Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-15 / 145. szám, kedd

1954. június 17 . U J SI® 7 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa J. Dolanskf elvtárs felszólalása vek teljesítése hallatlan mértékben függ majd attól, hogy merfnyire tudjuk teljes terjedelmében fokozni a munkatermelékeny­ség növekedésének tervezett ütemét. En­nek az emelkedésnek nemcsak általában, hanem valamennyi ágazatban és üzemben kell bekövetkeznie. Mire van szükség, hogy biztosítsuk a munkatermelékenység gyors emelkedését? Elsősorban a tervezés, a munka és ter­melés megszervezésének és irányításának lényeges megjavítására. Jól tudjuk, hogy a szocialista gazdasági rendszernek legna­gyobb előnye a tervszerűség. A tervezés lehetővé teszi a szocialista államnak, hogy minden anyag- és embertartalékát a leg­fontosabb gazdasági-politikai feladatok meg­oldására összpontosítsa, hogy ezeket a tar­talékokat megfelelő arányban ossza fel a népgazdaság egyes ágazatai között és ezen ágazatokon belül, s hogy megszervezze e tartalékok helyes és céltudatos felhaszná­lását. Tervezésünk megjavításának egyik legfontosabb előfeltétele a progresszív mű­szaki-gazdasági normák, vagyis nemcsak a progresszív teljesítménynormák megalakí­tása, hanem az alapok és a forgalmi esz­közök kihasználása progresszív norm'áinak létesítése is. Tervezésünk bizonytalansága és alacsony tudományos színvonala éppen e normák hiányában gyökerezik. A tudományosan-- alátámasztott normák egyben egyik legfontosabb előfeltételei ter­vezésünknek az anyagi-műszaki ellátás te­rén mutatkozó további fontos hiányosság leküzdésében is. Az anyagi-műszaki ellátás megjavításáról és elmélyítéséről szóló párt- és kormányhatározatot nagyon hiányo­san valósítottuk meg és ez egész népgaz­daságunkban, főleg a munkatermelékeny­ség emelésében komoly károkat ckoz. Tervezésünk harmadik általános komoly hiányossága, hogy a termelés és az üze­mek nem ismerik megfelelő előrelátással feladataikat és ennek következtében a fel­adatoknak az üzemekre és munkahelyekre idejében való szétírásával nem tudják meg­teremtem! a rendes szervezési-műszaki elő­feltételeket, a műszaki-ipari és pénzügyi terveket. Ez ismét óriási veszteségeket okoz egész gazdaságunknak, tartós egyenetlensé­gekre és hajszára vezet a terv teljesítésé­ben, akadályozza a dolgozókat, fékezi mun­kájuk termelékenységét és a termelésben nagy fecsérlést idéz elő. A munka termelékenységének emelésében döntő szerepet játszik a dolgozó tömegeit te­vékeny alkotómunkája. Az alkotóerő és a kezdeményezés mozgósításának állandó mód­szere a szocialista munkaverseny, amelynek révén a legszélesebb tömegeket kell bevon­nunk a szocialista országépitésbe, biztosita­nunk kell a munkásosztály szocialista nevelé­sét, meg kell változtatnunk társadalmunk és állami szervezeteink, elsősorban a, szakszer­vezetek és a gazdasági szervek munkájának formáit és módszereit. E szervek feladata éppen ma, amikor politikánk oélja az élet­színvonal szüntelen emelése, az árak leszál­lítása útján az legyen, hogy figyelmüket el­sősorban a tervteljesités minőségi mutató­számaira, a munka termelékenységére, az ön­költségek csökkentésére, a felhalmozás és a gazdaságosság tervének teljesítésére összpon. tositsák. Sokkal nagyobb figyelmet kell for­dítani arra hogy élenjáró munkásaink és újí­tóink haladó munkamódszereit általánosan el­terjesszük és rendszeresen alkalmazzuk, hogy e munkamódszerek terjesztését ne bízzuk a véletlenre, hanem céltudatosan alkalmazzuk őket mindazokban az üzemekben, ahol meg­vannak hozzá a szükséges feltételek. A nemzeti jövedelem harmadik forrása a termelőeszközök megtakarítása, a gazdasá­gosság rendszerének szigorú alkalmazása és az önköltségek csökkentése alapján. Az önköltségek csökkentésének eredményei azonban ez év első negyedében ugyancsak elégtelenek. Visszatükrözik egyrészt a mun­katermelékenység és a bérek emelkedésének elégtelen arányát, de másrészt azt is, hogy nem használjuk ki megfeielöen a nyersanya­gokat és segédanyagokat, a termelési kapa­citásokat. és túlnagyok a nem produktív ki­adások, nevezetesen a selejtokozta károk stb. Az önköltségeket az idén tervszerint 2.3 százalékkal kell csökkenteni, az első negyed­évben azonban a csökkentés 0.4 százaléknál kevesebb volt. Ahhoz, hogy biztosítsuk a mi­nőségi mutatóértékek, köztük az önköltség­csökkentés javulását, szükséges, hogy fel­keltsük az üzemekben a dolgozók legszéle­sebb tömegeinek érdeklődését e feladat iránt. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha min­den munkás pontosan tudni fogja, mit jelent konkréten az ö munkája szempontjából az egész üzemre tervezett önköltségcsökkentés. Ezt csak úgy biztosithatjuk, / ha nemcsak az egész üzem méreteiben, hanem minden egyes osztályban, műhelyben, munkahelyen bevezetjük a hozraszcsotot. A hozraszcsot csakis így teljesítheti küldetését, csakis így ösztönözhet az anyagi eszközök minél taka­rékosabb, gazdaságosabb felhasználására a termelési tervek teljesítésének és túlteljesíté­sének, a termelés rentabilitása maximális fokozásának, a végzett munka szerinti bére­zés szocialista elve következetes érvényesíté­sének érdekében. Jelenleg nálunk az a megszokott helyzet, •hogy mindenki egyetért az alapvető irány­elvekkel, amelyek célul tűzik ki az önköltsé­ségek csökkentését, a munkatermelékenység növelését stb., különösen akkor, ha például ezzel kapcsolatban árleszállítást jelentünk be. Mihelyt azonban az egyes üzemekben, vál­| lalatokban vagy minisztériumokban harcolni kell e feladatért, és keresztül kell vinni tel­jesítését. úgy ezeregy okot hoznak fel, Jiogy miért nem lehet teljesíteni a feladatokat, miért lehet mindenütt másutt, csak éppen a szóbanforgó szakaszon nem és se szeri, se száma az egész különleges kifogyásoknak. Azt hiszem, ugyanolyan határozottan fel kell hív­ni a figyelmet arra is, mily elégtelen, lassú ütemben növekszik az olyan áruk termelése, amelyek iránt a lakosság részéről a legna­gyobb kereslet nyilvánul meg. Igaz, gyakran olyan árufajtákról van szó, amelyeket a ka­pitalizmus idején elsősorban a bruzsoázia fo­gyasztott. De az, aki ezen megütközik, való­ban s legkevésbbé sem érti meg egész gaz­dasági politikánkat, nevezetesen a szocializ­mus gazdasági alaptörvényét. Hisz éppen az a körülmény, hogy a munkás- és parasztcsa­ládok egyre nagyobb mértékben keresik az ilyen árufajtákat, hogy igényük éppen a leg. jobb fajta élelmiszerekre és iparcikkekre összpontosul, törvényszerű jelenség nálunk. Dolgozóink érthetően és egész jogosultan egyre nagyobb követelményeket támaszta­nak majd iparunkkal szemben. Erről tanús­kodik már ma is az a tény, hogy szüntelenül növekvő és gyakran kielégítetlen kereslet nyilvánul meg mosógépek, jégszekrények, porszívók, vikendházak, motorkerékpárok, kisautók iránt, amelyekben már régen félül­multunk minden háború előtti keresleti fogal­mat. A személyes fogyasztás fokozása érde­kében jelenleg biztosítani kell a nemzeti jö­vedelem további gyarapodását, elsősorban az­által, hogy helyesen gazdálkodjunk a munka­erőkkel és helyesen osszuk el őket a gazda­sági életben, csökkentsük az önköltségeket és fokozzuk a munka termelékenységét, betart­ván a bérek emelkedésének helyes arányát, általában érvényre juttassuk a szigorú gaz­daságosság rendszerét, fokozzuk a fogyasz­tási cikkek és az A csoporthoz tartozó, a la­kosságnak szánt árucikkek (építőanyag, szén, mezőgazdasági szerszámok, stb.) termelését. A hatalmas szocialista nehézipar felépítése után most már minden feltételünk megvan ahhoz, hogy biztosítsuk a dolgozók jóléte to­vábbi gyors emelkedésének minden szükséges előfeltételét. A fogyasztás további növekvése azonban nemcsak a nemzeti jövedelem gyarapodásától függ, hanem attól is, hogy a nemzeti jöve­delmet helyesen fordítsuk a fogyasztási és felhalmozódási alap céljaira. A szocialista társadalomban nincs ellentét a fogyasztás és a felhalmozás között, mert a nemzlti jö. vedelem mindkét része arra szolgál, hogy biz­tosítsa a dolgozók igényeinek maximális ki­elégítését.: a fogyasztási alap e feladatot a folyó évben, az akkumulációs alap pedig a következő években hivatott biztosítani. A lakosság szükségletei kielégítésének elve nálunk azt jelenti, hogy a termelőerők fej. i lődésének adott színvonalán szüntelenül tö­rekednünk kell e szükségletek lehető legna­gyobb kielégítésére. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelemből lehetőleg minél többet fordítsunk a fogyasztási alap gyarapítására, hogy a folyo évben kielégíthessük a lakosság szükségleteit, ugyanakkor azonban elégséges mértékben kell biztosítanunk az akkumulációs alap révén a termelés növelését és tökéletesí­tését, hogy ezzel a jövő években is biztosít­suk a lakosság fogyasztásának további maxi. mális növekedését. A kommunista párt a létrehozott anyagi feltételekből kiindulva és szem előtt tartva a szocializmus gazdasági alaptörvényét, úgy szervezi meg a mezőgazdasági termelés gyors fellendülését, hogy teljes mértékben biztosít­va legyen egyrészt a városi dolgozók anyagi színvonalának további emelkedése, másrészt pedig, hogy a mezőgazdasági termelés gyara­pítása a falusi lakosság jövedelmének és ez­zel anyagi és kulturális színvonalának továbfei emelkedésére is vezessen. Ezen az alapon to­vább szilárdítjuk a munkások és parasztok szövetségét. E feladat telejsitése érdekében jelentős összegeket fordítunk a mezőgazdasá­gi termelés fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés példáján látható a legjobban, hogy az elégtelen felhalmozás nevezetesen a törzs, alapokban mindig komolyan fenyegeti a fo­gyasztás jövőbeli növekedését. Ezért a mező. gazdaságban a beruházási építkezések foko­zása megfelel annak a követelménynek, hogy maximálisan kielégítsük a dolgozók szükség­leteit. A nemzeti jövedelem felhasználására, a fogyasztási és az akkumulációs alap viszo­nyáról szólva külön meg akarok emlékezni a készletek kérdéséről népgazdaságunkban. Elsősorban meg kell állapítani, hogy a kész­letek felhalmozódása a gazdasági életben az akkumulációs alap növekedését és a fo­gyasztási alap csökkentését jelenti. Termé­szetes és erről felesleges külön beszélni, hogy készletek nélkül egyetlen jó gazda sem lehet el. De utána kell nézni, vájjon a rendelkezésünkre álló készletek minden esetben olyan készletek-e, amilyeneket a jó gazda szokott tárolni. A normán felüli készletek felszámolásával kapcsolatban szer­zett tapasztalataink megtanítottak arra, hogy ez bizony nem igy van. Egyfelől fö­löslegesen felhalmozódnak egyes. nyersanya­gok, félkészáruk és k és zártik készletei. En­nek oka gyakran az, hogy megváltoztatják a terveket, fogyatékosságok merülnek fel a műszaki anyagellátásban, az üzemek köl­csönös együttműködésében és rosszul, gyak­ran szándékosan rosszul becsülik fel a fo­gyasztást. Ezeket a hiányokat még meg­sokszorozza az a körülmény, hogy egyes vállalatok felelőtlenül összeharácsolják az anyagot más vállalatok kárára. Másfelől to­vábbra sem kielégítő az anyagi tartalékok, nevezetesen az alapvető nyersanyagtartalé­kc-k és az élelmiszeripar céljait szolgáló nyersanyagtartalékok állománya. A tarta­lékok terén tapasztalható hiányok kedve­zőtlenül befolyásolják" egész népgazdaságun­kat. néha komoly zavarokra vezetnek és ezzel magukban hardják a fecsérlés csíráit is. Határozottan meg kell változtatni tehát az eddigi állapotokat, a termelésben és a kereskedelemben egyaránt folyamatosan fél kell számolni a normán felüli készleteket és meg kell teremteni az alapnyersanyagok szükséges tartalékkészletét, amely biztosít­ja az ipari termelés rendes és zavartalan menetét, a lakosság jobb ellátását. Ugyan­akkor fokozott figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy a mezőgazdasági termelésben is gondoskodjunk a szükséges tartalékok megteremtéséről, elsősorban takarmányok tárolásáról. Ez egyrészt az államnak, más­részt azonban minden egységes földműves­szövetkezetnek, állami gazdaságnak és egyé­nileg gazdálkodó parasztnak is az ügye. A legutóbbi két tél meggyőztek arról, milyen kellemetlen következményekre és vesztesé­gekre vezet e téren a tartalékok hiánya. Az elmondottak nem merítik ki a tartalékok porblémáját gazdaságunkban. Az árleszál­lítások politikáját követve gondoskodnunk kell arról is, hogy megteremtsük a keresett fajtájú és minőségű fogyasztási cikkek kész­leteit. Es ugyanakkor elegendő anyagi esz­közt is tároljunk, mert az árak leszállí­tása a forgalmiadó hozamának csökkené­sére és ezzel az e forrásból származó költ­ségvetési bevételeknek a csökkenésére is vezet. Egy további szakasz, amelyről a tartalé­kok tárolásával kapcsolatban szólni akarok, a külkereskedelem. Behozatalunkat és ki­vitelünket úgy kell terveznünk és megva­lósítanunk, hogy az állam kezében bizonyos tartalék, a külkereskedelemből származó aktívum maradjon. Ez a tartalék biztosit bennünket a külföldi piacok fejlődésének mindenféle esetlegességeivel szemben és meg szilárdítja valutánkat. E feladat teljesítése érdekében biztosítanunk kell. hogy kivite­lünk megfelelő méreteket érjen el és be­hozatalunkat kiviteli lehetőségeinkhez kell alkalmaznunk. A fogyasztás növekedésének biztosításá­val és a nemzeti jövedelem elosztásával kapcsolatban engedjék meg, hogy még né­hány megjegyzést tegyek az árak problé­májáról. E kérdés egész mélységére és bonyolult­ságára világosan rámutat az SzK(b)P Köz­ponti Bizottsága plénumának 1927-ben ho­zott határozata, amely megállapítja: „az árak problémájában találkozik a szovjet állam minderi alapvető gazdasági és ezzel politikai problémája is. A parasztság és a munkásosztály helyes kapcsolatainak meg­állapítása, a mezőgazdaság és az ipar köl­csönösen összefüggő és egymást kölcsönö­sen determináló fejlődése, a nemzeti jöve­delem megosztása és ezzel kapcsolatban a Szovjetunió iparosítása, a munkásosztály gazdasági és politikai megerősödése, a reál­bérek biztosítása, a valuta megszilárdítása, végül gazdasági életünk szocialista elemei­nek tervszerű gyarapítása és a népgazda­ság magánkapitalista elemeinek további korlátozása — mindezek a kérdések benne foglaltatnak az árak problémájában." A pénzreform megvalósítása lehetőyé tette, hogy az eddiginél sokkal jobban használjuk fel az árpolitikát a nemzeti jö­vedelem maximális növekedésének és he­lyes elosztásának biztosítására. A két ár­leszállítás következtében a pénzreform óta egyhatodával növeltük a csehszlovák koro­na vásárlóerejét, a munkások reálbére ma/ kb. egyötödével nagyobb, mint a pénzi^­form idején volt. Annak következtében, hogy a fogyasztási cikkek, elsősorban az^ ipari termékek árai leszállításának politi­káját követjük (amit az a tény bizonyít, hogy az élelmiszerek és iparcikkek árának aránya 1949-ben 1:1-hez volt, ma ez az arány 1:0.5-höz) és hogy rendeztük a me­zőgazdasági termékek begyűjtési és felvá­sárlási árait, lényegesen megnőtt a szövet­kezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok reáljövedelme, a parasztokat nagyobb anyagi érdekek fűzik a mezőgaz­dasági termelés gyarapításához és egyben megszilárdult a parasztság és munkásosz­tály szövetsége is. Mindezeket az eredmé­nyeket a pénzreform óta eltelt rövid egy év alatt értük el. A munkások és a parasztok szövetsége további megszilárdításának, a lakosság reál­jövedelme további gyarapításának, az új csehszlovák korona vásárlóereje további növelésének érdekében azonban határozot­tan harcolnunk kell a bérfegyelem meg­szilárdításáért, szembe kell szállnunk min­den olyan törekvéssel, amely a munkater­melékenység és a termelés gyarapodására való tekintet nélkül igyekszik növelni a lakosság jövedelmét, küzdenünk kell min­den szakaszon a gazdaságosság rendszeré­nek megszilárdításáért, a pazarlás és az olyan emberek gondolkozásának burzsoá­csökevényei ellen, akik a társadalom ér­dekeit semmibevéve igyekeznek elkaparin­tani az államtól mindent, amit csak lehet. Az efféle törekvések egyenesen veszélyez­tetnék a pénzreform eredményeit, fenye­getnék a kiskereskedelmi árak rendszeres leszállítására irányuló politikánkat és ezért szöges ellentétben állanának a munkás­osztály, a parasztság és a dolgozó értelmi­ség létérdekeivel. Mondanivalóm végére értem. Az első öt­éves terv során jelentős előrehaladást ér­tünk el a szocializmus építésének útján. Az elmúlt év szeptembere óta a párt és a kormány tagadhatatlanul meggyorsította a dolgozók életszínvonala emelésének ütemét. De vannak gazdasági életünknek bizonyos nyugtalanító jelenségei, amelyek fenyeget­hetnék további sikereinket. A párt, társa­dalmunk vezető és irányító ereje, amely iránt napról napra nő és elmélyül a töme­gek bizalma, köteles ez akadályokat min­den áron leküzdeni, hogy biztosítsa a dol­gozók anyagi és kulturális színvonalának tartós emelését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom