Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-15 / 117. szám, szombat

6 (H S

20 1954. május 15. Szlovákia gazdasági élete a múltban és a jelenben Az első világháhorú előtti Osztrák-Magyar Monarchia idején ugyanúgy, mint a két háború közötti ülőben a csehszlovák burzsoá köztársaságban, a választásokon csak egyetlen dologról volt szó: hogyan, milyen eszközökkel biztosítsák az uralkodó, kizsákmányoló osztályok a hatalmuk fenntartását jelentő választási győzelmüket. Erre a célra a szó szoros értelméb'en jelhasználtak mindent: a gyakran szinte észrevehetetlen befolyásolástól, főképp kulturális téren, az irodalomban, művészetekben, a filmekkel, a színházban — a választási megvesztegetéseken és csalásokon keresztül egészen a nyüt terrorig. Az uralkodó osztályok tényleg mindent elkövettek, hogy a választáshoz mégis hozzájutó dolgozók figyelmét eltereljék a tények megismerésétől és azok helyes értelmezésétől. Ezért játszott és játszik ma is mindenütt a tőkés világban a választások előkészítése terén oly fontos szerepet az alkohol és más hasonló tömegbutító mákony. A szocialista választásoknál mindez egészen másképpen van. A legszélesebb demokrácia alapján módot ad az ország minden polgárának, hogy az állandóan, de főképpen a választásokat megelőző időben megismerhesse a szocialista tám/dalom építésének és életének minden lényeges tényét. A szocialista választási propagandának éppen az a legfőbb feladata, hogy még fokozza a választók érdeklődését a közélet minden fontos kérdése iránt. Nem lehet kétséges, hogy aki szemtőlszemben áll a szocializmus építése, a dolgozók életszínvonala állandó emelkedése tényével hazánkban, aki ismeri a Szovjetunió óriási eredményeit, a népi demokratikus államok hatalmas sikereit, aki nyitott szemmel figyeli a föld legnépesebb országának, a még csak minap is hűbéri, tőkés és gyarmati elnyomás alatt álló népi Kínának szédületes tifját a teljes nemzeti felszabadulás és a szocializmus építésének megkezdése felé, — az vasárnap hazánk minden részében, minden egyes urna előtt egyértelműen vonja le a következtetéseket és válassza meg a nép legjobb fiait a szocializmus teljes kiépítése, és a béke biztosítása céljából.! Ismeretes, hogy Szlovákia az Osztrák-Magyar Monarchia idejében túlnyomóan mezőgazdasági jellegű teriilet volt. Az elmaradt mezőgazdaság, a nagybirtok és a csekélyszámú iparvállalat nem tudta a lakosság tekintélyes részének megélhetését biztosítani, ezért a XIX. század második felében és a XX. század elején óriási arányokat öltött a kivándorlás. A nép nyomorán azonban ez az óriási vérveszteség sem segített. Ezen az állapoton az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után keletA mult képe kező csehszlovák burzsoá állam sem sokat változtatott. Közismert, hogy 1913-ban körülbelül 100.000 volt az ipa'-ban foglalkoztatottak száma és ez 1937-ben, illetve 194ő-ig nem változott lényegesen. Mindössze az történt, hogy az ipar a magyar és osztrák tőke kezéből túlnyomói ag a cseh tőke kezébe került, s ennek folytán egyes iparvállalatok (Korompa, Losonc, stb.) megszűntek, mások pedig — főleg a Vágvölgyében — újonnan létesültek. hogy a falvakban Mindennapos vendég, szinte állandó laikns lett a végrehajtó. De a végrehajtó egyedül már nem tudta teljesíteni urai diktálta kötelességét, vele

1 együtt mindig megjelent a csendőrségi kiséret. Egyetlen esztendőben. 1932-ben Szlovákia és Kárpát Ukrajna területén összesen 112.276 végrehajtást foganatosítottak. Vagy, hogy más számmal jellemezzük a helyzetet: 1936-ban a burzsoá kormány 163.000 végrehajtást és árverést függesztett fel. Természetesen nem valami szociális vagy emberbaráti érzés vezette. Azért tette, mert látta a végrehajtások teljesen eredménytelen voltát. További természetes következménye volt ezeknek a viszonyoknak, hogy az állandó éhezésnek kitett, teljesén munkanélküli lakosság, hazájától távol igyekezett megélhetést keresni. 1922 és 1932 között eltelt tíz esztendőben Szlovákiából a Cseh országrészekbe 108.000, Ausztriába és Németországba körülbelül 140.000 mezőgazdasági munkás vándorolt ki. Jóllehet a burzsoá kormány — érthető okokból — nem törődött a munkanélküliség pontos nyilvántartásával és a munkaközvetítő hivatalok hálózatát .nem építette ki, mégis az ilyen burzsoá statisztika 1935-ben, tehát már a világkrízis utáni években, 92.300 munkanélkülit mutat ki. Azoknak, akik mégis munkához jutottak. állandó bércsökkentés ellen kellett harcolniok. Szlovákia dolgozó népének nyomorát a volt monarchia és a burzsoá köztársaság idejében mi sem jellemzi jobban, mint hogy a kapitalista világ utolsó hatvan esztendeje alatt 1,100.000 lélek, vagyis a mai Szlovákia lakosságának közel egyharmada volt kénytelen kezébe venni a koldusbotot és messze idegenben, Amerikában keresni a megélhetést. A modern kapitalizmus történetében nincsen még egy példa, hogy egy ország lakosságának ilyen magas százalékát kényszerítette volna a nyomor hazája elhagyására. Ä mezőgazdaság helyzete Em'ékezzünk vissza, milyen volt a mezőgazdaság helyzete az első burzsoá Csehszlovák Köztársaságban. 1930-ban Szlovákiában tizenhárom mezőgazdasági nagyüzem kezén öszszesen 163.760 hektár föld volt. Ezeknek a nagybirtokoknak a tulajdonosai elsősorban a régi arisztokrata csa'ádok és az egyház voltak. Ki ne emlékesne az esztergomi hercegprímás Szlovákia területén lévő birtokaira, melynek kezelősége Bajeson 16.000 hektár jóminőségű termőfölddel rendelkezett. Ezzel szemben 171.281 kisgazda mindössze 162.570 hektár földön gazdálkodott, tehát egy parasztcsaládok ekkora . termőföldből nem tudtak megélni, mégis közülük 64.000 semmi néven nevezendő más keresette] nem rendelkezett. Ezzel szemben a nagybirtokosoknál a föld teljes jövedelmüknek sokszor csak csekély hányadát adta, mert elsősorban ipari üzemeikből (szeszfőzdék, cukorgyárak, stb.) és kereskedelmi vállalataikból vágtak zsebie milliós hasznot. Ennek a kiáltó igazságtalanságnak, egyenlőtlenségnek eltakarására találta ki az agrárpárt a „minden falu egy család" hazug jelszót. Szlovákia mezőgazdaságának helycsaládra nem jutott még egy hek- I zetét 1930-ban a következő táblázat tárnyi sem. Természetesen a népes | jellemzi: Üzemek Földszáma % terület 0/0 földtulajdonosok 5 ha-ig 296.928 65.2 588.822 12.5 földtulajdonosok 5—20 ha-ig 139.945 30.8 1,283.119 27.4 földtulajdonosok 20 han felül 18.082 4.0 2 815 685 60.1 454.955 100.0 4,687.626 100.0 1919-ben, a néptömegek forradalmi hangulatának nyomása .alatt a burzsoázia kormánya kénytelen volt egy bizonyos fokú földreformot végrehajtani. Ez a földreform azonban — miután a földjuttatás nem volt ingyenes — elsősorban azoknak adott, kiknek már úgyis volt, vagyis a falusi gazdagoknak. Amellett tekintélyes számú, 500 holdas nagybirtokot, úgynevezett „maradékbirtokot" teremtett. Az uralkodó osztály egyik képviselője, Janšák, cinikusan be is vallotta: „Idejében és értelmes módon végrehajtott földreform révén sikerült Csehszlovákiában megállítanunk a bolsevizmus hullámát." Az elapró^jtt parcellákon hiába robotolt a kifáraszt látástól-vakulásig. Nem használhatott gépeket, nem volt ahhoz tőkéje sem. A statisztika bizonyítja, mennyire elmaradt volt ezekben az években Szlovákia mezőgazdasága. A húsz hektárig terjedő földdel rendelkező. összesen 436.873 parasztgazdaság, amely az összes mezőgazdasági üzemek számának 960/o-át tette ki, mindössze 110 traktorral rendelkezett. A munka termelékenysége a kisparaszti gazdaságokban ötször kisebb volt, mint a nagybirtokokon. A kisparasztnak háromszor annyi munkanapot kellett ledolgoznia egy hektár föld megművelésével, mint a nagybirtokon. A burzsoázia kormánya adópolitikájával is fokozta a nyomort. Amíg az öt hektárig terjedő földtulajdonos egy hektár fö'd után 142 korona adót fizetett, a nagybirtokosra ugyanakkora területért nem egész 100 koronát róttak ki. Az 1929. évben kitört világválság tovább súlyosbította a kis- és középparaszteág helyzetét. A búza ára. amely 1928-ban 205.90 korona volt 1931-ben már csak 130 koronát tett ki. Még súlyosabban érintette a dolgozó parasztság helyzetét az állati termékek árának csökkenése. A szlovák mezőgazdasági tanács biztosa. Stankovič, 1933-ban ezt írja: „Az élőállat ára Szlovákiában a termelési. kö'tségek alá csökkent és az állattenyésztés mindenütt veszteséges." Megemlít egy esetet Tőketeiebesrő

1. ahol a gazda a lováért 40 koronát sem tudott kapni, holott egyedül annak fel hajtási kö'tsége 30 koronájába kerü't. A lovat szabadon engedte és mikor visszahozták neki, tiltakozott az átvétele ellen, mert — mint mondotta — nincs mivel etesse az állatot. Ugyancsak Stankovič említi, hogy 1931-ben a királyhelmeci járásban olyan volt a helyzet, hogy takarmány híján az épületek fedésére szolgáló zsupszalmával etették az állatokat. A dolgozó parasztság eladósodása Ilyen körülmények között nem csodálatos. hogy a kis- és középparasztság évről évre jobban eladósodott Míg 1931-ben egy hektárra átlag 1522 korona adósság esett, ez az öszszeg alig két esztendő alatt 1965 ko

; rónára emelkedett. Ez az összeg az egész mezőgazdaság átlagos eladósodását adja meg, ezen belül a kisés középparasztoknál az egy hektárra eső eladósodás 3000—4000 koronát tett ki. Az árak csökkenésének és az eladósodásnak természetes következménye volt a burzsoá államban, A szocialista Iparosítás eredményei Amint azt a mellékelt ábra mutatja. Szlovákia ipara 1953 végére elérte az 1937-es állapot négy és félszeresét. Ezen a közismert hata'mas menynyiségi változáson kívül Szlovákia rendezéssel rendelkezik, és így benne a munka termelékenysége lényegesen jnagasabb, mint a tőkés országok sok esetben régi. elavult iparában. Gondoljunk Angliára és Franciaországra, ahol a kohászatban és a 193? 1<?53 Csehszlovákia '937 )9Si Szlovákia Hogyan növekedett az ipari termelés Csehszlovákiában és Szlovákia területén első ötéves tervünk folyamán. ipsrának összetétele is alaposan megváltozott. Túlsúlyba került a termelőeszközök gyártása — különösképpen a modern gépiparé — amelynek termelése az előbb emiitett idői. ben 9 és félszeresére emelkedett. így érthető, hogy amíg 1937-ben Sz'ovákia területén a nehézipar az egész gépiparban sok a századforduló idejéből származó berendezés. Szlovákia rohamos szocialista iparosítása a fe'szabadulás óta eltelt időben nagymértékben megszüntette a cseh országrészek és Szlovák'a közötr az iparosítás terén a mu'tban fennálló nagy kü'önbséget. Anvg 1937 19i0 1953 A nehézipar fejlődése Szlovákiában 1937-t-ó'l 1953-ig:. ipari termelésnek csekély hányadát képezte, 1953-ban már 58.3 százalékát tette ki, vagyis az egész ipar 1 termelésnek több, mint a felét. Első ötéves tervünk folyamán például 26 új gépipari vállalat keletkezett Szlovákia területén. Amellett ez az új szlovák ipar természetszerűen sokkal modernebb be1930-ban a cseh ország: eszekben 1000 lakos közül az iparban 111 volt foglalkoztatva. Szlovákiában mindössze 31 dolgozott Ez az arányszám 1953-ban 90-re emelkedett, tehát megközelítette a cseh országrészek háborúe'őtti színvonalát Természetesen az ipar a felszabadulás óta a cseh országrészekben is fejlődött, úgy hogy az egész elmaradást még nem hozhattuk be. A szocialista iparosításnak sem lehet a célja, hogy mechanikusan egyenlő arányban iparosítsa az ország egész területét. Tekintettel kell lennie a nyersanyag- és az energiaforrások földrajzi elosztására és nem erőltetni az ipar kiépítését a termelési költségekre va'ó minden tekintet nélkül olyan területeken, ahol az előfeltételek nem kedvezőek. Természetes, hogy Szlovákia szocialista iparosítása tovább fog folyni, de ahhoz szükséges, hogy elsősorban felkutassuk és feltárjuk a földben rejlő ásványi kincseket, hogy kiépítsük az energetikánk alapját képező szénbányákat. hő- és víze'ektromosműveinket. Szlovákia tehát a felszabadulás óta — elsősorban első gottwaldi ötéves tervünk eredményeképpen — elmaradt mezőgazdasági országból fejlett iparral és szocialista mezőgazdasággal rendelkező mezőgazdaságiipari országgá lett. Nagy fejlődésen ment keresztül szemünk láttára építészeti iparunk is. Amint azt Široký elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusán mondotta, építészetünk a még nemrégen is uralkodó kisipari formából modem nagyipari termeléssé alakult át. Lényegesen meggyorsult az építés üteme, az építkezési vállalatokat modem technikával, legmodernebb építészeti gépekkel szereltük fel. Mindennek következtében a munka termelékenysége az építőiparban. vagyis az egy munkásra eső termék értéke, megkétszereződött. Hogy nem kis feladatok elvégzéséi e hivatott építészeti ipaiunk. azt jellemzi az az adat, hogy ötéves tervünk alatt terjede'me két és félszeresére emelkedett. Igen nagy feladatokat kellett megoldania közlekedésünknek is. Vasúti hálózatunknak — bár néhány új vonallal bővült és kiépítettük forgalmi fő ütőerünket, a Szövetségi Vasútvonalat is — lényegében ugyanolyan hosszúságú há'ózattal kell megoldania a sokszorosan megnevekedett fe'adatokát Ezt e'sősorban a vonalak modernizálása biztosító berendezésekik kiépítése és a vonalak elektromos vontatásra való átépítése révén kívánjuk a jövőben elérni, de a szocialista munkamódszerek következetes alkalmazásával már most is biztosítjuk. Óriási változások következtek be Sz'ovákiában a közúti forgalom terén. Az autóbuszvonalak számát és a járatok sűrűségét tekintve hazánk a világon az első helyen van. Szlovákia jóformán minden községébe eljut az autóbusz, elviszi a dolgozókat munkahe'yére. a tanulóifiúságot az isko'ába. Fo'vami hajózásunk is megha'adja a háborúelőtti színvonalat. amit e'sősorban komáromi új hajógyárunk segít elő.