Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-02 / 80. szám, péntek

1954. április 2. UJSZ0 3 I szovjet ksriüány iegyzéke Franciaorszíg, Nagy-Britannia és az USA kornsényaitioz V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere március 31-én fogadta Joih urat, a szovjetunióbeli francia nagykövetet, W. Hayter urat, Nagy-Britannia nagy. követét a Szovjetunióban és Ch. Boh en urat, az USA nagykövetét a Szovjetunióban és átadta nekik a szovjet kormánynak Pranciaor. szág, Nagy-Britannia és az USA kormányaihoz intézett azonos Jegyzékeit. A szovjet kormány francia kormányhoz intézett jegyzékének szövege igy hangzik: A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy a következőkre hívja fel a francia kormány figyelmét: A Szovjetunió következetesen folytatta és folytatja a béke és az államok közötti kapcsolatok megjavításának politikáját. Ez az államok fegyverzetének általános csökkentésére, valamint az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták betiltására tett javaslatokból ls kitűnt, melyeket a szovjet kormány az Egyesült Nemzetek Szervezetének előterjesztett. A fegyverzet általános csökkentése, továbbá az atomfegyver ée más legveszélyesebb tömegpusztító fegyverfajták megtiltása fel. adatának megoldása annak a sú lyos tehernek óriási megkönnyítését jelentené, amely a most folyó lázas fegyverkezéssel a nemzetekre ne. hezedik. Annak a veszélynek elhárítását jelentené, hogy a nagyjelentőségű tudományos felfedezéseket, mint az atomerő felhasználása módjának feltalálását, pusztításra használják fel. E feladat megoldása óriási jelentőséggel bírna a béke megszilárdítása és a nemzetek biztonsága szempontjából. Mint ismeretes, eddig nesm sikerült megfelelő nemzetköz) megegyezésre jutni ezekben a fontos kérdésekben. Ezt főleg a felmerült nehézségek okozták. Ez a körülmény azonban nem szabad, hogy csökkentse az államok és elsősorban azon nagyhatalmak törekvésé, nek jelentőségét, amelyekre a nem. zetközl béke megőrzéséért és az említett egyezmények eléréséért a legfőbb felelősség hárul. Ami a Szovjetuniót Illeti, továbbra Is szor galmazni fogja az államok fegyverzetének és fegyveres erőinek Jelentős csökkentését és olyan egyezménynek a megkötését, amely biz. tosítaná az atomerő pusztításra és emberek tömeges kiirtására való felhasználásának megakadályo. zását. Az államok ilyen irányü törekvésének jelentősege főleg azért ls fokozódik, mert állandóan fejlődik az atomfegyver pusztítóereje és ezenkívül a hidrogénbombát ls feltalálták, amely jelentősen felülmúl, ja az atomfegyver erejét. Nem kétséges, hogy az atom. és hidrogén fegyver felhasználása háborúban végtelen szenvedést jelentene a nemzeteknek. A békés iakosság tömeges kiirtását és a nagyvárosok — modern iparközpontok, a kultúra és a tudomány, valamint a civilizáció legrégibb központjainak, mint amilyenek a világ államainak fővárosai, elpusztítását jelentené. A szovjet kormány kellő igyekezetet fejt ki a megegyezés lehetőségének megkönnyítésére ezekben a kérdésekben. Egyúttal abbó| Indul kl, hogy vannak még eddig kihasználatlan lehetőségek ls a béke megszilárdítására. Ezzel kapcsolatban kl kell emelnünk mindenekelőtt az európai biztonság megszilárdítása kérdésének jelentőségét, mivel az európai béke megszilárdításának döntő JelentŐBége van a világbéke megőrzésre és az új világháború megakadályozása szempontjából. ' A szovjet kormány ezért Franciaország, Anglia, az USA és a Szovjetunió külügyminisztereinek berlini értekezletén megtárgyalás végett javaslatot terjesztett elő „az európai biztonság biztosításáról". Ezzel kapcsolatban javaslatot tett „az európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés'' alapelveire. A szerződés tervezete valameny. nyi európai állam kollektív törekvésének alapján tűzi kl az európai biztonsági rendszer megteremtését. A szerződésben társadalmi rendszerére való tekintet nélkül minden európai állam, tehát Németország Is részt vehet, úgyhogy Németország egyesítése e'.őtt a Német f»emokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság vennének részt a szerződésben. A szerződi® meghatározza, hogy a szerződés bármely részvevője ellen el követett fegyveres támadás esetén minden lehető eszközzel, fegyveres erők felhasználásával ls, segítséget nyújtanak a megtámadott állam, nak, hogy visszaállítsák és megőrizzék a. nemzetközi békét és Európa biztonságát. Az európai szerződés alapelvetnek tervezete tehát az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának alapelveivel összhangban hatékony európai kollek tív biztonsági rendszer megteremtésére irányul. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése véget vet. ne Európában annak, hogy az államok egymás ellen irányuló katonai csoportosulásokat alakítsanak. Az ilyen csoportosulások ala. kitása elkerülhetetlenül az államok közötti kapcsolatok kiéleződ "nérc, ellenségeskedésük ós bizalmatlanságuk fokozására vezet, olt.kintve attól, hogy lázas fegyverkezés és a nemzetekre ebből háruló összes következmények kísérik. Azzal is számolni kell, hogy egyes államok katonai csoportosulásának kialakítása má^ államok részérő] elkerülhetetlenül ennek megfelelő Intézkedéseket vált kl biztonságuk biztosításának érdekében. Hymódon olyan helyzet alakult kl, hogy az államok kapcsolatai nem a béke megőrzése érdekében folytatandó kölcsönös együttműködésre Irányuló törekvésen, hanem egyes államoknak más államokkal szemben tanúsított olyan magatartásán épülnek fő', hogy ez elkerülhetetlenül az ál hunok egymás közötti kapcsolataiban levő feszültség kiéleződésére és egyúttal az új háború veszélyének fokozódására vezet. Ezzel kapcsolatban nem kerülheti el figyelmünket, hogy mind az első világháborút, mind a második világháborút az egymással szembenálló államok katonai csoportosulásának kialakulása, Európa két ellenséges táborra szakadása előzte meg. Emellett nem feled, kezhetünk meg a német militarizmus különösen veszélyes szerepé, röl e katonai csoportosulásokban, az első és második vlLágháború kirobbantásában. Mindez kiemeli annak Jelentőségét, hogy az államok egymással szembenálló katonai csoportosulásainak kialakítására irányuló politikával szembehelyeztük az összes európai államok között a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében folytatott hatékony együttműködés politikáját. A nagy és kis európai államok között társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül folytatott együttműködés lehetővé tenné a kiutat abból a helyzetből, hogy Európát időszakonként pusztító háborúkba sodorják, amit az európai államok történetének legutóbbi százéves tapasztalatai igazolnak. A szovjet kormány éppen ezért gyakran figyelmeztette a francia kormányt, éppen úgy, mint Anglia ós az USA kormányait, arra a veszélyre, amelyet az államok katonai csoportosulásainak .kialakulása Idézne elő. A szovjet kormány különösen az úgynevezett „európai védelmi közösség" megteremtésére irányuló tervekkel kapcsolatban hívta fel erre a figyelmet. Ezek a tervek a német militarizmusnak összes veszélyes következményeivel való megújítására irányulnak, ami veszélyezteti Európa békéjét ás különösen a Nyugat-Németországgal szomszédos államok biztonságát. Mint ismeretes, az „euró|>ai védelmi közösség" megteremtésére Irányuló tervek kilátásba helyezik hat európai állam zárt katonai csoportosulásának megteremtését és ennek programmját követve szervezik a Franciaország, Olaszország, Belgium. Hollandia, Luxemburg és azzal a veszéllyel kapcsolatban, J amelyet a megújhódott német militarizmus és Nyugat-Németországnak az európai védelmi közösségbe való bevonása Jelent. A német militarizmus megújítása és európai katonai csoportosulások létesítése útjának folytatáséi nemcsak azt jelenti, hogy nem járulnak hozzá a béke megszilárdításához, hanem ellenkezőleg, új háború előkészítésére törekszenek. Most azonban fontos, hogy minden békeszerető állam rs elsősorban a nagy hatalmik az eddiginél sokItal jobban fokozzák törekvésüket az új háború megakadályozására, unnak megakadályozására, hogy az európai nemzeteket és köztük a német nemzetet, ne sodorják be egy, a jelenlegi körülmények között a nemzetek szempontjából különösen veszélyes új háborúba. Ezt a feladatot csak akkor oldhatják meg sikeresen, ha az európai államok egymás ellen irányuló katonai csoportosulásai helyett kiépítik az ösz- ; szes európai államok közös törekvésőn alapuló európai biztonsági rendszert. Ennolc a kollektív európai biztonsági rendszernek a megteremtése egyúttal megfelel a világbéke megszilárdítása érdekelnek. Ezért, különösen a berlini értekezlet után, sok ország és a széles nemzetközi körök aktívan támogatták az európai kollektív biztonság gondolatát. Az európai szerződé i mcjjjkötéí'ié're tett szovjet javaslat tárgyalásakor a berlini értekezleten ellentét tek merültek fel, amelyek megakadályoz ák a már elfogadott határozat jóváhagyását. Tekintettel e fontos kérdésben való megegyezés jelentőségére, a szovjet kormány célszerűnek tartja, hogy folytassák a tárgyalást erről a javaslatról. Az európai kollektív biztonság biztosítására tett szovjet javaslat tárgyalásakor olyan nézetek merülNyugat-Németország fegyveres, *®k fe1, ne

m kívánatos az erőiből álló úgynevezett „európai hadsereget". Ebben az „európai hadseregben" a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló nyugatnémet fegyveres erők játsszák a fő szerepet. Ez ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunióval egyetemben vállaltak arra, hogy megakadályozzák a német militarizmus megújhodását. Emellett már most terveket jelentenek be tízekre menő nyugatnémet hadosztályok alakítására. Az is jól ismert tény, hogy az „európai hadsereg" szervezésére irányuló tervekkel kapcsolatban a nyugatnémet uralkodó körök nyiltan eélul tűzik ki Nyugat-Németország gyors újrafelfegyverzését és intézkedések végrehajtását az összes fegyvernemek rendes fegyveres erejének piegteremtésére és nem tartják már többé szükségesnek, hogy a szomszédos államok előtt eltitkolják támadó céljaiitat. Európa békeszerető nemzeteinek és különösen NyugatNémetország szomszédainak ezért jogos a féleimiik biztonságuk miatt Amerikai Egyesült Államok kimaradása a ko:lektív európai biztonságról szóló szerződésből. Tekintettel e körülményre éj arra, hogy az Egyesült Államok a második világháború idején részt vettek a hitlerista agresszió elleni közös harcban és tekintettel arra a felelősségre, amely a Szovjetunióval, Franciaországgal és Angliával egyetemben Európa helyzetének háború utáni megoldásáért az USA-ra hárult és tekintettel az amerikai kormány berlini értekezleten elfoglalt álláspontjára, a szovjet kormány semmi akadályát nem látja annak, hogy az USA-nak »a kollektív európai biztonságról szóló összeurópai szerződésben* való részvételével pozitívan oldhassák meg a kérdést. Ilymódon el kellene tűnniök azoknak a nehézségeknek, amelyek a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésének útjában állottak és amelyekre eddig rámutattak. A berlini értekezleten az összeurópai szerződésre tett szovjet Javaslat megtárgyalásakor a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatban az »északatlanti szerződés szervezeténeke; helyét é» szerepét Is szóbahozták. Franciaország képviselője, Anglia és az USA képviselőjével együtt azt állította, hogy az északatlanti szerződés védelmi Jellegű éi egyeten állam vagy államok csoportja ellen sem irányul. Franciaország hivatalos képviselői, éppúgy mint az USA és Anglia képviselői, a berlini értekezlet után is hasonló kljeteiiltéseket tesznek a kollektív európai biztonsági rendszer megalakítására tett szovjet javaslatról. A szovjet kormány álláspontja az északatlanti szerződéssé) kapcsolatban jól ismert. A szovjet kormány ne.n osztozott és ma sem osztozhat abban az álláspontban, hogy ez a szerződés védelmi Jellegű. A szovjet kormány abbój indul ki, hogy az északatlan. ti szerződés a/, ál amok zárt csoportosulását alakítja ki, figyelmen kívül hagyju az új német agreszszió megakadályozásának feladatát és mivé) a hitíereilenes koa.íció nagyhatalmi tagjai közül csak a Szovjetunió nem vesz részt ebben a szerződésben, lehetetlen, hogy a». északut lanti szerződést ne tartsuk a Szovjetunió ellen Irányuló ngreszszív szerződésnek. Teljesen érthető, hogy az »északatlanti szerződés szervezete« hizo. nyos körülmények között elveszthetné agresszív jellegét, és pedig abban az esetben, ha a hiílerellenes koalícióban részt vett minden nagyhatalom tagja lenne. A szovjet kormány békés külpolitikájának változatlan alapelveit tartva szem előtt és a nemzetközi kapcsolatokban levo feszültség enyhítésére tö. rekedve, ezért készségét fejezi kl arra, hogy az érdekelt kormányokkal együtt megtárgyalja a Szovjetunió részvételét az északatlantl szerződésben. Mivel Franciaország kormánya, valamint Anglia és az USA kormányai hirdetik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére é

s a béke megszilárdításra törekszenek, elvárhatjuk, hogy pozitív magntartást tanúsítunnk lépések megléteiére olyan helyzet biztosítása érdekében, hogy az észnkntlantl szerződés valóban védelmi jellegű le. gyen és létrejöjjenek azok a feltételek, amelyek kizárják Németország bármely része bevonásának lehetőségét katonai csoportosulásokba. Ebben az esetben az »északatlanti szerződés szervezete* megszűnne az államok zárt katonai csoportosulása lenni, hozzáférhető lenne más európai országok csatlakozásának is, ami a hatékony kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésével együtt nagy jelentőségű lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából, A szovjet kormány úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseket a béke és a nemzetek biztonsága megszilárdításának érdekélíen minden érdekelt állam szempontjából kielégítően megoldhatnák. A szovjet kormány azonos szövegű jegyzékeket küldött Anglia é3 az USA kormányainak is. A Béke-Világtanács elnökségének határozata A Béke Világtanács elnöksége filé- I •én a következő határozatot hozták: A hidegháború hosszú évei után a icözvélemény kikényszeritette, hogy tárgyaiások induljanak meg a kor mányok között. A közvélemény azt akarja, hogy ezek a tárgyalások sikeresek legyenek, és ez elérhető. A négy,hatalom külügyminiszterei nek berlini értekezlete a nemzetek békevágyának sikerét jelentette. Megmutatta.' hogy a tárgyalások te hetségesek. Ismét megtárgyalás alá vették a fegyverkezés csökkentésének kérdését. Megegyezést értek el a távolkeleti problémákról szóló genfi konferencia megrendezésében ame lyen részt vesz az öt nagyhatalom és más érdekelt államok. A közvélemény most már világosan látja, hogy Nyugat-Németoreaágnak az „európai védelmi közösség" keretében való remilitarizálása akadályozza és komolyan veszélyezteti a békét. A kérdés világos: vagy megalakul 8z „európai védelmi közösség" és Európa két egymással szemben álló részre osztott marad, és így fokozódik a háború veszélye, vagypedig valamennyi európai állam szövetkezik, hogy biztosítsák kölcsönös biztonságukat és biztosítsák egész Európa békéjét é

s nem fognak kísér, leteket tenni arra, hogy az egyik ál lam a másikat uralma alá helyezze. Ebben a helyzetben a hidrogénbomba felrobbantása a Bikini szigeten, néhány államférfinek az a fenyegetőzése, hogy atomháborút indítanak, a Vietnamban fokozódó há ború, a Latinamerikára, a Közép és Közel-Kelet országaira gyakorolt nyomás a népek megfélemlítésének célját, követi. Japán remilitarizálása, amerikai támaszpontok építése az utóbbi időben Spanyolország tarüle. t én, a Pakisztánnal kötendő katonai egyezmények tervezetei, amelyek ezen ország nemzeti szuverenitása és India biztonsága, ellen irányulnak, kísérletet jelentenek arra, hogy a nemzeteket befejezett tények elé állítsák. Az öt nagyhatalom, amely első ízben ül össze a többi érdekelt államokkal, megegyezést érhet ed a távolkeleti általános biztonság kérdésében. Ezt a biztonságot biztosítani lehiet azáltal, hogy normális vágányokra helyezik az összes ázsiai országok közötti kapcsolatokat, amelyeknek függetlenségét elismerik és biztonságát biztosítják. Koreát békés úton kell egyesíteni és Koreának szabadon kell döntenie saját sorsáról a külföldi csapatok visszavonása után. Az azonnali tűzszünet Indokínában lehetővé teszi a tárgyalások megkezdését Franciaor szág és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között. A genfi értekezlet fontos szakasz lehet és fontos szakasznak kell lennie a nemzetközi feszültség enyhítésé, hez és a leszereléshez vezető úton. Ilyen körülmények között a BékeVilágtanács elnöksége szükségesnek tartja, hogy május végér

e Berlinben összehívja a Béke-Viiágtanács rendkívül* <£ésé t A Szakszervezeti Világszövetség felhívása a világ dolgozóihoz A Szakszervezeti Világszövetség elnöksége záróülésén felhívást intézett az egész világ dolgozóihoz május elseje — a szakszervezeti jogok védelméért és kivívásáért folytatott harc nemzetközi napja alkalmából. A felhívás többek között így szól: „Drága elvtársak! A Szakszervezeti Világszövetség ! P54 május 1-alkalmából testvéri üdvözleteit küldi nektek, elvtársak, a kapita ista gyarmati és félgyarmati országokban akik neheze

n harcoltok törvényes jogaitok védelméért és kivívásáért. Testvéri üdvözleteit küldi a szovjetunióbeli, a kínai népköztársaságbeli és az összes népi demokratikus országokban élő elvtársaknak, akiknek pompás sikerei megszilárdítják a békét és az egész világ dolgozóinak a kizsákmányolás feletti végső győzelembe vetett hitét 1954. május elsején hatalmas tün. tetést rendezünk, az egység tüntetését a jobb életért, a s7akszervezeti jogaitok védelméért és a békéértl" Indonézia Kommunista Pártja főtitkárának nyilatkozata Március 30-án a sajtóban közzétették Aiditnak, Indonézia Kommunista Pártja főtitkárának nyilatkozatát, aki visszatéri Dzsakartába, középjáva' útjáról. Aidit kijelentette, hogy a szuravai, malacai, ég szurak^taí gyüléseJtea. amelyeket Indonézia Kommunista Pártja V. kongresszusa után rendeztek, több mint félmi'lió munkás, paraszt és értelmiség vett részt, akik egyhangúlag jóváhagyták a párt új programmját és a választás előtti kiáltványát.