Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-25 / 73. szám, csütörtök

1954. március 25. UJSZ0 A szovjet képzőművészek bratislavai kiállításának szobrairól Képzőművészeink, a festők, szobrászok és grafikusok lázas feszültséggel várták a szovjet képzőművészeti kiállítás megnyitását A szovjet képzőművészek lapjának, az „Iszkusztvo"-nak hasábjain és 3 csehszlovákiai képzőm űvéaaek folvóirataiban, az „Umení'' havilaipban és a „Výtvarná práce" kéthetenként megjelenő lapban közölt számos reprodukció nagy érdeklődést keltect művészeink körében. A szovjet szobrászművészek kiállított művei nemcsak kifejező eszközeik erejével, ha. nem főként .a szovjetek gyönyörű országban teljes erővel lüktető élettel való szoros kapcsolatukkal kötötték le a szlovákiai szobrászművészek figyelmét. A művész fejlett öntudatos Viszonya a munkások és parasztok millióinak munkájához rendkívül nagy mértékb&n hozzájárult az új társadalmi tudat kialakulásához. A kiállítás a szoborműVek szállításával kapcsolatos nehézségek miatt a képek számához viszonyítva aránylag kevés szobrot mutat be. Ezek azonban az eszmei tartalmat fejezik ki, és a szovjet szobrászművészek alkotó problémáinak sikere megoldásáról beszélnek. A Szlovák Egyetem előcsarnokában felállított négy bronzszobor, amely V I. Muhina „Munkás- és kolhozparasztasszony" című világhírű szoborcsoportját veszi körül, méltón képviseli a monumentális szobrászművészetet. Jacin Leninje és Tomszkij Sztálinja életnagyságúnál nagyobb bronzművekben . kifejezik a személyiség arckifejezésének, tartá, sának, mozdulatainak művészi meg«. formálásában és más eszközök használatában elért művészetet Térbeli elhelyezésük összhangban áll a szobor belső tartalmával. Kifejesjc a Nagy Októberi Forradalom vezéreinek szilárdságát és harci elszántságát. Képzőművészeink vágyainak, egyike az volt, hogy a kiállításon a'kalmuk legyen 'megtekinteni V. N. Szokolov Sztálin-díjas szobrászművésznek „A munka győzelme" című • művét. A képzőművészek reprodukciókról már ismerték e művet és igen megkedvelték. Találkozásuk a valóságban e művel kellemes meglepetést szerzett számukra. Különböző oldalról szemlélték, közelből és távolról és lelkesen tudatosították, hogy a művész egyedül az élet alapos ismeretével tudja csak megtalálni a műalkotáshoz szükiséges szintézist. A fiatalszobrász művészies eszközökkel fejezte ki a szovjet dolgozónak, a lelkes úttörőnek alapvető vonásait, kifejezte a felszabadított munka lelkesítő örömét. J. V. Vucsetics Sztálin-díjas, az OSzSzSzK kiváló művésze Nazarali Njazovnak, a- szocialista munka hősének márványportréjával képviselteti magát a kiállításon. Ez a p'asztikus V. N. Szokolov: A MUNKA GYŐZELME képmás egy öreg ember öröméről és nagy élettapaszta'atairó] tanúskodik, akinek munkáját és életművét, a szocialista társadalom nagyra értékelte. A személyiség megformálásában, valamint a formák és kifejezési eszközök iránti érzékben bátorságot látunk, amely csak a szobrászművész nagy tapasztalataira és mély emberismeretére támaszkodhat. F. H. Abdurachmanov Sztálin-dijas, az Azer bajdzsán SzSzK érdemes művésze a „Pásztor" szoborműben tipikus alakot formált meg, amely kifejezi a hazaszeretetét és a dolgozó büszkeségét. Mindez különösen a szobor felső részének gyönyörű megoldásában, a fej szilárd és szabad elhelye zésében, a kezek határozott, báto. mozdulatában nyilvánul meg. M. G Morozov szobrászművész V. I. Micsurin-portréjában a művész közvetlen emberi viszonyát fejezte ki a tudós nagy személyisége iránt. Morozov mély érzéssel, konvencióktól mentes kifejező eszközökkel formázta ki a követ. A kisebb bronzfigurák a V. N Szokolov kiváló művész vezetése aiatt dolgozó szobrászkollektíva munkáját dicsérik. Kpztük a legérdekesebb szoborcsoportok: ,,Tengerbe az amerikai fegyvereket",! „A stockholmi béke felhívás aláírása", „A nők békét akarnak". Ezek a szobrok azokról a nagy kompozíciós feladatokról tanús kodnak, amelyeket a szovjet szobrászművészek magukra vállalnak és meggyőző hatással mesterien megoldanak. V. I. Muhina partizánleány-portréja a női lélek mély ismeretéről tanúskodik, amely a HonVédő Háború harcosának elszánt arckifejezésében nyilvánul meg. V. L. Priszjazsnyuk: Geologusnője, L. D. Kardaseva: Első osztályos tanulóleánya és G. P. Levickaja; Répaszedőnője,. a szovjet művészeti főiskolák magas színvonalát és a fiatai művészkáderek tehetségének örvendetes alkotó kibontakozódását bizo nyitják. A szovjet festők, szobrászok és grafikusok műveinek kiállítása, amely képzőművészeinket is serkenti, az elvmúlt évek legnagyobb kultúreseménye. Megmutatja a szocialista realizmus útját. Ezen a közös úton szobrászművészeink is bizonyságot szereztek képzőművészetünk sok új gondolatának helyességéről, megértették az alkotó munka számos kérdését és a szocialista művészet nemzeti jellege tisztelétben tartásának fon tosságát. Ez az érzés örömmel, büszkeséggel és azzal n tudattal tölti e; őket, hogy a- szovjet szobrászmű vészekkel együtt közös úton e'érik nemzeti kultúránk színvonalának emelkedését és művészetűnk társa drJmi érvényesülését az emberiség haladó gondolkodásáért folytatott harcban. F. A A minap, amikor az egyik csallóközi faluban jártam, kedves meglepetésben volt részem. Fönt, az ég szelídkék vizében két madár körözött. Sokáig, sokáig repkedtek, s már el is fáradhattak, mert leszálltak megpihenni a csillogó sürgönydrótra. — Fecskék, az első fecskék, — újjongott föl' a szívem. — Csodálatos, hogy milyen hamar visszatértek. Hiába, szeretik ezt a földet, amely egész tavaszon és nyáron át kibontja nekik minden szépségét... S milyen kedvesen csicseregtek. Egymáshoz bújtak, ősszesifnultak, mint a szerelmes legény s leány... Ezek házastársak — gondoltam magamban. S vájjon miről csicsej>egnek kedves madárnyelvükön? Ó de szórakozott is vagyok, — ütöttem hirtelen homlokomra. Bizonyára arról beszélgetnek, hová építsék fészküket. A puha otthont, amelyben felnevelik eljövendő fiaikat. Kíváncsi voltam nagyon, odahúzódtam csendesen a sürgönypózna mellé. Én bizony meghallgatom, valóban a fészekrakásról beszélgetnek-e? Mivel értem a madarak nyelvét, nem okozott nehézséget kíváncsiságom kielégítése... És nem csalódtam, a fészekrakásról csicseregtek. Meg marnék rá esküdni — csicseregte a fecskeasszony, miköz. ben csőrével a szemközti takaros ház felé intett, — hogy odaraktuk tavaly is a fészkünket. _ Bizony, nem jól' emlékszel — ellenkezett a fecslceférj. — Hisseft zsúptetös volt az a ház. Ez meg új, cseréptetős épület. — Ejnye, férjecském, — toldotta a szót a' fecskeasszony, — már hogyne emlékeznék, mikor emlékszem. Hiszen az udvaron még mindig ott áll az öreg diófa, amelyen fiacskáink tanultak . repülni most egy éve. Miközben vitatkoztak, zsörtölőd, tek, melléjük telepedett egy veréb: — Megjöttek, megjöttek? — érdeklődött buzgó csiri]j>eléssel. — Megjöttünk, — csicseregte/röviden a fecskeférj, majd sietve hozzátette: — Mondja, veréb szomszéd, jó helyen járunk mi egyáltalán? Hiszen maga is emlékezhet, egy zsúpfödeles, öreg ház ereszén fészkeltünk tavaly, s most hiába nézünk, nézelődünk, sehol sem leljük a házat. — Csirip, csirip, csirip — kacagott a veréb. — Hogyan is lelhetnék meg, amit elfujt az idő szele. Bizony sok minden megváltozott a faluban ősz óta. A zsupfedeles házat is lebontották. — Ihoi' ni — biccentett fejével a cseréptetős új há

z felé. — Ezt építették helyébe. '— Ugye, igazam volt? — csicseregte a fecskeasszony s csőrével oldalba bökte férjurát. _ Igazad volt, belátom, hogy most az egyszer igazad volt. — csicsergi a fecskeférj. — De most már egy percig se üljünk tétlenül, rakjuk meg mihamarabb fészkünket az új ház eresze alá ... A csicsergést abbahagyták és a verebet a sürgönydróton feledve, fölrepültek a falu fölé, hogy szalmaszálat, sarat keressenek családi fészkük megépítéséhez. Dénes György. ESTE Merengve nézmi a szunnyadó határt s szellő hozza feléin a kapások dalát. Az útszélén a fű álmosan lekókad, s arrébb egy atyafi lomha ökröt nógat. S a kék hegyek fölött a nap csak úgy lángol, mintha nádas égne villám haragjától. Török Elemér. Szénbányáink a bratislavai elektrotechnikai üzemektől sok fontos terméket várnak, elsősorban transzformátorokat. Az üzem dolgozóira nagy feladat vár, szeptember végéig el akarják készíteni az ez évro tervezett transzformátorokat. A transzformátor-osztály dolgozói az anyagelőkészítési, szerelő", előkészítő és irányító munkarészlegek felajánlásai alapján pártunk X. kongresszusa tiszteletére kollektív kötelezettségeket vállaltak, az-»al a céllal, hogy bányásziparunknak a transzformátorokat határidő előtt átadják, A felajánlás értéke több mint 2,800.000 korona. A képen egy, a szénbányáik számára elkészített transzformátor látható. 440 lakásegységet építenek fel Az építkezési üzemek dolgozói is értékes kötelezettségvállalásokkal kapcsolódnak be a X. pártkongresszus tiszteletére megindult munkaversenybe. Már sokat olvastunk az újságban és hallottunk a rádióból a Törökkóművesbrigád kiváló munkaeredéményeiről. Az építkezési vállalat dolgozói a bratislavai főiskolások internátusának építkezésénél országra szóló munkagyőzelmeket arattak. A tökéletes munkaszervezés és a közös célra törekvés segítette a Török-brigádot ily győzelmek eléréséhez. A kiváló eredmények még jobb munkára serkentik őket. Pártunk X. kongreszszusa tiszteletére újabb cél elérését tűzték ki. 440 lakásegíjséget építenek jel a

z év folyamán. A T/15 típusú lakóházakat Zápotocký elvtársnak, köztársaságunk elnökének, születésnapjára akarják befejezni. Az üzemi pártszervezet és a vállalat vezetősége kőművestanfólyamot szerveztek meg. A Török-brigád egyikaktív_ tagját, Lopašovský elvtársat bíztáli meg, hagy a tanfolyam hallgatói előtt ismertesse a brigád ciklusos munkában szerzett tapasztalatait. Nagy érdeklődéssel kisérik a tanfolyam részvevői Lopašovský elvtárs előadásait. Jančár és Bartoš elvtársak, a tanfolyam hallgatói el is határozták, hogy Lopašovský elvtárs segítségével a tanfolyam sikeres befejezése után ciklusban dolgozó brigádot alakítanak. Jančár elvtárs nem ' régiben kapott állami kölcsönt házépítésre. Meghívta a tanfolyam több hallgatóját, hogy próbálják ki az építkezésnél a ciklusos munkamódszer alkalmazását. • Nézzük meg azonban, mi újság a főiskolások iniernálusánál. A magasbanyúló lakóházak megteltek fiatal főiskolásokkal. De hiányzik még a konyha és az étterem. Az étteremnek és a konyhának különálló épülete, lesz_ A terv szerint ez év első negyedében keh megkezdeni az építkezést. A jó munka eredménye az, hogy már kilátszanak a földből az új épület alapjai. Itt egy másik jól dolgozó brigád működik. Macháíko• és társai szorgalmas munkájának nyomán gyors ütemben halad előre a munka. Pártunk X. kongresszusának tiszteletére az egész kollektíva kötelezettséget vállalt, hogy' szeptember l-re átadják az épületet rendeltetésének. Sz. N. A Tatra-Svit üzem szövőnői új mozgalmat indítottak az anyagtakarékosság érdekében A Tatra-Svit-Uzemben a szocialista verseny új formáját vezették be, az egyéni takarékossági számlát. Eddig 66 szövőnő kapcsolódott be a harisnya-szövőben és a fehérnemükészítőben a versenybe. Ez a módszer a termelés gazdaságossága fokozásának, az önköltség csökkentésének, az üzemi akkumuláció meggyorsításának és a helyes teljesítmény szerinti jutalmazásnak legjobb eszköze. A szövődé dolgozói felajánlották, hogy a napi tervet nemcsak jó minőségben, hanem a legnagyobb anyagtakarékossággal teljesítik. Szele Júlia szövőnő az 1321-es osztályon felajánlotta, hogy a terv 160 százalékos teljesítése és a jó minőség betartása mellett 0.30 százalékkal csökkenti a hulladékot s ezzel havonta 6 kg fonalat takarít meg. Hasonló felajánlásokat tettek ugyanebben a műhelyben Kuncová, Cibulková, Kováčová, Glosiková, Vaniőková és a többi szövőnők. E. felajánlások alapján a fehérnemükészítési osztályon még jobban elterjesztették Lídia Korabelnyiková munkamódszerét és közös felajánlást tettek havi 110 kg fonál megtakarítására. Üzemeink életéből A bratislavai Matador-üzem egyik műhelyének vezetője, Kopacsek mester lelkiismeretesen törődik műhelye dolgozóinak szakmai fejlődésével. A műhely munkájában nagy segítséget jelent, hogy a mester személyes nevelőmunkával, a dolgozóknak nyújtott magyarázattal és jobb munkamódszerek bevezetésével tanítja munkatársait. A tanításban nagy segítségére van Miklósi elvtárs is, aki az üzemi könyvtárat vezeti és a szakirodalmat terjeszti a dolgozók között. Seňanova Anna, Bratislava A torna-rozsnyói vasútvonal építkezése gyorsan halad előre. A dolgozók megértették munkájuk fontosságát és ezért értékes kötelezettségeket vállaltak, hogy a vasútat minél előbb átadhassák a közösségnek. Lep, Tiszocky, Eliáš és Rajnoha elvtársak csoportjai vállalták, hogy április 15-ig befejezik egy fontos szakasz betonozását. Csomós Antal elvtárs szintén bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe t és ma már 120—130 százalékos eredményeket ér el. A vasútvonal határidő előtti befejezése megkívánja, hogy még jobb politikai munkával és a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével biztosítsák a tömegszervezetek a vállalások teljesítését. Karczagi László., Dernő I