Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-20 / 95. szám, kedd

1954. április 17. UI5

20 m 3 Nagy-Britannia Kommunista Pártjának 23. kongresszusa Batterseában, London délnyugati részében megkezdődött Nagy-Britannia Kommunista Pártjának 23. kongresszusa, amelyet az angoi és amerikai imperializmus ellen, a munkásosztály egységéért, az atom és hidrogénfegyver eltiltásá. ért, valamint a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem fejlesztéséért folytatott harc jelszava alatt tartanak. A kongresszust Wiliam Gal! a cher, Nagy-Britannia Kommunista Pártja vógrehajté bizottságának el nöke, a brit munkásmozgalom ré. gi dolgozója nyitotta meg. Harry Pollitt, a kommunista párt főtitkára politikai beszámolót tar. tott Hangsúlyozta, hogy a kommunista pártnak éz a kongresszu. sa o.yan kritikus időszakban lilt össze, amikor az angol népet komoly gazdasági válság és a háború veszélye fenyegeti, amely az USA politikájának következtében jött létre. Pollitt a belpolitikai helyzettel kapcsolatban a következőket mon dotta: ,,A kapitalista fosztogatás még sohasean volt olyan nyílt és leplezetlen, mint most. Az 1952. és 1953. évi költségvetés a nagytöké seknek 254 millió fontsterlinget hozott, a nagytőkés bevételek utáni adó csökkent és a kamatláb eme'kedett. Azáltal, hogy a tőkéseknek visszaadták az útiforgalmi és kohóipari államosított vállalatokat, a tőkések többmillió fontsterlinget kaptak ájándékba. A lakbérek emelése az Ingatlantulajdonosok számára bevételük évi 80 millió librével való emelkedését biztosítja. Ezek a költségvetések az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek árainak megdrágulását okozták. Anglia és Wales minden gazdaságának felét az egész lakosság egy százaléka birtokoljaAzt mondják nekünk, hogy a mi életszínvonalunk ellen indított tá madás Anglia különös gazdasági helyzete miatt szükséges. A való ságban azonban mindezeket az áldozatokat azért követelik a néptői, hogy megfizethessék "a hidegháború, a gyarmati háború költségeit és a fegyveres erők fenntartását az egész világon, amelynek az a célja, hogy elnyomják a népek szabadságharcát, és hogy megfizethessék annak az óriási fegyverkezésnek költségeit, amelyet Angliának az Atlanti háborús tömbben való részvétele követel meg." Pol!itt továbbá

! rámutatott, hogy a kizsákmányolás a gyarmatokban az utóbbi évek alatt rendkívül megnövekedett ós hogy a nép életkö rülményei a gyarmatokon rosszabbodtak. A most folytatott politik?, elszegényíti Angliát és az amerikai impe#alizmushoz és a dollár uraimához köti. Az angol munkások közt és az egész nép valamennyi rétegéiben növekedik az elégedetlenség ezzel a politikával. A" emberek egyre jobban tudatosítják, hogy Angliának most nagy lehetősége nyílik határozott lépést tenni a békéhez, a nemzeti függetlenséghez, , a szociális é^ gazdasági haladás új politikájához vezető úton Pollitt továbbá hangsúlyozta, hogy Anglia jelenlegi helyzetében új jelenség a munkások elhajlása a jobboldali labourista vezérektől és a munkások jogaiért és érdekeiérj; folytatott harc erősödése. Harry Pollit* megemlékezett arról a növekvő ellená'lásről is, amelyet az angol imperializmussal szemben a gyarmati népek fejtenek ki. Bármit is tesznek az afrikai, maláj"ökli és nyugatindiai gyarmatosítók, nem tudják megtörni ezen országok népeinek a nemzeti felsza badulásért és függetlenségért folyó hatalmas mozgalmát. A kongresszuson felolvasták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Kínai Népköztársaság, valamint a népi demokratikus országok kommunis ta pártjai központi bizottságainak és más országok kommunista és munkáspártjainak a kongresszushoz intézett üdvözletét. A kongresszus további folyamán megkezdődött a vita Harry Pollitt beszédéről/ A vitában részt vettek Skócia, London és Lancashire ipari üzemei pártszervezetének képviselői. Beszámoltak arról, hogy a kommunisták hogyan irányítják a dolgozóknak a békéért és az életszín vonal emeléséért folytatott harcát. Megvesztegetések a japán uralkodó körökben Japánból érkezett hírek szerint további személyeket tartóztattak )e, akik belekeveredtek a hajóipari botrányba. Amint ismeretes, az uralkodó liberális és úgynevezett haladó párt néhány vezetője nagy összegeket kapott, amikor tavaly a parlament több törvényt fogadott el a hajózási társaságok tulajdonosainak érdekében. A botrányba 24 hajózási társaság és hároir. hajógyártulajdonos szervezet van belekeveredve. Ezzel az esettel kapcsolatban már több mint 40 személyt letartóztattak, köztük a hajózási társaságok igazgatóságának tanácsosait, 9 e'nökét és 18 tagját, 6 parámenti képviselőt, több kormányhivatalnokot éts más személyt. Amint je'eritették, a tokiói járási ügyészség elhatározta hoSV engedélyt kér a kormánytól Eisaka Sata, az uralkodó liberális párt főtitkárának letartóztatására, aki e botrányba belekeveredett személyek közül az egyik legfőbb szereplő. Sata a mult év októberében 10—10 mflió jent kapott a hajógyártulajdonosok japán társaságától és a japán hajózási egyesülettől, A „Mainicsi" cíir.ű lap jelentése szerint a tokiói járási ügyészség előtt kihallgatták az úgynevezett ha'adó párt elnökét, aki ellen szintén fe'merült a gyanú, hogy nagyobb összegeket kapott a japán hajótulajdonostársaság pénztárából. A Francé Presse tokiói tudósítóiénak jelentése szerint a japán lapok azon a nézeten vannak, hogy a jelenlegi japán kormány kénytelen lesz beadni emondását, mert a hajóipari botrány kivizsgálása bebizonyította, hogy ebbe a botrányba magasrangú kormányhivatalnokok vannak bekeverve. A kegyvesztett vértanú Bevan nyilatkozata lemondásnak okairól Bevan, az angol Munkáspárt ú. n. balszárnyának vezetője bejelentette, hogy kilép a Munkáspárt parlamenti vezetőségéből, az úgynevezett munkáspárti „árnyékkormányból". Bevan azonban továbbra is tagja marad a Munkáspárt országos végrehajtó bizottságának és megtartja parlamenti mandátumát. Bevan nyilatkozatot tett közzé, ameivoen megindokolta lépését. A tönbi között megállapítja, hogy „máx eddig is mélyseges ellentetben" volt a parlamenti vezetőségnek azzal a döntésével, amelynek értelmében „igyekeznek rávenni a Munkáspártot, hogy támogassa Németország azonnali újrafelfegyverzését". A továbbiakban az EdenDuliea megbeszéléseire célozva hangoztatja: „Megdöbbentett, hogy a párt parlamenti vezetősége nem utasította vissza azonnal az amerikai kezdeményezésnek Eden által való elfogadását, ami... Kína diplomáciai és katonai bekerítésével egyenértékű. Ez, véleményem szerint, ha nem is hiúsítja meg teljesen, de mindenesetre prejudikálja annak lehetőségét, hogy tárgyalásokon alapuló rendezés jöjjön létre Genfben az indokinai háborúval kapcsolatban". Bevan véleménye szerint a Munkáspártnak — a jelenlegi politikai vonalától eltérően — azoknak az erőknek az élére kell állnia, amelyek őszintén igyekeznek közvetíteni a két tábor között a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében. A Reuter beszámol Bevan lemondásának első visszhangjáról. Mint írja, a „munkáspárti képviselők körében feltételezik, hogy Bevan és hívei: „ ... megpróbálják rávenni a párt tagságát, támogassa őket abban, hogy átvegyék a mostanj vezetőség helyét, amely Attlee, Morrison és a párt más jobboldali vezetőinek irányítása alatt éli". Az angol sajtó is foglalkozik Bevan lépésével és annak várható következményeivel. A munkáspárti Daily Herald abban reménykedik, hogy „Bevan lépése nem fog szakadást előidézni a Munkáspárton belül". A Daily Express úgy látja, hogy „a Munkáspárton belül heves küzdelemre került sor". Bevan, a Tribuneban hosszabb cikkben foglalkozik a jelenlegi angol-amerikai viszonnyal. Noha cikkét arra az elgondolásra építi fel, hogy az amerikaiakkal szembeni sorozatos angol meghátrálás az amerikai elszigetelődési politikai félelemmel ál! összefüggésben, mégis nagyon figyelemreméltó megállapításokat tesz, amelyek rávilágítanak az angol-amerikai kapcsolatokban jelenleg megnyilvánuló ellentételire. - Ha engedjük, hogy az Egyesült Államok azt higgye, hogy a végén mindig mi engedünk, sohasem gyakorolhatunk befolyást politikájára. Washingtonban cinizmussal mondogatják rólunk: A végén mégis kötélnek állnak". Ezért a lidéronvomásos félelemért keserves árat fizetünk. Az amerikai nyomás következtében — a történelem tanulsága és a saját ösztönszerű bizalmatlanságunk ellenére — engedtük, hogv a Ruhr-vidéki iparvállalatokat visszaadiák ko rátíbi tulaidonosaiknak. Ennek az őrültségnek eredményeként óriási pénzáldozatokkal reakciós kormányt juttattak-hatalomra NyugatNémetországban és minden bi*onvíték a nyugatnémet nacionalizmus feléledését mutatja. Alzután engedtük, hogy erőnket messze túlhaladó fegyverkezési program-mot kényszerítsenek ránk. Ezért áldoztuk fel szociális szolgálatainkat, engedtük az árak emelkedését és végül kitűnt, hogy nem bírjuk tovább. Rábírtak bennünket, hogy a forradalmi Kínát támadónak bélyegezzük Koreában. Most Washington azzal fenyegetődzik. hogy beszünteti a segélyeket, ha nem tánoolunk az 6 nótáiára. És most jön a piszkos, gyászos történet c:-'.cspon.ja: felhívnak bennünket, torpedózzuk meg a genfi értekezletet, amely a berlini értekezlet egyetlen biztató eredménye. Az Egyesült Államok világosan kijelentette: semmi körülmények között sem ismeri el a forradalmi Kínát ... De voltaképpen miért hívják Kínát Genfbe? Fenyegetődzésekkel akarnak tárgyalni a „választás a baráti jobb vagy a hidrogénbomba között" alapon? Ezt tudni akarjuk, mielőtt a genfi konferencia megkezdődik. Kína elismerése .. . lehet az egyetlen ütőkártyánk Genfben. Indokínának — folytatódik a továbbiakban Bevan cikke — függetlennek kell lennie ... A békét nem lehet állandóan gyarmati kizsákmányolásra alapítani. Ehhez nem lehet semmiféle fenntartást fűzni. A „Szabad Nép" április 14-i számá_ban „Kü'poMtlka: Jegyzetek" címmel a következő cikket közölte: Idestova egy esztendeje lesz, hogy szabadon bocsátották Wüliam Oatist, az „Associated Press" egykori prágai tudósítóját. Oatist annak idején kémkedésért 10 évre ítélte a prágai ál'ambíróság, amikor azonban már két éve ült a börtönben, Oatisné kérelmének eleget téde, a Csehszlovák Köztársaság e nöke kegye!emberi része- , Hitette. De müy különös! Oatis csilla- ; ga Amerikában csak addig ragyogott, amig börtönben ült, s fényét vesztette. mikor kiszabadult. A tudósítót csak addig ölelte keb'ére a hivatalos Amerika, amíg távol volt, cellájában ült, — de kegyvesztett lett, mikor hazatért. Pedig Oatísból leleplezése és letartóztatása után nagy embert csináltak az Egyesült Államok hivatalos körei és lapjai. Hős lett, vértanú, főpapi szózatok zengtek róla. Zászló lett, melyet magasra emeltek edzett háborús uszítók, pénzhntalmasságok; jelszó lett: a kommunistaellenesség, a népi demokráciaellenesség nagy amerikai jelszava. Oatis esetére hivatkozva terjesztette ki az Egyesült Államok kormánya blokádpolitikáját Csehszlovákiára. Akadt még olyan amerikai szenátor is, aki azonnali háborút követelt Csehszlovákia ellen. Hol van tengerészgyálcgságunk? Mit csinálnak európai légierőink? Itt az ideje megmondani a csehszlovák kormánynak, hogy bocsássa szabadon Oatist, különben légierőnket küldjük Prágába és magunk szabadítjuk ki... — kiabálta Jenner szenátor. A jelek szerint az amerikai szenátor szívében ekkor mély rokonszenv lakozott Oatis iránt. És zsebében nyilván nem kevesebb hadirészvény. Kiszabadulását még nagy eseményként üdvözölték az amerikai lapok. A francia hadifoglyok békés tárgyalásokat követelnek a Vietnami Demokratikus Köztársasággal X víetnam! sajtóiroda közlí, hogy a francia expedíciós hadsereg 148 tisztje és altisztje, akiket a vietnami néphadsereg foglyul ejtett, a francia kormányhoz levelet intéztek, amelyben követelik, hogy kezdjenek békés tárgyalásokat a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával. „Mióta fogságba estünk — írják a levélben — naponta érintkezünk a vietnami néppel és tanúi vagyunk nélkülözésének fe hősiességének. Tapasztalatból meggyőződtünk, hogy milyen jó viszonyban vannak a hadifoglyokkal és milyen baráti érzéseket táplálnak a francia nép iránt. Senki sem tagadhatja - írják továbbá — hogy az USA kormányának beavatkozása ebbe az igazságtača

n és bűnös háborúba, ellenkezik Franciaország érdekeivel. A fraincia expedíciós hadtest a valóságban az amerikai imperialisták érdekeit védelmezi." A genfi értekezlettel kapcsolatban a francia hadifoglyod felhívják a francia kormányt, hogy lépjen az indokínai kérdés békés megoldásának útjára, fe „azonnal kezdjen tárgyalásokat Ho Csi Min kormányával — a vietnami nép igazi képviselőjével". A 148 hadifogoly között, akik e levelet aláírták, va

n Pierre Charton alezredes, Marcel Lepáge alezredes, Henri Brugue őrnagy és más fogságba esett francia tiszt és altiszt. Az USA ázsiai bábjai készülnek a szöuli értekezletre Nehru felhívása Portugáliához A Nyugatnémet Távirati Iroda jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök felszólította Portugáliát: távolítsa el csapatait Goa indiai portugál településről Nehru az indiai parlamentben szembefordult Salazar portugál miniszterelnöknek azzial a kijelentéséivel, hogy Portugália kötelezettségei az fi szakatlanti Szövetség Iránt „Portugália gyarmati területeire is kiterjed nek". Beszédében Nehru kijelentet te. hogy ma már „nem időszerűek" a nyugati hatalmak indiai gyarma ti tulajdonai Az agresszív amerikai körök arra törekszenek, hogy miinél feszültebb légkört teremtsenek g közelgő genfi értekezlet előtt, a ázsiai bábjaikkal április végére előkészíttetik az ügy. nevezett „antikommunista országok" szöuli értekezletét. (Ujsághir) (J. I*3vák rajza A Tartós békéért, népi demokráciáért! c. lapból.) „Bili Oatis kiszabadult, hazajön" — tudósítottak első oldalaikon S az első napokban még hasábokon át számoltak be arról, milyen Oatis orra és szeme, inge és nyakkendője, hangja és cipőtalpa Mindez a bevezető volt, a tüzérségi előkészítés a további nagy riportokhoz, Oatis leleplező nyVatkntataihoz, a kínzásokról, a kábítószerekről s egyéb népi demokratikus rémségekről. De aztán beütött az istennyila Oatis kijelentette, hogy sem kínzás, sem kábítás nem volt. Rendesen bántak mle, vflllomását pedig nem vonja vissza, mert igazat vállott, az államvédelmi törvényeket valóban megsértette. A további kérdésekre kijelentette, hogy soha tudósításait nem cenzúrázták, tudósító korában mozgását nem akadályozták, azzal érintkezhetett, akivel akart. *BarátaC, a Jenner szenátorok, az amerikai rádió szerkesztői s a több'ek egy ideig dermedten hallgattak. Hallgattak, mert úgy gondolták, majd egy kis amerikai meqdó'qozás után másként fognak hangzani Ootis nyilatkozatai. De nem hangzottak másként. Oatis megírta várva-várt riportjait csehszlovákiai élményeiről. Milyen riportok voltak ezek? Talán rokonszenvezők? Talán kommunista színezetűek? Szó se róla. Ezek kommunistaellenes, népi demokráciaellenes írások voltak. De mégsem olyanok, amilyeneket az amerikai rádió külföldi szolgálata és a hasonlók kedvelnek. Oatis példáid megírta, hogy a „népi demokratikus országokban sokkal nagoybb tömegek rokonszenveznek a kommunizmussal, mintsem ezt nálunk (vagyis az Egyesült Államokban) gondolnák." Ügy írt a dolgozók helyzetéről, hogy az egyenes cáfolatként hangzott mindannak, amit az „Amerika Hangja" szokott szajkózni. S ime, Oatisról máról hónapra leszaggatták a „hős", a *vértanú" jelzőket és új jelzőkkel illették: árulónak, gyávának kiáltották ki. Valóságos kampányt indítottak ellene. Ócsárolták, fenyegették, követelték, hogy vonja vissza írásait; kérjen bocsánatot a „megsértett nemzettőlÉs mindez az egész csúf hajsza nem sokkal azután történik, hogy a „New York Times" azt írta: „A világ nem fogja Oatis üldözőit büntetlenül hagyni". Az Oatis-üggyel a svájci Journal de Genéve" is foglalkozik: „Wüliam Oatis sorsában az a drámai — írja — hogy kétévi távollét után saiát legendájával kellett szembeszállni. 1951 júliusa óta valóságos Oatis-legenda született meg az Egyesült Államokban. Oatis neve lett a cégére annak az új amerikai politikai elgondolásnak, melyet a leghatározottabb szovjetellenesség jellemez... Wüliam Oatis nem tért meg a kommunizmus számára, de nem ís tekintette magát vértanúnak, vagy jelképnek. És ez a zavar, melyet az Egyesült Államokba való visszatérte' okozott, pontosan azzal a különbséggel magyarázható, ahogyan saját maga látja saját ügyét és ahogyan ezt az Egyesült Államok' ban beállították.'

4 A svájci burzsoá lap végül megállapítja: „Az amerikaiak ma aggodalommal szemlélik az Oatis-problémAt. Pedig a mi nézetünk szerint különösebb aggodalomba nem is lenne ok. Olyan nroblémáró

1 van szó, amelyet könnyű megoldani. Nem kell hazudni. Aki nem hazudik, nem érik hazugságon.