Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-05 / 55. szám, péntek

V'Mg proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMÜN Bratislava, 1954. március 5, péntek 30 fillér VII. évfolyam, 55. szám A nfHH isémhan: Kapcsoljak be awriyirf

nl

M

t &s murakSba éb a WhrÉörtAn tm Af*tő <2. olA) Az új törvények és a nemaeti blaotteágofebö vató válnt**toQk megszilárdítják nApi <WnokTatrta» re*MÍBBe*<a**»t fS- ) A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség végrehajtó bteôttságánafc felhívása a vtM# nflfliez (4. o*4) Kövessflk a somorjai járda begyfljtr«i Aoigasáfeak (5. «W.) Szovjetunió Svájcot — Kanada Nyugat-NémeÉowBÄgfot győzte le («• old-) tani a nemzet dolgozóinak érdekelt és ezekre építeni pártmunkájukat. Ez a körülmény szintén a kommunizmustól való elhajlásra, _ burzsoá demokratikus nacionalista elhajlásra vezet.. Ebből az idézetből sokat látliatunk és tanulhatunk, ebből az idézetből világosan megérthetjük azt, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásánál sok éberségre, türelemre, harcra és bölcsességre volt szükség. Sztálini bölcsességre a sztálini nemzetiségi politikához. Sztálin éberen és bölcsen vezette a pártot, a párt a Szovjetunió nemzeteit a kölcsö-. nős megértés és a békesség útjára. Sztálin a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalapításánál 1922. decemberében igy nyilatkozik: „A szovjet köztársaságok megalakulása óta a világ államai két táborra szakadtak: a kapitalizmus táborára és a szocializmus táborára. Ott, a kapitalizmus táborában — nemzeti ellenségeskedés és egyenlőt, lenség, gyarmati rabság és sovinizmus, nemzeti elnyomás és pogromok, Imperialista kegyetlenkedések és háború. Itt, a szocializmus táborában — kölcsönös bizalom és béke, nemzeti szabadság és egyenlőség, a népek békés együttélése és testvéri együtt, működése. A kapitalista világ évtizedeken át oly módon próbálta megoldani a nemzetiségi kérdést, hogy a népek szabad fejlődését össze akarta egyeztetni az ember ember által való kizsákmányolásának rendszerével. Ezek a kísérletek nem vezettek eredményre. Ellenkezőleg, a nemzeti ellentétek csomója egyre jobban összekuszálódik s magát a kapitalizmus létét fenyegeti. A burzsoázia képtelen volt a népek együttműködését megszervezni. Csak a szovjetek táborában, csak a lakosság többségét maga körül tömörítő proletariátus diktatúrájának viszonyai között volt lehetséges gyökerestől kiirtani a nemzeti elnyomást, megteremteni a kö'csonös bizalom légkörét és lerakni a népek testvéri együttműködésének alapját." A 'Világ szabadságszerető népei, elnyomott nemzetei és nemzetiségei tisztán látták és látják Sztálin szerepét a nemzetiségi kérdés helyes megoldása terén és nem vélefen, hogy Sztálin halála nagy megrendülést váltott ki a ma még elnyomás alatt élő nemzetek, a gyarmati népek között Is. A nemzetiségi kérdés helyes megoldása 3>z emberek tudatában esgfybeforr Sztálin nevével, és Sztálin neve egybeforr azzal a forradalmi párttal, amely győzelemre vitte ezt a nemzetiségi politikát. És Sztálin utolsó felejthetetlen beszédében örö. kül hagyta a kommunista és demokrata pártokra a .nemzeti függetlenségért folytatott harcot. „A burzsoáziát azelőtt a nemzet vezetőjének tekintették, védelme® te a nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket „mindenek" fölé helyezett. A ,,nemzeti elv"-nek most már nyoma sem maradt.. A burzsoázia most dollárokért ôtuba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzet* függetlenség és a nemzeti szuverénitás zászlaját félrelökte. Kétségtelen, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniök és előrevinniök, ha hazafiak akarnak lenni, ha a nemzet vezető erejévé akarnak válni. Nincs más, aki magasra emelje ezt a zászlót.'* , Ezt a sztálini örökséget, a függetlenség zászlaját magasra emeljük Sztálin emlékéhez hűen mi, cseh. szlovákiai kommunisták is, mint hazánk függetlenségének zászlaját. , (L. Gy.) Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban 1848. februárjában leszögezte, hogy a népek nemzeti elzárkózottsága és ellentéte mindinkább eltűnik már a burzsoázia fejlődésével, a kereskedelmi szabadsággal,'' a világpiaccal, az ipari termelés és az ennek megfelelő életviszonyok egyformaságával. A proletariátus uralma még jobban eltünteti majd őket. Közös cselekvés — legalább is a civilizált országoké — a proletariátus felszabadulásának egyik első feltétele. Amily mértékben megszűnik az egyik egyén kizsákmányolása a másik által, oly mértékben szűnik meg az egyik nemzet kizsákmányolása a másik által. Ha osztályok ellentéte a nemzeten beiül eltűnt, vele tűnik a nemzetek ellenségeskedése Is egymás ellen ... Marx és Engels több mint száz évvel ezelőtt a Kommunista Kiáltványban ezekkel a szavakkal programmot ad, irányelveket szab a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának. A Kommunista Kiáltvány fegyver lett a leghaladóbb forradalmi párt, a kommunista párt kezében, amellyel a nemzeti súrlódásokat, az ellenszenvet, a sovinizmust és nacionalizmust ki lehet irtani. I/onin 1916 júliusában az önrendelkezés körül folyó vitában mondja, hogy a nemzeti ellenszenvek nem tűnnek el olyan gyorsan; az elnyomott nemzet gyűlölete — még pedig teljesen jogos gyűlölete — az elnyomóval szemben megmarad egy ideig; csak a szocializmus győzelme után fog eltűnni, csak miután a nemzetek között végleg teljesen demokratikus viszony alakul kl. Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban, Lenin, a forradalom nagy géniusza, a forradalom előkészítésében, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban lefekteti a nemzetiségi kérdés megoldásának egyetlen helyes útját, a nemzeti egyenjogúság elméleti alapjait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megkezdi a nemzetiségi kérdés, a nemzeti egyenjogúság gyakorlati megvalósítását, helyes megoldását. A történelmi forradalmi napokban megalakul a Népbiztosok Tanácsa Lenin elnökletével és Josef Visszário. novics Sztálint bízza meg a nemzetiségi kérdés intézésével, kinevezi a nemzetiségi ügyek népbiztosává, így a nemzetiségi kérdés megoldása Oroszországban a forradalom első napjától kezdve egybeforr Josef Visszárionovios Sztálin nevével, aki Lenin kezdeményezésére a nemzetek börtönéből, ahogy a cári Oroszországot nevezték, megteremti a nemzetek egyenjogúságának szabad hazáját, megteremti a proletárnemzetköziség első példaképét, azt a nemzetiségi politikát, amely példaképül szolgál ma a népi demokratikus országoknak, amelyre sóvárogva tekintenek a világ elnyomott nemzetei és nemzetiségei, de elsősorban a gyarmati népek. Nem véletlen, hogy a nemzeti egyenjogúság az emberek tudatában úgy él, mint a sztálini nemzetiségi politika. Sztálin és a nemzetiségi kérdés az emberek, a nemzetek és nemzetiségek tudatában az egyenjogúság fogalmát. jelenti, annak ellenére, hogy mint látjuk, a nemzeti egyenjogúság kérdése a munkásmozgalom elméleti alapjainak lerakásánál már Marx és Engelsné! fölvetődik és végigvonul Leninen keresztül a megvalósulásig, elsőnek a Szovjetunióban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után ezt a politikát valósítja meg a marxisták pártja, a kommunista párt, a Lenin és Sztálin vezette párt. Ha a sztálini nemzetiségi politika jelentőségét lé akarjuk mérni, akkor gondoljunk arra, hogy olyan orA sztálini örökség szág nemzetiségi politikáját kellett helyesen, igazságosan, az egyenjogúság elveinek megfelelően megoldani, amely országban 65 millió főnyi nem nagyorosz nemzetiségű lakosság élt. Egy olyan országban kellett megoldani a nemzetiségi kérdést, ahol a cárizmus nemzetiségi politikája az volt, hogy felőrölje a nemzeti kisebbségeket minden eszközzel, minden áron, még pogromokkal is. Ilyen nemzetiségi politika örökségével terhelve kezdte meg munkáját a forradalom után a munkások és parasztok első állama, hogy megteremtse a nemzetek egységét s ezen keresztül megerősítse a munkások és parasztok hatalmát, első szabiul hazáját. Ha Sztálin elvtárs életét, munkáját csak ezen az egy kérdésen, a nemzetiségi kérdés megoldásán keresztül méltatnánk, akkor is meg kell állapíta' nunk, hogy korszakunk legnagyobb géniusza volt, hogv a pr

nVtárnem zetköziség első gyakorlati megva lósítója volt s ezen a téren tanítása, szavai kell, hogy útmutatásul szolgáljanak a szocializmushoz vezető utunkon. Sztálin „A párt soronlevő felada; tai a nemzeti kérdés terén" cím ! alatt 1921. február 10-én a X. kón: gresszus elé terjesztett téziseiben, ' melyeket a párt központi bizottsága jóváhagyott és magáévá tett, hangsúlyozza: „Most, mikor a nemzeti kiváltságok megszűntek, mikor a nemzetek egyenjogúsága valóra vált, a nemzeti kisebbségek szabad, nemzeti fejlődésének jogát pedig maga a szovjet rend jellege biztosítja, a párt feladata e nemzeti csoportok dolgozó tömegei irányában az, hogy ' segítségükre legyen abban, hogy teljes mértékben élhessenek a szabad fejlődésnek ezzel a számukra biztosított jogával.... A végvidékek kommunista szervezetei némileg sajátos viszonyok között fejlődnek, amelyek gátolják a párt normális növekedését izeken n vidékeken. Egyfelől, a végvidéken dolgozó nagyorosz kommu, nisták, akik egy „uralkodó" nemzet létezésének viszonyai között nőttek fel és nem ismerték a nemzeti elnyomást, gyakran kisebbítik a nemzeti sajátosságok jelentőségét a pártmunkáhan, vagy pedig egyáltalán nem számolnak azokkal, munkájukban nem veszik tekintetbe az illető nemzetiség osztályszerkezetének, kultúrájának, életmódjának, történelmi múltjának sajátosságait, s így elsekélyesítik és elferdítik a párt nemzeti politikáját. Ez a körülmény a kommunizmustól való elhajlásra, nagyhatalmi, gyarmatosító, nagyorosz soviniszta elhajlásra vezet. Másfelől, a helyi tőzsgyökeres lakOiV ság-"kommunistái, akik átélték a nemzeti elnyomás nehéz időszakát, s még nem szabadultak meg teljesen annak kisérteteitől, gyakran túlozzák a nemzeti sajátosságok jelentőségét a pá.rtmunkában, elhanyagolják a dolgozók osztályérdekeit, vagy pedig egyszerűen egy bekeverik a nemzői dolgozóinak érdekeit ugyanannak a nemzetnek „általános nemzeti

1' érdekeivel, nem tudják az utóbbiaktól különválasz-