Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-30 / 131. szám, vasárnap

1954 máius 30. III S 20 Ma&ánít felvirágzásának terve A mult év szeptemberi kormány­határozat fontos misssgyekö orszá­gunk életében. Ez a határozat lé­nyegében megalapozza további fej­lődésünket, irányt mutat a dolgozók jóléte, magas életszínvonala felé vezető úton. Megszületésének egyik döntő oka az volt, hogy eddigi ro­hamos fejlődésünk során komoly aránytalanságok keletkeztek, ame­lyek fékezték további fejlődésünket, mind gazdasági, mint politikai té­ren. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése közti aránytalanság fel­számolása, ez az első, legfontosabb láncszem, amelyet megragadva, biz­tosíthatjuk a szeptemberi kor­mánynyilatkozat teljesítését. Ezi az állítást igazolja a CsKP Központi Bizottsága elnökségének javaslata. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának a mezőgazda­sági termelés legközelebbi 2—3 éven belül való lényeges növelésére vo­natkozó irányelvekre, amelyet egy héttel ezelőtt közölt sajtónk. Olyan terv ez, amely egyes mezőgazdasági termények Legyüjtési és felvásárlási árainak emelése, a kötelező beadá­sok normáinak csökkentése, az elő­nyös hitelnyújtás, a beruházások emelése, a gépi eszközök szállításá­nak fokozása, valamint a harmadik árleszállítás után igen mélyrehatóan és átfogóan két-három évre előre ütemezi a mezőgazdaság fejlődését és kitárja a város és falu bőséges élelmiszerellátása, a további árcsök­kentések felé vezető utat. Mit mutat a mezőgazdaság eddigi fejlődése 1 Az elért, kétségen kívül igen je. lentös- sikerek mellett fékező té­nyezővé vált az, hogy a mezőgazda­ság, mint egész, messze elmaradt iparunk fejlődése mögött és színvo­nala nem sokkal haladta túl a há­ború előtti színvonalat. Mindez egy­magában még nem mond meg min­dent. Tekintetbe kell ugyanis ven­nünk, hogy kormányunk és pártunk politikája következtében jelentéke­nyen emelkedett a dolgozók reálbé­re és így vásárlóképessége is, mind nagyobbak az igények, a szükségle­tek. Ennek következménye az, hogy elsősorban élelmiszerben csak rend­kívül felduzzasztott behozatalunkkal tudjuk biztosítani a kereslet kielégí­tését, söt ennek ellenére egyes, ig!?n fontos cikkekben, állandó hiány mutatkozik. Az ilyen és ha­sonló jelenségek természetesen za­varják a munkás-parasztszóvetség megszilárdulását. Mi az útja-módja az államrend­szerünk alapját képező munkás.pa­rasztszövetség megerősítésének ? Ez kettős feladat teljesítését köve­teli meg. Egyfelől a munkásosztály­nak hatékony segítségével meg kell teremteni a mezőgazdaság fellendü­lésének gazdasági, szervezési és po­litikai előfeltételeit; másfelől a me­zőgazdaságban dolgozóknak mara déktalanul és kezdeményezzen ki kell használniok az adott lehetősé­geket, hogy biztosítani tudják or­szágunk élelmiszerellátását és köny. nyüiparunk szükségleteit. Tehát a legszorosabb kapcsolatra, együtt­működésre van szükség. E kérdés fontosságának felmérése tette lehe­tővé, hogy 1953. szeptember 15-e óta következetesen folytatjuk azt a politikát, amelynek sikeréhez' első­rendű feltétel a virágzó mezőgazda­ság rövid néhány év alatti megte­remtése. E politika következtében parasztságunk érdekeltebb lett a termelés fokozásában és így meg­növekedett termelési kedve. És erre épít a központi bizottság elnökségé­nek javaslata, amely kitűzi, hogy a dolgozó parasztságnak a következő két.három év során jelentős méretű segítséget nyújtunk élelmiszerbősé­get teremtő tevékenységében. Az irányelvek nagy feladatokat tűznek mezőgazdaságunk elé, 'le ugyanakkor nem marad el a ha­tékony segítség sem, hogy a terv így reális, teljesíthető legyen. 1957-ig — az irányelvek alapján — legalább 200.000 hektárral kell nö. vélni a szántóföldek területét. Nem csekély feladat az eddig parlagon heverő hatalmas földteriiletek meg­művelése. De dolgozó parasztsá­gunk, az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodók bizonyára mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a célt elérjék. A feladat annál is inkább megoldható, mivel a szer­ződésileg megművelt, eddig parlagon heverő földekre két éven keresztül nem rónak ki beadást, majd a har­madik évben az ilyen földterület fe­léről kell csak beadni terményeket. A rétek és legelők szántófölddé va­ló átalakításuk esetén pedig 3 évig beadásmentesek. Ehhez járul az is, hogy ilyen terület után 5 évig nem kell földadót fizetni. Ha számolunk még az állam által nyújtott hitellel, •a gépi eszközök nagyarányú beveté­sével és más hasonló intézkedések­kel, láthatjuk, hogy nem lázálom és nem délibáb ennek a feladatnak teljesítése. A növényi termelés növelése, ez a következő nagyfontosságú célkitűzés Búzában átlagosan legkevesebb 12 százalékkal, a rozsban 10, a burgo­nyában 15, a cukorrépában 18, a repcében 30, a lenben 29, a komló­ban pedig 34 százalékkal kell nö­velni a hektárhozamot. Vagyis a nö­vénytermelésben az elsőrendű fel­adat: a hektárhozam emelése. Mit feltételez ez? Az öntöaött teriiletek kibővítését, a haladó agrotechnikai módszerek érvényesítését, a megfe­lelő trágyázást, harcot a növényi kártevők és gyomok ellen, stb. Ve­gyük csak a trágyázás kérdését. Minden dolgozó paraszt jól tudja, hogy mit jelent a terméshozam eme­lése szempontjából a megfelelő trá­gyázás. És iparunk 1955-ben, az el­múlt évhez viszonyítva 61 százalék­kal több nitrogéntartalmú, £3 szá­zalékkal több foszfortartalmú és 24 százalékkal több káliumtartalmú műtrágyát szállít mezőgazdaságunk­nak. 1956-ban és 1957-ben még en­nél is több műtrágyát kapnak EFSz-eink, állami gazdaságaink, dolgozó parasztjaink. Hazánk valamennyi dolgozója lel­kesedéssel olvasta az irányelvek ter­vezetében az állattenyésztési ter­melés növeléséről szóló részt. Nem is csoda. 1958-ig az 1953. évhez vi. szonyítva a hústermelés 26 száza­lékkal fog növekedni és ebből 1955­ben a sertéshúsé, valamint a zsíré 34 százalékkal, 1956-ban 47 száza­lékkal és 1957-ben 51 százalékkal. A tejtermelés ezekben az években: 31 százalékkal növekszik. Az út ha­sonló itt, mint a növénytermelésben: az emelkedést elsősorban a gazda­sági állatok hasznosságának foko­zásával kell elérni. A mezőgazdasági termelés növekedésének egyik gátló körülménye a munkaerőhiány Az ipar az elmúlt években sok százezer embert szívott fel és ezt a mezőgazdaság nagyarányú gépesíté­se sem tudta megfelelőképpen ellen­súlyozni. Ezért oly. nagyfontosságú az a javaslat, amelynek alapján 1957-ig 320.000 állandó dolgozót nyer mezőgazdaságunk. Az új dol­gozók toborzásánál azon lesz a hangsúly, hogy megjavuljon az eddi­gi kedvezőtlen korösszetétel. A to­vábbi fejlődés szempontjából ugyan­is elfogadhatatlan az az állapot, hogy mezőgazdaságunkban a fiatal munkaerők száma aránytalanul ala­csony. A dolgozók állama gondosko. dik arról is, hogy a mezőgazdaság­ba magas képzettségű szakkáderek kerüljenek. v A mezőgazdasági géppark lénye­ges kiszélesítése szintén újabb se­gítség dolgozó parasztjainknak. Csak néhány számadat ezzel kap­csolatban: mezőgazdaságunk 1957­ig 9.500 kultivációs traktort, 9.000 trágyarakodógépet, 12.100 istálló, trágyateregető gépet, 6.100 teher­autót, 3900 tralitoros vontatókocslt kap. Százával épülnek ki az új trak­toros brigádközpontok. És nem csak ez! A következő években sokkal jobban gondoskodunk a gép- és traktorállomások dolgozóinak szük­ségleteiről. 3230 lakásegység épül fel és 1900 családi ház, megjavuťaz egészságügyi gondozás, és fellendül a kultúrélet. Mindez és sok más in­tézkedés első feltétele annak, hogy három é v múlva a növényi és állat, tenyésztési termelésben gépesitve legyen elsősorban a fárasztó munka. Az EFSz-ekben — az irányelvek alapján — az őszi szántást 90 szá­zalékra, az ősziek vetését 70 száza, lékra, a gabonafélék kombájnokkal való aratását 50 százalékra, a len betakarítását 92 százalékra gépek­kel kell elvégezni. A feladat teljesít­hető — a feladatot teljesítenünk kell. Nem csekély célkitűzések állnak az állami gazdaságok dolgozói előtt Munkájukban nagy segítséget fog jelenteni az az intézkedés, amelynek alapján a jövő év elejétől az állami gazdaságok, a bevált szov­jet példa szerint, specializálódni fog­nak és így figyelmüket nem apróz­zák fel, hanem egy bizonyos döntő feladatra összpontosítják. Ez a spe­cializálódás összhangban lesz a nép­gazdaság szükségleteivel, mivel az állami gazdaságok elsősorban azt fogják termelni, amire égetően szük­ségünk van. De ugyanakkor termé, szetesen az állami gazdaságok ter­melési irányvonalát a természeti vi. szonyoknak és a föld minőségének tekintetbevételével fogják meghatá­rozni. Másrészt javulni fognak az állami gazdaságok dolgozóinak élet­körülményei is. Ez azért fontos, hogy végre leszámoljanak az egész­ségtelen munkaerőhullámzással. És erre a legjobb gyógyír: 6.200 lakás­egység épül, a családiházak építésé­nek széleskörű akciójával. Az irányelvek részletesen felso­rolják az ipari dolgozók közvetlen feladatait is. A fentebb említett gé­pi eszközökön kívül az ipar már 1955.ben többek között leszállít 1.000 burgonyassedögépet, 29.500 traktorosboron át, 18.000 traktoros vetőgépet, 33.000 különböző fajtájú kultiválógépet, 10.000 mütráayaszó­róTípet, 9.700 traktoros elöhántós­ek.'t stb. A vegyiipar feladatait már szintén említettük. Az állami terve­ző intézetekben többszázmillió érté­kű tervezési munkát végeznek el a következő két-három évben. A me­zőgazdasági termelés fellendítésében nagy szerepet fognak vinni a tudo­mány és a kutatás dolgozói is. akik­nek az a céljuk, hogy az eddigi nagy sikereket jelentősen túlszárnyalják. A terv nagyvonalúsága ugyanakkor megköveteli azt is, hogy lényegesen megjavuljon a mezőgazdasági ter. melés irányítása, a felső szervektől kezdve egészen a helyi nemzeti bi­zottságokig. Elsősorban a pártszervezetek és tömegszervezetek feladata, hogy minden vonalon, jó meggyőző munkával, leszámoljanak a mező­gazdasági termelés lebecsülésével, azzal a jelenséggel, amely még itt­ott, de nem is szórványosan észlel, hető. Minden dolgozónak tisztán kell látnia azt, hogy a szocializmus győ­zelemre juttatása nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság fellendítésé, nek kérdése is. A város és a falu dolgozóinak szoros együttműködése itt nélkülözhetetlen feltétel. Ennek alapján minden dolgozónak ki kell vennie a részét az irányelvek gyakorlati teljesítéséből. Ennek fel­tétele, hogy elsősorban a kommunis­ták, a falusi pártszervezetek tagjai épp úgy, mint az üzemieké részlete­sen megismerkedjenek az irányel­vekkel és a rájuk vonatkozó részt munkahelyükre feldolgozzák. Harmadszor el kell érnünk azt, hogy a falu dolgozói, a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgo­zói és minden egyénileg gazdálkodó kis- és középparaszt éljen is az adott lehetőségekkel. A helyi párt­szervezetek és a helyi nemzeti 1 bi­zottságok egyik legfontosabb felada­ta az, hogy a dolgozó parasztok kezdeményezését ne hagyják elsik­kadni, hanem mezőgazdaságunkat támogató tökét kovácsoljanak belő­le. Az irányelvek az 1955J—57. évekre vonatkoznak. Meg fogja őket tár­gyalni pártunk X. kongresszusa. De ez nem jelenti azt, hogy ölbe tett kezekkel várhatjuk a január else­jét. A ,,hej ráérünk arra még" pató­páli jelszónak nálunk nincs helye. A tavaszi, nyári és őszi mezőgaz­dasági munkák során meg kell szü. Ietniök az első részlegeredmények­nek és ami a legfontosabb: az irány­elvek teljesítése feltételeinek. Ké­szüljünk fel jól fejlődésünk jelenie­gi szakaszának döntő feladatára. Hazánk felvirágzása: a mi érde­künk, a dolgozó nép ügye. Gály Iván Érdemes jól megkapálni a cukorrépát A nánai állami gazdaság dolgo­zói nagy súlyt fektetnek arra, hogy a növényápolási munkákat necsak gyorsan, de jól elvégezzék• Ha a ka­pálást és a cukorrépaegyélést jól el akarják végezni, ez kissé több időt vesz igénybe, de azt tartják, hogy megéri, mert így jóval nagyobb ter­mést takarítanak be. Ha felületesen nézzük a dolgot, úgy gondolnánk, hogy az is késlelteti a munkát, hogy­ha a cukorrépát az egyelés után fej­trágyázzák. Ez a késés azonban nem megy a termés rovására, hanem elő­segíti a hektárhozamok növekedését. A gazdaságban négy munkacsoport dolgozik. Ha azonban az egyik cso­portnak a répája már sürgette az egyelést, a többi csoportok is segítet­tek neki. A munkacsoportoknak 78.25 hektár répájuk van. Ferenc elvtárs csoportja már befejezte a cukorrépa­egyelést. Az ö csoportjában túlnyo­mó részben idősebb férfiak dolgoz­nak. A csoportban lévő lányok közű' a Truszka-testvérek jártak élen a munkában. Az ebedi gazdaságban is szépen ha­ladnak a növényápolási munkákkal. Az egyes munkacsoportokat azonban hátráltatta a munkában az, hogy vonatuk reggel későn érkezik és már 17 órakor be kell fejezniök a mun­kát, hogy elérjék a vonatot. Mind­ezek ellenére a csoport tagjai — ha a munka úgy kívánta — még 19 óra­kor is kint dolgoztak a földeken és csak a késő esti órákban mentek ha­za. Május 20-án a takarmányfélék ka­szálását is megkezdték a gazdaságok­ban. A kaszálás három első napjá­ban Kollár, Stefankovics, Gyarmati és Moravcsik traktorosok napi fel­adatukat 136 százalékra teljesítették. Szorgalmasan dolgozik a kertészcso. port is. Cukorrépájukat már kiegyel­ték, krumplijukat már megkapálták, a paradicsomot és a paprikaféléket már kiültették, most pedig a dinnye­palántákat ültetik. A dohányültetés­sél is végeztek már, sőt egy részét már be is kapálták. A gazdaság vezetősége és a cso­portok között ' megvan a szoros együttműködés. Mindig megbeszélik a további teendőket és ezzel nagyban segítik a munkák zavartalan mene­tét. Nagy József, Nána Meg kell gyorsítani a len vetését A május 20- és 25-ke közti kedvező időjárás meggyorsította a tavaszi mezei munkákat. Ez külö­nösen a dohányültetésben és a zöldségfélék kapálásában mutatko­zott meg. Ebben az időben 20 szá­zalékkal bővült a beültetett do­hányföldek területe. A cukorrópát 15.7 százalókkal nagyobb területen kapálták és 27.3 százalékkal na­gyobb területen egyelték az eddigi­nél. A kukoricát 11.5 százalékra kapálták meg. A cukorrépa egyelését az agro­technikai határidőn belül, azaz hét nap alatt kell elvégezni. Az így kiegyelt cukorrépa 300 mázsás hektárhozamot is hozhat. Ha egy héttel később egyelik a cukorrépát, akkor kb. 26 mázsával kevesebb a hektárhozam, ha két héttel ké­sőbb, akkor kb. 57 mázsával, ha egy hónappal később, akkor 100 mázsával kevesebb hektáronként a termés. Az első esetben 400 koro­ng, a másodikban 800, a harmadik­ban 1.500 korona a veszteség. Azon­kívül kevesebb a takarmány érté­ke és a melasztartalom is. Az utolsó öt nap alatt a len ve­tésében nem történt lényegesebb változás, vetési területe csupán 4 százalékkal növekedett. Ebben kü­lönösen az egyénileg gazdálkodók maradtak le, akik csak 56 száza­lékra, míg a szövetkezetek 97.2 százalékra vetették el a lent. A legjobban lemaradt járások közé tartozifca homonnai, a szvi-dníky, az ólublói, kézsmárki, poiprádi, rőcel, hnustyai, újhelyi, trencséní és pri­vigyei járás. Gazdaságosan felhasználják a gépek erejét A földművelésügyi megbízotti hivatal a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében nehéz gép­parikkal rendelkező traktorállomá­sokat létesített. A nehéz gépparkfkai rendelkező gépállomások fő feladata a parla­gon heverő földiek megművelése és siiógödrók építése. Ezenkívül fon­tos feladata: az utak, rizsföldek, a halastavak és a folyók medrének gépi munkával való karbantartása. Szlovákiában az említett gépállo­mások négy körzetre, a hratislavai­ra, nyitraira, besztercebányaira és a kassaira oszlanak. Az egyes mun­kahelyek dolgozói igen szép ered­ményeket érnek el. A munkában a legjobban a Dankó-Borsányi kettős tűnt ki. 249.70 százalékos teljesít­ménnyel. A buldózerrel dolgozók 249.10 százalékra teljesítették a ter­vet. A nyitrai csoport Gasparik elvtárs vezetésével 147.71 százalék­ra, a bratislavai csoport Halama elvtárs vezetésével 105.40 százalék­ra teljesíti feladatait. A párt X. kongresszusa tisztele­tére felajánlották, hogy rövid időn belül megművelnek 500 hektár­parlagon heverő földet és több si­lógödröt építenek. Ezeket a mun­kasikereket a szocialista verseny terjesztésével akarják elérni. A nehéz gépparkkal rendelkező gépállomások létesítése a párt­nak és a kormánynak a dolgozók­ról való gondoskodásáról tanúsko­dik. A szövetkezeti tagolt, a kis­és középparasztok meggyőződhet­nek, hogy milyen nagy segítséget jelent a munkásosztállyal való szö­vetségük. A parasztságnak alkal­ma nyílik arra, hogy minden lehe­tőséget kihasználjanak a mező­gazdasági termelés fokozására, ami­ben eddig nagyon lemaradtunk. Ettől a törekvéstől függ életszín­vonalunk emelkedése. Soltész György, Bratislava. A mezőgazdaságban dolgozók téli iskolázásának eredményei A nyitrai kerület szövetkezetei­ben, állami gazdaságaiban, gép­es traktorállomásain a téli időszak folyamán szaktanfolyamok létesül­tek. A szövetkezeti tagok 45 hú­roméves szövetkezeti iskolában ta­nultak, s a hallgatók száma 1.063 volt. A szövetkezetekben 361 alap­fokú szövetkezeti munkaiskola is volt. 1.824 hallgatóval. Legjob­ban a lévai, a komáromi és a vere­bélyi iskolák működtek. A lévai járásban- 5 hároméves és 34 alap­fokú szövetkezeti munkaiskola volt. Az előadásokon átlag 120 hallgató vett részt. A szövetkezeti iskolák között legjobb a derecsényi volt. A hallgatók az iskolában értékes tapasztalatokat szereztek a növény­ápolás és állattenyésztés terén. Ezeknek alkalmazása most segítsé­get nyújt a mezőgazdasági állatok hasznossága és a magasabb heík­tárhozamok biztosítására. Az állami gazdaságod? mult év novemberében 11.126 hallgatóval és 1.099 előadással tartottak isko­lát. Legjobban a nánai, a csalló­közaranyosi és a zselfzi működött A hallgatók mindig a tervezett lét­számban voltak jelen. A gép- és traktorállomásokon 85 csoportra oszlott az iskolázás. A 486 előadáson 2.286 hallgató vett részt. A legjobb a köbölkúti gép- és traktorállomás üzemi isko­lája volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom