Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-27 / 128. szám, csütörtök

4 oisao 1954. május 27. agyar Dolgozók Pártja III. kongress; Hétfőn délután két órakor Budapesten, az építők szakszervezete Rózsa Ferenc Kultúrotthonának nagytermében megkezdte munkáját a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa. A kongresszust Nagy Imre elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke nyitotta meg. , A kongresszus Nagy Imre elvtárs beszámolója után rátért az első napirendi pontra: „A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója és a Magyar Dolgozók Pártja feladatai" megtárgyalására. Az elnöklő Nagy Imre elvtárs átadta a szót a Központi Vezetőség első titkárának, Rákosi Mátyás elvtársnak. Rákosi elvtársat a kongresszus tagjai felállva, percekig tartó, szűnni nem akaró viharos tapssal, lelkesen ünnepelték. Rákosi elvtárs a következő szavakkal kezdte meg beszédét: Tisztelt Pártkongresszus! Elvtársak! Ebben az évben lesz tíz esztendeje annak, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg átlépte Magyarország határát, megkezdte hazánk felszabadítását. Tíz .esztendeje lesz ebben az évben, hogy összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés és megalakult az Ideiglenes Nemzeti kormány, s ezzel újjászületett a magyar államiság. Tíz esztendeje, hogy hazánk szabad! Ha visszatekintünk a felszabadulás óta eltelt időre, megállapíthatjuk, hogy ezeréves történelmünk folyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt. Alig egy évtized alatt gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje, alapjában megváltozott gazdaságunk szerkezete, megváltozott országunkban a. termelési mód, megváltoztak a termelési viszonyok. Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben, a bankszervezetben egyeduralkodóvá lett a szocialista gazdaság rendje. Rákosi elvtárs rámutatott, hogy alapjában megváltozott az ország társadalmának szerkezete is. Megváltoztak maguk az osztályok, megváltozott az osztályok egymáshoz való viszonya. Megszűnt létezni a földesurak, á földbirtokosok osztálya. Mint osztály, megszűnt az ipari burzsoázia. E kizsákmányoló osztályoknak a mai Magyarországon csak maradványai vannak. Az utolsó kizsákmányoló osztály, a falusi burzsoázia, a kulákok osztálya szük térre szorult. Rákosi elvtárs szavai szerint számban, öntudatban, műveltségben, szervezettségben hatalmasan megnőtt a társadalom vezető osztálya, a munkásosztály, a hatalom jelenlegi birtokosa. A háború előttihez képest a magyar munkásosztály létszáma kereken fél millióval, azaz mintegy 500/o-kal emelkedett. A munkásosztályon belül megszűnt az évtizedek óta tartó szakadás. A munkásosztály egységes, szervezett, politikailag egyetlen céltudatos erőáltal irányított nemzetvezető osztállyá lett. A dolgozó parasztság megszűnt elnyomott, kiuzsorázott, a bankok, a földbirtokosok, a kulákság igáját nyögő osztály lenni. Többségében felemelkedett a középparasztok színvonalára. Új nagy erővé lett az értelmiség, amely zömében megszűnt burzsoá értelmiség lenni, mert megszűnt maga a burzsoázia, az az osztály, amelytől e fontos társadalmi réteg léte függött. Rákosi elvtárs hangsúlyozta, hogy a legutóbbi évtized alatt gvökeresen megváltozott a magyar dolgozók anyagi helyzete, ellátottsága. 1954. első felében a gyári munkások egy keresőre jutó reálbére 570/o-kal magasabb, mint 1938 hasonló időszakában volt. A dolgozó parasztok egy családra eső reáljövedelme 1954 első felében 500/

0-kal haladja rneg az 1938-as év hasonló időszakáét. Hazánk — mondotta Rákosi Mátyás — a financtőke országából, a nagybirtok és nagykapitalizmus, a kizsákmányolók és a népelnyomók országából szocializmust éoítő népi demokratikus országgá lett. Rákosi elvtárs rámutatott, hogy az elmúlt tíz esztendő legnagyobb vívmánya az. hogy a szilárd és tartós munkás-paraszt szövetség megvalósításával, mely az új államhatalom alapja, valóra vált Magyarországon is Lenin lángeszű tanítása. Rákosi elvtárs megjegyezte, hogy az utóbbi évtized folyamán megjelentek és mind nagyobb szerephez jutnak a társadalom fejlődésének olyan hatalmas, új mozgató erői, mint a munkás-paraszt szövetség, tcváblfá a kibontakozó szocialista hazafiság, valamint a magyar dolgozó nép fejlődő, növekvő, erősödő erkölcsi-politikai egysége. Ezekkel az új mozgató erőkkel együtt lépett sorompóba és hat a társadalom fejlődésére egy másik, ugyancsak új és szinte felmérhetetlen jelentőségű mozgató erő: az az erő, amelyet a Magyar Népköztársaságnak a hatalmas 800 milliós szocialista táborhoz való tartozása jelent. A Szovjetunió azonban nemcsak fejlődésünk útját tette szabaddá — folytatta Rákosi elvtárs. Állandó gazdasági, politikai, műszaki, tudományos és minden egyéb segítséget megadott és megad ahhoz, hogy népünk képes legyen legyőzni a kezdeti nehézségeket, leküzdeni az útközben felmerülő akadályokat. A Szovjetunió segítsége és gazdag tapasztalata megkönnyítette és megkönnyíti építő munkánkat. A Szovjetunió Kommunista Pártja és ennek bölcs politikája, amelyet ma Engels, Lenin, Sztálin tanítása hat át, egész munkánk vezérlő csillaga. .. Rákosi elvtárs ezután részletesen foglalkozott Magyarország nemzetközi helyzetével és kiemelte azt a következetes békeharcot, amelyet a Szovjetunió és a béketábor többi országai folytatnak. A mi népünk — mondotta Rákosi Mátyás — saját jó; felfogott érdekében és a béketábor hü tagjaként, szilárdan követi a béke külpolitikáját, mert ez fele) meg minden tekintetben létérdekeinek Jövő fejlődésünk legfőbb biztositéka a béke, ezért mindent meg kell tennünk, hogy a magyar népi demokrácia külpolitikája is hozzájáruljon a béke megszilárdításához, a nemzetköz- feszültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés kiszélesítéséhez. Országunk külpolitikája arra irányul, hogy minden nagy országgal az egyenjogúság és az érdekek kölcsönös tiszteletbentartása alapján együttműködjön. Külpolitikánk alapja a Szovjetunióval és a béketáborhoz tartozó többi országgal való szilárd barátság. A Szovjetunióval és a többi baráti országgal való együttműködés további elmélyítése, az erekkel az országokkal létrejött politikai, gazdasági. és kulturális megállapodások minél teljesebb megvalósítása és továbbfejlesztése. — külpolitikánk alapvető feladata. A magyar nép érdekei, — mondotta továbbá Rákosi elvtárs — a béke megvédése mindenekelőtt azt követeli meg, hogy ne támad i r^fel a német militarizmus, a német imperializmus. Ezért a magyar nép a legnagyobb helyesléssel és rokonszenvvel kisérte a Szovjetunió minden lépését, melyet a német és az osztrák kérdés békés, demokratikus megoldása érdekében tett. Minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetuniónak a berlini értekezleten az európai kollektív biztonsági szerződés végrehajtása tárgyában előterjesztett javaslatát, amely a Magyar Népköztársaság számára •» is lehetővé tenné, hogy valamennyi — nagy és kis —' európai "állammal együtt mint egyenrangú fél, aktivan részt vegyen a nemzetközi együttműködés fokozott kiépítésében. A magyar nép szükségesnek tartja, hogy országát felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe — amire a békeszerződés aláírásakor a nyugati nagyhatalmak is kötelezték magukat — hogy ott is hallathassa szavát, a béke biztosítása, a nemzetközi feszültség enyhítése, a tömegpusztító fegyverek eltiltása érdekében. Rákosi elvtárs azután áttért a magyar népgazdaság kérdéseire Rámutatott az ipar. főként a termelőeszközöket előállító ipar termelésének gyorsütemű fejlődésére. A párt&II. kongresszusa óta eltrlt három év alatt — az 19511953-as években — az ipari ter melés 73%-kai emelkedett. A nehézipar termelése a II. kongresszus óta eltelt három év alatt 118,8%kal, a könnyűipar 40,7-%kal, az élelmiszeriparé pedig 63,2% -kai emelkedett. Ugyanezen idő alatt a munka termelékenysége a gyáriparban 27<>/o-kal nőtt meg. A termelés önköltsége viszont csak 8%-kal csökkent. Emelkedett tehát a munka termelékenysége, viszont nem lehetünk megelégedve az önköltség csökkenésének mértékével, — mondotta Rákosi elvtárs. Másrészt azt is meg kell állapítani, hogy az iparosítás, különösen a nehézipar túlzottan gyors fejlesztése, mely nem számolt az ország reális helyzetével, erőforrásaival, s a dolgozó nép életszükségleteivel, komoly hibákra vezetett. Az elmúlt három év alatt súlyos aránytalanság keletkezett, egyrészt a nehézipar, másrészt pedig a könnyű- és az élelmiszeripar termelése között. A túlzott iparosítás következtében elhanyagoltuk a mezőgazdaság fejlesztését, ami kedvezőtlenül hatott a lakos•-áa ellátására. , Rákosi elvtárs rámutatott, hogy a magyar népgazdaság első ötéves terve az ország népgazdaságának helyreállításában szerzett tapasztalatokon és a hároméves terv megvalósítása során elért eredményeken épült Míg az ipar termelése a hároméves tervidőszak végére 137,5%-a volt az 1938. évének, addig az első ötéves tervidőszak végén Magyarország ipari termelése már háromszorosa lesz az 1938. évének. Az ötéves tervidőszak előtt nem, vagy alig gyártottak hazánkban bányagépeket, szállító- és emelőgépeket, építőipari gépeket — folytatta Rákosi elvtárs. — Most ilyen gépeket gyártunk, sőt nemcsak belföldi használatra, hanem kivitelre is. Öt évvel ezelőtt, nem, vagy alig volt tehergépkocsi-, dumper-, autóbusz gyártásunk. Ebben az évben pedig már 1500 autóbusz, 5000 tehergépkocsit, dumpert gyártunk, részben saját használatunkra, részben pedig kivitelre. Öt év alatt 65 nagy, új ipari üzem létesült Magyarországon és 84 nagyobbarányú üzembővítés, újjáalakítás került végrehajtásra. Magyarország az ötéves terv eddigi eredményeként agráripairi országból ipari országgá lett, jelentette ki Rákosi elvtárs. Rákosi elvtárs továbbá a hatalmas eredményekkel foglalkozott és kijelentette, hogy nem szabad el kendőzni azokat a komoly hibákat és hiányosságokat sem, amelyek a gazdasági építőmunkában megmutatkoztak. A legsúlyosabb aránytalanság a népgazdaság fejlődésében, az ipar és a mezőgazdaság viszonylatában jelentkezik. Ugyanis mialatt az ipari termelés gyorsan fejlődött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Rákosi elvtárs rámutatott, hogy míg a földek hozama csak csekély mértékben haladja meg a háború előtti átlagos hozamot, a szarvas? marha-, sertés-, és juhállomány még nem haladta meg a háború előtti színvonalat. Rákosi elvtárs beszédének további részében a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953 júniusi, októberi és decemberi határozatairól beszélt. Rámutatott, hogy ezek a határozatok elsősorban a népgazdaságban lévő aránytalanságok felszámolására irányulnak és mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztését, a könnyű- és az élelmiszeripar gyorsított fejlesztését, a lakosság életszínvonalának szüntelen fokozását hangsúlyozzák. Amint Rákosi elvtárs a továbbiakban kiemelte, a szocializmus építésének új szakaszát Magyarországon gazdasági szempontból főként a következők jellemzik: 1. A népgazdaságban a termelőerők fejlesztését a legszorosabban egybekapcsoljuk a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának állandó emelésével, ami azt jelenti, hogy a szocializmus alaptőrvénye mind következetesebben érvényesül társadalmunkban. 2. A keletkezett aránytalanságok kiküszöbölése, újabb keletkezésének meggátlása. 3. A s'zocialista iparosítás politikája Magyarországon a szocializmus építésének fő eszköze, általában a szocialista gazdaság építése fokozottabb mértékben támaszkodik a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködésre és ezt az együttműködést magasabb síkon valósítja meg, különösen a magyar népgazdasági tervben, az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunió népgazdasági terveivel összhangban. 4. A város és a falu között a termelési, az áruforgalmi és a kulturális kapcsolatoknak egyidőben történő erőteljes kifejlesztése. 5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkás-paraszt szövetségben. Rákosi elvtárs azután a párthatározatok teljesítése következtében elért első eredményekről beszélt. Mindenekelőtt lényegesen megjavult az egész lakosság anyagi helyzete. Az 1953 második felében megvalósított két árleszállítás következtében a lakosság egy évre számítva 21000 millió forintott takarít meg. A párt és a kormány politikájának hatására, a megvalósított határozatok és intézkedések eredményeként megnövekedett a parasztság jövedelme is. Ami pártunk parasztpolitikáját illeti — mondotta Rákosi elvtárs — változatlanul Lenin egy ismert hármas jelszaván alapszik: szilárdan a szegényparasztságra támaszkodva, forró szövetséget valósítsunk meg a középparasztsággal és egy pillanatra sem szüntessük meg a harcot, a zsíros parasztság, a kulákság ellen. Természetesen a termelőszövetkezeti parasztokra — akár volt kisparasztokról, akár pedig volt középparasztokról van szó — egyaránt szilárdan támaszkodik pártunk, munkásosztályunk — jelentette ki Rákosi. Jelenleg a termelő szövetkezetek az ország szántóterületének 18 százalékát egyesíti, s egész szántóterületé ilymódon meghaladja az 1,7 millió katasztrális holdat. A termelőszövetkezetekben 200.000 család egyesül, a tagok száma meghaladja a '/

4 milliót. Az állami gazdaságok, amelyek jelenleg az ország szántóterületének 12,5 százalékán gazdálkodnak, többségükben még nem használják fel megfelelően a szocialista nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségeket. A második ötéves gazdasági terv feladataival kapcsolatban Rákosi elvtárs rámutatott, hogy a második ötéves terv feladatainak teljesítésében a mezőgazdaság behozza lemaradását a szocialista ipar mögött. Rákosi ezután részletesen foglalkozott a népi demokrácia társadalmi és államrendjének megszilárdulása kérdéseivel, a kulturális fejlődés feladataival. Beszédének befejező részében a Magyar Dolgozók Pártja megszilárdításának kérdéseivel foglalkozott. A Magyar Dolgozók Pártja — mondotta Rákosi elvtárs — immár negyedik évtizede harcol népünk szabadságáért, a szocializmus ügyének győzelméért. Egy negyed századon át a föld alatt, az illegalitás nehéz viszonyai közepette küzdött a munkásosztály a dolgozók életérdekeiért. A felszabadulás óta eltelt majdnem tíz esztendő folyamán a Magyar Dolgozók Pártja az ország elismert vezető erejévé vált és biztos kézzel irányította azt a fejlődést, melynek eredményeképpen a munkásosztály vezetésével a dolgozó nép lett az ország gazdája. A párt politikai és szervezeti összeforrottsága, ideológiai egysége szakadatlanul erősödik és mind szilárdabbá válik. A párt sorainak megbonthatatlanságát erősítették a párt vezetőségében végbemenő elvi jelentőségű változások. A párt egysége erősödött, mert erősödött a pártvezetés egysége is. A pártvezetés szigorú élvi egységen épül fel, amelynek fő követelménye: úgy vezetni a pártot, hogy mindenkor és minden helyzetben a legeredményesebben szolgálja a nép ügyét és megvédje azt minden ellenséges támadással szemben. Mindezek alapján megállapítjuk — mondotta Rákosi,— hogy nagy pártunk- megerősödve, megbonthatatlan egységbe forrva érkezett el Kongresszusunkhoz. A párt munkájának megjavulása ellenére azonban még nem kielégítően fejlődik az önbírálat és a felső pártszervek nem eléggé bátorítják az alulról jövő bírálatot. \ A bírálat és önbírálat pártunk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje és ezért pártunkban feltétlenül biztosítani kell, hogy a bírálatot és önbírálatot nyomon kövesse a hibák és Viiányosságok gyors és maradéktalan felszámolása, a pártmunka megjavítása. A párt fejlődése megnyilvánul abban is,' hogy a II. kongresszus óta jelentékenyen megnövekedett az alapszervezetek száma. 1951. január 1-én 12.933 alapszervezetünk volt, 1954. január l-re 21.551-re szaporodott az alapszervezetek száma. A párt taglétszáma jelenleg 864.607. Ebből párttag 810.227, tagjelölt 54.380. Rákosi elvtárs beszédében ezután a párt ideológiai munkájával és a kádermunkával .foglalkozott. Pártunk fő irányvonala — mondotta végezetül Rákosi elvtárs — a szocializmus alapjainak lerakása országunkban, s ezzel együtt népünk anyagi és műveltségi, színvonalának következetes efcielése, valamint szakadatlan kytdelem azért, hogy szocialista éfitőmunkánkat békében folytathassuk. Pártunk kapcsolatát a dolgozó néppel még jobban kiszélesítjük és megerősítjük, még szorosabbra zárjuk pártunk sorait, hogy egységesebb, összekovácsoltabb legyen, mint valaha volt, mert pártunk fő ereje politikájának helyessége mellett, ideológiai, politikai és szervezeti egységében, a cselekvés egységében rejlik! Ezért óvnunk kell pártunk egységét, mint a szemünk fényét, mint legdrágább kincsünket! (Nagy taps.) Biztosítani kell, hogy pártunkon az ellenség nemcsak rést, de hajszálrepedést se találjon. Pártunk fő irányvonalának sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges továbbá, hogy még inkább megerősítsük a munkásparaszt szövetséget, népi demokratikus államunk alapját, eddigi nagy vívmányaink megtartásának és további új győzelmeinknek zálogát. Pártunk fő irányvonalának eredményes megvalósítására ki kell szélesíteni azt az alapot, amelyen pártunk politikája és népi államunk nyugszik: létre kell hoznunk, ki kell fejlesztenünk a Függetlenségi Népfront, mint az összes hazafias és békeszerető erők legszélesebb összefogását országunkban, mint valamennyi, hazája boldogulásáért és felemelkedéséért küzdeni kész, jóakaratú magyar ember egységes tömegmozgalmát! Pártunk fő irányvonalának sikeres megvalósítása megköveteli tőlünk, hogy állandóan erősítsük munkás-paraszt államunkat, a népi demokrácia államát; hogy mind szélesebb tömegek vegyenek cselekvően részt az állam munkájában és az ellenőrzésben. Mert a népi demokrácia állama végső fokon maga az államot építő munkásosztály, a dolgozó parasztság, a népet szolgáló értelmiség, a kis emberek millióinak összessége. Pártunk fő irányvonalának győzelméhez múlhatatlanul szükséges, hogy elmélyítsük, tovább szilárdítsuk és még bensőségesebbé tegyük kapcsolatainkat, népünk őszinte barátságát a kommunizmust építő Szovjetunióval, hazánk felszabadi tójával, a világbékeharc zászlóvivőjével, valamint a népi demokratikus országokkal és közeledést hozzunk létre minden olyan országgal, amely az imperialista rablóháború ellen, saját függetlenségéért és a békéért folytat küzdelmet! — mondotta beszéde végén Rákosi elvtársj