Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-16 / 92. szám, péntek

U J szo 1954. április 16. Százhúsz perc egy traktorállomás igazgatójának irodájában Egyes traktorállomásokon a traktorosok és a brigádvezetök le­becsülik az igazgató munkáját. Előfordul az is, hogy az igazgató­ból ilyenformán vélekednek; „líönnyű neki az íróasztalnál, de próbálná meg a földeken." Előre­bocsátom, hogy ez a megjegyzés nem helyénvaló, hisz a traktorál­lomások vezetőinek túlnyomórésze a traktorról került az . igazgatói irodába és nagyon jól tudja, mi a paraszti vagy a traktoros munka. Azt ugyan, hogy mennyi problé­mája és gondja van az igazgató­nak, ilyen kis írásba nehéz volna belesűríteni. Ezért ez a kis írás a komáromi traktorállomás igazga­tójának csupán két órai tevékeny­ségéről ad számot. Kékes-szürke füstkarikák kava­rognak a traktorállomás szűk, kis igazgatói irodájában. Az asztál körül kék munkaköpenyben a személyzeti osztály vezetője, mellette a raktáros. Vele szemben a ~fömechanikus ül. Az igazgató a levelek között turkál. Az agronómusra várnak, így kihasználja ezt a kis szabadidőt is. Az agronómus késik, igaz, ilyenkor tavasz idején na­gyon sok a gondja, sok a tennivaló. Már hogyne volna, hisz napokkal ezelőtt kezdődött meg a földeken a nagy csata az új termésért, a jövő kenyeréért. És bizony, ha mindenhol helyt akar állni, jó agronómusnak kell lennie és úgy kell irányítania a munkát, hogy „házatáján" minden a legnagyobb rendben legyen. Nem kis dolog ám egy olyan traKtorállomás irányítása, amelynek több tízezer hektár földet kell megszántani, smú• tozni és elvetni a magot. Ügy mond­hatnánk, hogy a főagronómus a „lelke" a traktorállomásnak. Az ö nyakára járnak a szövetkezeti elnökök és az egyénileg dolgozó parasztok, ha gépre van szükségük. Bizony van olyan nap, hogy nehezen tud igazsá­got tenni a sok traktor-.,igénylő" kö­zött. Mert szereti ám a parasztember a gépet. Szereti, de olyannyira, hogy mošt már nem is igen alcar mással dolgozni, csak géppel. Traktorral akar szántani, vetni és a munkák köny­nyebbjét is — a magtakarást és az őszi kalászosok fogasolását — géppel akarja végezni. Pedig erre igénybe­vehetné a jószágot. No de a gún még­is csak gép, más munkát végez az. Igy van ez a komáromi traktorál­lomáson is. Sürgősen kell vetni, be kell hozni a tél okozta késést. A csal­lóközaranyosiak is gyorsan akarnák vetni, égető a munka az ifjúsági falu­ban is és a gútaiak sem akarnak le­maradni. A terv szétíráskor a gépeket ugyan elosztották, mégis előadódik, hogy egyes helyeken a jól kijavított gép is „megsérül" és ha tovább nem is, egy-két órára kiesik a munkából. Ez lenne még csak a kisebbik hiba. A nagyobb baj az, hogy még több nagyteljesítményű gép a kerületi ja­vítóműhelyben hever. A szövetkezetek nemes versen­gésben állanak egymással a gyors ve­tésért, a bö termésért és a nagy hek­tárhozamokért.. Jó gabona, dús kalász, acélos búza, kövér árpa pedig csak akkor terem, ha a magot idejében a földbe teszik. Ez már más! Hát ezért kevés a gép. A szocialista munkaver­senyben egyik szövetkezet sem akar lemaradni, hisz a verseny és a pa­rasztbecsület nagy dolog ám és sokat jelent a parasztember életében. Ezért, ha csak egy mód van rá, eleget kell thnni a dolgozó parasztok kérelmének. Mégis mit tesz ilyenkor az agronó­mus? Mert van ám olyan szövetkeze­ti elnök is, aki azt szeretné, ha most a vetés idején a traktorállomás min­den traktora csak neki dolgozna. Ilyen esetben, ha az agronómus hallgat a sok „adjál nekem még egy gépet"-re bizony azt egy másik szövetkezet könnyen megsínyli. De valahogy még­is igazságot kell tenni. Igy esik be­le a „szórásba" azután a traktorállo­más igazgatója. Néha csak úgy tor­nyosulnak fölötte a gondok. Gépéiosz­tás, munkafegyelem kérdése, abszen­cia, alkatrész-%e.szerzés, brigádgyűlés, szabadságok és egyéb ilyen tömérdek I probléma végső fokon mind-mind az i igazgató vállára nehezedik: Sokan I erre könnyelműen azt mondanák, I «eé?t igazgató, azért vezetője a trak­torállomásnak, hogy intézkedjen. Az igaz, hogy a traktorállomás vezetőjé­nek nagy feladatai vannak, de még­sem lehet mindent csupán egy ember nyakába varrni. • Kipirult arcú, aprótermetű fia­talember lép be az irodába. A fő­agronómus. Most már megkezdhetik az értekezletet. Az igazgató barátságos mosollyal fogadja. Jellegzetes vonása ez Kun­kela elvtársnak. Ahogy a traktorállo­máson mondják, akkor is mosolyog, amikor talán mérgelődnie kellene. De éppen ez a jó Kunkela elvtárs természetében, hogy a temérdek sok tennivaló, a traktorosok ügyes-bajos dolgai és sokszor még az apró-cseprő dolgokkal való időtöltés sem kedvet­leníti el. „Olyan birkatürélme van" — ahogy a traktorállomás portása megjegyezte. Türelmes, emberszerető, határozott, kezdeményező: ezek jó oldalai. De mivel hiba nélküli embert nehéz találni, így hát ő sem hiba nélküli. És különben is emberek vá­gyunk, húsból, vérből és nem angya­lok, így nem is csoda, ha olyankor, mikor felgyülemlik nála a munka, néha idegeskedik, „hangosabban", ke­ményebben beszél. De talán ezt sem róhatnánk fel hibájának, hisz amint már előzőleg szó volt róla, a mosoly még ilyenkor is ott bujkál kerekded arcán. Így elmondhatjuk, hogy be­csületes és munkásszeretö ember Kunkela elvtárs. Ezt bátran írjuk azok címére is, akik netalán nehez­telnének, hogy az újság megint az igazgatót „dicséri" és nem azokat, akik a földeken, a traktoron ülve dol­goznak. Ahhoz nem fér kétség, áldá­sos munka a traktorosoké, meg is becsüli mindenki őket. Túlságosan elkalandoznánk, ha egy ember jellemét, jó-rossz szokásait so­rolgatnánk. Térjünk csak vissza a tárgyhoz. Tizóra felé júr a falióra mutatója. Az értekezlet megkezdése előtt még az agronómus kér szót. — Igazgató elvtárs egy pontban megtárgyalhatnánk Zsilinszky élvtárs ügyét. Már említettem, panaszkod­nak a traktorosok, keveset jár a ha­tárba. Amikor a legnagyobb szükség volna rá, akkor meg sehol sem talál­ható. Most itt van Zsilinszky elvtárs. Behívjam? — Talán majd az értekezlet után — veti közbe az igazgató — hisz az elvtársak sem szeretnék itt tölte­ni az egész délelőttöt. Mindannyian helyeslik és megkez­dik a gyűlést. Az igazgató felsorolja azokat a hibákat, amelyeket a leg­gyorsabban orvosolni kell. Sok a hiány az alkatrészek körül. Több he­lyen gyakori a gépkiesés. Rendetlen­ség van a személyzeti osztályon. Zsem­beri elvtárs felelőtlenül végzi felada­tát (Zsemberi elvtárs izeg-mozog székén, csodálkozik azon, hogy az igazgató mindent tud, pedig neki sem kalendárium a feje). A hivatali mun­kaerők közül többen „hivatalos" út ürügye alatt kimenőt kérnek és egész nap a városban sétálnak. Fon­tos kérdés! (Zsemberi elvtárs a kör­mét harapdálja). Cseng a telefon. Az igazgató fel­veszi a kagylót. A járási pártbizott­sággál megbeszéli a szombati „ünnep" részletkérdéseit. Ünnep? Igen, szom­baton a hajógyári dolgozókkal meg­beszélik a patronálás fontosabb kér­déseit. Jó lesz a hajógyáriak segítsé­ge. A traktorállomásra egyre több feladat vár a jövőben. A mezőgazda­ság felvirágoztatása, a dolgozók élet­színvonalának szakadatlan emelése a traktorállomástól jobb munkát köve­tel és olyan nagyok ezek a feladatok, hogy a hajógyáriák segítségét öröm­mel fogadják. A hajógyáriak pedig szívesen adják át tudásukat a trak­torosoknak, hisz tudják, hogy a me­zőgazdaság fellendítése nem csupán a mezőgazdaságban dolgozók felada­ta: ez közös ügy, országos ügy. Le sem teszi a kagylót, egy szőke­hajú, villogó szemű elvtársnő lép be. — Itt vannak az ógyallai elvtársak. A páros verseny ügyében szeretnének beszélni az igazgató elvtárssal. Az értekezletet megszakítani nem valami okos dolog, viszont mindenki­re munka vár. Ezt ugyan elmondhat­juk az ógyallai elvtársakról is. Nem soká töpreng és gyorsan határoz Kun­kela elvtárs. A verseny eddigi ered­ményeiről tárgyaltak. Kurta volt a beszélgetés, de ez így helyes. A sok hosszú gyűlés sok időt vesz el a mun­kától. Ugy látszik most már folytathatják az értekezletet. — További pont? Zsemberi elvtárs kér szót. Közben újra nyílik az ajtó. Olajos-ruhás, bar­nára sült arcú traktoros lép be. .Sza­badságával történt valamelyes meg­nemértés. Az igazgató feljegyzi és máris intézkedik. A traktoros elége­detten lép ki az irodából. Hát ennyi gondja és baja van az igazgatónak. Sokszor egy füst alatt kell elintézni ezt is azt is. Ezután újra folytatódik az érte­kezlet. Kunkela elvtárs irányelveket ad. Rövidesen ellenőriznünk kell a személyzeti osztály tevékenységét. A főmechanikusnak tudtára adja, hogy a növényápoláshoz több új sorközti kapálógép érkezett. Ezeket el kell oiztani a szövetkezeteknek ... Mivel az értekezlet a megfelelő utasítások után végetért, soron kö­vetkezik Zsilinszky György gutái agronómus t ügye. Az igazgató tudo­mása szerint (már ahogy a gutái traktorosok informálták) Zsilinszky a tavaszi vetés ideje alatt csupán egy­szer volt a határban. Hü a minden­ségét, hát mit csinálhat egy agronó­mus, ha nem a határt járja! Az iro­dában nem tudhatja, hol van szük­ség vetőmagra, hogyan haladnak a munkák, melyik traktorosnak van szükséges vetőmagra, műtrágyára, stb. Ahogy Zsilinszky elvtárs mondja, ô többször volt a határban. Az igazgató szerint egyszer. A raktorosok szerint szintén egyszer. Vita következik. Több­ször? Egyszer? Az újjukból talán nem szopták ki azok a huncut traktoro­sok: Zsilinszky elvtárs rosszul dolgo­zik. „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél." Nem bizony, dehát még­is csak jó egy kicsit „mosakodni". Nem minden ember szereti, ha rámu­tatnák a gyengéjére. Itt is olyanfor­ma a helyzet, de végül mégis az jön ki az egész beszélgetésből, hogy Zsi­linszky elvtárs nem tett eleget köte­lességének. Azonban mm törte le' őt a bírálat. Igaz, Kunkela elvtárs a megszokott kedves modorával min­dent őszintén megmondott Zsilinszky­nek. Megdorgálta legfökép azért, hogy mint kommunista helytelenül vi­selkedett. Elhanyagolta munkáját, rossz példavál járt elől, úgy vettük észre, hogy az igazgató kedves szavai hallatára percek alatt megváltozott Zsilinszky élvtárs. A röpke kis be­szélgetés hasznos és tanulságos volt. Két ember, akik pár évvel ezelőtt, amikor még a traktoron ültek, akkor is megértették egymást, most a he­ves vita után is harag nélkül váltak el. Zsilinszky elvtárs ígéretet tett, hogy a jövőben ez nála nem fordul elő. Már hogy is fordulna élő, ha egy kommunista arra szavát adta. Es történt 10 órától 12-ig a ko­máromi tráktorállomás igazgatójának irodájában. Azt mondhatjuk, nem nagy idő ez, mégis sok, nagyon sok probléma merült fel és olyan dolgok, amelyet az igazgatónak vagy azon­nal, vagy később a „szabad idejében" el kell intéznie. De ezekután se gondoljuk, hogy most már az igazgató „kényelmesen elterült a börfotejban" — hisz hátra van még az újságíró. J/Iinden bi­zonnyal egy pár szút vele is akar váltani. Viszont mi azt gondoljuk, sok mindent láttunk, tapasztaltunk a két óra alatt és nem tartjuk fél to­vább az igazgató elvtársat. MÉRY FERENC Befejeződött az asztalitenisz-világbajnokság Andreádis és Gervainé a vegyes-páros világbajnokai Szardán este befejeződött a Ion. doni Wembley-csarnokiban az asz­talitenisz világbajnokság. Ekkor tartatták >az összes egyéni verse­nyek döntő mérkőzéseit. A férfi egyéni versenyben a várakozásnak megfelelően a japán Ogimura nyer­te el a világbajnoki cimet, miután a döntőben 3:1.re legyőzte a svéd Fldsíberget. A nőd egyéni verseny­ben megvédte világbajnoki címét Angelica Rozeanu, aki a döntőben leverte a japán Tajnakát. A férfi párosban a jugoszláv Dolinár és Harangozó győztek, amennyiben a döntőben 3:0.ra legyőzték az angol —francia párt, Barna—Hagenauert. A női párosban a világbajnoki cí­miet az angol Rowe testvérek nyer­ték el, akik 3:l.re legyőzték honfi­társaikat, Bestet és Haydont. A ve­gyes párosban a világbajnoki címet az Andreádis (Csehszlovákia), Ger­vainé (Magyarország) páros szerez, te meg, amely az esti órákban le­verte a japán Tomika, Eguchi párt. A döntő mérkőzések eredménye: Férfi egyéni: Pgimiura (japán)— Flisberg (svéd) 3:1. női egyéni Ro­zeanu (román)—Tamaika (japán) 3:1, Férfi páros: Harangozó—Doli­nár (jugoszláv)—Barna, (angol), Ha genauer (francia) 3:0. Nőd páros: Rowe testvérek — Best és Haydora (mind a négy angol) 3:1. Vegyes páros: Andreádis (csehszlovák), Gervainé (magyar)—Tomdta, Egu.' I chi (japán) 3:1. A női egyéni vigaszversenyben a csehszlovák Krejčová győzött, aki a döntőben a magyar Almásit 2:1­re (21:18, 8:21, 20:18) leverte. A sportolók szemléje május 1-én Sportolóink'május elsejét az egész dolgozó néppel együtt ünneplik. Az ösiszes testnevelési szakaszok tagjai önálló alakulatokban vesznek részt a májusi felvonulásokban. Prágá ban 7.000 sportoló, Bnatislavában pedig 5000 vonul fel. Ezek az alaku­latok a menet végén vonulnak fel és a diszemelvény előtt díszlépésben, vagy menetlépésben haladnak el. Az alakulat élén a különböző sportága, zatok képviselői és aportmesterek haladnak, utánuk pedig a testnevelési iskolák és intézetek tanulói, a had­seregbeli sportolók, a Vörös Csillag tagjai, a sportolók az iskolákból, a DŠO Szokoil tagjai és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom 9 önkéntes sportszervezetének tagjai. Az egyes önkéntes sportszervezetek egyesüle­tük színeit viselő melegítőkben vonul­nak fel. A sportolók a testnevelési szakaszok és.az önkéntes sportszer­vezetek zászlaival, jelvényeikkel, transzparensekkel és májusi jelsza­vakkal vonulnak fel. A többi kerületekben Prágán és Bratislaván kívül a sportolók a menet élén a pionírokkal és a OsISz.tagokkal együtt haladnak, nők és férfiak körülbelül 3000-en. A többi sportolók, akik nem vo­nulnak fel önálló alakulatban, sport­öltönyben menetelnek üzemeik többi alkalmazottaival együtt. Sportolóink a májusi felvonulá­sokban való részvételükkel akar­ják kifejezésre juttatni pártunk és kormányunk iránti hálájukat és köszönetültet a testnevelésre és sportra fordított gondoskodásért. Alakulatokba tömörülve fegyelme­zett fellépésükkel akarják megmu­tatni, hogy jói felkészültek az 1954. évi kerületi Spartakiádákra és az 1955. évi I. országos Spartakiádá­ra is. Benevezték a »Békeverseny« csehszlovák részvevőit Hétfőn este Kladnoviceben .kerék­párosaink edzöközpontjában elfo­gadták a Varsó—Berlin—Prága köz­ti „Békeversenyben" részvevő cseh­szlovák válogatottak benevezését. Az edzőtábor termében összegyűl­tek a táborozás összes részvevői. A két edző — L. Brúžek és J. Kebrle — kiértékelték az utolsó ellenőrző verseny eredményét, amely Votice— Jiloviäté közt folyt le. Ezután vita következett, amelyben számos válo­gatott is részt vett, majd felállítot­ták a VIII. békeversenyben részve­vők névsorát. Elsőnek vették fel Ján Veselý (ODA) sportmestert és Vla­stimil Ružičkát (Iskra), akik mind­ketten már az előző években is részt vettek a Békeversenyben és gazdag tapasztalataik vannak. Továbbá be­neveztek fiatal, kitűnően szereplő versenyzőket, akik ugyan eddig nem vettek részt a „Békeverseny­ben", azonban az ez idei ellenőrző versenyeken kitűnő eredményeket értek el. Ezek: Ján Kubr (Spartak), Alois Nachtigal (ÜDA), Zdenek Klich (ÜDA) és Jozef Krivka (ÜDA). Tartalékoknak Jozef Sko­repát (Spartak) és Miroslav Mále­fcet (Vörös Csillag) jelölték ki. Sporthíradó • Vasárnap délután Losoncon a Slavoj pályán -tartották meg a besztercebányai kerületi Ifjúsági Sportjátékok mezei futásánaík IV. fordulóját. Élénk érdeklődés mellett futották le a mezei futás kerületi fordulóját, melyen 15 fiú és 9 lány állt starthoz. Az ifjabb korosztá­lyúak versenye érdekes küzdelmet hozott, s különösen a fiúk versenye volt kiegyensúlyozott, ahol a győz­tes csak mellszélességgel tudta a győzelmet biztosítani. A verseny részletes eredményed: Mezei futóverseny, ifj, korosztá­lyú fiúk részére: 1. Švantner Béla, 11 éves iskola (B. Bystrica) 6:27.8 mp. mellszé­lességgel. 2. Belčák Béla, 11 éves iskola (Losonc) 6:27.8 mp. 3. Vrba József (ZUS Harmanec) 6:3-1.6 mp. Lányok: 1. Kmáčová, Pedagógiai iskola (Losonc) 3:33.2 mp. 2. Mánlcová, 11 éves iskola (Hnúšťa) 3:33.4 mp. 3. Takáčová (Sokol Zvolen) 3:33.6 mp. • Besztercebányai kerületi ered mények: Spartak Fülek B—Egy­házasbást 2:1 '(1:1). Füleki járási bajnoki mérkőzés. Slavoj Losonc—Spartak Fülek 4:3 (3:1). Ifjabb korosztályúak ke­rületi ifjúsági bajnoki mérkőzése. Góllövők: Pfe-iffer, Svediak, Kovács és Csentes, illetve Danis (?) és Da­nyi. Bíró: Szásáik. Slavoj Losonc— Baník Kékkő 3:0. Az idősebb korosztályúak kerületi ifjúsági bajnoki mérkőzése. A lo­sonciak a kékkőiek lemondása foly­tán kontumációs eredménnyel nyer­ték a mérkőzést. Iskra Opatová C— Sokol Divín 1:1 (0:1). Losonc járási bajnoki mérkőzés. Góllövők: Lajher, illet­ve Jakubovec. Bíró: Kósa. Slavoj Losonc B— Sokol Gács Losonc járási bajnoki mérkőzés 4:1 (1:0). Botvinnik—Szmiszlov 7:6 Ke dden kezdték meg a s akkv j lég­mester címéért folyó mérkőzések 13. játszimját. A ^ küzdelem rendkívül heves volt. Botvinnik makacsul vé­dekezett és elhárította .Sziniszlov ve­szélyes támadásait, majd tömeges bábcsere után egy paraszt fölényt szerzett. Szmiszlov bábjai azonban kedvezőbb helyzetben álltak. Botvin. nik csak hosszú harc után tudta fö­lényét fokozni. A játszmát a 41. lé­pés után, amikor Szmiszlov súlyos helyzetben volt. félbeszakították. Szerdán tovább folytatták é s ekkor Botvinnik meg tudta tartani fölényét, sőt kivívta a győzelmet is, úgyhogy a versenyben most újra ö vezet 7;6 arányban. „ÜJ SZÖ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős Lőrincz Gyula főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10, telefon 347-16, 352-10. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon 274-74. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60. Az-előfizetést és kézbesítést az illetékes postahivatal (postakézbesítö) intézi. Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. X> 52624

Next

/
Oldalképek
Tartalom