Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-30 / 131. szám, vasárnap

346 UISZO 1954 május 26. A genfi értekezlet máfus 28-i ülése A csehszlovák nép örül a magyar nép sikereinek Július Ďuriš üdvözlete az MDP III. kongresszusához Május 28-án a koreai kérdés megtárgyalásában részvevő kül­döttségek ötnapi szünet után ren­des plenáris ülést tartottak. Az ülésen A. Eden elnökölt. Mint ismeretes, Pjun Jun Tai, Li Szin Man k/ülügyminisztere az első ülésen előadta a délkoreai küldött­ség javaslatát, amelyet az USA dik­tátumára állítottak össze és amely arra irányul, hogy az USA a li­szinmanista-rendszer zászlaja alatt uralmát az egész Koreára kiterjesz­sze. E javaslattal kapcsolatos kül­földi sajtókommentárok beismerik, hogy a délkoreai küldöttség javas­latai azt a célt szolgálják, hogy meghiúsítsák a koreai kérdés ered­ményes megtárgyalását a genfi ér­tekezleten. Nem volt véletlen, hogy Li Szin Man Pjun Jun Tainak a genfi ér­tekezleten mondott beszédével egy­időben Szöulban nyilatkozatot tett, amelyben a koreai kérdésről szóló genfi tárgyalások azonnali beszün­tetését követelte és azt akarta, hogy „ultimátumot" nyújtsanak be a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságnak és a Kínai Népköztár­saságnak, hogy ezáltal kényszerítve legyenek a délkoreai, illetve az amerikai javaslatok elfogadására. Bedell Smithnek, az USA képvise­lőjének ezen az ülésen mondott be­széde újból megerősítette, hogy az USA küldöttsége nem hajlandó hozzájárulni a koreai kérdésnek a i koreai nép nemzeti jogai elismerése alapján való megoldásához és hogy | A Béke-Világtanács berlini rend­kívüli ülésszakának utolsó plenáris ülését — a május 28-i plenáris ülést — Walter Friedrich tanár, a Német Béketanács elnöke vezette. A Báke-Világtanács elnöksége titkárságának jelentése szerint a Eéke.Világtanács rendkívüli üléssza­kán a tanács 327 tagja és 57 ven­dég vett részt. A délelőtti és a délutáni ülés kö­zötti szünetben az egyes bizottsá­gok ülést tartottak, 3 óra után a kongresszusi terem szónoki emelvé­nyére léptek az utolsó szónokok. Ervin Scharf osztrák küldött rá­mutatott Nyugat-Németország re­militarizálásának veszélyére, amely Ausztriát is fenyegeti. Ezt a ve­szélyt fokozza Ausztria nyugati ré. s :einek militarizálása az Egyesült Államok és az osztrák kormány ál­tal. Lao Date vitafelszőlalásában a népek közötti kultúrcsere kérdései­vel foglalkozott. Rámutatott az in­diai-kínai többezer éveä kultú­"ílis kapcsolatokra, amelyek sike­resen fejlődnek. E kérdéssel foglal­kozott Mao Tun, a Kínai Népköz­társaság írószövetségének elnöke is. — Feladatunk, hogy folytassuk a népek közötti kulturális kapcsola­tok fejlesztésére irányuló törekvést — mondotta Mao Tun. — Igy járu. lunk a legjobban hozzá a nemzet­i Szí feszültség enyhítéséhez és a kollektív biztonsági rendszer meg­teremtéséhez. Tavfik Toubi izraeli küldött az imperialisták intrikáiról beszélt, amelyekkel újból aláássák az Izrael és az arab országok közötti kap­csolatokat. Edgár Buchsbaum bnazil tábornok és Amesti Zurita, a Chilei Békevé­dök Bizottságának elnöke a kom­munistaellenes uszításokról beszél­tek. — A latinamerikai országok né­pei a demokratikus szabadságjogo­kért és biztonságuk biztosításáért harcolnak — mondotta Buchsbaum t ')ornok. Ezután a küldöttek lelkes taps­s >1 üdvözölték a „Gaselan" berlini r ,?mzeti vállalat ifjúságának ének­c Uttesét, amely elénekelte Sosz­l kavics békedalát. A következő felszólaló Ivor Mon­I (Anglia), a Béke-Világtanács • íökségének tagja, a kollektív '.tonságról mondott nagyterjedel­j- ü beszédében hangsúlyozta, hogy e biztonságnak magában kell fog­a genfi értekezleten igyekszik el­érni azt, amit az USA nem tudott elérni a koreai nép ellen indított fegyveres agressziójával. Smith egész beszédében megis­mételte azokat az elcsépelt, hamis érveket, amelyek segítségével az USA és az USA-hoz tartozó kül­döttségek megkísérelték, hogy a koreai népre rákényszerítsék az ENSz közgyűlésének a koreai kér­désről hozott törvénytelen határo­zatát. Smith beszédében a koreai események fejlődését épp oly ha­misan állította be, mint az ameri­kai diktátumnak engedelmes or­szágok képviselői, hogy ezáltal ál­cázza azt a tényt, hogy az ENSz zászlaját csupán a Korea elleni amerikai agresszió álcázásának használták fel. Smith megkísérelte minden téren védelmezni az ENSz Korea elleni akcióit és egy szót sem mondott Korea demokratikus alapokon való egyesítésének kérdéseiről. Teljes hallgatással tért el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldött­ségének javaslatai felett, amelyek Korea nemzeti egysége felújításá­nak konkrét programmját adják. Hallgatott az összkoreai szabad vá­lasztások megvalósításáról, vala­mint a semleges államok ellenőrző bizottságának megalakítására tett javaslatról is, amelyet a Kínai Nép­köztársaság küldöttsége terjesz­tett elő. Smith csupán kijelentette, hogy támogatja a Dél-Korea kép­viselője által május 22-én ,előter­jesztett javaslatokat. Az USA kül­döttsége ezáltal bebizonyította, hogy nem akar utakat keresni a koreai probléma megoldására. Ezután UTÍitia, Columbia kép­viselője szólalt fel. Kijelentette, hogy az a célja, hogy módot talál­jon a Koreai Demokratikus Köz­társaság javaslataival kapcsolatban megnyilvánult két álláspontnak összeegyeztetésére. Azonban ez a kijelentés, amint megmutatkozott, csupán dekoratív jellegű volt, mert a columbiai küldött teljesen támo­gatta az USA és a Li Szin Man­kormány állásfoglalását, amikor ki­jelentette, hogy a koreai kérdést csupán „az Egyesült Nemzetek vé­dőpajzsa alatt lehet megoldani." Ezen az ülésen az amerikai dip­lomácia állásfoglalását, amely nem óhajtja a koreai kérdés békés meg­oldását és az egységes, független és demokratikus koreai állam megala­kítását, támogatták Törökország, Thaiföld és Görögország képviselői is. A koreai kérdés békés megoldá­sának ellenzőihez csatlakozott az ausztráliai képviselő is. Azt állí­totta, hogy a délkoreai küldöttség utolsó javaslatai bizonyos enged­ményeket tartalmaznak, jól lehet ezek a javaslatok a valóságban egy­szerűen megismételték azt az állás­pontot, amelyet az USA küldöttsé­ge és a Li Szin Man-isták a genfi értekezlet elején foglaltak el. Az ülés ezzel véget ért. Eden, az ülés elnöke kijelentette, hogy a kö­vetkező ülés dátumát a megszokott módon tudatják a küldöttekkel. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának május 26-i ülésén üdvözlő beszédet mondott Július Ďuriš pénzügyminiszter, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja küldött­ségének vezetője. A kongresszus küldötteinek nagy tapsa közepette a következőket mondotta: Engedjék meg, hogy ezen jelen­tőségteljes kongresszus alkalmából Csehszlovákia Kommunista Párt­ja és a csehszlovák nép őszinte és testvéri üdvözletét tolmácsoljam a Magyar Dolgozók Pártjának és az egész magyar népnek. A Magyar Dolgozók Pártja ve­zetésével nagy sikereket ért el a magyar dolgozó nép. Pártjuk ve­zetésével valóra válnak a magyar nép régi vágyai. A nép boldog jö­vőjéért vívott harcában a párt el­nyerte a magyar nép bizalmát és az egységes munkásosztály élén megbízható és bölcs vezetője a nemzetnek. (Nagy taps.) Petőfi, a magyar nép halhatat­lan költője „a nép nevében" cí­mű költeményében vádolja az ura­kat, hogy az alkotmányból ki­szedték a rózsákat és a népnek csak a töviseket hagyták. A Ma­gyar Dolgozók Pártja vezetése alatt eltávolították az alkotmány­ból és a nép testéből a töviseket és a magyar nép, mint ennek az országnak egyetlen gazdája és ura, becsületes munkájával olyan életet épít magának, mely napról napra több rózsát terem és boldogabb életet biztosít számára. Magyarország dolgozó népe nagy sikereket ért el a szocialista ipar felépítésében. A magyar falu és a magyar paraszt életében megvaló­sultak az évszázadokon át óhajtott történelmi változások. Ezek a sikerek őszinte örömmel töltik el a csehszlovák népet is. Ezek a sikerek a mi és a világ összes békeszerető népeinek sike­rét is jelentik. (Taps.) Népünk to­vább fogja mélyíteni a nemzeteink közötti testvéri szövetséget. Közös építőmunkánkban továbbra is se» gítségére leszünk egymásnak és továbbra is támaszkodni fogunk közös barátunkra és védelmezőnk­re — a nagy Szovjetunióra. (Lelkes taps.) Sohasem feledkezünk meg arról, hogy a Szovjetuniónak kö­szönhetjük, hogy a nép most az ország igazi gazdája és azt, hogy nemzeteink testvéri szövetségben, együtt építhetik szabad hazájukat. Nemzeteink a világ összes béke­szerető népeivel együtt mély hálá­val tartoznak a Szovjetuniónak, szívós erőfeszítéséért, amelyet a nemzetiközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása érdekében kifejt. A Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak a' genfi konfe­rencián folytatott szívós harcát az összes nemzetek azért kísérik o'van nagy rokonszenvvel, mert ez a harc az egész békeszerető emberiség akaratát és reményét fejezi ki. A világ összes népeinek óhaja, hogy Ázsia nemzetei újból béké­ben éljenek és hogy megszilárdul­jon a világbôke. Az emberiség nagy győzelmét jelenti, hogy Genfben Ázsia békéjéért — és a világ bé­kéjéért harcoló Szovjetunió oldalán ott harcol a nagy Kínai Népköz­társaság is. Ugyancsak összhangban áll az összes békeszerető népek érdekeivel az is, hogy az „erő politikájának" kifejtőit egyre jobban elszigeteljék, hogy érvényre jusson az európai kollektív biztonság politikája, amel y megakadályozná a német militariz­mus felélesztését. A békeszerető emberiség érdekében áll, hogy tel­jes mértékben érvényre jusson a népek békés együttélését és az egy­re szélesedő kereskedelmi kapcso­latokat szolgáló békepolitika. A népi demokratikus Magyaror­szág jelentős helyet foglal el a bé­ke és a demokrácia táborában. A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa további lendületet ad a szocializmus építése útján haladó szép hazájuknak, és eredményeik hozzá fognak járulni a világbéke megszilárdításához. (Taps.) Pártunk és népünk nevében me­legen üdvözlöm a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusát a test­véri magyar népet és további nagy sikereket kívánok munkájukhoz. (Hosszantartó taps.) Éljen népeink testvéri szövetsége és örök barátsága! Éljen a harcokban edzett és az építőmunka vezetésében kipróbált Magyar Dolgozók Pártja! (Taps.) örök hűségben és megbonthatat­len testvéri egységben a Szovjet­unióval előre a béke győzelméért! (Hosszantartó lelkes taps.) A Béke-Világtanács berlini rendkívüli ülésszaka véget ért lalnia a népek kollektív együttmű­ködését a gazdaság, a kultúra és a sport terén is. Abdallah Adra libanoni küldött kiemelte a gazdasági kapcsolatok fontosságát a béke megőrzése szem. pontjából. Nagy elismeréssel beszélt az országa és Csehszlovákia kö­zötti gazdasági kapcsolatokról, ame­lyek alapján Libanon/később gazda­sági együttműködést fejthet ki a többi népi demokratikus országok­kal és a Szovjetunióval is. Nyikolaj Orlov ' (Szovjetunió), a politikai közgazdaságtan tanára is kiemelte az országok közötti gaz­dasági kapcsolatok fontosságát. Or- lov tanár számos példán mutatott rá, hogy milyen sikerek érhetők el a baráti együttműködés alapján. Dr. Joseph Wirth volt birodalmi kancellár beszéde kifejezésre juttat­ta a nyugatnémet hazafiak akara­tát, akik súlyos körülmények között harcolnak Ádenauer háborús politi­kája ellen. — Mi németek úgy já­rulhatunk hozzá a legjobban a kol­lektív biztonsághoz, ha dolgozni fogunk az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megte­remtéséért — jelentette ki dr. Wirth. Berthold Brecht német költő ez­után előadta a Béke-Világtanácshoz és a világ összes békeszerető embe­reihez intézett üdvözletét. Továbbá felolvasták Henry Pratt Fairhild amerikai tanár és Paul Robeson üdvözlő levelét. Paul Robeson levele szenvedélyes vádat emel az amerikai uralkodó kö­rök ellen és az USA, valamint az egész világ békeszerető népébe ve­tett bizalmáról tanúskodik. Az ülés végén az Ernst Thäl. mannről elnevezett fiatal pionírok virágot adták át az elnökség tag­jainak. Ezután Eugénia Cotton előadta a Béke-Világtanács rendkívüli ülés­szakának kultúrbizottsága által kidol­gozott javaslatot. A javaslat meg­állapítja, hogy az utóbbi hónapok­ban sikeresen fejlődtek a népek kö­zötti kulturális kapcsolatok. En­nek ellenére azonban még számos akadály áll a népek útjában, hogy elsajátítsák az emberi szellem vív­mányait. Ezeket az akadályokat el kell tüntetni. Ezek az akadályok eltűnnek, ha minden, felelősségének tudatában levő, kultúrát szerető ember támogatni fogja az ezen aka­dályok kiküszöbölésére irányuló kezdeményezéseket és a kulturális ! kapcsolatokat. A küldöttek e javas­latot egyhangúlag elfogadták. j A Béke-Világtanács titkárságá­nak képviselője ezután az ülésen je­lenlevő indiai költőnek, Mulk Rad­zsa-Nand-nak átadta az 1952. évi nemzetközi békedíjat. Jean Lafitte, a Eéke.Világtanács főtitkára felolvasta ar^3 kiváló bé­harcos neveit, akiket a plénum a : Béke-Világtanács tagjai közé válasz­J tott. A Béke-Világtanács elnökségébe továbbá beválasztották: Wilhelm Elfest (Nyugat-Németország), Ja­mes Endicottot, (Kanada) és Nazim Hikmetet (Törökország). Az elnöklő Walter Friedrich ez­után Izabelle Blumnak adta át a szót. Izabelle Blum az összes küldöttek feszült figyelme közepette kijelen­i tette, hogy a békemozgalom hozzá, járult a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez és megköszönte a küldöt­tek munkáját. Izabelle Blum ezután felolvasta az atomfegyverekről szó­ló határozati javaslatot. A határozat a népek nevében kö­veteli, hogy kössenek nemzetközi egyezményt arról, hogy nem végez­nek kísérleteket az atom- és hid­rogénbombával és hogy ezeket a fegyvereket nem fogják alkalmazni, valamint kössenek egyezményt az összes tömegpusztító fegyverfajták termelésének, felhalmozásának és alkalmazásának eltiltásáról. A határozatot egyhangúlag jóvá­hagyták és viharos tapssal fogad­ták. Izabelle Blum továbbá felolvasta a biztonságról szóló határozati ja­vaslatot. A határozat követeli, hogy a genfi értekezlet sikerrel járjon, továbbá, hogy utasítsák el az euró­pai védelmi közösségről szóló szer­ződést és hogy kössenek egyez­ményt 4 kormányok között az atomfegyverekkel folytatott kísér­letek megszüntetéséről és arról, hogy a fegyvereket nem fogják al. kalmazni. Az egész világról összegyűlt bé­keküldöttek ezeket a határozatokat is egyhangúlag, viharos tapssal jó­váhagyták. Az ülés végén Izabelle Blum szí­vélyesen elbúcsúzott a küldöttektől és felhivta őket, hogy hazájukban harcoljanak az elfogadott határoza­tok megvalósításért. Walter Friedrich ezután a Béke­Világtanács rendkívüli ülésszakát befejezettnek nyilvánította. Hogyan próbálják az imperialisták a genfi ériekezieten megtorpedózni a vietnami fegyverszünet megkötését Az imperialisták szabotázskísér ­leteit figyelve az indokínai háború kérdésének tárgyalásánál a genii konferencián, már mindenki előtt világos, hogy Bidault és Beddel Smith a tárgyalásokat kudarcba akarják fullasztani, még mielőtt i delegációk komolyan megtárgyal­hatnák a fegyverszünet kérdését. Bidault mindent megtett arra, hogy megakadályozza a katonai kérdések pontos kivizsgálását és azzal akarta a tárgyalásokat meg­nehezíteni, hogy szerinte Patet Lao és Khmer helyzetét külön kellene tárgyalni és ezt el kell választani Vietnamtól. Az utolsó hírek szerint a fran­cia kormány kész lenne részt venni egy csendesóceáni agresszív szö­vetségben, még a genfi konferen­cia befejezése előtt, annak ellenére is, hogy Anglia nem akaT részt venni ebben a szövetségben. Az amerikai politika a genfi ér­tekezleten politikai szempontból ki akarja használni az USA esetleges azonnali fegyveres intervenciójá­nak lehetőségét Indokínában. Másrészt azt is ki akarja hasz­nálni, hogy Franciaország amerikai nyomásra kénytelen volt az indo­kínai társállamok bábkormányainak árnyékönállóságot adni. A társállamok „függetlensége" jó fegyver az amerikai imperialisták kezében. Miután ugyanis a három társállam bábkormányának megad­ták a látszólagos függetlenséget, ezek a kormányok ezt felhasznál­hatják arra a célra, hogy közvet­len amerikai segítséget kérjenek, anélkül, hogy a francia kormány­nak beszámolnak erről. Az indokínai háború így auto­matikusan az amerikaiak által ve­zetett koalíció háborújává válna, melyhez természetesen a franciák s/állítanák a csapatok nagyrészét. Bidault akkor kijelenthetné, hogy mindent megtett Genfben a fegy­verszünet megkötése érdekében, azonban a vietnami kormány túl­zott követelései miatt ez nem si­került. Ez természetesen csak blöff len­ne. Ténylegesen az amerikai kor­mány ma nincs jobb helyzetben, mint volt Genf előtt, mikor Dulles ultimátumot akart küldeni a népi Kínának. Maga az a tény, hogy a genfi kon­ferencia létrejött és a tárgyaiások megkezdődtek, — a béketábor győ­zelmét jelenti és megnehezíti a há­borús gyújtogatok munkáját. Nem lehet azonban tagadni, hogy változatlan az az amerikai szándék, hogy a konferencia sikeres kime­netelét meghiúsítsák. A világ közvéleményének még erősebben kell követelni, hogy kös­senek fegyverszünetet Indokíná­ban. Bidault azzal érvel, hogy Bao Daj és a bábkormány beleegyezése nélkül — ami más szóval azt je ­lenti, hogy Washington nélkül — nem tud semmit sem tenni. A francia nép tudatában van an­nak, hogy mai kormánya nem kép­viseli a nép érdekeit és csak a köz­vélemény erős nyomosa kénysze­rítheti majd arra, hogy felhagyjon eddigi nem kívánatos politikájá­val, mely merénylet a béke ellen. A békére azonban a francia nép­nek ugyanúgy szüksége van, mint a világ többi szabadságszerető né­pének. L. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom