Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-20 / 95. szám, kedd

yjszcL 1954. április 1

5. yíiuszovgszkij: jSorisz (^joduHov MUSZORGSZKIJ „Borisz Godunov" című zenedrámája, amelyet a napokban mutatott be a bratislavai Nemzeti Színház, a íegmonumentáli sabb orosz opera és egyúttal a világ operairodalmának történelmi jelentőségű műve. Muszorgszkij. az orosz zenében megújhodást és forradalmi változást hozó ötös csoport kimagasló tagja, egész művészetével vallotta, hogy a művész első kötelessége az igazmon. dás. A művésznek nem szabad kitérnie a kinti világ benyomásai elől. még a legcsekélyebb, legjelentékte ]enebb szubjektív élmény is a külső világ visszaverődése .. „Ne hazudj. — mondd az igazat!" — ez a hitval lása vezette arra, hogy a művészetben elvesse egyfelől kora zenéjének cikornyás mesterkél tségét, másfelől romantikus áradozását és a zene ős forrásához, a népdalhoz forduljon. A Borisz Godunov népi zenedráma és noha a korlátlan hatalommal kormányzó, véreskezű Borisz cár élete alkonyának drámai eseményei adják a magját, az opera tulajdonképeni hőse nem Borisz alakja, ha nem az orosz nép. Az az orosz nép. amelynek Borisz elvette szabad költözködési jogát hogv ezzel megnyerje a bojárok, az orosz főnemesek kegyét Borisz egyébként ki. magasló egyénisége az orosz történelemnek Az orosz egyházat ô szakította el a konstantinápolyi patriar kától és a moszkvai érseket ö tetie meg egyházfőnek. Borisz hívott először ango] kereskedőket az országba, hogy a Nyugattal árucserét kezd hessen. Muszorgszkij operája, melynek szövegkönyve Puskin költeménye után készült. Borisz élete alkonyának legdlrámaiibb fejezetét ragadja ki. Mint a kiskorú Fjodor cár gyám. ja megölette Dimitrij herceget, Fjo dor mostohaöccsét és ezzel elérte azt, hogy a Rurik család kihalása után a bojárok őt ültették a trónra. Korlátlan kegyetlen uralma alatt egy Grigorij nevű szerzetes fellépett el. lene és az igazságot kereső, éhező, jogfosztott nép ehhez az Ál-Demeterhez fordult. Boriszt a lelkifurdalás uralkodása hetedik esztendejében, 1605-ben halálba kergette. N. Sz. DO-MBROVSZKIJ, a moszkVai Nagy Színház rendezője, aki a tél folyamán Prágában és aztán itt nálunk rendezite Muszorgszkij halhatatlan remekét, a moszkvai Nagy Szinház előadása szerint a zenedrá. ma népi mivoltát emelte ki. A rendező ezzel a leghatározottabban fejezte ki Muszorgszkij realista mivoltát. Az orosz zeneköltő a népben magában látta a nagy személyiséget, akit a szabadság forradalmi gondolata ihlet és ösztönöz Már a zene dráma előjátékában a könyörgő népet hozza az előtérbe és a tragédia fordulópontjában is. a Vasziljj-temp lom előtt téli fagyban összesereglett népé a döntő SZÓ. A kenyéréit ri máiikodó nép köréből kilépő Jurodi vy vágja a cár szemébe „öless meg sorra mindenkit, ahogy megöletted a cárevjcset." És végül Borisz halá la után az utolsó forradalmi képben újra a nép hatalmas hangja cseng fel az önkény ellen . . Dombrovszkij rendezésének elsősorban nagy érdeme, hogy Muszorg szkij realizmusát, a zenedráma népi mivoltát hangsúlyozza ki — a monu mentális feladathoz olykor k-csinek bizonyuló színpadon olyan intenzi tással amilyenre a Nemzeti színház történetében nem volt példa. Rendezői irányítása alatt döntő szóhoz jutott a rádió karénekeseivel megerősí tett kórus, amely hangban telten zen gett. kihozva a nehéz partitura valamennyi örök szépségét és mozgásban, gesztusban valóban hitelesnek, reálisnak hatott- A nép említett három nagy jelenete a rendezésben a zenedráma kimagasló nagy élmé nyét jelent', de a rendezés híven kö | vet: a zeneköltő elgondolásait az j egyes szereplők jellemének gondos i kidolgozásában is. így elsősorban elemi erővel megrázóan tudja érzékeltetni Borisz cár bonyolult lelkivilágát és tragédiájának nagysá gát. Nagyerejű, félelmetes orosz kényurat állít a színpadra, akiben a nép igazságos vádja felébreszti a lel kiismeret funájt és akit e fúriák az őrületbe. s a halálba kergetnek. František Zvarikban, a Nemzeti Színház legjobban játszó operaéne. kesében a rendező olyan Boriszt kapott, aki valamennyi nagy jeleneté, ben, d

e különösen a Kreml tanács termében lejátszódó végjelenetében lenyűgöző színészi játékot mutatott és hangban is legnagyobb erőssége volt ennek az emlékezetes bemuta tónak, Nemzeti Színházunk legfényesebb eseményének Ugyanilyen hitelesek az előadásnak többi szereplői is, így elsősorban Borisz sunyi ellenfele, a ravasz és számító Sujszkij herceg Ján Bia ho dr kitűnő alakításában, a króni kaíró, alázatos hangú Pimen (Nouzavsky) Varlaam, a sziökött barát (Fr. Krčmár) vagy az Ál-DimitrijGrigorij G. Papp dr. alakításában. Az epizódiísták sokaságából kiválik a hangban és játékban egyénien jel lemzett Jurodivy is (Fr. Šubert.) Muszorgszkij zenedrámájának női 1 szerepei többé-kevésbbé epizódok, világosabb szintfoltjai a komorhangú és nehézlevegőjű operának. O. Ha náková (Fjodor), M. Kiéoňová-Hubová (Xénia), N. Hazuchová (Ma rína) és D. Gabajová (Kocsmárosné) élethű játékán lis érzett a vendég rendeZö mesteri munkája. A Nem zeti Színház, amely Dombrovszkij i emlékezetes „Anyegin"-rendezéséve] megkapta a realista operaének és játék első nagy iskoláját, a Borisz Godunovval erőteljesen és teljes biztonsággal jár már a vendégművész mutatta realista művészet útján. Ez a gondos betanulásnak és művészi rendezésnek . legnagyobb értéke, amely minden bizonnyal az együttes további más mukáin is jótékonyan érezteti majd formáló és útmutató hatását. Tibor Frešo karmesteri munkáján és az egész zenekaron is meglátszott a vendégművész irányító keze; a tömegjeleneteket hibátlanul és lendületesen vezette a karmester, a drámai részeket gondosan dolgozta ki; pálcája alatt fénye és ereje, varázsos színe volt az őserejű orosz muzsikának. De a legnagyobb' támaszt Dom. brovszkij rendezése Ladislav Vycliodil munkájában kapta. Vychodil sze met gyönyörködtető, v

arázsos szín padképeket tervezett, amelyekből különösen kiemelkedő a II. felvonás Kreml termének bizánci pompája, boltíveinek és aranyos faragványainak ragyogó ékessége. Ellentétben Pimen b

arát oellájának komorságával megkapó a lengyel kastély kertjének festőisége, hangulatos lírája, szinte éneklő szépsége. De hatásosak a kolostor és a Vaiszihj tempiom előtti képek is. noha az aránylag kis színpad nem enged nagyobbvonalú monumentalitást. Dombrovszkij mesteri rendezése siet itt a díszlettervező segítségére, amennyiben a kis téren is sikerül a nép mozgaimasságá. val nagyságot, monumentalitást érzékeltetni. Itt, ezekben a képekben hatásosan emeli a drámai realitását a nyomorban sínylődő nép szürke ru. házata is, amely kiáltó ellentétben ál] a Kreml cári pompájával, a bojárok arannyal és drágakővel hímes, prémmel szegett ruháival. így nemcsak a zene és a játék, hanem a színek is mesterien érzékeltetik az ellentéteket a nép és a hatalom bitorlói közt. A bratislavai Nemzeti Színház Bo risz Godunov előadása oly emlékezetes művészi tett, amely arr

a kötelezi a színházat, hogy nemcsak egy évadra, hanem további évekre biztosítsa ezt a nagy élményt a dolgozóknak. Egri Viktor. Cannes-ban véget ért a VII. nemzetközi filmfesztivál Solohov átírja a „Csendes Don" tájszavait Milyen új műveken munkálkodnak a szovjet írók Solohov a Csendes Don-on javításokat végez, a mű első kiadásában a tájszavak tömegét használta, úgyhogy az már a közérthetőséget is zavarta. Ezeknek a tájszavaknak egy részét most a köznyelv szavaival cserélte fel. Solohov egyébként megígérte, hogy az „Oj barázdát szánt az eke" című könyvének második részét még ebben az évhen befejezi. Fagyejev most fejezi be a magnitogorszki munkásokról szóló új regényét, melynek egy részét írótársai előtt már felolvasta. F egy in is befejezi trilógiáját, melynek két első kötete nálunk is ismeretes. Tyihonov „Fegyveresek" című regényének második részén dolgogozik és most fejezi be egyik verseskötetét. Borisz Polevoj jelenleg a szovjet írók szövetsége egyik titkáraként végez komoly munkát. Nyikola. 'jeva egy kolhozregényen dolgozik, már le is utazott regénye színhelyére. Honcsár készülő regénye a polgárháború idejébe

n játszódik, Azsájev pedig Moszkváról ír könyvet. Erenburg is dolgozik egy regényen, de címe, témája ismeretlen; ő nem szereit készülő műveiről beszélni. Párizsi művészek moszkvai vendégjátéka Moszkvában a szovjet és a francia nép barátságának jegyében folynak a Comédie Francaise együttesének fellépései. Az első előadás Molíére Tartuffe-jét a moszkvai televí. .zió is közvetítette. Nagyszámú közönség nézte meg a televíziós közvetítést a munkás- és diákklubokban valamint az Ermitázs-Színház termében, ahol 12 négyzetméteres vetítő vásznat szereltek fel. A moszkvai Pravdában Vasilij To

r porkov, a Szovjetunió népművésze méltatja az előadást. „Egészen sajátos előadási móddá' ismertetett meg a Comédie Francaise együttese — írja. - Az a figyelem, amely az előadást kísérte, annak ellenére, hogy a darab nem anyanyelvükön hangzott el, a jelenetek nyomán felzúgó taps — mindez elvitathatatlan bizonyítéka annak, hogy a moszkvai közönség n®m csalódott várakozásában. A „Tartuffe" előadása nemes ünnep volt számára. Az Izvesztyija hasábjain Lev Nyikulin író ismerteti az előadást s a többi között megjegyzi: „A nép oraibol kikerült lángelme alkotásai külföldön is mindig találnak értékelőkre és tisztelőkre. A különböző nyelven beszélő, különböző nemzetekhez tai tozó emberek kölcsönös megbecsülésben részesítik az igazi művészet mágasszínvonalú kulturáját". Befejezésű Nyikulin hangoztatja, hogy a szovjet és francia művészek kapcsolatai még közelebb hozzák egymáshoz a szovjet és francia népet • • ' Pierre Descaves a frgncia Nemzeti Színház főintendánsa nyilatkozatában elmondotta, hogy a színház fő ellenőre már februárban megbeszélte Moszkvában a

z utazás sok apró-cseprő technikai problémáját. Nem is olyan kis problémák voltak ezek; hét tonna kulisszát kellett elszálítani A franciák előzőleg teljesen újrafestették őket, a Cidhez pedig új kosztümöket készíttettek. Az egész anyagot hét vagon vitte a szovjet fővárosba, ahová maguk a színészek (tizennyolcan, meg a rendezők, súgók, világosítók. öltöztetők) repülőgéppel utaztak. Ezenkívül kiállítást is rendeznek Moszkvában s elvitték Moiiére híres karosszékét Az Úrhatnám polgárhoz azonban, tekintettel a balettre, a szovjet művészek közreműködése is kellett, s így a helyszínen szerződtettek 29 muzsikust, 8 énekest, 16 táncost Cannes-ban véget , ért a VII. nemzetközi filmfesztivál, amelyen a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is részt vett. A fesztiválon több mint 110 egész estét betöltő és rövidfilm került bemutatásra. Cannes város nagydíját a legjobb játékfilmért „A pokol kapui" című japán filmnek ítélték oda, mely egy ezer esztendővel ezelőtt játszódó különös és megrendítő szerelmi tragédia technikailag kitűnően sikerült és játékban megrendítő megfilmesítése. Nemzetközi díjat kapott több film, köztük a „Szkander bég" című szovjet-albán film. Ez a nagyszabású színes történelmi film, amelyet Sz Jutkevics rendezett, olyan eseményeket idéz fel, amelyek a magyarokhoz közel állnak: a törökverő Hunyadi János korát. A török hódítók elleni küzdelmeknek Hunyadi mellett — akinek történelmi szerepét kiemeli a film — Szkander bég, a nagy albán hazafi, volt talán a legjelentősebb aläkja. A film megmutatja mint kisgyermeket, akit elragad a szultán, hogy janicsárt neveljer. belőle, megmutatja, mint férfit és hírneves hadvezért, aki keresi az utat-módot, hogy hazatérjen. Megmutatja megérkezését, első találkozását a rég nem látott szülőfölddel, a néppel, melynek hű fia maradt Olyanok ezek a jelenetek, mint maguk a nagy albán hegyek: komor szépségük megrendít, égbenyúló pátoszuk elragad. A fesztivál közönsége nagy érdeklődéssel figyelte Szkander bég politikai és katonai tevékenységének ábrázolását. A nagyvonalú, izgalmas csatajeleneteket nem egyszer fogadta a tetszésnek az a zúgása, amely eddig ismeretlen volt Cannes-ben És kevés néző tudta közömbösen kísérni' a vász non Szkander bég útját, önzetlen és bátor jellemének fejlődését. A további nemzetközi díjjal kitüntetett „Öten a Barszka utcából" című lengyel játékfilm Varsó romjai közt, az újjáépülő Varsó nagy építkezésein játszódik le. A háború szörnyű rombolást végzett a lengyel fiatalságban is. Öt lengyel fiú már-már belefullad a mocsárba, ellenséges diverzáns szervezet pórázára kerül. De a népi Lengyelország harcot vív minden emberért, különösen pedig minden fiatalért. A lengyel népi állam erős keze az öt fiú közül hármat megment és segítségükkel ártalmatlanná tesz egy veszedelmes népellenes szervezetet. Ezzel szemben az ugyancsak kitüntetett „özönvíz előtt" című haladó francia film fiataljai a bűnözés útjára lépnek és börtönbe kerülnek, elvesznek a társadalom számára. A Cannes-ban megrendezett filmfesztivál újból igazolta, hogy igazi filmdrámát csak a haladó film képes alkotni. Mert igazi filmdrámát"'csak realisztikus művészet produkálhat. Ilyen mélységesen realisztikus, igazi filmdráma az indiai „Két hektár föld" című film, amelynek bemutatása a fesztivál egyik legnagyobb eseménye volt. A „Talpalatnyi föld"re emlékeztető indiai film megrázó erővel ábrázolja egy hindu kisparaszt kisemmizésének történetével, hogy hogyan teszi a földbirtokos, a tőke, az adósság földönfutóvá a két hektár földjéhez minden idegszálával és egész szívével ragaszkodó kisparasztot. Mértéktartó rendezés amely a drámát nem fokozza mesterségesen, magasszínvonalú színészi játék — közte tegy sor gyermekszereplő, aki játékával még jobban megragadja a nézőt — teszik irgalmas élménnyé ezt a filmet. Hollywood ezúttal Cannes-ban a rövidebbet húzta, noha szakítva az eddigi gyakorlattal, mást akart mutatni, mint amit eddig tartott „filmművészetnek". Első filmje, a „Vihar a tenger alatt" — a kitűnő technikán kívül keveset adott a nézőknek. Szokványos történet, szokványos bonyodalmakkal és tí-> pusokkal, a floridai szivacshalászok életéről, munkájáról és erkölcséről. Szépek a filmen a tengerparti és tengeralatti felvételek, rokonszenvesek a fiatal szerelmesek, akik boldogságuk kivívásáért szembeszállnak a hagyományos gyűlölködésben élő szülőkkel. Elgondolkoztató már maga a tény is, hogy Hollywood, talán éppen az olasz filmek sikerét megirigyelve, dolgozó emberek életét és munkáját viszi filmre. Van is valami megkapó a tengerfenék veszélyeivel szembeszálló halászok, búvárok munkájának ábrázolásában — írja Molnár Miklós a Szabad Nép-ben megjelent beszámolójában. De gyorsan letíűt a film a szereplők lelki rajzának sablonos-; ságával s az ugyancsak hollywoodi szabvány szerint készült rózsaszínködfelhő-társadalomrajz hamisságával. Egy kis vízalatti ölelkezés fűszerezi és életveszélyes helyzetek végsőkig feszítése teszi izgatóvá a filmet — az egyszerű témáktól már-már elszokott amerikai közönség számára. A fesztivál közönsége közömbös udvariassággal fogadta a „Vihar a tenger alatt"-ot. A másik amerikai film, až „Amíg lesznek férfiak" igazolja azt, hogy Hollywood felismerte: szadista és uszító filmekkel nem lehet ma még Cannes-ban sem versenyre kelni a szovjet, olasz, francia, csehszlovák, magyar, lengyel, indiai és más haladó filmekkel. A film a Hawai-szigetekre visz, egy amerikai katonai táborba. Idő 1941, a pearl-harbori japán támadás előtt. Holmes kapitány, a tábor ostoba és aljas parancsnoka azzal akar karriert csinálni, hogy az ő egységének ökölvívói nyerik meg a hadsereg versenyét. Vesztére ide osztják be Prewitt közlegényt, a híres ökölvívót, aki megfogadta, hogy nem lép többé' szorítóba, mert egy mérkőzésen véletlenül megsebesítette barátját; A parancsnok minden áron rá akarja bírni a mérkőzésre. Nem akar? Nem számít. Prewitt testi és lelki gyötrelmeinél még szörnyűbb kínokat szenved Maggio, a jókedvű, lelkes, olasz származású' katona. Ezt a Maggiot a szószoros értelmében agyonverik Holmes szadista pribékjei, megdöbbentő képet festve ezzel az amerikai hadseregről. De mi történik a filrnen azok Után, hogy Prewitt elkeseredésében megöli Maggio bestiális kínzóját, Fitso őrmestert és megszökik? A film merész fordulattal az eddig látottak ellenkezőjét törekszik bebizonyítani: egy tábornok kenetteljes szavakkal megvédi Holmest és „kivételes esetté" nyilvánítja az elkövetett brutalitásokat. A glóriás propagandához hozzátartozik az is, líogy Prewitt visszatér csapatához, líogy részt vehessen a harcokban. Az a kevés igaz tehát, amit a film eddig mutatott, giccsbe, propaganda heppiendbe fullad. A fesztivál döntőbírósága több rövidfilmet is díjazott. A „Varsó, az ódon város" című lengyel rövidfilm megkapta a „realizmus díját", ugyancsak díjat nyert az Egy pohárral több" című csehszlovák rajzfilm is. A fesztivál több részvevőjét, közöttük Sz Jutkevics szovjet filmművészt. a nagysikerű Szkander bég kitűn 'lakítóját a „Fesztivál díjnyertese' címmel tüntették ki;