Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-18 / 94. szám, vasárnap

1954. április 21. f II %zo s írások a régi nyitrai választásokról Dolgozó népünk napi élete a köreledö választások jegyében áll. Sorban megkezdték működésűiket az egyes választási bizottságok, serényen dolgoznak már 'az agitációs központok s örömtöl sugárzik az emberek arca nemcsak azért, mert kormányunk az árleszállítással újabb tanújelét adta az irántunk való gondoskodásnak, de mert közeledik május 16-a, egy szabad ország nagy napja, a szabad választások napja. Nagy SZÓ ez különösen Nyitrán, mert ez a kerület egészen az októberi forradalomig, Magyarország félig feudális, félig kapitalista társadalmi rendjében a legkiilönbözőbb úri választási huncutságok híres földje volt. A napokban jelent meg egy nyitjái orvos, dr. Varsányi Gyula könyve az alkoholizmus romboló hatásáról. Szakkönyv és mégis a választásokkal kezdi. Rámutat arra, mit Jelentett a régi magyar dzsentrlvilág választásaiban az alkohol. Nagyobbrészt ez döntötte el a választásokat. „Valamikor, amikor képviselőket választottak, a választókat kocaikon hordták a választásokhoz, a szekereket zászlók és színes pánt. Ilkák díszítették. Az alkohol hatása alatt ordítottak, énekeltek, tökrészegen üvöltöttek, mintha egyeneseh valamilyen lakodalomból jöttek volna. Szabad akaratról, vagy szabad rendelkezési jogról szó sem lehetett. Igy történt meg. hogy legtöbbször az győzött, akit a nép utált. A választás rendezői az alkohol segítségével igazságtalan „győzelmet" kényszeritettek ki. Ez volt a kapitalista társadalmi rend erkölcse" — írja az orvos könyve bevezetőjében. No dehát nemcsak az alkohol volt az egyetlen eszköz, amelynek segítségével az uralkodó osztály azt juttatta be a „nép képviselőjeként", akit akart. Volt en. nek a választási „hadjáratnak" ezer más fortélya is és Nyitra épen az. által vált híressé Nagymagyarországon, hogy nagyszerűen tudtak itt dolgozni a választási „arzenál" sok más fegyverével is. Szlovák vidék, magyar vidék mindegy volt, hisz itt is, ott ls el kellett nyomni a népet. Se szeri, se száma az anekdotáknak és históriáknak, melyek a nyitrai választásodról szólnak. E;ég, ha egyet közlünk Nyitra salováklakta, s egyet Nyitra magyarlakta vidékéről. Az elsőt nem kisebb író irta, mint Mikszáth Kálmán. „A furfangos nyltraiak" clmÜ pompás novellája az „En kortártaim" című kötetében van s bár a magyar választásoknak egyik legkitűnőbben sikerült gúnyképe, általában kévéséé ismert. Az a tény, hogy Mikszáth oly szívesen nyúlt Választási elbeszéléseiben nyitrai témákhoz, csak azt igazolja, amit mondtunk, Nyitra veszekedett hírnevét az egész országban. A novella a

z akikori Nyitra megye egyik szlovák csücskében, Szakolcán játszódik le a XIX. század végén. A néppárt jelöltje 1896-ban Vaculik Vince volt. Persze a néppárt époly reakciós volt, mint a kormánypárt, ám a néppártot a papok támogatták. Akkor pedig a nép hallgatott a papokra. De hát mit csűrjük csavarjuk a dolgot — átadjuk a szót Mikszáth mesteri humorú tollának: „A nép akarta is VacttHkot, mert úgy volt felállítva a kérdés a papok által! — Vagy a pokol, vagy Vaculik. A nemes vármegye Fet jelölte — tehát F megy az országgyűlésre. Punktum. Jó, jó, de hogy mégy fél? Nehéz lesz egy kicsinykét. Tanakodtak, búslakodtak. Ej hát mindenekelőtt egy jó választási elnököt kell elővenni a raktárból, a többi aztán az ő gondja. És találtak is legott jó elnököt. Nomina sunt odiô sa. Hívjuk egyszerűen elnök úrnak, Az Elnök úr megértvén a szituációt, hogy a

z 'elbutított nép háromnegyed része Vaculik Vincéé és csak egynegyed része sántikál F. után, iktrá vetvén továbbá minden körül, méiiyt, politikáit, meteorológiait, helyrajzit, ekképert nyilatkozott: — Fogja menhi arflicl, hanem „rogum" kell hozzá! Mikor aztán elközelgett a választás határideje, az Elnök személyesen kiment egy csomó irányadó ás hivatalos férfiúval a választás megfejtésére alkalmas területre ée kijelölt az ácsoknak három helyit. — Minek lesz a három bódé? — kérdé a "jegyző meg a pártelnök egyszerre. — Szavazni fognak bennök, amicenko. — Nix.nux — tiltakoztak a derék urak — csak két helyen lehet szavazni. — Aa nekem mindegy — felelte az Elnök ravasz szemhunyorgatással. — Csak építsék maguk a három bódít. Amit mondok, mondok. — De kérem. A törvény azt mondja, hogy 1B00 szavazatbn túl két szavazatszedő bizottság legyen és sehol sem mondja, hogy három lehet. Az Elnök felpattant. — Hát én mondom? Én semmivel sem mondom. — Aztán vidám bonhomiával hozzátette: A törvény egyébiránt szólja nekünk uraknak, akik tudjuk ^>tet olvasni, én pedig szólok ácsoknak, akik (tudják bódékat építeni. Hát csak [csinálják három. Felépült tehát a három bódé, még pedig a taktikai célok szem előtt tartásával olyan ügyesen, hogy aki az egyik bódé perifériájába került. a

z többé azon a napon nem juthatott a katonai kordon, s mindenféle más akadályok miatt a többi bódéhoz, hanem mint leszavazott ember mehetett Isten hírével hazafelé, vagy be a városba. És mikor megérkezett a választási nagy nap, a két szavazó küldöttség elhelyezkedett a két első bódéban, jégyzökkel és bizalmi férfiakkal, ahogy a törvény rendeli. A harmadik bódéba ellenben bekerül, tek a F. párt kortesei, elnök, jegyző, ördög, pokol, csupa kedélyes nyájas úriembereit, az egyik beült elnöknek, a másik odaállt bizalmi férfiúnak, ahogy megosztották szerepeiket, megrakták az asztalt ök is mindenféle paksamétákkal és akik odajöttek szavazni Vaculik Vincére, hát felírták emberséggel, egyetlen voksot sem utasítván el s a leszavazattakat kieresztették a másik ajtón, ahonnan többé nem volt visszatérés a választási helyre. Ez igen Jól esett az együgyü vaculiklstáknak, mert az igazi elnök, ki az első bódéban szedte az igazi szavazatokat nagyon kellemetlenül viselte magát' irántuk, kivált mindjárt az eleién. Bejött vagy tíz em. ber és sorba mondta: Vaculik Vince. Az elnök belenézett az iratokba. — Vaculik Vince nincs a lajstromban. Mars do pekla! És minthogy már számtalan apróbb-nagyobb szekatúráról is gondoskodott a leleményes elnök űr, a Vaculik párthívei között gyorsan elterjedt a hír (talán segítettek ls terjeszteni a táborukba betolako dott és ott tncognitó lézengő ravasz F. pártiak): A harmadik bódéhoz menjünk atyafiak. Ott a legjobb. Ott nyájasak az urak és egy Vaculik voksot Sem utasítanak el. így lőn, hogy a Vaculik párt egy része, mely jó helyen szavazott, megtizedeltetett. A másik része nem tiBedeltetett meg, de rossz helyen szavazott: egy nem létező bizottság előtt..» Ah Nyitra, drága Nyitra! Te még sohasem nyíltál ennyire!" Mikszáth ezt a nyitrai választási novellát 1866 karácsonyán trta egy plébános adatai alapján s azzal fejezi be: ha nem igaz, semmi az. Idézetünk záró felkiáltásában pedig a „Nitra, milá Nitra" című népdalra Utal. (Mikszáth kitűnően beszélt szlovákul és ismerte a szlovák kultúrát is.) Nyitra legtörzsökösebb magyar etnikuma az u. n. zoboraljt hépszi. get. Tizenhat magyar k őrség van itt, ősrégi magyar szokásokkal. Kodály iok népdalt gyűjtött Itt és tanulmányában feldolgozta őket. E vidék lakosságáról sok néprajzkutató azt vitatta, hogy székely település. itt a csitáfl hegyek alatt, s nem ls olyan messze a gefencséri utcától fekszik egy népes, színmagyar falu: PogTány. A másik Vá1 asatási iráa ennek a falunak a választásából merít. Én a „Nyltravár. megye" egy elsárgult évfolyamában bukkantam rá. (XXVI. évfolyam, 41. szám), ahol a magyar feudalizmus ismeretlen Íródeákja, Boross Marcell meséli el, hogyan folyt le itt magyar vidéken a választás. De hát adjuk át a szót neki: „A választási törvény szerint a törvényhatósági választásoknál a jelöltek 9 órakor voltak kötelesek bizalmi férfialkat az elnöknél bejelenteni. Nagyon vigyáztam, hogy eszerint járjak el. Pogrényba küldtek kl egy ízben, mint választási elnököt. A néppárt jelöltje Karsay Imre plébános volt, minden tekintetben korrekt űri ember, egyébként Jó emberem is, kit azonban pártbeli szereplése miatt nem láttak volna szívesen a megyeház üléstermében. Az volt az utasításom, hogy le kell törni választását. Fél kilenckor már Pogrányban voltam, bizalmi embereimmel pontosan másodpereire összeigazltottam óráinkat, de pár perccel 9 előtt kértem egy pohár borovicakát, mintha nem jól érezném magam, el ls tűntem 9 előtt öt perccel, de mire előkerültem már 9 óra után volt öt perccel, tehát nem volt módomban elfogadni a bejelentett bizalmi férfiakat, kik helyett magam neveztem ki az előre megjelölt névsorból másokat. Persze megbukott Karsay barátom, aki most Somorján él nyugalomban. Ha e sorok kezébe jutnának, bocsánatot kérek, de hát „ez a háború". A választágnál próbáltam kl az általam megszerkesztett urnát — azért nem fogadhattam el az ellenzéki bizalmlkat. Az az urna pléhből készült, vagy 15 cm magas, 8 cm átmérőjű plkszis volt, ama bizonyos tölcsérrel, amibe a szavazó cédulákat beletettem. Belül két részre volt osztva alulról fel egésfc a tölcsérig, de a pikszis jobb fele Ismét két részre volt osztva egy vízszintes lap áltah Az alja lecsatolható volt és lakattal volt a felső részhez erősítve. Ez a szerszám még most is megvan valahol a padláson. AB eljárás ez volt: bejött a szavazó, átadta összehajtott szavazó céduláját, melyet átvettem és beraktam a plkszisbe. Pontosan számoltam minden egyee szavazatot és megjegyeztem melyiket tettem a nyílás baloldalába, melyiket jobb Oldalába, mert azok a cédulák, miket a Jobb oldalon helyeztem el, nem jutottak a fenékre, hanem csak a pikszis felét elzáró lapig. A szavazatok többsége már akkor benn volt a bal oldalon, mikor az asztalra tettem, én tehát ezen szavazat, mennyiségnek megfelelő cédulát a jobb felére tettem, ahol egyszerre eltűntek az asztal alá A jámbor pogrártyiak napokig veszekedtek azon, kik voltak az árulók, kik nem szavaztak a népszerű plébánosra. Ugyanezt a furfangos szerszámot néhány nap múlva másodszor is felhasználtam a darázsi választásoknál." Ez az írás persze nyomába sem léphet Mikszáth pompás humorának s mégis kiegészíti azt, mert bebiao. nyitja, hogy az úri osztály a magyar parasztot ép úgy becsapta, mint a szlovákot. Aztán meg ezt egy választási elnök maga mesélte el, egy hivatalos személy Ismerte ,be, milyen közönséges csalásokat követtek el a választásokhál és ezzel teljesen hitelesíti a Mikszáth novella igaz voltát, aki hasonló csalásról Ír Észak-Nyitráról. Boross Marcell, az úrivilág fizetett íródeákba . annyira ment bárgyúságában, hogy megírta azt is a cikk folytatásaként, hogy miért csinálták mindezt. S amit megírt: az Igaz. Ma különösen pöhtosah látjuk, hogy igaz. • Ugyanis a következőkkel fejezi be cikkét a „Nyitravármegye" 1935. október 4-i számában: „Ha már most sok-sok év után valaki e sorokat olvassa, megdöbbenve eltűnődhetik azon, vájjon mi lehetett az oka ezen fanatikus törVénytiprásoknak, miket én és a ma. gamféle kisemberek elkövettek, csak azért, hogy he Kovács Jóska, hahem Kerekes András kerüljön a megyeházára vagy a képviselőházba? Ennek oka az volt, hogy ez a háborúskodás a

z lntéllektttéllek har. ca volt a felizgatott tömeg ellen. Mi lÖólLi J g Hác 1 Dombra föl... dombra az eke, Jaj, nagyon nehéz. Goromba szórni, durván ostorozza Tóth Ignác a két rossz gebét. — konokul dörmög magában; szidja a lovak Istenét. N>hé*! — A két fáradt lófej tiltakozik! — Tovább nem, nem! Elég már! A e abrak kévést Sok az ostor. Amott merész riadóval, vaalá nyerít: " Elég már Tóth Ignác, elég...! — Cserjés dombnak föl, a fáradt, két ló, lassan magyarázgat ... Szaporátlan szaporodik a barázda ott a dombon. Szilaj ménesről álmodik a völgy, közös tulajdonon termő, dús, érett kalauzról; egy hiánytalan családról. — Tóth Ignác konok, nem hajlik csak a két ló okoskodik. Többet tudnak tán? Hej, többe azoknál, akik még vakon, egyedül, rossz ugart törnek a terméketlen dombokon. Gyuresó István ,*' * /a ociszl szereled A tavaszt szereted te édes, mikor nyílnak az orgonák, virágos zöldben úszik minden s bimbót nyitnak a rózsafáit. Lásd, én mégis az ffsr.i kedvelem, borús, esős, őszi napot, mikor sír a házon az erem s csillag csak a szívben ragyog. Mikor a parkok zöldbe bújnak Amikor ködben úszik a t&J s nincsenek téli fellegek, és kopáran áll a rózsafa. Ifjú szívvel kispadon vársz. — Ilyen borús őszi napon i gondolod — ennél szebb nem nyílt az emberiség tavasza, f leitót. í Fecsó Pá Ť „Félszázados annkdotát jutalmaztak pályadíjjal" címmel a „Milano Sera" chnü olasz napilap nagy cikket közöl arról, hogy a mult évben Olaszországban rendezett „vicc-olimpiász" díjnyertese, Cami francia Író, a -pályázatra beküldött humoreszket Heltai Jenötöl lopta szóról szóra, betűről betűre. Leközli a lap Heltai 50 esztendő előtt Írott anekdotáját, amelyért Cami úr 100.000 lírát kapott. AB újság azt a kommentárt fűzi Heltai anekdotájához (amelyet valóban kitűnőnek ítél), hogy Cami úr az olasz emlékezőtehetség megromlására számított és jól számított. Až\újságci1ck tudatos lopásšäl vádolja Carnit és nagy elismeréssel idézi Heltai Jenát, aki a sikerült szélhámosság hírére nevetve mondotta: —• A csaknem félszázados anekdotáért egyetlen amerikai, francia, svájci vagy bármiféle újság soha egyetlen fülér honoráriumot sem fizetett. Most végre anyagi gyümölcsöt hozott. Nem tesz semmit, hogy $zt a gyümölcsöt Cami úr élvezte. Megérdemelte. Ha másért nem, azért, hogy író létére még egy viccversenyen vett részt. A Magyar Szépirodalmi Könyvkiadó ' könyvkiadási terve . A Magyar Szépirodalmi Könyvkiadó 1954-ben többek között kiadja Ady Endre és József Attila forradalmi költök műveit bibliofil kiadásban, továbbá a magyar klasszikusok, Jókai, Móricz és Mikszáth válogatott írásait. Kiadja még Karinthy Frigyesnek, a nagy magyar szatirikusnak és Krúdy Gyulának műveit. Krúdy regényében gyakra

n találkozunk a Szlovák vidékek és XIX. századbeli lakóik gyönyörű realista leírásával. Kiadják továbbá Gábor Andornak, a nemi égen elhúnyt szatirikusnak műveit A modern irodalmat Aczél Tamás, Iliéi Béla, Veres Péter, Szabó Pá

1 éš mások képviselik A csehszlovák irodalom művei közül kiadják Pujmanóvá „Élet a halál el'en" rfmű regényét éü V. Nezval válogatott verseit. DÖRDÜLŐ OPERA A Look című amerikai lap közli a kővetkező hírt a „What They Are Saylng" (Mit mondanak) rovatban: „Gian-Carlo Menotti zeneszerző kijelentette, -hogy az ő muzsikáját csak akkor fogják játszani a zenemüveket népszerűsítő gramofonautomaták. ha egész Amerika idegbajossá válik." Az olasz származású amerikai zeneszerző egyik operájának, a ,,Médium"-nak rövid tartalma ez: Egy egzaltált asszony szellemidéző szeánszokon igyekszik vigasztalást találni. Bonyolult házaséletet él, fia nem születhetik és Így örökbefogad egy néma fiút. A gyakori szellem idézés végülis szellem-mániákussá teszi, mindenben és mindenkiben kóbor és gyilkosszándékú szellemet vél látni, és ha az ablakfüggönyt Véletlenül arcára fújja a szél aa ágyon, akkor felrikolt es hosszú áriát dalol arról, hogy szellemek fojtogatják. Egy ilyen fojtogatást dal. közben arra eszmél, hogy fogadott néma fia a szobába lép. Banyára ö fojtogatja, mert bizonyára ö is kóborgó szellem. Dühödt fúriaként esik neki és a nyilt színen, a zene megfelelő aláfestése közepette megkorbácsolja. A vinnyogó gyerek — nem tudni miért Jött a szobába és azt sem tudni, hogy miért tűri a korbácsolást — most gyorsan eltűnik, majd rövid idő múlva ismét visszatér. Az asszony ismét rikoltva dalol, megint szellemet vél látni a fiübafl. de most már a változatosság kedvéért nem a korbácsát, hanem a revolverét veszi elő. A zefte visít, rikolt, nyikorog, bömböl, aztán három hatalmas nagydob-zúgás, amely a revolverlövést van hivatva jelezni; a néma ifjú szívenlőve, holtan esik össze, az äBssony pedig kimeredt szemekkel és dalos ajakkal hajol föléje és szomorúan zengi el az operát befejező végső akkordokat. Eddig az opera. A Médium című operát már Játsszák a gramofonautomatákban ,.. tiszta szívből gyűlöltük ezt a tömeget, nem akartuk megengedni, hogy felülkerekedjék. Minden áron győznünk kellett. Ha máskép nem, fortéllyal .. .* Megszívlelendő szavak ezek most a választások előtt. Mert a tömeg, a nép — az urak minden fortélya ellenére is felülkerekedett. Egyszer s mindenkorra. S egyszer s mindenkorra véglett az úri Osztállyal és annak talpnyaló íródeákjaival. A nyitrai választási történetek csak megerősítik äžt a hitet, hogy azért kell a Nemzeti Arcvona) jelöltjeire Szavaznunk, hogy annak a kapitalista kornak emlékét is cstipán a történelem sohá vissza nem forgatható lapjai Őrizzék. Blár Ion völgyi László