Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-17 / 119. szám, hétfő

1954. mäius Í7. IIISZ0 Lelkesem rúl®sast ország fo városa A vasárnapi választás Prágában az egész lakosság hazafias lelkese­désének és fokozottabb politikai aktivitásának jegyében kezdődött. Igazán felemelő érzés az egység­nek, a kézzelfogható örömnek ez a megnyilvánulása, amit ott látna szinte minden egyes polgárnák ar­cán. A választóhelyiségek előtt ott vannak azok a CsISz-tagok és pionírok is, akik majd e?ak pár év múlva járulnak az urnák elé. Most táncolnak, énekelnek. Sok helven együtt az idősebbekkel. A prágaiak — munkások, értel­miségiek és egyéb dolgozók mi­előbb szavazni akarnak Akik elsők a munkában, elsők akarnak lenni a választásokon is. Jókedvük is azt bizonyítja, hogy a jövőben köz­vetlenebb befolyást akarnak .gya­korolni városuk ügyeinek intézé­sében. Választani készül dr. Václav Va­cek, a főváros örökifjú, mindig jó­kedvű, 77 éves főpolgármestere is. Kerek 50 éve vesz tevékeny részt — mindig a dolgozók oldalán — Prága közéletében. Mindenütt ott van, ahol jelentős esemény tör­ténik a városban. Vasárnap reggel lakása előtt gyülekeznek szomszé­dai, egyszerű dolgozók, hogy elkí­sérjék és vele szavazzanak a 474. számú választási körzetben. Zúg az éljen, mikor megjelenik. Ez a szívből jövő, rögtönzött ünnepség bizonyítja legjobban Vacek elvtárs mérhetetlen népszerűségét. Ilarmonikaszóval, , felvirágzott kocsin érkeznek a peremváros ál­lami gazdaságának dolgozói. Ke­pert ová elvtársnő büszkén számol be arról, hogy a tavaszi munkát már elvégezték s a napokban hoz­zákezdenek a cukorrépa egyelésé­hez. Vasek Kamii 11 éves kis pio­nírral elegyedünk szóba az egyik választási helyiség előtt. Útbaiga­zítja a választókat, Magyarázattal szolgál. De mit is csinálhatna egy olyan pionír a választás napján, akinek apja is, anyja is fontos vá­lasztási tisztséget tölt be. A Vasek. család jól harcol a békéért és büsz­ke lehet a fiára. Szép kort ért meg Deimková nagymama, a krčí választókerület 530. számú lakója. 78 éves. Nehe­zen jár. A népnevelő gondoskodott arról, hogy a választási bizottság tagjai felkeressék lakásán és ott­hon választhasson. 10 óra körül csatlakoztunk a hivatalos szemé lyekhez, de Deimková nénit már nem találtuk otthon. Hozzátartozói közölték, hogy nem tudta kivárni a bizottságot és botra támaszkod va ment választani, mert ő is be leszól abba, hogy milyen legyen a jövőben a köztársaság legszebb városa. Elmentünk a Prága 3. körzetében lévő petfini kórházba is. A járó be tegek a kórházban létesített külön szavazóhelyiségben adták le szava zatukat. Fekvő betegek hordozható urnába szavaztak a választási tör vény előírásainak megfelelően. Mikor e sorokat írjuk, Prága vá lasztópolgárainak legnagyobb része már leszavazott. Ki sem lehet fe jezni azokat az érzéseket, amelyek az embereket eltöltik. Boldogan él vezik a nap meleg sugarait és ott vigadnak a prágai téreken és ut­cákon rendezett népünnepélyeken Szól a rezesbanda. Mindenki szó rakozik, táncol énekel — öreg, fia­tal és gyermek egyaránt. Minden lei fiatalnak érzi magát, amikor boldog jövőnk szilárd alapját rak­juk le. Lelkes, boldog nap Bratislavában Eljött a választás reggele, amelyre heteken át készült hazánk valamennyi polgára. Pár perc hiány­zik a hét őrához. A bratislavai Palacky-utcai 8 éves iskola kapuja feldíszítve várja a választókat. Már nem is várja, á választók már sorakoznak, hogy pontosan 7 óra­kor, amikor megnyílik a választó­helyiség, leadják szavazatukat. A Jesensky-utcai iskola, amelyben szintén van választóhelyiság, ha­sonlóképpen ünnepi külsővel várja a N választókat. A kapu előtt pioní­rok díszőrsége fogad. Egyenletesen, fennakadás nélkül folyik a szava­zás. Idős, botra támaszkodó, fehér­bajuszos bácsi indul a szavazőhe­lyiságbe felesége és lánya karján. Mosolyog és derülátón dobja be az urnába szavazatát. Sokan üdvözlik, látszik, hogy ismert alakja a kör­nyírnek Horváth József, aki fiatal éveiben egy nagy vállalat portása volt. Most 75. életévét tapossa, s ahogy elhagyja a szavazóhelyiséget, meggyőzően mondja: „Szívesen ad­tam le szavazatomat, megelégedett vagyok, szép nyugdíjjal_ gondosko­dik rólam kormányunk." Az utca is mindjobban megélén­kül, ahogy megyünk tovább a vá­rosba. Zászlós menetben egy ház­tömb lakói indulnak, hogy így kö. zös felvonulással adjanak kifejezést közös akaratuknak és elégedettsé­güknek jelöltjeik iránt. Mind több és több ilyen csoporttal találko­zirr.'T, némelyek vidám zeneszóval vonulnak a szavazóhelyiséghez. A Leškova utca 14. sz. alatt sza­.vaznak a 106. körzet polgárai. A Csemadok és a Szlovákiai Nőbizott­ság tagjainak szeretetteljes és lel­kes munkája meglátszik a házon. A kapu és a lépcsöfeljárat fenyőga­lyakkal és friss tavaszi orgonával van feldíszítve, és a választókat ünnepélyes környezet várja. A he­lyiséget napokig takarították, ren­dezték és díszítették erre a nagy ünnepre. Szőnyegek, virágok teszik bensőségessé a választási helyisé, get. És jönnek a szavazók egymás után. Minden torlódás nélkül folyik a választás. Kilenc óráig már 240­en adták le szavazatukat. A hang. szórók a legszebb melódiákat köz­vetítik és az épület előtt a IV. nyolcéves iskola pionírjai nemzeti táncokat lejtenek. Miíur Aloiz 20 éves ifjúmunkás jön szüleivel. Először szavaz éle­tében. Komoly és megilletődött. — Nagyon meghatott vagyak, először szavazok életemben. Boldog vagyok, hogy mi, fiatalok is része­sei lehetünk ennek a nagyon fon­tos eseménynek. Én munkásszülők gyermeke vagyok, de tanultam és érettségiztem. Most a postán dolgo­zom. Amikor szüleimmel idejöt­tem az urnához büszke öntudat töl­tött el, hogy szavazatommal én is hozzájárulhattam a világbéke biz­tosításához, a szocializmus építé­séhez. Steiner Jolán polgártársnö 1938­ban szavazott először. Ma pedig másodszor adja le szavazatát és így emlékszik vissza azokra az idők. re: — A mai nap örömteli izgalmát azt hiszem különösen azok érzik velem együtt, akik a mult választá­sain részt vettek. Nagy napja ez életemnek. Hetek óta állandóan iz­galomban élek a választások sike réért és azt hiszem, ez az izgalom most érte el tetőfokát. Érthető ez a boldog izgalom, mert 1938-ban szavaztam először, amikor a leg­válságosabb volt a köztársaság helyzete. Teljes egészében átéltem akkor a szorongó izgalmat pártunk jelöltjeiért, mert a választás kime­netelétől is függött hazánk sorsa, hogy fasizmus jön-e, vagy a demo­kratikus erők győznek. Éppen ezért én különösképpen meg tudom ítélni a mai választások igaz, demokrati­kus jellegét, mert akkor, 1938-ban a szavazóhelyiségben (az akkori Unitas Házakban) pártunk részéről mint ellenőr voltam beosztva. Már ott kezdődött az igazságtalanság. Mi, a párt megbizottai teljesen el voltunk szigetelve és nem volt jo gunk ellenőrizni a jelölőlistát, nem volt szabad szólnunk a szavazók­hoz, míg a többi pártok megbízot­tai beszélhettek a választókkal, úgyhogy a választás percében is befolyásolhatták őket. Ma boldogan várom az eredményeket, mert biz­tos vagyok a Nemzeti Arcvonal je. löltjeinek győzelmében és a legna­gyobb örömöm az a tény, hogy nemcsak szavazhatok, de dolgozha­tok is a szocializmus építéséért. Kassa a választás napján Reggel 7 órakor olyan élénk a város, mint máskor déli 12-kor. Ragyogóan süt a nap, kellemes, iga­zi tavaszi meleg van. A kassai 38-as számú választási körzet (Sas-u. 20) épületére hangszórókat szereltek fel, amelyeken keresztül élénk, vi­dám muzsika fogadja a szavazókat. A kapuban udvarias informátorok igazítják útba a szavazni akaró dol­gozókat. Bármennyire ünnepélyes is az ízléses választási helyiség lég­köre, a szavazók arcáról leolvasha­tó a fesztelenség és a bizalom, amely­lye' dolgozóink az urnák elé lépnek. A jövőbe vétett hitet tükrözi vissza minden arc. Az első szavazó Valkó József, Roosewelt-u. 7. sz. alatti polgár, Rögtön utána egymás után érkeznek a többiek is, de a vá­lasztási bizottság feladata magasla­tán áll. Tökéletes rendben folyik a választás, a választók virágok kö­zött haladnak az urnák felé. Az egyik idősebb asszony azt kérdi — mielőtt még a spanyolfal mögé menne — törölje-e a jelölt nevét, mert egy alkalommal nézeteltérés­re került a sor közte és a jelölt kö­zött. A választási bizottság egyik tagja udvariasan megmagyarázza, hogy ezt a kérdést magának a szavazónak kell eldöntenie, a bi­zotts'gi tagoknak senkit sem sza­bad befol? ásolniok. A polgártárs­nő pillanatnyi habozás után, — mintha önmagához beszélne, — csak annyit mond: „mégis" — aztán be sem fordulva a spanyolfal mögé. be­dobja szavazólapjait az urnába. Ki­lenc órakor már az összes szavazók 34 százaléka adta le szavazatát. Jobbról is balról is barátságos üdvözlések hangzanak el „Česť práci!" ^linden arcon vala­mi soha nem látott kedves közvet­lenség, összetartozóság érzése, amit a kapitalista országokban talán meg sem értenének. Hasonló a hangulat a 39. sz. Roo­sewelt utcai Művelődés Házában. A választási helyiségben katonazene­kar játszik. Tíz óra előtt itt is a választók nagyrésze leadta szava­zatát. Példás rend, pedáns tisztaság, gondoskodás jellemzi az itteni vá­lasztásokat is. Ünnep ez, tényleg a különböző nemzetiségűek, vallás­felekezetek teljes harmóniája, egy" séges békeakaratának kifejezése. Nem, ilyen meggyőzést nem lehet kifejteni úgynevezett „felsőbb uta­sításra", ezt a szív, a kemény becsületes meggyőződés diktálja. A Lenin-utcai 31. sz. alatti 36. számú választási körzet udvarán gyönyörű látvány fogadja az érke. zöt. A környékbeli falvak lakossá­gának megbizottai — ki gyalog, ki kerékpáron érkezve, díszes táblá­val jelentik a Nemzeti Bizottság el­nökének, Mihocsik elvtársnak, hogy községük százszázalékban leszava­zott. Első a 64 éves Pataki elvtárs, aki örömtől sugárzó arccal közölte, hogy reggel 8 óra két perckor fa­luja minden szavazásra jogosult polgára leadta szavazatát. A má­sodik helyen Hotkoc, a harmadikon Baska község van. 10 órakor már 23 falu szavazott le százszázaléko. san, Ez a tény mindennél világo­sabban mutatja, hogy a falu népe a gyárak munkásaival vállvetve akar dolgozni hazánk további felvirágzá­sáért. A Kovács utca 26. sz. alatti 37­es választási körzet szavazóit a pio­nírok kedves táncai szórakoztat­ják. Nem érdektelen az a jelszó sem, amely az iskolaépület kapu­ját díszíti. „Munka és tudomány olyan erők, amelyekhez foghatók nincsenek a földön." Nem kisebb az érdeklődés a Ler­montov utcai internátusban sem, — ahol a £4. számú körzet szavazói a többiekhez hasonlóan lelkes kész­séggel járulnak az urnákhoz. Anyák karjukon gyermekeikkel. A z egyik munkásasszony kisfia kezébe adja a szavazólapot és biztatja a gyereket, te is szavazz a Nemzeti Arcvonal jelöltjére. 12 óra körül a körzetek többségében már a választók nagy része adta le szavazatát. Nem, ez nemcsak állampolgári kö­telességteljesítés, ez már manifesz. táciő, ez szeretetnyilvánltás. Ez igazolása Kommunista Pártunk és a Nemzeti Arcvonal egész eddigi po­litikájának, harcos kinllás a béke, a szocializmus ügye mellett. Ez bizalom és egyben biztosíték. A szlovákiai választási bizottság jelentése a nemzeti bizottságokba való választások menetéről Bratislava, 1954. május 16-án. A választás napján reggeli és» dé­lelőtti óráiban a választópolgárok lelkes hangulatban járultak az ur­nák elé. A községek egész sorában még a reggeli órákban leszavaztak. Igy pl. a rimaszombati járásban dé­lelőtt 10 óráig, Nižný Skalník. Do­lovo, Vieska^nad Blhom és Pakč községekben valamennyi álasztó­polgár leszavazott. A Kassa-kör­nyéki járásban délelőtt féltizen­egyig 32 községben száz százalékra leszavaztak. Az eperjesi kerületben 13 óráig a névjegyzékeken szereplő valamennyi választópolgár 50 köz­ségben adta le szavazatát, ezekből 15 község a nagykaposi járáshoz tartozik. Újabb délutáni jelentések szerint a Kassa-környéki járásban röviddel délután a választópolgá­roknak 99 százaléka, a revúcai já­rásban pedig 95 százaléka szava­zott le. Bratislavában 14 óráig a választók 77.6%-a adta le szavaza­tát. I A választások menetének ünne­pélyes jellege van. Igy pl. a nyitrai kerületben sok községben a vá­lasztási helyiségek előtt zenekarok játszottak és kultúregyüttesek lép­tek fel. A kassai kerület választó­polgárai is ünnepélyes keretek kö­zött szavaztak. A besztercebányai kerület Egyházas-bást községében a választópolgárok választási jelsza­vakat hangoztatva vonultak a vá­lasztási helyiségek elé. A kerület többi községében is ifjúsági kultúr­brigádok léptek fel tartalmas mű­sorral. Gyakoriak voltak az olyan jelenségek is hogy az ágyhoz kö­tött betegek azt kérték, hogy hor­dozható urnákat vigyenek hozzá­juk, hogy így teljesíthessék állam­polgári jogukat. A választás lelkes és fegyelmezett légköre kifejezi dolgozóink öntu­datosságát, akik örömmel adták le szavazatukat a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Egy szép vasárnap délelőtt... Tavaszi szél kavarja a port Szene utcáin. Az apró felhőcskék, mint vattacsomók, sokasodnak észak fe­lől. A légáramlat szétszórja a tarka felhőket, mintha csak érezné, hogy ma az égboltnak is mosolyognia kell, örülnie, akárcsak az embe­reknek, akik kisebb nagyobb cso­portokban sietnek az l-es számú választókörzetbe, a tizenegyéves szlovák iskolába, ahol a szavazó­helység van. A zene szól, népda­lok és táncdarabok melódiáját halljuk. Még a zöldbe öltözött fák és virágzó orgonabokrok is mint­ha örülnének. Ünnep van, nagy ünnep. Dolgozó népünk szavaz bol. dog jövőjére. Fiatal pár megy el mellettünk. A választóhelyiség felé tartanak. Megelőzzük őket, hamarább oda­értünk. Pillanatra megállnak, köz­vetlenül mellettünk. Az asszony belekarol a férjébe. Meghallottuk, ahogy odasúgja férjének: — Te, én olyan izgatott vagyok Biztosan először szavaz. Férje rámosolyog, aztán tovább mennek, be a helyiségbe. Tovább megyünk. Szemben ve­lünk hárman jönnek. Biztosan egy család. Beszédbe elegyedünk ve- , lük. Megtudjuk, hogy Ondrejička István vasúti forgalmista és fele­sége, meg a leányuk, aki Bratisla­vában dolgozik, a választásról jönnek. Ondrejička elvtárs már nem elő­ször szavazott, de ez a választás számára is nagy esemény. Meg is jegyzi: — A feleségem is azt mondta, hogy a mi jelöltjeink olyan embe­rek, akikben minden becsületes dolgozó megbízik. Rájuk szavaz­tunk. Ismerjük őket. Értünk fog­nak dolgozni. Ha a gyermekeink jövőjére gondolok, amikor estén­ként tanulnak, vagy az iskolából hazajönnek s körém gyűlnek, úgy érzem, hogy a jövőjükért szavaz­tam. Dolgozni fogunk, hogy még' jobban éljünk. Kubicáné elvtársnővel találkoz­tunk, aki büszkén és boldogan be­szélt 8 éves kislányáról s mint anya büszke arra, hogy a gyer­meke boldog jövőjéért szavazott. — Harmadik osztályba jár a kis­lányom. Olyan boldog voltam, ami­kor tegnap este azt mondta: — „Anyu, értem is szavazol." Higy­jók el, ennél többet nem is lehet mondánl Katonák az urnák előtt A laktanya udvarán a katonaze­nekar indulókat játszik. A pattogó indulók élénkítik az amúgy is vi­dám hangulatot. — Látod! Ilyen szavazás is csak nálunk lehet! — mondja Korpás közkatona, akivel nagy léptekkel tartok a szavazóhely felé. Bólintok. Ő tovább fűzi a szót: — Apám! is volt katona. De ő nem beszélhet ilyen emlékekről. Ő nem is szavazhatott. A mi első szava­zásunk igazán szép! Még nincs egészen hét óra, de a szavazóhelyiség előtt már sokan vá­rakoznak. Hudik katona így szól: — Első akartam lenni, de csak a harmadik lehetek. Pedig már fél 7-kor itt voltam. Kelecsényi mosolyogva válaszol: — Más is van olyan ügyes, mint te! — Á mai szavazás — mondja Decsko — a mi számunkra is so­kat jelent. Ezért igyekszünk, hogy szavazatunkat mielőbb a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire adhassuk. A szavazóhelyiség előtt egyre töb­ben gyülekeznek. A kaszárnya minden részéből árad az ünneplő­be öltözött szavazók sokasága. Egyesek magánosan, mások cso­portosan jönnek. Az arcokról öröm sugárzik. Egye­sek kissé izgatottak. Ez érthető Szavazni, az ország ügyeibe bele­szólni. nagy dolog Mi pedig most szavazunk először, most mondunk először véleményt hivatalosan, hogy milyen életet akarunk! • A szavazás még nem kezdődőit meg. Pár percet vámunk kell még. A várakozást beszélgetéssel töltjük. Magyarok és szlovákok, tisztek és közkatonák beszélgetnek egy­mással. A szó természetesen a sza­vazásról folyik. Azt, hogyan fogunk szavazni, mindenki tudja. Az elmúlt hetek során sokat beszéltünk erről. Je­löltjeinket is jól ismerjük. A jövő távlatairól beszélünk, hogy mit biz­tosítunk szavazatunkkal, és milyen lesz életünk, ha leszerelünk. — Én — mondja határozottan Balog István másodéves, — tudom, hogy most jobb az élet mint az­előtt volt. Azt is tudom, ha a Nem­zeti Arcvonal jelöltjeire szavazok, a jövő még jobb és szebb lesz. • Jegyezni sem tudjuk a sok-sok véleményt, melyek mind azt bi­zonyítják, hogy katonáink a Nem­zeti Arcvonal jelöltjeire bizalom­mal szavaznak. Közben az óramu­tató a heteshez ért. A választó­bizottság tagja jelenti, hogy kez­dődik a szavazás. Az eddig vidáman beszélgető cso­portok elcsendesednek. Mindenki fegyelmezetten sorbaáll. Előkerül­nek az igazolványok. A katonák hosszú hosszú sora — amely állan­dóan nő — megindul az elkülöní­tett fülkék felé. A békére, a sza­badságra és a jólétre szavazunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom