Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-08 / 85. szám, csütörtök

2 'MS20 1954. április 8, MEGMAGYARÁZZUK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYT A választási kerületek Üj választási rendszerünk rendkí­vül fonton elve az, hogy a választáso. kat választási kerületek szerint foly­tatjuk le. Ez újdonságot jelent vá­lasztási rendszerünkben. Ez egészen eltérő vonása új választási rendsze­rünknek, mivel például a burzsoá köztársaság idején a községi válasz­tások során nem léteztek ilyen vá. lasztási kerületek. Ez természetesen összlhangban állt azzal, hogy a kép­viselet-; testületek választóiknak nem voltak felelősek munkájukért. A választási kerület nálunk vala­milyen közigazgatási egység, köz­ség, járás, vagy kerület területének egy részét foglalja magában. A vá­lasztási kerületben egy nemzeti bi­zottsági tagot választanak, aki ennek a kerületnek lakosait a nemzeti bi­zottságban képviseli. Hogyan alakul, nak ezek a választási kerületek? Az illetékes nemzeti bizottság tanácsa a hatáskörébe tartozó területet annyi választási kerüietr e ossza fel, hogy a közigazgatási kerület egy válasz­tási kerületében körülbelül 7.000 polgár, a járás választása kerületé­ben hozzávetőlegesen 1000 polgár és a község választási kerületében kö­rülbelül 100 polgár legyen Csak azok a községek alkotnak egy választás: kerületet, amelyeknek 400-on alul van lakosaik száma. I A választási kerület jelentősége az, hogy feltétellé annak a szoros kap­csolatnak, amely a választók és a nemzeti bizottság tagja között kell, hogy kialakuljon. A választók tud­ják, hogy kit választanak, ki fogja őket képviselni, kihez kell forduiniok ügyes-bajos dolgaikban. Másrészt a nemzeti bizottság tagja tudja, hogy kiket képvisel, kikről kell gondos­kodmia. Ezt a szoros kapcsolatot ki­domborítja az is, hogy a törvény ér­telmében a nemzeti bizottság minden tagjának személyesen kell funkcióját ellátnia. A választási kerületek alap­ján való választás elve tehát annyit jelent, hogy bizonyos választási kerü­let választói és az ebben a kerület­ben megválasztott nemzeti bizottsági tag között igazán képviseleti viszony fejlődik ki. Ennek alapján a nemzeti bizottság tagjának vájasztói érde. keit és akaratát kell szolgálnia, mun­kájáért felelős nekik és feladatai nemteljesítése esetén funkciójából bármikor visszahívható. A választási körzetek A választási körzet a község terü­letének egy része. A körzet választó­polgárai ugyanabban a helyiségben és ugyanazon körzeti választási bi­zottság előtt szavaznak Ez az intéz­kedés lehetővé teszi, hogy a választó­körzet valamennyi választópolgára a törvényben megállapított időn belül és kényelmesen adhassa le szavazatát. A választási körzet létesítésénél ab­ból indulunk ki, hogy egy ilyen kör­zet körülbáiül ezer választópolgárt foglaljon magában. A távolfekvő te­lepülések választópolgárainak lehe. tőségük nyílik arra, hogy külön vá­lasztókörzetet létesítsenek abban az esetben, ha a települést legalább 50 választó lakja. Ilyen külön választási körzetet alakíthatnak a kórházakban, szülőotthonokban, szanatóriumokban és más egészségügyi, gyógy, és szo­ciális intézetekben és intézmények­ben, ha azokban legalább 50 választó polgár van. Ez igen fontos intézkedés, mivel lehetővé teszi, hogy a betegek is gyakorolhassák ezt a fontos polgár: jogukat. Nagyjelentőségű ez a vá­lasztási törvény általánossága elvé nek szempontjából is, ha megfontol­juk azt, hogy nem csekély számú em bert érint ez az intézkedés. Ezzel szemben például az Amerikai Egye­sült Államokban az 1950. évi válasz­tások során körülbelül 4 millió polgár betegsége miatt nem szavazhatott. A választási körzeteket nemcsak abból a célból létesítjük, hogy egy­szerűbbé váljon a szavazólapok meg­számlálása, hanem azért is, hogy a választók névjegyzékét a választási körzetek alapján állítják össze. Meg kell jegyeznünk, hogy a választási körzetek közösek mindenfokú nem­zeti bizottságokba való választások számára. EMLÉKEZZÜNK A MÚLT RA Egy röplap 1925-ben jelent meg az alábbi röplap, amelyet a kommunista párt nyitrai végrehajtóblzobtsága adott ki. A röplap szövege képet fest a nyomorról, az éhségről, a burzsoázia aljas módszereiről. Képet fest, amelyre jó, ha néha rápillantunk, hogy annál jobban tudjuk értékelni mai új életünket. A röplap szö­vege a kővetkező: „Munkások és munkásnők! Munkások! A kormány megmu­tatta, hogy nem akar közbelépni az árdrágítók és drágaság* ellen, to­vábbra is el akar titeket nyomni. Az éhes tüntetőket szétugrasztot­ta fegyveres erővel és bele löketett az éhes munkástömegekbe, száz meg száz munkást bebörtönöztek csupán azért, hogy nagyobb falat kenyeret mertek követelni nyomor­gó családjuk részére. A burzsoázia saját megvédelmezésére meg akar­ja vásárolni a kommunista Vezére­ket. A burzsoázia az ö lakáj ÜK ál­tal hív minket a koalícióba, kiná':­ja nekünk a húsos fazekat, amely­ből ők is zabálnak, csak azért, hogy áruljuk el a munkásosztályt, de mi fütyülünk az ő zsíros fa­zekukra. Mi nem leszünk munkás­árulók! Tehát föl a harcra! Indít sátok meg az éles harcot a drága­ság ellen és követeljétek mindenhol, ahol dolgoztok a munkabérek fel­emelését! És ezeket a gazdasági jelszava­kat töltsétek ki evvel a jelszóval: Le a koalíciós kormánnyal! Kö­vetejük helyébe igazi munkás, és parasztkormány megalakítását! A drágaság fokozódik és a nyo­mor nő. A drágaság okozója a mai kapitalista társadalmi rendszer. A drágasággal biztosítják a kapitalis­ták maguknak a legmagasabb hasznot. A nyomor a dolgozók '.:özt mindennapi vendig, le nem­csak a munkáscsaládoknál van éz igy, már kezd utat törni a tiszvi­selő és kisgazda családokba is. A j koalíciós kormány csak a végre­hajtó szerve a kapita'ista diktatú. rának és azért nem bírja és nem akarja a drágaságot letörni. A drágaság folyton fokozódik és a , nyomor óráról órára, percről percre nő és közvetlenül ez idézi elő a munkástömegekben a nyugtalansá­got. A munkásság nem hagyja magát többet becsapni, ma már minden munkás tudja, hogy csak a saját erejével tudja magát megvédeni. AA* M m:'t ­j j- é. w/. v m Munkások é$ mmkémökl StekfcfSfcr A iemmy mgmmz. feo^y m tovéfrbr» ts akar* titeket elnycmni. Rx éhes tünte­tőket sxétograsctaMa feifegyucrxeii oröwei és bele ha q y ott lövetni a* éhes mMnkásiöíntjgefebe, rítf ««£ stfc RSí8*,fc" !*5»><ltf8«l»«lí »|Ü!i síi'i, Itií>j0t!b f~M taijíWt sastSsk y«wM » xfamugé ,ÍZÍ&>!IÁ fte.'fe A hqnmto&s. ssi«t i»egv&teS»eí&«fe nwj? íjs«*ja a >«>(«( s tewaafcfe süttefes, A bttHSwaSa u » UM.iá Mml fiiv mister á WSíwäb.% k>­««'*>«•. fc » t*m im&w zu<kV/bSS B wniiMK. fogy íntfiaV íl a tam Ha m&Bjfa d* fRsffc fc^kttt* #<*» a* S míbsí tatlgBtau Mi ma twmfc aumkžätoíi*' Tehát föl a harcra 1 Indítsátok meg az élesebb har­cot a drágaság ellen és követeljétek mindenhol, ahol dolgoztok a munkabérek felemelését! &s tukt* a ietevskaí H'jhtw » jatokul; U a koalíciós teorraáanyal H helyén-; igazi ŕí parasstkormársy megala&itásöt I A mofrnné H ? "tiftmőr íňSytéo j»0í>Ws»a .!}<?!> a ••jwxr­. .! ,-M-fs i Jttonhx&s* tóji'Éi-mim!Mm fcóRbss* T»I»«ÁT« »» FEDTEK «KMTOM oittiss­s< -.•.<••.<; <:f. f.-iiM ' . A t m<m«rA <><">< Í..? <, t ttw fcspWMa i «•»«<>­m ?f;»Ss-»-f. A lísinmiíi ÍM tyttHimtytíe * fejiíäsfssSíi: K-í^iifcwá: <4 <egtti!>gA«iM» fiifít-' K >ŽJÍ. A ;>..-I!:-,; 3 .KN^ITÍ-K IVIÍ. MIÜÍCOTÓPÍ VEFTIITJ;;, 4T » &TÓIS-CS8SŽ<IITEÄŽ. i->m-m CÍ, <fc mk tai! ÍStsii a SSíívlsťiň és khgiíííü isiíáiísiSiS A í,SS :-kíň Kk­iefej; m kink a vtpisiir.'O h fe­js . SiSfisiil H isxiii mm tójS Kíií! atórfa « i!.'Si>.iságöí jBft'tíkcísl a ippMá feíyts^s: íí&tfífwm: it is «yí><s«f MtJfrMr&i •..! (:•<'<«.• ímV ti, it!; /. í;U'> a a kliwetíív A ioolaisli m hagyja magát iéh\ fešáci m ifilr jiisán m$í$ Y >s$ Ž YJÁI K^IÁ lm E^S; mMm, 'FEÁ' tó4 IWÁ t®Am* • s fií.«i b i a3M<fäá Äí fctelÄt & a im 0M Tiltakoxialok a drágaság s&šan ésiÖHCi&k el mindnyájan,akik szenvedtek a memúr* ba n; nem vagytok megetégedv^ a ki­pitaiisla társadalmi refidtexerr&l* va$árn&s» március 1-én délelőtt a síinliés^érret ahol nagy tiltakozó nyilvános né&efiiiés lf;is a drágaság ellen. A nyitrai kömmiistegÉI végrehajtó. bkottó;%;i. Tehát föl a harcra az egyesült munkásság teljes erejével a drága­ság ellen és a munkások bérének felemeléséért és a közös jólétért. Tiltakozzatok a drágaság ellen és jöjjetek el mindnyájan, akik nyomorban szenvedtek és nem vagytok megelégedve a mai kapitalista társadalmi rendszerrel, vasárnap, március 1-én délelőtt a színliáz-térre, ahol nagy tiltako­zó népgyűlés lesz a drágaság ellen." A nyitrai kommunista párt végrehajtó bizottsága. AZ EGYIK MUNKAHELYÉN ta­lálkoztam vele, a párkányi tégla­gyárban, amikor éppen aa üres esil­lét tolta. Azért írom, hogy a^. egyi­ken, mert Urbán János, a párkány­nánai helyi nemzeti bizottság elnö­ke, két fronton, két munkahelyen dolgozik, még pedig becsületesen. Sürün szitált a tavaszi eső, s a vizes sínek kissé tompították a csillekerekek csikorgását. Négy-öt ember tolta a csillét. Megszólitom közülük az egyiket, hogy melyikük az Urbán János. — Az elnököt keresi, ugye — szólt egy középmagas ember és pil­lanatra lefékezte a csillét. — ő az — mutatott rá Urbán elvtársra. Hangjából egy kis büsz­keség is csengett. Érezni lehetett azt, hogy Urbán elvtársat többen is szokták keresni. Mivelhogy műszak közben nem volt idő beszélgetésre, délután a másik munkahelyén, a helyi nemzeti bizottság irodájában kerestem fel, hogy munkájáról tiszta képet nyer­ve dióhéjban megmutassam egy pél­dás nemzeti bizottsági elnök mun­káját, aki két fronton is jól megáll­ja a helyét. Urbán János, a párkánynánai helyi nemzeti bizottság elnöke 1953. jú­nius 15. óta tölti be e hivatását. A faluban azt beszélik, hogy az elődje nem tudta megtalálni a he­lyes viszonyt a néphez. No meg a képességei sem voltak meg. Ezt is szem előtt kell tartani. AZELŐTT PARKANYNÄNAN többször előfordult, hogy egyes nemzeti bizottsági funkcionáriusok nem a legjobb viszonyban voltak a dolgozó néppel. A hiba bennük volt. Sok esetben gorombák voltak, ami b> zoný rossz vért szült. Az előző el­nök „hivataloskodása" idején, mlg a jegyrendszer is megvolt, különféle visszaélések történtek. Ez is csak olaj volt a tűzre. Ha hozzászámítjuk még azt is, hogy egyes funkcionáriu­sok csak az órájukat nézték, hogy Két fronton egy célért mikor telik le a hivatalos órájuk — elképzelhetjük, hogy milyen hiá­nyosságok lehettek Párkánynánán a HNB munkájában. Rátérve a HNB munkájára Urbán elvtárs elmondja, hogy az is nagy hiba volt, hogy egyes funkcionáriu­sok nem magyarázták meg, hogyan és mit kell tenniök. A múltban a tanács is rendszertelenül ülésezett. A tanácstagok az ülésekről bizony gyakran hiányoztak. Egyszóval rosz­szul ment a munka. A falu lakos­sága szét volt forgácsolva. A nép­pel való beszélgetéseken a bírálatot ledorongolták, sőt megtörtént az is, hogy Ferenc János elvtársat, aki bírálni merészelt, pénzbírsággal súj­tották. A különféle összeírásoknál is túlkapások történtek, továbbá elferdítések a parasztpolitikában. Egyes kisparasztokat, köztük két­holdasokat is, kulákoknak nyilvání­tottak. Ezek a hibák egyrészt azért fordulhattak elő, mert a nemzeti bizottság funkcionáriusainak nagy­része nem a faluból való volt, s így nem ismerték a falu viszonyait és a dolgozó parasztok kívánságait töb­ször durván visszautasították. A rosszul szervezett munka nyo­mán tornyosultak a hibák és ne­hézségek. A helyi nemzeti bizottsá­got át kellett szervezni. Ekkor választották meg Urbán Jánost elnöknek. Ö, okulva elődje hibáiból, más úton, más formában kezdte el a dolgát. ELÖSZÖR IS a néppel való beszél­getéseken tisztázódott a helyzet. Az első beszélgetésen csak 60-an jelentek meg, mert a dolgozók még mindig érezték az előző elnök mun­kájának maradványait. Ferenc elv­társ tett is erre egy megjegyzést, amikor azt mondta, hogy felszólal­na, de először mondják meg, meny­nyire büntetik meg. A Csehszlovák­Szovjet Barátság Hónapjában meg­tartott beszélgetésen már 600-an jelentek meg. Itt aztán bírálólag és önbirálólag rámutattak a hiányos­ságokra. A dolgozók jogosan, de igazságosan bíráltak. A HNB vezetősége magáévá tette a bírála­tot. Nemcsak meghallgatta, hanem munkához is látott. A dolgozó pa­rasztok megkapták az állatok szá­mára kiutalt korpát. Látta a lakos­ság, hogy az új elnök a dolgozó nép embere, s a hivatalos ridegség távol van tőle. Igy más viszony alakult ki a nép és a nemzeti bi­zottság dolgozói, illetve annak el­nöke, Urbán elvtárs között. Népsze­rű ember lett. A munka is állandóan javult a közigazgatás terén. Urbán elvtárs mint kommunista, szívén viseli a falu ügyét. Például tavaly, mikor a fagy nagy kárt tett a szőlőbem, a helyi 'nemzeti bizottság nevében többször íri^ a felvásárló szerveknek, hogy vizsgálják felül a fagykárt szenvedett szőlőket. Eleinte a felvásárló közegek — nem tudni miért — nem figyeltek fel a kérelemre. A nemzeti bizottság az­óta már leváltott egyes funkcioná­riusai ráadásul még a szőlő között fekvő terméketlen területet is be­számították a kontingensbe. Ez már egy kicsit sok volt. Itt már közvet­len segítségre volt szükség. Urbán elvtárs vezetésével személyesen elmentek Párkányba a felvásárlás­ügyi minisztérium párkányi meg­bízottjához, hogy orvosolják a hi­bát. Az elvtársaknál megértésre ta­láltak. Kimentek a helyszínre és megállapították, hogy a szőlőkben 63 százalékos a fagykár. Ezenkívül még felülvizsgálták a terméketlen területet is, és az adatokat megvita­tása céljából egy bizottság elé 'er­jesztették, majd közszemlére et­ték ki, hogy mindenki láthass és megtehesse észrevételeit rájuk. Ez a tett a nép körében nagy vissz­| hangra talált. Végleg feloldódott a bizalmatlanság. Mindjárt megmu­tatkozott a dolgozók segítsége is, mégpedig konkrét formában. Pél­dául tavaly segítettek a szövetke­zetnek a répát behordani. No meg a szőlő, és a bor felvásárlása körül sem volt semmi nehézség. A DOLGOZÓK ezután még na­gyobb bizalommal tekintettek nem­csak a helyi nemzeti bizottságra és annak munkájára, de a helyi párt­szervezetre is, mert látták és lát­ják, hogy Urbán elvtárs, mint kom­munista ott is tolmácsolja kívánsá­gaikat. Igy a pártszervezet munká­jában is javulás állott be. A párt­szervezet foglalkozik a falu köz­igazgatási és egyéb ügyeivel is. A kommunisták útján a helyi nemzeti bizottságban érvényesül pártunk országépítő politikája. Párkányná­nán e gondoskodás keretében kikö­veznek egy kilométer hosszú utcát. A nemzeti bizottság egyes volt tagjai ezzel sem törődtek. Ezen­kívül megnagyobbítják a kul­túrházat, tervbe vették óvoda épí­tését, helyi hangszóró felszerelését, gyermekjátszóteret is építenek, to­vábbá rendbehozzák a hősök szob­rát. Ahogy nőtt a bizalom, a lakosság érdeklődése, úgy javult a nemzeti bizottság munkája is. A kultúr­munka is felélénkült. Maguk a ta­nácstagok is komolyabban veszik feladatukat. Elvégzett feladataikról be is számolnak. A HNB funkcio­náriusai megtalálták a helyes utat az egyénileg dolgozó parasztokhoz is. Erről az elért eredmények tanús­kodnak. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok gabonabeadási tervüket 123, az ez év márciusi beadási tervet pedig százszázalékra teljesítették. A HNB meetalálta a jó viszonyt az állami gazdasággal is. Az állami gazdaság segítséget nyújt az egyes ! közmunkákban, továbbá a sport fej­lesztésében Párkánynánán. j Í Urbán elvtárs, a HNB elnöke és a funkcionáriusok a nép érdeké, ben dolgoznak. Az egyes refe­; rensek is elég jól végzik feladatu­kat. A plénum munkáját általában értékelve, azonban meg kell je­gyezni, hogy jobb is lehetne. Aktí­vabbaknak kell lenniök. A kommu­nisták feladata, hogy jobb össz­munkára serkentse őket. Ugyan­csak nagy feladata a helyi párt­szervezetnek, hogy nagyobb mér­tékben foglalkozzon az EFSz ügyé­vel, annak megerősítésével és tag­alapjának kiszélesítésével. Lassan kifogyunk a szóból. Büsz­kén tekintünk erre az 53 éves, kis­sé már öszhajú emberre, erre a pártharcosra, akinek jelenleg is, de többször is azt mondják Párkányná­nán, hogy — János, nem mégy te tőlünk sehová. URBAN ELVTÁRS már eléggé koros ember. Arcát kicserzette az idő, kezét a munka, mert hisz ő két fronton is őrt áll, a helyi nem­zeti bizottságban és a téglagyárban, ahol már 15 éve dolgozik megsza­kítás nélkül. Tervét ott is túltelje­síti. Az üzemben most kezdték meg a nyerstégla gyártását. Nem a nagy szavak, hanem a tettek embere ő, s azt is, hogy a termelési szerződése­ket aláírták, meg azt is, hogy egy kicsit lemaradtak a munkában, de egy vasárnapi brigáddal behozták, csak úgy egyszerűen, keresetlen sza­vakkal mondja. E két munka egy célt szolgál. Harcot a jobb jövőért, ahogy ő mondia. Hinni, hinni, a jövőben ezt másokkal is megéreztetni, segíteni őket, feladatokkal megbízni, hogy az emberek lássák és örüljenek: ők is közénk tartoznak, bízunk bennük, hiszünk nekik. Ezt meghálálják mind a munkahelyükön, mind a vá­lasztásoknál. Ilyformán fejezte be szavait. Urbán elvtárs, a párkányi téglagyár dolgozója és a párkány­nánai helyi nemzeti bizottság elnö­ke. Gérecz Arpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom