Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-06 / 109. szám, csütörtök

UJSZ0 1954. május 6. „Az Egyesölt Államokat legfontosabb európai szövetségesei cserbenhagyták' — jelentette ki Dulles Genfben hazautazása előtt A genfi értekezlet hétfőn kezdődő második hetének első eseménye Dulles amerikai külügyminiszter elutazása a tanácskozások színhelyéről. Vasárnap Genfbe érkezett Luce aszszony, az Egyesült Államok római nagykövete, aki elkíséri Dullest Milánóba és részt vesz az amerikai külügyminiszter és Scelba olasz miniszterelnök rövid megbeszélésén. E tanácskozások tárgya laptudósítók szerint az „európai védelmi közösség" olaszországi ratifikálása és ezzel kai> csolatban a trieszti kérdés. Dulles, aki Eedell-Smith külügyminiszterhelyettesnek adta át az értekezleten részvevő amerikai küldöttség vezetését, délben elutazott Genfből. Dulles távozásával összefüggésben a „Neue Züricher Zeitung"' .Dulles külpolitikájának kudarcáról" ír, míg a „Basler Nachrichten" és a „La Suisse" megállapítja, hogy az amerikai külügyminiszter „teljesen elszigetelődött magános emberré vált Genfben", Ä zürichi „Die Tat" ezzel kapcsolatban „a nyugati hatalmak Washington által oly nagy buzgalommal kovácsolt egységfrontjának" bomlásáról ír és azt hangoztatja, hogy az amerikai politikával szemben bizonyosfajta „európai izclacional izmus" fejlődik ki, amelynek az az egyetlen feltűnő jellemvonása, hogy ázsiai kérdés: az indokínai probléma váltotta ki. Svájci sajtóvélemények szerint Washington Indokínával kapcsolatos agresszív tervének kudarca minden bizonnyal befolyásolja majd az úgynevezett európai védelmi közösség létrejöttét is. Dulles Genfben vasárnap zártkörű sajtóértekezletet tartott, amelyen csak amerikai újságírók vehettek részt. Az amerikai külügyminiszter búcsút vett az amerikai sajtó Genfben tartózkodó képviselőitől és kijelentette, hogy „Genfben lehetetlen volt következetesen érvényre juttatni az amerikai álláspontot, miután az Egyesült Államokat legfontosabb európai szövetségesei cserbenhagyták". A baseli „National Zeitung" kiemeli, hogy a multheti genfi események következtében „érezhetően elhidegült a viszony" egyfelől az Egyesült Államok, másfelől Anglia és Franciaország között. A svájci sajtó általában úgy vélekedik, hogy ^Dulles távozása után sokkal termékenyebbé válik a genfi értekezlet munkája. A lapok az indokínai kérdésben — amelynek érdemleges vitája hamarosan megkezdődik — pozitív, legalább is kompromisszumos megoldást várnak. Nguyen Quoc Dinh, a Bao Daj-féle Vietnam külügyminisztere vasárnap Genfbe érkezett és megbeszélést folytatott Bidault francia, Eden angol és Dulles amerikai külügyminiszterrel. E megbeszélés után — mint a „La Suisse" jelenti — Chauvel, Franciaország berni nagykövete felkereste Gromiko szovjet külügyminiszterhelyettest és tájékoztatta Bao Daj állásfoglalásáról. Chauvel egyben felkérte a szovjet küldöttséget, hogy hívja meg hivatalosan a genfi értekezlet indokínai vitájában való részvételre a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőit. Más jelentések szerint a Szovjetunió kormánya már intézkedést tett a Vietnami Demokratikus Köztársaság meghívására. A „Journal de Geneve" és más svájci lapok híradása szerint Genfben a hét közepén, valószínűleg szerdán megkezdődik az indokínai kérdés vitája, amelyen 9 kormány, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Bao Daj-féle Vietnam, Laosz és Kambodzsa képviselői vesznek részt. Az angol sajtó Churchill beszédéről Churchill érdekes kijelentései az angol-szovjet kapcsolatokról Churchill angol miniszterelnök pénteken este a „Primrose League" nevű konzervatív szervezet ülésén 4000 főnyi hallgatóság előtt beszédet mondott. Az angol miniszterelnök beszédének középpontjában Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonya állott. Mint a „Reuter" jelentette, Churchill azt mondotta, hogy „olyan kapcsolatokat kellene teremteni Oroszországgal, amelyek... meggyőzik az orosz népet és a szovjet kormányt arról, hogy békét, boldogságot és egyre növekvő virágzást, hatalmas országuk életének gazdagodását kívánjuk neki, bogy büszke és ragyogó szerepet szánunk nekik az emberiség vezetésében". Ugyanakkor Churchill ebben a beszédében is figyelmeztette Franciaországot, hogy ratifikálja az „európai védelmi közösség"-ről szóló szerződést. Az angol sajtó fő témája hétfőn Churchill fentemlített beszéde volt. A lapok a miniszterelnök kijelentései kapcsán elsősorban az angolamerikai ellentétekkel foglalkoztak. A konzervatív „Scotsman" vezércikkében azt állapítja meg, hogy a genfi értekezlet során mind világosabban kitűnik, hogy Anglia politikája eltér Franciaország és az Egyesült Államok politikájától. „Churchill beszéde — írja a lap — még jobban kiemelte ezeket az ellentéteket. Egyáltalában nem lehetett örvendetes Dulles számára, hogy Churchill éppen a mostani pillanatot választotta ki arra, hogy ilyen szavakat intézzen a Szovjetunióhoz 'í A laip ezután rámutat arra, hogy ma már nem lehet általános békés rendezés a Szovjetunió nélkül. „Nem lehet tartós az olyan rendezés — írja — amely mélyen gyökerező és el nem oszlatható bizalmatlanságon alapszik .. Amerika azonban ezt az utat választja." A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége elutazott a genfi értekezletre Május 3-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége Pan Van Don-nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mlniszterelnökhelyettesének vezetésével folytatta útját Moszkván keresztül, a genfi értekezletre. A küldöttséget a repülőtérre a következő személyiségek kisérték ki: V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, K. V. Novikov, a Szovjetunió külügyminisztériuma délkeletázsiai osztályának vezetője, A. I. Kudiskin, a Szovjetunió külügyminisztériumának protokollfőnöke, Sz. M. i Butuszov, a moszkvai szovje^^lnökhelyettese és I. Sz. Kolesznyikov tábornok, Moszkva város parancsnoka. A küldöttséget kikísérték a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségének vezető hivatalnokai, élükön Ven Nin ügyvivővel, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségének vezető hivatalnokai, élükön Lim Hen nagykövettel és a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövetségének vezető hivatalnokai, élükön Nguen Lon Ban rendkívüli és meghatalmazott nagykövettel. További belső zavarok Egyiptomban Nasszer alezredes, egyiptomi miniszterelnök — mint az „AFP" közli — hétfőn újságíróknak kijelentette, hogy az április 27-ről 28-ra virradó éjjel letartóztatások történtek kormányellenes összesküvés miatt- Naszszer közlése szerint 25 tisztet és 20 polgári személyt vetettek börtönbe. Azt mondotta: „A bűnös tiszteket a legszigorúbban fogják megbüntetni, hogy ezzel példát statuáljanak". Bejelentette azt is, hogy a letartóztatott tisztek ügyében hadbíróság Ítélkezik, a polgári személyek fölött pedig különleges katonai bíróság mond majd ítéletet. Az egyiptomi miniszterelnök szerint a felelősség egyrésze Kaled Mohieddin őrnagyra hárul, aki tagja volt az úgynevezett forradalmi tanácsnak, de most, mint Nasszer mondotta — „kitették a forradalmi tanácsból". Nasszer foglalkozott Nagib köztársasági elnök személyével is és azt mondotta, hogy „Nagib tábornokot meg kell róni, minthogy része volt a hadsereg különféle lázadó- és zendülő mozgalmainak indításában, amelyeknek révén lemondása után ismét hatalomra jutott. Ez azonban nem fog megismétlődni, — folytatta Nasszer — mert Nagib tábornok most az őt megülető helyzetben van, azaz a jelképes államfő helyzetében. Nagib tábornoknak most már semmi köze sincs az ország általános irányításához." Az USA, Anglia és Franciaország küldöttségei vezetőinek megbeszélése Bao Daj képviselőivel Május 3-án Genfben az USA küldöttségének vezetője B. Smith, Anglia képviselője A. Eden, Franciaország képviselője G. Bidault megbeszélést folytatott Bao Daj képviselőjével Nguyon Quoc .Dinh külügyminiszterrel, aki Genfbe érkezett. , A megbeszélés után közzétették Nguyon Quoc Dinh nyilatkozatát, amelyben rámutat, hogy a Bao Daj rendszer képviselője „készséges" részt venni az értekezleten a demokratikus Vietnam képviselőjével együtt, azonban már előre ellenvetést tesz az indokínai kérdés bármilyen olyan megoldása ellen, amely megsértené Vietnam „függetlenségét", „szuverenitását és területi épségét." Az értekezlettej kapcsolatos hivatalos jelentés szerint a megbeszélést a francia küldöttség épületében tartották G. Bidault elnöklete alatt. Amint a jelentés hangsúlyozza, ezen megbeszélés négy részvevője között megegyezés jött lét-e, amely szerint a Demokratikus Vietnam részvétele a genfi értekezleten nem jelentheti „jogi elismerését." Ezenkívül elhatározták, hogy a négy küldöttség — az USA, Anglia, Franciaország és a Bao Daj-i kormány képviselői a genfi értekezlet további folyamán is egymás között megbeszéléseket fognak folytatni, A pártmunkában érvényesítsük következetesen a kollektív vezetés elvét A „Nová Mysl" 1954. évi 2-ik számának vezércikke A pártvezetés legfontosabb elvének — a kollektivitás elvének következetes betartása egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy megjavítsuk a pártmunkát, biztosítsuk a feladatok teljesítését és a helyes döntéseket a pártéletben. A pártmunkában mindez ideig nem ritkán előfordul, hogy megsértik a kollektív vezetés elvét. Az ilyen pártellenes módszereket Slánsky bandája csempészte be a pártba. Slánsky igyekezett megkerülni a párt legfőbb szerveit és egymaga akart dönteni. Hasonló módszerek bukkantak fel számos kerületben, járásban és alapszervezetben is. A kollektív vezetés elvét sokhelyütt ilyen vagy amolyan formában egyéni döntésekkel helyettesítették. A Központi Bizottság rámutatott a kollektív vezetés elve megsértésének káros voltára és hangsúlyozta, ezeknek a hiányoknak a kiküszöböléséhez és a pártmunkában a kollektív vezetés elvének teljes érvényrejuttatásához szükség van arra, hogy valamenynyi vezető pártszerv és minden alapszervezet erre a kérdésre összpontosítsa figyelmét^ A párt arra az elvre támaszkodik, hogy csak a Központi Bizottság kollektív tapasztalata, kollektív bölcsesége, amely a marxistaleninista elmélet tudományos alapjára és a vezető káderek széleskörű kezdeményezésére támaszkodik, biztosítja a párt helyes vezetését, a párt sorainak megbonthatatlan egységét és összefogását, a szocialista rend sikeres felépítését. A kollektív vezetést elkerülhetetlenül gyengítik és megsértik ott, ahol befészkelődött a marxizmus-leninizmus szellemétől idegen személyi kultusz idealista elmélete. A személyi kultusz ellentétben áll a kollektív vezetés elvével és a párt, a pártközpont vezető szerepének, a tömegek alkotó kezdeményezésének lebecsülésére vezet. A személyi kultusz ártalmas elméletének megcáfolásáért folytatott harc elválaszthatatlanul hozzátartozik a pártvezetés legfontosabb elvének — a kollektivitás elvének teljes érvényesítéséért vívott harchoz. Pártunk a marxizmus-leninizmus felfogásából indul ki, amely nagy jelentőséget tulajdonít a vezető szervek irányító tevékenységének. A kollektivitás elve elsősorban azt jelenti, hogy a pártszervezetek bizottságai által hozott határozatoknak az ügy kollektív megvitatásából kell következniök. Álljanak bár a pártbizottság élén tapasztalt vezetők, legyen bár tudásuk akármilyen nagy, képességeik akárminő kiválóak, — egymaguk nem helyettesíthetik az egész kollektíva kezdeményező, képességét és tapasztalatait. A pártszervek mint a kollektív vezetés szervei, pártunk legjobbjaiból tevődnek össze: munkásokból, parasztokból, szakemberekből, a legkiválóbb szövetkezeti tagokból és katonákból, propagandistákból, népnevelőkből és más dolgozókból. Minden egyes vezető pártkollektívában tehát olyan emberek vannak, akik gazdag élettapasztalatokkal rendelkeznek. Ebben áll a pártszervek kollektív bölcsesége, amelyet semmiféle körülmények között sem pótolhat még a legfejlettebb egyén tudása sem. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyének által hozott határozatok mindig, vagy majdnem mindig egyoldalú döntések. Ezért támaszkodjanak a határozatok min; dig több ember tapasztalataira, legyenek a kollektív munka gyümölcsei. A kollektív vezetés elve megköveteli, hogy a vezető pártmunkások ne döntsenek a bizottság tagjai nélkül, hanem tanácskozzanak velük, vegyék tekintetbe indítványaikat és a kérdéseket oldják meg a tagokkal együtt, tekintetbe véve bíráló megjegyzéseiket. Akadnak azonban még olyan pártmunkások, akik szívesen parancsolgatnak, szívesen helyettesítik a pártiroda tagjait, nem veszik tekintetbe az aktivisták véleményét. Az ilyen vezetők, akik megsértik a kollektivitás elvét és a fontos kérdéseket, nem véve tekintetbe a kollektíva véleményét, egymaguk oldják meg, könnyen tévútra kerülhetnek és komoly károkat okozhatnak. A pártszervezet egyetlen vezető dolgozója sem állíthatja magát a kollektíva fölé és nem szállhat szembe vele. Ellenkezőleg, arra kell törekednie, hogy szilárd egységbe tömörítse a párttagokat és elsajátítsa tapasztalataikat. A pártvezető tekintélye tudásán és tapasztalatain, áldozatkészségén alapul. A puszta parancsolgatásnak csakúgy, mint a durvaságnak semmi köze a vezetés helyes elvéhez, nem az erőt, hanem ellenkezőleg, az illető vezető gyengeségét, alkalmatlanságát bizonyítja. A párt Központi Bizottsága legutóbbi ülésein ismét hangsúlyozta azt a feladatunkat, hogy emelnünk kell a pártvezetés színvonalát.- Véget kell vetni azoknak a jelenségeknek, amikor a pártszervezetekbe adminisztratív módszereket visznek be, amelyek a pártmunka bürokratizálására vezetnek. Ha a pártmunkában ilyen helytelen módszerek kapnak lábra, innen már csak egy lépés az egyének személyes döntéséhez, a kollektív vezetés elvének semmibevevéséhez. A pártvezetés kollektivitása a kommunista párt jellegéből következik, amely demokratikus párt, az egyformán gondolkozó emberek, a kommunisták harci szövetsége. Pártunk harcos szervezet, kiküszöböli és lerombolja mindazt, ami régi, elavult és újat alkot. A párt határozottan arra törekszik, hogy kiirtson minden, a pártmunka bürokratizálására irányuló kísérletet és küzd az olyan jelenségek ellen, amikor egyes vezető pártmunkások tevékenységüket parancsolgatásra építik fel, lebecsülik a kommunisj ták részvételét a pártvezetésben, megbénítják a tagok aktivitását és kezdeményezését. Számos, az utóbbi időkben végrehajtott intézkedés — közülük a legjelentősebb, a párt új alapszabályzatának jóváhagyása a párt 1952 -ik évi országos konferenciáján — arra irányul, hogy támogassa a komjnunisták aktivitását és kezdeményezését, következetesen érvényesítse a párton belüli demokrácia és a kollektív pártvezetés elvét. Ilyen értelemben kell felfognunk a párt alapszabályzatában végrehajtott változások mélyreható jelentőségét, amely elsősorban a párttagok kötelességeinek és jogainak új megszövegezésében nyilvánul meg. A kommunisták kötelességeiben, csakúgy mint jogaikban, kifejezésre jut az a lenini tétel, hogy a párt minden tagja felelős a pártért: ezért lehetővé kell tenni számára, hogy részt vehessen annak a pártszervezetnek vagy szervnek a döntéseiben, amelynek tagja. A pártdemokrácia minden tagnak lehetőséget biztosít, hogy teljes mértékben érvényre juttassa kezdeményezését és aktivitását és részt vegyen a pártmunka irányításában. A párt szempontjából életfontosságú, hogy a párttagok széles tömegei részt vegyenek a párt politikájának és feladatainak kitűzésében és végrehajtásában. A párt; soraiban egyesíti: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség legjobbjait, akiknek részvétele szükséges a pártmunka irányításában. A párt arra törekszik, hogy a tagságnak egyre nagyobb rész jusson az egész pártmunka vezetéséből. A párton belüli demokrácia fejlődésével karöltve gyarapodik a pártszervek munkájának kollektivitása. A párt a demokráciát úgy értelmezi, mint a párttömegek aktivitásának fokozódását és öntudatának növekedését és ezeket a tömegeket rendszeresen bevonják nemcsak az egyes kérdések megvitatásába, hanem a róluk hozott döntésekbe, a munka irányításába is. Éppen a párttömegek aktivitása és alkotó ereje jelenti a párt le^yőzhetétlenségének egyik legmélyebb forrását.A demokratikus centralizmus