Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-09 / 112. szám, vasárnap

1954. május 9. UJSZ& 3 A legjobbak a legjobbak kii sül A liptói fenyvesek tövében született... A langyos májusi szél lágyan cirógatja a fák virágzó dús koronáját. Az ember táguló tüdővel szívja magába a természet illatát. A rózsaszín és fehér virágokkal ékesített fákon túl selymesen ring a haragoszöld býza. Tavasz van. A bélai szövetkezetben U vidám az élet. Minden egyes szövetkezeti tagnak annyi most a tennivalója. hogy ha tíz keze volna, akkor is találna munkát. Most azonban kere-'sük meg azt a munkacsoportot, amely a tavaszi munkától kissé eltérő munkát végez. Ott, ahol a búzatenger és a díszbeöltqzött gyümölcsfák találkoznak, húzódik egy árok. Az árok két oldalát belepte a gyom. A partok már majdnem összeérnek. A kis híd, amely az árkot keresztülszeli, már teljesen besüppedt. Nagyobb esőzéskor a víz a híd felett folyik. A hidat is kikezdte már az idő vasfoga. Az akác- és tölgygerendák gyengéknek ^bizonyultok. Ez a híd azonban fontos szerepet tölt be a bélai szövetkezet életében, ezen a hídon keresztül hordják majd az acélos gabonát a szövetkezet raktárába Meg kell hát csinálni addig, amíg nem késő. Nem véletlen az, hogy most éppen az árokásókról és a hídépítőkről írok. Ebben a csoportban dolgozik az az ember is, aki több éven keresztül irányította a községet, több éven keresztül nemcsak mint szövetkezeti tag, hanem mint a helyi nemzeti bizottság elnöke is kitartóan küzdött azért, hogy a falu népe minél szebben és boldogabban éljen. Harman Flóri, a bélai nemzeti bizottság elnöke, még két társával szorgalmasan lapátolja a földet. Lapátjukon meg-megcsillan a nap sugara. A híd lesüllyedt gerendáit akarják kiemelni a csillogó nedves fekete földből. Harman Flóri gumicsizmában az árok fenekén topog. Egy vasemelövel akarja mindenáron felemelni az egyik gerendát. Erős karjain kötélvastagságúra dagadnak az izmok. Markáns ar. ca kipirosodik az erőlködéstől. Végre kimozdul a ragadós sáffjöléböl az elkorhadt gerenda. fp — No, sikerült Flóri? -» szólítja meg a társa. — Igen, — felelte a másik kissé szlovákois kiejtéssel. — Minden sikerül, ha akarja az ember. Erre az erős, szépszál 26—27 évesnek látszó férfira senki sem mondaná, hogy már 41-ik életévét tapossa. Arca fiatalos, kék szeme mindig élénken csülog Szája körül mosoly bujkál. Harman Flóri ezelőtt nyolc évvel került Bélára. A liptói fenyöerdőkkel borított hegyek lábánál született. Ott töltötte fiatalságát, ott is nősült meg, onnan jött Bélára. Bélán a szövetkezet megalakításában neki is nagy része van. Amikor a szövetkezet még alakulófélben volt, alig tudott érintkezni a falu lakóival, mert csak nagyon keveset tudott magyarul, a faluban pedig túlnyomó részben magyarok Iáknak. Példás, kitartó munkájával azonban megszerettette magát. Mondogatták is többször a bélaiák — derék gyerek ez a Flóri. Harman Flóri példás dolgozójává vált a bélai szövetkezetnek. Fokozatosan elsajátította a magyar nyelvet is• Munkatársait pedig megtanította a szlovák nyelvre. Mindenki megszerette a faluban és különösen akkor kezdték tisztelni, amikor a vitás kérdésekből mindig megtalálta a kivezető utgt. Két évvel ezelőtt a bélaiák Harman Flórit a helyi nemzeti bizottság élére állították. Belé helyezték bizalmukat, mivel az előző elnökkel nem voltak megelégedve. Ez alatt a két év alatt Harman Flóri bebizonyította, hogy jól választottak a bélaiak. Minden tehetségével és tudásával arra törekedett, hogy minél többet tehessen a közért. Mint a helyi nemzeti bizottság elnöke még szorgalmasabban dolgozott a szövetkezetben. A mult évben az elnöki teendő ellátása mellett is 508 munkaegységet dolgozott le. Feleségét úgy nevelte, hogy a szövetkezeti tagok őrá is elismeréssel néznek. Harmanné a mult évben több mint 200 munlcaegységet dolgozott le. A bélaiak szeretik Harmanékat. A szövetkezeti család egyik legértékesebb tagjának tartják. Eddigi munkájával Harman Flóri bebizonyította, hogy az ő célja is az, mint a többi bélaiaké. Felvirágoztatni a szövetkezetet, segíteni egymást és közös erővel harcolni a boldogabb holnapért. A bélaiak Harman Flóri iránt tanúsított szeretetüket és bizalmukat azzal fejezték ki, hogy jelölték a járási nemzeti bizottságba. Az egyik munkartársa, Gajdos József így beszél Harman Flóriról. — Derék, ügyes ember ez a Flóri. Jobbat nem is lehetett volna javasolni a járási nemzeti bizottságba. Ott már nemcsak egy községet segíthet majd, hanem az egész párkányi járás felvirágoztatásáért felelős lesz. Olyan emberek kellenek oda, mint a Flórink, aki nem ismer megalkuvást, nem tér le arról az útról, amit pártunk mu- j tat. Ha a múltban is olyan emberek lettek volna a vezető helyeken, mint J Flóri, nem történhetett volna meg \ olyan eset, mint amilyen velem is megtörtént, hisz tud erről mindenki a faluban. A dolog úgy történt, hogy 1950-ben még mint egyénü'eg gazdálkodó földműves három hektáron gazdálkodtam. Iparkodtam úgy gazdálkodni, hogy az állam iránti kötelezettségemnek eleget tudjak tenni és még maradjon is valami. A jó munkáért hálás volt a föld. A beadási kötelezettségemet még túl is teljesítettem. Az újságban is írtak rólam, túlteljesítettem beadási kötelezettségemet és még így is maradt 6 mázsa gabonám. Az újságot a járáson is elolvasták, meg a faluban is. És mi lett az eredménye, az, hogy az újság megjelenése után a megmaradt hat mázsa gabonámat is elvitték. Ez csak azért történhetett meg, mert olyan emberek voltak a vezetőségben, akik ellenségei voltak a népnek. Most azonban megválogatjuk, hogy kiket tüntetünk ki bizalmunkkal, kiket választunk be a nemzeti bizottságba. Csupor András szintén közvetlen munkatársa Harman Flórinak. A közös munka úgy eggyé kovácsolta őket, mintha csak testvérek lennének• Még egymás gondolatát is kitalálják. Csupor ' András így beszél Harman Flóriról — Flórival öröm a munka. Ogy megértjük egymást, mintha egy bölcsőben nevelkedtünk volna. A faluban is szereti öt mindenki. — Mint szövetkezeti tag. mint a helyi nemzeti bizottság elnöke, mindig a közösség érdekeiért dolgozott. Mindannyian nyugodt szívvel szavazunk Harman flóri mellett. Harman Flóri szorgalmával beférkőzött a bélaiak szívébe. Bíznak benne, hogy mint a járási nemzeti bizottság tagja, ott is becsületesen megállja majd a helyét. Szívvel-lélekkel a szövetkezet felvirágoztatásán dolgozik Andics Lajos tizenhárom évig volt cseléd, hét évig részes arató. Húsz évig robotolt másra, sem enni, sem aludni nem tudott rendesen, bizony még kimondani is sok. Ez egy kicsit nyomot is hagyott a lelkén. Ahogy azonban tovább beszélgettünk zárkózottsága felenged, s mint a hegyipatak zuhogó vize, úgy törnek elő belőle a szavak, keserű visszaemlékezések. — Nekem csak egy jogom volt, hallgatni, s egy kötelességem, dolgozni. Látástól vakulásig dolgoztam, mégsem mentem semmire. — Ráadásul a nyilasok 1945-ben elhurcoltak, de megszöktem. Amim volt, azt elvitték. Aztán dolgozgattam, földet béreltem, dehát valahogy nehezen ment Gondoltam belépek a szövetkezetbe. Először otthon az asszonnyal jól meghánytuk-vetettük a dolgot. Beleegyezett, s így 1952. augusztusában beléptem. A szövetkezeti tagok örömest maguk közé fogadták, mert őt úgy ismerték, hogy olyan ember, aki többet tesz, mint beszél. Andics elvtárs nemcsak a munkát tudja megszervezni, de tanítja az embereket arra, hogy becsüljék meg a közös vagyont, A szövetkezet vezetősége látta, hogy tehetséges és jó munkás, ezért tavaly szeptemberben megkérdezték tőle, nem mennee az anyasertésekhez állatgondozónak? Andics elvtárs látta, hogy ott szükség van rá, mert az anyasertések gondozása körül akkor még nehézségek voltak. Piszkosak voltak az ólak. Ő ott is rendet teremtett. Kitisztította az ólakat, minden nap bealmozott. A jó munka nem is maradt eredmény nélkül. Négy hónap alatt 250 malacot nevelt fel. Megmutatta a többieknek is, hogy lehet jól dolgozni, csak akarni kell és szeretni a közös vagyont. Ez év januárjában az állattenyésztés vezetője lett és 1500 darab állat van az ő gondjaira bízva. Nem könnyű munka ez, de Andics elvtárs itt is otthon vah, mert neki szívén fekszik a szövetkezet, a tagság jóléte. Szaktudását nem rejti véka alá. Az új munkamódszereknek, az etetés technikájának, a takarmány elkészítésének az úttörője. A szövetkezetben sikerrel alkalmazzák a takarmány élesztőzését.: Tehenenként egy liter tejjel emelkedett a tejhozam azóta. Aki május 1-én Nagymegyeren részt vett a felvonuláson, láthatta hogy a csilizradványi szövetkezet tagjai büszkén emelték magasba a. táblát, rajta a felírással: „Május 1., és pártunk X. kongresszusa tiszteletére terven felül 13.700 liter tejet adtunk be". Ezenkívül az év második negyedében terven felül 10.000 liter tejet adnak be. Ebben az eredményben és a többiben is, amit a szövetkezet elér. nagy része van Andics elvtárs munkájának is. Az új élet építéséhez nemcsak tudás, erő és akarat kell, de szív is. Andics elvtárs ezt jól tudja, hiszen már 1951 óta dolzik a helyi nemzeti bizottságban. Jól választottak a csilizradványiak, amikor Andics elvtársat jelölték a helyi nemzeti bizottságba. Ő, aki szívvel-lélekkel azért dolgozik, hogy a szövetkezet virágozzon, az emberek boldogok legyenek, a nemzeti bizottságban is jól fog dolgozni Szemei előtt már most felrajzolódnak a jövő tervei a faluban, meg a szövetkezetben. — Építünk egy sertésólat, tehénistállót, juhaklot, a jövő évben tyúkfarmot, 2000 darab tyúk részére A községben 1955-ben iskolát építünk, bevezetjük a villanyt, később mozink is lesz. Mindaz az eredmény, amit a faluban elértek, kézzelfogható bizonyíték az egyénileg dolgozó gazdálkodók előtt, hogy a szövetkezeti gazdálkodás-célszerűbb és jövedelmezőbb. Andics elvtárs, amikor csak teheti, el is beszélget velük erről. Gérecz Árpád Pelsőc két jelöltje ANTAL BÁLINT nevével nem először találkozunk. Több ízben olvashattunk róla az újságtí&n is, mint a tornaijai traktorállomás többszörös újítójáról. Szülőfalujában, Pelsöcön is nagyon jól tudják, milyen sokat tett ő már a dolgozó parasztok felemelkedéséért, a mezőgazdaság felvirágoztatásáért.- Hétholdas parasztszülők gyermeke. A múltban sok szenvedés, nyomor közepette élt. Többen vol-' tak testvérek. A hét hold föld jövedelme bizony nem nagyon „futotta" mindenre. Mégis amikor kovácsinasnak készült, az apja így szólt hozzá: „Egy lépést sem a szülői háztól. A paraszt maradjon az eke szarvánál. Még az kell, hogy a faluban azt beszéljék, hogy Antal gazda nem tudja eltartani családját." Az apa a nagy nyomorúságban is sokat adott a parasztbecsületre. Mert úgy volt szokásban, hogy rossz gazdának nyilvánították az olyant, aki még a gyermekeit sem tudta eltartani. Az ifjú Bálint nem hallgatott az apjára. Megszökött hazulról, s több mesternél próbált szerencsét. Ta-. noncévei alatt, kiváltkép, amikor a mester keze sem volt rest — értve a pofont — sokat gondolt haza. Az apjára, a zöldelő határra, a hullámzó búzatáblára, a családi fészek melegére. Olykor-olykor fájdalmában nagyon elkeseredett, s úgy érezte, szíve kiugrik helyéből. „Hát ezért kellett nekem más kutyájának lenni"£ Mert úgy. élt ám az inasféle akkoriban, akár egy cseléd. Az egésznapi fárasztó munka után fát vágott, a ténsasszonynak vizet hordott, padlót súrolt, dajkált, mosogatott, no meg az isten a meg- i mondhatója, mi mindent varrt a kényes asszony szegénynek a nyakába. Mesterségét ilyen körülmények között nem is nagyon becsülte. Talán nem is szerette már, pedig valaha minden vágya az volt, hogy kovácsmester legyen. Gyerekkorában hányszor el- elhallgatta a kovácsműhelyben az üllő csilingelését. Kiváltkép az tetszett neki a legjobban, amikor hármasban ütötték a vasat: a mester, a segéd a nagy kalapáccsal, az inas a kisebbikkel. Olyan szép volt ez akkor, de azután ... Szakmáját csak akkor kezdte újra becsülni, mikor a tornaijai traktorállomásra került. „Itt megbecsülik az ember munkáját — mondta szinte önmagának — olykor-olykor munka után. Ezért érdemes volt megszenvedni is. Mint jó szakembert rövidesen megszerették a traktorállomáson. De nem felejtették el ám a falujában sem. A 23-ik kerület választói őt javasolták a nemzeti bizottságba. EZÜSTÖSEN CSILLOGÓ hajú, stuccolt bajszú, meglett férfi áll előttem. Ahogy nézem, s ahogyan ő a múltjáról, életéről, a sok harcról, a sztrájkokról beszél, szinte olyasvalami hatja át egész bensőmet, hogy az ember pillanatokig szóhoz sem jut a meghatottságtól, i Mennyi szenvedés, kenyérharc van a szavak mögött. A gyár, a munka, csak azt el ne vegyék! Ez volt a legelkeseredettebb küzdelme éveken keresztül a gömörhorkai munkásságnak. És ebben a sokszor nehéz, kockázatos küzdelemben élharcosként szerepelt ő is,, Dusík Dániel, a pelsőci 12-es kerület jelöltje. Olykor-olykor elcsuklik a hangja, szeme könyfátyoltól csillog, amikor visszagondol a régi harcosokra, Steiner, Mező elvtársakra, akik a legnehezebb megpróbáltatások idején mindig tanáccsal, segítséggel látták el a gömörhorkai munkásságot, ők voltak a nagy harcnak a szervezői akkor is, amikor le akarták szerelni a gyárat. És a dolgozók követelései erősebbek voltak a kapitalisták hatalmánál. Győztek. Ne gondolja senki sem, hogy már most ölbetett kezekkel nézheti Dusík elvtárs a fejlődést. Most is szükség van minden erejére, régi harcos tapasztalataira, azzal a különbséggel, hogy most szabadon, minden erővel az új világért, a boldogabb, szebb jövő megteremtéséért küzd; Dusík Dániel mint Kommunista, a munkásság képviselőjeként a múltban tíz évig volt a pelsőci képviselőtestület tagja. Sokat küzdött ő már akkor is ^ munkásság jogaiért, s bizony sok esetben nem volt könnyű dolga. A képviselőtestület tagjainak túlnyomó része kulákokból, a dolgozók és a kisparasztság ádáz ellenségeiből állott. Hányszor meg sem hallgatták javaslatát. Ilyenkor szeretett volna olyasvalamit tenni, amiért talán évekig a börtön rideg falai között kellett volna őrlődnie. De türtőztette magát, mert tudta, ha elveszti szabadságát, nehezen jut be még egy másik kommunista a képviselőtestületbe. És milyen jó, hogy kommunistához illően mindenben megfontoltan cselekedett. Ha okot ad arra, hogy elhurcolják, nem lehetett volna a munkásság soraiban. 1934 tavaszán, amikor Gottwald elvtárs eljött, hogy segítsen visszaverni a tőkéshorda újabb támadását és meghiúsítani a gyár leszerelésére irányuló újabb cselszövéseket. Űjra győzött Gömörhorka. Kilenc évvel ezelőtt utolsót ütött a kapitalisták órája. A gyár azoké lett, akik évek hosszú során küzdöttek azért, hogy Gömörhorkán a gyár mindig üzemben legyen. Du- sík Dánielnek is könnyebb lett a sora. Már nem leselkedtek utána spiclik, rendőrkopók . * s Ahogy így Dusík elvtárs élet* sorát elbeszélte, egyszeriben felvidult az arca. Szája szögletében mosoly bujkál s büszkén kiált fel: Építünk elvtárs! Szebbé, gazdagabbá építjük a falut, a várost, a gyá-i rat. ELŐVESZI PELSŐC akciós tervét. Olyan lelkesedéssel, boldogan beszél az új nyári fürdőről, az új házakról, szinte már ott ülünk a „strandolok" között, boldogan nézve a fiatalok, a felnőttek vidám lubickolását. Mert nagy tervei vannak ám az új helyi nemzeti bizottságnak. Minden évben tíz új családi ház épül majd a községben. 1955ben elkészül a várvavárt nyári fürdő. Megjavítják a közutakat, a járdákat. Építenek egy szép emeletes, 14 osztályos középiskolát. 1956ban felépül a gyönyörű kultúrház, színpaddal, mozihelyiséggel. A sportszerető ifjúságról sem feledkeztek meg az akciós" terv összeállításakor. Hatalmas sportpályát építenek... És sok-sok minden lesz ebben a községben. Ha az ember ezt mind papírra akarná vetni, szavamra mondom, egy egész újság ^s kevés lenne rá. A pelsőciek tudják, hogy mennyit kaptak már eddig is és milyen sok jót kapnak a jövőben népi demokráciánktól. Ezért a május 16-i szavazás napján büszkén állnak ki a népi demokrácia mellett, s bátran adják le szavazataikat a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Méry Ferenc