Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-29 / 130. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetekl SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. május 29, szombat 30 fillér VII. évfolyam, 130. szám. A mai számban: Tettekkel köszöntjük pártunk X. kongresszusát (2. old.) A magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa (3. old.) A genfi értekezlet május 27-i ülése (4. old.) Jókai Pozsonyban (5. old.) Válogatott labdarúgóink a klánovicei edzőtáborban készülnek a világbajnokságra (6. old.) PUSZTÍTSD A GYOMOT — NÖVELED A TERMÉST • • • A gépek teljes erejével Az ország minden tájáról egyre több jelentés érkezik a növény­ápolási munkákról. „Kétszer sara­bolták, s ki is egyelték már a cukorrépát a garamvezekényi szö vetkezet tagjai", — írja Szebedin­szky László levelezőnk. „Szövet­kezetünkben teljes ütemben folyik a cukorrépa egyelése, s úgyszól ván az egész falu apraja-nagyja, fiatalja-örege a határban munkál­kodik — írja Kontár Jenő, a fel­sőszeli szövetkezet egyik csoport­vezetője. Az ember örömmel ol­vassa ezeket a jelentéseket, hisz levelezőink beszámolóiból kitűnik hogy a dolgozó parasztságnak i mezőgazdasági termelés fellendí téséért, a bő termésért folyó har­ca, a koratavaszi tennivalók a ve­tés, az ősziek gondozásának sike­res befejezése után sem szünetel. Ellenkezőleg, napról napra erő­sebb, nagyobb a küzdelem. Ért hető ez, hiszen minden dolgozó paraszt tudja, hogy a hektárhoza­mok növelésével több termést biz­tosít saját hasznára és a haza, az ország javára. A hektárhozamok növelésének pedig egyik fontos feltétele a jó kapálás. Ha idejében gondosan kapálunk, kiírtjuk a gyomot, nagy­termésre számíthatunk. Ha ké­sünk, a szó szoros értelmében megakadályozzuk, hátráltatjuk a növény fejlődését, mert a gyom elszívja előle a vizet, elrabolja a növény táplálékát. Ezért nyugszik kőkemény alapon az a közmondás; „Minden jó kapálás felér egy eső­vel." EbbeiT az évben sokkal nehe­zebb a növényápolás, mert sokkal nagyobb a gyomosodás, a föld is jobban repedezik, mint az elmúlt évek tavaszán. Ez azzal magya­rázható, hogy az idei tavaszon sok volt a csapadék, hisz hetekig napirenden volt az eső. A növé­nyek rohamosan fejlődnek, s ve­lük együtt gyorsan nő a gyom is, annyira, hogy egyes helyeken ak­kor sem győzik a kapálást, ha a falu minden épkézláb embere ka­pát ragad a gyom pusztítására. Mi tehát a vezetők és a helyi nem­zeti bizottságok feladata olyan esetben, ha a növényápolási ten­nivalók idején kevés a munkás­kéz, s ha már mindenkit, az asz­szonyokat és a családtagokat is mozgósították erre a sürgős és jelentőségteljes munkákra. A jó vezető ilyen esetben nem tétováz. Nem kapkod fűhöz-fához, nem sorakoztatja fel az „objektív" nehézségek egész sorát, „hogy ná­lunk már minden lehetőséget fel­használtunk a növényápolás meg­gyorsítására", hanem elmegy a traktorállomásra segítségért, gépi segítségért. Az elmúlt évből egész sor jó tapasztalatunk van, hogy sok-sok olyan szövetkezetben, ahol megkéstek, vagy nehezen tudtak megbirkózni az elgazosodott földekkel, a traktorállomás segítsé­gével, gépi kapálással jöttek „egye­nesbe" s aratásig háromszor, sőt több helyen négyszer is megka­pálták a sorközöket. A gépi kapálás egyúttal mun­kaerőmegtakarítást jelent, s ez­zel az embert is megkíméljük a kimerítő, eléggé fáradságos mun­kától. A kapálás nagyon sok mun­kaerőt igényel és éppen arra az időre esik, amikor még más ten­nivaló is akad a gazdaságban. így ' például a harmadik kapálás rend szerint egybeesik az aratás meg­kezdésével. S mert az aratás pon­tos megkezdését nem lehet és nem is szabad halogatni, ezt is a növények sínylik meg. Ezeket a nehézségeket és a munkaerőhiányt tehát könnyen leküzdhetjük gépi kapálással. Egy ember kézikapával naponta körülbelül 12 árt tud megkapálni Egy hektár megkapálásához tehát 7—8 emberre van szükség. Trak torral vontatott sorközti ekekapá­val naponta két ember igénybe­vételével pedig 8—10 hektár földet is megtisztíthatunk a gyomtól Most már mindenki könnyen ki­számíthatja, milyen óriási előnyt jelent a gépi kapálás. Egységes földművesszövetkeze­teinkben ezt a lehetőséget még nem használják ki eléggé. Sok he lyen hallgatnak az ellenség fecse gésére, „hogy a gép megtömi : földet, a kereke „kigyúrja" a nö­vényt, megmozgatja-megtépi a zsenge növényzet gyökereit 1" Bár­kinek, aki egy szelet fúj a reak cióval és hisz az efféle sületlen ségekben szemébe mondhatjuk: „• maradi gonldolkodású ellensége a gépesítésnek, de ellensége saját magának is." Az iskolásgyerek, noha még nem tudja mi az aratás, nem próbálta s nem is tudja, meny­nyi erőt követel rendre vágni a nádvastagságú búzát, gyerekész­szel is fel tudja fogni, könnyebb az aratás kombájnnal, könnyebb kapálni a traktoron ülve, mint kézzel, egész nap hajlongani. Fel kell használni tehát a növényápo­lás meggyorsítására, a nagy hek­tárhozamok biztosítására a gép erejét. Természetesen a növényápoló­gép kihasználását és a folyamatos munkát jól meg kell szervezni. A kapálógépek kapáit egyenletes mélységre állítsuk be, és szélessé­gét is úgy kell beosztani, hogy az eke kapái meg ne sértsék a gyen­ge növény gyökereit. Ha jó a traktoros és a gépkezelő, egész bizonyos, hogy minden szövetke­zet „leveti" a régi gúnyát, nem idegenkedik a gépi kapálástól, s ha csak egy mód van rá, a sor­közi kapálást traktorvontatású ekekapával végzi el. A gépi kapálás nagy feladatokat ró a szövetkezetek és a traktor­állomások agronómusaira. Az fon­tos, hogy az agronómusok, a bri­gádvezetőkkel egyetértve a leg­jobb traktorosokat ültessék a gép­re és állandóan a helyszínen ad­janak segítséget a jóminőségű munka elvégzéséhez, hogy a szö­vetkezeti tagok közül senkinek se lehessen kifogása a gépi munka ellen. Ha ezt minden egyes trak­torállomás brigádközpontjában megvalósíthatjuk, nem eshet egyei len zokszó a gép munkája ellen, s megcáfoljuk a reakció és a mara­di emberek gépellenes fecsegésait. A növényápolás sikeres végre­hajtása, a gépi kapálás jóminősé­gű elvégzése most a mezőgazda­sági dolgozók elsőrendű feladata. Vegyük igénybe tehát a növény ápolásban a traktorok teljes ere­jét. Ha kipusztítjuk a gyomot, háromszor-négyszer kapálunk, nagy hektárhozamot takarítunk be, több kukorica terem, több disznót hiz­lalhatunk, s több élelmiszert jut­tathatunk a dolgozók asztalára. Pártunk legutóbbi határozata é.; a X. kongresszushoz intézett javaslata a mezőgazdasági termelés 2—3 éven belüli lényeges növeléséért felelősségteljes feladatot ró mezőgazdasági dolgozóinkra. Kiváltképpen most, amikor a sok esőzés után sürgőssé vált a növényápolás, a traktorállomásokra sokkal nagyobb szerep vár, mint eddig bármikor, mert akármennyire is szorgoskodnak a szövetkezeti tagak, gépi segítség nélkül nehezen tudnak megbirkózni a növényápolási tennivalókkal. Énnek tudatában traktorállomásaink egyre nagyobb mértékben és a gépek teljes erejével kapcsolódtak be a növényápolási munkákba. A nemesócsai traktorosok egyéni és brigádokközötti versenyben a X. pártkongresz­szusi kötelezettségvállalásaik teljesítésével küzdenek a jó növényápolásért, a bő termésért. Ennek a lelkes munkának tudható be, hogy a cukorrépa sarabolását már minden brigádközpont befejezte, sőt több helyen már másodszor ekekapázták a cukorrévát és teljes erővel látnak hozzá a kukflrica $orközi megmunkálásához. Ott József, a csicsói brigád traktorosa, aki versenyre hívta a traktorállomás minden traktorosát, a verseny élén halad 25 hektáros napi teljesítményével. A brigádokközötti versenyben az alistáli I. brigád tartja az elsőbbséget, amely' eddig 70 hektárt sarabolt meg. Alacsony a teljesítmény a csilizradványi brigádban, mert később kaptak gépi kapákat. A t áktorállomás vezetőséqének tehát igyekeznie kell, hogy most, a leg­nagyobb munka idején, minden egyes brigádot ellásson kapálógépekke.l, hiszen csak a jó szervezéssel, a gépek helyes elosztásával nyerhetik meg Szlovákiában a növény ápolási versenyt. Jó szem és türelem kell ide MESSZE ELHALLATSZIK az ekekapát vontató­traktorok dohogása a nemesócsai határban Szobosz­lai László ül a traktoron. Alig hogy kibújt a nap a felhőfoszlányok közül, ő már indul gépével, öt óra lehetett, amikor a nagy táblához ért. Megnézte a sorközöket. Szépen, sorjában beállította az eke ka­páit, úgy, hogy egészen a sorokig kivágja a gyomot, de a gyökérzet se sérüljön meg. Mert jó a gép, csak helyesen kell a kapákat beállítani, na meg jó traktoros, jó szem, s türelem kell ide. Igaz, hogy a sorokat girbe-görbén vetették, de Szoboszlai Lász­ló annyira vigyáz, hogy ki nem vágja a kukoricát. Mégis vannak elégedve a munkájával a szövetke­zet tagjai. Pedig sok érvet kellett ám felsorakoztat­ni Sárközi Imre brigádvezetőnek, hogy szerződést kössenek gépi kapálásra, a traktoiállomással. Majd megsaraboljuk a kukoricát, meg a répát lókapával, — fontolgatták a szövetkezetben. De miután a sok eső miatt megkéstek a' kapálással, ,,kénytelenek" voltaik a traktorállomáshoz fordulni segítségért. Meg is mondták később, amikor már látták Szoboszlai László munkáját, a gép jól megjárja a földet, ki­vágja a gyomot ezentúl csak géppel kapálnak. Nem is találni gyomot Szoboszlai után. A kapák élesek, akár a borotva. így van ez rendjén, csak jó szerszámmal lehet jól dolgozni. Szép a teljesít­ménye Szoboszlai Lászlónak. Kora reggeltől egészen a sötétedésig megy, azt tartja, hogy most kell „meg­nyomni", amikor az idő engedi. Az első napon több, mint húsz hektárnyit saraibolt meg. Jó kedvvel dol­gozik, mert ha igyekszik, meglátszik a keresetén is. Naponta 120 koronával vastagszik a hónapvégi fi­zetési boríték. De nemcsak ezért teszi. A nagy ter­mésért folyó harc lelkesíti Szoboszlai Lászlót mun­kájában. Na meg a X. pártkongresszus tiszteletére folyó növényápolásí versenyben sem akar lemaradni. Nem is marad le ilyen szép teljesítménnyel. A trak­tor jó, az eke kifogástalan, s most már csak jó szem és türelem kell hozzá, hogy úgy megkapálja a kukoricát, hogy abba hiba ne essék. Tettre kész fiatalok a csilizradványi szövetkezetben MINT A LEGTÖBB szövetkezetben, úgy a csiliz­radványiban is az idén sokkal nagyobb lelkesedés­sel fogtak a novényápoiási munkákhoz, mint tavaly. A mult évben meggyőződtek arról, hogy ha minden egyes szövetkezeti tag becsületesen kiveszi részét a munkából, a szövetkezet gazdagon jutalmazza fá­radságos munkájukat. A mult évben a csilizradvá­nyi szövetkezeiben sem lehetett azzal dicsekedni, hogy a növényápolási munkák a legjobban haladtak. Sok volt a nehézség is, de még több az indokolat­lan kifogás. Az :dén azonban más a helyzet. Mintha újjászülettek volna. A szövetkezeti tagok száma is megnövekedett. A tavaszon tíž fiatal kérte felvéte­lét a szövetkezetbe. Ma már Takács István is tag­ja a szövetkezetnek. Beke Irma is hazatért falujába, hogy a szövetkezet földjén harcoljon faluja és saját boldogabb "életéért. A szövetkezet szervezetébe friss vér került. Tettre kész fiatalok mutatnak most pél­dát, még az idősebbeknek is. A tavalyi tapasztalatok és az ifjú szövetkezeti ta­gok példamutatásának eredménye már most a ta­vaszi munkáknál visszatükröződik. A szövetkezeti tagok közül többen megállapították! hogy a csiliz­radványi határban talán még soha sem végezték olyain jól a növényápolási munkákat mint az idén. A szépen kiegyelt cukorrépa és takarmányrépa szor­galmuk megcáfolhatatlan bizonyítéka. Az újonnan belépett szövetkezeti tagokra is büszkén néznek a tagok. Bennük látják a szövetkezet jövőjét. A szövetkezet a traktorállomástól is kapott segít­séget Igaz, kissé későn kapták a gépi segítséget, de kukoricájukat már géppel kapálják. Pár nappal ezelőtt, amikor megérkezett a kapáló- ' gép a szövetkezetbe, kíváncsian vették körül. A leg­több szövetkezeti tagnak volt valami megjegyzése. Voltak, akik bíztak a gépben. Voltak olyan»k is, akik úgy vélekedtek, hogy a gép majd kivagdossa a kukorica sorokat is. Olyan megjegyzések is elhang­zottak, hogy hátha nem vágja ki a gép a gyomot rendesen. De amikor látták, hogy a gép jól dolgozik, eloszlottak a kételyek. Gál Dezső traktorosra ma min- ­denki hálásan néz. Nem hiába tagja a csilizradvá­nyi szövetkezetnek, gépével meg is védi a szövet­kezet becsületét. Biztosítja, hogy az idén olyan ter­mést takarítanak be. amilyenre eddig még nem volt példa. Kakasszótól egészen a bagolyhuhogásig... Milliónyi csillag ragyog fenn az égen. Meleg májusi szél nyargal vé­gig az alistáli I. sz. traktoros-brigád­központ udvarán. Már jó későre jár az idő, a brigádközpontot szegélye­ző fák feketén bólogatnak. A gazda­sági gépek' körvonalai kirajzolódnak az udvaron. Teljesen kihaltnak tűnik a brigádközpont, csak az éjjeliőr sé­tálgat nyugodt, kényelmes léptekkel. Ha azonban valaki jobban szétte­kint a tágas udvaron, megakad a szeme egy mozgó alakon. — Csölle József bajlódik még a traktorával — adja meg a választ az éjjeliőr. Szorgalmas ember Csöke ba­rátunk, éjjel nappal traktora körül van. Csölle József az alistáli szövetkezet­nek segít, hogy sikeresen megbirkóz­zanak a növényápolási munkákkal is tagja a szövetkezetnek, neki is érdeke, hogy minél előbb kipusztít­sák a gazt, minél gazdagabb termést takaríthassanak majd be. Az alistáli szövetkezetben három kapólógép irtja a gyomot. A szövet­kezet tagjai ez idén már nem idegen­kedtek a gépektől, mert a mult év­ben is dolgozott egy kapálógép a földjeiken. Söt, ők maguk kérték, hogy minél több gépet adjon a trak­torállomás rendelkezésükre. — Bíznak bennünk és a gépeink­ben a szövetkezeti tagok — mondja Csölle József, miközben megigazítja lofőrsapkáját. Ez a bizalom minket traktorosokat is arra kötelez, hogy ne­csafc gyors, de jó munkát is végez­zünk. A három kapálógéppel két nap alatt 57 hektár kukoricaföldet kapál­tak meg. Nem csekélység, de hát ahol olyan traktorosok vannak, mint Csölle József, semmi sem lehetetlen. Nem nézik ők az órát, hanem kakas­szótól egészen a bagolyhuhogásig kint vannak a földeken. — Csak egy hiba van - folytatja Csölle barátunk. — Mégpedig az. hogy várnunk kell egy pár napot, mert az egyes dűlőkben még nem kelt­ki mind a kukorica Holnap már nem mehetek én sem kapálni. Csölle József ezen a napon, ami­kor hazatért a munkából, tudta, hogy • már a következő nap nem mehet ku­koricát kapálni, még nem kelt ki jól. Traktorát és kapálógépét bevitte a brigádközpont udvarára. Ügy gondol­ta, hogy elmegy egy kicsit lemosa­kodni. Alig hogy hazaért, már ott volt nála a brigádvezető. — Holnap Bratislavába kéne men­ni — kezdte mondanivalóját. — Megyek — válaszolta röviden Csölle József. Abbahagyta a mosakodást, vál­lára vetette olajos zubbonyát és in­dult a brigádközpont felé. Apróléko­san átvizsgálta traktorát. Megolajoz­ta a csapágyakat, hogy a hosszú úton valami baj ne essék. Ha útközben a gondatlanság miatt valami baja es­ne a traktornak, ezzel nemcsak a bra­tislavai utazást hosszabbitaná meg, hanem a kapálást sem kezdhetné meg a kellő időben. Csölle József szé­gyelné, hogy most, amikor minden kézre, minden gépre szükség van, a gondatlanság miatt neki a brigádköz­pont javítóműhelyében kellene rosto­kolnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom