Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-02 / 133. szám, szerda

1954. június 2. msm ytiichaií kJvghovícs (^línka A nagy orosz zeneköltő születésénele 150. évfordulójára Az 1954. év gazdag a nagy művészek — írók és zeneszerzők, a kultúra más kiváló személyiségei évfordulóiban. A haladó emberiség nemrég ünnepelte Smetana, Dvorák nagy cseh zeneszerzők születésének, illetve halálának évfordulóját, a nagy Shakespeare születésének 390. évfordulóját. Ma annak a nagy egyéniségnek 150. születésnapjáról emlékezünk meg, aki lerakta az orosz nemzeti muzsika alapjait, aki — mint Puskin az irodalomban •— megszólaltatta a zenében a népet, művészi formába öntötte azt, amit a néptől kapott, hogy ezzel megmutassa a nép nagyságát M. I. Glinka forradalmat vitt véghez az orosz zeneművészetben. ,,Ez kocsison uzsika" — fejezték k. véleményüket az arisztokrácia felső tízezreinek a nyugati álművészetet tömjénező tagjai. Nem értették és megvetették Glinka lelkes törekvését. Glinka akkor lép fel forradalmi újításaival az orosz zeneművészet, ben, amikor Puskin és társai, a romantikus irodalmi irányzat képviselői nagy haroot vívnak a főnemesi reakciós uralkodó osztály, a cári udvar önkényuralmi rendszere, a „Szamogyerzsavije" ellen, amikor a szabadság vágya ellenállhatatlan erővel tör fel müveikben. Puskin, midőn az „Emlékmüvem"ben azt Írja, hogy „ ... ahhoz szólt dalom, mi benne nemesebb, mert zord napokban a szabadságról beszéltem, és szántam azt, ki elesett ...", az általa támogatott dekabristák és a velük rokonszenvezök mozgalmára gondolt X. Miklós cár uralkodása azzal kezdődött, hogy a napoleoni háborúk idején a nemzetileg öntudatosodott és a haladó európai reformok iránt fogékonnyá vált nemesi réteg — tisztek 1825. december 14. felkelését vérbe fojtotta. Százával végeztette ki és ezrével küldte szibériai kényszermunkára az embereket. Az országban totális abszolutizmus vette kezdetét. I. Miklós „szent" küldetésének tartotta, hogy mint „Európa csendőre" ügyeljen a nép „nyugalmára", azaz elejét vegye olyan gondolatok, eszmék, tanok terjesztésének, vagy politikai körök szervezésének, amelyek a - sok szenvedéstől csüggedt népet felráznák tespedtségéből, ápolnák benne szabadságvágyát. I. Miklós birodalmában ezért felette fontos szerepe volt a cenzoroknak. Ilyen politikai és társadalmi viszonyok közepette tűnt fel Oroszország zenei életében Michail Ivano. vics Glinka, az orosz nemzeti zene nagy megteremtője. Glinka 1804. június 1-én született a szmolenszki kormányzóság Novoszpasszkoje falujában. Gondos nevelésben részesült. Gyermekéveit szülei birtokán töltötte. "Korán tanult zongorázni, majd hegedülni. Az 1812. évi napoleoni harcok nagy eseményei megzavarták nyugalmukat, szülei elköltöztek Novoszpasszkojeból. A nagy zsarnok ellen lelkesen küzdő orosz nemzet hazaszeretetének fellángolása, hőstettei mély hatással voltak ' a serdülő ifjú fejlődésére és ennek hatása alatt irta később az „Iván Szuszanvin" című 'operáját. Gyakran időzött nagyapja birtokán, aki jobbágyaiból ének- és zenekart állított össze. Az orosz népdalok lágyan mélabús, majd viharos erővel feltörő melódiái sorsdöntőén befolyásolták az ifjú Glinka művészi fejlődését. „Lehet, hogy ezek a gyermekkori dalok késztettek arra, hogy túlnyomóan az orosz népzenét dolgoztam fel," írja emlékkönyvében Glinka. Ezek a jobbbágyzenekarok aránylag magas színvonalon állottak ; nemcsak • népdalokat, hanem szimfonikus müveket is előadtak. 1818-ban Glinkát beíratják a pétervári pedagógiai főiskolára. Előadó tanárai közül sokan dekabrista eszméket vallanak. Tanulmányai elvégzése után a Kaukázusba utazik és a természet szépségeitől megihletve, kedvtelésből komponálni kezd. 1824-től minisztériumi tisztviselő. Munkája mellett románcokat ír. Első ilyen román, cai a „Hárfám", „A szegény énekes", „A szív emléke". További fejlődésére nagy hatással volt ismeretsége kora művészvilágának legnagyobb alakjaival, a szabadság énekesével, Puskinnal, Gribojedovval, a nagy vígjátékiróval 'és a többi kiváló haladó irodalmárral. Üj művészi élmények átélését és művészi tökéletesedését remélve 1830-ban Olaszországba utazik, ahol megismerkedik a kor zeneirodalmának híres képviselőivel: Bellinivel, Donizettivel, Mendelssohn-Bartholdyval és másokkal. Idegen számára az ottani művészet és ezért önálló utat keres. „Mindaz, amit a milánóiaknak vendégségem idején irtam, csak arra a meggyőződésre vezetett, hogy nem saját úton haladtam és hogy nem lehetek igazi olasz," — írja olaszországi tartózkodásáról. „Honvágyam fokozatosan arra az elhatározásra késztetett, hogy orosz zenét írjak." Már 1832-ben foglalkoztatja egy nagy nemzeti opera témája. Ugyanekkor írja „Capriccio orosz változatokra", „Ouvertum — szimfónia két orosz népdal melódiájára", „Patetikus.trio", „A pacsirta" (zongoraváltozat), „A győző" és más híres szerzeményeit. Végre elkészül első nagy operájával, az „Ivan Szuszanýin"-nal. Az opera szövegét, amely részben Zsukovszkij müve volt, I. Miklós odaadta egy báró Rosen nevű jelentéktelen költőnek átdolgozásra. Címét maga a cár változtatta^ meg „Életünket a cárért" címre. 1836. december 9-én mutatták be az operát, Noha a közönség körében nagy sikert aratott, nem nyerte meg az űri osztály tetszését. különösen azért, mer\ Glinka az opera fő hősévé az orosz népet, a hazáját szerető orosz parasztot tette meg. A lelkeserés vihara söpört végig az ifjúságon. amikor áz opera fináléjában a betolakodó lengyel hódítók felett győzelmet aratott orosz csapatok bevonulnak é^, éneklik a „Szlavszja, szlavssja ti Rusz moja" cimű győzelmi indulót. A pétervári Nagyszínház akkori legkiválóbb operaénekesei, Petrov és Vorobjova énekelték a főszerepeket. Puskin, Gogol, Bjelinszkij elragadtatással értékelték Glinka művét. Külföldön is voltak zeneértők, akik elismerték Glinka művészetét. Az egyik például így nyilatkozott ,,Ivan Szuszanyin"-ról: "Glinka operájával azt fejezi ki, amit Európában már régóta keresnek, de nem találnak meg. Új elem ez a művé. szetben és a művészet történetében új korszak — az orösz zene korszaka kezdődik." Glinka a következő évben, 1837ben hozzáfog Puskin „Ruszlán és Ľudmila" című lírai müvének megzenésítéséhez. Operájával öt év múlva elkészül. 1842. decemberében mutatják be IDŐSZERŰ JEGYZETEK Zenével u nemzetek békés együttműködéséért ezt az új müvet. A cári udvar azonban még elutasitóbban fogadja, mint az „Ivan Szuszanyin"-t. Glinka elkeseredetten külföldre utazik. Párizsba érkezik és barátságot köt Berliozzal. 1845-ben Párizsból Spanyolországba utazik, ahol két évet tölt. Itt születik meg a „Madridi éj" és más ismert roinánca. 1817-ben visszatér Oroszhonba. 1848-ban kiadja a „Kamarinszkaja" című, nagy sikert aratott müvét, valamint a

z „Adél", • „Margit" (Goethe után), „Finn öböl" című románcait. • 4 _ Ha muzsikája a hivatalos helyeken ' nem is talált megértésre,* nagy pártfogói akadtak a legnagyobb zeneszerzők személyében, akik maguk is a nemzeti muzsika úttörői voltak. Berlioz, Liszt Ferenc és mások elismerték Glinkát és támogatták törekvéseit. Glinka operál különösen a szlávok lakta országokban arattak nagy sikert. Prágában az „Ivan Szuszanyin"-t 1866-ban, a „Ruszlán és Ľudmila"-* pedig 1867.ben mutatták be először. A bemutató fényét az is emelte, hogy Balakirev, a nagy orosz zeneszerző vezényelt. A „Národní listy" a következőket írta a bemutatókról: „Glinka volt az első, aki elevenen és tökéletesen kifejezte a szláv szellemet, mely eddig a zenében nem nyert teljes kifejezést." Glinka nagy érdeme, hogy megteremtette a sajátos orosz nemzeti muzsika alapját, népi zenei motívumokat dolgozott át és vitt be a klasszikus zenébe. Ezzel egyengette az utána következő ifjú zeneszerzőnemzedék útiéit. Az „Ivan Szuszanyin"-ban nem egyéneket, hanem a népet, a nemzetet tette meg hősnek, a haladás képviselőjének és azzal, hogy a tömeget mint főszereplőt a színpadra vitte, forradalmi újítást hajtott végre. Glinka volt az atyja, eszmei vezére a nagy orosz zeneszerzők ama csoportjának, amely a „moguesaja kucska" név alatt vált ismeretessé és tagjai Dargomizsszkij vezetésével Muszorgszkij, Balakirev, Borögyin, Rimszkij-Korszakov voltak. Ezek képezték azután az orosz zenei élet gerincét és vitték győzelemre Glinka müvét. Glinka a hazájában ért csalódások után ' 1856-ban Berlinbe utazik, ahol az orosz egyházi ének reformálásával foglalkozik egészen 1857-ben bekövetkezett haláláig. Hamvait 1857. február 15.én hazaszállítják és az Alekszader Nyevszki j-monostorban helyezik örök nyugalomra. A Szovjetunió népe nagy tisztelettel adózik kiváló fl

a emlékének. Külön bizottság alakult a jubileumi Glinka-ilnnepségek -rendezésére. A szovjet néppel együtt mi is, az egész világ haladó emberiségével egyetemben megemlékezünk Glinkának, a haladó művészet nagy fáklyavivöjének 150. születésnapjáról. Lőrinc/, László Javul az ízlésünk Egy régi történet jutott á minap eszembe, amit Bemard, Shawrél, a hírneves drámaíróról terjesztettek. Shaw ugyanis nemcsak mint író, hanem magánéletében is különös egyéniség volt. Mindennek mondhatták, csak divatembernek nem. Amilyen torzonborz szakállt növesztett, éppen olyan' rendetlen volt a ruházata is. Aki az írót elegáns embernek képzelte, nagy csalódást érezhetett, amikor meglátta. A róla terjesztett kis történet a következő: Az egyik színházban, ahol drámáját játszották, a páholyába akart menni, a páholynyitogató azonban, aki nem ismerte, nem akarta Sbben az öltözékben beengedni. — A kabátomon ütközik meg?. — kérdezte Shaw nyugodtan. — Jó, hát levetem' — Le is vetette s ingujjban ment be a páholyba. Shaw ingujjban ment páholyába, mert különc volt és individualista. Köztársaságunk elnökének legutóbbi szeretett i>endégei, a prágai Vár csillogó fényű Spanyol-termében most kitüntetett legjobb dolgozóink és hozzátartozóik fekete ünneplőjükkel is V I kifejezték köszönetüket a dolgozó nép megbecsüléséért. Rendben van ez, szép vonás ez. Szeretünk jól enni, minden módunk megvan hozzá. Ki meri tagadni, hogy állandóan szebben és ízlésesebben öltözködünk. A napokban írtunk arról, mennyire megkedvelték falusi dolgozó nőink a nylon harisnyát. Lassan megszokjuk, • hogy színházba, hangversenyre, előadásra, ünnepségre legjobb ruhánkat vesszük fel. Ezt is magával hozza állandóan növekedő kulturáltságunk. Ne becsüljük le az öltözködés fontosságát. Tiszta ruhánk is kifejezi tiszteletünket, szeretetünket, érzelmünket, hangulatunkat. A szovjet szépirodalom ebben'is — mint mindenben — segítségünkre van. Ki ne emlékezne az „Aratás"' pártcsoportjának gyűlésiére,' amelyen a csoport tagjai legszebb ruhájukban vettek részt. Még ebben is megnyilvánul, mennyire más a mi életünk, mint azoké az amerikaiaké, akik Európába .jöttek terjeszteni az ö sajátságos életformájukat. Javítsuk ízlésünket, ügyeljünk öltözködésünkre. Tartsuk ezt is szemünk előtt további életünkben J. S. Az idén különösen szép a szinte hagyományos „Prágai tavasz", a IX. Nemzetközi Zenefesztivál. Különös jelentőséget kölcsönöz az idei „Prágai tavasznak", hogy együtt ünneplik a Cseh Zene Évével és ünnepélyes megnyitása május 12-re, Smetana halálának 70. évfordulójára esett. Az alatt a három hét alatt, amíg a zenefesztivál tart, Prága valóban a világ zenei központja és az a hely, ahonnan a zene hangja a nemzetek békés együttműködésének jegyében szerte száll az egész világon. A béke táborának legjobb zenei képviselői és a nyugat haladó művészei pecsételik meg alkotómunkában örökös barátságukat, Smetana, Dvoŕák, Janáíek, a cs ;h zene nagyjai vezettek az első napok műsorán. Mint minden évben, most is Sme'tana „Hazám" című szimfonikus költeménysorozatával nyitották meg az ünnepséget. Az államdíjas Cseh Filharmónia Talich vezényletével úgy mutatta be a művet, ahogy az Smetana elképzelésében élt. Óriási visszhangja volt Dvoŕák Rekviemjének is, amelyet a Cseh Filharmónia a Cseh Énekegyüttessel adott elő. Az első napokban a legjobb csehszlovák zenei együttesek: a prágai Nemzeti Színház operaegyüttese, a Morva Tanítók Énnekkara, a prágai és brnói rádió szimfonikus zenekara, a Smetana-vonósnégyes lépett fel. A külföldiek kőzi. bemutatkoztak már a román művészek, a Cséhszlová-/ kiában jól ismert és népszerű magyar Fischer Anme és leírhatatlan sik-rük volt a 126 tagot számláló leipzigi Gewandhausorchesternek, amely Konwitschny, a Német Demokratikus Köztársaság államdíjas világhírű karnagya vezényletével Beethoven, Dvorák, Bruckner és Szosztakovics szimfóniákat adott elö. Szép eredménnyel zárult az Ernmy Destin- és K. Burián-díjakért rendezett nemzetközi énekverseny. Kilencvenegy, közülük 36 csehszlovák énekes került be a döntőbe. Az eredmények kielégítőek. Csehszlovákia három (Mária Šteinerová, Milada Šubrtová szoprán,. Hali? bass), a Magyar Népköztársaság fiatal művészei — 32 év volt a felső korhatár — két (Marika Aneili alt, Melis György bariton) első dijat nyert. Röszler Endre, a Magyar Állami Operaház művésze, aki tagja volt a zsűrinek, éppen prágai tartózkodása alatt szerzett tudpmást arról, hogy kinevezték a Magyar Népköztársaság kiváló művészének. Alkalmunk volt szerencsekívánatainkat személyesen azzal az óhajjal kifejezni, hogy a kiváló művésznek alkalma legyen Csehszlovákiában nemcsak mint közismert zenepedagógusnak. hanem mint operaénekesnek is bemutatkoznia. A csehszlovák és magyar operaegyüttesek között meginduló intenzívebb együttműködés ezt bizonyára rövidesen lehetővé teszi. A szoyjet % vendégművészek közt különösen - » Sztálin-díjas Richtfcr zongoraművész fellépte iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Jó Sándor A szovjet drámaírók vitája a pozitív hősről A Szovjet írószövetség drámaírói tagozata kétnapi vitát rendezett „A pozitív hős a jelenkori szovjet darabokban" címen. A hozzászólók nagy része a vitát nagyon célszerűnek tartotta, mert az utolsó időben sok új darab szerzőbe fő feladatát az élet negatív jelenségeinek ábrázolásában látja és megfeledkezik arról, hogy a negatív befolyások elleni harcban meggyőzően kell ábrázolni- a pozitív hős alakját, a kommunizmus építőit. A. Szimukov ijyitotta meg a vitát. Konsztantin Szimonov hangsúlyozta, hogy a pozitív hős az irodalom szíve és helytelen a káros elemek ábrázolásának feladatával megelégedni és figyelmen kívül hagyni a főcélt melynek jegyében a jó és rossz közötti harc folyik. A művésznek a pozitív hőst minden művében teljes erejével kell bemutatnia. Ebben az esetben a negatív elemek birálata meggyőzőbben és mélyebben hat. A. Szurkov arról a fontos követelményről beszélt, hogy a darabokban a személyes problémák mellett az általánosat, a jalenkori szovjet társadalom gigantikus eseményeit is látni kell. A vitában L. Lenes, S. Michalkov, A. Szoszonov és még számos író vett részt. Német operett a Varsó—Berlin—Prága versenyről Éppen azokban a naipokiban, amikor megkezdődött az idei kerékpáros Varsó—Berlin—Prága békeverseny, a berlini Metropol operettszínház „Minden év májusában" címen új operettet mutatott be. A darab írói Peter Bejach és Herbert Kawan bebizonyították, hogy időszerű tárgyról is lehet jó operettet írni. Hősei a versenyzők, kerékpárjavítók, — egyszóval valamennyien, akiknek része van az ezer kilométerekre rúgó versenyben. 'Ernst Kraus kritikus az operettet értékelve ezeket írja: — A berlini operettszínház kitűnő példával bizonyította be, hogy ebben a műfajban is lehet időszerűt alkotni. Még a mindig felkészült Offenbach sem tudta volna talán a jelenkort ilyen gyorsan megörökíteni... Sikerült valóban hatásos operettet írni a „Varsó—Berlin—Prága" békeversenyről. A darabban a legszebb az, hogy kifejezi a békeszerető sportoj ló ifjúság erejét és örömét. KULTÜRHÍREK A „Moszkva története és újjáépítése" múzeumban új osztályt létesítenek, amely felöleli Moszkva kultúráját a háború utáni években. Bemutatják a főváros szocialista kultúráját és Moszkva szervező szerepét a szocialista kultúra fejlődésében. A kiállítás külön-külön foglalkozik az iskolaüggyel, irodalommal, tudománnyal, művészettel és népi művészeti alkotásokkal. Már sok író, tudós, színész és képzőművész elküldte könyveit, valamint az olvasóktól kapott leveleket, képeket, szobrokat bocsátott a múzeum rendelkezésére. A kiadóvállalatok munkáját is megörökítik. Moszkvának a külfölddel való kultúrkapcsolatait fényképeken mutatják be. A „Berjozka"-táncegvüttes<a londoni „Stoll"-színházban tartott fellépésével rendkívüli sikert aratott A „Pravda" és „Szovjet kultúra" beszámoltak arról, hogy a táncokat viharos tapssal jutalmazták és az együttes tagjait- sokszor szólították a függöny elé. Az előadásnak ünnepélyes jellege volt, amennyiben megjelentek a brit képviselőház tagjai, a külügyminisztérium képviselői, a diplomáciai kar tagjai, kulturális és neves közéleti személyiségek. Az angol sajtó magasan értékelte az együttes művészetét, fejlett technikáját, a táncok könnyedségét és természetességét. A jScotsman" dicsérően írja. hogy „a táncok lenyűgözőek voltak". Az „Observer" folyóirat színházi kritikusa elragadtatással nyilatkozik a táncolók mozdulatainak könnyedségéről és összhangjáról. ,„Az oroszok, mintha a madaraktól tanulták volna el a mozdulatok összhangjának és könynyedségének titkát" — írja a. lap. A „Sunday Express" kritikusa megjegyzi: „A táncok az öröm és a varázslat benyomásával hatnak. A mozdulatok frissesége, a fiatal, gyönyörű lányok szinte mágikusan hatottak ránk." V