Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-16 / 92. szám, péntek

1954. ŽT>rUis 16. m

n • •'

»».—

" I ML MU MISZ0 Csehszlovákia dolgozó népe az első szabad demokratikus választásokra készül, melyek népi demokráciánk államhatalmi és igazgatás: helyi szer, veit, a nemzeti bizottságokat köze. lebb hozzák egry lépéssel a szovjetek, hez, megszilárdítják államunkat és benne a munkások, dolgozó parasztok és dolgozó érteimiségiek egységét, Harmincnégy évvel ezelőtt, 1920. áprilisában ugyancsak választásra, az önálló Csehszlovákia nemzetgyűlési képviselőinek első választására készült Csehszlovákia dolgozó népe Fiatalságunk nem ismeri és az idősebb generáció is már alig emlékezik azokra az időkre, amikor a azociálde. mokrata opportunisták és kapitalista bérencek hamis ígéretekkel arra használták ki a köztársaságban elrendelt első választásokat, hogy leszereljék a munkásosztály forradalmi hangulatát és előkészítsék a talajt arra, hogy az államhatalmat teljesen a burzsoázia kezébe adják át. Nehéz, fáradságos, verejtékkel és vérrel jelzett út vezet az 1920-as választásoktól az 1954 es választásokig. Visszatekintésre és összehasonlításra van szükség, hogy felmérhessük az elért eredmények nagyságát és' az előttünk ál]ó cél, a szocializmus felVáfflaiat 1914 1919 Petschek konc. 124 Kč 624 Kő Állami bányáik 69 K 383 Kő Kladnói bányák 154 K 1243 Kő A bányatulajdonosok a szén árának ilyen méretű emelkedése és a termelés hanyatlása mellett természetesen nemtörüdve a belföld; ipar Időszak Fekete szén 1914 első félév 5,340,000 q 1920 első félév 6,150.000 q A szlovákiai kohók és vasművek a tönk szélén állottak. A rozsnyói bányák kibányászott érce kihasználatlanul hevert a tárnákban és a bányá. szok munkanélkül voltak. A stöszi késgyár és a mecenzéfi bányák leálltak. Az állami kezelésben lévő üzemek Kremnicán, Ban. Štiavnicán Ma. gurkán, Podbrezován, Tisovecen, 2eleznikon veszteségekre hivatkozva ugyancsak elbocsátották a munkáso. kat. A beígért szocialízálásl pro. grammot a kormány ügy teljesítette, hogy az á]lami tulajdont képező podbrezovai vasműveket eladta a Zivno. Banknak, a pöstyéni grófi kézben lévő fürdőket kapitalista vállalkozók kezére juttatta, a robbanóanyagok gyártásának monopóliumát átengedte magántársaságnak, minek folytán a brattslavai Dynamlt-üzem leállt, és 1400 munkás az utcára került. Ilyen és hasonló adatok felsorolását folytatni lehetne. Ma, ötéves tervünk sikeres' befejeztével lényeges változások következtek be a mezőgazdaságban Is, Ssövet. kezeti tagjaink, valamint a kis. és középparasztok naponta érzik és megbecsülik a párt és a kormány gondosságát. Milyen volt a helyzet 1920-ban? A y.—6 hektáros gazdák, akík a földtulajdonosok 01.8 százalékát ké, pezték, a szántóföldnek csak 6 százalékát birtokolták Ezzel szemben a 100 hektáron felüli nagybirtokosok, akik a földtulajdonosok egy százaié, kát képezték, a szántóföldnek 48 f

6 zalékát, s ha ehhez az erdőterület ei is hozzászámítjuk, a megművelt föld 60 százalékát birtokolták. A nyitrai, bra

tislavai, komáromi megyék legtermékenyebb földje az egy százalékot képező grófok és egyéb nagybirtokosok kezén volt. Nem volt ritka az olyan nagybirtokos, aki egy. maga 1Ö.Q00 földmunkást zsákmányolt ki. Az úgynevezett földreform végrehajtását Szlovákiában már 1920-ban az agrárpárt sajátította kl maginak, Ügynökeit jól jövedelmező állásokba ültette és azok mint miniszteri tltkárok, munkaközvetítői hivatalok főnökei, földmüvelésügyi inspektorok, stb. osztogatták a földet annak, aki fizetett é

s az agrárpártba belépett. A földtelen zsellérek földhöz ugyan nem jutottak, de a földhivatal Igazol, ványával ellátott ügynökök előleg, és illeték címén a nincstelen p

8raw tok utolsó krajcárját is kicsalták Az állami hivatalnokok a nagyblrto kosok valóságos végrehajtó közegei voltak. Ök „rendezték" önkényesen a munkabéreket, lezáratták a rorron. gó földmunkások bizalmi férfiait. Nem egyszer a csendőrség gyilkos KÉT VÁLASZTÁS 1920 április—1954 május építésének és a világbéke megvédésének realitását. Az 1920-as választások politikai hátterének felvázolása előtt a gazda, sági helyzetet ismertetjük körvonalaiban és autentikus adatok alapján. A szocialista iparosítás hatalmas haladást hozott Szlovákiának; ipari termelése az 1937-es esztendőhöz viszonyítva négy és félszeresére emelkedett. Nézzük, milyen volt a helyzet 1920 ban? A ssiovákiai iparvállalatok, melyek a háború után majdnem teljesen leálltak, 1920-ban a szénhiány következtében amúgyis alacsony termelőképességüknek cisak 9 százalékát használták ki, mert szénszükségietűknek csak négy százalékát kapták meg. A handlovai szénbányák ter meiése az 1914. évi 1,755.000 tonnáról 1920-ban 1,200.000 tonnára csökkent. Ugyanakkor a szén ára (100 mázsánként) így emelkedett: 1920 ' 1920 emelkedés május 1. november 1. százalékban 2020 Kő 2600 Kő 2.276 % 1050 Kő — 1.400 % 3600 Kő 2.238 % szükségleteivel, a szenet külföldről szállították, A szénkivltel emelkedésére jellemzők a következő adatok; Barna szén 13,430.000 q 17,570.000 q Koksz 940.000 q 1,450.000 q fegyvereit is igénybe vették, mint pl. Rumanován, ahol két munkást gyilkoltak meg, vagy Minflvcen, ahol egy ifjú munkást lőttek agyon 1920-ban, Az éhező dolgozók még a burgonya fejadagot sem kaphatták meg, a nagybirtokosok udvarán vagon számra hevert a burgonya, melyet a jegyzőik és járási főnökök „köz. ellátási célokra használhatatlannak" minősítettek, hogy a birtokos urak a burgonyából szeszfőzdéjükben pálinkát főzhessenek. Az állami erdőkben rothadt a milliókat érő fa; a kapitalista vállalkozók régi szerződéseikre hivat, kozva erdei ürmét erenként 3 korona 50 fillérért kaptak kitermelési engedélyt, míg az erdü közeié, ben élő zsellérektől és favágóktól az erdöigazgatóság 200 koronát kér. tek egy mázsa tűzifáért. Dolgozó népünk ma pártunk vezetésével hatalmas vizierőmüveket épít, szabályozza a folyókat, hogy energiájuk a köz javát szolgálja, Milyen volt a helyzet 1920-ban? Ez irányban elég rámutatni egy képviselői felszólalásira a prágai nemzetgyűlés 1920. évi 30-lk ülésén: „Szlovákiából nagy a kivándorlás, főként a természeti kincsekben bővelkedő Szepességböl és Sárosból, mert a munkások nem tudnak megélni. De a közmunka ügyi minisztérium költségvetésében új bányák feltárására csak 3,100.000 Kő van előirányozva. A Morva és Vág-folyó szabályozásának kérdését meg kellene oldani. Mindenkinek fáj, hogy a termés Morvaország déli részén és Zohor környékén a hullámok áldozatává válik, A nép éhezik, de a folyószabályozásra olyan nevetséges összegeket utal. nak ki, melyekből a tervek elkészítésére seim tellik." Ma dolgozó népünk életszínvonala állandóan emelkedik. Milliók szorgalmas munkájának eredményeként ismét és lényegesen csökkentek a kiskereskedelmi 4 ak, miután a szocializmust építő társadalmunkban a szocializmus gazdasági alaptörvénye mindinkább érvényesül, Nem ismerjük a munka, nélküliséget. 1952.ben az iparban foglalkoztatottak száma 1930-hoz viszonyítva megkétszereződött. A munkások átlagbére az elmúlt években 33,3 százalékkal eme'kadott, Milyen volt a helyzet 1920-ban? A közélelmezési minisztérium hivatalos jelentése Baerüu a közhasználati cikkek ára 1914-től 1920-ig így emelkedett: Búzaliszt 1440%.kal vaj Burgonya 1619%-kai marhahús Borsó 2633%-kal disznóhús Tojás 1875%-kai cukor Tej 1481%-kai cikória Disznózsír 1923%-kai sör Textil és cipő 1918%.kal Átlagban véve a legfontosabb közhasználati cikkek áremelkedése 1920-ban 1.710 százalékot ért el. A többi árucikkekkel hasonló volt a helyzet. A kapitalisták féktelen garázdálkodását a kormány természetesen mindenben fedezte és pártfogolta. Lengyelországnak 1920-ban 9 rrálldó liter szeszt szállítottak 9 Kő árban, míg a belföldi fogyasztási ár 29 Kő-t tett ki litereinkint. A burgonyát 32 fillérjével rekvirálták a parasztnál és Bécsnek 15 Kő-ért adták el kilóját, stb. Míg az árak 1700—2000 százalékkal emelkedtek, a munkabérek legmagasabb emelkedése 600 százalékot tett ki, tehát a legjobb szakmunkás naponta elvben 5 korona helyett 30 Kő-t kereshetett, feltéve, hogy munkához jutott. A szakmunkások átlagos havi jövedelme azonban nem haladta meg a 250 Kő-t és a munkásság többsége, főként a vidéken legfeljebb 60— 120 Kő-t keresett. A munkanélküli segélyt a családtagok nem kapták meg, ha a asaládfő dolgozott; tehát havi 60—120 Kő-böj kellett öttagú családnak megélni a fent jelzett árak mellett, mivel munkä hoz jutni nehezen lehetett. Az állami kishivatalnokok fizetése sem volt jobb. A tanítók fizetése 200—300 korona között mozgott, a többi kishivatalnok fizetése nem haladta meg a 400 koronát. A kormány 1920-ban kiadott határozata érteimében a 65 évnél idősebb munkások segélyt nem kaphattak, s mivel aggkori gondoskodás nem létezett, • az öregek egyszerűen éhhalálra voltak ítélve. A munkanélküliekkel úgy bántak, mint a közönséges bűnözőkkel; a községekben a munkanélküliek név. sorát közszemlére tették ki, hogy még emberi méltóságukat is sértsék. • Vessünk most egy pillantást a dolgozók szociális és egészségvédelmére: 1952-ben 100.000 lakosból 68 ember halt meg tüdövészben, 1920.ban ugyanabból a számból 360 ember. Pontosabban: 1920-ban a köztársaság 14 millió lakosából félmillió szenvedett tüdövészben, ebből évemte 48.000 halt meg, s 96.000 tüdövészes szorult kórházi kezelésre, de ezek számára csak 2410 kórházi ágy állott rendelkezésre, Üzemeinkben és iskoláinkban or. vosi rendelőket rendeznek be. 1952be

n átlag minden 820 lakosra jutott egy orvos. Kormányunk hatalmas összegeket áldoz a dolgozók egészségének védelmére, hogy azt mindinkább tökéletesítse. Mi volt a helyzet 1920.ban? 1920, december 3-án a képviselőházban egy képviselő így nyilatkozott: ^Kórházaink túl vannak zsúfolva, nincs szenünk, nincs élelmiszerünk, nincs pénzünk. Ha így megy tovább, a kórházak nagy részét he kell csukni.« A kormány által benyújtott költségvetés szerint az iskolák egészségügyi szolgálatára évente ilyen nevetséges összegeket szántak: Szlo. vákia 821 elemi iskolájának összesen 10 ezer koronát, tehát évente átlag U koronát egy iskolára. A gyengeelméjü gyermekek iskoláztatására összesen 20.000 koronát, a vak gyermekekére 10.000 koronát engedélyeztek évente. Nem érdektelen felemlíteni, hogy egy 1920. májug elsején életbelépett törvény értelmében a hadiözvegyek járuléka évente 900 koronát, tehát napi 2 Kő 46 fillért tett ki és a hadiárvák naponta 1.23 koronát kaptak, Ugyanakkor a csendőrségre évj 215,613.674 Kő volt elő. irányozva! Az úgynevezett kapitalista » gyermekvédelemre*; jellemző, hogy egy 1920%-kai só 1368%-kal hagyma 2033%-kai petróleum 425%-kai gyufa 1107%-kai tűzifa 629%-kai 1772%-kal 1785%-kai 2526%-kai 1704%-kal 750% kai fekete szén 1986%.kal 28.000 lakosú ipari járásban, ahol legalábbis 400 gyermek szorul minimális támogatásra, 1920-ban az árvaszéknek e célra és egy évre összesen 150 koromát utaltak ki. Pártunk és kormányunk gondos, kodásábóa iskoláinkban, melyek száma rohamosan emelkedik, a munkásosztályhoz hű értelmiség nő fel. Iskoláinkban most a munkások, kis- és középparasztok és a dolgozó értelmiség gyermeked tanulnak. Mi volt a helyzet 1920-ban? A nemzetgyűlés 27. ülésén 1920ban a baloldali ellenzék egyilk képvisielöje így foglalta össze a helyzetet: »Az 1914-es hivatalos statisztika szerint csak Csehországban 43.000 vendéglő, 30.000 korcsma és 6.000 iskola van. Tehát hót vendéglőre és 5 korcsmára esik egy iskola.« Az iskolaköteles gyermekek kilenctizedrésze, az elemi, esetleg a polgári iskola elvégzése után további iskoláztatásihoz nem jutott. Ugyanakkor a költségvetés az ipariskoláknak 7 millió koronát juttatott. míg a középiskoláiknak, melyekben a burzsoá szilünk gyermekei művelődtek, 130 millió koronát irányoztak elö. A főiskolákon hasonló volt a helyzet. Például a prágai teológiai fakultás szemináriumának »tudo. mányos« felszerelésére évi 10.000 koronát utaltak ki, míg az orvosi fakultás egyik tanszéke és szemináriuma (szociális medicina) 1.000 koronát kapott a kormánytol. A prágai gyermekklinika laboratóriumának felszerelésére nem volt pénz; Szlovákiában megszüntették az erdészeti és bányászati főiskolát Ba.n. Štiavnicán; nem volt hajlandóság a szlovák technikai főiskola felállítására, de az egyházak számára évi 54 millió korona jutott. Népi demokratikus államszervezetünk évről évre tökéletesedik. Pártunk és kormányunk gondoskodik arról, hogy hivatalaink' kiküszöböljék a hiányosságokat és helyesen gazdálkodjanak. Nemzeti bizottságaink beszámolnak a választóknak eddigi munkájukról, a kritika és önkritika segítségével eltávolítják a hibákat, hogy az újonnan megválasztott nemzeti bizottságok jobbon, tökéletesebben működhessenek és a dolgozók érdekeit védve a maguk munkaterületén biztosítsák a zavartalan építőmunkát, 1920-ban természetesen egészen más volt a helyzet. Szlovákiában a francia katonai diktátorok vezetésével üldöztek mindenkit, aki a tűrhetetlen gazdasági helyzetet bírálni merte, Szlovákiában az idegen gemerálíeok, a csendörök, rendőrök, szolgabirók és zsupánok uralkod. tak. A munkásság vezetőit internálták és bebörtönözték. Elég volt egy névtelen feljelentés és a csendőrség »a megbízhatatlan« dolgozókat kiutasította, kitoloncolta. A hóhérmunkát jól megfizették, Pellő francia generális havi fizetése 42.500 Kő.

t tett ki, tehát évente 10.000 Kő.val többet kapott, mint az államelnök. Egy francia őrmester fizetése 1.700 koronával többet tett ki évente, mint egy csehszlo

T vák kapitányé. Egy francia hadnagy annyit kapott, mint egy csehszlovák generális A belügyminisztérium költségvetésének 53 százalékát a csendőrség 25.000 főből álló legénységének ellátása tette kl. A belügyminisztérium hivatalnoki kara 6.018 emberből állott. A szlovákiai osztályon ebből 3.303 ember működött, ami annyit jelent, hogy Szlovákia rendőri és politikai közigazgatása nagyobbszámú bürokratát igényelt, mint Csehország, Morvaország és Szilézia együttvéve. • Az éhező, elkeseredett dolgozók egyre erősbödő forradalmi elszántságát a nyílt burzsoá diktatúra sem tudta elnyomni. A forradalom tüzének újabb fellángolását a nemzetközi helyzet is elősegítette. A németországi véres események, az olaszországi sztrájkok, a francia szocialisták kilépése a II. Internaciomáléból és főként az orosz Vörös Hadsereg diadalmas előnyomulása megszilárdította Csehszlovákia munkásosztályának az első szocialista állam, a Szovjetunió erejébe vetett bizalmát. Hyen hangulatban írták ki a választásokat 1920. április 18-ra. Nem csoda,/ hogy a burzsoá kormány csak nehezen határozta el magát arra, hogy a választásokat Szlovákiában is megtartsák. Attól féltek, hogy a felvázolt gazdasáf-'i helyzetben a választások eredménye megrendíti a köztársaság kapitalista alapjait. Az áruló szociáldemokrácia jobboldali vezetősége viszont a választások segítségévei akarta elnémítani a forradalmi munkásság harckészségét. Ismerve a dolgozók hangulatát, a választások előtt igen radikális jelszavakat hangoztattak, számítva azzal, hogy a dolgozók választó tömegei szavazataikkal a marxista baloldal győzelmét akarják elősegíteni. Miután Smeralék baloldali ellenzéke nem indult külön választási listával, a jobboldalnak nem volt mitől félnie. A dolgozók milliói, akik a baloldali ellenzék mellé sorakoztak, szavazataikkal a jobboldali szociáldemokraták választási győzelmét biztosltot. tak. A szoeiál d em ok rata párt jobboldali vezetősége végül arra, is számított, hogy a választások után egy időre megnyugszik a dolgozók harcos hangulata, mivel a választók várni fognak arra, hogyan teljesíti az új kormány, az általuk választott »szocialista« kormány választási ígéreteit. A választások a szociáldemokrata párt győzelmével végződtek. Szlovákiában a szociáldemokraták a szavazatok ötven százalékát kapták, az agrárok és nemzetiek 23 százalékot és a Szlovák Néppárt 23 százalékot nyert el. A szociáldemokrácia jobboldali ve. zetősége büszke volt arra, hogy választási politikájával megmentette a burzsoá kormányt és, hogy •— mint azt későbben nyíltan hangoztatták — elhárították az sakut bolseviki veszélyt*. A szociáldemokrácia e csalása után néhány hőnappal később átjátszotta a kormányhatalmat a burzsoázia kezébe, de ezzel is csalt meggyorsított i a fejlődést, melynek során egy további év leforgása alatt megalakult a dolgozó nép igazi vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja. • Ma már minüez végérvényese n a múlté. Dolgozó népünk lerázta magáról a kapitalizmus bilincse, t és pártunk vezetésévei olyan társadalmi rendet épít, melyben a dolgozó ember a köznek é3 benne önmagának alkot és emberhez méltó életet él. A nagy cél, az osztálynélküli társadalom felépítésének és a világbéke megvédésének érdekében még hatalmas feladatokkal kell megküzdenie. E feladatok egyike az államszervezet tökéletesítése, valóban nép, államszervak kiépítése ós a széles néptömegek szoros é? állandó kapcsolatának biztosítási az általuk választott államszervekkej, E feladatok megoldásának egyik eszköze a nemzeti bizottságok demokratikus választása. A választások fogják megmutatni dolgozó népünlk erkölcsi-politikai egységét és igazolni fogják azt a megingathatatlan tényt, hogy dolgozóink tanulva a múltból, jártunk és a Nemzeti Arcvonal kormánya köré tömörülve, egységesen és törhetetlen akarattal teljesítik népeink korszakalkotó feladatát — a szo» clalizmus felépítését. VIETOR MARXON