódott a párt egysége. A cseh elvtársak szüntelenül hangsúlyozták a szlovák nemzet jogait, másrészt pedik a szlovák elvtársak a szlovák reakció szeparatista törekvései ellen küzdve rámutattak a cseh munkásosztállyal való együttes féllépés szükségességére. Ez volt a CsKP nemzetiségi politikájának alapja a közös ellenséggel — a cseh és a szlovák kapitalista reakcióval vívott harcban. A cseh munkásság a párt vezetése alatt azonosította magát a szlovák munkásság harcával a szlovákiai ipar leszerelése és a cseh burzsoázia törekvései ellen, amely Szlovákiát elmaradt agrárjellegű országgá, ipari termékeinek piacává és olcsó munkaerők tárházává akarta tenni. Amikor a koldusbotra juttatott és kíméletlenül proletarizált szlovák parasztság harcot kezdett a végrehajtások ellen és a parasztok elkeseredett küzdelmére csendőrsortüzékkel válaszoltak, amikor fegyvertelen parasztokat gyilkoltak le és emberi vér festette vörösre Certižná, Habura és Polomka földjét, a prágai és más cseh üzemek munkásai tiltakozó sztrájkba léptek csakúgy, mint a duchcovi véres sztrájk után a munka beszüntetésével tiltakoztak a nagyszombati és a bratislavai munkások is. Az országgyűlésben a kommunista képviselők lerántották az álarcot a cseh és a szlovák burzsoázia utálatos arcáról akkor is, amikor a koldusbotra juttatott munkások és parasztok százezerszámra hagyták ott szülőföldjüket, családjukat és csavargókként idegen világban hiába kerestek munkát és kenyeret. A kommunista párt a cseh országrészek és Szlovákia egész népét szolidaritásra nevelte München nehéz napjaiban is, amikor egész népünk kész volt harcbaszállni a köztársaság megvédéséért és amikor a cseh és szlovák urak elárulták népüket. A szlovák nép megnyomorításának politikáját a megszállás idején is folytatták, amikor a néppárti fasiszták Szlovákiát kiszolgáltatták a fosztogató német kapitalisták kénye-kedvének. A szlovákiai üzemek új cégért, új urat kaptak: a Hermán Gőring Werke-t és százezer szlovákiai munkást hajszoltak kényszermunkára Németországba. A megszállók és a néppárti fasiszták ellen vívott harcban gyarapodott és szilárdult a cseh és a szlovák nép egysége. A Csehszlovák Köztársaság helyreállításaért küzdő Szlovák Nemzeti Felkelés idején a partizánok soraiban cseh dolgozók is részt vettek a harcban és Csehszlovákia Kommunista Pártjának központja Moszkvából Gottwald elvtárs vezetése alatt nem szűnt meg gondoskodni a felkelés szükségleteiről és lefolyásáról, ellenállási harcunk sikeréről. A Szovjet Hadsereg mérhetetlen áldozatainak árán felszabadult a Csehszlovák Köztársaság. A Csehszlovák Köztársaság kormányának élére a kommunista párt és Gottwald elvtárs állt. Az ellenszegülő reakcióval vívott harcban fokozatosan érvényesült a párt politikája, amelynek irányvonala a szocializmus felé vezetett. E politika elválaszthatatlan része volt a nemzeti kérdés lenini-sztálini értelmezése, a nemzetek politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúsítása. Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája tehát Szlovákiában a következőket biztosította: a) Az egységes gazdálkodás keretében és az állami terv alapján a gazdasági elmaradottság fokozatos megszüntetését és az ország iparosítását, valamint a szlovák nemzeti szervek befolyását a szlovákiai jelentőségű gazdasági intézményekre. b) Annak lehetőségét, hogy külön nemzeti szervbe — a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testülete — révén, tekintetbe véve Szlovákia fejlődésének sajátosságait, megvalósítják az állam egységes politikáját. c) A szlovák nemzeti kultúra, a sajtó, a színházak, a film és más kulturális intézmények felvirágoztatását Szlovákiában, iskolák, tanfolyamok és más intézmények széleskörű hálózatának felépítését, amelyek biztosítják általában a lakosság anyanyelvi, oktatását, különösen pedig a szakmai és műszaki nevelését. , Az egyenjogúsítás politikája alapelveit teljes egészében csak a burzsoázia 1948. évi államcsínyjének felszámolása után iktathattuk be és iktattuk be a köztársaság alkotmányába. A legnagyobb jelentősége Szlovákia iparosításának volt. A csehszlovákiai gazdaság egyenletes elosztásának és egységének érveiből kiindulva, Gottwald elvtárs mér 1946-ban egyik parlamenti beszédében bejelentette Szlovákia iparosítását, mondván: „A kétéves terv fontos feladatai közé tartozik, hogy megvessük Szlovákia iparosításának alapjait. Az állam megbonthatatlan egysége elkerülhetetlenül megkívánja, hogy Szlovákia gazdasági színvonala sürgősen megközelítse a cseh országrészek gazdasági szinvonalat. Ezért meg kell teremtenünk annak előfeltételeit, hogy teljes mértékben kihasználhassuk az ország nyersanyag- és energetikai forrásait és gondoskodnunk kell munkaerőtartalékok biztosításáról is, hogy kibővíthessük Szlovákiában a régit és felépíthessük az új, korszerű ipart". Szlovákia iparosításában elkerülhetetlenül szükség volt a fejlettebb cseh nemzet részéről nyújtandó nagy segítségre. A párt vezetésével a cseh dolgozó nép készségesen meg is adta és továbbra is megadja e támogatást. Milyen volt Szlovákiában az ipar helyzete a felszabadulás után és miben nyilvánult meg ez a segitség? A fasizmus Szlovákiában gyászos örökséget hagyott ránk. A szlovákiai ipar teljesítőképessége a háború előtti színvonal 45 százalékára süllyedt. A háború következtében 30.181 ház pusztult el és vált lakhatatlanná, 1.504 közúti híd, 6.336 vasúti feljáró és 850 vasúti híd semmisült meg teljesen. 270 kilométer hoszszú vasútvonal pusztult el, 970 kilométer hosszúságban felrobbantották a síneket. Szlovákia egyes részei között megszakadt a közlekedés, az ország egyes vidékein éhínség tört ki és különböző járványos betegségek pusztítattak, a többi között elsősorban a tífusz. Hála a párt egységes politikájának, hála a cseh dolgozók nagy segítségének és a Szovjet Hadsereg közvetlen támogatásának, fél éven belül helyreállítottuk a megszakadt közlekedési vonalakat, megindult a munka a gyárakban és már 1945-ben megújult gazdasági életünk. A köztársaság kormánya elegendő összeget bocsátott Szlovákia rendelkezésére, hogy helyreállíthassuk a háború pusztította városokat és falvakat, de a demokrata pártban hatalmaskodó reakció és a vele szövetkezett szlovák burzsoá nacionalisták ezeket az összegeket gyakran korupt célokra használtált fel, úgyhogy, még abban az évben is további támogatást kellett nyújtani 1358 ház helyreállítására, az eperjesi kerület ukránlakosságú járásában. A burzsoá nacionalisták tehát a bur, zsoá reakcióval kéz a kézben nemcsak meglopták a dolgozóknak a kormány részéről nyújtott segítséget, hanem ugyanakkor azt a véleményt élesztgették, hogy a kormány nem törődik a® ukrán lakosságú járás szükségleteivel. A kormány nyújtotta támogatás lényegében lefhetévé tette a háborúpusztltotta szlovákiai gazdasági élet helyreállítását, úgyhogy már a kétéves terv idején jelentős sikereket könyvelhettünk el Szlovákia iparosításában. Szlovákia iparosításában az első lépés az volt, hogy a reakció ellenállása dacára a cseh határvidékről gépi berendezéseket helyeztünk át, ami 23.871 munkásnak adott munkát. A szlovákiai gazdaság fejlesztésében 3.78 milliárd koronát ruháztak be, vagyis az országos beruházások 32.3 százalékát. Mindez lehetővé tette azt, hogy a két. éves terv folyamán az ipari termelés 62 százalékkal gyarapodott és Szlovákia részesedése az egész állam ipari termelésében 12.8 százalékról 13.9 százalékra nőtt. Még nagyobb sikereket értünk el az ötéves terv folyamán. Az ötéves terv idején 125 új üzemet építettünk fel, további 109 üzemet kibővítettünk és korszerűsítettünk. 1953 végén az összes ipari termelés 1937-hez képest 4.8-szorosára emelkedett, a nehézipar összes termelése kereken megkilencszereződött, ugyanakkor iparunk minőségileg is megváltozott. Az a körülmény, hogy Szlovákia ipari üzemeinek háromnegyed részét a legutóbbi hét év alatt építettük fel, azt fjfelénti, hogy iparunk korszerű, berendezése magas mii szaft színvonalú. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosok száma az 1930. évi 66.7 százalékról 1953ban 40 százalékra csökkent, az építőiparban és az iparban foglalkoztatott lakosok száma ugyanabban az időben 18.8 százalékról 28.2 százalékra emelkedett. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdaságban 42.4 százalékra nőtt. A szocialista szektor ma már a legfontosabb mezőgazdasági termények több mint felét szállítja. Igy változott át Szlovákia elmaradt agrárországból fejlett, ipari-agrár jellegű országgá, amelyben túlsúlyban van a szocialista szektor, a lakosok 76.2 sz/ázaléka a szocialista szektorban talál munkát, 22.5 százalékát az egyénileg gazdálkodó parasztok és kisparasztok teszik ki és csak 1.3 százaléka tartozik a kapitalista szektorhoz, javarészt a kuláksághoz. Megváltoztak az életfeltételek is. Szlovákiában ma nincs többé munkanélküliség. Szlovákia népe a Csehszlovák Köztársaságban talált otthont és kenyeret és nem kell kivándorolnia Argentínába, Brazíliába, az Egyesült Államokba, Kanadába, Franciaországba vagy Belgiumba. A

z iparosításnak, az ipar foglakoztatottsága és munkatermelékenysége növekedésének következtében lényegesen emelkedett a különböző árucikkek fogyasztása is, s így megjavult a lakosság életszínvonala és megszilárdult a munkások és a parasztok szövetsége. A szocializmus építése, és ez éppen a legértékesebb eredményünk, megváltoztatta az ember viszonyát is a munkához és a társadalomhoz, bár ezen a téren a párt gondoskodását egy pillanatra sem szabad csökkenteni. A szocialista munkaverseny lelkesedéssel tölti el a dolgozók százezreit, akik versenyeznek a terv teljesítéséért és naprólnapra gyarapítják szaktudásukat. A szocializmus építésében végzett sikeres és kiváló munkáért az elmúlt három év alatt 303 szlovákiai dolgozó kapott népi demokratikus köztársaságunk elnökének kezéből magas állami kitüntetéseket. A párt vezetésével a lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes érvényesítésében olyan hatalmas felvirágzás tapasztalható a szlovák nemzeti kultúra terén, ami. lyenröl a múltban még álmodni sem mertünk. Az iskolaügy szakaszán az óvodák száma megtízszereződött. Az ipari szakiskolák tanulóinak száma hétszeresére emelkedett és többszörösére nőtt a középfokú iskolák diákjainak száma is. Jelentősen kiépült az ukrán és magyar iskolák hálózata is. Tanítóink különböző tanulmányi módszerekkel gyarapítják nevelői és szaktudásukat. A felszabadulás, különösen pedig 1948 februárja óta hatalmas fejlődésen mentek keresztül a szlovákiai főiskolák. Az 1937/38-as iskolaévben Szlovákiában egyetlen háromfakultásos főiskola volt, 3057 hallgatóval. Ma Szlovákia területén 12 főiskola működik 31 fakultással a hallgatók száma 13.126. Az 1953/54-es iskolaévben a rendes tanulmányi formák mellett további 3.840 hallgató folytat másformájú tanulmányokat főiskolákon, eltekintve a pedagógiai főiskolák távhallgatóitól. Ennek következtében a főiskolai hallgatók száma összesen 16.966-ra emelkedett. Szlovákiában 13 diákotthon van, amelyekben 8.720 főiskolai hallgatót, tehát a diákok 66 százalékát helyeztük el. Tudományunk fejlődésének fontos eseménye volt a Szlovák Tudományos Akadémia megalakulása 1953. júniusában. Ma már a Szlovák Tudományos Akadémia 42 tudományos intézetében és akadémiai munkahelyén több, mint 600 tudományos dolgozó működik. Tanúi vagyunk a szlovák nemzeti kultúra rohamos felvirágzásának. Üj, formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrát építünk. A München előtti burzsoá köztár. saság idején Szlovákia területén kéit színház volt, — Bratislavában és Kassán. A fasiszta Szlovák Állam ezen mit sem javított. Ma 9 színházunk van 24 együttessel. A hivatásos színtársulatokon kívül ma az üzemi klubok és kultúrházak mellett összesen 2100 műkedvelő színészegyüttes működik. A München előtti köztársaság egész fennállása alatt mindössze két egész estét betöltő szlovák játékfilmet gyártottak, az u. n. Szlovák Állam alatt egyet sem. Népidemokratikus köztársaságunk fennálásának eddigi 9 éve alatt 12 egész estét betöltő szlovák játékfilmet, többszáz népszerű tumányos és dokumentumfilmet gyártottunk. Szlovákia ma korszerű filmstúdiókkal rendelkezik, ahol szorgalmasan készítik a

z új filmalkotásokat. 1937-ben Szlovákia területén 196 mozi működött, 1953-ban számuk 909-re nőtt, ebből 110 a vándormozi. Zeneszerzőink a nép dalaiból és táncai! ból merítve életre keltik zeneművészetünk 1 nemzeti hagyományait. Ebben az évben j két szlovák zeneszerzőt tüntettek ki állami díjjal. | Négy hivatásos ének- és táncegyüttesünk van, továbbá a Lucnica-együttes és a Csehszlovák Rádió nagy énekkara. Szlovákiában közel 5000 népi művészegyüttes keretében 110 ezer dolgozó dalol és táncol. Sikereket értünk el irodalmi téren is. Az elért gazdasági és kulturális sikerek megerősítik a szlovákiai dolgozók bizalmát a párt és a kormány iránt. A széles tömeI geknek a pártba és a népi demokratikus I rendszerbe vetett bizalma, a népi demokratikus állam hatalmának megszilárdulása és a Nemzeti Arcvonal politikájának helyessége Szlovákiában is megnyilvánult a nemzeti bizottsági választások alkalmával. A szlovák nép a cseh néphez hasonlóan a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavazva meggyőzően fejezte ki odaadását és hűségét a párt és a kormány iránt. Nevetségesek és kicsinyesek voltak a szlovák burzsoá nacionalistáknak, Husáknak és társainak a köztársaság egységének megbontására irányuló kísérletei. Hiába szövetkeztek a reakciós szlovák burzsoázia képviselőivel a kommunista párt, a köztársaság és a szlovák nemzet elleni harcra. A párt és a kormány politikája előidézte változások olyan helyzetet teremtettek, amelyben a történelem szemétdombjára söpörtük a reakciós burzsoáziát és a burzsoá nacionalisták soraiból rekrutálódó segítőtársaikat és a bíróság igazságos ítéletet hozott az elmaradottság és a dicstelen mult e roncsai fölött. Ezzel azonban nem szűnt meg a burzsoá nacionalizmus veszélye és rajtunk, a CsKP szlovákiai tagjain áll, hogy leszámoljunk csökevényeivel, hogy kinyissuk az ablakokat és alaposan kiszellőztessük házunk táját és így haladjunk tovább előre az új sikerek felé. Emellet szüntelenül szem előtt kell tartanunk, mik azok a legfontosabb feltételek, amelyek a múltban lehetővé tették sikereinket és amelyek feltétlenül szükségesek további eredményes fejlődésünk biztosításához. Az első ilyen feltétel az állam egész területén folytatott politika egysége. Ez az egység adva van. Adva van Csehszlovákia egységes kommunista pártjának létezésével, hisz ezt a pártot a központból, a CsKP Központi Bizottságából vezetik, amelynek határozatai az egész Csehszlovák Köztársaságban minden kommunistát ^köteleznek, ül-' jenek bár akárhol, akármilyen hivatalban. Szlovákia Kommunista Pártja az egységes párt elválaszthatatlan része és az SzlKP Központi Bizottságának határozatai csak az elvi országos határozatokat alkalmazhatják és konkretizálhatják a szlovákiai viszonyokban és biztosíthatják megvalósításukat a politikai tömegmunka révén. A politika egységét a Csehszlovák Köztársaságban megszabja továbbá a nagy tömegszervezetek, a szakszervezet, a CsISz, a szövetkezetek, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetsége, valamint a kulturális intézmények, a Csehszlovákiai írószövetség, a film, a Csehszlovák Tudoniányos Akadémia egysége és egységes vezetése, valamint az iskolaügy egységes irányítása. Mindezek az intézmények teljes lehetőséget biztosítanak szlovákiai tagozataiknak arra, hogy tekintetbe vegyék Szlovákia és a szlovák nyelv különleges adottságait, és egyben lehetővé teszik a nemzeti forma érvényesülését népünk szocialista nevelésében. A párt politikájának egységét meghatározza a gondolkodás egysége a marxizmus-leninizmus szellemében. Minden, az egység megbontására irányuló kísérlet, burzsoá nacionalizmus, szociáldemokratizmus és más ellenséges ideológiák becsempészése a pártba, a párt politikai egységének és cselekvőképességének meggyengülésére vezet. Minden kommunistának az a feladata, hogy mindenütt engesztelhetetlenül harcoljon az efféle jelenségek ellen. Az államunk vezetésében megnyilvánuló politikai egység mellett ahhoz, hogy köztársaságunkban és ezzel Szlovákiában is sikeresen felépíthessük a szocializmust, feltétlenül szükséges a Csehszlovák Köztársaság gazdaságának egysége is. Itt sem lehet érdekkülönbség Szlovákia és a cseh országrészek között. Vannak gazdasági életünknek, különösen nehéziparunknak és vasúti közlekedésünknek olyan ágazatai, amelyeket feltétlenül egy központból kell irányítani, egyenesen a minisztériumból, a szlovák nemzeti szervek közvetítése nélkül. Különösen hangsúlyozom a vaswti közieke-