Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-02 / 80. szám, péntek

MS %W 1954. április 2. Egy kassai agitációs központ agitátorainak tapasztalataiból A 4 ets számú agitációs központ e'öadói termében vagyunk. Lassan gyülekeznek az agitátorok, akik egy rövid gyűlés keretében ismer­kednek meg legújabb feladataik­kal. Ezek mögött az agitátorok mögött már meglehetősen széles­körű tapasztalatok állanak, mert az agitációs központ megnyitásán helyes és széleskörű, meggyő­ző kampányuk eredményeképpen 90 ember vett részt a megnyitáson'. Egyes agitátoroknak feltették a kérdést a polgárok, hogy miért csinálják csak most ezeket az agi­tációs központokat, hiszen a múlt­ban is szükség lett volna ilyen in­tézményre, ahol a dolgozók ügyes­oajos dolgaikat elmondhatják. Az agitációs központoknak — volt a válasz — a tömegekkel való közvetlen kapcsolat kiépítése a feladatuk és lényegében meg fog­nak maradni a választások után is. Ezek az agitációs központok a pol­gárokkal való állandó kapcsolatok alapjait rakják le. FeHettük a kérdést az agitáto­roknak, hogy hogyan fogadták őket az egyes lakásokban, háztömbök, ben. Egyöntetű felelet az volt, ho-gy mindenütt igen szívélyesen beszél­gettek velük, és igen kevés alka­lommai fordult elő, hogy elutasító magatartást tanúsítottak volna. A gyakorlatban az agitáció úgy tör­ténik, hogy két agitátor 15 lakást iátogat meg és ezeknek a lakások­nak a lakóival állandó kapcsolatban áll egészen a választások végéig. Az agitátoroknak eddig csupán az volt a feladatuk, hogy a megnyi­tókra és a különféle kultúrműso­rokra meghívják a lakosságot, hogy érdekes műsorokat és kultúrelőadá sokat rendezzenek. Az agitátorok közül hosszasan beszélgettünk Szabó Mihály és Gé­czí Ferenc elvtársakkal, akik együtt járnak agitációs útjaikra. Mind­ketten nyomdászok. Szabó elvtárs már 35 éve dogozik a szakmában, Géczi evtárs 10 éve. Szabó elvtárs vissza tud emiékezni a múltra és értékelni tudja mai és a régi vi­szonyok közötti különbséget. — A választó polgároknak — mondotta — állandóan beszéltek a régi és az új Kassa közötti nagy különbségről. Elmondom, hogy milyen nehezen kövezték és csa­tornázták a várost, a külvárosokat pedig teljesen elhanyagolták. El­mondom ' nekik azt is, hogy a mi rendszerünk már meg tudta csi­nálni a kétvágányú villamost is, amire a múltban egyáltalán nem volt pénz. De nemcsak ez. Azelőtt a villamos csak a belvárosban köz­lekedett, most pedig egészen a kül­telkekig lerakták a gineket, hogy a dolgozóknak ríe kelljen gyalog ját-nlok munkába. Ha az ember agitálni akar, egy­re-másra kínálkoznak a múlttal kapcsolatban a jobbnál-jobb anya­gok. Ha csak arról beszélünk pl. hogy 1924-ben a hathetes nyom. dászsztrájk alkalmából milyen erő­feszítéseket kellett kifejteni, hogy követeléseinket kiharcoljuk. Beszél­hetek arról is, hogy milyen sok esetben voltam munkanélküli, sőt 1938-ban a nyomdászok 60%-a volt munkanélküli. Hogyan éltünk azok­ban az időkben? Arra nem le gon­dolhattunk pld., hogy az üzletekből vásárolhassuk a ruháinkat. Amit hordtunk, az az ócska pia c rój ke rillt ki. Hogyan laktunk ? Sokan a dolgozók közül a barakktábor la­kói voltak, az én szüleim is ott él­tek. Mikor egy vasárnap itt meg­látogattam őket, történetesen esett az eső és az ágyakat egyik helyről a másikra kellett tologatni, hogy a víz ne csepegjen az ágyakra. Bizony, így éltünk mi a múltban. Géczi elvtárs agitációja során gyakran megemlíti, hogy a múlt­ban a külső városrészekből kilo. métereket kellett gyalogolnia, ha­csak egy féllite r tejet is akart ma­gának vásárolni, mert az üzleteket nagyobbrészt a belvárosban helyez­ték el. Most pedig az üzletek min­denütt a lakóhelyek közeiében van­nak. A 4-es számú agitációs központ agitátorai ezen az estén is nagy lelkesedéssel indultak útnak a város egyes utcáiba, hogy szét­vigyék annak hírét, hiogy az agitációs központban filmelőadáso. kat, táncestélyeket és ismeretter. jesztö előadásokat fognak tartani, ahol a dolgozók úgy érezhetik ma­gukat, mint otthon. V. I. Versenyt indítanak minden munkahelyen a gazdaságosság fokozásáért A gömohorkai ceiluloze-gyárat tá­volról nézve fatelepnek véli az ember. A rengeteg kalitkába rakott hasábfa teszi ezt. Keskeny vágányú vasútvonal fut a t'arakások között. Megrakott szállítókocsik egymásután hordják a kérgétő megtisztított nyers­fát a vágógéphez. A további terme­lest is gépekkel végzik. A vegyázerek erős szaga üti meg orrunkat, tr.ikor belépünk a gyár épü­letébe. A hengerek egyöntetű za­katolása erősen visszhangzik a mű­helyben A termelés szorosan egybe­kapcsolódik itt. Minde n osztály igyek­szik, hogy ne akadjon e] a munka, mert ezzel akadályozná a többi mű­helyek munkáját. A terv minden­napi túlte !jesítését fontos feladatuk­nak tartják a dolgozók. Be akarják hozni a tél folyamán a tervteljesítés­ben mulasztottakat. A kollektív szer­ződések több pontját megva'ósítot­ták már. Ez nagyban hozzájárul, hogy a márciusi tervet 101.5 %-ra teljesítették. Megindult a harc a gyártmányok jobb minőségéért is. Szerdán reggel a szokottnál is lel­kesebben kezdték meg munkájukat az üzemben. Mindenki. tudott már pártunk és kormányunk nagyjelen­tőségű határozatáról, az újabb árle­szállításról. A sajtótizpercen erői beszélgettek a dolgozók. Sok szó esett arról, hogy ez a nagyjelentőségű ese­mény jobb munkára fog serkenteni mindenkit. Részt vett a sajtótizpercen Tonka elvtárs, a csoir.agolóműhely vezetője is. Sokáig beszélgetett Bartó elvtárssal, az'' üzem tervezőjével. A beszélgetés eredménye az lett, hogy Tonka elvtárs versenyre hívta ki a gyár összes dolgozóját a? önköt­ségek csökkentésére. A verseny fel­tételeit pontokba foglalták. Az üzem összes dolgozói elhatározták, hogy be­kapcsolódnak a jobb gazdálkodásért folyó mozgalomba. Sz. N. Dolgozóink öröme Hogyan készülnek a választásokra a bratislavai kórházakban Hazánk városainak és falvainak valamennyi agitációs központjában megindult a választások előtti agi­tációs munka és mindenhol gazdag szórakoztató műsor kíséri a néppel folytatott beszélgetéseket és aktivá­kon hívják fel polgáraink figyel­mét a jelentős eseményekre. Kór­házainkban it, folynak az előké­születek, hogy a betegek éppen ügy részt vehessenek a választásokban, mint hazánk többi polgárai. Ezt a fontos feladatot vitatták meg a bratislavai állami kórház /kommunista pártszervezetében is. A pártbizottság és a tömegszervezetek képviselői részletesen foglalkoztak azokkal a feladatokkal, amelyeknek megoldása szükséges a választások sikeres lefolytatásához. A kórház tömegszervezeteinek funkcionáriusai gyűlést tartottak, melyen 150-en vettek részt. Lako­viC Tamás elvtárs beszámolójában ismertette a választási törvény egyes szakaszait és a tömegszerve­zetek választás előtti feladatait. A beszámoló után választási bizott­ságot alakítottak, amelyben vala­mennyi tömegszervezet képviselve van. Ez a bizottság a kóiház leg­jobb dolgozóit javasolta a körzeti választóbizottságba és a nemzeti bi­zottságokba. A javaslatot megvitat­ták aztán az egyes muavkahe yeken és a tömegszervezétek gyűlésén, ahol jóvá is hagyták. Legfőbb feladatuknak azonban a választási törvény megvitatását tűz­ték ki. A „Vörös sarok" részéről Just Ottó elvtárs kidolgozta a bizottság választás előtti munkájának tervét, amelyet a bizottság jóváhagyott és elosztották az egyes feladatokat. Nyomban munkához ls kezdtek. Minden lehetőséget megragadnak, hogy a betegekkel beszélgessenek. Mozielöadásokat rendeznek, népi­együttes csoportokat hívnak meg a kórházba. Elhatározták, hogy a vá­lasztások tiszteletére munkahelyü ket feldíszítik és a kórházi folyosó kat szemléltető agitációs anyaggal és faliújságokkal látják el. Ezért a munkáért ĎUTéová elvtársnő felelős, aki már el ls készítette az első faliújságot, amelyet a „Nemzeti Arcvonal győzelme — köztársasá­gunk győzelme" jelszóval az üzemi tanács szekrényében függesztenek ki. A járni tudó betegekkel filmelő­adásokkal összekötött rövid beszél, getéseket rendeznek a választások­ról. Karol Veselý elvtársnak most sok a munkája, mert ő a filmve títőgóp kezelője és majdnem minden második nap sor kerül egy-egy ezép film vetítésére. A járni tudó betegek az orr-, torok- és szem osz­tályról nagyon hálásad tatWwif. akik Így törődnek velük, érdeklő­déssel látogatják a filmelöadáso­kat, jól érzik magukat és nagy figyelemmel hallgatják a filmvetí­tés előtt elhangzó rövid, de tartal. mas előadásokat a választásokról. Az üzemi könyvtár is kiveszi ré­szét a munkából. Hudcovičová elv­társnő a legjobb könyveket ajánlja a betegeinek. A bizottság gondoskodott arról is, hogy műsoros estékkel gazdagít­sa a programmot s ezért meghív­ták a „Vzorodev" zene- és ének­együttesét. Az együttes fellépése alkalmával ismét elbeszélgetnek a betegekkel és a kórház alkalmazot­taival a közeledő választásokról. Karaay és Hronec elvtársaknak és Kuc'harová elvtársnőnek fontos feladataik vannak. Az üzemi új­ság, az üzemi rádió, a. villámhírek mind a választások el'.ttl felada­tok teljesítését szolgálják. Meg­magyarázzák a betegeknek a vá­lasztási törvényt és megemlékez­nek arról, hogy a múltban milyen keveset tett a kapitalista rendszer a dolgozók egészségéért. Az Uze. mi újság, aiz üzemi rádió megmu­tatja, hogyan gondoskodik a ml rendszerünk a dolgozók egészségé­ről. A fekvő betegekkel való agitá­cióban legnagyobb szerepük az agltkettősökniek lesz, akik már meg is kezdték munkájukat. Meg­látogatják a fekvő betegeket, hogy megismertethessék velük a válasz­tási törvényt, munkánk eredményét é s elbeszélgetnek velük a mult szo­morú emlékeiről. 43 agitátort je­löltek ki erre a célra, akik egy­részt a várapban, másrészt a bete­gek közt rógnak dolgozni. Kucha­rová és Just elvtárs már meg is kezdték ezt a munkát A betegek hálásak ezeknek az elvtársaknak, mert érzik, hogy itt is törődnek velük, részt vehetnrk a politikai életben és kifejthetik álláspontju­kat. A pártbizottságban nagy figye. lemmel kísérik ezt a nagy tömeg­politika; munkát, megvitatják az eredményeket és irányítják a vá­lasztási bizottságot munkájában. A pártbizottsági gyűléseken Jónás elvtárs, a pártszervezet titkára és Kollár elvtárs, az üzemi tanács el­nökhelyettese a pártbizottság töb­bi tagjaival részletesen megvitat, ják a kommunisták és a tömeg­szervezetek funkcionáriusai előtt álló feladatokat. A pártbizottság tör ídik azzal is, hogy nemcsak az állami kórházban, hanem a kórház fiókintézeteiben, ahol részszerveze­tek vannak, jól folyjon a választá­sok előtti munka. Hasonló módon folynak az elő­készületek az Onkológiai Intézet, ben is. A betegek figyelmét külö­nösen a filmelőadások kötötték le. Nagyon jól dolgozik itt a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezete, amely gazdag programmal és rövid előadásokkal szórakoztatja a betegeket. Szép munkát végez itt TrepaS Éva elvtársnő, a szervezet elnöke. A be­tegek örömmé] járnak a CsSzBSz gyűléseire, amelyeken szép program­mot is láthatnak. Az intézet igaz­gatója, dr. Thurzó és a pártszerve­zet elnöke, Naumanková elvtársnő, különös figyelmet fordítanak most arra, hogy a választási kampány sikeresen folyjon le az intézetben. így várják a bratislavai kórhá­zakban hazánk nagy napját, a vá­lasztások napját. Horváth Sándor Április elseje van. Bratislava ut­j cáin nagy az élénkség. A kiraka. : tok előtt annyi ember áll, hogy . írnod kell, míg végre odajuthatsz és megtekintheted az új árakat. Az egyik élelmiszerüzlet előtt -két nő beszélgetett. Az egyik Körbl Zelma gyugdíjas, sugárzó arccal nézi a kávé, tea és cukor leszál­lított árát és boldog örömmel új­ságolja a mellette álló Pittei Fran­ciskának, aki háztartásbeli, hogy most már mennyivel több kávét ihat, mert hisz ez az egyedüli szen­vedélye. önkéntelenül mosolyra de. rül az arcom ezek hallatára. Utána Pittei Franciskához for. dúlok, aki legjobban annak örül, hogy lement a gyümölcskonzervek és a kompótok ára, mert neki dié­tát kell tartania és bizony ez elég sokba kerül. »De most már vehetek egy szép fekete cipőt is, — mond­ja — mert ez, ami a lábamon van, már nem a legszebb« — mutat a lábán levő még elég jó cipőre. Elbúcsúzva a két elégedett nő­től, folytattam a sétát. A »Dé­&£itkettűs*ik látogatják a betegeket. vény« cipőáruház kirakata előtt én is érdeklődéssel néztem az új árakat és a azép cipőket. Három fiabal emibenre lettem figyelmes, akik egy szép fazonú cipőt néze­gettek. Nachtmann Evald, Pavlo­vié Ottó és Vajda József, az épí­tészeti főiskola niásodéves hallga, tói voltak ezek. Kérdésemre, hogy a szép cipőn kívül tetszik-e a cipő ára is, mosolyogva válaszolták, hogy bizony tetszik. Ez az új árleszál­lítás annyit jelent, mintha felemel­ték volna az ösztöndíjunkat, — mondotta Nachtmann Evald, és még hozzátette, — ezentúl annyi, val több zsebpénzünk marad, hogy ötször mehetünk moziba egy hő­napban. Pavlovlö Ottó és Vajda József is nagyon örülnek az árleszállítás­nak és kiszámították, hogy annak a szép cipőnek az árát. amire az­előtt hosszú ideig kellett volna gyüjtögetniök, most ösztöndijukból rövid idő alatt megtakaríthatiák. így üdvözlik polgáraink a hr, r­madik árleszállítást. S. K. Régi és új Az egyik hűselárusító üzlet ki­rakatában, 10.37 szám alatt, fris­sen vágott sertést látok feldara­bolva. Talán rá sem jöttem volna, hogy a felaprózott jószág sertés, ha a fej nem lett volna egy da­rabban. Az elárusítók, dicséretükre legyen mondva, szépen felhasogat­ták az állatot és a különféle hús­darabok közé szép zöldszínü salá­taleveleket raktak. Igazán mutatós­sá tették a kirakatot. De hát inkább arról beszélek, hogy az üzletben és a bejáratnál annyi a nép, hogy én már az íze­sen széjjeldarabolt húsféléket nem is láthatom, csak az elém tolako­dó hórihorgas ember háta közepét. Egy-két könyökmozdulattal régi helyemre furakodom és nézelődöm. S-enk; se gondolja, hogy a kiraka. tokát nézem, Inkább az embereket. Mellettem egy ráncosaroú öreg­asszony sem a feldarabolt húsfé­lékbe gyönyörködik, mint ahogy a szomszédja, egy pislogó ember sem a nagykarimájú kalappal fején, ha­nem a húsfélékbe tűzött árcédulák­ban. A keménypapírosokon ez áll: j>RÉGI ÉS ÜJ« Bizony sem nem több. sem nem kevesebb ennél. Alatta a számokat böngészi a néni, a régi és új ára­kat. És mi ennek az érzelmi vele. járója? Osonjunk az öreg asszony után, beszélgessünk el vele egy ki­csit és mindjárt megtudjuk. Az üzletben, a benti kirakatok­ban annyi a papír, hogy még a húsféléket is eltakarja a szem elöl. S a papírosok a leszállított árakkal tetszelegnek. Az öreg asszony m eg­megáli és nézegeti a cédulákat. Meglepődöm, mert a mozdulatain azt látom, hogy nem vásárolni jött az üzletbe, hanem csak tájékozód­ni az új árak felöl. Megszólítom: — Mondja csak, mit akar vásá­rolni ? — Hát vennék valami húsfélét, lelkem. Igaz, nem vásárolni jöttem el otthonról. Sétálni. Mert az úgy van, hogy vőm iparos ember, építkezésen dolgozik és jól keres. A lányom meg nem adja kezembe a főzőkanalat. A hetven felé járó öregasszony meg mi mást tud csi­nálni. Csak sétálni egyedül, vagy az unokákkal De hogy a hűster­mékeknek esett az ára, vásárolok. Az öreg asszonynak felragyogott a szeme. Igazított a kendője csücs­kén és földigérő szoknyájában oda­lépett az elárusító elé. — Egy kiló füstölt csülköt mér­jen! — vetette neki pattogó hang­ján. Míg az elárusító kimén a húst az öreg asszonynak, addig én ki­fizetem pénzével az árát. Aztán ko. mótosan elsüllyeszti a csülköt ko­sarában. Mikor a vásárlásnak utá­na vagyunk, még széjjel nézünk az üzletben. Közben az öreg asszony azt mondja: — Tudja, lelkem, az én lányom egyszer csinált egy fasírozottat, vagy pörköltet csülökből. De hogy hét koronával olcsóbb lett az ára, hát kétszer csinál ebédet belőle. Ne mosolyogjon, mert nemcsak füstölt csülökre telik nekünk; há­rom unokámat szépen járatja a vöm. Minden jót megkapnak a gyerekek, de mit csináljunk, ha. füstölt csü­lök a kedvenc eledelük. Ahogy sétálgatunk, szemünk a különféle árucédulákon pihen. A li­bamájpástétomon, amely- 3.5 koro­nával, a hagymásvurston, amely 4 koronával, a hurkán, amely 4 ko­ronával és a füstölt nyelven, amely hat koronává] lett olcsóbb. A töb­bit fel sein sorolom. Aki tudni akarja, menjen el és nézze meg. A k-járónál az öregasszony még ennyit mond: — örülni fognak unokáim a csü­löknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom