Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)
1954-06-15 / 145. szám, kedd
1954. június 15. m sío 5 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa kell állapítanunk, hogy festőink és szobrászaink már néhány rendkívül nagyszerű művet alkottak, amelyeket eszméinknek, szocialista témáinknak szenteltek. Ezeknek az alkotásoknak a megteremtői bevált mesterek, hírneves művészek voltak: Kívánatos volna, ha a többi kiváló festő, grafikus és szobrász is műveiben az új problémákat dolgozná fel és méltán kiérdemelné az elismerés babérjait. A formalizmus hosszantartó uralma magyarázza, mién jut el sok festőnk oly nehezen az alkotás realista módszeréihez. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy képzőművészeink, a fiatalabbak sem látják még tisztán a művészettel kapcsolatos alapvető kérdéseket és nézeteket. A képzőművészeknek, akik látogatást tettek a Szovjetunióban és ott tanulhattak a szovjet művészek példájából, ezért az a feladatunk, hogy a szocialista realizmus plattformján tómöritsék képzőművészetünk erőit és valóban új korszakot nyissanak festészetünkben és szobrászatunkban. A nagy pályázat, amelyet Klement Gottwald múzeumának díszítésével kapcsolatban rendeztek, alkalmat nyújt arra, hogy szélesebben elemezzük festőink, grafikusaink és szobrászaink alkotó problémáit és alkotó feladatait az új témakör szellemében. örvendetes, hogy ezen a pályázaton, csakúgy, mint a prágai Lenin-múzeum díszítésével kapcsolatos pályázaton új, tehetséges képzőművészek tűntek fel. A Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetsége szervezeti felépítésének átalakítása járúljon hozzá ahhoz, hogy képzőművészetünk szervesen fejlődjék és hogy megfelelő figyelmet forditsanak a művészi szakképzettség kérdésére. A Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetsége a Szovjetunióhoz hasonlóan a legjobbakat tömöríti majd soraiba, lesznek rendas tagjai, tagjelöltjei és nyilvántartott képzőművészeti dolgozói. Ugyanakkor a Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetségéből kiválik a. Csehszlovákiai Építészek Szövetsége, hogy a jövőben önállóan gondoskodjék az építészet érdekeiről, amely a képzőművészet nagy és különösen fontos része. Építészeinkkel kapcsolatban annyit akarok mondani, hogy művészi szempontból nem érvényesülhettek nagy alkotásokkal, mivel az új üzemek és az új lakóházak építésénél szigorúan a célszerűség és a takarékosság elveit kellett követni. Építészetünk új felvirágzása csak bizonyos idő óta indult meg. amikor építőiparunk fejlődése lehetővé tette, hogy a típusépületek mellett egyénileg megtervezett épületeket is alkothassunk és amióta nagyobb számban építünk középületeket, Az építészeink által alkalmazott stílussal kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy néhájiy építészünk műveiben még mindig megnyilvánulnak a konstruktivista ffclfogás csökevényei, bár egyébként igyekeznek megközelíteni a szovjet építészet példáját. Kétségtelen azonban, hogy a Szovjetunió nagyarányú és gyönyörű építészetét ma minden építészünk csodálja. És a szovjet példa nyomán, amely rriár a Varsót építő lengyel építészekben köveiőire talált, a mi építészeink is arra törekednek, hogy érvényesítsék az új építészeti és képzőművészeti stílust, amelyet nemes, finom, kecses vonalak jellemeznek és amely az új szocialista szépség stílusát képviseli. Ezt mä már számos kisebbnagyobb épület és sok megvalósításra váró tervrajz bizonyítja. Erről tanúskodik kongresszusunk színhelye is, amelynek átalakítását Smetana elvtárs építészprofesszor és iskolája tervezte és számos dolgozó — munkás. mérnök, brigádos — hajtotta végre áldozatos, ügyes munkával. Hálásak vagyunk azért, hogy a X. kongresszus alkalmából ily nagyszerű ízléssel alakították át a práffai Kiállítási Csarnokot, és hogy ezt a gyönyörű épületet a kongresszus után átadhatjuk a Július Fučík nevét viselő kultúrparknak, hogy Prága népének szórakozását szolgálja. Ismeretes, hogy már megvitatás tárgya Prága kiépítésének általános terve, hogy e város méltó legyen hazánk nagymultú székvárosának, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság fővárosának nevéhez. Moszkva manapság a világ legszebb városává épül. Mi is arra törekszünk majd. hogy Moszkva világraszóló fényében ódon és úiAszépségével gyöngyként ragyogjon a mi Veretett Prágánk is, amelyről mindnyájunk örömére oly forrón átérzett szavakat mondott drága vendégünk, Hruscsev elvtárs. Megemlékeztem az alkotó művészet fő ágazatairól, amelyek új szocialista szellemben hivatottak elősegíteni hazánkban az új ember nevelését. Az új >mber nevelésébe azonban ugyanakkor bevonjuk nemzeti kultúránk egész művészi örökségét és a világ kultúrájának minden kincsét. A világ kulturális alkotásainak kincseiről szólva helyénvaló megjegyezni, hogy kulturális vonalon a kozmopolitizmus elleni harcot sohasem vetettük fel úgy, mintha nem ismernők el a nyugati nemzetek nagy kulturális értékeit. Bizonyára senki sem kételkedik abban, hogy éppen mi tápláljuk a legnagyobb tiszteletet a világ kultúrájának minden kincse iránt és a nyugati országok költőinek, íróinak és kulturális vezéralakjainak értékes műveit — csakúgy, mint más országokét, — olyan kincseknek tekintjük, amelyek az egész világot megilletik, s amelyek a mi országunkban is művelődésünk eszközéül szolgálnak. A kozmopolitizmus elleni harcunk valóságban az ellen irányul, hogy ne nézzék le, ne vegyék félvállról a mi nemzeti kultúránkat és a baráti nemzetek kultúráját. Meg akartuk védeni hazánkat a dekadens romlás befolyásától, amelyet az amerikai imperializmus célzatosan terjeszt, hogy aláássa a nyugat-európai és más népek nemzeti kultúrájának egészséges gyökereit. Nem! Nem az a célunk, hogy korlátozzuk a klasszikus francia, olasz, angol, német és más művek előadásait, hisz éppen ezek a művek gazdagítják színházaink, operaházaink, operahangversenyeink műsorát. Ebben is a Szovjetunió példáját követjük, ahol az embereiknek minden lehetőségük meg van arra, hogy megismerjék a klasszikus orosz és világirodalmi műveket. A Szovjetunió minden látogatója meggyőződhetik arról, hogy a szovjet színházak, operaházaik, hangversenytermek, rádióleadók műsorukban teljes gazdaságukban mutatják be a klasszikus műveket. A szovjet ember a művészet legkiválóbb klasszikus alkotásainak légkörében él és ez magasra fejleszti szépérzékét és erkölcsét. Meg kell értenünk, hogy egész népünk, különösen pedig fiatalságunk kulturális nevelése akkor nyugszik majd szilárd alapokon, ha mi is széleskörűvé tesszük a hazai és világkultúra klasszikus műveinek ismeretét és ha ifjúságunk úgy fogja szeretni nemzeti költőinket és íróinkat, mint a szovjet ifjúság Puskint, Lermontovot. Sevcsenkot, Nyeknaszovot, Tolsztojt, Csehovot, Gorkijt, stb. Nemzeti kultúránk nagy kincsekkel dicselekedhetik, amelyekkel bőven gazdagíthatják népünk kultúráját. Vonatkozik ez irodalomra, zenére és képzőművészetre egyaránt. Ezért nemzetünk legnagyobb íróinak, Božena Nemcovának, Ján Nerudának, Alojs Jiráseknek művei mellett manapság más klasszikusaink műveit is megfelelően méltatjuk, közéjük számítjuk Karel Čapekot és több más elhunyt és élő írónkat, nemzeti művészeinket. Ezért építettük' fel Strachovban a nemzeti irodalmunk nagyszerű emlékcsarnokát, amely történelmi .áttekintést nyújt nemzeti irodalmunk valamennyi alkotó művészéről, akiknek munkája teremtette meg kultúránkat. Zenei téren gondoskodunk arról, hogy Bedrich Smetana művei mellett, akit méltán megillet népünk legnagyobb zenei lángelméjének címe, megfelelően értékeljük Antonín Dvoŕák, Zdenek Fibich, Leoá Janáček műveit is. Ezért elevenítjük fel Jozef Suk, Oskár Nedbal zenei alkotásait. Ezért becsüljük meg J. B. Förster, Otakar Ost.rčil, Vitezslav Novák valamennyi operáját és szimfonikus szerzeményét és ezért gyűjtünk össze mindent, ami értékes a cseh és szlovák népzenében, népdalokban és tánczenében. Nem feledkezünk meg képzőművészetünk gazdagságáról sem, Jozef Mánes, Mikoláš Aleš, J. V. Myslbek alkotásai mellett megbecsüljük a XIX. század és a jelenkor többi festőjének és szobrászának műveit is. Ezért bővítjük ki a Nemzeti | Képtárat, ezért létesítünk új képtárakat és kerületi kiállítási csarnokokat. Mindezt azért tesszük, hogy nemzeti kultúránk egész gazdagságát dolgozó népünk rendelkezésére bocsáthassuk. A párt és a kormány törekvésével kapcsolatban, hogy emeljük a nép anyagi és kulturális színvonalát, nagyjelentőségű lett az a feladatunk, hogy gondoskodjunk a dolgozó nép egyre gazdagabb kulturális és társadalmi életéről. Az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozatnak e téren is óriási hatása volt. Bebizonyosodott. rSilyen elemi erővel várják az emberek a kulturális és társadalmi eseményeket. Az idei báli évad megmutatta, mennyire visszafojtották az embereknek a tánc és szórakozás utáni vágyát. Öröm volt látni, a szép és ízléses báli ruhákba öltözött embereket. Ez figyelmeztetett arra, hogy a divat ápolása, az asszonyok bájáról, az ifjúság szépségéről és az emberek egész külsű megjelenéséről való gondoskodás bizony komoly dolog. A köztársaság minden vidékére érvényes az a megállapítás, hogy a színházak mindenütt tömve vannak és hogy az opera i vagy balettelőadásokra a jegyeket sok hei lyütt néhány héttel előre kell megrendelni. A hangversenyek is példátlan látogatottságnak örvendenek. Az egy hónapig tartó i prágai Zenei Tavasznak olyan sikere volt, hogy több nagy hangversenyteremben napról-napra minden jegy elkelt. Zsúfoltak a kiállítási helyiségek is. Az emberek szorgalmasan látogatják a múzeumokat, képtárakat, csillagvizsgálóintézeteket. És se szeri, se száma a szórakoztató esztrádműsoroknak, kaibaréelőadásoknak. szatirikus előadásoknak. És mennyi nagy művészi ünnepséget rendeznek ezen a nyáron a munkásság kezdeményezésére köztársaságunk különböző vidékein. A feladat most a következő: a kulturális és társadalmi rendezések, a szórakozás iránt megnyilvánuló elemi érdeklődést ki kell elégíteni és helyes irányba kell terelni. Ez annál fontosabb, mert a magunk szemével látjuk, hogy a besavanyodottság elleni harcot néha helytelenül úgy értelmezik, mint az ízléstelenség és az eszmenélküliség diadalát. Jól tudjuk, hogy példáid a szórakoztató esztrádműsorok gyakran nagyon is kétes értékűek. Az emberek szórakoztatására néha olyan módszert választanak, amely rég idejét multa és amely legfeljebb a kapitalista új-gazdagok mulattatását szolgálhatta. Természetesen nem tűrhetjük, hogy az ilyesfajta szórakozások elburjánozzanak. Sohasem engedjük meg, hogy csúfot űzzennek új szocialista életünk erkölcsi alapelveiből. Nem engedjük meg, hogy esztrádák és szórakoztatás címén olyasmit rendezzenek, ami sértően lebecsüli a dolgozó emberek kultúrigényeit és ami gyakran durván sérti szocialista öntudatukat, amint azt Novotný elvtárs helyesen állapította meg. Mi arra törekszünk, hogy értékes, kulturált módon biztosítsuk dolgozó népünk örömteljes szórakozását. Semmiképpen sem láthatunk stílusos szórakoztatást különböző elnyűtt csepűrágó bohóckodásokban, amelyek legfeljebb a kispolgárokat nevettethették meg. Magától értetődik. érvényesülési lehetőséget nyujtunk különféle hivatásos társulatoknak és artistáknak, akik a múltban népszerűségre tettek szert. De megmagyarázzuk nekik azt is, hogy művészetüket mindenkor hangolják egybe új életünk szükségleteivel. Komoly feladat az is, hogy segítséget nyujtsunk az esztrádok és mulatságok új műsorának kidolgozásában. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy íróinknak, zeneszerzőinknek, képzőművészeinknek, színművészeinknek nagyabb figyelmet kell fordítaniok a könnyebbfajsúlyú színpadi művekre és hozzá kell járulniok a szórakoztató színpádi és esztrádműsorokhoz. Gondoljunk csak Július Fučíkra, aki a háború előtt komolyan segítette tanácsaival a ,,Felszabadult Színházat"! Jelenleg nagy fontosságot tulajdonítunk a színpadi szatíra kérdésének. Azt akarjuk, hogy a szatíra-írók felkarolják az új prágai Szatirikus Színház létesítését, amely például -szolgálna az egész köztársaságnak és a többi nagyvárosban is szatirikus színpadok létesítését segítené elő. Igaz, joggal mutattak rá, hogy gyakran helytelenül értelmezik a szatíra feladatát és hogy a szatíra gyakran a számunkra szent dolgok gyalázására fajul. A szerzőknek meg kell érteniök, a szatírának az a feladata, hogy ostorozza életünk valóban tipikus káros jelenségeit, kigúnyolja a mult csökevényeit és a reakció maradványait, a gúny fegyverével tegye nevetségessé azokat az elemeket, amelyek élősködnek a szocializmuson, rágalmakat terjesztenek, ápolják a bürokratizmust, kibújnak a felelősség alól, nem becsülik meg a munkát, a szocialista tulajdont, stb. Semmiesetre sem tűrhetjük azonban, hogy a szatíra ürügyén nevetségessé tegyék a párt tevékenységét, amint az néhányszor előfordult. A gyalázkodásnak vagy a gúnynak az árnyéka se érhesse dicső, drága pártunkat, amely megérdemli, hogy mindenekfölött tiszteljék és szeressék. Ugyanez vonatkozik népi kormányunkra is. Ne játszadozzunk a szatírával, nehogy helytelenül értelmezve a reakció malmára hajtsa a vizet. A szatírát a legnehezebb műfajok egyikeként kell ápolnunk, de országunkban éppen e műfajnak jeles hagyományai vannak és a szatíra mindig a haladás éles fegyvere volt. Üjfent hangsúlyozni kívánom, minden erőnkkel azon leszünk hogy dolgozó népünknek értékes szórakozást adjunk és biztosítsuk számára a legkölünbözőbb kulturális élmények lehetőségét. Ezen a téren főleg a népi művészi alkotástól várunk sokat. A kiváló művészi színvonalú ismert együttesek mellett most az ROH-val együtt nagy gondot akarunk fordítani az ezrekre menő üzemi népművészeti együttesekre. Ezek az együttesek gyakran saját eredeti nagyszerű műsorszámokkal lépnek fel, amelyek arról tanúskodnak. hogy a munkások és a dolgozó emberek tömegeiből gazdagon fejlődnek az alkotó és előadó művészi tehetségek. A Központi Szakszervezeti Tanáccsal egyetértésben új intézkedéseket teszünk az üzemi klubok tevékenységének támogatására és a kultúrházakban a művelődési és művészi tevékenység biztosítására. Ezek & kultúrházak szemmel láthatóan gyarapodnak. Már csak a közeljövő kérdése, hogy számos kultúrotthon épüljön az ipari városokban. Az 1953 szeptember 15-i kormánynyilatkozat népnevelő-kultúrális pontjaiból már számosat megvalósítottunk. Tömegesen újjáéledt a műkedvelő színjátszó mozgalom is. A állandó színházak működésében fordulat állott be azon a téren, hogy egyre gazdagabb lesz a műsoruk. A Nemzeti Színház Mussorgskij „Borisz Godunov"-ának és Gorkij „Ellenségek" című darabjának bemutatása után a szovjet koreográfusokká! együttműködve több balett betanulására készül, amelyek a területi színházakban is előadásra kerülnek. Nagy örömmel jelenthetem, hogy a Nemzeti Színház operája 1955-ben a Szovjetunióba készül ellátogatni, hogy ott előadja Smetana, Dvoŕák, Fibich és Janáček operáit. Azt hiszem nem kell részletesen rámutatnom, mily gazdagon fejlődtek a Szovjetunióval és más népi demokratikus országokkal való kulturális kapcsolataink. Meg kell mondanunk, hogy új programmra, egyre gazdagabb, lebilincselőbb és szórakoztatóbb műsorra tért át rádiónk is. A csehszlovák televízió, amelynek további fejlesztését tervezzük, a művészeti, zenei, irodalmi és színpadi alkotás újabb fontos tényezőjévé és a kulturális nevelés újabb fontos eszközévé válik. A film nálunk óriási méretű vállakózás, mert egyesíti a filmgyártást és a filmek elosztását. Ezért állandóan rendkívül szigorú bírálatot és ellenőrzést igényel. Teljes tudatában vagyok annak, hogy a filmnél levő viszonyok ismét olyan állapotba jutottak, amely szükségessé teszi az erélyes beavatkozást a film vezetésébe, a művészi filmalkotás irányításába, valamint a filmgazdálkodás terén, az állami pénzeszközök felhasználása tekintetében stb. Biztosíthatom önöket, hogy minden szükséges intézkedést megteszünk, és mindazt, ami zavaros és ami akadályozhatja vagy árthat a film egészséges fejlődésének, kiküszöböljük. Igaz, hogy a filmalkotás úgynevezett kollektív művészi vezetése, amelytől azt vártuk, hogy megakadályozza a sematikus filmek gyártását, csalódást okozott és hibájából 1953-ban — az 1952-es évvel szemben — sök sikertelen filmünk volt. Azt hiszem, jogosan jelenthetem önöknek, hogy 1953-tól eltérően az idei filmalkotás sikerült filmeket, számos nagy és szép filmet fog adni, valamint több vidám filmet is, amelyekkel sikert érünk el a baráti országokban is. Jól sikerültek az új bábjátékés rajzfilmek is. Magasra kell értékelnünk, mily nagy szerepet játszanak kulturális tevékenyséI günkben fegyveres alakulataink, hadseregünk ének- és zenei együttesei, színjátszó csoportjai, országjáró művészi együttesei és I filmkészítő kollektívái. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy új, kulturális és társadalmi életünk fejlődésében mily mérhetetlen erőt jelent a sport és a testnevelés. A sportvállalkozások iránti érdeklődés a legtömegesebb jpéretű. Ezen a téren lehetőségünk nyílik, hogy gondoskodjunk a lakosság széles tömegeinek leghálásabb szórakoztatásáról. Emellett ismeretes, hogy nemcsak a labdarúgás és jégkorongsport, hanem az atletika is egyre szélesebbkörű érdeklődésnek örvend. Ehhez leginkább Emil Zátopek elvtársunk járult hozzá, akinek nagy érdeme, hogy köztársaságunk valamennyi lakosában lángra lobbantja a nemzeti büszkeség hazafias tüzét. Tudjuk, hogy az első országos spartakiáda megrendezése a jövő jubileumi évben nagy esemény lesz. E spartakiádának egész köztérsaságunkat meg kell mozgatnia. Nem kétséges, hogy a spartakiáda nagy arányaival felülmúlja az összes volt Szokoltalálkozókat és mindazokat a rendezéseket, amelyek a múltban voltak nálunk. Amikor ma dolgozó' népünk életének minden terén — anyagi, kulturális és társadalmi téren — javulásra törekedünk, a Szovjetunió példáját követjük, amely megmutatja, hogy a szocializmusnak, mint új és magasabb társadalmi rendszernek, mi az értelme. A Szovjetunióban következetesen megvalósul a szocializmus gazdasági