Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-09 / 112. szám, vasárnap

« 113 SZÖ 1954. május 9. ľeldát vehetnek róla Zvarc Jánosné a nánai igazgatósághoz tartozó kismuzslai állami gazdaságban dolgozik Az ő gondjaira vannak bizva a kis malacok. A szorgalmas asszony munkája a malacok gondozásával nem merül ki teljesen. Vállalta, hogy a malacok gondozásán felül még egy hektár cukorrépát és két hektár kukoricát is megművel Az említett három hektáron egészen f a betakarításig minden munkát elvégez. A dolgozók legnagyobb | ünnepének, május 1nek tiszteletére Zvarc Jánosné is kötelezettségvállalással készült. Vállalta, hogy a gondjaira bízott malacoknál emeli a napi súlygyarapodást. A terv szerint a malacok napi átlagos súlygyarapodásának 20 dkg-ot kellett kitennie. Zvarc Jánosné azonban kötelezettséget "állalt május l-e tiszteletére, hogy a napi súlygyarapodást 2 dkg-al emeli. A kötelezettségvállalás megtétele után Zvarc Jánosné még nagyobb gondossággal kezelte a malacokat. Még jobban ügyelt a tisztaságra és az állatok etetésére. A kötelezettségvállalás úgy szólt, hogy május l-ig azt teljesí'eni is kell. Zvarc Jánosné állandóan ellenőrizte a fejlődést. Hétről hétre emelkedett az átlagos súlygyarapodás. Május 1-én újból ellenőrzést végzett. Az eredmény meglepte Ado' t szavát nemcsak hogy valóraváltotta, hanem túl is szárnyalta. A napi átlagos súlygyarapodás 20 dkg-ról nem 22dkg-ra emelkedett. uunt ahogy a kötelezettségvállalásban le volt rögzítve, hanem jóval magasabbra, 30 dekára. Zvarc Jánosné felajánlását magasan túlteljesítette Példát vehetnek róla mindazok az asszonyok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Szórád András. Kismuzsla Ragyolci történet „Nincs rossz föld, csak rossz gazda" Messziről egy lombos erdőnek Véled, de ha közelebb mész, észreveszed, hogy falu. Alig pár cseréptetős házból és csűrből áll Solymoskarcsa. Bármilyen házba kopogtatsz be ilyenkor délután, rendszerint nem kapsz feleletet. Nem azért, mintha nem szívesen látott vendég volnál, hanem azért, mert az emberek nem ülnek otthon. A solymoskarcsai parasztokkal ilyenkor csak a földeken beszélhetsz. Dolgos, szorgalmas az valamennyi. De Vízkeleti Tamás bácsi, a 76 éves egyénileg gazdálkodó középparaszt túltesz valamennyin. Este, amikor már megetette a jószágot, elvégezte a házkörüli munkát, eldiskuráltunk. Türelmesen beszélgetett, megfontoltan felelgetett a kérdésekre. Idős kora ellenére ma is csak a munka, a jószág érdekli legjobban. Beteg, ha a szobában kell ülnie. Haragszik a télre, mert sokszor a szobához köti. No — azért úgy intézi, hogy munkájával mindig rendben legyen. Négy. hektár földön gazdálkodik, nem szorul segítségre Mégis — az ő földiéi kiválnak a többiek közül Olyan búzája kevésnek van a faluban, mint neki Kukoricáját is elsőnek vetette el. Biztosan a legjobb határrészen vannak a földjei, azért ilyen szépek a vetései — mondom Tamás bácsinak. Rám néz huncutkásan kerek szemével és ezt mondja: olyan mint a többinek. Majd hozzáteszi. — Rossz föld nincs, csak rossz gazda. Meg kell adni a földnék ami jár, s visszaadja azt duplán. — Tamás bácsi nem sajnálja földjeitől sem az istálló-, sem pedig a műtrágyát Meg azután négyszer is szánt, ha kell Földdel dolgozik már 12 éves kora óta és tudja, hogy mW, hogyan kell csinálni. Nem is hall egy panaszszót sem senki Tamás bácsi szájából. Büszke arra, hogy ő is hozzájárulhat az ország építéséhez. Megvan mindene, csak az éveiből szeretne leszámítani legalább negyvenet. Akkor azután duplán megmutatná, hogy mire képes. No de ha én leteszem a „fegyvert", — mondja Tamás bácsi — majd felveszik az unokák. Ők többre viszik az életben, mint én. Ha én lehetnék az ő helyükben — sóhajt a dereshajú öreg — majd én is megmutatnám. Irigyli őket, de büszkén beszél róluk. Pista, a legidősebb unokája Pozsonyban dolgozik a vegyészeti laboratóriumban és büszkék rá a tanárai. Jóska a nyáron fog érettségizni. Még nem választott pályát. Nem tudja doktor, vagy mérnök lesz-e. Ezt még az iskola év végéig meggondolja. A legfiatalabb most végzi a középiskolát és ő is tovább akar tanulni így beszél a dereshajú aggastyán, s esze már meg* t a munkán jár. Hiszen a parasztmunka sem utolsó, és jövedelmező is, ha rendesen csinálják. Szép. szabad élet ez — állandóan kint a friss levegőn. A mező illata, a pacsirta éneke felvidítja az embert. Néha még Tamás bácsi is kedvet kap, s versenyt énekel 'a pacsirtával így még a munka is könnyebb. A múltban csak adóra dolgozott, most pedig még 100 korona adót sem fizetett. Az ipari dolgozók iránti kötelességét első feladatának tekinti Mikor megkérdeztem, hová teszi a pénzt, rámnéz: hát ruházkodunk, eszünk és iszunk. Telik mindenre. Tamás bácsi minden nap megissza a kijáró két féldecit. Szerinte így könnyebben esik a munka. Meg a jó füstölt sunkára a bor is lecsúszik. Két nagy disznót vágott. Óljában most is gyönyörű 8 malac, egy anyakoca és egy süldő nevelkedik. Lesz miből a kötelezettséget a jövőre is teljesíteni Az istállóban gyönyörű tehén és egyesztendős bikaborjú kérődzik. A bikaborjút szintén jövő évben adja el De van ám részlükre takarmány is. A jó gazda minde<nt termel, amire csak szükség van. Halász Ambrus Ragyolc lakosai a regi idők bt n túlnyomó részben cselédek ooltak . Az elviselhetetlen jobbágysorsot azonban már akkor \ sem tűrték megnyugvással. 95 éves Bandúr Mária így beszél a múltról, fiatal koráról: — Nehéz élet volt az, hej de nagyon nehéz. .4 munkán kívül semmihez sem volt jogunk, mondhatom úgy is, hogy állati sorban éltünk. — Az idős asszonynak ezeknél a szavaknál forró könycseppek gördülnek végig barázdás arcán. Bandúr Mária férje a földesuraknál cselédeskedett. így neki is és a családtagoknak minden évbe

n negyven napot kellett ingyen ledolgozni a földesúrnál. És mit kaptam mindezért? — folytatja az öregasszony. — j Azt, hogy amikor férjem munkaközben meghalt, kitettek a lakásból és még a negyedévre kimért gabonát, amit lisztnek megőröltünk, azt is elvették tőlem, meri Vajda nagyságosúr azt mondta, hegy a kiadott gabonáért már nem tudunk megszolgálni. Zsidai Zsáf Zsuzsanna élete j sem volt virágos a múltban. Mint árvalány, nyolc éves ko: rában Fajd Györgyhöz került \ és nála dolgozott hat éven ke| resztül, évi 12 forint fizetésért. ' Fajdéktól Oroszy, majd Vécsey Ferenc földbirtokoshoz ment I cselédnek. 1914-ben már működött a sátorosi és macskaiyuki bazaltbánya. Szlovák, magyar, lengyel, olasz munkások dolgoztak a bányákban és a fatermelésnél. Sorsuk egyforma veit. Egyformán érezték az elj nyomatást, a nyomort. Ez a ffi'izös sors teljesen eggyé kovácsolta őket. Bár sok esetben alig értették egymást, mégis mindannyian gyűlölték a tőkéseket, akík mindnyájukat, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, egyformán elnyomtak. Kölcsönt-kölcsön után vet-k i fel. Mi lett a vége? Az, hogy i 54 parasztcsalád közül 46-nak. zárgondnokság a[a helyezték a földjét. A ragyolci kommunista pártot a legkitűnőbb elvtársak vezették. Amikor a csendőrterror már majdnem illegalitásba szorította a nrtfyolcai kommunistákat, akkor kereste fel őket Steiner Gábor elvtárs. Engedély nélkül,tartottak gyűlést a „Szurdokban" (Szurdok völgy s&iros a ragyolci határban). A csendörök észrevették őket és rájuktörtek. Steiner Gábort és az ifjúmunkások titkárát letartóztatták. Az 1933-as évben a kommunisták irányításával öthetes sztrájkot szerveztek. Ez volt az első legkomolyabb, legszervezetebb megmozdulása a ragyolci munkásságnak. A sztrájkotokat a földművesek is támogatták. Élelmiszert juttattak a sztrájkotóknak. A ragyolci bányák tulajdonosai azonban, hogy megtörjék a sztrájkot, Magyarországból hoztak' munkásokat. Amikor megérkeztek a sztrájktőrök, a i ragyolci bányászok eltorlaszolták \ az utakat és a sztrájk vezetői leikérték a magyarországiakat, hogy menjenek szépen haza. — Megtehetnénk most, hogy I botokkal rátok támadunk — | szólt hozzájuk Bandúr József, a sztrájk vezetője, — de ezt nem tesszük, mert a párt azt tanítja, hogy munkás a munkás \ fllen ne forduljon. 2.. 1918 őszén nagy eset történt a faluban. Páli János, a kisbíró, kegyetlenül verte a dobot és torkaszakadtából ordította: „Kaszára, kapára, mert Tarjánból jönnek a szocialisták." A hír után a falu két táborra szakadt. A jómódúak, vagyis akik félttették vagyonukat, megpró balták a népet arra buzdítani, hogyha csakugyan jönnek a szocialisták, szálljanak, vélük szembe. Hiába volt azonba

n a sok hazugság. A tömeg Somoskőy Sándor vezetésével ellenük fordult. Kenyeret és húst követeltek a bányászok a földesuraktól és a zsíros parasztoktól. A szegényparasztok kövelelték a nagybirtokosok földjeinek felosztását. Három nap múlva meg is kezdték a földreform végrehajtását. Bandúr Pál vezetésével először is házhelyet osztottak a hajléktalanoknak. A Magyar Tanácsköztársaság leverése után aztán kegyetlen sors várt azokra, akik az igazságért fegyvert fogtak. A vezetőket az abroncsosi bányákból hozták elő. Futószekér után kötötték őket és így kellett megtenniük a nyolckilométeres utat Abroncsostól Ragyolcig. A kegyetlen kínzások azonban nem törték meg a jogaikért harcolókat. Az 1921—1922-es évek munkanélkülisége még fokozta az munkások szenvedését. A munkásokat a bányákban csak részben foglalkoztatták. Sok volt | az éhező. Ebben a nyomorú I ságos helyzetben alakult meg a | kommunista párt. A pártszer ' •:ezet elnöke Somoskőy Sándor | lett. i Ezekbe

n az években a nyo1 mor a parasztságot is sújtotta. 3. A ragyolci magyar munkások harcában a szlovák munkások is részt vettek. Ezeket a •nunkásokat az élet háborgó ten. gere Rlittkáról vetette ide. A ra gyolciak még most is úgy beszélnek róluk mint testvéreikről akikkel kéz a kézben harcolt !c a munkások érdekeiért.. A ragyolci kommunisták különösen Daubner elvtársra emlékeznek. Ez a lelkes, fiatál szlovák fiú, izzig-vérig kommunista volt. Előadásokat tartott a ragyolci kommunistáknak és könyveket is szerzett nekik a ruttkai párt szervezet. segítségével. Daubner elvtárson keresztül a ruttkai és a ragyolci kommunisták között erös kapcsolat fejlődött ki. A további sztrájkok folyamán kölcsönösen segítették egymást. A ragyolci pártszervezet erősödéséért és a dolgozók öntudatosságának fokozodását jelentették a többször megismétlődő sztrájkok, meh/ek már eredménnyel is jártak. Sikerijlt a munkásoknak a bányatulajdonosoktól a béremelést kicsikarni. A második világháború kitörése után még fokozódott a terror. Amikor már Horthy lábát is erősen szorította a csizma, Rayyolcon állandóan erős cscndörfedezet volt. Minden hiá. ba volt, mert a kommunisták, munkások egymásután tűntek el a Karancs-helysig évszázadom tölgyei között. A ragyolci bányászok, akik eddig sztrájkokkal és tüntetésekkel harcoltak érdekeikért, most már , fegy vert ragadtak. Egymásután csatlakoztak Nógrádi Sándor partizáncsoportjához. Űjból találkoztak a régi elvtársak. Nógrádi elvtárs partizáncsapatában ruttkai kommunisták is voltak. Kommunista tudatuk mellett most már fegyver is volt a kezükben. Szlovák, magyar, szovjet partizánok harcoltak közös erővel a közös ellenség, a fasizmus ellen. 1944. őszén a partizáncsoport keményen összetűzött a visszavonuló németekkel. Holdvilágos éjt szaka volt, amikot n partizánörszem észrevette n közelgő németeket. .4 harc hei.'ében '5 Iv partizán részletté életét. Ezek között volt Bandin Árpád is, a partizáncsport legfiatalabb tagja. Hősiesen fedezte a visszavonulást egészen adflig, mig bátor fiatal szívét keresztülfúiG as ellenség golyója. A vérontás után új élet kezdődött Ragyolcon is. Az a nép, mely évtizedeken keresztül harcolt szabadságáért és jogaiért, kezébe vette a saját sorsának irányítását. Somoskőy Sándor, aki a múltban sztrájkokat szervezett, irányította a kapitalisták elleni harcokat, rría újból irányítja a ragyolci munkásságot az egy re szépülő élei kiépítésében. Ha megpróbáljuk a jelent a múlttal összehasonlítani, hát az eredmény káprázatos. Somoskőy Sándorék nemcsak a szabadságért folytatottt harcban állták meg a sarat, hanem az építő munkában is megállják helyüket. Somoskőy elvtárs, mint a helyi nemzeti bizottság elnöke, mint kommunista teljes erejével harcol azért, hogy a régi Ragyolc helyén egy Ragyolc épüljön. 4. Röpke kilenc év alatt valóban megváltozott a falu és megváltozott lakóinak élete is. A ragyolciak úgy élnek, mint valamikor a városiak éltek. Az egyre emelkedő anyagi jólét magasabb kulturális életet hoz. A régi házikók helyébe újak épülnek. Pokoixii Pálék sem laknak már pincében, mint " „régi jó" kapitalista világban. Üj házsorok épülnek. A statisztikai kimutatások szerint 1945—1953-ig 68 új ház épült. Ez a szám felülmúlja az 1918tól 1945-ig épült házak számát. Nézzük csak meg Somoskőy Rozáliát és leányát Nagy Bélánét. Ezeket a neveket készakarva ragadtam ki a sok közül. Azt is elárulhatom, hogy miért. Azért, mert az anyát ugyanaz a csapás érte, mint a lányát Mind a kettőjük férje a háború áldozata lett. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a hadiözvegyeknek nem volt valami rózsás életük a múltban. Ha kaptak is segélyt, az épp^n csak arra volt jó, hogy jól se lakjanak, de éhen se haljanak. Scbioskőy Rozáliék azonban ma már nem panaszkodnak. Nem csak jól élnék, hanem a mult évben már takaros kis házat is építettek. A lakásukat egy 30 áras telken építették. -4 régi viskó helyén ma már egy kétszobás, konyhás, kamrás, előszobás, muskátlis ablakú családiházat nevezhetnek a magukénak. Azt hiszem, kevés olyan emberre akadtunk, aki azt mondhatja, hogy falusi lakásokban már fürdőszobát is látott. De még kevesebb az olyan falusi ember, aki azt mondhatja magáról, hogy fürdőszobás lakása van. (Nem értjük itt azokat, akik faluról városba kerültek dolgozni). A ragyolciak sem dicsekedhettek ilyesmivel a múltban. A szocializmus építése folyamán azonban nagyon megnőtt a ragyolci bányászok igénye. Amit pedig a "ragyolciak egyszer elhatároztak, meg is valósítják, mert megtehetik, módjukban áll. Eddig már három olyan lakás épült a faluban, amelyből már a fürdőszoba sem hiányzik. Ragyfilc wtcáit villanyf'ny világítja meg. A villanyt igaz, nem most vezették be a községbe, de a múltban is kemény harcot kellett érte, folytatni. A régi csehszlovák burzsoá köztársaságban a szomszéd községnek, Bénának és Fülekpüspökinek nem sikerült villanyt kapniok, habár mind a két község gazdagabb volt, mini Ragyolc. Vájjon miért sikerült a ragyolciáknák, akik állandóan borsot törtek az~ urak orra alá? Azért, mert Ragyolcon erős volt a kommunista párt, azért mert a községi képviselőu."fületben olyan kommunisták 'voltak, akik bátran kiálltak i község munkásainak érdekeiért. A mult kemény harcai után ú] szocialista kultúra van kialakulóban a faluban. Míg 1937ben a járásban átlag 17.000 lakosra esett egy középiskola, ma csak Ragyolcon már két középiskola van. Ha az átlagot vesszük, megállapíthatjuk, hogy ma már 3.000 lakosra esik egy középiskola. Ragyolcról 1938 előtt három tanuló látogatta a középiskolái. 1954-ben már 150 tanuló látogatja a felsőbb iskolákat. A községben a múltban két tanító volt, ma 14 tanító oktatja a tudásra vágyó fiatalokat. A ragyolciak ma nem vágyakoznak a városba szórakozást keresni. Megtalálják azt otthon is. Filmszínházuk is van, ahol hetenként öt előadást tartanak. A gyönyörű nagy helyiség mindig zsúfolt. Fiatalok, öregek, férfiak, asszonyok, munkások, nyugdíjasok rendszeresen látogatják- az előadásokat. A közeégben a múltban nem igen törődtek a rokkantakkal és az öregekkél. Mi várt a munkából kidőlt cselédre vagy bányászra? Koldustarisznya. Ma Ragyolcon nincsen szegényember. A községben 266 ember részesül segélyben. Ezen felül 99 nyugdíjas van 1 alkalmazásban a helyi állami gazdaságban. A közszükségleti cikkek fogyasztása is lényegesen megnövekedett. A községben a mult ecben egy nagy áruházat nyitottak, olyat, amely Losoncnak és Füleknek is becsületére válna. Ebben az üzletben a patkószegtöl a legfinomabb bútorig minden kapható. Nem kell már a ragyóleiáknak Fülekre menni, ha valamilyen nagyobb ái ucikket be akarnak szerezni. Megvehetik helyben is. Az élelmiszerfogyasztás is nagyon megnövekedett. A hentesüzlet havi l<irgalm

a például nyólcvanszorcsa i^Jiáborúelöttinek. Ezenkívül ®/ie!j/i nemzeti bizottság u;T953—1954-es évben 311 vágási engedélyt adott ki. 6. Szocialista társadalmunk legnagyobb értéke az ember, a dolgozók egészségének megvédése a legfontosabb irányelv. Ennek a mondásnak az igazságáról lépten-nyom''

n meggyőződhetünk. Az új kórházak, az egyre szaporodó orvosi rendelők az ország minden részében mindenről tanúskodnak. Mi azonban maradjunk most Ragyolcon. A község még a kapitalista uralom idején kapott orvost, a bányákra váló tekintettel. Jelenleg ez már nem elég nekik. A helyi nemzeti bizottság célul tűzte ki, hogy röntgen is legyen a faluban. Cél.! jukat elérték. A napokban megérkezett a röntgenkészülék áz j orvosi rendelőbe. A kapitalista társadalomban | i< fizették a dolgozók a betegsegélyzőt, de ha komolyabb bajuk történt, csak legyintettek, ha az orvoshoz küldte valaki őket. „A betegsegélyzo orvosa csak szirupokat tud adni. Orvosságot, ami segítene a bajon, azt csak pénzen lehet kapni". Ma a betegsegélyzö a legdrágább orvosságot is biztosítja a betegnek. Példát szeretnék felhozni, hogy egy beteg dolgozó milyen orvosi segitségben részesült. Csaba Zoltán, ragyolci bányász fia, aki a füJeki gyárban dolgozott, 1948 februárjában mellhártyagyulladással a Tátrába került. Betegsége a t üdejet is megtámadta. 1948—1954-ig volt orvosi kezelés alatt. Ez alatt az idő alatt a legdrágább orvosságokat kapta, és Csaba Zoltán ma egészséges ember. Munkájával továbbr

a is részt »ehet egyre szépülő hazpnk építésében. Szarka Istváa