Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-30 / 131. szám, vasárnap

346 UISZO 1954 május 26. A genfi értekezlet máfus 28-i ülése A csehszlovák nép örül a magyar nép sikereinek Július Ďuriš üdvözlete az MDP III. kongresszusához Május 28-án a koreai kérdés megtárgyalásában részvevő küldöttségek ötnapi szünet után rendes plenáris ülést tartottak. Az ülésen A. Eden elnökölt. Mint ismeretes, Pjun Jun Tai, Li Szin Man k/ülügyminisztere az első ülésen előadta a délkoreai küldöttség javaslatát, amelyet az USA diktátumára állítottak össze és amely arra irányul, hogy az USA a liszinmanista-rendszer zászlaja alatt uralmát az egész Koreára kiterjeszsze. E javaslattal kapcsolatos külföldi sajtókommentárok beismerik, hogy a délkoreai küldöttség javaslatai azt a célt szolgálják, hogy meghiúsítsák a koreai kérdés eredményes megtárgyalását a genfi értekezleten. Nem volt véletlen, hogy Li Szin Man Pjun Jun Tainak a genfi értekezleten mondott beszédével egyidőben Szöulban nyilatkozatot tett, amelyben a koreai kérdésről szóló genfi tárgyalások azonnali beszüntetését követelte és azt akarta, hogy „ultimátumot" nyújtsanak be a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak és a Kínai Népköztársaságnak, hogy ezáltal kényszerítve legyenek a délkoreai, illetve az amerikai javaslatok elfogadására. Bedell Smithnek, az USA képviselőjének ezen az ülésen mondott beszéde újból megerősítette, hogy az USA küldöttsége nem hajlandó hozzájárulni a koreai kérdésnek a i koreai nép nemzeti jogai elismerése alapján való megoldásához és hogy | A Béke-Világtanács berlini rendkívüli ülésszakának utolsó plenáris ülését — a május 28-i plenáris ülést — Walter Friedrich tanár, a Német Béketanács elnöke vezette. A Báke-Világtanács elnöksége titkárságának jelentése szerint a Eéke.Világtanács rendkívüli ülésszakán a tanács 327 tagja és 57 vendég vett részt. A délelőtti és a délutáni ülés közötti szünetben az egyes bizottságok ülést tartottak, 3 óra után a kongresszusi terem szónoki emelvényére léptek az utolsó szónokok. Ervin Scharf osztrák küldött rámutatott Nyugat-Németország remilitarizálásának veszélyére, amely Ausztriát is fenyegeti. Ezt a veszélyt fokozza Ausztria nyugati ré. s :einek militarizálása az Egyesült Államok és az osztrák kormány által. Lao Date vitafelszőlalásában a népek közötti kultúrcsere kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott az indiai-kínai többezer éveä kultú"ílis kapcsolatokra, amelyek sikeresen fejlődnek. E kérdéssel foglalkozott Mao Tun, a Kínai Népköztársaság írószövetségének elnöke is. — Feladatunk, hogy folytassuk a népek közötti kulturális kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvést — mondotta Mao Tun. — Igy járu. lunk a legjobban hozzá a nemzeti Szí feszültség enyhítéséhez és a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. Tavfik Toubi izraeli küldött az imperialisták intrikáiról beszélt, amelyekkel újból aláássák az Izrael és az arab országok közötti kapcsolatokat. Edgár Buchsbaum bnazil tábornok és Amesti Zurita, a Chilei Békevédök Bizottságának elnöke a kommunistaellenes uszításokról beszéltek. — A latinamerikai országok népei a demokratikus szabadságjogokért és biztonságuk biztosításáért harcolnak — mondotta Buchsbaum t ')ornok. Ezután a küldöttek lelkes tapss >1 üdvözölték a „Gaselan" berlini r ,?mzeti vállalat ifjúságának énekc Uttesét, amely elénekelte Soszl kavics békedalát. A következő felszólaló Ivor MonI (Anglia), a Béke-Világtanács • íökségének tagja, a kollektív '.tonságról mondott nagyterjedelj- ü beszédében hangsúlyozta, hogy e biztonságnak magában kell foga genfi értekezleten igyekszik elérni azt, amit az USA nem tudott elérni a koreai nép ellen indított fegyveres agressziójával. Smith egész beszédében megismételte azokat az elcsépelt, hamis érveket, amelyek segítségével az USA és az USA-hoz tartozó küldöttségek megkísérelték, hogy a koreai népre rákényszerítsék az ENSz közgyűlésének a koreai kérdésről hozott törvénytelen határozatát. Smith beszédében a koreai események fejlődését épp oly hamisan állította be, mint az amerikai diktátumnak engedelmes országok képviselői, hogy ezáltal álcázza azt a tényt, hogy az ENSz zászlaját csupán a Korea elleni amerikai agresszió álcázásának használták fel. Smith megkísérelte minden téren védelmezni az ENSz Korea elleni akcióit és egy szót sem mondott Korea demokratikus alapokon való egyesítésének kérdéseiről. Teljes hallgatással tért el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatai felett, amelyek Korea nemzeti egysége felújításának konkrét programmját adják. Hallgatott az összkoreai szabad választások megvalósításáról, valamint a semleges államok ellenőrző bizottságának megalakítására tett javaslatról is, amelyet a Kínai Népköztársaság küldöttsége terjesztett elő. Smith csupán kijelentette, hogy támogatja a Dél-Korea képviselője által május 22-én ,előterjesztett javaslatokat. Az USA küldöttsége ezáltal bebizonyította, hogy nem akar utakat keresni a koreai probléma megoldására. Ezután UTÍitia, Columbia képviselője szólalt fel. Kijelentette, hogy az a célja, hogy módot találjon a Koreai Demokratikus Köztársaság javaslataival kapcsolatban megnyilvánult két álláspontnak összeegyeztetésére. Azonban ez a kijelentés, amint megmutatkozott, csupán dekoratív jellegű volt, mert a columbiai küldött teljesen támogatta az USA és a Li Szin Mankormány állásfoglalását, amikor kijelentette, hogy a koreai kérdést csupán „az Egyesült Nemzetek védőpajzsa alatt lehet megoldani." Ezen az ülésen az amerikai diplomácia állásfoglalását, amely nem óhajtja a koreai kérdés békés megoldását és az egységes, független és demokratikus koreai állam megalakítását, támogatták Törökország, Thaiföld és Görögország képviselői is. A koreai kérdés békés megoldásának ellenzőihez csatlakozott az ausztráliai képviselő is. Azt állította, hogy a délkoreai küldöttség utolsó javaslatai bizonyos engedményeket tartalmaznak, jól lehet ezek a javaslatok a valóságban egyszerűen megismételték azt az álláspontot, amelyet az USA küldöttsége és a Li Szin Man-isták a genfi értekezlet elején foglaltak el. Az ülés ezzel véget ért. Eden, az ülés elnöke kijelentette, hogy a következő ülés dátumát a megszokott módon tudatják a küldöttekkel. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának május 26-i ülésén üdvözlő beszédet mondott Július Ďuriš pénzügyminiszter, Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségének vezetője. A kongresszus küldötteinek nagy tapsa közepette a következőket mondotta: Engedjék meg, hogy ezen jelentőségteljes kongresszus alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártja és a csehszlovák nép őszinte és testvéri üdvözletét tolmácsoljam a Magyar Dolgozók Pártjának és az egész magyar népnek. A Magyar Dolgozók Pártja vezetésével nagy sikereket ért el a magyar dolgozó nép. Pártjuk vezetésével valóra válnak a magyar nép régi vágyai. A nép boldog jövőjéért vívott harcában a párt elnyerte a magyar nép bizalmát és az egységes munkásosztály élén megbízható és bölcs vezetője a nemzetnek. (Nagy taps.) Petőfi, a magyar nép halhatatlan költője „a nép nevében" című költeményében vádolja az urakat, hogy az alkotmányból kiszedték a rózsákat és a népnek csak a töviseket hagyták. A Magyar Dolgozók Pártja vezetése alatt eltávolították az alkotmányból és a nép testéből a töviseket és a magyar nép, mint ennek az országnak egyetlen gazdája és ura, becsületes munkájával olyan életet épít magának, mely napról napra több rózsát terem és boldogabb életet biztosít számára. Magyarország dolgozó népe nagy sikereket ért el a szocialista ipar felépítésében. A magyar falu és a magyar paraszt életében megvalósultak az évszázadokon át óhajtott történelmi változások. Ezek a sikerek őszinte örömmel töltik el a csehszlovák népet is. Ezek a sikerek a mi és a világ összes békeszerető népeinek sikerét is jelentik. (Taps.) Népünk tovább fogja mélyíteni a nemzeteink közötti testvéri szövetséget. Közös építőmunkánkban továbbra is se» gítségére leszünk egymásnak és továbbra is támaszkodni fogunk közös barátunkra és védelmezőnkre — a nagy Szovjetunióra. (Lelkes taps.) Sohasem feledkezünk meg arról, hogy a Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy a nép most az ország igazi gazdája és azt, hogy nemzeteink testvéri szövetségben, együtt építhetik szabad hazájukat. Nemzeteink a világ összes békeszerető népeivel együtt mély hálával tartoznak a Szovjetuniónak, szívós erőfeszítéséért, amelyet a nemzetiközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása érdekében kifejt. A Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak a' genfi konferencián folytatott szívós harcát az összes nemzetek azért kísérik o'van nagy rokonszenvvel, mert ez a harc az egész békeszerető emberiség akaratát és reményét fejezi ki. A világ összes népeinek óhaja, hogy Ázsia nemzetei újból békében éljenek és hogy megszilárduljon a világbôke. Az emberiség nagy győzelmét jelenti, hogy Genfben Ázsia békéjéért — és a világ békéjéért harcoló Szovjetunió oldalán ott harcol a nagy Kínai Népköztársaság is. Ugyancsak összhangban áll az összes békeszerető népek érdekeivel az is, hogy az „erő politikájának" kifejtőit egyre jobban elszigeteljék, hogy érvényre jusson az európai kollektív biztonság politikája, amel

y megakadályozná a német militarizmus felélesztését. A békeszerető emberiség érdekében áll, hogy teljes mértékben érvényre jusson a népek békés együttélését és az egyre szélesedő kereskedelmi kapcsolatokat szolgáló békepolitika. A népi demokratikus Magyarország jelentős helyet foglal el a béke és a demokrácia táborában. A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa további lendületet ad a szocializmus építése útján haladó szép hazájuknak, és eredményeik hozzá fognak járulni a világbéke megszilárdításához. (Taps.) Pártunk és népünk nevében melegen üdvözlöm a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusát a testvéri magyar népet és további nagy sikereket kívánok munkájukhoz. (Hosszantartó taps.) Éljen népeink testvéri szövetsége és örök barátsága! Éljen a harcokban edzett és az építőmunka vezetésében kipróbált Magyar Dolgozók Pártja! (Taps.) örök hűségben és megbonthatatlen testvéri egységben a Szovjetunióval előre a béke győzelméért! (Hosszantartó lelkes taps.) A Béke-Világtanács berlini rendkívüli ülésszaka véget ért lalnia a népek kollektív együttműködését a gazdaság, a kultúra és a sport terén is. Abdallah Adra libanoni küldött kiemelte a gazdasági kapcsolatok fontosságát a béke megőrzése szem. pontjából. Nagy elismeréssel beszélt az országa és Csehszlovákia közötti gazdasági kapcsolatokról, amelyek alapján Libanon/később gazdasági együttműködést fejthet ki a többi népi demokratikus országokkal és a Szovjetunióval is. Nyikolaj Orlov ' (Szovjetunió), a politikai közgazdaságtan tanára is kiemelte az országok közötti gazdasági kapcsolatok fontosságát. Or- lov tanár számos példán mutatott rá, hogy milyen sikerek érhetők el a baráti együttműködés alapján. Dr. Joseph Wirth volt birodalmi kancellár beszéde kifejezésre juttatta a nyugatnémet hazafiak akaratát, akik súlyos körülmények között harcolnak Ádenauer háborús politikája ellen. — Mi németek úgy járulhatunk hozzá a legjobban a kollektív biztonsághoz, ha dolgozni fogunk az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtéséért — jelentette ki dr. Wirth. Berthold Brecht német költő ezután előadta a Béke-Világtanácshoz és a világ összes békeszerető embereihez intézett üdvözletét. Továbbá felolvasták Henry Pratt Fairhild amerikai tanár és Paul Robeson üdvözlő levelét. Paul Robeson levele szenvedélyes vádat emel az amerikai uralkodó körök ellen és az USA, valamint az egész világ békeszerető népébe vetett bizalmáról tanúskodik. Az ülés végén az Ernst Thäl. mannről elnevezett fiatal pionírok virágot adták át az elnökség tagjainak. Ezután Eugénia Cotton előadta a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakának kultúrbizottsága által kidolgozott javaslatot. A javaslat megállapítja, hogy az utóbbi hónapokban sikeresen fejlődtek a népek közötti kulturális kapcsolatok. Ennek ellenére azonban még számos akadály áll a népek útjában, hogy elsajátítsák az emberi szellem vívmányait. Ezeket az akadályokat el kell tüntetni. Ezek az akadályok eltűnnek, ha minden, felelősségének tudatában levő, kultúrát szerető ember támogatni fogja az ezen akadályok kiküszöbölésére irányuló kezdeményezéseket és a kulturális ! kapcsolatokat. A küldöttek e javaslatot egyhangúlag elfogadták. j A Béke-Világtanács titkárságának képviselője ezután az ülésen jelenlevő indiai költőnek, Mulk Radzsa-Nand-nak átadta az 1952. évi nemzetközi békedíjat. Jean Lafitte, a Eéke.Világtanács főtitkára felolvasta ar^3 kiváló béharcos neveit, akiket a plénum a : Béke-Világtanács tagjai közé válaszJ tott. A Béke-Világtanács elnökségébe továbbá beválasztották: Wilhelm Elfest (Nyugat-Németország), James Endicottot, (Kanada) és Nazim Hikmetet (Törökország). Az elnöklő Walter Friedrich ezután Izabelle Blumnak adta át a szót. Izabelle Blum az összes küldöttek feszült figyelme közepette kijeleni tette, hogy a békemozgalom hozzá, járult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és megköszönte a küldöttek munkáját. Izabelle Blum ezután felolvasta az atomfegyverekről szóló határozati javaslatot. A határozat a népek nevében követeli, hogy kössenek nemzetközi egyezményt arról, hogy nem végeznek kísérleteket az atom- és hidrogénbombával és hogy ezeket a fegyvereket nem fogják alkalmazni, valamint kössenek egyezményt az összes tömegpusztító fegyverfajták termelésének, felhalmozásának és alkalmazásának eltiltásáról. A határozatot egyhangúlag jóváhagyták és viharos tapssal fogadták. Izabelle Blum továbbá felolvasta a biztonságról szóló határozati javaslatot. A határozat követeli, hogy a genfi értekezlet sikerrel járjon, továbbá, hogy utasítsák el az európai védelmi közösségről szóló szerződést és hogy kössenek egyezményt 4 kormányok között az atomfegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetéséről és arról, hogy a fegyvereket nem fogják al. kalmazni. Az egész világról összegyűlt békeküldöttek ezeket a határozatokat is egyhangúlag, viharos tapssal jóváhagyták. Az ülés végén Izabelle Blum szívélyesen elbúcsúzott a küldöttektől és felhivta őket, hogy hazájukban harcoljanak az elfogadott határozatok megvalósításért. Walter Friedrich ezután a BékeVilágtanács rendkívüli ülésszakát befejezettnek nyilvánította. Hogyan próbálják az imperialisták a genfi ériekezieten megtorpedózni a vietnami fegyverszünet megkötését Az imperialisták szabotázskísér leteit figyelve az indokínai háború kérdésének tárgyalásánál a genii konferencián, már mindenki előtt világos, hogy Bidault és Beddel Smith a tárgyalásokat kudarcba akarják fullasztani, még mielőtt i delegációk komolyan megtárgyalhatnák a fegyverszünet kérdését. Bidault mindent megtett arra, hogy megakadályozza a katonai kérdések pontos kivizsgálását és azzal akarta a tárgyalásokat megnehezíteni, hogy szerinte Patet Lao és Khmer helyzetét külön kellene tárgyalni és ezt el kell választani Vietnamtól. Az utolsó hírek szerint a francia kormány kész lenne részt venni egy csendesóceáni agresszív szövetségben, még a genfi konferencia befejezése előtt, annak ellenére is, hogy Anglia nem akaT részt venni ebben a szövetségben. Az amerikai politika a genfi értekezleten politikai szempontból ki akarja használni az USA esetleges azonnali fegyveres intervenciójának lehetőségét Indokínában. Másrészt azt is ki akarja használni, hogy Franciaország amerikai nyomásra kénytelen volt az indokínai társállamok bábkormányainak árnyékönállóságot adni. A társállamok „függetlensége" jó fegyver az amerikai imperialisták kezében. Miután ugyanis a három társállam bábkormányának megadták a látszólagos függetlenséget, ezek a kormányok ezt felhasználhatják arra a célra, hogy közvetlen amerikai segítséget kérjenek, anélkül, hogy a francia kormánynak beszámolnak erről. Az indokínai háború így automatikusan az amerikaiak által vezetett koalíció háborújává válna, melyhez természetesen a franciák s/állítanák a csapatok nagyrészét. Bidault akkor kijelenthetné, hogy mindent megtett Genfben a fegyverszünet megkötése érdekében, azonban a vietnami kormány túlzott követelései miatt ez nem sikerült. Ez természetesen csak blöff lenne. Ténylegesen az amerikai kormány ma nincs jobb helyzetben, mint volt Genf előtt, mikor Dulles ultimátumot akart küldeni a népi Kínának. Maga az a tény, hogy a genfi konferencia létrejött és a tárgyaiások megkezdődtek, — a béketábor győzelmét jelenti és megnehezíti a háborús gyújtogatok munkáját. Nem lehet azonban tagadni, hogy változatlan az az amerikai szándék, hogy a konferencia sikeres kimenetelét meghiúsítsák. A világ közvéleményének még erősebben kell követelni, hogy kössenek fegyverszünetet Indokínában. Bidault azzal érvel, hogy Bao Daj és a bábkormány beleegyezése nélkül — ami más szóval azt je lenti, hogy Washington nélkül — nem tud semmit sem tenni. A francia nép tudatában van annak, hogy mai kormánya nem képviseli a nép érdekeit és csak a közvélemény erős nyomosa kényszerítheti majd arra, hogy felhagyjon eddigi nem kívánatos politikájával, mely merénylet a béke ellen. A békére azonban a francia népnek ugyanúgy szüksége van, mint a világ többi szabadságszerető népének. L. P.