Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-09 / 58. szám, kedd

1954. március 7. U1SZÖ 3 PÁRTÉLET Helyi pártkohferencia Párkányban r A Központi Bizottság, a felsőbb ezervek és a mult évi városi konfe remaia határozatát úgy ligyekez tünk megvalósítani — mondja a beszámoló — hogy először a legfőbb feladatokra, a párttagok ideológiai színvonalának emelésére és a szervezeti aktivitás megjavítására fektettük a fő súlyt. A beszámoló némi eredményekről, d

e főleg sorozatos hiányosságokról tájékoztatta a küldötteket. A pártbizottság évi beszámolója nem volt áttekinthető, meglehetősen felületes volt. Az egyes alapszervezetek munkája értékelésénél nélkülözte a konkrétumokat. A vita során kiderült, hogy a beszámoló összeállításánál hiányzott a kollektív munka. A beszámolóból világosan meg lehet állapítani, hogy a helyi bizottságnak nem volt meg a kellő kapcsolata az alapszervezetekkel, nem állott feladata magaslatán. Nem foglalkozott eléggé a tagság ideológiai fejlettségével és a párt belső életével, a burzsoá befolyásokkal, az opportunizmussal, a burzsoá-nacionallzmussal, a koz. mopolitizmussal és a szocíáldemokratizmussal. Pedig ezek felszámolása nélkül szocializmust építeni nem lehet. A beszámolónak' az a nagyon fontos része, amely a célkitűzésekkel foglalkozott, valamint hogy a jövőben hogyan, milyen irányban dolgozzanak, szintén hiányos volt. Hiányzott az önbírálat! A bizottság nem valósította meg célkitűzéseit. A • bizottság egyes tagjai még odáig sem jutottak, hogy megismerték volna az önbírálat erejét. Lenin elvtárs erre vonatkozólag ezt mondja: „Az elkövetett hibáknak nyilt beismerése, a hibák okainak feltárása, annak a helyzetnek elemzése, amely az adott hibát előidézte és a hiba kijavítására szükséges eszközök figyelmes megvizsgálása, ez a párt komolyságának jellege, ezzel teljesíti a párt kötelezettségeit, ez az osztály nevelése és a tömegeké is." A vitában Vajda elvtársnő, a bizottság egyik tagja beismerte, hogy a helyi bizottság sem az alapszervezeteknek, sem a tömegszervezeteknek nem nyújtott konkrét támogatást. — Nem segítettünk, hanem diktáltunk — mondotta. A városi pártbizottság elszakadt a tömegektől — állapította meg a konferencia. Ha a jövőben a városi pártbizottság helyesen akar vezetni, állandóan kapcsolatban kell lennie a dolgozó tömegekkel, a vezetésnek kollektívnek kell lennie. A határozatok megvalósítását a tagság aktivitása nélkül nem lehet elérni. A tagság közreműködésével meg kell szervezni az állandó ellenőrzést. A párt vezető ereje a tömegekkel való állandó kapcsolatában van. A városi bizottság egész éven át csak háromszor ülésezett, de akkor sem teljes létszámmal. Nem értékelték ki az elvégzett munkákat, nem ellenőrizték a határozatok végrehajtását, nem volt áttekintésük a szervezetek munkájáról. El voltak fásulva, úgy vettek mindent, ahogy jött. Ügy dolgoztak, mint akiket nem igen érdekel a város létének sorsa. Sodródtak az árral. A.z újonnan megválasztott bizottság jől jegyezze meg magának Sóty elvtárs felszólalását, amelyben arra figyelmeztet, Hogy amink van, az nem hullott az égből. Ne legyünk szalonkommunisták'. Tartsuk emlékezetünkben, hogy annak idején pártunk ni. kongresszusára a párkányi pártküldött gyalog ment Kassára. A burzsoá demokráciában olyan sorsunk volt, hogy nem jutott vonatköltségre. Nagyon elhanyagolták a pártba való felvétel kérdését is, főleg az ifjúság és a nők soraiból. Az alapszervezetek egész évben csak hat nőt vettek fel. Az újonan megválasztott bizottságnak ezzel a kérdéssel sürgősen kell foglalkoznia. A hiányokat minél előbb pótolni kell, a hibákat pedig el kell távolítani. Bánsky elvtárs, a ÖSAD pártszervezetének küldötte nagyon helyesen mutatott rá arra a hibára, mely szerint a' hadseregbői hazajött elvtársakat annak ellenére, hogy a legjobb munkások közé tartoznak — fékezik a pártiba való felvételben. ' Staüo elvtárs járási párttitkár felszólalásában hangsúlyozta, hogy a párt X. kongresszusa előtt a pártszervezetek elsőrendű feladata a kommunisták ideológiai tudásának fokozása. Azt a mulasztást, amit eddig a pártoktatás terén tettünk, featétltewül pótcliwumk keiji. Nagy feladatok előtt állunk a választásokkal kapcsolatban. Aktívan kell bekapcsolódnunk a tömegszervezetek munkájába. Meg kell javítanunk a propaganda- és az agitációs munkát minden munkahelyen, mert ahol nem dolgoznak a kommunisták, ott dolgozik a reakció. Példa erre Zápotocký* elvtársnak az egységes földműves szövetkezetekre vonatkozó beszéde. Az EFSz tagságát nem győztük meg arról, hogy a szövetkezeteket semmi szín alatt se hagyják szétszülleszteni. Ezt a hibánkat kihasználta a reakció, megkezdte a szövetkezetben a romboló munkát — mondotta Staüo elvtárs. Mindezekért a hibákért részben a járási pártbizottság is felelős. Az olyan alapvető kérdések elhanyagolása, mint a pártoktatási év, a határozatok meg nem valósítása, az ellenőrzés és a kollektív vezetés elhanyagolása, a tömegszervezetektől való elszakadás csak úgy fordulhatott elő, hogy a járási pártbizottság vagy egyáltalán nem ellenőrizte az alapszervezetek munkáját, vagy ha igen, nem tette meg a szükséges óvintézkedéseket. Ez súlyos hiba. Mielőbb meg kell tenni a kellő intézkedéseket e hibák kiküszöbölésére, A konferencia megállapította, hogy a, tavaszi mezőgazdasági munkálatokra Párkányban nem készültek fel eléggé. A Központi Bizottság feladatul tűzte ki minden pártszervezetnek, a kerületi és a járási pártbizottságoknak, hogy állandóan törődjenek a mezőgazdasági kérdésekkel. Ügy látszik, Párkányban a Központi Bizottságnak és a kormánynak ezt a határozatát nem értették meg. Aki pedig nem érti, miért fontos a mezőgazdaság kérdése, az nem is tud a határozatok végrehajtásáért harcolni. Jó lesz, ha a párkányi kommunisták megértik, hogy a mezőgazdaság fejlesztése és a jó termés biztosítása nélkül nerr lehet fokozni nemzetgazdaságunk további sikeres fejlődését sem. Párkányban a pártszervezetek nem tartották kezükben a vezetőszerepet. A felelős funkciókban lévő elvtársak a felső szervektől kérnek segítséget, de hogy hogyan dolgoztak és hogyan fognak a jövőben dolgozni, hogyan alcamak a nehéségekkel megbirkózni, arról nem beszéltek. Gondolkoznának ezen az elvtársak! Meg kell nyerni a tömegek bizalmát, támaszkodni kell e tömegekre. EÍhhez szükséges, hogy minden kommunista agitátor és propagátor legyen. A jó agitálás és propagandamunka záloga pedig a marx. lenini tanok alapos ismerete. Ismerjük meg alaposabban pártunk politikáját és beszéljünk róla mindenütt. A leghatásosabb, a legeredményesebb nevelés és agitáció' a személyes példaadás és agitálás. Legyünk pártunk célkitűzéseinek állandó, odaadó meg. valósítói! A beszáanoló és a vita alapján a konferencia elhatározta, hogy a bizottság beszámolóját mint a felalatok biztosítására szolgáló irányelveket fogadja el. Az újonnan megválasztott bizottságot megbízza az üzemi és az alapszervezetek politikai munkája állandó tökéletesítési 'el és a tagság ideológiai nevelésének fokozásával. A tagjelöl, téket, a CsISz legjobb dolgozóit és a nőket fokozott figyelemmel készítse elő' a pártba való mielőbbi felvételre. Az alapszervezetek munkáját úgy irányítsa, hogy a bírálat és, az önbírálat fegyverét helyesen érvényesítsék, hogy a tagság megtartsa a pártonbelüli demokráciát, a párt- és az államfegyelmet. A párt- és államfegyelem megsértése esetén mindenkor vonja le a következményeket. Az alapszervezetek többet foglalkozzanak a mezőgazdasági terv' teljesítésének kérdésével az új munkamódszerek, a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom kiszélesítésével, a szovjet tapasztalatok elsajátításával és alkalmazásával, a tömegszervezetek, elsősorban az EFSz-ek munkájának megjavításával. Munkájukat állandóan ellenőrizzék, a szervezetekben végzett munkáról kérjenek jelentéseket és szükség esetén nyújtsanak azonnali segítséget. Kísérjék figyelemmel a kollektív szerződések megkötésének sikeres lefolyását, a mezőgazdaság terén felmerülő azon feladatok biztosítását, amelyeket a mezőgazdasági minisztérium rendelete tartalmaz és végül foglalkozzanak a CsKP X. kon. gresszusa tiszteletére felajánlandó kötelezettségvállalások elmélyítésével és kiszélesítésével. • ' Száraz József. I: \' w& Az osgyánl pártszervezet harca a dolgozó nép ügyéért Az osgyánl pártszervezet harcos múltra tekint vissza. Az 1930as években alakult, harcokban született, amikor nagy völt a munkanélküliség. A dolgozók. már akkor is a kommunista pártban látták az élcsapatot, amely a kapitalisták elleni harcban vezeti őket. A pártszervezet a választásoknál is harcolt, hogy a dolgozó nép képviselői kerüljenek a község élére -az 1538-as választásik idején. Maga köré tömöritette a dolgozókat és a munkanélküliek élén vonult a jegyzői iroda elé. A kommunisták nem féltek attól sem, hogy Smutný űr, az akkori jegy ző, rögtön csendőröket hivatott. Nehéz idők voltak azok — mondják az öreg párttagok. A választók előtt a csendörök leszaggatták plakátjainkat, de mi még éjfél után kiragasztottuk azokat. Reggel vörös csillagdk fénylettek a kerítéseken. A választás napján Markos, a Magyar Nemzeti Párt főkolomposa többször kijött a teremből és fejét vakarva mondta: ,,Hát ilyen rosszul még nem ment." Persze, az ő számukra. A Horthy-uralom alatt sem szűnt meg pártunk munkája. A kommunisták Illegálisan harcoltak_a dolgozó nép érdekeiért. A csendőrök megsejtettek valamit az Illegális munkából és az Idősebb Agonás és Orosz elvtársakat elhurcolták a miskolci koncentrációs táborba. A pártiszervezet a gyűléseket padlásokon és az erdőben tartotta. A csendőrök sokszor < észrevették, hogy pártgyűlést tartunk és szétkergettek bennllnketr Mi azonban újra összejöttünk és harooltuhk tovább. A félszabadulás után pártszervezetünk újult erővel fogott a harchoz. Osgyán községből kiűztük a régi földbirtokosokat. Most a község lakosai a kommunistákkal az élen építik a szocializmust. Nincs munkanélküliség. Megalakítottuk a szövetkezetet, am^yben boldogan dolgoznak kis. és középparasztjaink. A falu villanyt, mozit, napközi otthont és magasabbfokú iskolát kapott — mondja Orosz elvtárs. Ma szabadon gyűlésezhetnek a kommunisták és megvitathatják a dolgozó nép érdekeit szolgáló problémákat. Az osgyáni dolgozók szabadon építik gyermekeiknek a szebb és boldogabb jövőt. Osgyán községben nem egy-két Masarykvagy Horthy-pribék határos a falu sorsáról, hanem a nép. Csahol, hatnak a nyugati imperialisták. Mi nem kérünk abból, ami szerintük jó, mert saját bőrünkön tapasztal, tuk a kapitalizmus „jóságát". Nem felejtjük el soha. Továbbra ls har. colunk a dolgozó nép ügyéért és megsemmisítő csapást mérünk a még meglévő reakciós elemekre. Pártszervezetünk jól felkészült a választásokra. Minden kommunista harcolni fog azért, hogy a nemzeti bizottságba azok kerüljenek, akik a múltban és ma ls a dolgozók széles tömegeinek érdekeit képviselik. Agonás János. N. P. Kovtun: T. G. SEVCSENKO (A jelenkori szovjet képzőművészet bratislavai kiállításán bemutatott bronzszobor), lo arasz s evesen ko 1824-1861 130 évvel ezelőtt, 1824. március i 9-én született Tarasz Sevcsenko, az 1 • i akkor elnyomott ukrán nép egyik legnagyobb költöje. Nem emlékezhetünk meg Sevcsenkórói anélkül, hogy ne emlékezzünk meg Ukrajnáról, arról a földről, amelyet Sevcsenko mindenek felett szeretett és amelyről, mint a 'szereimécől« "beszélt költeményeiben Nem emlékezhetünk meg Sevcsenkóról anélkül, hogy ne idéznénk emlékezetünkbe a hübérrendszer alatti önkényes állapotokat, amikor az ember a földbirtokosnak ép olyan magántulajdona volt, minit a barma. De nem emlékezhetünk Sevcsenkóról anélkül sem, hogy ne kisértene a cári ön. kényuralom emléke, mely tíz évi kényszermunkára ítélte és idő előtt elpusztította az ukrán nép egyik legnagyobb költőjét. Sevcsenko apja jobbágya volt Engelhard ukrán földesúrnak, akinek tulajdonjoga a költő egész nyolctagú családjára kiterjedt A jobbágyi sorssal járó nyomor arra kényiszerítette, hogy már nyolcéves karában kereset után nézzen. Mint templomi énekes é

s mint községi birkapásztor járul hozzá néhány garasos keresetével szülei nyomorának enyhítéséhez. Lopva rajzolgatott és irogatott. Habár a földesúr a gyerek korai művészi baj. lamait maga is felismerte, nem adta beleegyezését ahhoz, hogy képezze magát, hanem arra kényszerítette, hogy lakáji szolgálatot teljesítsen nála. Visszaemlékezve ezekre az Időkre, Sevcsenko elmondja, ho§y a legfontosabb teendői közé tartozott, hogy megtömje a földesúr c'sibukját és a kezébe adja az előtte álló pohár bort. Szabad idejében titokban tovább hódolt szenvedélyének, a rajznak. A földesúr végre belátta, hogy Sevcserikóból jő lakáj nem lesz és Vllnába való átköltözésekor beleegyezett abba, hogy Sevcsenko rajzórákat vehessen. Varsóban, majd Pétervárott tölti a telet a • földbirtokos, ahová természetesen laJkáját ls magával viszi. Más lehetőség hiányában Sevcsenko az éjtszaka óráit használta fel arra. hogy a cári nyári palota szobrai, nak lerajzolásával képezze maigát. Egy ilyen alkalommal megismerkedett Sevcsenko Venecianov és Brüllov festőművészekkel, kik rendkívüli tehetségét felismerve elhatározták, hogy kiszabadítják jobbágyi sorsából és lehetővé teszik, hogy magát tovább képezhesse. Hosszas ellenkezés utár földesúr be'eegyezett Sevcsenko '••abado.nboesátásábn 2.500 ezüstrubel váltságdíj fejében. 1832. április 22-én a felszabadult ifjú megkezdte a pétervári szépművészeti főiskola látogatását, egyelőre mint rendkívüli, később a középiskolai tanulmányok pótlása uitán, mint rendes hallgató. 1839-ben elnyerte a kiállítási ezüstérmet, 1840-ben újra ezüstéremmel tüntették ki. Aquarel-festményei rövidesen népszerűvé tették. Erre az időre esnek első komoly költői próbálkozásai is. Sevcsenko szerénységében nem gondol arra, hogy nyilvánosságra hozza őket Csak Hrebinkov ukrán Író unszolására adja ki a »Kobzos«, majd »Kataryna« és „Hajdamaci" című versgyűjteményeit. Költeményeiben az ukrán néphez beszél. Vigasztalja és buzdítja a hűbériség jármában sínylődő honfitársait. A felszabadult rabszolga szól hozzájuk nemzeti dalaiban és balladáiban. 1843-ban beteljesedik régi vágya. Viszontláthatja hazáját, Ukrajnát, mely már a híres művészt és költőt üdvözli benne. Ez az útja ösz. szefüggésben áll művészi albumának »A festői Ukrajna« című munkájának kiadásával. Kievben telepedik le, ahol főleg költői munkásságnak szenteli magát. Itt írja meg többek között Husz Jáno

s című köl. teményét, melyet Šafarik cseh költőnek dedikál. Beutazza Ukrajnát és látja a nép nagy nyomorát. Ezidöbeli költeményei elkeseredését visszhangozzák, vádolják az önkényuralmat . és vészharangként rázzák fel az ukrán népet. 1949. április 17.én elfogják. Lázitással vádolják és tiz évi száműzetésre Ítélik. Az ítélet margójára a cár sajátkezüleg írja rá, hogy Sevcsenkót a legszigorúbb felügyelet alatt tartsák és a festéstől és írástói tiltsák el. A költő-festő tíz évig tespedett az orenbungi, majd az újpetrovszkai erődökben. Naponta ellenőrizték, hogy a cár tilalmát nem szegie meg. De a művészt Így sem tudták benne elfoji tani. Sevcsenko más lehetőség hl. ján a földeken összeszedett agyagból alkot művészi figurákat Kiszabadulásakor már csak emberi roncs. Egészségét a fogság teljesen aláásta. Négy évig tengette még életét Pétervárott mint akadémiai rézmetsző. 47 éves korában. 1861. március 10-én halt meg. Ukrán földön nyugszik a Kanev város melletti psernecsi magaslaton, nem messze a hfísi halált halt szovjet Író, Arkagyij Gajdár sírjától. Hatalmas művészi síremlék hirdeti a nemzetéért szenvedett, a hűbériség és cári önkényuralom ha'^ntntlan martirjának, Tarasz Szevc^-V-'ónaik dicsőségét.Elek Irén. - ľ' \