Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-09 / 112. szám, vasárnap

1954. május 9. A köztársaság elnökének, a csehszlovák fegyveres erók főparancsnokának parancsa a Csehszlovák Köztársaság Szovjet Hadsereg által való felszabadítása kilencedik évfordulójának alkalmából Antonín Zápotocký köztarsasági elnök, a csehszlo­vák fegyveres erók főparancsnoka, Csehszlovákiá­nak a Szovjet Hadsereg által való felszabadítása 9. évfordulójának alkalmából a következő parancsot adta ki: „Katona, őrvezető és altiszt elvtársak, a csehszlo­vák hadsereg, a határ- és belső őrség tiszt és tábor­nok elvtársai! Elvtársak, a nemzetbiztonsági testület és a népi miliciák tagjai! A csehszlovák fegyveres erők népünkkel együtt ma ünneplik a köztársaság államünnepét, Csehszlo­vákia Szovjet Hadsereg által való felszabadításának .9. évfordulóját. Az elmúlt kilenc év alatt főleg az első ötéves terv feladatainak sikeres teljesítésével országunk a mult­min soha nem látott virágzást ért el. A hatalmas ipari kombinátok, duzzasztógátak, a modern közleke­dési vonalak, gép- és traktorállomások, a hatalmas szövetkezeti mezők, az új iskolák, kórházak és a lakó­házak tízezrei megváltoztatták kerületeink és járá­saink, városaink és falvaink képét. Mindez a munkások, földművesek és az értelmiség milliói közös áldozatos munkájának eredménye, akik a Nemzeti Arcvonalban egyesülve hazánkat napról napra szebbe és gazdagabbá teszik. Boldog és öröm­teli életünkért a Szovjet Hadseregnek tartozunk há­laval, amely felszabadította hazánkat a fasiszta el­nyomás alól és a szovjet kormánynak, amely pél­dátlan önzetlenséggel minden téren támogat minket. Nehéziparunk ma biztosítja államunk szükségleteit, a könnyűipar és mezőgazdaság fejlődését és álla­munk védelmi képességét is. A párt és a kormány állandóan gondoskodnak a nép anyagi és kulturális színvonalának emeléséről, a népi demokratikus rend­szer további megszilárdításáról. A Nemzeti Arcvonal­ban egyesült népünk Csehszlovákia Kommunista í'ártja vezetésével szilárdan halad a szocializmus t'eié, amivel hozzájárul a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítéséhez és megerősíti az összes országok dolgozóinak a világbéke megtartásáért folytatott harcát. A csehszlovák fegyveres erők megbízhatóan őrzik köztársaságunk függetlenségét, a nép biztonságát és békés munkáját, a győzedelmes Szovjet Hadsereg példája nyomán kitartóan fokozzák harci és politikai felkészültségüket. Az ifjú emberek nevelésének szo­cialista iskolájává váliak. f Elvtársak, a csehszlovák fegyveres erők tagjai! Minden lépéseteknél tudatosítsátok, hogy a cseh­szlovák fegyveres erők ereje a néppel való szilárd szövetségében van. Ezért még következetesebben igyekezzetek megvalósítani a városok és falvak dol­gozói közötti szoros kapcsolatot, szilárdítsátok meg a fegyveres erők alakulatainak és a munkások, föld­művesek és dolgozó értelmiségnek szövetségét és mél ítsétek el hazánk nemzetei között a barátságot! Katona elvtársak! A hadsereg összes tagjai politikai aktivitásának további fejlesztésével biztosítsátok a nyári kiképzési időszakban a katonaság harci és politikai előkészíté­sének sokoldalú fokozását! Sajátítsátok el az új harci technikát és gondosan ápoljátok! Tartsátok be pon­tosan a katonai rendet, szervezettséget és katonai fegyelmet! Elvtársak, a belügyminisztérium fegyveres alaku­latainak tagjai! Szorosan együttműködve a néppel éberen őrizzé­tek állambatáraink sérthetetlenségét, a polgárok eletét, a társadalmi tulajdon biztonságát, a közren­det és határozottan lépjetek fel minden ellenséges kísérlet elten, amely népi demokratikus rendszerünk fel forgatására irányulna. Népi milíciák' Ne lankadjatok éberségtekben és elővigyázatosság­tokban és állandóan tökéletesítsétek a harci készen­létet! Mutassatok példát, legyetek kiváló, példás dol­gozók munkahelyeiteken! Elvtársak! Jókívánataimat fejezem ki nektek ha­zánk dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítá­sának kilencedik évfordulója alkalmából! Csehszlovákia a Szovjet Hadsereg által való fel­szabadításának 9. évfordulója alkalmából elrendelem, hogy Prágában, BratisJavában és Plzeňben 18 tüzér­ségi díszlövést adjanak le. Kljén a csehszlovák és szovjet nép es azok fegy­veres erőinek törhetetlen barátsága! * Üdv dolgozó népünknek és vezérének, Csehszlová­kia Kommunista Pártjának! Üdv gyönyörű hazánk, a népi demokratikus Cseh­szlovákiának! ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ s. k. köztársasági elnök, a csehszlovák fegyveres erők főparancsnoka. k áíŕák a csehszlovák-francia új keresi* ede mi egyezményt A csehszlovák-francia tárgyalásokat a ket_ ország közötti kereskedelmi egyezmény megújítására vonatkozóan az új egyezmény aláírásával Párizs­ban sikeresen befejezték. Az egyez­mény 28 százalékkal magasabb értékű árucserét feltételez, mint amennyit a megelőző egyezmény megállapított Az új kereskedelmi egyezmény le­hetővé teszi Franciaország részére, hogy számos árufajtát, főleg cellulózét, kőszénkátrányt, vágottfát, szöveteket és a csehszlovák ipar különböző ága­zatainak termékeit hozza be. A fran­ciaországi kivitel Csehszlovákiába fő­leg vasércet, kakaőbabot, húst, fosz­fátokat, textilnyersanyagot és a fran­cia ipar különböző ágazatainak továb­bi termékeit tartalmazza majd. Mind­két küldöttség belátta, hogy a leg­nagyobb gondossággal kell őrködni ennek az egyezménynek a lehető leg­sikeresebb és legharmonikusabb telje­sítése fölött. Az új egyezmény lehe­tővé teszi, hogy még nagyobb mér­tékben megszilárduljanak a két ország közötti hagyományos gazdasági kapcso­latok. Otthon vagyunk Nagy és szép a mi országunk, nem érezzük magunkat egyedül, mi, csehszlovákiai magyur dolgozók sem. Elutasítjuk magunktól a magúra­hagyatottság érzését. Egyiitt építjük népi demokratikus köztársaságunkban a szocializmust örök szövetségben ä cseh, szlovák, lengyel, ukrán és né­met polgártársainkkal. Mindent el­követünk, hogy megszüntessük egyesek itt-ott mutatkozó el­szigetelődését, mert hazánk nepeinek 1 testvéri összeforrását, erkölcspolitikai I egységét soha ennyire döntőfontos­ságúnak nem éreztük, mint most; ezekben a múltra emlékeztető har­cos májusi napokban. Szocialista haza­szeretetünkből fakad mélységes pro­letárinternacionalizmusunk, amit még jobban megerősít a szlovák bur­zsoá-nacionalisták felforgató csoportja elleni bűnper tanulsága. Mégis van j bizonyos káros befelénézés egyik­! másik polgártársunk lelkületében. Er­I kölcsi kötelességünk, hogy küzdjünk 1 ellene és felszámoljuk. Elismerjük, megbecsüljük a cseh és szlovák kultúrát, de a valóságban még kevéssé ismerjük. Szeretjük köztársaságunkat a maga egészében, de szeretetünket még mindig a szü­Icebb értelemben vett szülőföldünkre, falunkra, vidékünkre, tájunkra, eset­leg Szlovákiára korlátozzuk. Meg­mutatkozik ez az új csehszlovákiai magyar irodalomban is. íróinkat, köl­tőinket keveset foglalkoztatja nagy és szép hazánk, a cseh kerületek, alig ismerik az ott élő dolgos népet. Pedig mindez benne van a Nemzeti Arcvonal politikájában, pártunk es kormányunk nemzetiségi politikájának lényegében. A proletárinternacionalizmus, amely a dicső Októben Forradalom utá n egy egész ország, a vüág leghatalmasabb államának hivatalos politikája lett, kiemel minket uélt elszigeteltségünkből, teljesjogú polgárokká tesz bennünket is a forrón szeretett csehszlovák ha­za keretén belül. Mind természete­sebb, magától értetődőbb Lángoló sze­retetünk a csehszlovák haza iránt. Mind tisztábban látjuk, átérezziik a proletárinternacionalizmus igazi tar­talmát, akárcsak a szovj&t haza pol­gárai. Otthon vagyunk mi nemcsak a Csal­lóközben, hanem Prágában és Ostra­vában is. De nemcsak mi érezzük ma­gunkat otthon. Szerte az országban megbecsülésben, szeretetben részesü­lünk, mert népi demokratikus köz­társaságunkban a csehszlovákiai ma­gyar dolgozó alkotó tehetsége is jiagy­szerüen kibontakozott, iljabb és újabb eredményeket ér el és ezt polgár­társaink milliós tömegei, köztársasá­gunk vezető politikusai egyaránt méltányolják. Országunk dolgozóit a szocializmus, építésének és a - világ­béke fenntartásának magasztos cél­kitűzése kovácsolja egyé. Az a csehszlovákiai magyar, aki mindezt még nem látja, nézzen körül, fedezze fel magának mielőbb a cseh területeket. Segítsenek ebben íróink, Icöltöink, nyújtsanak egyre hűbb ké­pet egész életünkről, amely az egész ország ismerete, szeretete nélkül szin­te lehetetlen. A Honismeret hatalmas erőforrás dolgozóink számára és író­ink, újságíróink ezen a téren nagyon sokat tehetnek. Nagy megtiszteltetés a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság polgáraként építeni a szocializmust. Megtiszteltetés és fele­lősség, amelyhez méltónak lenni, ŕ minden csehszlovákiai magyar dol­gozónak becsületbeli feladata. Külö­nösen most, a választások előtt, ?ő ezt emlékezetünkbe idézni. Jó Sándor. Az állattenyésztési termelésben dolgozó CslSz-tagok országos konferenciája Szocialista építésünk egyik kulcs­kérdése ebben az időszakban, ahogyan ezt a CsKP KB idei március 29-i ülése hangsúlyozta, a mezőgazdasági termelés, főleg az állattenyésztési termelés. Ennek sikeres végzésében nagv része van 'a mezőgazdasági If­júságnak is, amelynek mint az új munkamódszerek úttörőjének és fia­talos lelkesedésü hordozójának. EFSz­einkben, állami birtokainkon és kísér­leti intézeteinkben a munkatermelé­kenység fokozásában első helyen kell állnia. Erről a felelősségteljes külde­tésről, amely egész mezőgazdasági utánpótlásunkra vár, tárgyalt az állat­tenyésztési termelésben dolgozó ifjú­ság I. országos konferenciája, amelyet a CsISz Központi Bizottsága rende­zett. A konferenciát pénteken, május 7-én a bratisavai Szlovák egye­tem aulájában nyitották meg. A konferencián részt vett Šte- fan Gažík földművelésügyi mcgbK zott, Antonín Klecka akadémikus, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudomá­nyos Akadémia elnöke, Jaroslav Hej­na, a CsISz KB-nak titkára, Antonín Havlíček, a földművelésügyi minisz­térium képviselője, a CsISz szlovákiai Központi Bizottságának vezető dolgo­zói és 203 ifjú lelkes CsISz-tag, fiú és lány egész köztársaságunkból. Fő beszámolót Štefan Gažík földmü­velésügyi megbízott tartott. Beszédé­ben főleg a gazdasági állatok hasznos­ságának további, lényeges emelését hangsúlyozta új munkamódszerek al­kalmazásával és azt, hogy a mezőgaz­daságba a fiúk és lányok további szá­zait kell megnyerni. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1889. május 10-én húnyt el, a hetvenes és nyolcvanas évek orosz irodal­mának kiváló képviselője, Michail Jevgrafovics Szaltikov-Scsedrin, akinek szatirikus írásai a világ­irodalom gyöngyszemeit képezik. Szal ti kov - Scsed ri n Oroszország történelmének abban a korszaká­ben vett tevékeny részt az irodal­mi életben, amikor Karakozov diáknak IT. Sándor cár ellen el­követett merénylete után fokozó­dott a reakció nyílt támadása. Míg a hatvanas évek parasztlázadásai és a radikális értelmiség forradal­mi mozgalma engedményekre, meghátrálásra kényszérítette az uralkodó főnemességet, a hetve­nes években, különösen az említett merénylet után a reakció előtérbe lép és támad. Ugyanekkor a for­radalmi mozgalom is újult erővel terjed. Eszmei tartalma a „narod­nyikok" tanítása, akik a paraszt­szocializmust hirdették. A paraszt­ságot tartották Oroszország legha­ladóbb kizsákmányolt osztályának és a parasztmozgalomban látták a szocializmus megvalósításának út­ját, amelyet a falu patriarkális viszonyainak megőrzésével, az „obscsina" — a faluközösség útján képzeltek el. Ezért az értelmiség elment a nép közé, hogy művelje, felvilágosítsa őt és lángralobbant­sa benne a forradalom szikráját. Ezek a politikai és társadalmi viszonyok befolyásolták a hetvenes M. J. Szaltikov-Scsedrin, az orosz szatíra kiváló képviselője és nyolcvanas évek irodalmi életét is. A társadalmi életben nagy sze­repet játszik a forradalmi demok­ratáknak az 1866-ban megszűnt „Kortárs" (Szovremennyik) cí­mű lapja helyett megjelenő „Ha­zai jegyzetek" (Atyecsesztvennije zapiszki) című lap, amelyet Cser­nisevszkij és a többi forradalmi demokraták örökét folytató Nvekra­szov, majd halála után Szaltikov­Scsedrin irányított. Szaltikov-Scsedrin 1Q26. január 15-én született Szpasz-Ugol falu­ban. Szerencsétlen családi körül­mények között nőtt fel; szülei ál­landóan veszekedtek egymással. A gyermekek nevelését keményszívű nevelőnőkre bízták. Tízéves korában beadták a nemes ifjak moszkvai tanintézetébe, majd két év múlva a carszkoje szelői liceurnba került, ahol annak ide­jén Puskin hat évig tanult. Noha az intézetbe csak a cári udvarhoz feltétlenül hű nemesi családok fiait vették fel, a forradalmi szellem ennek ellenére is behatolt az intézet falai közé, ahová minden tiltott haladószellemű külföldi könyvet becsempésztek. Szaltikov-Scsedrin iskolatársai közül került ki Petra­sevszkij, a későbbi nagy összees­küvés vezére is. Szaltikov-Scsed­rin Bjelinszkij és Petrasevszkij hatása alatt fejlődött. 1848-ban tette meg első irodalmi lépését. A „Hazai jegyzetekben" megjelent első zsenge* irodalmi haj­tásaiban az egyenlőtlen szociális viszonyokat boncolgatja, bírálja a fennálló társadalmi rendet. Az „Ellentétek" című művében plédá^ olyan bátor kritikai hangon osto­rozza a társadalmi igazságtalansá­gokat, és olyan együttérzéssel haj­lik az elnyomottak felé, hogy egy reakciós osztálytársa megje­gyezte: „Bámulatba esem a cenzo­rok butaságán, akik ilyesmiket engedélyeznek. Hisz ez itt mást sem. bizonyít, mint az összes gaz­dagok és nemesek lefejezésénel; szükségét." Az 1848. évi franciaországi feb­ruári forradalom eseményei után I. Miklós cár cenzorai fokozták te­vékenységüket. így került érdek­lődésük központjába Szaltikov­Scsedrin is, akit társadalombíráló művei miatt a szibériai Vjatkába száműztek. Ebben az időben 21-en mentek Szaltikovval száműzetésbe. Ezek voltak a Petrasevszkij-féle összeesküvés részvevői, akiknek halálos ítéletét, köztük F. M. Dosz­tojevszkijét is, kegyelemből szibé­riai kényszermunkára változtatták. Szaltikov-Scsedrin nyolc évet töltött a száműzetésben és csak I. Miklós cár 1856-ban bekövetke­zett halála után térhetett vissza Pétervárra. Itt jelentek meg az „Orosz hírlap" (Russzkij vjeszt­nyik) lapban a „Kormányzósági vázlatok", amelyek hírnevet sze­reztek az írónak. Művében a tar­tományi tisztviselők önkényes és korrupt magatartását, a dolgozó nép jogfosztottságát ecseteli, os­torozza a társadalmi igazságtalan­ságokat. „Keserűbb szóval még senki sem illette társadalmi hi­báinkat és senki sem tárta még elénk ilyen kíméletlenül társadal­mi fekélyeinket" — mondta Cser­nisevszkij a „Kormányzósági váz­latokról". Szaltikov-Scsedrin, hogy szemé­lyesen részt vegyen a földreform végrehajtásában, elfogadta a rja­zanyi kormányzóság alkormány­zói tisztségét. Tevékenységével azonban annyira maga ellen boszi­tette a földesurakat, hogy „vice­gubernátor helyett vice-Robes­pierrenek" nevezték. 1862-ben nyu­galomba vonult. Petrasevszkij kö­réhez tartozó néhány barátjával együtt Csernisevszkij vezetésével új lapot akar indítani, amelyet azonban • t cári rendőrség nem en­gedélyez. 1863-ban, miután nyolc­hónapos betiltás után újra megje­lent a „Kortárs", ismét részt ves? a lap szerkesztésében Itt jelenik' meg számos műve, vitaírása a li­berálisok és reakciósok ellen. Szaltikov-Scsedrin a szatíra fegy­verét fordítja ellenük. 1880-ban jelenik meg legnagyobb regénye, a „Golovlev-család". A regényben egy nemesi család er­kölcsi és anyagi romlását, a „ne­mesi fészek" széthullását írja le. Mint a parasztságra támaszkodó demokrata mutat rá a forradalmi mozgalom erősödésének szüksé­gességére. A regény következete­sen egy család tagjainak halálával végződik. Nagysikerű szatirikus műve, az „Egy város története" a „Hazai jegyzetekben" jelent meg. Az orosz történelmi múltból merít. A mű az államrendszer hibáit állítja pel­lengérre. Élete utolsó éveiben elbeszélé­seket írt, amelyekben megrajzolta a cári önkényuralmi rendszer egyes képviselőinek alakját. 1884-ben megszüntették a „Hazai jegyzete­ket" és Szaltikov-Scsedrinnek nem engedték meg, hogy sajtószerv hiányában külön füzetecskékben, a nép számára hozzáférhető potom áron jelentesse meg elbeszéléseit. 1889. május 10-én halt meg. Éle­te utolsó pillanatáig kitartott az irodalom forontján és tollal a ke­fében hadakozott az önkényura­lom az elnyomó rendszer ellen, a parasztság, a kizsákmányoltak fel­szabadulásáért és a dolgozó embe­rek jobb, igazságos szocialista jö­vőjének megteremtéséért. Lőrincz László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom