Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-25 / 126. szám, kedd

máius 25. 7 „yiiint szemünk fényéi../' (SZABÓ BÉLA REGÉNYE) Szabó Béla „Az első ajándék" c. novelláskötete után „Mint szemünk fényét..." c. új regényével lépett az olvasóközönség elé. Ha Szabó Béla fejlődését helyesen le akarjuk mérni, akkor vissza kell lapozni a múltba, a kapitalizmus sötét világá­ba, ahol az iró saját bőrén tapasz­talta a kapitalista kizsákmányolás egész mélységét. Fellépésétől kezd­ve a munkásosztály írója — s mü­veiben maró gúnnyal ábrázolja a ki­zsákmányolókat, s együttérzéssel beszél a ninostelenekröl, a szegény népről. Szabó Béla életében és írói fejlő­désében a döntő fordulat a felszaba­dulás után következett be. A felsza­badulás meghozta számára a „sza­bad levegőt" — a fejlődés lehetősé­gét. A felszabadulás után „Az első ajándék" c. novelláskötettel jelent­kezett. Ezekben a novellákban már számos haladó vonást találunk. Az antiklerikális hang, a kapitalista rendszer és erkölcsök gyűlölete egy­részről, másrészről a proletár csalá­di szeretet és családi élet szépségei­nek motívumát látjuk kibontakozni ezekben a novellákban. A „Mint szemünk fényét..." c. regény kétségtelen, hogy fontos ha­tárkövet jelent az író fejlődésében. A mfciak szól ez a regény, s az Iró határozottan részt kér az új élet boldog építőmunkájából. Az írói té­ma választása szerencsés volt, mert jelenünk legégetőbb kérdéseit veti fel, s igyekszik rá feleletet is adni. E regény a falu vajúdását mutatja be az új élet küszöbén. A régi, be­gyepesedett falu fejlődését a szo. cializmus felé, aminek legfontosabb feltétele a szövetkezeti mozgalom győzelme a régi parasztgondolatok, erkölcsök, szokások felett. A szocializmus felépítésének egyik fontos alappillére a szocialista nagy­ipar mellett az új, hatalmas szocia­lista mezőgazdaság megteremtése, mert csak az új, korszerű nagyüze­mi gazdálkodást folytató mezőgaz­dasági szövetkezetek tudják kielé­gítenl a szocialista társadalom egy­re növekvő igényeit. A parasztság tudatában még nem állt be az a gyökeres fordulat, mely biztosítaná a kollektivizálás teljes sikerét. A falvak ma hatalmas forradalmat él­nek át. Folyik a harc a régi és az új között. A parasztság évszázados elnyomásból és tespedtségből föl­ébredve vajúdik. A regény arról szól, hogy egy délszlovákiai faluban hogyan erősö­dik meg a szövetkezet s a helyi pártszervezet milyen türelmes mun­kával győzi meg a gazdákat a kö­zös gazdálkodás előnyeiről, s végül hogyan válik a falu szövetkezeti községgé. E regényen keresztül meglátjuk az emberek tudatának lassú megváltozását, a lappangó és nyilt osztályellenség arra irányuló mesterkedéseit, hogy meggátolja a szövetkezet fejlődését, s látjuk a ré­gi és az új világ összecsapását, melyből az új, a jobb kerül kl győz­tesen. Kiss Feri, az Uj Sző fiatal mun­katársa szabadságát felhasználja arra, hogy bekapcsolódjék Alsófalun a szövetkezet megerősítésének mun­kájába. Megszervezi Galina Nyiko­lajeva Sztálin-díjas müvének, „Az aratásnak" olvasókörét. E mű olva­sása nagyban hozzájárul a népne­velő munka eredményességéhez. Az osztályellenség: Kónya és Botos, a két kulák s a melléjük szegődött Dobos úr — a szövetkezet könyvelő­je — észrevették, hogy mily nagy veszélyt jelent rájuk az olvasókör munkája, Ök minden erejükkel azon voltak, hogy a kollektivizálást meg­hiúsítsák a községben, azonban in­trikáik megfeneklettek a párt és a szövetkezeti dolgozók éberségén. Előre látható volt, hogy az aratás után a középparasztok is belépnek a szövetkezetbe. Erre a pontra össz­Tontositotta Kónya, a jó kulák", min­den erejét és arra. hogy megakadá­lyozza a szövetkezeti aratás sikerét. Megkörnyékezi Ferenci Lajost, a kombájnost. Pénzzel és zsarolással arra akarja kényszeríteni, hogy rontsa el a kombájnt, Lajos egye­dül vívja meg a harcát az alatto. mos ellenség ellen. A reakciósokat leleplezi és ezzel elhárul a szövetke­zet fejlődése előtt az utolsó aka­dály is, s Alsóíalu népe rátér a bol­dog jövő építésének útjára. Szabó Béla regénye nem pusztán krónika, mely időrendben felsorolja az eseményeket. Az író a való éle­tet ábrázolja, típusokat rajzol, s jellemez, azonban ez a jellemzés né­hol nagyon felületes. A szerző sze­retettel rajzolja szereplőit, s sok­szor ez a szeretet pótolja a jellem­zésben előforduló hiányosságokat. Fel lehet ezeket az embereket is­merni — ezek az emberek beletar­toznak a mai falu lüktető, izgal­mas életébe. Felvonulnak előttünk a párt régi, edzett harcosai: a ke­mény, megalkuvást nem ismerő Ka­linovszkv, a két Rózsa-fivér, Takács Teri, a bolseviklelkü asszony és mel­lettük a ma fiataljai: a szocializ­mus odaadó hívei; Kiss Feri, Hospo­dár Jano, Fehér Ágnes, Gosztényi Anna, stb. A regény egyik főalakja Kiss Feri, az újságíró. A szerző alakján keresztül a fiatal magyar értelmi, séget igyekezett bemutatni hibáival és eredményeivel egyetemben. Feri szabadságát jött eltölteni a faluba. Pihenés helyett azonban minden erejével a szövetkezet támogatásán dolgozik, s minden tette arra irá­nyul, hogy megnyerjen minden be­csületes dolgozót a szövetkezetnek. Az író helyesen látja a szövetkezeti kérdés megoldásának lehetőségét, amikor Feri szájába adja a követ­kező mondatot: „A népnevelés a legfontosabb, pártunk öntudatos szo­cialista hazafiakat akar nevelni, olyan embereket, akik nemcsak épí­tenek, hanem meg is tudják védeni munkájuk eredményét". A párt egységét, internacionaliz­musát látjuk megtestesülni Kalinov­sky, a két Rózsa-fivér és Takács Teri alakjában. Ezek a régi idők keménykötésű harcosai, a párt egy. szerű katonái, akiket nem tört meg a kapitalizmus. A kommunista em­ber példaképei ők, s a szlovák-ma­gyar barátság szimbólumai. Ezeken az embereken át megismerjük a fa­lusi pártmunkások arcát, akik a marxizmus-leninizmus eszméivel fel­vértezve új, boldogabb vizekre kor­mányozzák a falu sok vihart átélt hajóját. Olyan emberek ezek, akik átlátnak az osztályellenség minden fondorkodásán és az ö becsületes, helytállásuknak köszönhető, hogy a reakciósok aljas terve megbukik. Az író alakjainak rajzolása közben sokszor elkalandozik a reális világ­ból a felhők közé, s ez okozza, hogy Kiss Feri és a pártemberek csupa hibátlan, mindenttudó emberek, akik előre látnak mindent. Nagyon hely­telenül tette az író, hogy ezeknek az embereknek csak a pozitív olda­lát mutatja be, s a negatívumokról egészen megfeledkezik. Önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy váj­jon helyesen cselekedett-e az író, amikor ezeknek az embereknek csu. pán jó oldalait mutatta be. Feltétle­nül nem. Ha ez a regény meg akar­ja valósítani küldetését, akkor fel. tétlenül rá kellett volna mutatnia a pártmunkások hibáira is, mert ne. vélni csak a hibák őszinte feltárásá­val, eltávolításával lehet. Nagy pozitívuma a műnek, hogy meseszövésében a szerelem is szere­pet kap. Ki kell emelnem, hogy a szerelem rajza távol áll a polgári regényekből annyira ismert burzsoá erotikától. Az író szépen rajzolja ezt a szerelmet. Szépen példázza Ferenci Lajos és Fehér Ágnes raj­zában is. Ez az új szerelem ad erőt Ferenci Lajosnak a kulákok elleni harcához, s ez segíti őt végső győ­zelemre. Üde színekben mutatkozik Gosztényi Annus — a középgazda­lány — és Hospodár Jano szerelme is. A kibontakozó szerelem kék egét azonban vihar fenyegeti és Sza bó Béla mély átérzéssel rajzolja Feri viselkedését, mikor észreveszi, hogy Annus szereti Janót... A szo­cialista ember magasabbrendü er. kölese szólal meg benne, s megérti, hogy neki nem szabad útját állni ennek a kibontakozó szerelemnek. A regény legjobban sikerült alak. jai: Liskáné és Papp Júlia. Űk tes­tesitik meg az öntudatos, szövetke­zeti dolgozó nőt. Elő asszonyok ezek, húsból és vérből valók, s oda­adó, áldozatkész dolgozói a szövet­kezetnek. Szabó Béla szépen festi alakjaikban a szövetkezeti dolgo­zók boldog családi életét. Szabó Béla ebben a müvében ha­talmas anyagot halmoz fel. A falu minden típusát felvonultatta és ép­pen e z okozta a regény több gyenge oldalát. Ilyen hatalmas anyag fel­dolgozása még a legnagyobb író képességeit is próbára tette volna. A kompozíció gyengeségét érezzük a művön, ami abból ered, hogy a rengeteg személy, s az a mondani, való, amit az író ezeknek a szájába ad, óriási bordázatot kívánt volna meg, s az író ezt az egységes bor­dázatot nem tudta megkovácsolni. Ez okozza aztán a cselekvés egyen­letes lefolyásának hiányát, s a re­gény tartalmát elaprózott képekben látjuk. A-másik gyenge oldala a regény­nek, hogy az író azt a sok monda­nivalót nem tudta egységes egész, szé kovácsolni, s önmagán átszűrve a legfbntosabbat kiemelni, ezért érezzük a regény egy-egy részletét pollt'kal-plakátízünek. Pedig éppen ez az a pont, melyen megfordul az irodalmi müvek értéke: hogyan tud. ja az író a politikai tartalmat mű­vészi formába önteni. Szabó Bélá­nak ez sokszor kevésbbé sikerül. Fontos szempont az is, hogy meny­nyire tudja az iró magát beleélni az események menetébe, s az egyes személyek részletrajzában pedig azonosulni velük. Az adott személy szemével kellene nézni a dolgokat s főleg figyelembe vennie gondolkozá­sának menetét. Balzacról jegyezték fel kortársai, hogy ö annyira benneéit regényei­ben, hogy sokszor összekeverte re­gényalakjai életét a valóságos élet­tel. Szabó Bélának is nagyobb figyel, met kellett volna fordítania az egyes személyek Jellemzésére, s arra a mondanivalóra, melyet elmondat velük. Dicsérni kell az írót azért, mert realitásra, a való élet ábrázó, lására törekedett — de néha mégis elszakadt tőle és ezért történhetett meg az, hogy a hatesztendős Kar­csi, Tóth Nagy Maris fia még na­gyoknak is dicséretére való beszél­getéssel leplezi le anyját. Azt nem állítom, hogy ilyen gyerek nincs, lehet hogy van, de nagyon kevés. Valaki erre azt mondhatná, hogy az iró ebből a kevésszámú gyerekből vette kl Karcsit. Természetesen ez az állítás helyes — csakhogy az ilyen elv nem egyezik meg a szo­cialista realizmus elveivel. A szo. cialista realizmus egyik alapvető el­ve: a reális élet tipikus ábrázolása. Karcsi rajzára pedig senki sem mondhatja rá, hogy ez tipikus áb­rázolása egy hatesztendős gyerek szellemi fejlettségének. A szeretet vakká tesz — mondja egy közmondás. Ez a szempont mu­tatkozik meg az író gyeremekábrá. zolásában. Nagyon szereti a, gyere­keket s ez a szeretet vakká teszi az írót. Talán ez okozza azt a hibát is, hogy Papp Pali rajza sem sike­rült. Papp Pali a kis pionír, fejlett párttag szemével látja a világot, s olyan hangnemben beszél a felnőt­tekkel, aminek kevés köze van az élethez. # Természetesen ezek a hibák és az előforduló kisebb tévedések — amit nem célom felsorolni — nem ront­ják meg e mű valódi értékét. Sza. bó Béla ezzel a regénnyel hatalmas feladatot teljesített. ígéret ez arra, hogy az író még több és jobb művel gazdagítja iro dalmunkat, s ezek a müvek is Jioz­zájárulnak az új élet boldog kiala­kulásáért vivott harcunkhoz, s akkor ezeket az évszázadokon át hiába várt és remélt eredményeket „mint szemünk fényét..." őrizzük meg. Szabómihály András Két szlovákiai ökölvívó bajnok tagja az érsekújvári Spartaknak Előző számunkban már beszámol­tunk az érsekújvári Spartak ön­kéntes sportegylet labdarúgó szak-, osztályáról. Ma ellátogatunk ugyan­csak az érsekújvári Spartak ököl­vívóihoz. Sokkal kisebb létszámban, de na­gyobb eredményekkel működik or­szágszerte ismert ökölvívó szak­osztályuk. A szakosztály szervezeti részét Pesti elvtárs végzi. Mikor megkérdeztük, hogy miképen mű ködik a szakosztály, elsőnek a két szlovákiai bajnokot említette meg. Ugyanis 1954. év szlovákiai baj­tük. Magas termetű, izmos fiú. Az esztergapad fölé hajolva figyeli, hegyan dolgozik a gép. Barátságo­san fogad bennünket és amikor megtudja, hogy mi járatban va­gyunk, készségesen válaszol a fel­tett kérdésekre. Egyszerű munkás­családból származik, nem iszik, nem dohányzik. Szapú esztergá­lyos, Szlovákia nehézsúlyú ököl­vívó bajnoka, elmondja nekünk, hogy eddig legnagyobb élményei közé tartozik a bojnokságért folyó küzdelem. — Igaz — jegyzi meg. — nem. Az érsekújvári Spartak ökölvívó csapata. noksági címét a félnehézsúlyban Janik és a nehézsúlyban pedig Szapu Jóska szerezték meg. Janik egyúttal a csapat edzési teendőit is végzi. Janik — beszélgetésünk serán elmondotta, hogy az üzem részéről nincs nagyobb akadály, így a fiúk rendesen járhatnak ed­zésre. Egy héten kétszer van hi­vatalos edzés. Az első edzés erős iramú és változatos. A hét közepe táján csak könnyű edzéseket tar­tunk. ökölvívóink legjobbjai közé tartoznak Rišavy légsúlyú és Nagy pehelysúlyú ökölvívók. Mind a ketten az üzem legjobb dolgozói. Szaput és Ríšavyt jó munkájukért az üzem vezetősége 200 koronás betétköny­vekkel ajándékozta meg. Jövő mű­ködésükről Janik edző elmondja, hogyan készülnek a csehszlovák bajnokságokra. Janik Sza púval együtt indul. Szaput az országos Spartak önkéntes sportbizottságá­voltak nehéz ellenfeleim. De a ko­moly fél fokozza a küzdőkedvet. — Hogyan készül Berlinbe? ér-; deklődünk. — Munkám befejezése után min­den nap rendszeres edzést folyta­tok. Állandóan növelem fizikai és technikai képességeimet. Biztos va­gyok abban, hogyha eljutok Ber­linbe, a tőlem telhető legjobb tel­jesítményeket fogom nyújtani. Ez egyúttal jó előkészület az orszá­gos bajnokságokra is. Beszélgeté­sünk során Iktusz elvtárs, a sze­relőműhely mestere is megszólalt. — Én csak annyit szeretnék mondani, hogy mi Szaput szeret­jük, egyike a legjobb munkásaink­nak. Különösen akkor, ha össze­tett munkáról van szó, vagy ha külföld részére gyártunk valamit, nyugodt lelkiismerettel adom Sza­punak. Szapu József, ökölvívásban az 1934-es év szlovákiai nehézsúlyú bajnoka. nak javaslatára mint válogatott ökölvívót május 25—29-ére Berlin­be küldik, ahol több mérkőzést fog \dvni. — Én magam — mondja Jmiik edző — hogy jól készüljek a köztársasági bajnokságokra és Jóskát rendesen előkészítsem a berlini viadalra, minden nap ren­des edzéseket — könnyűatlétikát és egyéb technikai gyakorlatokat végzek vele együtt. — Hol találhatnám meg Szapu elvtársat — volt a következő kér­désünk. — Munkahelyén. Ő a szerszám­műhelyben esztergályos — világo­sit fel bennünket Pesti elvtárs. Beérve a tágas szerelőmiihely csarnokába, már messziről felismer­Janik, a Spartak ökölvívók edzője. A fiatal 19 éves Rišavy, aki lég­súlyban rajtol, imár mint 16 éves fiú hódolt az ökölvívásnak. Aka­rata és türelme meghozta számára is az első gyümölcsöt. 1953- bsn a kerületi bajnoksági címet érte el. Ez évben pedig a szlovákiai baj­nokságokon a második helyen vég­zett, ami szép eredmény. Egyik legnagyobb élményéről beszélve, a Viterla elleni mérkőzést említette. Ellenfele akkor egy tapasztalt ököl­vívó volt és ő, aki a bajnokságon először vett részt, pontaránnyal győzött. Még valami nyomja az érsek­újvári ökölvívók szívét: a nemzet­közi ökölvívó viadalok rendezése. A fiatal aktív sportolók ugyanis tovább akarják fejleszteni eddigi tudásukat, ezért több tapasztalt ökölvívóval kell küzdeniök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom