Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-25 / 73. szám, csütörtök

1954. március 25. UJSZ0 A szovjet képzőművészek bratislavai kiállításának szobrairól Képzőművészeink, a festők, szob­rászok és grafikusok lázas feszült­séggel várták a szovjet képzőművé­szeti kiállítás megnyitását A szovjet képzőművészek lapjának, az „Isz­kusztvo"-nak hasábjain és 3 cseh­szlovákiai képzőm űvéaaek folvóira­taiban, az „Umení'' havilaipban és a „Výtvarná práce" kéthetenként megjelenő lapban közölt számos re­produkció nagy érdeklődést keltect művészeink körében. A szovjet szob­rászművészek kiállított művei nem­csak kifejező eszközeik erejével, ha. nem főként .a szovjetek gyönyörű országban teljes erővel lüktető élettel való szoros kapcsolatukkal kötötték le a szlovákiai szobrász­művészek figyelmét. A művész fej­lett öntudatos Viszonya a munkások és parasztok millióinak munkájához rendkívül nagy mértékb&n hozzá­járult az új társadalmi tudat kiala­kulásához. A kiállítás a szoborműVek szállí­tásával kapcsolatos nehézségek miatt a képek számához viszonyítva arány­lag kevés szobrot mutat be. Ezek azonban az eszmei tartalmat fejezik ki, és a szovjet szobrászművészek alkotó problémáinak sikere megol­dásáról beszélnek. A Szlovák Egyetem előcsarnoká­ban felállított négy bronzszobor, amely V I. Muhina „Munkás- és kolhozparasztasszony" című világhírű szoborcsoportját veszi körül, méltón képviseli a monumentális szobrász­művészetet. Jacin Leninje és Tom­szkij Sztálinja életnagyságúnál na­gyobb bronzművekben . kifejezik a személyiség arckifejezésének, tartá­, sának, mozdulatainak művészi meg­«. formálásában és más eszközök hasz­nálatában elért művészetet Térbeli elhelyezésük összhangban áll a szo­bor belső tartalmával. Kifejesjc a Nagy Októberi Forradalom vezérei­nek szilárdságát és harci elszántsá­gát. Képzőművészeink vágyainak, egyike az volt, hogy a kiállításon a'kalmuk legyen 'megtekinteni V. N. Szokolov Sztálin-díjas szobrászművésznek „A munka győzelme" című • művét. A képzőművészek reprodukciókról már ismerték e művet és igen megkedvel­ték. Találkozásuk a valóságban e mű­vel kellemes meglepetést szerzett számukra. Különböző oldalról szem­lélték, közelből és távolról és lel­kesen tudatosították, hogy a művész egyedül az élet alapos ismeretével tudja csak megtalálni a műalkotás­hoz szükiséges szintézist. A fiatal­szobrász művészies eszközökkel fejezte ki a szovjet dolgozónak, a lelkes út­törőnek alapvető vonásait, kifejezte a felszabadított munka lelkesítő örö­mét. J. V. Vucsetics Sztálin-díjas, az OSzSzSzK kiváló művésze Nazarali Njazovnak, a- szocialista munka hő­sének márványportréjával képviselteti magát a kiállításon. Ez a p'asztikus V. N. Szokolov: A MUNKA GYŐZELME képmás egy öreg ember öröméről és nagy élettapaszta'atairó] tanúskodik, akinek munkáját és életművét, a szo­cialista társadalom nagyra értékelte. A személyiség megformálásában, va­lamint a formák és kifejezési esz­közök iránti érzékben bátorságot lá­tunk, amely csak a szobrászművész nagy tapasztalataira és mély ember­ismeretére támaszkodhat. F. H. Ab­durachmanov Sztálin-dijas, az Azer bajdzsán SzSzK érdemes művésze a „Pásztor" szoborműben tipikus ala­kot formált meg, amely kifejezi a hazaszeretetét és a dolgozó büsz­keségét. Mindez különösen a szobor felső részének gyönyörű megoldásá­ban, a fej szilárd és szabad elhelye zésében, a kezek határozott, báto. mozdulatában nyilvánul meg. M. G Morozov szobrászművész V. I. Mi­csurin-portréjában a művész közvet­len emberi viszonyát fejezte ki a tudós nagy személyisége iránt. Mo­rozov mély érzéssel, konvencióktól mentes kifejező eszközökkel formázta ki a követ. A kisebb bronzfigurák a V. N Szokolov kiváló művész vezetése aiatt dolgozó szobrászkollektíva mun­káját dicsérik. Kpztük a legérdekesebb szoborcsoportok: ,,Tengerbe az amerikai fegyvereket",! „A stockholmi béke felhívás aláírása", „A nők békét akarnak". Ezek a szobrok azokról a nagy kompozíciós feladatokról tanús kodnak, amelyeket a szovjet szobrász­művészek magukra vállalnak és meg­győző hatással mesterien megolda­nak. V. I. Muhina partizánleány-portré­ja a női lélek mély ismeretéről ta­núskodik, amely a HonVédő Háború harcosának elszánt arckifejezésében nyilvánul meg. V. L. Priszjazsnyuk: Geologusnője, L. D. Kardaseva: Első osztályos ta­nulóleánya és G. P. Levickaja; Répa­szedőnője,. a szovjet művészeti fő­iskolák magas színvonalát és a fiatai művészkáderek tehetségének örven­detes alkotó kibontakozódását bizo nyitják. A szovjet festők, szobrászok és grafikusok műveinek kiállítása, amely képzőművészeinket is serkenti, az el­vmúlt évek legnagyobb kultúresemé­nye. Megmutatja a szocialista rea­lizmus útját. Ezen a közös úton szobrászművészeink is bizonyságot szereztek képzőművészetünk sok új gondolatának helyességéről, megértet­ték az alkotó munka számos kérdését és a szocialista művészet nemzeti jellege tisztelétben tartásának fon tosságát. Ez az érzés örömmel, büszkeséggel és azzal n tudattal tölti e; őket, hogy a- szovjet szobrászmű vészekkel együtt közös úton e'érik nemzeti kultúránk színvonalának emelkedését és művészetűnk társa drJmi érvényesülését az emberiség haladó gondolkodásáért folytatott harcban. F. A A minap, amikor az egyik csalló­közi faluban jártam, kedves meg­lepetésben volt részem. Fönt, az ég szelídkék vizében két madár körö­zött. Sokáig, sokáig repkedtek, s már el is fáradhattak, mert leszáll­tak megpihenni a csillogó sürgöny­drótra. — Fecskék, az első fecskék, — újjongott föl' a szívem. — Csodá­latos, hogy milyen hamar vissza­tértek. Hiába, szeretik ezt a földet, amely egész tavaszon és nyáron át kibontja nekik minden szépségét... S milyen kedvesen csicseregtek. Egymáshoz bújtak, ősszesifnultak, mint a szerelmes legény s leány... Ezek házastársak — gondoltam magamban. S vájjon miről csicse­j>egnek kedves madárnyelvükön? Ó de szórakozott is vagyok, — ütöttem hirtelen homlokomra. Bi­zonyára arról beszélgetnek, hová építsék fészküket. A puha otthont, amelyben felnevelik eljövendő fiai­kat. Kíváncsi voltam nagyon, odahú­zódtam csendesen a sürgönypózna mellé. Én bizony meghallgatom, va­lóban a fészekrakásról beszélget­nek-e? Mivel értem a madarak nyelvét, nem okozott nehézséget kíváncsiságom kielégítése... És nem csalódtam, a fészekrakásról csicseregtek. Meg marnék rá esküdni — csicseregte a fecskeasszony, miköz. ben csőrével a szemközti takaros ház felé intett, — hogy odaraktuk tavaly is a fészkünket. _ Bizony, nem jól' emlékszel — ellenkezett a fecslceférj. — Hisseft zsúptetös volt az a ház. Ez meg új, cseréptetős épület. — Ejnye, férjecském, — toldot­ta a szót a' fecskeasszony, — már hogyne emlékeznék, mikor emlék­szem. Hiszen az udvaron még min­dig ott áll az öreg diófa, amelyen fiacskáink tanultak . repülni most egy éve. Miközben vitatkoztak, zsörtölőd, tek, melléjük telepedett egy veréb: — Megjöttek, megjöttek? — ér­deklődött buzgó csiri]j>eléssel. — Megjöttünk, — csicseregte/rö­viden a fecskeférj, majd sietve hozzátette: — Mondja, veréb szomszéd, jó helyen járunk mi egyáltalán? Hi­szen maga is emlékezhet, egy zsúp­födeles, öreg ház ereszén fészkel­tünk tavaly, s most hiába nézünk, nézelődünk, sehol sem leljük a há­zat. — Csirip, csirip, csirip — kaca­gott a veréb. — Hogyan is lelhet­nék meg, amit elfujt az idő szele. Bizony sok minden megváltozott a faluban ősz óta. A zsupfedeles há­zat is lebontották. — Ihoi' ni — biccentett fejével a cseréptetős új há z felé. — Ezt építették helyébe. '— Ugye, igazam volt? — csicse­regte a fecskeasszony s csőrével oldalba bökte férjurát. _ Igazad volt, belátom, hogy most az egyszer igazad volt. — csicsergi a fecskeférj. — De most már egy percig se üljünk tétlenül, rakjuk meg mihamarabb fészkün­ket az új ház eresze alá ... A csicsergést abbahagyták és a verebet a sürgönydróton feledve, fölrepültek a falu fölé, hogy szal­maszálat, sarat keressenek családi fészkük megépítéséhez. Dénes György. ESTE Merengve nézmi a szunnyadó határt s szellő hozza feléin a kapások dalát. Az útszélén a fű álmosan lekókad, s arrébb egy atyafi lomha ökröt nógat. S a kék hegyek fölött a nap csak úgy lángol, mintha nádas égne villám haragjától. Török Elemér. Szénbányáink a bratislavai elektrotechnikai üzemektől sok fontos ter­méket várnak, elsősorban transzformátorokat. Az üzem dolgozóira nagy feladat vár, szeptember végéig el akarják készíteni az ez évro tervezett transzformátorokat. A transzformátor-osztály dolgozói az anyagelőkészítési, szerelő", előké­szítő és irányító munkarészlegek felajánlásai alapján pártunk X. kongresszusa tiszteletére kollektív kötelezettségeket vállaltak, az-»al a céllal, hogy bányásziparunknak a transzformátorokat határidő előtt átadják, A felajánlás értéke több mint 2,800.000 korona. A képen egy, a szénbányáik számára elkészített transzformátor látható. 440 lakásegységet építenek fel Az építkezési üzemek dolgozói is értékes kötelezettségvállalásokkal kap­csolódnak be a X. pártkongresszus tiszteletére megindult munkaverseny­be. Már sokat olvastunk az újságban és hallottunk a rádióból a Török­kóművesbrigád kiváló munkaeredé­ményeiről. Az építkezési vállalat dol­gozói a bratislavai főiskolások inter­nátusának építkezésénél országra szóló munkagyőzelmeket arattak. A töké­letes munkaszervezés és a közös célra törekvés segítette a Török-brigádot ily győzelmek eléréséhez. A kiváló eredmények még jobb munkára ser­kentik őket. Pártunk X. kongresz­szusa tiszteletére újabb cél elérését tűzték ki. 440 lakásegíjséget építe­nek jel a z év folyamán. A T/15 tí­pusú lakóházakat Zápotocký elvtárs­nak, köztársaságunk elnökének, szü­letésnapjára akarják befejezni. Az üzemi pártszervezet és a válla­lat vezetősége kőművestanfólyamot szerveztek meg. A Török-brigád egyik­aktív_ tagját, Lopašovský elvtársat bíztáli meg, hagy a tanfolyam hall­gatói előtt ismertesse a brigád cik­lusos munkában szerzett tapasztala­tait. Nagy érdeklődéssel kisérik a tan­folyam részvevői Lopašovský elvtárs előadásait. Jančár és Bartoš elvtár­sak, a tanfolyam hallgatói el is ha­tározták, hogy Lopašovský elvtárs segítségével a tanfolyam sikeres be­fejezése után ciklusban dolgozó bri­gádot alakítanak. Jančár elvtárs nem ' régiben kapott állami kölcsönt ház­építésre. Meghívta a tanfolyam több hallgatóját, hogy próbálják ki az épít­kezésnél a ciklusos munkamódszer al­kalmazását. • Nézzük meg azonban, mi újság a főiskolások iniernálusánál. A magas­banyúló lakóházak megteltek fia­tal főiskolásokkal. De hiányzik még a konyha és az étterem. Az étterem­nek és a konyhának különálló épülete, lesz_ A terv szerint ez év első ne­gyedében keh megkezdeni az építke­zést. A jó munka eredménye az, hogy már kilátszanak a földből az új épület alapjai. Itt egy másik jól dolgozó brigád működik. Macháíko• és társai szorgalmas munkájának nyo­mán gyors ütemben halad előre a munka. Pártunk X. kongresszusának tiszteletére az egész kollektíva kö­telezettséget vállalt, hogy' szeptember l-re átadják az épületet rendeltetésé­nek. Sz. N. A Tatra-Svit üzem szövőnői új mozgalmat indítottak az anyagtakarékosság érdekében A Tatra-Svit-Uzemben a szocialis­ta verseny új formáját vezették be, az egyéni takarékossági számlát. Eddig 66 szövőnő kapcsolódott be a harisnya-szövőben és a fehérne­mükészítőben a versenybe. Ez a módszer a termelés gazdaságossága fokozásának, az önköltség csökken­tésének, az üzemi akkumuláció meg­gyorsításának és a helyes teljesít­mény szerinti jutalmazásnak legjobb eszköze. A szövődé dolgozói felajánlották, hogy a napi tervet nemcsak jó mi­nőségben, hanem a legnagyobb anyagtakarékossággal teljesítik. Szele Júlia szövőnő az 1321-es osz­tályon felajánlotta, hogy a terv 160 százalékos teljesítése és a jó minőség betartása mellett 0.30 szá­zalékkal csökkenti a hulladékot s ezzel havonta 6 kg fonalat takarít meg. Hasonló felajánlásokat tettek ugyanebben a műhelyben Kuncová, Cibulková, Kováčová, Glosiková, Va­niőková és a többi szövőnők. E. fel­ajánlások alapján a fehérnemüké­szítési osztályon még jobban elter­jesztették Lídia Korabelnyiková munkamódszerét és közös felaján­lást tettek havi 110 kg fonál megta­karítására. Üzemeink életéből A bratislavai Matador-üzem egyik műhelyének vezetője, Kopacsek mes­ter lelkiismeretesen törődik műhe­lye dolgozóinak szakmai fejlődésé­vel. A műhely munkájában nagy segítséget jelent, hogy a mester személyes nevelőmunkával, a dolgo­zóknak nyújtott magyarázattal és jobb munkamódszerek bevezetésével tanítja munkatársait. A tanításban nagy segítségére van Miklósi elv­társ is, aki az üzemi könyvtárat ve­zeti és a szakirodalmat terjeszti a dolgozók között. Seňanova Anna, Bratislava A torna-rozsnyói vasútvonal épít­kezése gyorsan halad előre. A dol­gozók megértették munkájuk fon­tosságát és ezért értékes kötelezett­ségeket vállaltak, hogy a vasútat mi­nél előbb átadhassák a közösségnek. Lep, Tiszocky, Eliáš és Rajnoha elv­társak csoportjai vállalták, hogy április 15-ig befejezik egy fontos szakasz betonozását. Csomós Antal elvtárs szintén bekapcsolódott a szo­cialista munkaversenybe t és ma már 120—130 százalékos eredményeket ér el. A vasútvonal határidő előtti befe­jezése megkívánja, hogy még jobb politikai munkával és a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével biztosítsák a tömegszervezetek a vállalások teljesítését. Karczagi László., Dernő I

Next

/
Oldalképek
Tartalom