Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-10 / 59. szám, szerda

III SZÖ 1954. március H). Jlegyisgak ébevek Most, amikor a nemzeti bizottságok választására készülődünk, örömmel érietzzük népiünk, erejét és mindin kább világossá lesz előttünk, hogy csak a szocializmust építő társadalomban válik igazán szabaddá az ember és csak ebben a társadalomban élvezihietjük a demokratikus jo. gokat. Ámde nem volt így a múltban. RÉGI VÁLASZTÁSOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK 1932 tavaszán községi választások előtt álltunk. DunaazerdaJbelyen nyolc párt indult harcba. A burzsoá, a népeL'enes pártok, hogy szavaza tokát biztosíthassanak maguknak, megkezdték az embervásárt és fűt fát ígérgettek. Egyedül kommunista pártunknak volt határozott, a népet megillető jogok és igények kiharcolását tartalmazó programmjaPártunk helyi szervezete a választások előtt engem vett listavezető nek. A burzsoá közigazgatás őrei, már az agitációs munka kezdetéin a „védelmükbe" vettek, letartóztattak és egy hónapig a Kecske-utcai fog. dábsji tH'tottak vizsgálati fogság ban. Ezzel el akarták idegeníteni a dolgozókat pártunktól, meg akarták őket félemlíteni, hogy magukhoz csábíthassák a kommunista párt híveit. Ennek ellenére pártunk itt hét mandátumot szerzett a képviselőtestületben, ahol 29 taggal kellett felvennünk a haroot. A szavazás után, amikor a bíró megválasztása volt soron, a burzsoá pártok ezt húzták .halasztották, mert nem tudtak abban megegyezni, hogy a keresztényszocialista pártból vagy a választások előtt e párt egy részébői újonnan alakult Haladó Keresztény Szocialista pártból válaszszanak bírót. Az úgynevezett haladó keresztényszocialisták helyi vezetője Markvart Gábor plébános volt, aki azzal fordult hozzám, hogy mi kommunisták az ö pártjának jelöltjeire adjuk szavazatunkat, és hogy „megnyerjen", pénzt ajánlott fel. Ilýen volt a burzsoá pártok igazi arca. A szavazatokat nem a nép bizalmából, hanem csalás, megvesztegetések útján szeréz ték. Bennünket azonban nem tudtak megvásárolni, A keresztényszocialista párti bírót választották ekkor, aki később a képviselőtestület gyűléseiről bennünket, kommunistákat igen gyakran rendőrökkel vezettetett ki, sőt még 30 koronára is megbüntettek, hogy ezzel is akadályozzák részvételünket a képviselőtestület gyűlésein. Ugyanis a bírság kifizetéséig az illető tag nem vehetett részt a gyűléseken. A képviselőtestület kommunista tagjai nehezen tudták akaratukat érvényesíteni a reakciós többséggel szemben. Ebben a harcunkban azonban nem voltunk egyedül. Tömegek, kizsákmányolt dolgozók álltak mögöttünk, akik az ő érdekükben beterjesztett követeléseinket azzal támasztották alá, hogy gyakran tömegesen tüntettek a községháza előtt. A burzsoá rend védelmezői, hü kiszolgálói, legyenek azok magyarok vagy szlovákok, abban nagyon megértették egymást, hogy a nép érdekeiért harcoló magyar és szlovák dolgozókat rendbontóknak, nem kívánatos elemeknek kiáltották ki. Igy volt ez 19Í17 tavaszán is, amikor a dolgozók követeléseiket beterjesztették a képviselőtestület elé. Hajdusek magyar bíró szlovák rendőrrel vezettetett ki a teremből. Ez ellen persze tiltakoztam. A rendőr erre úgy megcsavarta a kezem, hogy több mint egy hónapig nem tudtam dolgozni. A szabad szólásjogot „biztosító" burzsoá közigazgatás ezért 30 koronára, a járási hivatal 5 napi elzárásra, a bíróság pedig azon a címen, hogy nem engedelmeskedtem a hatósági közegnek, 14 napi szabadságvesztésre ítélt. Sose felejtjük ei ezt a szomorú időszakot, az úgynevezett „aranyidőket", amikor a burzsoá rend az j állítólagos szabad választásokkal a közigazgatást nem a nép érdekeinek védelmére, hanem minden erejét a nép elnyomására használta fel. A HORTHY-MEGSZALLAS FASISZTA MÓDSZEREI 1938. júniusában újra községi választásokra készülődtünk. Ekkor már jól kinyílt a magyar reakciósok, a soviniszták szeme, akiknek útjukban álltak a magyar kommunisták és megfenyegettek bennünket, arra akartak rávenni, hogy vegyünk részt a választásokon. Pártunk helyi szervezete ezt a leghatározottabban visszautasította és önálló listával indultunk a választásokba. Ekktír már csak négyen kerültünk be a képviselőtestületbe. A gyűléseken már sokáig nem vehettünk részt, mert a hazai burzsoázia és fasiszták eladták az országot és így Dunaszerdahely is' a Horthyféle fasiszta-megszállás alá került. A képviselőtestületből a kommunistákat azonnal kizárták s a magyar népellenes közigazgatás urai gondoskodtak arról, hogy ártalmatlanná tegyék őket. Igy történt velem is. Előbb rendőri felügyelet alá helyeztek, megvonták az iparengedélyemet, majd 7 hónapot a kistarcsai gyüjtötáborban töltöttem. Utána 1944-ben a magyar fasiszták a németországi flossenburgi koncentrációs táborba hurcoltattak. • Akik átéltük mind a két rendszert, látjuk valamennyien, hogy a burzsoá köztársaságban és a Horthy-féle fasiszta-megszállás időszakában a nép érdekeit, követeléseit semmibe se vették és a dolgozó tömegek csak sínylődtek a kizsákmányolók és a megszálló fasiszták igája alatt. Most már örömteljes az életünk, amikor újra a Szovjet Hadsereg által felszabadított, szabad és egységes köztársaságunkban élünk, ahol a nép akarata törvény. És most, amikor a dolgozó nép hatalma helyi szerveinek, a nemzeti bizottságokba való választások előtt állunk, legyünk éberek, még fokozottabb mértékben harcoljunk a soraink között megbújó reakció ellen, hogy biztosíthassuk a nép jelöltjeinek választási győzelmét, akikre igen felelősségteljes feladat vár politikai, gazdasági és kulturális téren. Mondok Gábor, Dunaszerdahely. A köztársasági elnök jókívánatait fejezte ki J. Ďuriš pénzügyminiszter 50. seületésnapja alkalmából / Antonín Zápotocký köztársasági j Pártja Központi Bizottsága elnökelnök Július ĎuriS pénzügyminisz- • ségi tagjának 30. születésnapja altemek, Csehszlovákia Kommunista I katonából üdvözlő levelet küldött.' Népi demokratikus rendszerben a nö egyenjogú tagja a társadalomnak (Folytatás az 1. oldalról.) \ Szeretett hazánkban sok munka vár még ránk. Ezeknek'a feladatoknak teljesítésére állandóan újabb és újabb érőket kell mozgósítanunk és nevelnünk. Asszonyaink soraiban még mindig nagy tartalékunk van az eddig gyakran figyelembe nem vett és éppen ezért felhasználatlan tehetségekből. Ezeknek besorolása a mimkába, minősítésüknek fokozása felelősségteljes és vezető szerepnek | rájuk bízása az iparban, a mezőgazdasági termelésben, az iskolaügy, egészségügy, kultúra, a közés államigazgatás szakaszain, az egész állam érdeke azért, mivej a további előrehaladás elkerülhetetlen feltételeinek biztosítéka. Befejezem kedves elvtársnök és testvérek. Azt kívánom, hogy munkátok továbbra is sikeresen folyjon. Azt kívánom mindannyiatoknak, hogy közös igyekezettel folytassuk elődömnek, felejthetetlen Klement Gottwald elnöknek müvét: Építeni hazánkban a szocializmust és erősíteni a világbékét! Örkény István a csehszlovák írók körében A Magyar Kultúra prágai Václavtéri helyiségeiben hétfőn, március 8-án beszélgetést rendeztek Örkény István magyar íróval, aki a csehszlovák-magyar kulturális egyezmény keretében néhány hétig Csehszlovákiában tartózkodott. A beszélj getésen részt vettek Bedŕich Horák, a közmüvelödésügyi miniszter helyettese, Mária Majerová nemzeti művésznő, az államdíjasok, kulturális és tudományos életünk számos képviselője és a kiadóvállalatok dolgozói. A magyar vendéggel folytatott beszélgetésen jelen voltak még a magyar nagykövetség tagjai is. Örkény István, aki az élenjáró magyar írók közé tartozik, áttekintést nyújtott a magyar széppróza és drámairodalom fejlődéséről, a Magyar Népköztársaság felszabadulása, főként pedig a tavalyi kormánynyilatkozat óta. Megjelent a „Fáklya" márciusi száma A »Fáklya« most megjelent márciusi számában Szántó László »A szociáldemokratizmus egy burjánzó megnyilatkozásáról címmel írt az értelmiség kérdéséről. A tanulmányúton Kínában járt Andrej Bagár » Színművészet Kínában című cikkében számol be a kínai színművészeiről. A beszámolót számos eredeti fényképfelvétel teszi szemléltetővé. Bábi Tibor a lóI nyabányai maignezit.Uzemrfil Irt rij oortot, amelyet Szabó Gyula 11' lusztrált. ^Kurucok szlovák földön« címmel Sas Andor, s Rákóczi emlékek Kelet-Szlovákiában* címmel pedig Szabó Jenő írtak cikkeket a Rákóczi-féle szabadságharc szlová- i kiai vonatkozásairól Jankovich Imre » Virágos házak Alsószeliben* címmel írt cikket a »Fáklya« márciusi számában. Az irodalmi rovat »Régi választások * címmel Mikszáth Kálmán elbeszélését közli, amelyeket Lő. rincz Gyula illusztrált. Közli a szám Sütő András romániai magyar író oAsszony a talpán« című elbeszélését. A j> Könyvismer te tés« rovatban František Hečko j>Falu a hegyek alatt* című regényét Egri Viktor, „Zivatar" című bengáli elbeszélésgyűjteményt pedig Szűcs Béla. ismerteti. A lenini hármas jelsző alkalmazása pártunk parasztpolitikájábar 3. A parasztság rétegezödése A középparaszt a munkáson/,!:'ih szövetségese A középparaszt ma falvaink döntő tényezője. Azzá /lett számszerinti nagyságánál fogva, továbbá, hogy az ország szántóterületének jelentős része a középparasztság kezében van, és hogy a középparaszti gazdaság már árutermelögazdaság, va.gvis olyan gazdaság., amely termelésének csak esry részét használja fel saját szükségleteire, a másik részét a piacra viszi, eladja. A munkásosztálynak a közápoaraszt. ta,! való s-»ö\'et=*?re mind a közép, paraszt számszerinti n«s-ysá»Anrl. mind a mezőgazdasági termelésben elfoglalt szerepénél fogva a. kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában pártunk parasztpoliükájának egyik legfontosabb részét képezi és e szövetség szüntelen szilárdítása politikánk mindennapos kérdése. A kózépparaszttal való tartós szövetség megteremtésének és továibbszilárdí tás ának legfon tosabb alapfeltétele, hogy a középparasztot szigorúan elválasszuk és megkülönböztessük a kuléktól, nehogy a kulákra vonatkozó korlátozások és megszigorítások a közénparasztot érve elidegenítsék * munkásosztály politikájától, s az osztályellenség, % kulák befolyása alá kerüljön. E kérdéssel . kapcsolatban szükségszerűen vetődik fel, hogy kit tekintsünk középparasztnak, mik az ismérvei annak, hogy a középparasztot meg tudjuk különböztetni a kuláktól. A középparaszt meghatározásának kérdése a falusi pártszervezetek, a falusi pártmunkások és magúik a parasztok között is a legvitatottabb és — hozzátehetjük — egyik leg-tisztázatlanabb kérdés. A középparaszt meghatározásával kapcsolatban szinte általános jelenséggé vált, hogy elvtársaink valami ^receptet* várnak, amely pontosan előírja: ennyi hektáros a kisparaszt, ennvi hektáros a középparaszt és azontúl a kulák. Sokan ezt például valahogy így képzelik el: a tizennégy hektáros paraszt, az kö?4ppa— á tizennégy hektár 10 áros paraszt pedig már kulák. Szólni sem kell bővebben arról, hogy a naraeztság réteeezödésé' így meghatározni képtelenség, hogy > parasztság egyes szociális csoportjainak meghatározására tlveri pontos '••receptet* elfiirni nem lehet A parasztság egyes szoc1ál!» esoportlal. nak meghatározásában mindig figyelembe kell venni a konkrét helyi viszonyokat, nem lehet mereven alkalmazni az általános elveket és csak a földterület nagysA""" alap. ján határvonalat húzn) » középparaszt és a kulák között. Természetes, hogy a földterület nagysága az egyik döntő tényező, de nem egyedüli ismérve, és éppen ezért helytelen és káros, ha a középparaszt és a kulák meghatározásánál csak a földterület nagyságát veszszük alapul. ' ( Kit tekintsünk tehát középparasztnak ? A középparaszt meghatározásában a legfontosabb tényező, hogy a -középparaszt nem zsákmányol ki idegen munkaerőt, megélhetésének alapja tehát saját munkája. Helyesebben és pontosabban: a középparaszt megélhetésének fö forrása saját egyéni munkája. A középparasz. tok kis része, rendszerint a jómódú része, idgnként ugyanis, ffileg a sürgős idénymunkák idején — répaegveléskor, kapáláskor, aratáskor — foglalkoztat, tehát kizsákmányol idegen munkaerőt, azonban ez a foglalkoztatottság, ez a kizsákmányolás nem állandó jellegű, hanem csaik időszaki és a középwtxasztnak 37 ebből származó lövedelrne összlövedelmének csupán kis töredékét képezi Még pontosabban: a középparasz* nem tart állandó alkalma, zottnt eselédet. szolgát, hanem ha <rában hal n=

?ťh s ta tl anul sHrc."- munka adódik, akkor na.p—— "-"Vat hív A középparaszt meghatározásé ban, a kuláktól való elválasztásában tehát ez volna a fő és döntő ismérv: a középparaszt, ha foglal, koztat is idegen munkaerőt, akkor ez nem állandó jellegű, hanem csak időszaki.- Hogyan érvényesül ez a meghatározás a gyakorlatban, magában az életben? A gyakorlat azt bizonyltja, hogy sokan nem tudnak különbséget teinni az állandó Jellegű kizsákmányolás — amely a kulák meghatározásában a ffi ismérv — és az idegen munkaerőnek időnkénti foglakoztatottsága között. Gyakori jelenség, hogy középparasztokat kuláknak minősítettek, mert megállapították, hogy voltak évek, mikor napszámosokat hívott, kapálni, vagy aratója volt. Idegen, munkaerőt foglalkoztat, kizsákmányol — maga ez a két szó elég volt ahhoz, hogy kuláknak minősítsék anélkül, hogy tekintetbe vették vol. na, hogy ez a kizsákmányolás állandó Jellegű, vagy pedig időszaki vblt.e, anélkül, hogy mérlegelték volna, hogy az ebből a kizsákmányolásból származó jövedelem-e. vagy pedig a saját egyéni munkája képezte.? fő jövedelmét és megélhetési forrását. Mit mond erről Lenin? »Gazdasági értelemben — mondja Lenin — »középparasztságon« kis földműveseket kell érteni, akiknek tulajdon vagy bérlet formájában szintén kicsirív telkeik vannak, de mégis olyan telkeik, amelyek a kapitalizmus alatt rendesen, nemcsalt a család és a gazdaság szűkös ellátását biztosítják, hanem bizonyos feles'(><ret te nvulthstnak. mely leg alább iob'b esztendőkben tőkévé változhatik, olyan földműveseket, akik elég gyakran vesznek igénybe idegen munkaerőt.* További ismérvei a középparaszt, nak: rendszerint saját földje van, de gyakori, hogy földet bérel, sőt akad olyan is, akinek saját földje nincs, ós csak bérelt földön gazdálkodik. Lám, mennyire nem lehet a földterület nagysága szerint Ítélkezni, figyelmen kívül hagyva a többi körülményeket. A középparasztot, amennyiben bérelt földeken is gazdálkodik, őt magát is kizsákmányolják, tekintve, hogy bért vagy részesedést fizet a bérelt földek után. A középparaszt annyiban különbözik a kisparaszttól, hogy saját gazdasági felszerelése és igavonó állatai vannak, tehát földjeit saját felszereléseivel és állataival műveli meg, s nem kell Idegen »se. g!tségre« szorulnia, mint a legtöbb kisparasztnak. Továbbá, míg a kisparaszt megélhetésének ^sak egv részét tudja fedezni gazdaságából, másik részét pedig mint bármur.kás szerzi meg, a középparasz* nem megy bérmunkára, megélhetését gazdasága biztositja, sőt bizonyos niacj felesleget ís termel. Ezek volnának lényegében n középnaraszt meghatározásának legfontosabb ismérvei. A munkásosztálynak a középpa. rasztsággai való szövetségét, annak fontosságát elméletben senki sem vonja kétségbe. Hogy is lehetne kétségbe vonni, mikor mindenki előtt ismeretes, hogy a munkásosztály ha^alomraiutása s narnsztság •raoclAH^ összetételében változásokat idézett elő é= pt^U a változások elsősorban abban mutat- \ i <